Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-01-15 / 3. szám
Mordulok a 1783—1983. Ha valaki belép a tápiószentmártoni templomba, szinte első pillanatban észreveszi szemben, az oltárterítőn aranyozott számokkal ezt a két évszámot. A két évszám a gyülekezet alapításának évét és az idei jubileumi évet jelzi. Nagy utat tett meg kétszáz év alatt a gyülekezet. 200 évvel ezelőtt 54 család települt le itt: Pusztaszentmár- tonban. Így nevezték ugyanis ak- koribap, s ebben a névben a település sorsa is benne volt. Pusztává tette ezt a környéket is a török megszállás. A letelepedést természetesen követte, hogy tanítót és papot hívtak maguknak, mert bármilyen nehéz is volt az élet elindítása, tanulni kellett és Isten igéjére is szükségük volt. És az 54 család hitte, hogy lesz itt élet újra, az élet Ura segítségükre lesz. Az 1890-es jegyzőkönyv szerint már állt a templomuk is, még ugyan torony nélkül, de olyan erősen alapozva és építve, hogy a következő nemzedék bátran építhetett a meglevő falakra bolthajtást és hozzá tornyot is. Igaz, hogy mindez óriási áldozattal történt, a gyülekezet tagjai őszi esős és téli jeges utakon lőcsös szekérrel sófuvart vállaltak Szolnokról Budapestre, ennek az árát is a templomra fordították. Így indult és folytatódott az élgt már nem Puszta-, hanem Tá- pfószentmártonban. A két évszázad alatt voltak nehézségeik, sok változást is tapasztaltak, Isten azonban változatlan szeretettel hordozta a gyülekezetei. A ma 1600 lelkes gyülekezet hálával tekinthet vissza a megtett útra. 1978—1983. Ezt a két évszámot sehol nem lehet a templomban látni, ez a két évszám a templom megújulásának öt éve, a munka megindulásának évfordulója. Ez alatt az öt esztendő alatt is nagy utat tett meg a gyülekezet. 1978- ban egy presbiteri ülésen arról tárgyaltak: valamit tenni kellene a templommal. Ezen a gyűlésen nem is kevesen voltak olyanok, akik túl nehéz feladatnak látták a templom renoválását. Mégis nekivágtak a munkának. A templom belseje rendben volt már akkor is, a külső renoválás volt a nagy feladat. A szükséges engedélyek megszerzése után. amit államunk és a Műemlékfelügyelőség készséggel megadott, elindult a gyűjtés, majd a szükséges anyag beszerzése. Ebben az időben a kétszáz éves gyülekezet mai nemzedéke is bizonyított. Kerek számmal egymillió forintos áldozatot hoztak, persze nemcsak pénzt, hanem rengeteg társadalmi munkát is adtak. Ebben a munkában nagy segítségükre volt Nemes Szilárd mérnök, az Operaház főstatikusa, dr. Havassy Pál, az OMF igazgatóhelyettese és Faragó József műszaki tanácsos. Sokat jelentett egy tápió- szelei gyáregység felajánlása, tőlük kapta a gyülekezet díjmentesen az állványanyagot. Nem lehet felsorolni mindazokat, akik áldoztak és dolgoztak. Kiemelkedő segítséget kapott a gyülekezet Csepregi Józseftől, aki az állványozást, Zsíros Jánostól, aki a villanyszerelést, Aszódi Andrástól, aki az üvegezést, Háfra Lászlótól, Mózes Istvántól, akik az asztalosmunkát végezték el, és mind díjmentesen. Hozzá kell tenni, hogy az egész munka hár- (mas motorja Pethő István lelkész, Fehér József felügyelő és Domonyi István gondnok voltak. Egyúttal a templom végéhez épült sekrestyét is kibővítette a gyülekezet, és egy szép, télen fűthető gyülekezeti termet alakított ki. Ennek oka nemcsak az, hogy télen kellemes melegben lehet kisebb létszámú istentiszteletet tartani. Ma már az intenzív gyülekezeti élethez hozzátartozik az ilyen terem, ahol gyűléseket, bibliaórákat, szeretetvendégségeket lehet tartani, ahová gyermekek és felnőtt gyülekezeti tagok szívesen összejönnek kötetlenebb, családias alkalomra. 1983. OKTOBER 23. Ez a dátum már csak egyetlen napot jelöl, annak is csak a délutánját. A kicsit már csípősre fordult, de verőfényes koradélutánon sokan gyülekeztek távolabbról és természetesen a községből is, hogy részt vegyenek a szép ünnepélyen, a kétszáz éves évfordulón, tápiószentmártoni gyülekezetben LYSZ-tanulmány a nagygyűlésre a renovált templom és új terem átadásán. Az ünneplés kezdetét dr. Káldy Zoltán püspök megérkezése jelentette, akit egy szent- mártoni kislány fogadott szép virágcsokorral egy nagy gyülekezet karéjában. Amikor a püspök és kísérete bevonult a templomba, már alig lehetett bemenni, nem valószínű, hogy a közelmúltban így megtelt volna a templom, mint most. AZ ÜNNEPI IGEHIRDETÉS alapigéje a 24. zsoltár volt. A zsoltár kiindulása: „az Úré a föld”. Lényegében erre a mondatra épült az igehirdetés. Ez a mondat ma biztatás számunkra, hallottuk. Ezt a templomot reménységgel szépítette a gyülekezet. De megmarad-e a templom? Megmarad-e a világ? A mai drámai helyzetben ez mindnyájunk kérdése. Ez az ige biztat: az Űré a föld, Ö nem engedi, hogy szép világát, amelyért Fiát is adta, elpusztítsák, felrobbantsák. Ugyanez a mondat azonban kötelezés is. Ha Hozzá tartozunk, ez feladat és elkötelezés is: jelenlétében nem lehet akárhogy élni: Ki élhet jelenlétében? A zsoltár így válaszol: a tiszta kezű, a tiszta szívű ember, és aki nem szalad hiábavalóságok után. Isten jelenléte tiszta, és mindenkit egyformán szerető, segítő életre kötelezi Isten népét. De a bevezető mondatnak felszólító jellege is van. Ha Hozzá tartozunk, valósuljon a zsoltár végén hallott mondat is: „Ti kapuk, emelkedjetek, hogy bemehessen a dicső király.” Urunk nemcsak a templomba akar bemenni, hanem a szívünkben és életünkben is jelen akar lenni. Ahol jelen van, ott jobban szeretik egymást az emberek, hitvestársak, szülők és gyermekek, ott a gyülekezet is olyan szeretetközösséggé lesz, amelyik készséggel szolgál társadalmunknak, szereti hazánkat, történelmével együtt. Az ünnepélyt a pilisi gyülekezet énekkarának szép éneklése gazdagította Csilló Mihály vezetésével, és Mátyus Tünde tartalomhoz illő versmondása. De gazdagította az ünnepet a nagy vendégsereg is. Az egyházmegyéből Keveházi László esperes és Pontosára Gyula egyházmegyei felügyelő vezetésével 10 lelkész és gyülekezeti tagok szép számmal. Jelen voltak a római katolikus, a református és a pünkösdi gyülekezetek vezetői, tagjai, akik közül Patyi István plébános és Kiss Endre református lelkész köszöntötték az ünneplőket. Kiemelkedő számmal és súllyal voltak jelen államunk képviseletében is, akiknek nevében Mizsei Tamás járási művelődésügyi osztályvezető mondott köszöntőt. K. L. A Lutheránus Világszövetség genfi központja nemrég adta ki a jövő évi nagygyűlésre előkészítő tanulmányát. Ennek célja — az eddigi nagygyűlésekhez hasonlóan —, hogy a résztvevőknek, de a gyülekezeteknek és minden érdeklődőnek segítsen a felkészülésben áttekintést adjon a témáról és a vele kapcsolatos kérdésekről. A tanulmány először röviden ismerteti az LVSZ történetét majd néhány szót szól arról, hogy ntit jelent nagygyűlést tartani 1984-ben Magyarországon, szocialista országban először. Ezek után tárgyalja részletesen a témát: először azt, hogy mit je- , lent a keresztyén reménység, majd a három altéma következik: Krisztusban — reménység a teremtett világért, reménység az emberiségért, reménység az egyházért. Mindezek összefoglalásaképpen beszél a főtémáról: Krisztusban — reménységgel a világért: remélünk, mert hiszünk, reménykedünk a Szentháromság Istenben és Krisztusban, ez a reménységünk valóságos és tevékeny, a világ mostani körülményei között is. A 60 oldalas tanulmányt 15 meditációs kép illusztrálja. Carl H. Mau főtitkár előszava szerint a Lutheránus Világszövetség azzal a szándékkal adta ki, hogy „ . .. mindenkinek segítséget és biztatást adjon, aki újra fel akarja fedezni, hogy Krisztusban valóban van reménység a világ számára”. Ballada a napba öltözött asszonyról ASSZONY: Föltűntem az égen Jel voltam az égen Rejtettem magamat A nap köntösébe Tizenkét csillagból Fejemen korona Hamvaskék nyakamon Csillagoknak pora Forró fém-könnyekkel Szentseb-vajúdással Véószivárvány ívén Arany-villanással Megszüllek gyermekem Nehéz kiáltással Életre halálra Szeretetsírással SÁRKÁNY: Föltűntem az égen Jel voltam az égen Tűz-bíborpalástban Sarkig súlyos vértben Hét fejemen tíz szarv Hét fejemen átok Hét diadém arany párta gyermekedre várök Gyermekedre várok Fiút szülő asszony Vajúdásod kínját Sikoltásod hallom „Ekkor nagy jel is, tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve” Magammal hurcoltam Az egek csillagát Az egek csillagának Pusztuló harmadát Csillagok harmadát ledobtam a földre Születő magzatod Elrdbiom örökre Örökre elpusztul Örökre fölfalom Örökre elveszted Örökre elrablóm ASSZONY: Angyalok az égben Segítnek énnékem Megszülöm gyermekem Bátorság szívében Megszülöm gyermekem Millió veszélyre Több ezer éven át Sárkány-kísértésre Megszülöm gyérmekem Napba öltöztetem Vasvessző kezében Népeket tereljen Népeket tereljen Nyájat legeltessen Kezében vaspálca Sohase pihenjen Balogh Balázs A latin-amerikai evangélikusok konferenciája Templomépítési offertorium Vlzkereszt ünnepe után az első vasárnapon gyülekezeteink az istentiszteleti perselyt a templomépítö, illetve renováló gyülekezetek támogatására adják. A Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése előtt sok gyülekezetünk fogott hozzá temploma vagy parókiája rendbetételéhez, hogy méltó módon tudják fogadni a gyülekezetbe érkező külföldi vendégeket. A mostani offertóríummal segítsük őket céljukhoz eljutni az ügyhöz méltó adományainkkal. A Német Demokratikus Köztársaság nagykövetének látogatása Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, december 22-én látogatást tett az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. A nagykövet — aki nemrég érkezett magyarországi új állomáshelyére — a beszélgetés során méltatta az NDK-ban tartott jubileumi Luther-ünnepségeket és érdeklődéssel hallgatta dr. Nagy Gyula püspök beszámolóját a hazai Luther-ünnepségekről és a jövő i évi evangélikus világgyűlés előkészületeiről. A latin-amerikai evangélikus egyházaknak a budapesti nagygyűlésre előkészítő konferenciáját szeptember 13—19. között tartották Porto Alegre-ben (Brazília). A résztvevők azt yárják, hogy a nagygyűlésen súlyuknak megfelelően lesz szó a harmadik világ problémáiról is. A záróközleményben aggodalmuknak adnak kifejezést, a növekvő nyomor és elnyomás miatt, amely társadalmi nyugtalanságot, és sokhelyütt fegyveres harcot eredményez. Ezért a következő felhívást tették közzé: a keresztyénekhez, különösen is a latin-amerikai evangélikusokhoz: hirdessék az evangéliumot, munkálkodjanak a békéért és igazságosságért, a latin-amerikai kormányokhoz: hallgassák meg a sok szegény és elnyomott kiáltását, amellyel igazságot és emberi méltóságot követelnek, a nagyhatalmakhoz: ne avatkozzanak bele Latin-Amerika ügyeibe, hanem működjenek közre a béke és az igazságosság megvalósításáért. (lwi) Ázsiai evangélikus egyházak a nagygyűlés előtt A Lutheránus Világszövetség ázsiai tagegyházainak konferenciáját november 17—25. között tartották Samosir szigetén (Indonézia). A konferencián tíz ázsiai ország evangélikus egyházainak, továbbá a genfi LVSZ-központ- nak a képviselői vettek részt, ösz- szesen 47-eri. Dr. Kunchala Rajaratnam, az Indiai Egyesült Evangélikus Egyház főtitkára hazája helyzetéből kiindulva foglalkozott az egység kérdésével. A változatosság, akár a természetben, akár az emberek között, hozzátartozik az élethez, ezt a keresztyén egység keresésénél is figyelembe kell vennünk. Ugyanakkor fáradoznunk kell a' keresztyén egyházak közeledéséért, ennek jeleként közös istentiszteletek tartásáért. — Kunihiro Szato, a Japán Evangélikus Egyház alelnöke az egyházak közvélemény-formáló szerepét hangsúlyozta az atomháború ellen. Különösen nyugati egyházkerületükben, ahol Hiroshima is fekszik, foglalkoznak a kérdéssel, filmeket készítenek, békeszemináriumokat szerveznek. Dr. Thomas Batong, a Fülöp- szigeteki Evangélikus Egyház elnöke a környezetvédelmi problémákról beszélt, amelyek az ázsiai országokban is igen súlyosak. Az egyházaknak is osztozniuk kell abban a felelősségben, hogy a gazdasági-technikai fejlődés minél kevesebb kárt okozzon, különösen a meg nem újuló, véges erőforrásokban. Az egyházaknak az ilyen irányú nevelést az egyes gyülekezetekben kell elkezdeniük. Aida Haddad asszony, a Jordániái Evangélikus Egyház képviselője elmondta, hogyan próbálnak segítséget nyújtani a palesztin és más menekülteknek, hajléktalanoknak, legyenek akár keresztyének, akár mohamedánok. Munawir Sjabzali, a vendéglátó ország vallásügyi minisztere megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy kormányának egyik alapelve az istenhit, ezért a hívők (mohamedánok, keresztyének, buddhisták, hinduk stb.) mindannyian az ország teljes jogú polgárai. Risto Lehtonen, az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztályának igazgatója szerint a miniszter jelenléte is ezt igazolta. Ugyanakkor hangsúlyozta az egyházak felelősségét a társadalom kérdéseiben. Gustav Siahaan. a vendéglátó Protestáns Keresztyén Batak Egyház elnöke a megnyitó istentiszteleten a világméretű fegyverkezési verseny veszélyeiről szólt; ez még fontosabbá teszi azt, hogy minél többen érezzék a Krisztusból kiáramló szeretetet. és hallják a megváltás örömhírét. A konferencián megállapították, hogy az LVSZ fontos szerepet játszik az egyházak együttműködésének és különböző fejlesztési programok támogatásában. A budapesti nagygyűlés előkészületeiről dr. Anza Lema főtitkárhelyettes adott tájékoztatást. (lwi) ELutiier életközelben Pápán a különböző alkalmakon mindig egy családdá forr össze az egyházmegye népe. Ez a családi, testvéri közösség erősödött és újult meg szeptember 25-én is. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Karner Ágoston országos főtitkár végezte. Az ünnepi műsorban Síkos Lajos esperes mondott megnyitó beszédet, amelyen hangsúlyozta, hogy a Lutherről emlékezés nem az ember dicsőítése, hanem a hatalmas és kegyelmes Isten élet és egyházmegújító szeretetében való ..járás”. Bíró Lajos orgonaművész művészi előadása még inkább elmélyítette az emlékezést, s ugyancsak kedves színfoltja volt az ünnepségnek Viszket Anita fiatalos lendületű lelkes szavalata. Az ünnepi beszédet dr. Karner Ágoston országos főtitkár tartotta. Nem a múltról beszélt csupán, hanem mint a mai világban szolgáló evangélikus lelkész, és az egyházi élet tudományos felkészültségű vizsgálója, a múltra emlékezve beszélt a jelenről és egyházunk jövőjéről. Nem a régi Luthert mutatta meg, hiszen ő nem történelmi emlék csupán. Életközeiben kell látnunk őt. Értenünk kell, hogy milyen magatartásra indít bennünket ma. az ebben a társadalomban élő és szolgáló tanítványokat, egyházat. Szabó Vilmos Béla