Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-08 / 2. szám

Á készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Európa OTTHONUNK EZ A KONTI­NENS, az otthon szó tágabb ér­telmében, hiszen itt terül el ha­zánk, itt élünk, és sorsunk ezer szállal kapcsolódik népeinek éle­tével. A világ legtermészetesebb dolga, hogy így gondolkodunk. Különösnek érezzük, ha mások nehezen találják Európát a tér­képen vagy nem ismerik múltját és jelenét. De hát — Ausztrália után — a legkisebb területű kon­tinens (10,5 millió km2), s a világ más részéből tekintve valóban csak Ázsiából kinyúló nagyob­bacska félszigetnek tűnik. Euró­pai államok egymással folytatott vitái Afrikából nézve csak affé­le törzsi villongásoknak látsza­nak. Kis területén azonban több mint 660 millió ember él — Ázsia után tehát a legnépesebb konti­nens. Nem tagadható, hogy más kon­tinensek is nagyon régóta nagyon sokat adtak az emberiség kultú­rájához, de — elsősorban politi­kai befolyása következtében ■ — Európa óriási hatást gyakorolt az egész mai világra a tudomány, technika, ipar, mezőgazdaság, művészet és nevelés terén. Nem­csak befolyásolt és terjeszkedett, hanem a múltból is táplálkozott és megőrizte az ókori Kelet szá­mos .tudományos ég kulturális, ér­tékét.' A MAI EUROPA úgy jelenik meg sokszor, a többi kontinens szemében, mint a gyarmatosító és kizsákmányoló — és van eb­ben igazság. Voltak azonban olyan európai országok, melyek sohasem -gyarmatosítottak, sőt Európában is voltak gyarmati helyzetű országok. A többi ' földrészen található sok. ember- pedig;— az egykori kivándorlók utódai'- 1— annak bizonyságai, hogy Európa nemcsak a gazda­goké volt, hanem a szegényeké, az elnyomottaké, a kizsákmányol- také is, akik számára sem jogot nem szolgáltatott, sem ke­nyeret nem termett ez a föld. SOKAT SZENVEDETT EURÓ­PÁRÓL beszélünk, s ezzel á köl­tői kifejezéssel arra a tengernyi háborúra és sok tízmillió áldozat­ra gondolunk, amit az európai történelem jelent a huszadik szá­zad két világháborújától vissza­tekintve az , európai keresztyén királyságok egymással vívott há­borúiig. Szívünkbe nyilall az a tudat, hogy a keresztyén hit kér­déseiről folytatott viták is alkal­mat vagy ürügyet szolgáltattak háborúskodásra, és hogy milyen lelkesen és könnyen vettek részt ezekben és hasonlókban a keresz­tyének. A vén Európában azon­ban most új gondolatok lobban­nak lángra: az erőszak, a fegyve­rek, a háború elleni lázadás hul­lámzik végig a népeken. Egy sze­líd lázadás, mert kerülni igye­kezik az erőszakos eszközöket. Ugyanakkor elszánt lázadás, mert minden áldozatra kész a cél ér­dekében. A békemozgalmak je­lentős erejét képviselik., akik ke­resztyén hitük elkötelezettségé­ből vesznek részt bennük. Ami­kor ráhik gondolunk, nem elbi- zakodn*rsn<j fűt. hanem inkább pz p ké^rlo<! fesz’"*, miért tűrtünk anrvd háborút eddig? HISZEN EUROPA VOLT, és sokak szemében máig is az, a ke­resztyén kontinens. Az ide ván­dorolt néptörzsek és hordaszerű népek kulturális és gazdasági fel­emelkedését óriási mértékben se­gítette elő a keresztyénség. Együttélésüket is nagy mérték­ben békésebb mederbe terelte. Az európai élet és kultúra va­lósággal átitatódott a keresztyén- séggel annyira, hogy ezeknek a népeknek a múltját, de sokszor még a jelenét sem lehet teljesen megérteni a Keresztyénség nélkül. A keresztyénség lényegét mégse lehet azonban kiolvasni az euró­pai népek életéből, és történeté­ből. Hiszen nemcsak a keresz­tyénség hatott Európára, hanem Európa is hatott a keresztyénség- re. Az európai népek között a ke­resztyénség sajátos vonásokat ka­pott: Isten igéjének nem minden üzenete és nem, teljes mértékben talált termő talajra. Forriialtá a .keresztyén hit Európát, de köz­ben deformálódott maga is. Ez nemcsak a reformációig volt így, hanem azóta is tart,’ és állandó veszély, mint bárhol másutt a vi­lágon. EURÓPÁBAN JELENLEG — •1977-es. adatok — 264 millió ró- "máf \atqifkuj űflakoSsáa^i'Q sió-' zatékaj. 75 millió ^orthodox' (11.4 százalék)!;"’54.&'mWió yfókhgélikus (8.3 százalék), 27 millió anglikán (4.1 százalék), 16 millió reformá­tus (2.4 százalék) és még számos más felekezetű ember él. 222 millió ember nem tartozik egyet­len keresztyén felekezetihez sem. Az európai; evangélikusok a vi­lág evangélikusságának 77 száza­lékát alkotják. Még beszélnek ugyan népegyházakról, állam­egyházakról,, kisebbségi és szór­ványegyházakról minden feleke­zet vonatkozásában, de mind­egyik helyzetben sok a névleges ‘keresztyén, és kisebbséget képvi­selnek a Krisztus-hitet döntés alapján tudatosan élő' keresztyé­nek. AZ EURÓPAI KONTINENS TÖRTÉNETE beleivódott az itt élő népek sejtjeibe — a számok több-kevesebb pontossággal, de tényeket közölnek —, de az eu- rórvai keresztyénség sorsát még­sem ezek határozzák meg. A döntő kérdés, hogy az európai keresztyénség mennyire Krisztusi h,sr • <Kridugnak-; élő kérész-. t.véh?ág:, úáion ,JS.uróőa határöz- za meTímkáb'í>Éc‘VagV' az élő! Jézus K-isztus. Tud-e ma is. ma újra Krjszt->!S szavára figyelni? A váj asz döntő nemcsak a keresz­tvén séá, hanem Európa sorsára nézve is. Reuss András Múzeumi Híradó Legutóbbi híradónk közzététele óta . immár működésének ötödik esztendejét kezdte meg múzeu­munk. A megnövekedett nyári idegenforgalom, valamint az idei Lut.her-év kölcsönösen hozzájá­rult ahhoz, hogy'á látogatók szá­ma hónapról hónapra emelkedett, s így az ma már jóval meghalad­ja az ötvenezret. Á világtérké­pünkön megszaporodott színes gombostűk pedig minden újabb látogatónkkal azt érzékeltetik, mennyire „világszerte” híre van már értékes egyházi gyűjtemé­nyünknek. ' A sok külföldi és hazai látogató mellett jó néhány vidéki gyüle­kezetünk népes csoportja is segí­tett abban, hogy itthon is mind ismertebbé váljék múzeumunk.., Az utolsó három hónapban a vár­palotai és ösküi, majd a mohácsi, magyárbolyi és siklósi, azután a surdi-liszói és kaposvári meg az iharósberényi gyülekezetek kép­viselői épültek és gyönyörködtek kiállításunk láttán. A domonyiak 130 fős csoportja Valósággal el- özönlötte termeinket. Legutóbb a csurgói és porrogszentkirályi gyü­lekezetek tagjai látogattak el hozzánk csoportosan. A látottakban gyönyörködök és épülők közül az utóbbi Időben újra is többen felbuzdultak arra, hogy különféle tárgyak adomá­nyozásával gazdagítsák és Színe­sítsék kiállításunk anyagát. Dr. Jurányi István egy 1817-es Lü- ther-érmet, Kutis Anna egy 1848­ból származó győri énekesköny­vet. Asbóth Gyuláné Detroitból egy 1798-as kiadású. Perlaki-féle Katechizmusti valamint 2 db ma­tyó főkötőt ajándékozott. •Kiss Lajosné egy 1608-as Bibliával, Lórántffy László pedig egy Lu- ther-képpel kívánta gazdagítani anyagunkat. Legutóbb pedig Csa­pó Margit szép Luther-rözsás könyvjelzőket bocsátott múzeu­munk rendelkezésére. Hálásan említjük meg végül azt is. hogy egy alföldi hittestvérünk 5000.— Ft-ot adományozott múzeumunk fejlesztési költségeinek fedezé­sére. Az új énekeskönyv bevezetésé­vel kapcsolatos és a hazai evan­gélikus énekeskönyvek történetét bemutató időszaki kiállítás a kö­zelmúltban befejezte szolgálatát. Előző híradónk közlése alapján ennek helyét egv Luther-kiállí- tásnak kellett volna elfoglalnia. Mivel azonban december közepén a budapesti Szépművészeti Mú­zeumban, jórészt egyházi anya­gunk felhasználásával, egy 1 na­gyobb szabású Luther-kiállítás nyílt, mi reformátorunkra emlé­keztetőén csupán különféle Lu- ther-érmeket mutatunk be láto­gatóinknak. Ezen túl pedig az ajándékként kapott új szerzemé­nyek több válogatott darabját is kiállítjuk. Ezek között külön fi­gyelemre méltó a pátróiak XVIII. s2. elejéről származó nemesi ok­levele, Böhm Károly, neves tu­dósunk díszdoktori oklevele, va­Ti vagytok! Mt 5,13—16 Ősi emberi tapasztalat, hogy képekkel, hasonlatokkal nagyon sok mindent lehet kifejezni. Sokszor elvontnak tűnő dolgok is égé* szén életközeibe hozhatók. Nem véletlen, hogy Jézus olyan gyak­ran használ képeket, hasonlatokat az Isten Országa titkainak, a keresztyén élet igazi realitásainak érzékeltetésére. „TI VAGYTOK” — MONDJA, s ezután a leghétköznapibb, leg­egyszerűbb, ugyanákkor a létszükségletet jelentő, az élet elenged­hetetlen velejáróit kifejező®képek következnek. Nem dísznövény vagy díszcserje, melyet meg lehet csodálni, S azután továbbmenni! Nem fagyöngy, mely másokból és másokon élősködik, hanem só és világosság. Mindenekelőtt a föld sója. „Nil utilius sole et sale.” Semmi sem olyan hasznos, mint a nap és a só. mondja egy régi latin közmondás, s Jézus idejében a sóhoz három alapvető tulajdonság kapcsolódott: A SÖ TISZTA. Már a régi rómaiak sem győzték a sónak ezt a tulajdonságát hangsúlyozni, s hozzátették: azéft a legtisztább, mert „égi” tényezők ajándéka, nevezetesen a napfénynek és a ten­gernek. Jézus pedig azt mondja, ti vagytok ennek a tisztaságnak a hordozói: családban-munkahelyen, gyülekezetben-társadalomban. A tisztaság az, amely meghatározza gondolatainkat és szívünket, szavainkat és életvitelünket. A SÖ MEGTART. Nélküle bizonyos dolgok az életben megrom- lanak, elromlanák. Keresztyén emberek szolgálata a világban, hogy nemcsak önmagukra figyelve vigyáznak, hanem segítenek másokat is megtartani az elsodródástól, az elvek feladásától, a romlástól, az emberi élet, emberi kapcsolatok megromlásától. Vé­gül. ami a sóval kapcsolatban a legfontosabb: A SO ADJA MEG MINDENNEK AZ IZÉT. Az asztalra kerülő ételek, legyenek azok bármilyen finom falatok is, só nélkül nem .érnek semmit. A keresztyén hitnek és életfolytatásnak ugyanazt a szerepet kell betöltenie, mint a sónak: bele kell vigye az életbe az igazi ízt, zamatot, azt, amitől a dolgok kedvessé, derűssé, mi több: élvezhetővé válnak az egész közösség számára. Elgondolkod­tató, hogy sok ember éppen ezen a ponton van ellenkező vélemé­nyen, ti. azon a nézeten, hogy mi, keresztyének nem beleadjuk, belevisszük, beleéljük a kedvességet és derűt, ízt és zamatot a mindennapi életbe, hanem , éppen kivonjuk azt. A kérdés az, hogy miért látnak így bennünket és joggal látnak-e így? ELGONDOLKODTATÖ, hogy nem sokkal Nagy Konstantinusz után, aki a keresztyénséget államvallássá tette, Juliánusz császár vissza akarta forgatni a történelem kerekét és azt mondta: állít­suk vissza a régi istenségeket, mert a keresztyének kezén elsik- lott. a vitalitás, az íz. az. .ami a dolgokat élvezhetővé teszi. Vajon miért látott bennünket így? Jézus nem felételes módban beszél. Nem azt mondja: esetleg lehetnétek, hanem azt. hogy ..ti vagy­tok!” Ha önmagátok számára felfedeztétek az én jelenlétemet, ha életetekbe beleépültek az én ajándékaim, akkor „ti vagytok!” Nemcsak a föld sója. de a Világ világossága is. A VILÁG VILÁGOSSÁGA. A legnagyobb méltóság, a legkö­vetkezetesebb diakónia. hiszen miközben Jézus nekünk adja, önma­gának is megtartja: „Amíg a világban vagyok, világossága vagyok á világnak.” (Jn 9.5.) . •.,» , a Világosság azjSbt ■ van^tiOgy lássák, A3 igazi .ke­resztyén ' 'életfolytatás nem. yalarpi,. amit szégyellni. keljen e,.-annak ott a helye, ahol a lámpásnak: a lámpatartóban. Ez azt is jelenti, hogy Krisztusért nincs szégyeilnivalónk ebben a világban-, de. azt is jelenti, hogy az egyházban nincs helye semmiféle rejtett, visz- szavonuló zugkeresztyénségnek. Bonhoeffer. korunk egyik jeles teológusa mondja: ..Nincs, nem’ létezik titkos Krisztus-követés! Mert vagy a titoktartás' veszélyezteti az igazi követést, vagy a kö­vetés teszi lehetetlenné és értelmetlenné a titokban tartást.” Az a keresztyénség, amely csak a templom kijáratáig ér el, haszonta­lan és értelmetlen. Jézus nem azt mondja, ti vagytok az isten- tisztelet, avagy a gyülekezet világossága, hanem azt, hogy „Ti vagytok a világ világossága”. A FÉNYFORRÁS IRÁNYT MUTAT, ELIGAZÍT! Nem véletlen, hogy a legfontosabb helyeken találjuk a legnagyobbakat: folyótor­kolatoknál, kikötőknél repülőtereken. Segítenek benpünket, hogy eligazodjunk, hogy megtaláljuk a helyes utat. S az embereknek ma is szükségük van ilyen eligázodási pontokra. Vajon hányán kerülhetnének ki veszélyeket, akadályokat, buktatókat, ha a mi életünk valóban azt tükrözné, hogyan lehet Vele, Jézussal eliga­zodni a mindennapok valóságában? Mindezt nem önmagunk, hanem az Isten dicsőségére. Jó csele­kedeteink az emberek figyelmét nem ránk, Istenre kell, hogy irá­nyítsák. Egy ifjúsági konferencián fiatalok, akik próbálták komo­lyan venni a maguk kérésztyénségét, elhatározták, Rogy az egész éjszakát imádságban töltik el. Reggel tudósították vezetőjüket, és azt mondták: „Vajon nem látja azt, amit mi is látunk, hogy ti. mennyire ragyog a tekintetünk az imádságban eltöltött idő után?” A vezető bölcsen csak ennyit mondott: „Mózes semmit sem tudott arról, hogy ragyogott a tekintete, amikor visszajött népéhez!” Le­gyen az ízt adó só, a világosságot jelentő mécses az a szolgálat, amelyet mi magunk észre sem veszünk, csak végzünk az 0 ke­gyelméből, az Ö dicsőségére. -I Krámer György Imádkozzunk! Urunk, Üdvözítőnk! Ezen a vasárnapon is Téged keresünk, előt­ted borulunk le. Te szívünkbe látsz, Te tudod, mennyire elégedet­len, aggodalmaskodó és ingatag az. Láttasd meg velünk ma is, hogy csak a Te kegyelmedből lehetünk a föld sója és a világ vilá­gossága. Erősítsd szívünket, hogy mindennél jobban ragaszkodjunk Hozzád, növeld hitünket, hogy minden akaratunkkal embertársaink javát szolgálhassuk. Ámen. lamint Lux Elek szobrásznak, nemrég felállított Luther-szob- runk alkotójának több kisebb méretű műve, nem-különben soly­mári Walkó László szobrász- és festőművésznek egyházunk több neves személyiségét ábrázoló bronzérme. A Székács József püspök és Győri Vilmos Deák téri leikész hagyatékából származó féhyképalbumok ugyancsak meg­ragadhatják látogatóink figyel­mét. Garam Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom