Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-13 / 20. szám

Elkötelezettségünk az egységre Az egyház története és élete arról beszél, hogy az egyházban mindig voltak ellentétek és sza­kadások. Krisztus Urunknak a főpapi imádságban az egyház egységéért elmondott szavai (Jn 17,20—23) azonban minden kor egyházának kötelességévé teszik, hogy mindent megtegyen az el­lentétek és. szakadások megszün­tetéséért és az egyház egységé­nek megvalósításáért. Ez az öku­ménikus elkötelezettség különö­sen napjainkban lett tudatossá a keresztyén egyházakban. Tulaj­donképpen ez a tudat a hajtó motorja az ökuménikus mozga­lomnak. A Lutheránus Világszö­vetség budapesti nyári világgyű­lésén is ezért fognak sokat tár­gyalni a világ evangélikus egy­házainak küldöttei arról, hogyan lehetnének még intenzívebb munkálói keresztyének az egy­ház egységének. Krisztusban Az. egyház egységének egyetlen alapja és munkálója Jézus Krisztus. Benne a szétszakado- zottság ellenére az egyház egy­sége láthatatlanul mindig meg­volt és megvan. Az egyház elkö­telezettsége és feladata minden korban éppen az, hogy az egy­háznak ezt a Krisztusban adott láthatatlan egységét láthatóvá te­gye, azaz megértse, munkálja és átélje. Más szóval ez azt jelenti, hogy ha a különböző egyházak minél szorosabb közösségbe ke­rülnek Jézus Krisztussal, annál jobban átélik, láthatóvá teszik az egyház egységét. Azonban mivel mindez csak hit által történhet, az egyház egysége sohasem befe­jezett' tény, hanem keresztyén re­ménységünk tárgya. Nemcsak azért, mert az egyháznak Krisz­tusról szóló bizonyságtétele min­dig töredékes maradt, hanem azért is, mert Krisztusnak népé­vel való közössége e földön csak megvalósulóban van és csak Krisztus dicsőséges visszajövete- lekor lesz teljessé. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent azért, hogy az egy­háznak ebből az eljövendő egy­ségéből már itt e földön is mi­nél több megvalósuljon és lát­hatóvá legyen. Zsinati közösség Az egyház látható egységének a munkálására és megvalósításá­ra napjainkban az egyik járható út az úgynevezett „zsinati közös- ség”-re való törekvés. Ennek az az alapja, hogy az egyes egyhá­zak elismerik egymást Krisztus egyháza részeinek és eszközei­nek, s így a különböző egyházak, mint a helyi egyházak a zsina­ton, úgy képviseltetik magukat az egyház egységében. E zsinati r* rí 1111111111111 i 111111:11! ni i 11 m11111111 hb JUBILEUMI =j ORGONA- = HANGVERSENY E lesz a soproni templomban jr — május 26-án, szombaton E p este 7 órakor abból az al- E E kálómból, hogy 100 éve - E szentelték fel a templom = Walcícer-orgonáját. = Műsor: = Bach: c-moll Passacaglia — Két Schübler-korál 5T Előadás az orgona törté- E netéről. szolgálatáról E Énekkari művek E E C. Franck: a-moll korái- fantázia Prelúdium, fúga, z: és variáció r: Hidas: Fantázia E Oraonál: E PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: a templom = E ifjúsági kamarakórusa ~ Laborczi Erzsébet vezetésével — El 11I I 1,1.111:1 I I11.1 IM I I l i i I IJ.Iil 1111 III i I I I I 11 Ft közöség megvalósulásának azon­ban a legnagyobb akadálya az, hogy az egyes egyházak között éppen a lelkészi hivatal kérdésé­ben van a legnagyobb különb­ség. Egyes egyházak nem isme­rik el a másik egyház papi hiva­talát, illetve az igazi egyházat a püspöki tisztségtől teszik függő­vé. Az Egyházak Világtanácsá­nak egyik bizottsága római ka­tolikus teológusok részvételével a lelkészi hivatal, valamint a ke- resztség és úrvacsora kölcsönös elismerésére kidolgozott ugyan egy dokumentumot, de énnek az úgynevezett „Lima dokumen­tumnak” az összes keresztyén egyház által való elfogadására előreláhatólag még sokáig kell várnunk. Ezért a zsinati közös­ség gyors megvalósulására nem sok a remény. Megbékélt sokféleség Ezért sokan az úgynevezett „megbékélt sokféleség” útját lát­ják járhatóbbnak. Ennek az út­nak a lényege abban van, hogy a különbözőségek, sőt ellentétek ellenére Krisztus igazi egyházá­nak ismerik el. egymást a külön­böző egyházak. E szerint a ke­resztyén felekezeteket meg kell hagyni a maguk sokféleségében, vagy éppen különbözőségében, hogy mindegyik felekezet a maga hitvallásos színével vegyen részt az ökuménikus mozgalomban, il­letve az egyházak közös szolgála­tában. Ezen az úton az egyhá­zak a saját identitásuk feladása nélkül megélhetik az egymással való teljes közösséget, mégpedig úgy, mint testvéregyházak.. Ez a testvéri közösség és, együttes szolgálat elősegítené azt is. hogy a különböző tanbeli kérdésekben, például a „Lima dokumentum” Ezt tanúsítja az a tény, hogy jó néhány gyülekezeti helyiség­ben olvasótermeket rendeztek be, másutt lelkészek, evangélisták és diakónusok számára tanfolya­mokat rendeztek meg, amely cé­lokra Bibliákat igényelnek. Az Etióp Egyház Patriarchátusának Igehirdetési Osztálya szombaton­tételeiben is jobban megértsék egymást a különböző egyházak. Az emberiség egysége Az egyház egységének keresése és munkálása az egyházak szá­mára nem lehet öncél. Az egy­ház nem a saját fennmaradása érdekében keresi az egység útját, hanem azért, hogy jobban be tudja tölteni hivatását és szol­gálatát a világban. Ehhez a szol­gálathoz pedig nemcsak a lelkek üdvösségének munkálása tarto­zik, hanem az is, hogy segítsé­get nyújtson az emberiség égető problémáinak megoldásában. E problémák között is ma a leg­égetőbb az emberiség szétsza- kadozottságának, a gazdasági, politikai és társadalmi feszült­ségeknek a nyomorúsága. Ha az egyház a maga szétszakadozott- ságában meg tudja találni az egység útját és járni tudja azt, akkor ezzel nemcsak példát mutat az emberiségnek, hogy jó­akarattal át lehet hidalni az el­lentéteket és feszültségeket, ha­nem — mivel az egyházak ma­guk is a különböző emberi ér­dekcsoportokhoz tartoznak — máris hozzájárult a feszültségek enyhítéséhez, a bizalom erősíté­séhez. Az egyház nemcsak a maga egységét keresi és munkálja a Krisztus ígéretébe vetett remény­séggel, hanem az emberiség egy­ségét is. A háborús feszültségek kiküszöböléséért, a társadalmi és gazdasági igazságosság megvaló­sításáért folytatott szolgálatát is ugyanebben a reménységben vé­gezheti, mert a Jézus Krisztus ál­tal megígért és munkált üdvös­ségbe dz is beletartozik. ként és vasárnaponkét egy új biblia-tanulmányozó programot indított el, amelyhez szintén Szentírásra van szükség. Két ko­lostor 12 ezer Bibliát és 200 Új­szövetséget igényel, hogy szét­oszthassák azokat a kolostor tag­jai és a környéken élő hívek kö­zött. (lwi) Selmcczi János Ágai Ágnes: Köhögés Köhögsz. Köhögésed éles és szaggatott. Apró lövedékek pattannak és süvítenek. Tüdőd tiltakozik a világ szennye ellen. Atlyuggatod a levegőt a benne kavargó porral, stronciummal és kételyekkel együtt. A mérgek lerakódnak a hörgőkre, tiltakozik a nyálkahártya, tiltakozik a rekeszizom, tiltakozik egész közvéleményed. Mint a világon általában fuldokolnak és tiltakoznak, táblákkal menetelnek és köhögnek. Tisztítsák meg a levegőt, a vizet és a gondolatokat! Dehát milyen magaslatra menekülhetsz? Milyen barlang odvába bújhatsz? Milyen tengerfenék ölébe süllyedhetsz? Köhögsz szüntelenül és szívbemarkolón, az éjszaka falán dörömbölsz, arcod eltorzul, kezed kapaszkodik, adjatok egy szép, tiszta szalmaszá'lat! A szalmaszálakat a szennyes ág elsodorja. Köhögsz, sípolva fújtatsz, rozsdás fémek csapódnak a MÉH-telepeken, amíg új fegyverek parádéznak, és hasukban domborodik a halál. Zihál a lomb, rázkódnaik a levelek, papírzsebkendő lóg az ágakon, a bordák celláit döngeti a szív. Óvlak, föléd boruló oxigénsátor, befödlek és megmentelek a világtól, amelyre létrehoztalak. (Megjelent a költő MINDEN LEHETSÉGES c. kötetében, 1984-ben) NÖVEKSZIK AZ ÉRDEKLŐDÉS A BIBLIA IRÁNT ETIÓPIA ORTHODOX EGYHAZÁBAN Laczkovszki János kitüntetése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa Laczkovszki János­nak, a Magyarországi Baptista Egyház nyugalomba vonult elnö­kének az állam és a kisegyhá- zak kapcsolatának fejlesztése ér­dekében végzett eredményes te­vékenysége elismeréséül a Mun­ka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Mik­lós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át bensőséges ünnepség kereté­ben. Laczkovszki János ny. elnök­nek, aki meleg szeretettel épí­tette az egyházaink közötti kap­csolatokat is, mi is szívből gra­tulálunk e magas kitüntetés el­nyerése alkalmából. Isten áldá­sát kérve további életére. A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ ÜJ ELNÖKE A Laczkovszki János nyuga­lomba vonulásával megüresedett elnöki tisztre a testvéregyház Viczián Jánost választotta elnö­kéül. Az új elnököt a Magyar Népköztársaság kormánya és Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke nevében Sarkadi Nagy Barna, az ÁEH általános elnökhelyettese köszöntötte. Viczián János elnöknek, aki testvéri szeretettel építette eddig is az egyházaink közötti kapcso­latokat, Isten gazdag áldását kí­vánjuk új, nagy felelősségű szol­gálatában. MÜLLER PÜSPÖK: AZ EGYHAZAKNAK SEGÍTENIÜK KELL KELET ÉS NYUGAT KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉSÉT Braunschweig (epd). Az egyhá­zaknak Kelet és Nyugat konf­liktusában való közvetítő szere­pe mellett nyilatkozott Gerhard Müller, a Braunschweigi Evangé­likus Tartományi Egyház püspö­ke. A braunschweigi tartományi zsinaton elmondott helyzetjelen­tésében. február 24-én, pénteken mondta Müller, hogy a keresz­tyéneknek „szerződéseken átnyú­ló” kapcsolatai segítséget nyújt­hatnának a hatalmi paktumok kölcsönös megértéséhez, és ..görcsoldóként” tudnának hatni. A fegyverkezés kérdésében, a püspök véleménye szerint, a ke­resztyének feladata az lenne, hogy értelmük segítségével ke­ressék a legjobb megoldásokat. Ebben soha nem egyszersminden- korra érvényes, hanem csak egy meghatározott szituációra vonat­kozó legjobb megoldásról lenne szó. Nyomatékosan hívta fel a püspök a felelős politikusokat ar­ra. hogy az eddiginél jobban fog­lalkozzanak a munkanélküliség és a környezetvédelem problé­máival. Itt nem lenne szabad „egymás ellen kijátszani az öko­nómiát és az ökológiát”, figyel­meztetett Müller. (epd) — M. A MUNKANÉLKÜLISÉG MEGSZÜNTETÉSÉNEK GAZDASÁGI DÖNTÉSEKKEL KELL EGYÜTT JÄRNIA Hild egyházi elnök az egyház politikai szerepéről Helmut Hild, a Hessen-Nassaui Evangélikus Egyház elnöke első­rangú politikai és erkölcsi fel­adatként jelölte egy gyűlést meg­nyitó beszédében a munkanélkü­liség leküzdését. A feladat meg­oldásához azonban szorosan hoz­zátartoznak bizonyos gazdasági döntések is, hangsúlyozta. Hozzá­tette, hogy a mostani feszültség­ben e téren at embernek az a benyomása, mintha a tárgyalófe­lek nem tárgyalni akarnának, ha­nem mindkét fél a másikat'teljes megadásra akarná kényszeríteni. Az egyház vezetésének az a meggyőződése, hogv a szociális béke az NSZK-ban csak úgy őrizhető meg, ha határozott lépé­seket tesznek a munkanélküliség leküzdése érdekében és ha ez a cél felismerhetően a tárgyalások szellemét és tartalmát is megha­tározza. Az egyház politikai felelőssé­gének kérdésében azt hangsúlyoz­ta az elnök, hogy az egyháznak vigyáznia kell, nehogy az a be­nyomás támadjon, mintha a? idő­szerű feladatok megoldása‘került volna az első sorba és nem a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Ha az igehirdetés a középpontban van, akkor az egyházi munka korszerűsége már nem külön gond. mondotta Hild, és utalt a nemzetiszocializmus idején élő Hitvalló Egyházra. Ugyanakkor nem hagyott két­séget afelől, hogy az egyház po­litikai állásfoglalása mennyire szükséges. Az egyházi (szolgálat, a Krisztusról szóló bizonyságtétel az élet minden területére illeté­kes. Így például a béke védelme biztosításának, a környezetvéde­lemnek, a harmadik világ éhezé­sének a kérdéseiben is érvényes a bizonyságtétel, hiszen Isten az egész élet Ura és az egész életet i^énvli. A társadalmi feszültsé­gekben az egyház modell lehet­ne a szakadóban levő társada­lomban. Az ellentétekben is szol­gálatot teljesíthet, mint az egész társadalom, képviselője, (epd) — K. NORVÉG PÜSPÖKÖK SÜRGETIK A GYÜLEKEZETEK BÉKEAKTIVITASÁT A norvég püspökök kiábrán­dultán állapították meg, hogy az egyháztagok nem vesznek részt elég aktívan a békemunkában, „összehasonlítva az abortuszról szóló vitával, a béke témája ke­vésbé foglalkoztatja az egyház- tagokat” — mondotta Gunnar Lislerund, Borg püspöke. Kris­ten Kyrre Bremer püspök sze­rint igen nagy a távolság a h;t és a társadalmi felelősség kö­zött a Norvég Evangélikus Egy­házban és éppen ezért a békére való nevelés terén még sok a tennivaló. A Norvég Evangélikus Egyház püspökeinek konferenciája 1982 áprilisában „Az egyház és a bé­ke” című határozatával felhívta a gyülekezeteket, hogy tűzzék napirendre a béke kérdését. Ezt a határozatot több, mint 25 000 példányban szétküldték a gyü­lekezeteknek, békecsoportoknak és egyes szemét eknek, és így igen sok emberhez jutott el a békéről szóió határozat. Annak ellenére, hogy a gyü­lekezetekben voltak béke-isten- tiszteietek és egyéb béke-ren­dezvények, a püspökök vélemé­nye szerint a központi egyházi szervekhez viszonyítva a gyüle­kezetek mérsékelten foglalkoz­nak a béke ügyével. Bár Sigurd Lunde püspök megjegyezte, hogy a gyülekezetek tagjai egyházon kívüli szervezetekben sokkal aK- tívabban vesznek részt a béke­munkában. Lunde püspök szerint ez az érdektelenség arra vezethető vissza, hogy a gyülekezetek el vannak árasztva különböző fel­hívásokkal és feladatokkal. Csak olyan feladatokra kellene felhív­ni a gyülekezeteket, amelyek konkrét eredményhez vezethet­nek. Ilyen feladat lehetne pél­dául a szükséghelyzetekben és a fejlődésben való segítségnyújtás. (Church o.f Norway News)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom