Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-15 / 3. szám

Mordulok a 1783—1983. Ha valaki belép a tápiószentmártoni templomba, szinte első pillanatban észreveszi szemben, az oltárterítőn aranyo­zott számokkal ezt a két évszá­mot. A két évszám a gyülekezet alapításának évét és az idei jubi­leumi évet jelzi. Nagy utat tett meg kétszáz év alatt a gyüleke­zet. 200 évvel ezelőtt 54 család települt le itt: Pusztaszentmár- tonban. Így nevezték ugyanis ak- koribap, s ebben a névben a te­lepülés sorsa is benne volt. Pusz­tává tette ezt a környéket is a török megszállás. A letelepedést természetesen követte, hogy taní­tót és papot hívtak maguknak, mert bármilyen nehéz is volt az élet elindítása, tanulni kellett és Isten igéjére is szükségük volt. És az 54 család hitte, hogy lesz itt élet újra, az élet Ura segít­ségükre lesz. Az 1890-es jegyző­könyv szerint már állt a templo­muk is, még ugyan torony nélkül, de olyan erősen alapozva és épít­ve, hogy a következő nemzedék bátran építhetett a meglevő fa­lakra bolthajtást és hozzá tor­nyot is. Igaz, hogy mindez óriási áldozattal történt, a gyülekezet tagjai őszi esős és téli jeges uta­kon lőcsös szekérrel sófuvart vál­laltak Szolnokról Budapestre, en­nek az árát is a templomra for­dították. Így indult és folytatódott az élgt már nem Puszta-, hanem Tá- pfószentmártonban. A két évszá­zad alatt voltak nehézségeik, sok változást is tapasztaltak, Isten azonban változatlan szeretettel hordozta a gyülekezetei. A ma 1600 lelkes gyülekezet hálával te­kinthet vissza a megtett útra. 1978—1983. Ezt a két évszámot sehol nem lehet a templomban látni, ez a két évszám a templom megújulásának öt éve, a munka megindulásának évfordulója. Ez alatt az öt esztendő alatt is nagy utat tett meg a gyülekezet. 1978- ban egy presbiteri ülésen arról tárgyaltak: valamit tenni kellene a templommal. Ezen a gyűlésen nem is kevesen voltak olyanok, akik túl nehéz feladatnak látták a templom renoválását. Mégis nekivágtak a munkának. A temp­lom belseje rendben volt már ak­kor is, a külső renoválás volt a nagy feladat. A szükséges enge­délyek megszerzése után. amit ál­lamunk és a Műemlékfelügyelő­ség készséggel megadott, elindult a gyűjtés, majd a szükséges anyag beszerzése. Ebben az időben a kétszáz éves gyülekezet mai nem­zedéke is bizonyított. Kerek számmal egymillió forintos áldo­zatot hoztak, persze nemcsak pénzt, hanem rengeteg társadal­mi munkát is adtak. Ebben a munkában nagy segítségükre volt Nemes Szilárd mérnök, az Ope­raház főstatikusa, dr. Havassy Pál, az OMF igazgatóhelyettese és Faragó József műszaki taná­csos. Sokat jelentett egy tápió- szelei gyáregység felajánlása, tő­lük kapta a gyülekezet díjmen­tesen az állványanyagot. Nem le­het felsorolni mindazokat, akik áldoztak és dolgoztak. Kiemelke­dő segítséget kapott a gyülekezet Csepregi Józseftől, aki az állvá­nyozást, Zsíros Jánostól, aki a villanyszerelést, Aszódi András­tól, aki az üvegezést, Háfra Lász­lótól, Mózes Istvántól, akik az asztalosmunkát végezték el, és mind díjmentesen. Hozzá kell tenni, hogy az egész munka hár- (mas motorja Pethő István lel­kész, Fehér József felügyelő és Domonyi István gondnok voltak. Egyúttal a templom végéhez épült sekrestyét is kibővítette a gyülekezet, és egy szép, télen fűt­hető gyülekezeti termet alakított ki. Ennek oka nemcsak az, hogy télen kellemes melegben lehet kisebb létszámú istentiszteletet tartani. Ma már az intenzív gyü­lekezeti élethez hozzátartozik az ilyen terem, ahol gyűléseket, bib­liaórákat, szeretetvendégségeket lehet tartani, ahová gyermekek és felnőtt gyülekezeti tagok szí­vesen összejönnek kötetlenebb, családias alkalomra. 1983. OKTOBER 23. Ez a dá­tum már csak egyetlen napot je­löl, annak is csak a délutánját. A kicsit már csípősre fordult, de verőfényes koradélutánon sokan gyülekeztek távolabbról és ter­mészetesen a községből is, hogy részt vegyenek a szép ünnepé­lyen, a kétszáz éves évfordulón, tápiószentmártoni gyülekezetben LYSZ-tanulmány a nagygyűlésre a renovált templom és új terem átadásán. Az ünneplés kezdetét dr. Káldy Zoltán püspök megér­kezése jelentette, akit egy szent- mártoni kislány fogadott szép virágcsokorral egy nagy gyüle­kezet karéjában. Amikor a püs­pök és kísérete bevonult a temp­lomba, már alig lehetett bemen­ni, nem valószínű, hogy a közel­múltban így megtelt volna a templom, mint most. AZ ÜNNEPI IGEHIRDETÉS alapigéje a 24. zsoltár volt. A zsoltár kiindulása: „az Úré a föld”. Lényegében erre a mon­datra épült az igehirdetés. Ez a mondat ma biztatás számunkra, hallottuk. Ezt a templomot re­ménységgel szépítette a gyüleke­zet. De megmarad-e a templom? Megmarad-e a világ? A mai drá­mai helyzetben ez mindnyájunk kérdése. Ez az ige biztat: az Űré a föld, Ö nem engedi, hogy szép világát, amelyért Fiát is ad­ta, elpusztítsák, felrobbantsák. Ugyanez a mondat azonban kö­telezés is. Ha Hozzá tartozunk, ez feladat és elkötelezés is: je­lenlétében nem lehet akárhogy élni: Ki élhet jelenlétében? A zsoltár így válaszol: a tiszta ke­zű, a tiszta szívű ember, és aki nem szalad hiábavalóságok után. Isten jelenléte tiszta, és minden­kit egyformán szerető, segítő életre kötelezi Isten népét. De a bevezető mondatnak felszólító jellege is van. Ha Hozzá tar­tozunk, valósuljon a zsoltár vé­gén hallott mondat is: „Ti kapuk, emelkedjetek, hogy bemehessen a dicső király.” Urunk nemcsak a templomba akar bemenni, ha­nem a szívünkben és életünkben is jelen akar lenni. Ahol jelen van, ott jobban szeretik egymást az emberek, hitvestársak, szülők és gyermekek, ott a gyülekezet is olyan szeretetközösséggé lesz, amelyik készséggel szolgál tár­sadalmunknak, szereti hazánkat, történelmével együtt. Az ünnepélyt a pilisi gyüleke­zet énekkarának szép éneklése gazdagította Csilló Mihály veze­tésével, és Mátyus Tünde tarta­lomhoz illő versmondása. De gaz­dagította az ünnepet a nagy ven­dégsereg is. Az egyházmegyéből Keveházi László esperes és Po­ntosára Gyula egyházmegyei fel­ügyelő vezetésével 10 lelkész és gyülekezeti tagok szép számmal. Jelen voltak a római katolikus, a református és a pünkösdi gyü­lekezetek vezetői, tagjai, akik kö­zül Patyi István plébános és Kiss Endre református lelkész köszön­tötték az ünneplőket. Kiemelkedő számmal és súllyal voltak jelen államunk képviseletében is, akik­nek nevében Mizsei Tamás járá­si művelődésügyi osztályvezető mondott köszöntőt. K. L. A Lutheránus Világszövetség genfi központja nemrég adta ki a jövő évi nagygyűlésre előkészítő tanulmányát. Ennek célja — az eddigi nagygyűlésekhez hason­lóan —, hogy a résztvevőknek, de a gyülekezeteknek és minden érdeklődőnek segítsen a felkészü­lésben áttekintést adjon a témá­ról és a vele kapcsolatos kérdé­sekről. A tanulmány először rö­viden ismerteti az LVSZ történe­tét majd néhány szót szól arról, hogy ntit jelent nagygyűlést tar­tani 1984-ben Magyarországon, szocialista országban először. Ezek után tárgyalja részletesen a témát: először azt, hogy mit je- , lent a keresztyén reménység, majd a három altéma követke­zik: Krisztusban — reménység a teremtett világért, reménység az emberiségért, reménység az egy­házért. Mindezek összefoglalása­képpen beszél a főtémáról: Krisz­tusban — reménységgel a világ­ért: remélünk, mert hiszünk, re­ménykedünk a Szentháromság Istenben és Krisztusban, ez a re­ménységünk valóságos és tevé­keny, a világ mostani körülmé­nyei között is. A 60 oldalas ta­nulmányt 15 meditációs kép il­lusztrálja. Carl H. Mau főtitkár előszava szerint a Lutheránus Világszövetség azzal a szándék­kal adta ki, hogy „ . .. minden­kinek segítséget és biztatást ad­jon, aki újra fel akarja fedezni, hogy Krisztusban valóban van reménység a világ számára”. Ballada a napba öltözött asszonyról ASSZONY: Föltűntem az égen Jel voltam az égen Rejtettem magamat A nap köntösébe Tizenkét csillagból Fejemen korona Hamvaskék nyakamon Csillagoknak pora Forró fém-könnyekkel Szentseb-vajúdással Véószivárvány ívén Arany-villanással Megszüllek gyermekem Nehéz kiáltással Életre halálra Szeretetsírással SÁRKÁNY: Föltűntem az égen Jel voltam az égen Tűz-bíborpalástban Sarkig súlyos vértben Hét fejemen tíz szarv Hét fejemen átok Hét diadém arany párta gyermekedre várök Gyermekedre várok Fiút szülő asszony Vajúdásod kínját Sikoltásod hallom „Ekkor nagy jel is, tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve” Magammal hurcoltam Az egek csillagát Az egek csillagának Pusztuló harmadát Csillagok harmadát ledobtam a földre Születő magzatod Elrdbiom örökre Örökre elpusztul Örökre fölfalom Örökre elveszted Örökre elrablóm ASSZONY: Angyalok az égben Segítnek énnékem Megszülöm gyermekem Bátorság szívében Megszülöm gyermekem Millió veszélyre Több ezer éven át Sárkány-kísértésre Megszülöm gyérmekem Napba öltöztetem Vasvessző kezében Népeket tereljen Népeket tereljen Nyájat legeltessen Kezében vaspálca Sohase pihenjen Balogh Balázs A latin-amerikai evangélikusok konferenciája Templomépítési offertorium Vlzkereszt ünnepe után az első vasárnapon gyülekezeteink az istentiszteleti perselyt a templomépítö, illetve renováló gyülekeze­tek támogatására adják. A Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése előtt sok gyülekezetünk fogott hozzá temploma vagy parókiája rendbetételéhez, hogy méltó módon tudják fogadni a gyülekezetbe érkező külföldi vendégeket. A mostani offertóríummal segítsük őket céljukhoz eljutni az ügyhöz méltó adományainkkal. A Német Demokratikus Köztársaság nagykövetének látogatása Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, december 22-én látogatást tett az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. A nagykövet — aki nemrég érkezett magyarországi új állomáshelyére — a beszélgetés során méltatta az NDK-ban tartott jubileumi Luther-ünnepségeket és érdeklődéssel hallgatta dr. Nagy Gyula püspök beszámolóját a hazai Luther-ünnepségekről és a jövő i évi evangélikus világgyűlés előkészületeiről. A latin-amerikai evangélikus egyházaknak a budapesti nagy­gyűlésre előkészítő konferenciáját szeptember 13—19. között tartot­ták Porto Alegre-ben (Brazília). A résztvevők azt yárják, hogy a nagygyűlésen súlyuknak megfe­lelően lesz szó a harmadik világ problémáiról is. A záróközle­ményben aggodalmuknak adnak kifejezést, a növekvő nyomor és elnyomás miatt, amely társadalmi nyugtalanságot, és sokhelyütt fegyveres harcot eredményez. Ezért a következő felhívást tették közzé: a keresztyénekhez, különösen is a latin-amerikai evangélikusok­hoz: hirdessék az evangéliumot, munkálkodjanak a békéért és igazságosságért, a latin-amerikai kormányok­hoz: hallgassák meg a sok sze­gény és elnyomott kiáltását, amellyel igazságot és emberi méltóságot követelnek, a nagyhatalmakhoz: ne avat­kozzanak bele Latin-Amerika ügyeibe, hanem működjenek köz­re a béke és az igazságosság meg­valósításáért. (lwi) Ázsiai evangélikus egyházak a nagygyűlés előtt A Lutheránus Világszövetség ázsiai tagegyházainak konferen­ciáját november 17—25. között tartották Samosir szigetén (Indo­nézia). A konferencián tíz ázsiai ország evangélikus egyházainak, továbbá a genfi LVSZ-központ- nak a képviselői vettek részt, ösz- szesen 47-eri. Dr. Kunchala Rajaratnam, az Indiai Egyesült Evangélikus Egy­ház főtitkára hazája helyzetéből kiindulva foglalkozott az egység kérdésével. A változatosság, akár a természetben, akár az emberek között, hozzátartozik az élethez, ezt a keresztyén egység keresésé­nél is figyelembe kell vennünk. Ugyanakkor fáradoznunk kell a' keresztyén egyházak közeledé­séért, ennek jeleként közös isten­tiszteletek tartásáért. — Kunihiro Szato, a Japán Evangélikus Egy­ház alelnöke az egyházak közvé­lemény-formáló szerepét hangsú­lyozta az atomháború ellen. Kü­lönösen nyugati egyházkerüle­tükben, ahol Hiroshima is fek­szik, foglalkoznak a kérdéssel, filmeket készítenek, békeszemi­náriumokat szerveznek. Dr. Thomas Batong, a Fülöp- szigeteki Evangélikus Egyház el­nöke a környezetvédelmi problé­mákról beszélt, amelyek az ázsiai országokban is igen súlyosak. Az egyházaknak is osztozniuk kell abban a felelősségben, hogy a gazdasági-technikai fejlődés mi­nél kevesebb kárt okozzon, külö­nösen a meg nem újuló, véges erőforrásokban. Az egyházaknak az ilyen irányú nevelést az egyes gyülekezetekben kell elkezde­niük. Aida Haddad asszony, a Jordá­niái Evangélikus Egyház képvi­selője elmondta, hogyan próbál­nak segítséget nyújtani a palesz­tin és más menekülteknek, haj­léktalanoknak, legyenek akár ke­resztyének, akár mohamedánok. Munawir Sjabzali, a vendéglátó ország vallásügyi minisztere meg­nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy kormányának egyik alap­elve az istenhit, ezért a hívők (mohamedánok, keresztyének, buddhisták, hinduk stb.) mind­annyian az ország teljes jogú pol­gárai. Risto Lehtonen, az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztá­lyának igazgatója szerint a mi­niszter jelenléte is ezt igazolta. Ugyanakkor hangsúlyozta az egy­házak felelősségét a társadalom kérdéseiben. Gustav Siahaan. a vendéglátó Protestáns Keresz­tyén Batak Egyház elnöke a meg­nyitó istentiszteleten a világmé­retű fegyverkezési verseny ve­szélyeiről szólt; ez még fonto­sabbá teszi azt, hogy minél töb­ben érezzék a Krisztusból ki­áramló szeretetet. és hallják a megváltás örömhírét. A konferencián megállapítot­ták, hogy az LVSZ fontos szere­pet játszik az egyházak együtt­működésének és különböző fej­lesztési programok támogatásá­ban. A budapesti nagygyűlés elő­készületeiről dr. Anza Lema fő­titkárhelyettes adott tájékozta­tást. (lwi) ELutiier életközelben Pápán a különböző alkalmakon mindig egy családdá forr össze az egyházmegye népe. Ez a csa­ládi, testvéri közösség erősödött és újult meg szeptember 25-én is. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Karner Ágoston országos főtit­kár végezte. Az ünnepi műsorban Síkos La­jos esperes mondott megnyitó be­szédet, amelyen hangsúlyozta, hogy a Lutherről emlékezés nem az ember dicsőítése, hanem a ha­talmas és kegyelmes Isten élet és egyházmegújító szeretetében való ..járás”. Bíró Lajos orgona­művész művészi előadása még inkább elmélyítette az emléke­zést, s ugyancsak kedves szín­foltja volt az ünnepségnek Visz­ket Anita fiatalos lendületű lel­kes szavalata. Az ünnepi beszédet dr. Kar­ner Ágoston országos főtitkár tartotta. Nem a múltról beszélt csupán, hanem mint a mai vi­lágban szolgáló evangélikus lel­kész, és az egyházi élet tudomá­nyos felkészültségű vizsgálója, a múltra emlékezve beszélt a je­lenről és egyházunk jövőjéről. Nem a régi Luthert mutatta meg, hiszen ő nem történelmi emlék csupán. Életközeiben kell látnunk őt. Értenünk kell, hogy milyen magatartásra indít bennünket ma. az ebben a társadalomban élő és szolgáló tanítványokat, egyházat. Szabó Vilmos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom