Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-01-22 / 4. szám
XLIX. ÉVFOLYAM Emlékezetes kiállítás Ki gondolná, hogy egy-egy kiállítás megrendezése mekkora szellemi erőbefektetést, milyen tárgyi, lexikális tudást s mennyi gyakorlati teendőt igényel? Márpedig minderre szükség van. Mert egy-egy ún. tematikus kiállítás nem áll magától egybe. A múzeumlátogatónak ritkán tűnik fel. hogy a kiállított tárgyak milyen logikai kapcsolatban állnak egymással. Általában átadja magát az esztétikai gyönyörérzetnek, a színek, formák, tárgyak hatásának, s kevésbé törődik a gonddal. amely szeme elé varázsolta őket. Péter Márta muzeológussal beszélgettem, aki kereken egy esztendeig tanulmányozta a 16— 17. századokat, hogy azután belevágjon ..A lutheri reformáció emlékei Magyarországon a 16—17. századból" című kiállítás rendezésébe. Mint hivatásos muzeológus került annak idején a Lu- ther-emlékbizottságba, ahol korán felvetődött annak a gondolata, hogy a reformátor születésének 500. évfordulóját nagyszabású kiállítással is pecsételjük meg. Az 1983-as évet egyházunk a lutheri évfordulónak szentelte. Sok rendezvény, ünnepség volt országszerte, s ennek záróakkordja lett a „Luther Márton emlékezete’’ kiállítás a Szépművészeti Múzeum márványcsarnokában. 450 m2 alapterületen. A kiállítás megnyitására december 16-án került sor. Valamivel későbben kerestem fel Péter'Mártát, hogy néhány — olvasóinkat is érdeklő — kérdésre választ kapjak. — Mikor kezdett el foglalkozni a kiállítás gondolatával? — Több, mint egy éve. Akkor ugyanis elhangzott egy javaslat, hogy hasonlóan azokhoz az európai országokhoz, ahol mély gyökeret eresztettek a lutheri hagyományok, mi is rendezzünk egy nagyobb szabású kiállítást. A gondolat szíven ütöt't. s kezdtem képzeletben máris gyűjtögetni a tárgyakat, s tanulmányozni a korszakot. Akkor még nem gondoltam. milyen emberfeletti munka áll előttünk. — Hány ilyen természetű és nagyságú kiállításról tud? — Az NSZK-ban egész sor Lu- ther-kiállításról tudunk. Legjelentősebb a nürnbergi volt, ahol az egyházunk birtokában levő Végrendelet is kiállítást nyert. Hasonlóan az NDK-ban is, ahol két számottevő kiállítást rendeztek, egy történetit és egy művészetit. Az előzőben szintén szerepelt a Végrendelet. Míg az Utóbbira a Szépművészeti Múzeum régi kéntárának néhány festményét kölcsönöztük ki. De Nürn- bergbe is eljutottak az idősebb Cranach és Jörg Breu képei. — Egy-egy kiállítás tárgyait számos helyről kell kölcsönözni. Ehhez a kiállításhoz hány helyről hozták össze az emlékeket? — Közel 600 tárgyat állítottunk ki. és kereken 30 a kölcsönző intézmények száma. — A muzeológusnak illik tehát tudni, hol ..búinak” m,cg a témával kapcsolatos tárgyak. Most már értem, mién kellett többek között ennyi időt, szentelnie a korszak tanulmányozására vagy annak áttekintésére, honnan lehet beszerezni a korszakra jellemző emlékeket. De hogyan jutott a kiállítás ilyen rangos helyre, a Szépművészeti Múzeumba? — A Luther-emlékbizottság elnöke, dr. Káldy Zoltán püspök felvette a kapcsolatot Dávid Katalinnal, az Egyházi Gyűjtemények szakfelügyelőjével, s egyetértésben vele, a művelődési miniszterhez fordult, s a miniszter támogatólag hagyta jóvá a rendezést. — Mégis nagy dolognak tartom, hogy éppen a Szépművészeti Múzeumban. — Igen. De ehhez tudnia kell, hogy a kiállítás anyagának I/5-ét éppen itt őrzik. Ez az anyag nemzetközi mértékkel mérve is igen rangos emléke az egyetemes művészetnek. A dolognak ez azonban csak egyik oldala. A másik az, hogy a Művelődési Minisztérium nemcsak rendelkezésre bocsátotta a Szépművészeti Múzeum helyiségeit, de komoly anyagi támogatást is nyújtott. — Tehát közel 600 műtárgyat állítottak ki. Hogyan csoportosítaná őket? — Ezek festmények, grafikák, nyomtatványok, könyvek, oklevelek, levelek, kéziratok, érmek és liturgikus tárgyak, Lehetőségünk nyílott ahhoz — és ez szakmai szempontból rendkívül előnyös helyzet —, hogy országos és egyházi gyűjteményekből a témához köthető művészeti, történeti és irodalomtörténeti emlékek eredeti példányait állítsuk ki. A Luther-emlékbizottság és az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete megbízásából a roppant anyagot hárman állítottuk össze. — Kik voltak a társai? — Dr. Fabiny Tibor és Papp Ivánná. Hozzá kell tennem, hogy a különböző gyűjtemények tudományos munkatársai készségesen nyújtottak segítséget. Egyúttal itt fejezném ki köszönete- met Bottá Istvánnak, dr. Komjáthy Miklósnak és Vető Bélának a kiállítási anyag előkészítésében nyújtott segítségükért. — Nézete szerint melyek voltak a kiállítás legértékesebb tárgyai? — Nagyon nehéz lenne értékrendet megállapítani. Amikor a kiállítást terveztük; akkor a tárgyak összefüggésének szempontja vezetett bennünket. Pl. önmagában is érték Nádasdy Tamás arcképe, vagy a Sylvester által fordított Újszövetség. De a kiállítás szempontjából az volt a fontos, hogy egymás mellett szerepeljenek. Vagv itt van pl. a hallatlan értékű Végrendelet. Ez a maga kontextusában, a lutheri reformáció hazájában tudott igazán reprezentálni. A mi kiállításunk középpontjába egyéb más iratokkal úgy került, mint .a reformátor személyes relikviája. És hogy kérdésére válaszoljak; az egész egyetemes művészeti anyagot igen értékesnek tartom. Ugyanilyen szemmel tekintek a magyar- országi eredetű emlékanyagra is. — Akkor tehát a kiállítás anyaga két részre bontható? — Pontosan. Ezt a belső tér kiképzésével is követtük. A terem kereszt' alakú középső hajójában helyeztük el a német reformáció emlékeit. Ezt a ..magot” öleli körül a magyarországi lutheri reformáció történetének emlékei, a legkorábbi időktől a 17. század végéig. A magyar részleg 9 egységből áll. az első öt kronologikusan követi egymást, a többi tematikus összeállítású. — A látogatónak szembetűnik, hogy feltűnően so'k könyvet állítottak ki. — Valóban sok könyvet állítottunk ki. De tudnia kell, hogy a reformáció útja az írott és hirdetett ige. illetve szó volt. Ennek megfelelően az írott szó nyomvonalán tudtuk végigkísérni a magyar reformáció első két századát. Tudatos tehát a nyomtatványok vezérfonalának használata. Egy kiállítás mégis vizuális műfaj. Ezért törekedtünk arra. hogy akik részesei voltak az „ügynek”, szintén szerepeljenek valamilyen tárgyi emlékekkel a könyvek mellett. — Egy alkalommal valaki megkérdezte tőlem, láttam-e már búcsúcédulát. Tudja, amelyriek vásári árusítása miatt kirobbant a reformáció. Tudtak-e búcsúlevelet kiállítani? — Kettőt is. Méghozzá a legkorábbi emlékeink, közül valót. Az egyik 1501-ből szármázik, Má- riássy István és családja nevére van kiállítva, a másik 1503-ból való, és Kapy Menyhért és Sándor nevére szól. Csak érdekességként említem meg, hogy mindkét család később a reformáció oldalára állt. — Köszönöm érdekes felvilágosításait. A többit mondja el a Szépművészeti Múzeum. Bizonyos vagyok abban, hogy ohmsóink szívesen szembesülnek a reformáció emlékeivel, mert ezáltal is erősödik evangélikus öntudatuk. Rédey Pál Az Állami Egyházügyi Hivatal új elnökhelyettesei A Minisztertanács 1984. január 1-i hatállyal Sarkadi Nagy Barnát és Bugár Pétert az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyetteseivé kinevezte. (MTI) Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök cikke a Magyar Nemzetben Dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke tollából cikket közölt a Magyar Nemzet karácsonyi száma. Az életért, a békéért, az igazságosságért címen, amelyben a püspök-elnök az egész világot érintő kérdésekről, ezekkel kapcsolatosan az egyházak szolgálatáról, kiemelten a magyar hívők hozzájárulásáról fejtette ki álláspontját és ismertette a hazai egyházak ez irányú tevékenységét. Dr. Nagy Gyula püspök Svájcban Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke az Európai Egyházak Konferenciája meghívására január 26. és 30. között hivatalos látogatást tesz Svájcban. Mint az Európai Egyházak Konferenciája teológiai tanácsadója, látogatása során Bernben és Genfben vesz részt az Európai Egyházak Konferenciája 1984 és 1985 során tartandó nemzetközi konferenciáinak tervezésében és programjuk kialakításában. Kari Károly köszöntése Családias, testvéri együttlét keretében köszöntötték az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában január 2-án Kari Károly budai egyházmegyei felügyelőt, az Északi Egyházkerület felügyelőhelyettesék kilencvenedik születésnapja alkalmából. Dr. Nagy Gyula püspök az egyházkerület nevében meleg szavakkal emlékezett meg az ünnepelt hűséges és példaadó szolgálatáról az egyházkerület különféle tisztségeiben és dr. Mihály Dezső kerületi felügyelő halála óta az egyházkerület felügyelőhelyettesi tisztségében, kérve életére, további szolgálatára a magas életkorban Isten megtartó kegyelmét. Dr. Koren Emil budai esperes, püspökhelyettes a budai egyházmegye és gyülekezetei nevében köszöntötte az ünnepeltet, akinek élete összeforrott az egyház szolgálatával, és aki ma is példásan előttünk jár ebben a szolgálatban. Isten gazdag áldását kérjük lapunk nevében is egyházunknak magas életkorban hűséggel szolgáló tisztségviselőjére! A Luther-kiállítás nyitvatartási ideje megegyezik a múzeumok és kiállítások szokott rendjével. Tehát hétfő kivételével minden nap de. 10—18-ig tekinthető meg. Január 22.-én de. 10 órakor a kiállítást TIT vezetéssel mutatják be az érdeklődőknek. A FINN EGYHÁZ SEGÍTSÉGE A Finn Evangélikus Egyház gyülekezetei 1983-ban 12 millió finn márkát gyűjtöttek diakóniai és világszolgálati munka céljára; Az összeg felét a Lutheránus Világszövetség Vllágszolgálati Osztályának rendelkezésére bocsátják, ebből Zimbabwében kutakat, szivattyúállomásokat, valamint iskolákat építenek. A pénz másik felét odahaza a vakok segítésére és a gyülekezetek diakóniai munkájának támogatására fordítják. (News from the Church of Finland) FINN PÜSPÖK A BÉKÉÉRT Októberben, az ENSZ lesze- lési hetében Finnországban több, mint 200 ezren vettek részt különböző békemenetekben, ebből Helsinkiben körülbelül 50 ezren. A helsinki békenagygyűlés egyik szónoka Erik Vikström, (John Vikström érsek testvére) Porvoo oüsoöke, a Finn Evangélikus Egyházban az egyház és a társadalom viszonyának kérdéseivel foglalkozó bizottság elnöke volt. ..Ezer meg ezer jól képzett, intelligens és jól fizetett szakértő dolgozik kelpten és nyugaton azzal az egyedüli megbízatással, hogy az erőszak értelmetlen és veszélyes felhalmozódását állandóan növelje és még félelmetesebbé tegye” — mondotta. A békemozgalomnak szembe kell szállnia ezzel, hiszen világunkban „ .. . erőforrásainkat csatornák, utak, kórházak és iskolák építésére kell összpontosítanunk ... erdőket ültetnünk és földet művelnünk olyan fegyverek kipróbálása helyett, amelyek egy pillanat alatt elpusztíthatják őket.” „Erkölcsileg elítélendő az erőszak fokozásában való részvétel, akkor, amikor minden nap egyre több ember kiált segítségért éhség. alultápláltság, vízhiány, betegségek és hontalanság miatt” — jelentette ki végül Erik Vikström püsnök. (News from the Church of Finland)
