Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-06 / 6. szám
Olvasónk írja Egy vödör víz „Mert amikor ezt mondja az Írás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor” (Zsid. 3, 15). VASÁRNAP. — „Az élet Lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és a halál törvényéből” (Rom. 8, 2 — Zsolt. 19, 8 — Lk. 8, 4—15 — Zsolt. 60). A bűn és a halál törvénye a pusztulás, a kárhozat. Istentől és emberektől elszakító állapot ez. Az élet Lelke a Szentlélek. Törvénye a kereszt törvénye, a bűnbocsánat, az Isten országába való bejutás lehetővé tétele a bűnben élő, de azt megbánó és elhagyó ember számára. „Reád hagyom lelkem terhét, Vesd a tenger mélyébe. Mosd tisztára bűnöm szennyét, Öltöztess fel fehérbe. Erőt a te Lelked adjon, Hogy szívem a tied maradjon” (322. ének 8). HÉTFŐ — így maradjatok meg az Ürban, szeretteim!” (Fii. 4, 1 — Zsolt. 97, 10—5 Móz. 32, 44—47 — 1 Móz. 4, 17—26). Meg- bánhatatlan öröm megmaradni valamiben, ami jó, ami örök. S azzal az őrző szeretettel ott állni valaki mellett, hogy a segítségünkkel megőrizzék értékeinket, az Űrban való hitüket, a hitből fakadó reménységüket, külső és belső békességüket. „Örök kószáira állva a lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házában, Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom, most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet . . .” (783. ének 3). KEDD. — „A tanítványok megörültek, hogy látják az Ürat” (Jn. 20, 20 — Zsolt. 30. 12 — Mk. 15— 19 — Móz. 6, 5—22). Öröm látni azt, akit szeretünk. Jó magunk mellett tudni azt, aki tud segíteni, akire mindig számíthatunk. A mai tanítvány, a Krisztust ma is követő ember is láthatja Urát, annak cselekedeteiben, hallhatja szavát igéiben. „Legyen másnak nyereség a Világnak barátsága Ránk legnagyobb tisztesség Jézusunknak társasága. Ki elvette halálunkat, S megszerezte váltságunkat!” (771 ének 6). SZERDA. — „Légy csendben és várj az Ürra!” (Zsolt. 37 ,7 — Jak. 1, 6—7 — Mk. 6, 1—6 — Móz. 7, 10—24). Meg kell tanulnunk csendben lenni és várni. Hallgatni ott, ahol védekezni szeretnénk, vagy mások bírálatára éreznénk magunkat feljogosítva. Hallgatni ott, ahol úgy érezzük, hogy meg kell védeni érdekeinket, hogy meg kell mondani vélt vagy valós igazunkat. Hallgatni és várni, hogy az Űr szóljon és cselekedjen. S ebben a csendben imádkozva várni az Urat! „Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben. Nála van öröm nagy bőséggel, véle boldogulsz mindenben ...” (374. ének 1). CSÜTÖRTÖK. — „Legyetek Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fii. 2, 15—16 — Bir. 5, 31 — ApCsel. 16, 8—15 — 1 Móz. 8, 1—12). A csillag nem a saját fényét adja, csak visszatükrözi a Nap fényét. Gyönyörű a csillagos ég, de nem halljuk dicsekedni, nem helyezi magát' fölébe a Napnak. Krisztus szerete- tének, tisztaságának, bűnt taszító, bűnöst szabadító, életújító hatalmának visszatükrözői kell, hogy legyenek Krisztus követői, de minden dicsekedés nélkül. „... Neved fénylett miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán” (24. ének 3). PÉNTEK. — „Egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává lett” (Róm. 5, 18 — Ézs. 53, 11 — 2 Kor. 12, 1—10 — 1 Móz. 8, 13—22). Egy ember boldogíthat, de tönkre is tehet egy közösséget. Egy gonosz élet sokakét megkeserítheti. S egy valaki az is; Jézus, aki által a megigazulás lehetősége nyílt meg az ember számára. Elrontott életek, zsákutcába, jutott sorsok, célt vesztett életek találhatnak kiutat, új értelmet a Jézusban nyert bűnbocsánat által. „Ó vedd öledbe, vedd Megtérő gyermeked, S lelkem gyógyulása lesz véred hullása, Mert egy csepp belőle Minden bűn. eltörlője” (327. ének 5). SZOMBAT. — „Pál írja: Szeretnélek látni benneteket, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek által, meg az enyém által” (Rórp. 1, 11 12 — Zsolt. 119, 63 — Zsid. 6, 4—8 — 1 Móz. 9, 1—17). Vajon lehet-e azért vágyódni közénk, családba, gyülekezetbe, mert erősödni tud valaki hitünk, bizonyságtételeink, magatartásunk által a hitben? S mi azzal a tudattal vágyódunk közösségbe, gyülekezetbe, mert érezzük, hogy szükségünk van erősödésre? „Egyik ha elesnék Vegye fel a másik. Tegyen érte mindent Mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb, Szívesen szolgálja Az erős a gyöngét” (450. ének 8). Nobik Erzsébet — RÉGI, használt, 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegkereskedő, 1067 Budapest, Lenin krt 79. — TEMPLOMTORNYOK kisebb javítását, festését vállalom. Török Lajos. 8800 Nagykanizsa, Várasdi út iá. Megjelent D. dr. Ottlyk Ernő: Luther élete és műve című könyve Ara: 172,— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon A testvérek szokása, hogy egymásra ruházzák a házkörüli dolgok, kisebb munkák elvégzését. Ml sem voltunk különbek. Olyan helyen laktunk akkor, ahol az udvari csapról kellett behozni a vizet, főzéshez, mosáshoz. Édesanyánk olykor így szólt; — Gyerekek hozzatok be nekem egy vödör vizet. Mi, pedig hárman, a két fiú testvérem és én egymásra néztünk és csendes .vitába bocsátkoztunk. — Most hozzál Te! — mondta a kisebbik, a nagyobbiknak, aki akkor első éves egyetemista volt. A nagyobbik nekem intett a szemével, hogy menjek én. Én taga- dólag ráztam a fejem és azt mondtam, hogy már hoztam. Így aztán nem mozdult egyikünk sem. A kisebbik fiú kiszaladt, mert a pajtásai füttyögettek neki. A nagyobbik nyitott könyv előtt ült és folytatta a tanulást. Én a szobába mentem, pedig nem is volt ott semmi keresnivalóm. Amikor kijöttem a szobából láttam, hogy édesanyám szótlanul hozza befelé a vödör vizet. És akkor azon a télen éppen ka-, rácsony napján az ünnepi készülődés közben rosszul lett édesanyánk. Ráztg a hideg. Fogai ösz- szeverődtek. A keze mint a jég. Mire az orvos jött, már 40 fokos láza volt. Hastífusz — mondta az orvos —, és azonnal kórházba szállították. Az asztalon maradt a gyúrótábla, rajta a megszitált liszt egy kupacban. A gyúrótábla mellett két fehér tál, egyikben mák, a másikban diótöltelék, az ünnepi kalácshoz elkészítve. Mi hárman á konyhában kuporogtunk és különös csend nehezedett a szívünkre. Még este is csak ténferegtünk ide-oda. Már máshoi meggyújtották a karácsonyfán a gyertyákat. Mi a kamrában hagytuk a fenyőt. Elfelejtettük feldíszíteni. Nehezen múlott az idő. Rossz volt anyánk nélkül. Az ünnep utáni napon egyedül KoMam, gondoltam megpróbálok kitakarítani. Még önállóan nem csináltam eddig, de egyszer el kell kezdeni. Először vizet kellett behoznom. Miközben a vödörért nyúltam, hirtelen szégyenkezés fogott el, amiért oly sokszor kibújtam a víZ- hozás alól. Akkor ott a konyhasarkában állva lepergett előttem, amint anyánk szótlanul hozza a vizet. Gyerekeszemmel szerettem volna egy csodálatos radírral el— LUTHER MÁRTON születésének 500. évfordulója alkalmából dr. Pröhle Károly profesz- szor mutatja be a nagy reformátort a hazai németek Deutscher Kalender 1983. c. könyvében. A tömör kis tanulmány felvázolja a történelmi hátteret, méltatja Luther reformátori szerepét, kitér bibliafordításának nyelv-teremtő jelentőségeire; az istentisztelet megújítására; szól Luther iskolatüntetni emlékezetemből ezt a képet. De mennél inkább nem akartam rágondolni, annál inkább ott volt a szemem előtt. Aztán a fehér zománcos, piros szélű vödörhöz beszéltem gondolatban. — Meglátod ezentúl mindig hozok vizet anyámnak — mondtam igaz érzéssel, erős fogadalommal. A vödör piros széle mintha bíztatóan nevetett volna rám. Utána vidáman karoltam a vödör fülébe és így mentem az udvarra vízért. Először a sok mo- satlan edénnyel hadakoztam és mindent úgy csináltam, ahogyan édesanyámtól láttam. Lelkesített az örömmel végzett munka. Ment minden szépen. Legalábbis én meg voltam elégedve. De még a konyha takarítást be sem fejeztem, amikor megjött a bátyám. Szótlanul lépett be az ajtón. Rám se nézett, csak lehajtott fejjel ment a szoba felé. Magára csukta az ajtót. Egy hosszú percig vártam, hogy kijön, de nem. Hát benyitottam. A szoba közepén állt mozdulatlanul, akár egy szobor, és mintha nagyon nézett volna egy pontra a levegőbe. — Mi bajod? — kérdeztem és megfogtam a kezét. Lassan felém fordította az arcát. Folytak a könnyei. — Legyél erős! — mondta csendesen. — Édesanyánk az éjjel meghalt. Egy szót se tudtam szólni. Egyszerre tele lett minden ezzel a végzetes hírrel. Mintha megszólaltak volna körülöttem a tárgyak és mindegyik lehelte, súgta, sírta ... Az éjjel meghalt... Kimentem a konyhába. Hallottam, hogy bátyám’ bent zokog, akkor már én is sírtam, mert az első döbbenet után, kezdtem megérteni a tragédiát. Sokáig ültem a konyhaasztalra borulva. Aztán amikor felemeltem a fejem, először az asztal melletti kispadon a vödörre esett a pillantásom. Vele beszéltem megint gondolatban. — Látod, minden hiába! Már nem lehet semmit se csinálni. — Úgy láttam, a vödör piros széle vigasztalni akar, de én folytattam: Legalább arra gondolhatnék, ha csekélységet is, de megtettem, ami tőlem tellett. De elmulasztottam. És tegnap éijel... jaj, tegnap éjjel történt. . . Már soha többé nem láthatom. Csak rá gondolnom lehet ezután. Csak a szívemben hordozhatom az emlékét. De most már ott lesz koloncnak örökre, amit nem tettem meg érte. Láng Etelka szervező tevékenységéről és megemlíti, hogy az etikai nevelés terén milyen nagy szerepet szánt a szülőknek, rendkívül fontosnak tartván éppen azért a felnőttek tanítását is. Végül szól a lutheránus hit hazai elterjedéséről, és útjáról a világban, hangsúlyozva, hogy egyházunk mindenütt a népi és emberi érték, a sajátosan nemzeti kultúra védelmére, támogatására törekszik. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. február 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajot út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkőj Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Hatvanad vasárnap az oltárterítő színe zöld: A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk. 8, 4—15: az igehirdetés alapigéje: 2 Kor. (11, 19—31) 12, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.0326 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató A háború éveiben történt. Egy gazdag embernek el kellett hagynia otthonát. Mielőtt elindult, a szoba padlója alá ásta el kincseit, mert úgy gondolta, semmi értelme sincs, hogy magával vigye, nagyobb biztonságban van az ott. Azután a gazdag ember elpusztult és a kincs, amelyről rajta kívül senki sem tudott, ott maradt a földben. Nem ritkaságról számol be ez a pár sor. Akadt hasonló eset bő- viben. Sokaknak kellett elhagyni otthonukat, sokakat hurcoltak el azokban az években, és sokan ásták el kincseiket a visszatérés reményében. A történetbeli kincs sokáig pihent a padló alatt. Egy napon nagy családot költöztettek be a régi házba. Sok gyermekes nagy család volt. Naponként léptek a kincsre, jártak felette, sóhajtoztak nagy gondjaikban, honnan teremtsék elő a napi megélhetéshez szükségeset és nem vették észre, mit sem sejtettek arról, hogy a kincs ott van a kezük ügyében, A kincs csak le kellett volna érte hajolni, csak keresni kellett volna. Egy napon felszólítást kapott a család, el kell hagyni az öreg házat, mert lebontják. A család kiköltözött és a lebontás folyamán megtalálták a kincset, amelyből nem egy, de több házat is fel lehetett építeni. A napokban beszélgettünk erről az esetről és egyszerre döbbentünk rá, mennyire hasonlít az egész a mi életünkre. Járunk az életben. Kerülgetjük a kincset. Néha átlépünk rajta, néha elmegyünk mellette. Csak ki kellene nyújtani érte a kezünket, de az eszünk máson jár, a gondolatainkat más tölti ki-, és nem vesszük észre a kincset, amelynek segítségével életünk újjáépülne. Arany után kutatunk, ékköveket, briliánsokat keresünk, színes, sok fényben csillogó drágaköveket, ha kell el is ássuk, hogy senki el ne vehesse őket, és nem gondolunk arra, , hogy minden hiába, mert ezt a kincset úgy sem Megjelent D. dr. Ottlyk Ernő: Luther élete és műve című könyve Ara: 172,— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon tarthatjuk meg magunknak, a halál közbeszól. A keresztyén ember számára más jelenti a kincset. A mi. legdrágább kincsünk az evangélium. Olyan kincs, amelyet a szívünkbe zárva örök gazdagság birtokosai lehetünk. Ezt rozsda ki nem kezdi, senki ki nem áshatja, el nem vehetik tőlünk. Ennek az értéke maradandó. Kincs, amely itt van előttünk és nem látjuk, átnézünk rajta, mellette járunk és nem vesszük észre. Tudva vagy tudatlanul. Pedig előttünk áll a példák sokasága: Uralkodók, akik a fél világot meghódították és mégis, kincseik n^lkül, egy szál lepedőt vihettek csak magukkal a másvilágba. Hadvezérek, akik kincsekkel megrakodva tértek haza más országokból csak a koporsóba rakott néhány arany tárggyal mehettek el, azt is ellopták késői századok tolvajai. A kincs itt van közvetlen közelben. A Biblia két fedőlapja magába zárja: „Vedd, s *1- vasd!” • Gyarmathy Irén Reformációi ABC Az iskolák A reformátoroknak szívügye volt az ifjúság nevelése. Tudták, hogy a szülők nem képesek mindent megadni gyermekeiknek ahhoz, hogy derék ember váljék belőlük. Főleg a tanításra nincs idejük, de talán a legtöbb szülő nem is tud annyit, amennyi ehhez szükséges. Ezért elsősorban a világi felsőbbség feladatának látták az iskolák fenntartását. Luther így ír 1524-ben „a német városok polgármestereinek és tanácsosainak”: A tanács és a felsőség kötelessége, hogy a legnagyobb gondot és figyelmet fordítsa az ifjúságra. Mivel az egész város vagyona, becsülete, teste és élete az ő hűséges kezükre van bízva, nem tölthetik be hivatásukat Isten és a világ előtt, ha nem munkálkodnak teljes erejükből, éjjel és nappal a város javán és felvirágzásán. De egy város felvirágzása nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincset gyűjtenek, erős falakat, szép házakat építenek, sok puskát és páncélt készítenek. Sőt, ha ezekből sok van, és ostoba bolondok kezébe kerül, annál rosszabb és annál nagyobb kára származik belőle a városnak. Hanem abban van a város igazi java, felvirágzása, boldogsága, üdve és ereje, hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletre méltó, jól nevelt polgára van. Ezek azután tudnak kincseket és minden jót gyűjteni, azokat meg is tudják tartani és helyesen tudnak velük élni. Érdemes észrevenni legalább ezt a két fő gondolatot: nem elég csak arra törekedni, hogy enni-innivaló, meg vagyon legyen, hanem tanítani, nevelni kell az ifjúságot — és: meg kell tanulni, hogy az ételt- italt, vagyont, házat, szerszámokat és fegyvereket jóra, a közösség javára kell használni.
