Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-08 / 2. szám

Az EGYETEMES IMAHÉT a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsába tömörült tag­egyházak gyülekezeteinek évről évre megismétlődő nagy alkalma az igeközösség és az imaközos- ség gyakorlására. Örömmel nyújtjuk át ebben az' évben is az imahét résztvevőinek ezt a vezérfonalat, amely hisszük, nemcsak az elmélkedésre nyújt lehetőséget, hanem az ■ egymás hite által való épülést is elő­segíti. (Az egyes imaalkalmak 'igehirdetőit arra kérjük, hogy az igehirdetésre készülve, az alap­ige mellett vegyék figyelembe az ajánlott imatárgyakat is, és azo­kat lehetőség szerint foglalják be prédikációjukba. Korábbi tapasz­talataink ugyanis arról győztek meg minket, hogy ha megfelelő igehirdetési előzmény nélkül ol­vassuk fel az imatárgyakat, ak­kor azok elsikkadnak az imádko­zás során.) EBBEN AZ ÉVBEN a keresz­tyének egységéért való imádko­zás áll a középpontban, egy olyan időszakban, amikor már nemcsak a jövőt árnyékolja be sok vészfelhő, hanem jelenün­ket is. A történelemben még soha nem hárult ekkora felelősség a keresztyénségre, de ugyanakkor még soha nem volt ekkora lehe­tőségünk az egység megélésére s az egységből származó erő kife­jezésére, mint most. Az elmúlt évben soha nem tapasztalt mé­retű békemegmozdulások tanúi és résztvevői lehettünk. Az egy­házak is hallatták szavukat; de ahhoz, hogy megvalósuljon a tel­jes béke a földön, és megoltal­mazhassuk az élet szent ajándé­kát, ahhoz még nagyobb egység­re kell jutnia a keresztyénség- nek. Ennek tudatában tartotta meg tavaly Vancouverben az Egyházak Világtanácsa VI. Nagy­gyűlését. Az ott látványosan és eredményesen megvalósuló egy­séget az egyetemes imahét alkal­mával érvényesítsük mi is a vá­rosok és falvak gyülekezeteinek közös istentiszteletein. JÁRULJUNK AZÉRT ISTEN ELÉ alázatos szívvel hogy Krisz­tus keresztjének egységet létre­hozó hatalma töltsön be először bennünket. A kereszt legyen új­ra a gyülekezetek és a hívők életének középpontjában! A Krisztus keresztje felé közeled­ve. a széthúzást hátunk mögé vetve, Megváltónkban találjunk ismét egymásra, megszentelt egységben f Az Ür Jézus Krisztus főpapi imádságának mélységes buzgó- sága, nagy Közbenjárónk könyör­gése — régi és mai tanítványai­nak egységéért — rasadion meg minket a Szentlélek által, és te­gye áldottá az egyetemes ima­héten való részvételünket, Istent dicsőítő közösségünket! A MAGYARORSZÄGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA Egyetemes imahét 1981. január 15—22. Az Úr Jézus keresztje és a hívők egysége lehetőség, amelyet ha elfogadok, enyém az üdvösség. Az üdvösség elfogadásának feltétele az engedelmesség. Ez nem érdemszerző jócselekedet, hanem a kereszt elfogadására kész hit gyakorlati oldala. A hit több, mint valaminek az el- hivése, belső elfogadása. A hit — életformaváltás, engedelmes- ség^gyakorlati életünkben Isten­nek. Jézus Krisztus úgy halt meg. mint Istennek mindenben enge­delmes Szenvedő Szolgája. Meg­váltó szenvedése másokért, ér­tünk hordozott szenvedés volt. Ebben különbözik minden lát­ványos önsanyargatástól. Az Ür Jézus a mi bűneinket hordta azért., hogy mi vele és egymás­sal közösségben élhessünk. ADJUNK HALÁT azért, hogy Isten úgy szeretett minket, hogy adott! Értünk adta Jézus Krisztust, ellátott minden testi és lelki jóval azért, hogy en­gedelmesen szolgálatába állhas­sunk, és megtanuljunk tőle él­ni a másik emberért, a közös­ségért. Adjunk hálót, hogy Krisztus cselekvő szeretetének követei lehetünk az emberek között! Valljuk meg bűnbánattal, hogy engedetlenek voltunk, nem él­tünk hálás szívvel és cselekvő szorgalommal a nekünk adott le­hetőségekkel embertársaink és a társadalom javára és áldására! Gondoljunk arra bűnbánattal, hogy gyülekezetünk még min­dig nem igazán szolgáló közös­ség! Gyakori, hogy kényelemsze­retetből, kicsinyhitűségből nem merjük hordozni a terheket, és ezért kicsiny az erőnk. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Krisztus keresztje több legyen számunkra, mint közös történel­mi múltunk jelképe! Könyörög­jünk, hogy Krisztus keresztje kössön össze minket egymással az emberért végzett áldozatos szolgálatban! Könyörögjünk ma különösen is azokért, akik va­lamilyen szenvedély rabjai! Kö­nyörögjünk az egyházak iszákos- mentő missziójáért! Könyörög­jünk, hogy Krisztus keresztje szabadíts m fel esvmás. á tár­sadalom és az egész emberiség szolgálatára! üres Ígérgetés, nem is romanti­kus vallomás a szeretetről, ha­nem teljes békességet, bocsána­tot és üdvöt nyújtó hatalmas cselekmény. A szeretetről min­dig a tettek beszélnek legszeb­ben (ÍJn 3.18). A Megváltó egész világot átölelő, szerető kar­jait mindenkinek meg kel ragad­nia. Ne vonakodjunk elfogadni mi sem Isten kezdeményező sze- retetét! ADJUNK HÁLÁT Istennek a Jézus Krisztus keresztje által kinyilatkoztatott nagy szerete- téért. hogy hivő keresztyénként a békesség útján járva tovább­adhatjuk Isten nagy szeretetét; és azt az emberek iránti, gya­korlatban megnyilvánuló szere­tettel viszonozhatjuk. VALLJUK MEG BÜNBÄ- NATTAL, hogy a szeretetnek ilyenfajta viszonzásával adósok maradtunk, jóllehet azt állítjuk magunkról, hogy Istennel meg­békéltünk a Megváltó keresztje által; hogy tékozlói vagyunk azoknak a javaknak, amelyeket Isten naponta nekünk adott. KÖNYÖRÖGJÜNK szeretettel­jes szívért, hogy áldozatos sze­retetünk jeleit közölhessük azok­kal, akiket az elmúlt évben sú­lyos katasztrófák, árvizek, föld­rengések, aszály és viharok ér­tek. Könyörögtünk azéi't. hogy az úi esztendőben Isten kegyel­me óvja meg e világot és köz- ve+ien környezetünket, méain- kább pedig mentse meg az em­beriséget az ember okozta ter­mészeti ártalmaktól! Január 15. Vasárnap KRISZTUS A KERESZTFÁN HALT MEG Ézs 53,2—7: Zsid 5,7—9; Mk 15,21—39 „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, ha­nem örök élete legyen” (Jn 3.Ifi). Isten úgy .szeret, hogy ad. Nem valamit a feleslegéből, hanem a legdrágábbat adja, Egyszülött­jét. Krisztus is úgy szeret min­ket, hogy ad, önmagát adja. Az Űr Jézus nemcsak részesedni kí­vánt .az emberiség történetéből, hanem ,.ő. a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik enge­delmeskednek” (Zsid 5.8). Meg­váltónk keresztje minden em­bernek utat nyitott az üdvös­ségre. A golgotái keresztáldo­zat óta nem az a feladatunk, hogy az üdvösség megszerzésére törekedjünk, hanem az. hogy az Ür Jézus kezéből elfogadjuk azt. „Aki hisz őbenne” — ez nem olyan feltétel, amelyet nekem kellene megteremtenem ahhoz, hogy üdvözüljek, hanem olyan Január 16. Hétfő KRISZTUS KERESZTJE ISTEN SZERETETÉNEK KINYILATKOZTATÄSA 4 Móz 21.4—9; Ézs 49,14—16; Rom 5:6—11; Jn 3:14—17 „Isten— abban mulatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisz­tus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8). A golgotái kereszt hitünk kö­zéppontja. Az. Atya a Bárány Jézust értünk, bűnösökért adta, hogy benne mindnyájan kegyel­met nyerjünk. Mindaz, ami ko­rábban az élet megrontó.ia volt, és az emberiséget tönkremene­tellel fenyegette, a golgotái ke­reszthalál óta erejét vesztette. Jézus Krisztusban, Megváltónk­ban immár üdvösséget nyerhe­tünk. ha megbánjuk bűneinket és hittel föltekintünk az értünk feláldozott. Bárány Jézusra. Mily nagy szeretet, mily merész kez­deményezés ez az elveszett em­beriség megmentésére! Az emberiség és az Isten közöt­ti szövetségben is az Ür Jézus Krisztus keresztje áll a közép-, pontban. Ésaiás az Űr Jézus szen­vedéséről prófétái és őt ábrázol­ja a fölemelt kígyó a pusztában; erre utal maga Jézus Krisztus is, amikor Nikodémussal beszél, és ezt a beteljesülést értékeli Pál apostol Római levele is. Az emberiség és benne minden egyes ember egyformán békes­séget nyerhet Krisztus által. En­nél nagyobb szeretet nem lé­tezik. Ez nemcsak szó, nem Január 17. kedd KRISZTUS KERESZTJE MEGBÉKÉLTET MINKET AZ ATYÁVAL 3 Móz 16.20—22; 2Kor 5.14—21; Lk 22,14—27. „Isten volt az, aki Krisztus­ban megbékéltette a világot ön­magéval, úgyhogy nem tulajdo­nította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor 5,19). A bűnbéesett ember áthidal- hatariqn messzeségbe szakadt Istentől. Az Isten ellen lázadó, engedetlen ember „haragos” vi­szonyba került teremtőjével és törvényadójával. Az Istentől el­esett ember elveszett boldogsá­gához önmagától soha nem tu- d >tt volna visszatalálni. Nem volt ereje és képessége arra, hogy megszabaduljon a bűntől. Az ember megkísérelte- külön­böző áldozatokkal kiengesztelni a jogosan haragvó Istent. - De kiderült, hogy a legszebb és leggazdagabb áldozat sem ele­gendő ahhoz, hogy a bűnös em­ber megbékélhessen Istennel. Pedig Isten is vágyott arra, hogy megbékéTést keressen velünk. Ezért küldte el az Atya egyszü­lött Fiát. Jézus Krisztust az idők teljességében e földre, hogy1 példamutató életével, csodás sze- retetével. tanításával, de legfő­képpen áldozatos szenvedésével és .halálával elhordozza helyet­tünk a bűn büntetését, alkal­massá téve minket arra, hogy megbéküljünk Istennel s egy­mással. Krisztus keresztje az egyetlen hely. ahol Isten megbékélt mind­annyiunkkal. Ezáltal hidalta át azt a szakadékot, amely Isten­től a bűneset óta elválasztott minket. Miután megbékélt ve­lünk. ránk bízta a békéltetés szolgálatát és a békéltetés Igé­jét. Nemcsak arra hivattunk el tehát, hogy mi megbékélhessünk Istennel, hanem arra is. hogy ezt a megbékélést képviseljük és hirdessük az emberek között. ADJUNK HÁLÁT Isten ki­mondhatatlan ajándékáért, hogy Jézus Krisztusban megbékélt ve­lünk; hogy a golgotái kereszten az igazságos Istennel, mint sze­rető Atyával találkozhatunk, hogy nemcsak Vele, hanem az emberekkel is megbékélhetünk. Adjunk hálát, hogy hazánkban nekünk- és általunk szabadon hidettetlhetik a megbékélés evan­géliuma. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy gyakran vagyunk békétle- nek, nyugtalanok és másokat is nyugtalanítók, hogy sokszor el­feledkezünk szent küldetésünk­ről: nem hangzik ajkunkról a békéltetés igéje. KÖNYÖRÖGJÜNK AZÉRT, hogy lássák meg rajtunk Krisz­tus keresztjének megbékéltető erejét; hogy képviselői lehes­sünk Isten megbékéltető munká­jának! Könyörögjünk a népek békés egymás mellett éléséért, a leszerelésért folyó küzdelem eredményességéért, továbá az Is­ten szeretetéről szóló evangé­lium győzelméért! Január 18. szerda KRISZTUS KERESZTJE GYŐZEDELMESKEDIK A SZÉTTAGOLTSÁGON Ez 37.15—24; El 2, 12—16; Mk 2,13—17 „ö a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az el­választó falat az ellenségeske­dést. .. a kereszt által” (Ef 2,14— 16). A vallásos önzés, bigottság el­lenében felszabadító szavakat olvasunk az igében. Pál apos­tol olvasóit előző életükre em­lékezteti. „Krisztus nélkül”, „tá­vol” éltek, mint „körülmetélet- ler.ek” — szemben az ígéret né­pével, akiknél a körülmeté'és Is­ten parancsára, de .emberkéz által'’ az ígéret szövetségének a jegye volt. Ez a jegy azonban — áldás helyett — forrásává lett a vallási türelmetlenségnek, így tehát válaszfalat épített, A „ke­rítés teremtette válaszfal” a nagy emberi család megosztott­ságát is jelképezi. A népfaj, bőr­szín férfi és nő, nemzet és val- lás szerinti megosztottság is a láthatatlan falak meglétét bizo­nyítja. A megosztottság eredete végső soron mindig hasonló; Is­ten jobban kedvel egyes csopor­tokat másoknál — vélik védelr mezői. Ezzel a széttagoltsággal szem« ben új életünkben nem lehet megosztottság, mert „Krisztus­ban” vagyunk. Ö pedig „testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést”. Ezt az új valóságot hirdeti meg az apos­tol; ezt látta már, Ezékiel pró­féta, s ezt valósította meg Jézus Krisztus, amikor asztalközösséget vállalt a különféle társadalmi rétegéhez tartozó emberekkel, ezzel is bizonyítva, hogy legyő- zetett a széttagoltság, a szaka­dás. A golgotái kereszten meg­valósult áldozat minden követelés­nek eleget tett, békességet ho­zott. Krisztus feltámadása pedig , bizonysága az új teremtésnek, helyreállítása a teremtett világ bűnben megcsúfiolt rendjének. A mi feladatunk ezt meglátni napjaink kérdéseire vonatko­zóan: ember és ember, Kelet és Nyugat, Észak és Dél, vallások és felekezetek ellentéteire is Jé­zus Krisztus keresztje az egyet­len gyógyító hatalom. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Jézus Krisztus lerontotta ke­reszthalála által a bűn okozta válaszfalakat, és feltámadása új lehetőségeket adott a Szentlélek közösséget. egységet teremtő munkájának megvalósulására! VALLJUK MEG bűnbánattal,' hogy mi keresztyének sem élünk Urunk parancsa szerint, sőt nemegyszer építünk magunk is válaszfalakat! Akadályai va­gyunkba Szentlélek munkájának, s nem segítjük elő Krisztus ke­resztjének győzelmét! KÖNYÖRÖGJÜNK az egység munkálásán fáradozó ökumeni­kus szervezetekért — az Egyhá­zak Világtanácsáért, a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsáért —; az egység meg­valósulásáért; a Lutheránus Vi­lágszövetség ez évben hazánk­ban megrendezendő nagygyűlé­séért! Azért, hogy ..Krisztusban” élve, magunk is legyünk a vá­laszfalak lebontói Urunk kegyel­me által! Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. január 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) , Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, du. 5 ■ Pintér Ká­roly. du. 6. Szeretetvendégség. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de 9. Rutt­kay Levente Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Sza­bó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gvarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Fran- gepán u. de. 8. Cjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin­tér Károlyné. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pinter Károlyné Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyaj Sándor. Pest­- újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV-telep (Naspolya u. 1.) de. 8. Schreiner Vilmos Rákos­palota, Kőtemplom de. 10. Bolla Ár­pád Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, :!u. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsa­ba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Ráoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Bu­dakeszi de. 8. Pesthidegkút de fél 11.. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.). de. 11. (úrv.), du. 6. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Nagyté­tény de. fél 9. Rozsé István. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Rozs© Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Vízkereszt ünnepe után az 1. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 12, 1—5; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 5, 13—16. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 8-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet: KOREN EMIL esperes. — HARTA. A gyülekezet Lu­ther-jubileumi ünnepségén a kiskőrösi gyülekezet szavalókóru­sa szolgált. Luther bizonyság- tételét megszólaltatva. December 5—7-ig ádventesti istentiszte­leteken Zászkaliczky Péter ba- ltonycsernyei lelkész hirdetett igét „Jézus, te tündöklő fényű név” összefoglaló címen. —■ ÓBUDA. November 27-én szeretetvendégségen Pintér Ká­roly Deák téri lelkész vetített­képes előadást tartott a nyáron meglátogatott Luther-városokról. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest * Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 2316/20—02 — zrínyi Nyomda Felelős vezető: Viágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom