Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-15 / 3. szám

Január 19. Csütörtök A KRISZTUS KERESZTJE EGY TESTBE TAGOL. BENNÜNKET Ez 34,11—16; Róm 6,3—11; Jn 11,47—52 „Jézus meg fog halni, .,. hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybe gyűjtse” (Jn 11,51—52). Emberi „pásztoriásunk”, mások fölött való gyámkodásra, és veze­tő szerepre való törekvésünk haj­lamos arra, hogy bűnre fordul­jon. Erről nyilván beszél a vá­lasztott nép története, de az em­beri történelem és saját szemé­lyes élettörténetünk is bőven szol­gáltatja ehhez a példákat (pl. szü­lő—gyermek viszony). Megosz­tani, széthúzást szítani tudunk, de megbékéltetni, egyesíteni — erre nem vagyunk képesek. Az egyház története is bővölködik a rossz pásztorkodás bűneit tükrö­ző eseményekben. „íme, én magam...!” — üze­ni az Ür, látva a rossz pászto­rok irgalmatlanságát, és ennek az eltökéltségének gyümölcse: a kereszt. E világ megosztottságá­nak, gyilkos ellentéteinek meg­oldását Fia odaáldozásában adta meg az Atya, azálal, hogy ben­nünket először megbékéltetett ön­magával. Az Atyával való egy­ség a Fiú által — ez az emberi egymásratalálás titka és kulcsa (Jn 17:21). Ebben a megosztott, megha- sonlott világban Krisztus egyhá­za csak úgy tudja hitelesen hir­detni az egység, az egymásrata­lálás és megbékélés üzenetét, ha a saját soraiban meglévő feszült­ségeket rendezi. Szavaink csak akkor találnak halló fülekre, ha életünk arról beszél, hogy .meg­haltunk a bűnnek, de élünk Is­tennek. a mi Urunk Jézus Krisz­tusban”. Mit tehetünk a feszültségekkel megterhelt világ egységéért? Mit tehetünk csak az egyházak egy­ségéért is, amelynek megannyi hátráltatója , van? Az egység,, a megbékélés nagy épületében min­den kövecskének nagy jelentő­sége van. Tegyük meg azt, ami rajtunk áll, amivel a magunk helyén szolgálhatjuk a megbé­kélést. „A kevés, amit megte­hetsz — sok.” (Albert Schweizer) ADJUNK HÁLÁT Istennek, a megosztottságot megszüntető, megbékéltető és egyesítő ajándé­káért, Jézus Krisztus kereszt- áldozatáért! Adjunk hálát, hogy általa mi is újra egymásra ta­lálhatunk; hogy ö maga könyö­rül meg a mi egymásellen-hada- kozásunk bűnein, begyógyítja a sebeket, amiket okoztunk! Ad­junk hálát, hogy Krisztus által új életben járhatunk, Isten bé­kességének szolgái lehetünk! VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL. hogy sokat vétkeztünk a Szentlélek eggyé tevő szándéka ellen! Bűneink, bűnre való haj­landóságunk újra meg újra út­ját állta annak, hogy a viszály és megosztottság gyötrelme he­lyett békesség és igazi, szívbeli egység lehessen közöttünk és hozzátartozóink, közöttünk és munkatársaink, közöttünk és gyülekezetünk tagjai vagy más hit»n lévők között. KÖNYÖRÖGJÜNK az emberi megosztottság miatt szenvedő­kért! Könyörögjünk a Jézus Krisztust megvallók egységéért együttes szolgálatáért! Könyö­rögjünk azokért, akik viszályko­dásunk legfőbb áldozatai: az éhe­ző, az elhagyott, irgalmatlanul félretaszított népmilliókért. és környezetünk azon tagjaiért akiknek adósak vagvunk Krisz­tus keresztjének kedves üzene­tével! Január 20. Péntek KRISZTUS KERESZTHORDO ZÁSRA ÉS VALTSAGMŰVI ALDASAINAK KÖZLÉSÉRE Hl) 1 Móz 22.1—18; Mk 8,31—38; 2 Kor 4,7—12 „Jézus halálát mindenkor tes tünkben hordozzuk, hogy Jézu: élete is láthatóvá legyen tes tünkben” (2 Kor 4,11). A keresztyénség huszadik év századának végéhez közeledve — széledt gyermekek egybegyűjté­sén fáradozunk. ADJUNK HÁLÁT az egyetlen közbenjáró Jézus Krisztusért, akit Urunknak, Megváltónknak vallunk, aki Isten fiaivá tett minket, aki az Atyával együtt munkálkodik az egész világ ja­vára, hogy a háború helyett bé­kesség uralkodjék, a széthúzás helyett egység! VALLJUK MEG BŰNBÁNAT- TAL, hogy az egyházak csak ön­ző céljaik elérése érdekében hangsúlyozták az egységet, de sokszor eszközei voltak a szét­húzásnak. a békétlenségnek! Mennyiszer szétválasztott ben­nünket bőrünk színe, a nyelvek különbözősége vagy országok és kontinensek határai. A keresz­tyénség egységének hiánya miatt sokak előtt nem tudtuk megval- lani Jézus Krisztust, nem volt hitele prédikálásunknak. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy hogy a keresztyének egysége lát­ható is legyen és ennek nyomán higgyenek abban, aki életét adta az emberiség egységéért; az Egy­házak Világtanácsa munkájáért, hogy az egységért való fárado­zása ne legyen hiábavaló;; azo­kért a szervezetekért, vezetőkért, akik az egység, a világ békéje és az élet fenyegetettsége helyett a nyugalmas életért tevékeny­kednek; hogy jöjjön el az Isten Országa, amelyben békesség uralkodik örökké! a teológiai tudományok rohamos fejlődése következtében is — ma jobban értjük Jézus Krisztus szol­gálatának lényegét, mint az előt­tünk járt nemzedékek. A tisztul- tabb elméleti felismerések mö­gött azonban még mindig mesz- sze elmarad a helyes cselekedet. Ezért Jézus Krisztus — mint egykor Pétert — ma minket szó­lít fel Igéje és Szentlelke által arra, hogy értünk vállalt élet­áldozatával azonosulva, váljunk mi magunk is Néki elkötelezett és másokért élő kereszthordo­zókká. Bizonyos ugyanis, hogy csak akkor találhatjuk meg a földi életünket kiteljesítő örök életet, ha naponta készek va­gyunk lemondani Jézus Krisz­tusért a földi élet előnyeiről és kényelméről. E döntés küldeté­sünk betöltése és örök életünk megnyerése érdekében szükség- szerű. Erre azonban csak az Áb­rahám életéből ismert, a követ­kezményeket nem latolgató, Is­ten iránti bizalom, hit és feltét­len engedelmesség képesíthet Bennünket. Az uralkodás helyett a szolgálat útján járva, magunk csodáltatása helyett a „cserép- edény”-sorsot vállalva — a mi háttérbe vonulásunk ellenéte- ként — valóra válik a ma még lehetetlennek tűnő csoda: az Űr Jézus életének bemutatóivá, ál­dásainak közlőivé leszünk. Hite­lessé lesz ajkunkon a megtérés­re hívó bizonyságtétel, és nél­külözhetetlenné a felebarátaink javára Jézus Krisztus nevében végzett áldozatos szeretetszolgá­latunk. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Megváltó Urunk vonakodás nél­kül vállalta értünk a kereszt- áldozatot; hogy igényid önmagá­ban értéktelen életünket váltság- műve javainak hordozására és továbbítására; hogy a Szentírás­ból megismert életpéldákkal is, és Szentlelke tanácsával az önmeg­tagadás örömteli vállalására ké­pesít ! VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy az Ige világos üze- • nete ellenében gyakran sátáni sugallatoknak engedtünk; hogy az evangélium kárára hatalmas­kodtunk a ránk bízottak köré- ' ben; hogy gúnytól, előnyök el­vesztésétől tartva szégyeltük megvallani Urunkat embertár- ■ saink előtt! 1 KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy I Megváltónk tanításának ne csak megértői, hanem engedelmes cselekvői is lehessünk, hogy a Vigasztaló Szentlélek támogas­son minket a Krisztus követésé- 1 vei járó próbák elhordozásában; 1 hogy kényelmünket és tekinté- ’ lyünket félretéve a veszélyezte- ‘ tett gyermekek és fiatalok talp- ’ raállító segítői lehessünk! I Január 21. Szombat ü KRISZTUS A SZÉTTAGOLTSÁG ’ MEGSZÜNTETÉSÉRE HÍVOTT 5 EL MINKET 1 Jer 29,1.4—7; 1 Kor 1,10—13; ‘ Lk 19,1—10 1 „Fáradozzatok annak a város­nak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imád- 7 kozzatok érte az Űrhoz, mert an­nak békességétől függ a ti b"é- s kességetek is!” (Jer 29,7) Amikor a bűn megjelent a föl­dön, vele együt állt elő a fele­lősséget áthárítani akaró ember aki a maga mentségére akár legközelebbi hozzátartozóját is megvádolja, vagy a maga érde­- keiért akár testvérét is áldoza- E túl veti (lMóz 3:4). V A teremtettségben beállt hasa­dás a bűn következménye. Ső1 nemcsak következmény, hanerr maga is bűn, érdekeinknek a má­sok rovására történő érvényesí- i- tése. A keresztyén bizonyságtéte: -s — a megbékélés és az élet hir­- detése —.* azért látszik olykor reménytelennek, mert a megosz­tottság csak érdekeink korláto­- zásával vagy feladásával szün­- tethető meg. És ebben a keresz­;yénség maga is gyakran volt ;rőtlen, mert önérdekből elfoj- ;otta magában a részvétet, ígyüttérzést és könyörületet, s gy a megosztottság munkálójává is fenntartójává lett. A küldetés azonban a magunk erőtlensége ellenére is érvényes és igaz maradt; és szükséges is, hiszen a világunkat sebző min­den hasadás: politikai vagy ideo­lógiai érdekű háborúk, szociális feszültségek, munkanélküliség, hátrányos megkülönböztetés ma is a kereszt után kiált. Meg kell tanulnunk hittel elmondani Je-, remiás bizonyságtételét, aki ide­gen földön élő népét saját érde­kei helyett a közös nagy érdek felismerésére és munkálására kérlelte. Ma úgy kell a keresztet képviselnünk, mint Pál tette, aki saját tekintély-érdekének feladá­sa árán is szólt és munkálkodott a megosztottság ellen. Isten Igé­je nemcsak arra tanít, hogy Krisztus keresztje erős akár olyan ledönthetetlennek hitt vá­laszfalak lerontására is, mint a rabszolga és szabad, a művelt és barbár, a férfi és nő ősi ellensé­geskedése, hanem ugyanakkor bátorít is ennek cselekvő meg- lására. ADJUNK HÁLÁT Krisztus ke­resztjének ma is ható ereiéért; a róla szóló evangélium áldozatos bizonyságtevőiért; azokért, akik — akár hitből, akár a közös lét­érdek felismeréséből kiindulva — a megosztottság megszüntetésén, vagy a megosztottságból eredő szenvedések enyhítésén fáradoz­nak; a társadalom legkisebb egy­ségéért, a családi szeretetközös- ségért; a hit egységének ígére­tes sejtjéért, a gyülekezeti közös­ségért! VALLJUK MEG BÜNBÁ- NATTAL, hogy könnyen bele­nyugszunk a megosztottságba; hogy a bizonyságtétel eredmé­nyessége iránti reménytelenség gyakran némává tesz benünket; hogy gyakran érdekeink rabságá­ba esünk, és ez a szeretet és a részvét elfojtására késztet min­ket! Megvallott bűneinkből kér­jünk szabadulást! KÖNYÖRÖGJÜNK azokért, akik a világ megosztotságától fo­kozottan szenvednek, vagy aki­ket ez létükben veszélyeztet; akik a szenvedések elől alkoho­lizmusba vagy kábítószerhez me­nekülnek; akik a család széthul­lása miatt szenvednek! A ke­res ztyénségért, hogy az egység bizonyságtevője és munkálója le­hessen, hogy segíthessen a vi­lágnak a széthúzással szemben a nagy közös érdekek felismeré­sében! Magunkért, hogy engedelmes­kedni tudjunk a hit egységre vezető erejének; hogy családi éí gyülekezeti életünk az egység vonzó példája lehessen; hogy ér­dekeink feladásával Krisztus ke­resztjét jeleníthessük meg a vi­lágban! Január 22. Vasárnap KRISZTUS LÄTHATÖ EGYSÉGRE HÍV MINKET, HOGY HIGGYEN A VILÁG Ézs 2,2—5; Gál 3,26—29; Jn 17,20—23 „Ök egyek legyenek mi ben­nünk. hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17, 21). Az ember megváltása a ke­reszten megtörtént. A hatalmas műből azonban még nem való­sult meg a keresztyének olyan közössége, mint amilyen az Atya egysége a Fiúval. Ma ezt lehe­tetlennek tartjuk éppen a rend­kívül nagy széttagoltság miatt. Lássuk meg azonban azt is, hogy éppen ilyen kilátástalan volt a megváltás is az ember elbukása­kor és mégis volt ígéret. Ezért Ésaiás szavainak megvalósulá­sát ne tegyük valamikor az idők végére, vagy éppen a túlvilágra. Merjünk úgy gondolkodni, hogy már itt és most várjuk ezt az Istentiszteleti rend Budapesten január 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Ala­dár. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33.: de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák), de. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Kőbánya: de: 10., du. 4. Szere­tetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de 11. 11. Váci ut 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de 8. Üjpest de. 10. Pester­zsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Pestlőrinc Szemere-telep de. 8. Kispest de. 10. Kispest Wekerle-telep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Rákospalota MAV-telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Sashalom de. 9. Má- ;yásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. íistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. <ósa Pál. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). du. 6. Toroezkó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de fél 11. Modori út 6. de. 10. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Ben- 2 ze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor Nagytétény de. fél ). Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. A MOGYORÓDI evangélikus gyüle­kezet kántort keres. Jelentkezők a Fóti Evangélikus Lelkész! Hivatal (2151 Főt, Petőfi u. 1.) címére írja­nak. RÉGI HASZNÁLT. 1947 előtti leve­lezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegke­reskedő 1067 Budapest, Lenin krt. 79. TEMPLOMTORNYOK kisebb javí­tását. festését vállalom! Török Lajos 8800 Nagykanizsa Varasdi út 45. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi Lászlő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. lí. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2312/20—04— Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Az Úr Jézus keresztje és a hívők egysége 1 Egyetemes imahét 1984. január 15—22. egységet! A próféta úgy látja, hogy az emberek mennek Isten­hez. Ez arra kényszerített min­ket, keresztyéneket, hogy elin­duljunk az egység, a béke útján, fáradozzunk e jóért, és ne csak várjuk annak kiteljesedését má­sok munkája nyomán. Tetteket vár tőlünk Isten, szüntelen meg nem alkuvó munkálkodást. Mint Isten gyermekei az örök- befogadás révén nagy méltóság­ra emeltettünk. Ezzel együtt Krisztus által új erőt, új re­ménységet, új életet nyertünk. Krisztus kizárólagos befolyása alá tartozik életünk, és ezért minden dolgunkat, Istenhez és emberhez fűződő kapcsolatainkat is Krisztus határozza meg. Így lehetünk csak valóságosan is az Isten gyermekeivé, akik Krisz­tussal együtt kívánjuk az Isten fiaival, testvéreinkkel összekap­csoló egységet. Ez az egység nem uniformizá­lás: Az orgona több ezer sípja közül kettő sem egyforma, mégis a művész játéka nyomán csodá­latos harmóniában szólalnak meg. A különbözőségek ellenére is megláthatja a világ, hogy ugyanannak a Jézus Krisztusnak a szolgálatában állunk, és az Atya valódi küldötteiként az el­Luther-emlékkiállítás Kőszegen Beszámoltunk már arról a két­napos ünnepségről, amely a kő­szegi gyülekezetben volt Luther születésének 500. és a kőszegi templom építésének 200. évfor­dulója alkalmából. Az akkori ün­nepség is túllépte a gyülekezet határait, és az egész város ün­nepévé is lett. Ennek folytatása­képpen a Jurisics Miklós Múzeum tábornokházi épületében (Kőszeg, Jurisics tér 6.) november 12-én, nagy érdeklődés mellett nyílt meg az „Evangélikus egyházi emlékek — Emlékkiállítás Luther születé­sének 500. évfordulójára” c. ki­állítás, amely a kőszegi és nemes- csői gyülekezet értékeit, könyv­tári és lelvéltári dokumentumait mutatja be. A kiállítást dr. Ba- kay Kornél, a múzeum igazgatója rendezte Kun Gabriella restau­rátor és lttzés János lelkész köz­reműködésével. A kiállítást dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja nyitotta meg. Beszédében hang­súlyosan szólt a reformációnak és a reformáció egyházainak mű­velődés- és kultúrtörténeti jelen­tőségéről is. Végül köszönetét mondott Kőszeg Város Tanácsa és a Jurisics Miklós Múzeum ve­zetőinek azért a lehetőségért, hogy a városi múzeumban meg­nyílhatott ez a kiállítás. Dr. Bakay Kornél múzeum­igazgató mint házigazda köszön­tötte a megjelenteket. A gyülekezeti énekkar Moso- yyi István karnagy vezetésével előadta Kapi—Payr: Mint kőszál a tengerben ... c. kórusművét. A megnyitón részt vett Prei- ninger Ferenc, a városi tanács elnöke és Hauer Tamás, a Ha­zafias Népfront Városi Bizottsá­gának titkára is. A kiállítás 1984. január 31-ig látogatható. I. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom