Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-29 / 18. szám

XXIX. ÉVFOLYAM 1984. április 29. Dr. Biáldv Zolíán: „Nagyjelentőségű és hasznos tanácskozás” Felelősségünk hazánkért és az emberiségért Felszólalás a magyarországi egyházak országos tanácskozásán \ „ölelte a jelent” Nem gondolom, hogy akik meg­határozták Országos Találkozá­sunk jelmondatát — „Felelőssé­günk hazánkért és az emberisé­gért” — azok elővették volna Vö­rösmarty Szózatát és annak alap- gondolatát sűrítették össze a té­mában. Mégis lényegében ez történt. Éppen a Szózatban ölel­kezik a magyar haza és a „né­pek hazája” gondolata és a fe­lelősség mindkettőért. A Szózat értékelésénél ezt írja Gyulai Pál: „Mióta líránk többé nem olvasztotta össze a hazafisággal a katolicizmus és a /protestan­tizmus eszméit, megvált az euró­pai szolidaritás érzelmétől. Vö­rösmarty újra összeköti a két elemet, midőn Európára, a né­pek hazájára hivatkozik. A spe­cifikus magyar hazafiság az em­beriség érdekeivel egyesül” — írja Gyulai Pál. Ha valamikor, akkor ma újra aktuális a közel 150 éves Szózat imperatívusza: hűség a hazához és felelősség a „népek hazájáért, a nagy vilá­gért”. GYULAI PÁL SZERINT VÖ­RÖSMARTY A SZÓZATBAN arról a hazaszeretetről énekel, mely „a jelent ölelve tartja s a múltból lelkesítve, jövőt te­remt”. Amikor most hazánk iránti fe­lelősségünkről beszélünk, hadd menjek én is a Szózat adta vá­gányokon. »,Mlilából lelkesítve” Hazaszeretetünk, hazánk irán­ti felelősségünk egyik forrása és táplálója a múlt. Felszabadulá­sunk utáni első két évtizedben ebből a forrásból nem sokat me­rítettünk. Annyira lekötötte né­pünket az eléje tornyosuló fel­adatok dandárja, egy űj ország­építés a romokon, hogy nem volt időnk a múltba nézni. Köz­ben arra is gondoltunk, hogy aki a múltba néz, az „mereng”, vagy rabul ejti a nosztalgia. Pe­dig a múlt örömeivel és küzdel­meivel lehet hajtóerő a mában. Mai hazaszertetünket és hazánk iránti felelősségünket táplálja és erősíti mindaz, amit e hazáért, tett István király, Hunyadi Já­nos, Mátyás király, Dózsa György, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, Martino­vics Ignác, Kossuth Lajos. Tán­csics Mihály, Széchenyi István, Deák Ferenc, Károlyi Mihály, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Sallai Imre, továbbá Bornemissza Pé­ter, Berzsenyi Dániel, Katona József, Kölcsey Ferenc, Vörös­marty Mihály, Arany János, Pe­tőfi Sándor, Jókai Mór, Mik­száth Kálmán, Madách Imre, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsig- mond, Ady Endre, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Nagy László,. Zelk Zoltán, Bar­tók Béla, Kodály Zoltán és so­kan mások. Amikor kimondjuk ezt a szót, hogy „haza”, akkor ebben ők is benne vannak tör­ténelmi szolgálatukkal, költemé­nyeikkel, prózájukkal és zené­jükkel. És hol vannak még a magyar tudósok, feltalálók, sok haladó politikus, akik előre vit­ték hazánkat munkájukkal, ál­dozatos életükkel Az ő élet­művük szítja ma hazaszertetün­ket és fokozza felelősségünket hazánk iránt. AZTÁN GYULAI PÁL SZA­VAI SZERINT, a Szózatban megnyilatkozó hazaszeretet „ölelve tartja a jelent”. Amikor már-már beteljesedett Vörösmar­ty víziója a sírról „hol nemzet süllyed el” —, megnyílt magyar népünk számára a lehetőség egy új életre. A második világ­háború vérözönéből szinte a sír­ból tántorogtunk ki, mint a bib­liai Lázár, és kezdtük megten­ni az első lépéseket. Elkezdtünk építeni egy új Magyarországot. Amit 1945 óta gazdasági, poli­tikai, társadalmi és kulturális életünk területén sokszor buk­dácsolva elértünk, az most a miénk. Lehet, hogyha még job­ban dolgozunk, még nagyobb felelősséggel, mélyebb hazasze­retettel, még több áldozattal, akkor még többet is el tudtunk volna érni. Mégis, amit elér­tünk, az rendkívül nagy: egy igazságosabb gazdasági és tár­sadalmi rend, a társadalmi vá­laszfalak ledőlése, a kizsákmá­nyolás megszűnése, a kulturális fejlődés és tudományos előreha­ladás és általában annak a le­maradásnak a felszámolása, amely korábban „Európa múzeu­mává” süllyesztette hazánkat, mind-mind' olyan eredmény és kincs, amit a Szózatot értékelő Gyulai Pál szavával élve „ölel­ve tarthatunk a jelenben”. „ÖLELVE TARTHATJUK” TOVÁBBÁ azt az egyre jobban megvalósuló nemzeti egységet, amely nélkül nem lehet orszá­got és szocialista társadalmat építeni, örömmel tapásztaljuk, hogy a társadalom különböző rétegei, továbbá vallásos és nem vallásos emberék együtt tud­nak dolgozni a nagy nemzeti cé­lok megvalósításáért, népünk előrehaladásáért. Azt is szíve­sen állapítjuk meg, hogy a mar­xista—keresztyén párbeszéd, annak nyíltsága és . őszintesége segíti a vallásos és nem vallá­sos emberek felszabadult együtt­működését. Mindez úgy történik, hogy az egyházak szilárdan a maguk tanításán állnak és a marxista barátainknak sem kell elvi engedményeket tenniük. Erre az együttműködésre, a nemzeti egységre most azért is nagy szükség van, mert a nehéz világgazdasági helyzetből is, meg saját gyengeségeinkből is adódóan, súlyos gazdasági prob­lémákat kell közösen megolda­nunk. Ez nagyobb felelősséget, keményebb, pontosabb és lelki- ismeretesebb munkát igényel. Most elsősorban nem arról van szó, hogy „mit kapok” a hazától, hanem sokkal inkább arról, hogy „mit adok” a hazának, a társadalomnak. EZZEL MARIS ÉRINTETTEM AZ ERKÖLCSI KÉRDÉST, amit nem hallgathatok el, ha hazánk iránti felelősségről beszélünk. Miközben sok vallásos és marxista állampolgárban mélyül a közösségi érzés, az áldozat- készség, á felelősségvállalás másokért, a szeretet, a család megbecsülése, ezekkel párhuza­mosan — de az előbbieknél szembetűnőbben — sokakban társadalmunkban növekszik egy olyan emberi szabadosság, ön­zés, gátlástalanság, meggazda­godási szenvedély, ami egyértel­műen erkölcstelen és gyengíti hazánk társadalmi rendjét. Ezek közé tartozik sokaknál a család jelentőségének lebecsülése, a vá­lások ijesztő száma, a veszélyez­tetett gyermekek számának nö­vekedése, a bűntények elszapo­rodása, különösen is az ifjúság között, az alkoholizmus terjedé­se, a kábítószerek fogyasztóinak emelkedése. Az egyházaknak ép­pen hazánk és népünk iránti felelősségből segíteniük kell ezeknek a súlyos problémáknak megoldását.' örömmel hallottunk arról, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, megalakítot­ta az Országos Családvédelmi Tanácsot. Készségesen ajánljuk fel szolgálatunkat ezen a terü­leten is. Jövőt teremt” Gyulai Pál szerint Vörösmarty Szózatában olyan .hazaszeretet­ró! énekel, amely — mint' már említettem — a múltból lelke­sedést nyer, a jelent ölelve tart­ja és „jövőt teremt”. Mi a ha­zaszeretetnek jövőt teremtő vo­nását különösen is erősíteni sze­retnénk. Mi reménységgel né­zünk népünk és társadalmunk jövőjére és nem bénítanak le bennünket nehézségeink, valósá­gos problémáink1. Meg vagyunk róla győződve, hogy azokat le tudjuk győzni. Annyi bizonyos, hogy még összefogottabb mun­kára, még áldozatosabb haza­szeretetre van szükség. A nem­zeti egységnek is még erősebb­nek kell lennie és ennek érde­kében még az eddigieknél is .na­gyobb tlolarenciát kell tanúsí­taniuk egymás iránt a külön­böző világnézetű embereknek. Az egymás iránti előítélet és el­fogultság csak nehezítené a kö­zös munkát népünkért; hazán­kért. Mi, vallásos emberek abban a bizonyosságban élünk, hogy munkánkért nemcsak népünk előtt vagyunk felelősek, hanem elsősorban Isten előtt. Az Isten előtti felelősségünk pedig arra lendít bennünket, hogy Istentől kapott erővel és áldozatosan él­jük meg hazaszeretetünket min­den területen. Ami a jövőt illeti, abban is reménykedünk, hogy külső és belső békében ékíthetjük tovább országunkat. na«yrilág” És ezzel elérkeztünk ahhoz, hogy szóljunk „a népek hazája, a nagyvilág” iránti felelőssé­günkről is. „A NAGYVILÁGBAN” — AMELYET ISTEN AZ EMBER OTTHONÁUL ADOTT — nagy feszültségek és súlyos, problémák vannak. Az otthon légköre he­lyett a félelem, az aggodalom uralkodik a „nagyvilágban!’. Ve­szélybe került maga a puszta élet. A történelem folyamán elő­ször lett képes az ember, aki eddig a rombolásnak csak kor­látozott. eszközeivel rendelkezett, hogy eltörölje az elmúlt évezre­dek alatt ki virágzott kultúrát és felépült civilizációt. Az em­beriség az élet és halál között végső választásra kényszerült. Az atomfegyverek gyártása és a velük való fenyegetőzés, az em­beri faj kiirtására való képes­(Folytatás a 3. oldalon) Kádár János az MSZMP első titkára március 30-án fogadta dr. Bartha Tibor református püspö­köt, az Országos Béketanács Egy­házközi Békebizottságának elnö­két és Bíró Imre kanonokot, az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága főtitkárát. A beszélgetés során Kádár Já­Április 10—12. között hivatalos látogatást tett Genfben, az egy­házi nemzetközi szervezetek köz­pontjában Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke, Sarkadi Nagy Barna elnökhelyettes és dr. Pozsonyi László főosztályvezető. Egyházi részről a genfi útra dr. Nagy Gyula evangélikus püspök kísérte el a magas állami delegációt. Genfi útjuk során az Állami Egyházügyi Hivatal elripke, mun­katársai és dr. Nagy Gyula püs­pök megbeszéléseket folytattak az Egyházak Világtanácsa, a Lu­nos kifejezésre juttatta elismeré­sét a két szervezet rendezésében március 29-én, a Parlamentben megtartott nagyjelentőségű, or­szágos tanácskozás eredményes munkájáért, amely hasznosan hozzájárul a hazai vallásfeleke­zeteknek a békés jövő érdeké­ben együttesen kifejtett fárado­zásaihoz. theránus Világszövetség, a Refor­mátus Világszövetség és az Euró­pai Egyházak Konferenciája ve­zetőivel, április 11-én pedig — miután bemutatásra került a „Nyitott utak” című új, színes film a magyarországi egyházak életéről — az ökumenikus Köz­pont, nagy üléstermében találkoz­tak a genfi nemzetközi egyházi szervezetek munkatársaival. Fontps témája volt a háromna­pos tanácskozássorozatnak a Lu­theránus Világszövetség nyári, VII. világgyűlése hazánk főváro­sában, Budapesten. Állami és egyházi vezetők találkozója Szegeden A Csongrád megyében működő egyházak vezetőivel találkozott a megye társadalmi és politikai legfelsőbb vezetősége a Megyei Tanács VB termében március hó 22-én. Ezen a jelentős együttléten az egyházi vezetők meghallgatták Szabó Sándornak, a Megyei Tanács elnökének a megye életéről adott részletes beszámolóját, és a közeli jövőre irányuló tervek ismertetését. A beszámolót követően őszinte eszmecsere alakult ki. Világi és egyházi vezetők kölcsönösen keresték és egyúttal meg is jelölték azokat a feladatokat, melyek során különösen is • szük­séges és lehetséges a konkrét együttmunkálkodás a megye, de az egész társadalom javára is. Az értekezleten jelen volt Szabó Sándor, Csongrád Megye Taná­csának elnöke, Molnár Sándor HNF megyei titkár, Szalva János ÁEH főosztályvezető-helyettes, Szabó G. László a Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Koncz János megyei PB-titkár, dr. Varga István megyei egyházügyi titkár. Az egyházi személyek között jelen volt egyházunk részéről dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és Fodor Ottmár Csongrád—Szolnoki esperes, Arató Ferenc püspökhelyettes, dr. Bánk József érsek, dr. Udvardy József püspök, dr. Timkó Imre gk. püspök, Nagy Elek főesperes, Rapcsák Péter és Janka György esperesek, vala­mint Szeles Sándor irodaigazgató. Vendéglátók és vendégek az értekezlet befejezésé után megte­kintették a város és megye egyik büszkeségét, a „Pick” szalámi­gyárat, ahol 'szakszerű ismertetést hallgattak meg a gyártási eljá­rás folyamatáról, az üzem mintegy két és fél ezer dolgozójának munka- és életkörülményeiről. A gyár a megjelenteket termékeiből megvendégelte. Befejezésül dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke mondott köszönetét a látottak és hallottak nyomán feltárult gyár és gyár­tási eljárás megismeréséért, nem különben a szíves fogadásért. A világhírű gyár munkájára, az ott dolgozók életére sok sikert, további jó eredmény kívánt. Nyitott utak címen készített filmet Kiss József a hazai egyházak életéről. A filmben megszólalnak az egyházak vezetői, képeket látunk az egyházak mindennapjairól, kiemelkedő ünnepeiről, szertartásaik gyakorlásáról. A film tükrözi a magyarországi egyházak kapcsola­tát társadalmunkkal és államunkkal. A nagy érdeklődésre számottartó filmet április 19-én mutatták be a Honvéd moziban. A továbbiakban pedig folyamatosan vetítik Budapesten és vidéken. A film ismertetésére és értékelésére lapunk későbbi számában visszatérünk. A MECKLENBURGI EGYHÁZ A NYITOTT ÜRVACSORAI KÖZÖSSÉG MELLETT A Mecklenburgi Lutheránus Tartományi Egyház zsinata felszólí­totta gyülekezeteit, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, miképpen vállalhatnának úrvacsorái közösséget a naás hitvallású keresztyé­nekkel. „Senki se válik egyházunk tagjává azáltal, hogy elfogadja meghívásunkat az úrvacsorái közösségbe” — hángoztatja a meck­lenburgi Zsinat, de végre szükséges lenne áthidalni a hitvaliásbeli szakadást az Űr asztalánál, (ept Ö) — M. — - ---­Mi klós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Genfi látogatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom