Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-20 / 21. szám

■Az ír az!< Jn 21,1—14. Jézus útja a Galileai-tenger partján visz. Először két fiatalt, testvérpárt pillant meg. Halá­szok. Jézus munkájuk közben szólítja meg őket. „jöjjetek utá­nam és emberek halászaivá teszlek titeket.” Péter és And­rás, mert róluk van szó, köve­ti a Mestert. Kissé távolabb még két fiatal serénykedik, Ja­kab és János. Ók is hallgatnak a hívó szóra. Négyen indulnak az Űrral egy ismeretlen jövő felé. Nem tudják mi vár rá­juk. Nem tudják pontosan, mit is kell majd tenniük, hol lesz a szállásuk. Csak egy bizonyos­ságuk van. Az Űr Jézus szava hatalmas erővel ragadja ki őket a régi, megszokott világukból. A négy volt halász új. életet kezd. Minden megváltozik kö­rülöttük. Eddig az volt a fon­Mester arról beszél, hogy neki szenvednie kell, majd — ez szörnyűséges — meg kell hal­nia. Még mondott valamit, hogy majd föltámad, de az lehetet­len. Megtörtént a tragédia. Iga­za lett Jézusnak. Meghalt, oda a reménység, pedig milyen szé­pen indult minden. Nincs Jézus, nincs semmi és senki, aki értelmet adna a né­hai halászoknak. A legjobb megoldás: folytatni a halásza­tot, ahol abbahagyták. „Elme­gyek halászni” — mondja Pé­ter. A többiek is vele tartanak. Egyiküknek sem kell a Jézus­sal kezdett út. Ez látszik az igazi tragédiának. Figyeljük csak, hogy hogyan alakul a to­vábbi sorsuk? Elkezdődik az újabb (régibb?) halászat. Semmit, az égvilágon tos, hogy meglegyen a hal, a munkát pontosan elvégezzék. Most? Sokkal fontosabb a dol­guk. Embereket kell halászniuk. Jézus munkatársaiként részt- vesznek az emberi testet-lelket mentő szolgálatban. Tanúi az isteni hatalmának; az ö kö­zelében betegek gyógyulnak meg, elrontott életek jönnek rendbe, egyáltalán minden olyan nagyszerű. Később változik a helyzet. A semmit nem fognak. Éhesek, fá­radtak, elcsigázottak. Hirtelen megpillantanak a parton egy „idegent”, aki szóba elegyedik velük. Az idegen szelíden, ha­tározottan ráveszi őket, hogy próbáljanak újra szerencsét. Csoda történik! Annyi a hal, hogy nem bírnak a zsákmány­nyal. Az egyik halász, János, magához térve az első csodál­kozástól, csak ennyit mond: „Az Űr az”. Suttogva terjed a „Írok nektek, ifjak.. Őrizel és műwoM Olvashattunk az előző cikkek­ben arról, hogy mennyi veszély fenyegeti a természetet, sőt az egész környezetünket. A terem­tett és természetes világot ép- penúgy, mint a magunk alkotta „mesterséges” környezetet. MOST ARRA PRÓBÁLJUNK FIGYELNI, mit mond a biblia a környezetünkkel kapcsolatos kér- désekrőLés feladatokról. A szent­írás első lapjain található kétfé­le ún. teremtéstörténet leírása segít eligazodni, rávilágít a hi­bákra, s megmutatja tennivalóin­kat is. Mózes első könyvének első fe­jezetében ezt olvassuk: „Isten megáldotta őket (az embereket) és ezt mondta nekik Isten: Sza­porodjatok és sokasodjatok, tölt­sétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger ha­lain. az ég madarain, és a földön mozgó minden élőlényen.” Ez­után felsorolja, hogy minden nö­vényt és fát az embernek ad. Is­ten tehát aktivitásra szólítja fel azt az embert, akit megterem­tett, kiemelt a, többi teremtmény közül. Hatalmat ad az ember kezébe, hogy uralkodjon. Felelő­sévé tette környezetének. Egy fejezettel később, a terem­tés egy másik leírásábán ezt ol­vassuk: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kert­jébe, hogy azt művelje és őriz­ze." Az ember tehát itt is meg­bízatást kap. Környezetének őr­zése és művelése a dolga. Nem könnyű feladat ez, különösen a bűneset után, hiszen kemény munkával, véres verítékkel lehet elvégezni. MINDKÉT BIBLIAI SZA­KASZBAN tehát arról van szó, hogy ahogyan Isten gondját vi­seli a megteremtett világnak, úgy kell az embernek is gondos­kodnia környezetéről. Így is le­het megfogalmazni: Isten esz­közként használ fel bennünket gondviselő munkájában. Nem könnyű, de igazán emberhez méltó feladat ez. Sokan az alapvető hibát ott látják a természet- és környe­zetszennyezés mögött, hogy az ember uralkodni akar a termé­szet fölött, holott maga is csu­pán egy része annak. Van aki még a bibliát és az egész ke- resztyénséget is megvádolja, hogy éppen ez a felszólítás a te­remtés történetben indította el a világot azon a lejtőn, amejy a környezet kizsarolásához, tönk­retételéhez vezet. Mindennek az oka ez a parancs: uralkodjatok. De vajon az uralkodás egyértel­műen valaminek a tünkretéte- lét jelenti? Csak úgy lehet ural­kodni, hogy utána romok és tönkretett dolgok maradnak? AZ URALKODIK szó Isten egyik nevének az Űr-nak igei alakja. Hogyan gyakorolta Isten az ő Úr voltát? Ügy, hogy őriz­te, védte, éltette azt, amit meg­teremtett, megalkotott. Ha az Isten azt bízta az emberre, hogy hajtja uralma alá a világot, az ugyanezt jelenti. Istentől kapott feladatunk, hogy őrizzük és mű­veljük a világot, felette való fölismerés, az „idegen” a mi Urunk, Jézus Krisztus! Mégis csöndes az öröm. A tanítvány­halász csapat szégyenkezik. Ennyire nem tudtak hinni, bíz­ni. Hiszen megmondta — föltá­rnád! Ez az igazság. A tanítványok sem hitték, míg saját élményük nem volt, hogy lehet találkozni a halált járt Jggus Krisztussal is. Úgy is történhet, . hogy a régi hit megkopott szokásain győz a Föl­támadott. A mi életünknek is lehetnek kilátástalannak, üres­nek értelmetlennek látszó sza­kaszai. Lehet, hogy elveszett hitünket keressük mint egykor a tanítványok. Életre szóló si­kert, örömöt, csak az Űr Jé­zustól kaphatunk. Vele lehet ta­lálkozni a Biblia szavain ke­resztül, az imádságban, igehall­gatásban. Az életünk számára ö sohasem idegen. Azt akarja, hogy mi is megtudjuk, higgyük: van megújult hit, megújult élet, és van egy másfajta új élet a halál után is.. Ismerjük föl mi is „az Űr az”. Varsányi Ferenc uralkodásunkkal javát szolgál­juk. őrizzük, vigyázzunk minden értékére. Az Istentől kapott jó­zan. ész erre is szolgál, hogy tu­datosítsuk, mi az érték — ami Isten szerint is érték! — s fel­mérjük az értékekre leselkedő veszélyeket és küzdjünk azok el­len. Nem passzív feladat ez. Az őr is csak akkor ácsorog, vagy üldögél egy helyben, ha nem le­selkedik veszély a rábízott tárgy­ra. Környezetünkre, a teremtett világra számtalan veszély lesel­kedik (ezek felsorolása szinte már közhelyszerű: szennyezés, elfogy az energia, túlkemizáljuk a földet stb.). Minden keresz­tyén embernek meg kell találnia az Istentől kapott feladatát: a maga helyén, saját lehetőségeivel és eszközeivel őrizni környezetét. Műveljük! Ez a kettős külde­tés-meghatározás második fel­adata. Gazdag *artalmú szó. Mi­lyen sokféle cselekvést jelent az, ha valaki földművelő. Benne van a föld felszántása, trágyázása, vetés, permetezés, aratás stb. Környezetünkkel kapcsolatban ez a szó „műveld”, szintén gazdag feladatot jelent. Karbantartani, pótolni hiányoságait, javítani mi­nőségét. folyamatosan szebbé tenni és megújítani. S ahogy egy műveletlen szántóföld előbb­utóbb elgazosodik és tönkre megy, úgy vélik használhatat­lanná a nem őrzött és művelt környezet. KÖRNYEZETÜNK MEGÓVÁ­SA, FORMÁLÁSA, SZEBBÉ TÉ­TELE nem csupán jó érzésű em­berek célja, nem is csupán fenn­maradásunkért folytatott har­cunk egyik formája. Isten aka­rata, amelyet mindenkinek, de elsősorban nekünk keresztyén embereknek komolyan kell ven­nünk! Pál apostol azt íra a Római levélben, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését., Kikre ,vár.,a világ? Többek közt olyan emberekre, akik meggyőz S&sük, hitigk alap­ján megmentik, óvják és műve­lik környezetüket. Ifj. Hafenscher Károly Az élet nem szakadt meg (2.) Lemle Zoltán szűkszavú tudó­sítása Schmidt János györkönyi lelkészről egy sajnálatos tényt leplez. Schmidt „válságos idő­ben hagyta magára a gyülekeze­tei ... s exponálta magát a Volksbund mellett”. . . — olvas­hatjuk egy későbbi írásban róla. Igen, Dél-Dunántúlon vagyunk, erősen német nemzetiségi terü­leten, ahol sokan „exponálták magukat” a Volksbund mellett. Itt volt a legnagyobb arányú a német kisebbség. Nézzük, hogyan festett ez a statisztika tükré­ben! Az 1941-es adatok szerint a német nemzetiség országos ará­nya 5,1 százalék. Itt, Tolna-Ba­ranyában meghaladta a 25 szá­zalékot. Vagyis a lakosság egy­negyede német nemzetiségű volt- A két megye 417 798 lakosából 166 844 a német. A Magyarorszá­gon élő németek 40 százaléka élt itt és Tolna-Baranya megyék egyes községeinek 60—80 száza­léka német, sőt akadtak közsé­gek, amelyeket kizárólag néme­tek lakták. Györköny is nagyjá­ból ezek közé tartozott. A NÉMET NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁGGAL, következéskép­pen Tolna-Baranya németségé­vel az évszázadok során nem volt probléma. Nem is lehetett, hiszen a magyar haza megkülön­böztetett jogokkal sietett eléje. Politikai, gazdasági privilégiuma magasan felette állt a magyar jobbágyságén, vallását, kultúrá­ját érintetlenül őrizhette, nyelvét gyakorolhatta, iskoláiban anya­nyelvi oktatásban részesült. Ezek az előnyök kétség kívül maga­sabb kulturális szintre emelték a magyar parasztsággal szemben, a hazára talált nemzetiség azután szorgalmas munkával, földszere­tettel, leleményességgel virágzó mezőgazdasági kultúrát hozott létre és a nagybirtokok árnyéká­ban is az országos átlagnál ma­gagasabb életszínvonalon élt. A magyar haza gyermekeinek te­kintette, a német nemzetiség pe­dig hazaszeretetéről esetenként tanúságot tett. A Rákóczi-szabadságharcban még nem találkozunk velük —, hiszen általában később települ­tek be —, de a 48-as szabadság- harcban már ott vannak a sváb legények Kossuth seregeiben, (Herczeg Ferenc: Hát sváb) az első '’ilágháborúban magyar ez- redekben szolgálnak, a Tanács- köztársaság ideje alatt társadal­mi helyzetüknek megfelelően fog­lalnak állást. Megőrizték ugyan nemzetiségi sajátosságaikat, de német nacionalista szellem nem ütötte fel fejét köztük, nem emeltek kezet a magyar hazára a nemzet válságos szakaszaiban. Két nagy történeti egyház gyer­mekeiként éltek, többsége kato­likus. kisebsége evangélikus, tö­redéke református volt. Különö­sebb felekezeti viták, kultúrhar­cok nem adódtak közöttük, a falvak békés harmóniában fej­lődtek. ÉLETÜKBEN a NAGY TÖ­RÉS, VÁLSÁGOS IDŐ Hitler fellépésével kezdődött. Szinte érthetetlen, hogy a német fasiz­mus alig több, mint egy évtized alatt a bárányokból farkasokat, a békés, nyugodt lakosságból mindenre elszánt, szenvedélyes ellenséget formált. Már idéztem a pécsi népbírósági aktákból egy nagykozári ember vallomását, aki ezt mondta: „Nem mi, ta­nulatlan földműves emberek va­gyunk bűnösök, hanem azok a német pénzen Berlinben kine­velt, tanult emberek, akik lelkiis­Rédey Pál riportja meretlenül megzavarták a mi nyugodt életünket és belevittek olyan szervezkedésbe, amely sem­miképpen nem állt érdekünkben. Ezek a szervezők itthagytak ben­nünket áldozatnak az ő bűnei­kért”. Alapvető igazságokat mon­dott ez a nagykozári gazda. Mert valóban a felelősség elsősorban a „tanult” agitátorokat terheli. Im­potens orvosok, akiknek nem volt praxisa, tehetségtelen és te­hetetlen ügyvédek, akiknek nem volt klientúrája, bukott és fél­bemaradt 'diákok, akiknek nem volt egzisztenciájuk, értéktelen és lelkiismeretlen újságírók, akiknek nem volt tudása és stílusa, fize­tett és korlátolt akarnokok zú­dultak a német lakta falvakra és fanatikus lázzal fogtak a Volksbund szervezéséhez. A NÁCIZMUS A VILÁG TE­RÜLETI ŰJRAFELOSZTÁSÁT tűzte ki célul. A „keleti tér” el­mélete egy része volt ennek a tervnek. Lényege, hogy európai államtömböt kell létrehívni, en­nek az államtömbnek a magyar Dunántúl is szerves része lett volna. A „keleti tér” elmélet sze­rint a harmadik birodalom igényt tartott a határon tű! élő németekre, igényt tartott e né­meteknek a birodalom és vezére iránti hűségére és akarati közös­ségére. A Volksbund látszólag volt csak politikai szervezet, de ennél mindenkor jóval több. Az ismert jelszó, hogy „világ német­jei egyesüljetek”, kifejezte már az érzelmi és egzisztenciális sza­kítást a magyar hazával. Ezért akarták pl. az egyház népét is kiszakítani a magyar egyházkor- mányzat vezetéséből és a biro­dalmi egyház részeként kezeltet- ti. Ezért szították a faj felsőbb­rendűségének szellemét, ezért táplálták a gyűlöletet a vegyes- laskosságú községekben. Igaz, hogy kezdetben „a Volksbund a németség alját, értéktelenebbjét tudta beszervezni, de ezek akko­ra lármát csaptak, mintha min­den német volksbundistává lett volna” — írták — a Bund-elle- nes mozgalmak vezetői. DE CSAK KEZDETBEN VOLT ÍGY. Mert 1941 elején — a zászló­csaták idején — a volksbundis- ták házain már horogkeresztes zászlók lobogtak. „A vegyes la­kosságú községekben a magyar zászlót is kitűzték, természetesen nem ugyanazokra a házakra.” Hőgyészen 70 százalékán. Gyün­kön 50 százalékán, Kalaznón és Keszőhidegkúton 40 százalékán, Szárazdon és Varsádon már csak 20 százalékán lengett magyar zászló. Kb. ilyen százalék­ban vallották magukat a ha­zai németek magyaroknak ezek­ben a községekben. Az egyeszerű nép természete­sen elsősorban a falu vezetőire hallgatott. Rendkívül nagy fele­lősség terhelte a lelkészeket és tanítókat. Ahol a Bund meg­nyerte a maga számára a falu erkölcsi tekintélyét, ott különö­sen nagy volt az aratása. A lel- készi kar azonban nagyjából a helyzet magaslatán állt. Nem hó­dolt be a demagógiának, nem lelkesedett a külön egyházszer­vezetért, a Volksbund tevé­kenységét hazaárulásnak minő­sítette. Hasonló magatartást ta­núsított a tanítói kar is. A ha­zaszeretet számos példáját kel­lene megörökítenünk és azt, hogy mennyi szenvedést, meghur­coltatást, hántást kellett elhor­dozniuk, mivel nem vállalták Hitler eszméit. ELÉGEDJÜNK MEG MOST a már leírt bonyhádi evangélikus gimnázium szerepével, ahonnan elindult a Hűséggel a Hazához mozgalom, s amelynek egyik ve­zetője Thomka Gusztáv evangé­likus lelkész, vallástanár volt. De ide kívánkozik a Volksbund sza­kadatlan panaszáradata, hogy az állami és egyházi vezetőség aka­dályozza a német érdekek mara­dék nélküli végrehajtását, nem huny szemet a Volksbund ter­rorjával szemben, ellenszegül in­tézkedéseinek és voltaképpen el­lenpropagandát fejt ki ellenál­lásával. A lutheránus és katoli­kus papok és az egyházi iskolák tanítóinak nagy többsége nem szédült meg a német propagan­dától és ha nem is szervezetten, de egyházi esküjükhöz híven a gyülekezetek élén maradtak, és hűségük a hazához elgondolkod­tató magatartás volt e válságos időkben. TERMÉSZETESEN A DRÁ­MÁNAK EBBEN A SZAKASZÁ­BAN a politikai vezérszólamot nem az egyház fújta, de disszo­nanciát teremtett hangjával és magatartásával és ez a disszo­nancia széles tömegeket gondol­kodtatott meg. Világosan kitűnt ez akkor, amikor szabotálták az emberek az SS-be való bevonu­lást, vagy a kiürítési parancs­nak való engedelmességet. Pa­pok és egyszerű hívek a maguk módján, a maguk eszközeivel harcoltak a németek ellen, mint ahogyan a györkönyi Pámer An­tal, szemben a sajnálatos módon németbarát és érzelmű községi vezetőséggel. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom