Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-15 / 3. szám

Keresztyén barátság — ökumenikus munka

AZT A SZÉP FELADATOT KAPTAM, hogy a magyar női ökumenikus munkáról írjak cikket az Evangélikus Élet számára. Ezt a személyes barátság és az ökumenikus munka egybefo- nódásával kapcsolatban szeretném írni, hiszen ökumenikus munka nincs személyes kapcsolat nélkül.

1978-ban meghívót kaptam Brüsszelbe egy ökumenikus nőkonferenciára. Magyarországról egyedül mentem és bizony nem volt könnyű a helyzetem. Plenáris ülésen kellett felszólalnom és bizonyságot tennem arról, hogy Európa keleti felén is van egyház, hogy Európa határa nem ér véget az ún. nyugati országokban, hogy mi, akik más társadalmi környezetben élünk, mi is keresztyének vagyunk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma nincs társadalmi formákhoz kötve, hogy Jézus Krisztus úr Keleten és Nyugaton.

Ennek a konferenciának egyik nagy eredménye az lett, hogy határozat született egy olyan európai keresztyén nőkonferencia létrehozásáról, amibe egész Európa, Kelet és Nyugat, Észak és Dél, protestánsok, orthodoxok és római katholikusok egyaránt részt vehetnek.

Az elképzelés az volt, hogy minden országban rendezzenek ökumenikus nőkonferenciákat, majd úgynevezett regionális üléseket — a mi esetünkben a szocialista országok számára — majd pedig össz-európai konferenciát.

1980. JÜLIUS 5—7-ig DEBRECENBEN a Református Kollégium adott szállást az első magyar ökumenikus nőkonferenciának, ahol evangélikus, baptista, methodista, adventista, pünkösdista és református nők találkozhattak. Nagy élmény volt mindannyiunk számára a Krisztusban, való találkozás, egymás megismerése, a közös imádság lehetősége.

Ezen a konferencián találkoztam azzal az evän^Iflcwr Tléít i késszel, aki azóta is barátnőm. Nem tudom az ökumené tett-é bennünket barátokká, vagy barátságunk segítette a magyar . nők közötti ökumenikus munkát. az azonban bizonyos, hogy amikor Debrecenben először találkoztunk. azonnal tudtuk, ösz- szetartozunk, egy ügyet szolgálunk. Ö az evangélikus, én a református egyházban, a Krisztus teste tagjaiként, a mi Urunkat a Jézus Krisztust szolgáljuk.

Azóta már néhány év eltelt, de barátságunk csak mélyült. Meghívott . a gyülekezetükbe, ahol a zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben tarthattam előadást. Olyan gyülekezetben, ahol vasárnap reggel a vendéget egyedül hagyják, mert a lelkészek autóba ülve a környék tanyáiról az öregeket a templomba szállítják. Egy béna kislányt is elhoztak. Számukra ez a világ legtermészetesebb dolga volt, én meg úgy éreztem még az istentisztelet ' megkezdése- előtt, igazi istentiszteletben részesedem; imádták az Istent és szerették az embereket. '

AMIKOR ÖKUMENIKUS LEHETŐSÉGEINK TÁGULTAK, és összehívhattuk Berekfürdőn 1982. február 2—6-ig az európai szocialista országok keresztyén nőinek első konferenciáját, megvallom sok szorongás és félelem között mentem oda. De nem kellett aggodalmaskodnom. Az én evangélikus lelkész barátnőm és testvérem minden testi és lelki erejével kivette részét a munkából. Nem kevésbé a többi magyar résztvevők, akik kedvesen fogadták a vendégeket, intézkedtek, gépeltek, mikor mire volt __ szükség, azt csinálták. Barátnőm a riport fogalmazásából is kivette részét. Reggel fél háromig fogalmaztunk együtt, pedig másnap reggel ő vezette az úrvacsorái istentiszteletet németül.

Ez az istentisztelet mindany- nyiunk számára feléjthetetlen marad. Csehek és németek, magyarok és oroszok egymástól bocsánatot kérve, bocsájtottunk meg egymásnak és tapasztaltuk meg ennek örömét, gyakoroltuk a bűnbánat és a békesség erejét.

1982. MÁJUS 15—21-ig a svájci Gwattban az Európai Keresztyén Nők ökumenikus Fórumán vettünk részt. A magyar delegációt a bemutatkozáskor megtapsolták és már egyáltalán nem kellett bizonygatnunk, hogy nálunk él az egyház. Ennek a Fórumnak az Európai Római Katolikus Nőszövetség is tagja. Egjíik nap római katolikus testvéreink miséztek. Szép prédikációt hallottunk, majd vallásfelekezetre való tekintet nélkül mindenkit hívtak úrvacsorázni. Csak egy baj volt. egy szín alatt osztották ki az úrvacsorát, noha már nekik is van lehetőségük

a két szín alatti úrvacsorára. Mi csak egymásra néztünk és tudtuk, ezt a meghívást mi nem fogadhatjuk el. Hitvalló őseink szenvedéseit, küzdelmeit nem tagadhattuk meg. Mi nem úrvacsorázhatunk egy szín alatt. Akkor őseink emléke között össze bennünket és a közös úrvacsoránk, az ökumené ajándéka.

EZ ÉV TAVASZÁN az Orosz Orthodox Egyház meghívására

Kijevben április 20—25-ig újra

együtt lehettünk az európai keresztyén nők ökumenikus konferenciáján. Ezen a váncouveri Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének témája, Jézus Krisztus a világ élete volt a főtéma. A másik hasonlatos ehhez, mit tehetünk mi keresztyén nők a béke és az élet megmentéséért ebben a világban.

Barátokhoz illően, hozzászólásainkat, ha csak tehettük, előre megbeszéltük, vagy azokat segítettük. Felejthetetlen emlék marad az az istentisztelet, amin részt vehettünk, amikor 3000 em„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1,17)

VASÁRNAP. — „Folyamodjatok az Űrhöz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (Zsolt 105,4 — Ef 5,10 — Jn 2,1— 11 — Zsolt 89, 20—35). Isten Mózes könyörgésére azt kérdezte: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Mert Isten népe az ő orcája előtt járva élhet biztonságban. Isten orcája, szerete- tének hatalma Krisztusban fordult felénk. Öt, a kegyelmes Isten arcát kell keresnünk örö1- münkben és a bánatunkban egyaránt.

HÉTFŐ. — „Legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, részesítsenek javaikban másokat, hogy elnyerjék az igazi életet.” (lTim 6,18.19 — Mai 3,5 — Jer 14,2—9 — 2Tim 1,12—18). „Akinek kevés jutott, arról a kevésről is le kell mondania, amije van, és akinek sok jutott, annak a sokról kell lemondania: így hát mindegyikünknek mindenről le kell mondania. Az az embér, akiről Jézus beszél az elásott kincsről szóló példabeszédben, nincstelen maradt és csak így jutott hozzá a kincshez.” (E. Cardenal). Nem önsanyargatás ez. hanem a teljességre való törekvés. Azt pedig csak úgy érhetjük el, ha nem önmagunkra tekintünk.

KEDD. — „Hírül adta az Or a föld széléig: Mondjátok meg Sión leányának: Jön már Szabadítod.” (Ézs 62,11 — lPét 1,20 — Jer 17,13—17 — 2Tim 2,f—13). Ha megkérdeznék tőlünk, melyik az az érzés, mely boldogságot és kétségbeesést is eredményezhet,

mondhatnánk: a várakozás. Hiszen a beteljesülés nélküli várakozásnál alig van idegfeszítőbb érzés. Ugyanakkor a feszült várakozás utáni beteljesülés leírhatatlan boldogságot okoz. Isten szeretete é2t a leírhatatlan boldogságot ajándékozta nekünk, amikor Krisztust elküldte erre a világra. Jön már Szabadítod! — hangzik a kiáltás minden élethelyzetünkben. Sőt mi már így fogalmazhatunk: Szabadítónk velünk van!

SZERDA. — „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre valók, azáltal, hogy megismerjük őt, aki saját dicsőségével és tökéletességével hívott el minket.” (2Pt 1,3 — Zsolt 85,7 — Mt 19,3—9 — 2Tim 2,14—26). Isten az ajándékozó és az elhívó. Ö ajándékozott meg mindazzal, ami az élethez szükséges, megajándékozott minket Krisztusban az élettel. Mert Isten törődik velünk, célja van életünkkel. Ezt pedig csak akkor fogjuk látni, ha rfem saját tökéletességünkkel, dicsőségünkkel foglalkozunk, hanem azzal, hogy a dicsőséges ajándékozó feladatokra hívott el minket. És ezek nem kis feladatok. Hiszen ahogyan Mauriac megfogalmazta: „AzóHÍ' tf' 'WHifő’tt', amelyen ti nem égtek a szeretettől, a többiek meg fognak faevni.” i' I

CSÜTÖRTÖK. — 'isten azt akarja, hpgy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság megismerésére.” (lTim 2,4 —

Jón 4,4 — Mt 17.24—27 — 2Tim 3,1—13). Nem választhatjuk szét az üdvösséget és az igazság megismerését. Istennek egy akarata van, hogy minden ember üdvöbes kívülről mondta a Niceai Hitvallást, de talán mégis a legnagyobb az volt, hogy annyi népből, nyelvből és ágazatból, annyi féle nő között együtt szolgálhattunk.

AZT HISZEM, AHHOZ, hogy a nők között itthon tovább fejlődjenek az ökumenikus kapcsolatok, barátságokra van szükség. A barátságot építenünk kell, hogy az egyházaink közötti szeretet és megértés kihasson e háborgó világba és gyógyítson.

Pásztor Jánosné

züljön és ez úgy valósul meg, hogy az emberek eljutnak az igazság ismeretére. Luther Márton írta: „Az igazság nem bennünk való gondolat, hanem kívülünk és felettünk való, tudniillik Krisztus menetele az Atyához. Ezt az igazságot csak a hit képes megragadni. Ez _ pedig azért van, hogy egyedül Ó legyen a mi igazságunk, s ne önmagunkkal, hanem csakis a mi Urunkkal dicsekedjünk Isten előtt.”

PÉNTEK. — Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10 — Ézs 49,10 — 5Móz 4,4— 13 — 2Tim 3,14—17). Jézus maga késztet arra minket, hogy igent mondjunk az életre, a földi életre is! Hiszen életünket, ezt a leghatalmasabb ajándékot azért kaptuk, hogy boldogságának bőségében éljünk. Egyedül Jézus szeretetének erejével élhetünk azonban boldogan. „Égnek, földnek nagy csodáit szolgálatomra adta. Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem.” (53. ének 5. v.)

SZOMBAT. — „Az Űr adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a Holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak.” (Jer 31,35 — Jel 4,11 — Rm 3,19—22 — 2Tim 4,1—8). „Uram! .E szép földet adtad, hogy rajta éljünk. Segítettél, hogy művedet megértsük, könnyítsük munkánk s küzdjük le az éhséget és betegséget is. Isten! A teremtésben tégy a társaiddá, hogy értsük művedet s nemesítsük azt, földünket biztos otthonává téve a boldog jólétnek s harmóniának.” (Szentgyörgyi Albert).

Nagy László

„ Csengj; kristály szféra!”

John Milton emlékezete

Az angol polgári forradalom nagy írója, az egyetemes protestantizmus kimagasló költője, az újkor' legjelentősebb vallásos eposzírója John Milton (1608— 1663).

LÍRIKUSKÉNT INDUL. Versei angol, latin és görög nyelven jelennek meg. Első nagy angol költeménye, az Oda, Krisztus születésének reggelén, amely Megváltónk születését ünneplő ódái szárnyalású himnusz. Pap-költő barátja halálát sirató Lycidas c. költeményét az angol nyelvű irodalom legnagyobb lírai versének tartják.

Fiatalkori verseit remekbe szabott szonettek követik és lángoló vitairatok a protestantizmus, az angol forradalom és az ifjú köztársaság védelmében. A köztársaság diplomáciai levelezését intézi, többek között baráti hangú leveleket ír II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek.

Férfikora nagy megrázkódtatásai után (visszaállítják a gyűlölt királyságot, bujdosni kényszerül egy időre, negyven- három évesen teljes vakság szakad reá) már csak egy témát tart 'méltónak önmagához: bibliai történetekhez fordul. .Magánossága, üldöztetése, szegénysége, 'vaksága nem töri meg. „Vakságomban támasz az Isten kegyelme, aki annál iöhb gyögédséggal tekint reám. mivel mást nem láthatok, csak Öt/’ Hősiesen helytáll. Heroizmusa mindvégig megmarad. A költészet legmagasabb csúcsaira most ér el: megírja a bűnbeesés és a megváltás eposzát, az Elveszett Paradicsomot. (1667). a Krisztus megkísértéséről szóló Visszanyert Paradicsom (1671) c. elbeszélő költeményét és A küzdő Sámson (1671) c. verses drámáját.

NAGY PA LDÁK NYOMÁBAN JÁR: a pogány-vallásos görög eposz, az Odisz- szea és a latin Aeneis, a keresztyén olasz Megszabadított Jeruzsálem és az Isteni Színjáték az elődei hatalmas eposzának, az Elveszett Paradicsomnak.

Az eposz tengelyében a bűnbeesés, az ősi boldogság elvesztése áll. Az alapot adó bibliai történeteken és próféciákon

nem változtat: a teremtés, a Sátán lázadása és bukása, az első emberpár bűnbeesése, majd kiűzetése az Éden kertjéből, az ember megváltása, az egyház harca, az utolsó ítélet, az új Ég és új Föld eljövetele az eposz cselekménye építményének a tartó pillérei. Mindenekelőtt mély bibliai ismereteiből, részben teológiai és történeti tanulmányaiból, kis részben a klasszikus vallásos eposzok elemeiből — teremtő fantáziájának rendkívüli erejével — emel e pillérekhez falakat, boltívekkel fogja át őket, majd feldíszíti oszlopokkal, szobrokkal és domborművekkel.

A világ teremtésétől a világ végéig, az Edentöl az új Égig és új Földig grandiózus események, képek, látomások sorakoznak egymás után. Nagy horderejű esemény a mennyei seregek összeütközése az ördögök hadaival. A világirodalomban ábrázolt leghatalmasabb seregek összecsapása ez. Félelmetes a harc. Koz- zikus méretűvé szélesül, kihat nemcsak az emberiségre, hanem a világegyetemre is. — Sorsdöntő fontosságú „Isten egyetlen sarjának” áldozathozatala. Az ember bűnbe esett, halnia kell. hacsak valaki „őhelyette váltságot nem ad: halsJ-érl: halált!” „Itt vagyok íme én!” — szólal meg a szeretet Isten Fiának ajkán. „Magam ajánlom érte föl magam: életért életet!” Az angyalsereg — és itt a költő szavai is. lángra gyúlnak — örömbe csendíti a Mennyet, és az örök teret~hár- fákkal kísért hozsánna-dallal tölti be. — Feleithetetlen az Edennek, az „Üdv kertjének” a rajza: smaragdzöld sövény övezi, zafírforrásokból csörgedező, aranyfövenyen, gyöngyökön fodrozó folyók, fák tűz-arany gyümölcsei, aranyszirmú virágok özöne — „ilyen bájos volt e táj, s a szívben szent tavasz-gyönyört csiholt.” A költői szó is — a maga szemléleti, hangulati hasonlataival, metaforáival — alig bírja érzékeltetni a kert fenségét. Az Elveszett Paradicsom jelenetei, látomásai fenségesebbek, hatalmasabbak, mint Dante Isteni Színjátékának képei, bár kevésbé „realisztikusak”.

A JELLEMEK, a SZEREPLŐK? Valójában emberfeletti lényekről hallunk, földfeletti terek nyílnak meg. Az. ősi emberi ártatlanság és a romlatlan természet összhangját Milton az alkotó képzelet utolérhetetlen erejével jeleníti meg. Az őstípusok, Ádám és Éva rajza a cselekmény folyamán egyre ,.valósze- rűbbé” válik. — A szereplők monológjainak sajátos lélekelemző, jellemfeltáró szerepe van. Csodálatos monológjában Ádám együttérző szerétéiből inkább a halált választja Évával, mint az Édent nélküle. Megrendítő e Sátán nonológ.a, a Sátán belső vívódásainak shakespeare-i erejű rajza. Bukása után kétségekkel viaskodik, félelem gyötri, irigység kínozza: „Merre fussak el? Menekvésem: Pokol! Magam vagyok a Pokol! Minden jó veszve van nékem Rossz, légy te üdvöm!” A fenséges lázadóból Évát kísértő csúszó-mászó kígyóvá fajul. Hatalmat kíván, „érdemtelen uralmat követel, és kész kiveszteni a földről békét, természetjogot.”

A SZERKESZTÉS MŰVÉSZE. Tizenkét énekbe tömöríti a roppant távlatú eseményeket: végtelen időt fog át, végtelen tért ölel fel. Az események elrendezésében a klasszikus hagyományt követi.

Nyelvteremtő ereje a reneszánsz nagy írója, elsősorban Shakespeare-re emlékeztet. Kifejező ereje széles skálájú. Nyelve hajlékonf), képes gondoláit és érzelmi árnyalatokat is érzékeltetni.

A vers testéről száműzi a rímek középkori és a metaforák barokk ékszerét. Nemesen egyszerű jambusok zenélnek több mint tizenegyezer verssoron át. Ismert költőnk, Jánosy István ihletett műfordításában élvezhetjük a költeményt.

A VISSZANYERT PARADICSOM, c. négyrészes kiseposzát különösen kedvelte Milton. A megtalált, visszanyert Paradicsomról is van mondanivalója. Az ember engedetlensége folytán veszett el az Éden, Krisztusnak Isten iránti engedelmessége visszaszerzi a Paradicsomot. Krisztus ellenáll a Sátán megújuló kísértéseinek: Isten igéjével veri vissza a Sátán csábításait. Lukács evangéliumát követi a kísértések rendjében Milton, részletezően, kibontva ábrázolja a sátáni mesterkedéseket, aki egyre megté- vesztőbben, fortélyosabban törekszik terve végrehajtására — mindhiába. A gonosz lélek remek pszichológiai elemzéseit nyújtja az eposz. Krisztus leküzdve a kísértést, készen áll a megváltás munkájának elvégzésére. A paradicsomi boldogság visszanyerése — mondja az epoiz—a maga eszközeivel — a világi kísértések leayőzésével, az Isten igéje iránti engedelmességgel érhető el.

A bibliai Sámson története éveken át foglalkoztatja. Megírását a forradalom bukása, a királyi zsarnoksáa. visszatérése teszi időszerűvé. A küzdő Sámson c. drámának ótestámentumi szimbólumokba font értelme nyilvánvaló: a filiszteu- sok foglyaként Gáza börtönében megvakítva sínylődő bős alakjában Milton saját névének és benne saját életének sorsát jeleníti meg. Sámson ellenállva a kísértéseknek, vezekelve bűneiért, megtisztul. megteremti a „a belső Paradicsomot”, amelyet követhet a minden veszélyt legyőző hősi tett: Sámson elpusztítja ellenségeit, és a nép újra szabad.

A Milton-évforduló újra lehetőséget kínál maradandó műveinek elmélyült olvasására.

Vajda Aurél