Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-20 / 21. szám

Az orgonáról A kántori szolgálat megbecsüléséért MA SOKAN SZERETIK AZ ORGONÁT. De sajnos sok té­ves elképzelés is van erről a szép hangszerről. Jellemző pl. a „nagy számok” bűvölete... — Hány ezer sípja van? — Hány méteres a leghosszabb síp? — Melyik a legnagyobb orgona? Holott az a körülmény, hogy „nagy” vagy éppen a „legna­gyobb” orgona, még nem jelen­ti azt, hogy szép, nemes és egészséges a hangja. Sok kérdésre kapunk választ, ha felbilientjük a fátyolt az or­gona történetének néhány feje­zetéről. Közismert, hogy ma a barokk orgona a „minta”, a ba­rokk orgonát veszik alapul a mai orgonaépítők is, bár nem egyszerűen „utánozzák”, hi­szen a modern technika vívmá­nyait is felhasználják. DE MI MÉG MESSZEBB­RŐL kezdjük a visszapillantást. A reformáció előtt is volt már orgona a templomokban (kb. a 9. század óta), sőt nagyobb templomokban 2—3 orgona is. Ahogyan feladata, szerepe nö­vekedett, úgy fejlődött a hang­szer is. A korai orgonákban még nem volt register, vagyis elkülöníthető sípsor. Ez azt je­lentette, hogy minden sípsor állandóan be volt kapcsolva. Így csak erősen lehetett orgo­náim. De amikor már más hangszerekkel és az énekkarral kellett együtt működnie, — fel­találták a csuszkaládát, amely lehetővé tette a regiszterek el­különítését. így pl. egy 10 re­giszteres orgonánál szólhatott 4 vagy 5, de akár csak I regisz­ter. Ezentúl tehát tudtak akár erősen, akár halkan játszani az orgonán. A FEJLŐDÉS MÁSIK ÉRDE­KESSÉGE, hogy az ún. nagy barokk orgona voltaképp 3 kü­lönböző típusú orgona egyesí­téséből született meg. Ezek kö­zül a „nagy” orgona a temp­lom nyugati karzatán állott. Az ún. „pozitív” (kis orgona pedál nélkül) az énekkart kísérte az oltártérben. A harmadik típus volt a nyélvsipokból álló „ré­pái” (szintén kis orgona). E há­rom típus egyesítéséből keletke­zik a 3 vagy 4 manuálos és pe- dálos nagy orgona. Ez a hang­szer továbbra is több részből áll, amelyek hangerőben, szín­ben különböznek egymástól és „felelget”-nek egymásnak. A 17. századi orgonisták „echo”- (visszhang) fantáziákat írtak, amelyben sokszor alig tudnak betelni a visszhang élményével. De Bach orgonaműveiben is gyakran találkozunk ilyen hang­hatásokkal. MI VOLT A REFORMÁCIÓ ÁLLÁSPONTJA az orgonával kapcsolatban? Míg egyes refor­mátorok a kép- és orgonarom­bolás álláspontján álltak, Lut­her helyeselte, hogy a zene szol­gáljon a templomban. Így evan­gélikus egyházunkban szabadon bontakozott ki az orgonaművé­szet. Az orgonaépítészet bölcső­je a 16. században Németalföld. zenés Áhítatot tartanak május 20-án, vasárnap du. 6 órakor a kelenföldi templomban a Budai Evangélikus Egyházmegye gyülekezetei kórusainak részvételével. Igét hirdet: D. Koren Emil esperes EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz május 20-án, vasárnap este V28 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u. 20.) Orgonái: TRAJTLER GABOR Műsoron: J. S. Bach és D. Buxtehude művei Igét hirdet: FABINY TAMÄS Innen menekülnek át a 17. szá­zadban Németországba a hitük miatt üldözött protestáns orgo­naépítők, és ott elterjesztik, az ún. brabanti orgonaépítést. Így lesz a 17. században, főleg a 30 éves háború után Észak-Néroet- ország a barokk orgonakultúra központja. Szinte jelképes, hogy éppen a háború végén, 1648- ban születik Arp Schnitger, a barokk orgonaépítés legkiemel­kedőbb alakja. Az általa épített vagy javított orgonák száma 169. Ezeknek felépítése, anyaga, stílusa ma is minta gyanánt szolgál. Egy másik nagy név már a késő barokk korba vezet: Gottr fried Silbermann. 37 orgonájá­ból csaknem valamennyi ma is használható. Sok közülük ná­lunk is hallható, hanglemezen. — A múlt században az or­gonaépítés hamis útra tévedt: mindenáron nagy hangerejű or­gonákat akartak építeni és nem törődtek vele, hogy ez a hang­szépség rovására ment. SZÁZADUNK ELEJÉN Al­bert Schweitzer figyelt fel ar­ra, hogy Bach orgonaművei mennyivel jobban érvényesül­nek a még meglévő régi ‘orgo­nákon. Fokozatosan bontakozott ki századunk első évtizedeiben az ún. „orgonamozgalom”. amely a barokk orgonákat vet­te mintául. Hozzá kell tennünk, hogy legújabban ismét becsül­jük a múlt századból fennma­radt romantikus, de a maguk stílusában ugyancsak értékes orgonákat is. Viszont időtálló­nak bizonyult az a felismerés, hogy minden fajta orgona szép és nemes hangzásának titka: az ún. „csuszkaláda”. Ma csak ilyen orgonákat építenek. AZ ORGONA SZERETETE jellemzi általában gyülekeze­teinket. Jó ha híveink ismerik orgonájuk értékét, anyagi áldo­zatok árán is karban tartják, ha kell felújítják a hangszert. Megható példák vannak arra is, miként tud összeforrni egy- egy orgonista hangszerével. Carl Löwe, aki 46 évig volt orgonista a stettini Jakab-temp- lom Schnittger orgonája mel­lett, végrendeletében azt kérte, hogy halála után szívét az or­gona egyik pillérébe helyezzék. Így helyezték el azt egy ezüst tokban az orgona melletti pil­lérben. Sajnos a második világ­háború ezt a hangszert is el­pusztította. CANTATE VASÁRNAPJA van. Ez a gyülekezeti éneklés vasárnapja, és ezért hangsú­lyoznunk kell, hogy a templomi orgona mindig is a gyülekezeti éneklés szolgálatában állott. A 'szép orgonahang célja1- éppen az, hogy örvendező éneklésre buzdítsa a gyülekezetei. Erre utal új énekeskönyvünk fedő­lapjának orgonaszimbóluma is. Gáncs Aladár Túrmezei Erzsébet: Kitárt szívvel és kitárt kapuval Ctban a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlése felé Szárnya van az időnek. Perceink tovaszállnak. Napok hetekké, hónapokká nőnek. Hamarosan kizsendül a határ... sugaras nyár simogat ringó kalászokat már. Közeledtére sok távol testvérnek feladatok sürgetnek, tervek érnek. Fakad a rügye reménynek, örömnek. Hamarosan érkeznek, ránk-köszönnek! Csodájaként Krisztus szeretetének egvhitben zendül az imádság, ének... és a Lélek szele fuvall. Olyan jó kaput, szívet tárni! Távoli testvérekre várni kitárt szívvel és kitárt kapuval! JUBILEUMI ORGONAHANGVERSENY zenés Áhítat lesz a soproni templomban az oroszlányi Evangélikus május 26-án, szombaton Templomban május 20-án este 7 órakor abból az délután fél 6 órakor alkalomból, hogy 100 éve szentelték fel a templom Műsoron: Walcker-orgonáját. J. S. BACH: Műsor: JÁNOS PASSIÓ Bach: c-moll Passacaglia Két Schübler-korál Előadja a Gyülekezet Ének­Előadás az orgona történetéről, szolgálatáról és Zenekara Énekkari művek C. Franck: a-moll Közreműködnek: Patakyné Deák Márta, korálfantázia Prelúdium, fúga Edelényiné Palojtai és variáció Zsuzsanna, Hidas: Fantázia Farkas Éva, Orgonái: Fülöp Attila, PESKO GYÖRGY Tóth János, Közreműködik: Király Miklós, a templom ifjúsági kamarakórusa Beharka Pál orgonaművész. Laborczi Erzsébet vezetésével Vezényel: Nagy Dániel VALAMIKOR NAGY VOLT A KÁNTORI SZOLGÁLAT BECSÜ­LETE. A kántor a második ember volt a gyülekezetben. Pap és kántor munkája vezette, kísérte az egyházi élet eseményeit. Szol­gálatuk összefonódott, egyik a másikéi kiegészítette. Mindketten köztiszteletben álló emberek, gyülekezetüknek és falujuknak meg­határozó egyéniségei. A kántorság legtöbbször összekapcsolódott más tevékenységgel is: a kántortanítók, mint a falvak kulturális vezetői kezükben tartották a zeneoktatást, a helyi énekkar vezetését is. Változó világunkban ez már a múlté. A valamikori kántortaní­tók megélhetésük biztosításáért a tanítói állást választották. Az orgonapadok üresen maradtak, illetve maradtak volna, ha sok ál­dozatos és egyháza helyzetét át érző, zenét ismerő és szerető gyüle­kezeti tag, papné nem ült volna szinte egyik vasárnapról a másikra az orgonák, a harmóniumok mellé. Csak a legnagyobb tisztelet és köszönet hangján szólhatunk róluk. Sok helyen ez a szolgálatválla­lás nagy áldozatot követelt: a sokgyermekes papcsatádok asszo­nyainak vasárnapjai lettek e perctől kezdve hajnaltól késő estig tartó megfeszített munkává. És mindezt legtöbbször csak egyház- szeretetből tették. EZZEL AZONBAN EGYÜTT JÁRT AZ IS, hogy nem lehetett tőlük megkövetelni a szolgálatra való felkészülést, a gyakorlást. A lelkészeknek is kényelmesebb volt az énekszámokat az istentisz­telet előtti percekben megadni. A kórusmunka szóba sem jöhetett, ha mégis volt rá erő, ez csak kivétel volt, és nem szabály, nem követelmény. Valljuk be őszintén, ilyen körülmények között gyüle­kezeteink többségében megszűnt á színvonalas egyházzenei élet. Az idők során eluralkodott a belenyugvás, az igénytelneség. Az or­gona elveszítette ősi, jellegzetes evangélikus funkcióját, és kísérő- hangszerré vált. CANTATE VASÁRNAPJÁN, AZ EGYHÁZI ZENE ÜNNEPEN fel kell tennünk a kérdést: Vajon jól van-e így? Méltó-e ez az igénytelenség hozzánk, evangélikusokhoz, akiket világszerte „ének­lő egyházként” ismernek? Ügy érzem, ezen az állapoton változtat­nunk kell. Vissza kell szereznünk, újra meg kell teremtenünk a kántorság becsületét. Az egyházban nincs magasabb egyházzenei tiszt a kántorénál. Bach is kántor volt, „Thomaskantor” a lipcsei Tamás-templomban. Kántor volt a legnemesebb értelemben. Éne­kelni tanította az ifjúságot, vezette az egyházzenei életet, és köz­ben kantátákat komponált az istentiszteletekre. Ilyen megbecsült munkakörré kell tenni ismét egyházunkban a kántori szolgálatot! Ez három tényezőn múlik: a kántorképzésen, a gyülekezeteken és a szolgálatot vállaló kántorokon. KANTORKÉPZÉSÜNK MEGKÜZDÖTTE A MAGA HARCÁT. Kemény munka eredményeként már több mint egy évtizede olyan magas színvonalú képzést kapnak, hogy nyugodtan mondhatjuk, magasabbat a valamikori kántoroknál. Nemcsak korálokat, egysze­rű előjátékokat, de Bachot is orgonáinak. Tudásuk alapján az orgo­nairodalom nagy részét eljátszhatnék, ha volna rá igény a gyüle­kezetekben. Sokan érték el már ezt a szintet: nyolcvan okleveles kántorunk van. És még hányán tettek vizsgát alsóbb szinteken! Sokuk még sincs szolgálatban, mert ma egy alacsony képzettséget megkívánó adminisztrátori állás biztosabb megélhetést és nagyobb társadalmi megbecsülést jelent, mint a kántori munka. A MÁSIK TÉNYEZŐ: A GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATOK RENDSZERE. Tisztában vagyunk azzal, hogy gyülekezeteink több­sége e téren anyagi nehézségekkel küszködik. De azt is tapasztal­hatjuk, hogy az általános életszínvonal-emelkedéssel párhuzamosan az elevenebb gyülekezetek anyagilag is magukrg találnak. A lelké­szek a hatékonyabb gyülekezeti munka ér'dekéiikn fizetett munka­társakat állítanak be: gyülekezeti munkatársakat, diakóniai mun­kásokat, adminisztrátorokat, gondnokokat, hivatalsegédeket, akik­nek együttműködésével biztosítják a jó lelki munka hátterét. EZZEL SZEMBEN EGYHAZUNKBAN A FÖFOGLALKOZÁSŰ KÁNTORI ÁLLÁST betöltőket egy kézen is össze lehet számolni. Pedig lenne mit tenniük. Nemcsak az orgonálás a feladatuk, ha­nem az énekkari munka, a gyermekek konfirmandusok énekokta­tása, gyülekezeti énektanítás, a temetéseken való éneklés, temetési kórus vezetése, a lelkészi munkában való segítés. Hogy a kántorok nemcsak zenei feladatok ellátására képesek, bizonyíték erre szá­mos okleveles kántorunk szolgálata, akik gyülekezeteinkben gyer­mekmunkát végeznek. Munkakörük kialakításakor figyelembe kell venni, hogy kötelességük közé tartozik a gyakorlás is. Mint ahogy az NÜK-ban napi három óra gyakorlás beleszámít a kántorok mun­kaidejébe. Aki közelebbről megfigyelte egy német kántor munká­ját, az láthatta, hogy tétlenségről, vagy éppen lazaságról szó sem lehet. Van mit tenniük, mert van rá igény. Ezt az igényt kell ná­lunk is megteremteni. Mint egy Pest környéki kis gyülekezetünk teszi, ahol félállásban karvezetőt foglalkoztatnak. Ebben a kis gyü­lekezetben ma két életképes kórus működik, egy gyülekezeti és egy ifjúsági. Hiszem, ez nem csak „zenei”, hanem elsősorban gyüleke­zeti ügy. Lelkészi intuíció kell ahhoz is, hogy a kántori szolgálatra már kisiskolás kortól kezdve fiatalokat neveljenek, ahogy engem nevelt hittantanárom az egyházzenei szolgálatra. A HARMADIK TÉNYEZŐ PEDIG MAGA A KÁNTOR. Nehéz erről szólni, mert kétségtelen, sokan végeznek áldozatos munkát. De nem mindannyian, akik megtehetnék. Sokszor hallható a kifo­gás: a kántorság nagy lekötöttséget jelent. Nincs szabad vasárnap, ez igaz. De a gyülekezetben szolgálatot végzők ezt mind vállalják. Másként is fogalmazhatnám: komoly keresztyénnek lenni is kötött­ség, hiszen minden vasárnap templomban vagyunk. Fiataljaink szeretnek zenét tanulni, szépen is muzsikálnak, de úgy érzem, ke­vesen szánják oda életüket a szolgálatra. Hónapok óta nincs kán­tora egy pesti gyülekezetnek, mert a belvárostól huszonöt percet kell utazni. Évtizedek óta nincs a szakiskolákon, főiskolákon orgo­náim tanuló evangélikus, mert mit is kezdene képzettségével? Evangélikus közegünkben nem végezhetik munkájukat hivatássze­rűen. Nincs perspektíva? Nincs állás? Nemcsak várni kellene, hogy legyen, honem jelentkezni: itt vagyok, használjatok! így az igé­nyes munkás maga teremtené meg magának a munkakört. VISSZA KELL SZEREZNI A KÁNTORI HIVATÁS BECSÜLE­TÉT! Nem a kántorokért. Nem a zene ügyéért. Még csak nem is az egyházzene eszméjéért. Hanem az egészséges, sokoldalú, kor­szerű és egyben jellemzően evangélikus gyülekezeti élet kialakí­tásáért. Tratjler Gábor NSZK TÖBBSÉGÉBEN MAR NEM PROTESTÁNS ORSZÁG 1961 óta NSZK-ban az evan­gélikusok részaránya a lakossá­gon belül közel 10 százalékkal esett vissza 13 évvel ezelőtt a la­kosság 50,5 százaléka még evan­gélikus volt, 1932 végére ez visz- szaesett 41.8 százalékra és to­vábbra is csökkenőben -ran. Ab­szolút számokban: 1961-ben a Nénrt Evangélikus Egyház 28.4 millió egyháztagot tartott szá­mon, 1982-ig 2,8 millió veszte­sége volt haláleset, kilépés, új­szülöttek be nem jelentése miatt. (lwi)—K. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom