Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-22 / 17. szám

Diakóniai nap Szombathelyen A szombathelyi gyülekezet ké­szített nagy vendégszeretettel he­lyet a Vasi Egyházmegye terüle­tén működő diakóniai előadók­nak, gyülekezeti munkásoknak, érdeklődő hittestvéreknek már­cius 24-én délelőtt. A program összetett volt és változatos. A nyitó és a záró áhítat mellett id. Magassy Sándor vasi diakóniai előadó számolt be az elmúlt esz­tendők szeretetszolgálatáról, az elért eredményekről és á formá­lódó tervekről. A vendégek közül először Te- kusné Szabó Izabella lelkész szólt a Szeretetház győri és bör- csi részlegének elmúlt évéről. Örömmel számolt be a korsze­rűsítési munkálatok eredményes befejezéséről. Beszámolóját Te- kus Ottó igazgató-lelkész egészí­tette ki elsősorban azzal, hogy az Otthon gondozottjainak lelki éle­téről mondott nagy figyelmet keltő dolgokat. Mert nagy öröm ugyan az, hogy a Vasi egyház­megye gyülekezetei az elmúlt év­ben is több mint 100 000 Ft ér­tékű adománnyal járultak hozzá intézményes diakóniánk szolgá­latának segítéséhez, ugyanakkor azonban az is egyre világosabbá válik számunkra, hogy szeretet­szolgálatunk ebben a formában' egyoldalú. A pénz és természet­beni értékek mellett egyre na­gyobb jelentőséget kap a szemé­lyes kapcsolat ápolása, a látoga­tások és beszélgetések, a volt — és lélekben változatlanul „jelen­idejű” — gyülekezet életéből va­ló részesedés, a „hazai” testvé­rek látogatása, a „hazai” hírek első kézből való megszerzése. Egyszerű, de rendkívül jó hatá­sú a hazulról kapott levél is. Egyáltalán: minden olyan élet­mozzanat, mely segít eloszlatni az évtizedek alatt megszokott környezet elhagyása következté­ben gyakran fellépő kínos érzést, hogy tudniillik „nem vagyok már fontos senkinek”. Az is az elérhető vágyak kategóriájába tartozik, hogy esetenként a köny- nyebben és szívesebben mozduló otthonlakókat hittestvérek rövi- debb-hosszabb kirándulásokra vigyék autókon. A testvéri együttlétben kibon­takozó beszélgetés még egy sor egyéb ötletet is felszínre hozott. Szombathely kiépülő diakóniai munkáscsoportja által végzett beteglátogatások, Nagysimonyi ismétlődő befőzési akciói, Kő­szeg magnószolgálata már ered­ményesen kipróbált gondolat. Még inkább terv, de megvalósít­hatónak látszik, hogy szorosab­ban összekapcsoljuk — például az alkoholizmus elleni országos akciósorozat keretében — a Vö­röskereszt és a gyülekezeti sze­retetszolgálat elképzeléseit. ­Különleges élményt jelentett számunkra a vasi gyülekezetek által készített mintegy nyolcvan darab szebbnél szebb kézimun­ka megtekintése. A rögtönzött kiállítás hatását elmélyítette Fe­hér Károly esperes szakavatott kalauzolása; az a néhány egy­szerű mondat, mely megvilágí­totta néhány alapvető népi mo­tívum keresztyén jelentés-szim­bolikáját. Meghívott vendégeink sorában örömmel fedeztük fel a Győr- Soproni egyházmegye diakóniai előadóját, Szimon János soproni lelkészt, aki felszólalásával gaz­dagította programunkat. Azzal a reménységgel oszol­tunk széjjel, hogy első próbál­kozásunkat újabbak követik majd, s hogy ezeken a találko­zókon már egyházmegyénknek nem csupán egy részéhez, hanem egészéhez juthatnak el a ka­pott ajándékok, s a felismert fel­adatok. Id. Magassy Sándor NORVÉG TEOLÓGUSOK DICSÉRIK AZ EVT LIMA-DOKUMENTUMÄT A különböző hátterű norvég teológusok hangsúlyozzák, hogy az EVT Lima-dokumentumában „a keresztyén hitnek és a mi hitünknek egészen centrális ele­mei” találhatók meg. Az úgyne­vezett Lima-dokumentumot az EVT Hit és Egyházszervezet Bi­zottsága állította össze 1982-ben „A keresztségről, az úrvacsorá­ról és az egyházi szolgálatról” címen. A dokumentummal foglalko­zott a Norvég Evangélikus Egy­ház külügyi bizottságának teo­lógiai albizottsága. Ez az albi­zottság többek között megálla­pította, hogy ez az EVT doku­mentum „alkalmasnak látszik arra, hogy a különböző vélemé­nyek megmutatásán túl munkál­ja az egyetértést a hit központi elemeiről”. „Az egyház egységének meg­valósításához fontos egyetérteni a keresztségről és az úrvacsorá­ról szóló tanításban. Ügy vél­jük, hogy a Lima-dokumentum nagy lépést tett előre e tekin­tetben, de még, nem ért el cél­jához” — jelentette ki a bizott­ság. A bizottság határozata fontos hozzájárulás ahhoz, hogy a nor­vég püspöki konferencia 1985-ig elküldhesse hivatalos hozzászó­lását a dokumentumhoz. A bizottság munkáját Inge Donning, az oslói egyetem teo­lógiai fakultásának professzora vezette, tagjai pedig a főbb nor­vég teológiai irányzatok képvi­selői voltak. (Church of Norway News) —s. FINN ÉS MAGYAR TESTVÉRGYÜLEKEZETEK Finn és magyar evangélikus gyülekezetek elhatározták, hogy szorosabb és melegebb kapcso­latot építenek ki egymással. En­nek az az alapja, hogy a két nép rokonságban van egymás­sal. Mindkét egyházban hivata­los programként megindult a gyülekezetek testvérkapcsolatá­nak kiépítése. 24 finn gyüleke­zetnek van már magyar testvér­gyülekezete. A testvérgyülekezetek prog­ramjában a legfontosabb elem az egymás kölcsönös meglátoga­tása. Az ilyen látogatás mindig szerves része az egyházközi és nemzetközi kapcsolatok mélyíté­sének. Ebben az évben, az LVSZ bu­dapesti nagygyűlésére való te­kintettel reménység szerint több finn gyülekezet látogat el Ma­gyarországra. (News from the Church of Finland) — S. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. április 22-én húsvét ünenén Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.; Káldy Zoltán, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zol­tán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Ül­lői üt 24. de. fél 11. (úrv.) Ruttkay Levente. Karácsony Sándor ú. 31— 33. de. 9. (úrv.) Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc de, 12. (ma­gyar) (úrv.) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Benczúr László. Frangepán u. de» 8. (úrv.) Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsebet de. 10. (úrv.) Pintér Károlyné. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. (úrv.) Pintér Károly­né. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Matúz László. Kispest de. 10. (úrv.) Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerlc-telcp de. 8. (úrv.) Bonnyai Sándor. Pest­újhely de. 10. (úrv.) Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Kistemplom de. 10. (úrv.) Holla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. (úrv.) Szalay Tamás. Kistarcsa de 9. (úrv.) Solymár Péter. Rákos­csaba de. 9. (úrv.) Kósa László. Rá­koshegy de. 9. (úrv.) Ferenczy Zol­tán. Rákosligct de. 11. (úrv.) Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de 10. (német) de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. (úrv.) Csegödy László, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. (úrv.) Nagy Gyula. Modori út 6. de. fél 10. (úrv.) Nagy Gyula. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi u. 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. 8. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölg.v de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Budaörs du. 3 (úrv.) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. (úrv.) Rőzse István. Csil­laghegy de. fél 10. (úrv.) Benkő Bé­la. Csepel de. fél 11. (úrv.) Mezősi György. Budapesten, 1984. április 23-án, húsvét 2. napján Deák tér de. 9. (úrv.) (német) Weltler Ödön, de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. Takácsné Ko­vácsházi zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andor­né. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Bogya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran­gepán u. de. 8. Benczúr László. Üj­pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. .10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Ma­tűz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. IQ. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Má­tyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoscsaba de. 9. Fe­renczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kó­sa László. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (német), dé 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsal Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. Kar- csics Erzsébet. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. X1I„ Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Takács József. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori út 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.), de. 11. (úrv.), du. 6. Német­völgyi u. 138. de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. „Krisztus mondja: Halott vol­tam, de íme, élek örökkiin-örök- ké és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Jel 1,18 HÜSVÉTVASARNAP. — „Jó szándékkal tekintek rájuk, fel­építem és nem rombolom le, el­ültetem és nem gyomlálom ki őket.” Jer 24,6 (1 Kor 6,14 — Mk 16,1—8 — Zsolt 16,8—11) Isten nem hagyta ószövetségi népét a babilóniai fogságban. Egyszülöttjét sem hagyta a sír­ban. Üjszövetségi népét sem hagyja a halál rabságában. A feltámadott Jézusért reánk is jó szándékkal tekint. Feltámaszt az utolsó napon, de már most fel­támaszt a lelki halálból, hogy mi is az építés és ültetés szol­gálatában álljunk. Úgy ébredj minden reggelen, hogy - életed húsvét legyen — támadj fel, drága népe!” (225. ének 4) HÚSVÉTHÉTFŐ. — „Nagyok az Űr tettei, kikutathatják, akik­nek csak kedvük telik benne.” Zsolt 111,2 (2 Tim 1,10 — Lk 24, 13—35 — Mk 16.9—20) A hús­vét mindenki számára örömün- nép. Igazán mély öröme azon­ban csak azoknak van, akik an­nak értelmébe is igyekeznek be­hatolni. Isten azt a Jézust tá­masztotta föl, aki előzőleg vál­lalta a vérig való szolgálat út­ját. Másokért áldozta az életét. Ezt igazolta az Atya, amikor feltámasztotta őt. Ezt kikutatni csak „belülről” lehet, vagyis úgy, hogy hitben azonosulunk az életét áldozó Jézussal s önma­gunkban éljük át a feltámadást is. így látjuk meg igazán, hogy nagyok az Ür tettei. „Jézusunk feltámadt! Diadala áthat síron, halálon.” (220. ének 1.) KEDD. — „Ujjongás és győze­lem hangja zeng az igazak sát­raiban: Fölemelte jobbját az Ür, az Űr jobbja hatalmasan munkálkodik!” Zsolt 118,15—16 (1 Kor 15,54—55 — Lk 24,36—45 — 1 Pt 1,1—12) Húsvét ünnepe múltával el kell némulnia a győ­zelem ujjongó énekének is? Ha mi találtuk volna ki ezt az ün­nepet vagy emberi hőstettre em­lékeznénk csupán, akkor igen. De az Úr emelte föl jobbját hús- vétkor, s ez a kéz nem szűnik meg hatalmasan munkálkodni. Figyeljük csak csendben, hogyan evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/16 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató változtatja ő életünkben a vere­séget és kudarcot győzelemre! A mai napon is ezt akarja tenni velünk. „Ujjongó hálaénekben hadd áldunk, Jézus, szüntelen!” (218. ének 4.) SZERDA. — „Ki állhat meg az Úrnak, ennek a szent Istennek a színe előtt?” 1 Sám 6,30 (1 Kor 1,18 — ApCsel 3,12—20 — 1 Pt 1,13—16) Olyan emberek szívé­ből tört fel annakidején ez a kérdés, akik a szent Isten közel­ségét félelmetesnek ismerték meg. Ma is veszélyes dolog oda­állni színe elé imádságban kö­zönyös, önigaz vagy bűnhöz ra­gaszkodó szívvel. Előtte senkik vagyunk, csak az a reménysé­günk, hogy a megfeszített és fel­támadott Jézusért mégis meg­állhatunk. Nemcsak most imád­ságban, hanem az utolsó napon, ^'z ítéletkor is. „Megváltott en­gem Jézusom, húsvéti fény az arcomon, legyőzte a bűnt, a ha­lált, szegény szívem hazatalált.” (219. ének 3.) CSÜTÖRTÖK. — „Istenetek, az Űr nyugalmat ad nektek.” Józs 1, 13 (2 Tim 4,18 — Jn 20,1—10 — 1 Pt 1,17—20) Negyven évi pusztai vándorlás után hallhatta Izráel népe ezeket a szavakat. Isten ajándéka ma is, ha valaki fáradságos munkában töltött év­tizedek után nyugalomba vonul. D.e Isten nemcsak külsőleg, ha­nem belsőleg is nyugalmat akar adni nekünk, életkortól függetle­nül. Az élő Jézus hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok! Aki pedig tőle kapott nyugodalmat, annak van ereje fáradhatatlanul munkál­kodni embertársai nyugalmáért. „Jézus én bizodalmám, örök életre vezérem, őbenne van nyu­galmam.” (369. ének 1.) PÉNTEK. — „A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” Ézs 53,5 (1 Kor 7,23 /— 1 Tessz 4,13—18 — I Pt 1,22—2,3) Húsvét után sem feledhetjük egy pillanatra sem, hogy a győzelemnek milyen cso­dálatos harc volt az előzménye. Jézus látszólag alulmaradt. A sebek, a gyötrő szenvedések, a szégyenteljes halál mind ezt lát­szanak igazolni. De csak most, húsvét fényében látjuk, hogy ér­tünk harcolt ő. Most éget igazán a bűnbánat, hogy miattunk kel­lett szenvednie, és most tölt el Igazán a hála, hogy értünk, sza­badulásunkért végzett el min­dent a kereszten. „Ilyen bajvi- vás nem volt még, küzdött ha­lál és élet.” (215. ének 3.) SZOMBAT. — „Magasra eme­li az alant levőket, a gyászoló­kat oltalmazza segítsége.” Jób 5, II (2 Kor 6,4. 10 — Jn 21,1—14 — 1 Pt 2,4—10) Nem kell csüg­gednünk, ha lenyomnak bennün­ket a szenvedések, megaláztatá­sok, bűnök, gondok, különféle testi-lelki nyomorúságok vagy a gyász rideg sötétsége. Élő Urunk van. öt Isten a halál mélységé­ből csodálatosan magasra emel­te húsvétkor. Hihetjük: Jézus él, én is vele! Nem kell, hogy lefog­laljon minket a magunk baja. Szabaddá lettünk azok fölemelé­sére, akik roskadoznak a terhek alatt. „Ott leszek, hol Uram van, ez az én bizodalmám!” (223. enek 1.) _ Marschalkó Gyula Szeret engem az Isten Dehogy gondolom, hogy én ki­vételezett lennék! Hogy Isten engem jobban szeretne, mint bárki mást, hogy velem kivéte­lezne, nekem mindent elnézne, nekem mindent megbocsátana. Almomban sem gondolok ilyet! De hogy szeret, az bizonyos. Ezt a szeretetet mindenki meg­kaphatja, csak az a baj, hogy kevesen veszik észre. És hogy miért? Mert az antennájuk nem Istenre beállított. Az ember érdeklődési köre sok­féleVan aki csak a vidámságot keresi és meglepődik, ha helyet­te bánat éri. Van, aki a tudomá­nyok megszállottja, nem törődik Istennel és egyszerre eljut egy ponthoz, ahonnan nincs tovább, ott Isten világa kezdődik. Van, akinek egy életen át isoha semmi baja sem volt és egyszerre min­den visszájára fordul. Van, aki úgy hiszi, hogy puszta megjele­nésével — egy-egy istentisztele­ten — már lerótta mindazt, „ami Istené” és csodálkozik, hogy nem érzi Isten szeretetét. Földi mértékkel gyakran tévéd az ember. Érthetetlenül áll Isten döntései előtt. Akad, aki felelős­ségre vonja: miért? miért éppen én, éppen engem? Miért ilyen keményen, amikor úgy érzem, ezt nem érdemeltem? Miért nem in­kább a másikat, az jobban meg­érdemelné, aki ilyen meg olyan, éj Te, Isten, azt jutalmazod, en­gem meg büntetsz? És Isten néma marad. Nem szól, nem magyaráz. Isten nem tartozik számadással senkinek, mert Ö maga a Bölcsesség. Pon­tosan tudja mikor mit, miért és kit... Es mindezeket tudva, tudom jól, hogy Isten törvényei rám is vonatkoznak, nekem is szól a tíz parancsolat, 'én is elkövetek számtalan bűnt, van hibám bő- viben, nagyon is gyarló ember vagyok és mégis tisztán érzem, hogy szeret engem a jó Isten, mint ahogy nekem is Ő a leg­drágább Mindenségem. Néha fél­ve ejtem ki a nevét, őrzöm szí­vem legmélyebb rejtekhelyén, nehogy megzavarja még a kiej­tett szó is. Szeret engem a jó Isten! A legapróbb dolgokban is megérzem. Sóhajtozom, hogy mennyi bajom van és telefonál valaki, akinek háromszor annyi van belőle ... bosszankodom fájós tagom miatt és egyszerre észreveszem az előt­tem mankóval menő embertársa­mat ... Sokszor olyan kilátásta­lannak tűnik valami, de Ö fel­nyitja a szememet és megmutat­ja, hol keressem az utat, amely a reménység zöldjével van tele­ültetve. Ha csalódom és úgy ér­zem, hogy a világ minden fájdal­ma rámszakad, Ö ott van mel­lettem és megmutatja azt a sok- szívetmelengetö harmóniát, ame­lyet emberi kapcsolat sem tud megteremteni. Néha a sok terv­hez rövidnek tűnik az időm és ő figyelmeztet, hogy földi dolgain­kat itthagyva közelebb kerülünk Hozzá. Néha elbízom magam, és azt hiszem, engem elkerül az el­kerülhetetlen. aztán figyelmezte­tést kapok egy jóbarát távozásá­val, hogy milyen múlandó az élet. De nemcsak a nehézből, a szo­morúságból, a fájdalomból, a veszteségből érzem, hogy szeret engem, de tudom az erőt adó álomból, a békét és nyugalmat adó imádságból, hegyeket mozdí­tó hitből, a boldogság simogatá- sából, a természet szépségeit ész- revevő szememből, értő szívem­ből, amely örülni tud egy tava­szi hóvirág születésének is. Gyermekeket mutat, modern kis tudósokat, akik már-már túl­lépnek korunkon, de csodálkozva nézik a Megváltó sebeit és egyre többet szeretnének megtudni ró­la. Szeret engem a jó Tsten és ve­lem együtt minden rangú és ren­dű, minden fajú és bőrű embert is. De emberré kell válnunk, olyan fajta emberré, amilyen Jé­zus volt. önmagát másokért oda­adó emberré/ mert ez a legnehe­zebb ... Gyarmathy íren

Next

/
Oldalképek
Tartalom