Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-30 / 44. szám
Luthertől tanultam t A gyülekezethez való ragaszkodás ÍÍVASAR.NAP IGÉJE Mindig Jézusra szorulunk! Fii 1,3—11 ,,Ha kész a ház, jön a halál!” — így szól egy török közmondás. Persze, magát az építkezést be lehet fejezni, de „lakva ismeri az ember” a hajlékot is. Hamarosan kiderül, hogy itt-ott alakítani kell, majd javítani, változtatni. Csak annak jó minden úgy, ahogyan van, aki már halálra készül. AZ ÉLET ÖRÖKÖS VÁLTOZÁS. Mint ember sohasem vagyok egészen készen. Az élő szervezet is fejlődik, változik —, növekszik majd öregszik... Mint szakember sem vagyok soha egészen készen, aki szakmai fejlődésben megáll, lemarad. Mint keresztyén sem vagyok soha készen. Egyedül Jézus mondhatta a kereszten: „Elvégeztetett!” Mi azonban soha sem mondhatjuk: „Már eléggé ismerem az Istent vagy önmagamat, már megszolgáltam Jézus kegyelmét, már eleget tettem másokért!” KERESZTYÉN VOLTUNK BEFEJEZETLENSÉGE AZT JELENTI: töredékes az ismeretünk a hitben, ezért mindig ismétlésre szorulunk! ' Az ismétlés: visszatérés a tiszta forráshoz. Igénkben Pál apostol emlékezteti a filippieket Krisztus evangéliumával történt első találkozásukra. Áldott emlékei a kegyelem felvillanásának, az első szeretetnek emlékei. Ennek naponkénti felelevenítése a tiszta forrásnál a naponkénti megtérés. Ismétlésre szorulunk, ez azt jelenti, naponta meg kell köszönnünk Isten kegyelmét. Nagyszerű dolgom van, elfogadott övének az Űr, gyülekezetét, velem törődő testvéreket kaptam tőle, sőt engem is munkába szólít. Hála legyen ezért Neki! Ismétlésre szorulunk, olykor ez szó szerint is értendő. Századszor is el kell olvasni a jól ismert igeszakaszokat, holtig énekelni a kedves énekeket. Benhoefferről, a mártírhalált halt német lelkészről jegyezték fel, hogy a nácik szigorú börtönében, amikor nem írhatott és nem olvashatott, naponta többször is hangosan elmondta a gyermekkorában könyv nélkül megtanult bibliai szövegeket. Ezt tartotta benne a lelket. . . Keresztvén hitünk befejezetlensége miatt ismételnünk kell az evangélium örömhírét. TÖREDÉKES HITÜNK MELLETT SZEMBETŰNIK SZERETETÜNK TÖREDÉKESSÉGE IS, ezért mindig igazításra szorulunk. Az igazítás már nem a régi „lecke” ismétlése, hanem az új anyag megtanulása. Az új anyag a szeretet. Gazdagodjék bennetek a szeretet! Senki se elégedjék meg közülünk tegnapi önmagával. A sze- retetből legyen napról napra több, mert egyre nagyobb szükség van rá! Igazításra szorulunk: a szeretethez tartozzék hozzá egyre több is- meret, praktikus ítélőképesség. Belátása annak, kinek mikor mire van szüksége. Érzék és élesen látás, hiszen el, kell igazodnunk a tennivalók útvesztőiben, ismernünk kell a megvalósítás legjobb tapasztalatait. ' Egyre több szeretet — egyre több tapasztalattal, a tűzoltó vagy a kertész szakértelme ez, aki gumitömlőt tart a kezében, ponosan céloz s van is víz a tömlőiében. Mindig igazításra szorulunk: legyetek hát a szeretet alkalmi munkásai helyett elsőrangú szakemberei, akik az élet sűrűjében szerzik a „diplomát”. A pecsétet, pedig majd Jézus Krisztus napján kapják, akkor lesz teljessé szeretetük. ISMÉTLÉSRE ÉS IGAZÍTÁSRA, TEHÄT MINDIG JÉZUSRA SZORULUNK! Jézusra, aki folytatja a bennünk is elkezdett munkát. s egyszer befejezi. Jézusra szorulunk, aki nem engedi, hogy nélküle nézzünk a tennivalók sokaságára, nehogy elcsüggedjünk. Jézusra szorulunk, akire örömmel és szent komolysággal tekinthetünk. Örömmel, ha megtettünk minden tőlünk telhetőt, s ugyanakkor mégis szent komolysággal, mert tudjuk, hogy mindennek ellenére is, mindig — az ítélet napján is — kegyelmére és szerete- tére szorulunk. Mindig Jézusra szorulunk. Itt a földön s az örökkévalóságban is Ott formálja át hitünket Jézus színről-színre látássá, s ott pótolja ki szeretetünket tökéletessé Jézus teszi ezt, aki nem végez félmunkát. ________________ _____________Zászkaliczky Pál Imád kozzunk Naponta téríts vissza, Urunk, evangéliumod tiszta forrásához. Erősítsd kegyelmedből nyert hitünket! Példád nyomán, szereteted erejével gazdagíts meg minket a sze- retetben. Adj szeretetünk mellé élesen látást, igaz ítélőképességet, igényes segíteniakarást. Jézusunk, reménységgel fordulunk Hozzád: pótold ki hiányosságunkat. Mindig Rád szorulunk! Ámen. A Teológiai Előkészítő Bizottság újabb tanácskozása A REFORMÁCIÓ ABBÓL AZ ESEMÉNYBŐL INDULT EL, hogy Luther, az egyszerű Ágoston rendi szerzetes személyes üdvösségéért vívott harcában megtalálta az evangéliumot. Mindebből azonban soha nem lett volna reformáció, ha Luther nem él benne a gyülekezetben, és nem ragaszkodik annyira Isten népéhez, a gyülekezethez. Mint a u)ittenbergi városi gyülekezet gyóntató papja szívvej tapasztalta Luther, hogy milyen rombolást vitt végbe a gyülekezetben a búcsúcédulák árusítása. Pénzen meg lehet vásárolni a bűnbocsánatot, minek menjek hót gyónni, ügyemet Isten előtt tisztázni? így kezdtek gondolkodni a gyülekezetben, s egyre fogyott a gyónók száma. Ez a szomorú tapasztalat indította Luthert arra, hogy Isten evangéliumáról szóló meggyőződését 95 pontban (tételben) összefoglalja és vitatételekként kifüggessze a wittenbergi templom ajtajára. Mindez 1517. október 31-én történt. Ezzel megindulta reformáció. LUTHER EGYÉNI MEGTÉRÉSE A GYÜLEKEZETÉT, _ sőt az egész egyházat megújító eseménnyé "lett.. Egyéni megtérés nélkül soha sem születik új élet. Luther példája azonban arra figyelmeztet minket, hogy az egyéni megtéréseknek mindig gyülekezeteket formáló eseményekké kell válniok. Napjainkban, amikor mindennapi és egyházi életünkben egyaránt kísért az individualizmus veszélye, jó figyelnünk Luther példájára. Ma is sok olyan gyülekezeti tagra van szüksége egyházunknak, akik az evangélium megtalálásának örömével boldogan tudnak szolgálni a gyülekezetekben. MIVEL LUTHER A SZENTÍRÁS OLVASÁSA SORÁN látta meg az evangélium ragyogását, mindent megtett azért, hogy a Szentírás a gyülekezetekben közkinccsé lehessen. Tekintettel arra, hogy a gyülekezeti tagok legnagyobb része nem tudott sem görögül, sem latinul, szükség1 volt arra, hogy a Szentírást lefordítsák a nép nyelvére. Luther a Wartburg várában eltöltött „kényszerpihenését” használta fel arra, hogy az Újszövetséget német nyelvre lefordítsa. Hallatlan nagy erőbedobással, bámulatosan rövid idő alatt készült el művével. A továbbiakban munkatársak segítségével az egész Szentírást lefordította német nyelvre, s ezzel nemcsak az élet kenyerét adta a gyülekezet kezébe, hanem megalapította a német irodalmi nyelvet is. A reformáció terjedése során mindenütt azzal kezdődött a gyülekezetek megújulása, hogy a Szentírást anyanyelven a nép kezébe adták, s ezzel a reformáció nemcsak Isten evangéliumának felragyogtatója lett, hanem az irodalmi nyelv megindítója is. Az egyház története arról tanúskodik, hogy a Szentírás olvasása nemcsak hitre juttató, hanem megtartó erő is volt a gyülekezetek számára. Élő gyülekezeti élet ma sem képzelhető el anélkül, hogy az istentiszteleteken, a bibliaórákon és a családi otthonokban rendszeresen ne olvassák és komolyan ne vegyék a Szentírást. A gyülekezeti életnek az alapja ma is Isten igéje, a Szentírás. LUTHER WARTBURGI TARTÓZKODÁSA IDEJÉN a wittenbergi gyülekezet nehéz helyzetbe került. Luther távollétét kihasználva, a reformáció szélsőséges hívei, elsősorban Luther egyik professzortársa, Karlstadt, a gyülekezet nyugalmát megzavaró újításokat vezetett be. A képeket kiszórta a templomból, a misét eltörölte és ezzel zűrzavart keltett a gyülekezetben. Amikor Luther értesült erről, nem törődve személyes biztonságával, elhagyta Wartburg várát, megjelent Wittenbergben és híres böjti igehirdetés-sorozatával nyolc nap alatt helyreállította az egyházi rendet és nyugalmat. A gyülekezet nyugalma és békessége a saját biztonságánál is fontosabb volt Luther számára. Egyházunkban ma is olyan lelkészekre és gyülekezeti tagokra van szükség, akik minden áldozatra készek a gyülekezet nyugalmáért, békességéért és szolgálatáért. LUTHER REFORMATORI MŰKÖDÉSE SORÁN mindent megtett azért, hogy az egész gyülekezetét bevonja az istentisztelet menetébe. A középkorban a gyülekezet legtöbbször csak pasz- szív hallgatója volt az istentiszteletnek. Csak a lelkészek, vagy legjobb esetben különböző kórusok énekelték a liturgiát. Hogy ezt az állapotot megszüntesse, Luther bevezette az istentiszteleteken a gyülekezeti éneklést. Maga is sok gyülekezeti éneket írt, vagy fordított le németre latin nyelvből és mindent elkövetett, hogy a gyülekezetek meg is tanulják ezeket az énekeket. Luther leghíresebb éneke a 46. Zsoltárra írt himnuEzekben a napokban megelevenednek a temetők útjai. Sokan megyünk ki, hogy felkeressük szeretteink sírjait. A sírokat rendbe tesszük s a hozott virágokat ráhelyezzük, de a hangsúly mégis az emlékezésen van. A szülők ekkor mondják el gyermekeiknek, hogy ki volt az elhunyt, mennyi mindent köszönhet neki a család. Az ifjabb generációk ekkor is tanulják a családi múltat, az idősebb generációk pedig vizsgáznak hittanból. A fiatalok ugyanis nemcsak az elhunyt élete felől érdeklődnek, hanem arról a hitről is, ami azok cselekedeteit vezette, illetve kérdezik. hogy mi miért megyünk ki a temetőbe, miért viszünk virágot és gyújtunk gyertyát. A kérdéseket könnyedén lerázhatjuk/ ha azt mondjuk, hogy csak régi hagyományok alapján cselekszünk, amelyeknek értelmét már nem is tudjuk. De izgalmas beszélgetés alakulhat ki a generációk között, ha beszélünk az elődök hitéről, ami nem engedte meg nekik az olcsó megoldásokat. Ezért maradt meg a nagymama hűségesen a férje mellett, aki^ nyomorékként jött haza az első világháborúból, ezért tisztelték a környéken a nagybácsit, mert nem adott ki kezéből selejtes munkát. Elődeink hitéről talán köny- nyebb beszélni, ha egyáltalán észrevettük azt, mint a saját hisza az „Erős vár a mi Istenünk” című ének volt, amely rövid idő alatt a reformáció „himnusza” lett. A reformáció egyházai azóta is mindent megtesznek, hogy a gyülekezeteket bevonják az istentisztelet menetébe. Erre nemcsak a gyülekezeti éneklés szolgál, hanem az is, hogy egyes egyházakban az epistolát, egyes imádságokat és a gyülekezeti hirdetést a gyülekezeti tagok olvassák fel. A gyülekezeti tagok és presbiterek feladata mindenütt az istentiszteleti offertorium összegyűjtése is. MÉG SOK PONTON LEHETNE KIMUTATNI, mennyire együtt élt nagy reformátorunk a gyülekezettel. Azonban talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy Lutherre és életművére való emlékezésünk bennünk is megerősítse a gyülekezethez való ragaszkodás érzését. Csak így lehetünk igazán a reformáció és Luther örökösei. Selmeczi János tünkről is. De a saját hitünkről kell vallanunk, amikor a temetői szokásainkról beszélünk. Tudjuk-e válaszolni, hogy emberségünkből fakad, hogy kapcsolatot akarunk tartani elődeink emlékével. Ok ugyan a mi virágainkat és gyertyáinkat nem látják, de nekünk szükségünk van arra, hogy mozdulatokon (szokásokon) keresztül tudatosítsuk az összetartozásunkat, az emberségünket. Az imádságnál is a kézösszetételre nem Istennek, hanem nekünk embereknek van szükségünk, mert a mozdulatok- gesztusok nemcsak a belsőnkben lefolyó indulatokról tudósítanak, hanem a belsőnket motiválják is. A temetőbe való kijárás az élet számbavételét jelenti az egész család részére. Nemcsak a mának élünk. A síron túl, az örökkévalóságba is ellátó ember felelősen él és így bánik a természeti környezetével. Így lesz a temetői szokásunk mai életünket formáló erővé. A temetői látogatásunkat imádsággal fejezzük be. Megköszönjük azt, hogy Jézus Krisztuson keresztül van föltámadás. 0 már győzött, övé a gyüzelmi koszorú, s az ö világoságából kapunk mi is útbaigazító fényt. Erre emlékezve viszünk virágkoszorút szeretteink sírjára és gyújtunk gyetyát. mert Jézus győzelme és útmutató fénye nekik is szól. Missura Tibor A Lutheránus Világszövetség jövő nyári, budapesti VII. világgyűlésére irányuló hazai előkészületeink sorában tizenhét tagú Magyar Teológiai Előkészítő Bizottság foglalkozik a világgyűlés tartalmával, fő témájával és altémáival. Október 10-én a Teológiai Előkészítő Bizottság kilencedik munkaülésére jött össze dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök és dr. Nagy Gyula püspök vezetésével. Dr. Nagy Gyula püspök beszámolt a bizottság júniusi ülése óta történt legfontosabb eseményekről, közöttük a Pozsonyban a Szlovák Evangélikus Egyház vezetőivel folytatott tanácskozásáról. A Szlovák Evangélikus Egyház ugyanis részt vállalt a világgyűlésre készülő hazai teológiai hozzászólás mellett a készülő közös teológiai dokumentum egy részének elkészítésében. Bejelentette, hogy október 27-én és 28-án ^szlovák egyházi delegáció tartózkodik Budapesten a közös teológiai munka további megbeszélésére. A bizottság ezután megvitatta a világgyűlésre készülő, közös magyar—szlovák teológiai dokumentum tartalmát, az egyes fejezetek elkészítését. A tervek szerint az angol és német nyelven megjelenő hozzászólás anyagának ez év végéig kell elkészülnie. A jövő év elején kerül majd sor a végleges szöveg lefordítására és kiadására. Reformációi ünnepély A Magyarországi Egyházak ökunemikus Tanácsa október 30-án, vasárnap este 6 órakor a Budapest-Gorkij fasori református templomban (VII. Gorkij fasor 7.) REFORMÁCIÓI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Az ünnepély rendje: 1. Közének: „Erős vár a mi Istenünk”. 1. vers. 2. Igét olvas és imádkozik Hecker Frigyes metodista szuperintendens. 3. Közének: „Mely igen jó az Úristent dicsérni” 1. vers. 4. Igét hirdet dr. Kocsis Elemér református teológiai akadémiai tanár. 5. J. S. Bach: Áldva áld az Isten engem”, részlet a 147. kantátából. Előadja a Kálvin kórus, vezényel Máté Jánosné. Hegedűszóló Győré Emese, orgonán kísér Máté János. 6. Ünnepi beszédet mond Keveházi László esperes. 7. Lisznyai Gábor: „Zengd Jézus nevét:” Előadja a Baptista Egyház Központi Énekkara, vezényel Oláh Gábor. 8. Reményik Sándor: „Az óriás”. Elmondja Szaniszló Tibor baptista elöljáró. 9. J. S. Bach: „Erős vár a mi Istenünk”, nyitótétel. Előadja a Lutheránia énekkar, vezényel Weltler Jenő, orgonán kísér Trajtler Gábor. 10. Befejező imádságot mond Laczkovszki János baptista egyházelnök. 11. Közének: „Tebenned bíztunk”. I. vers. Virágot viszek, gyertyát is gyújtok