Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-18 / 51. szám

Adventi zsoltár „Jó az Úr!” Zsolt 100,5 A 100. ZSOLTÁR EREDETI - EG ZARÁNDOKÉNEK VOLT. Amikor a zarándokok megérkez­tek a nagyünnepre, Jeruzsálem­be, ott álltak már a templom ka­pui előtt, akkor énekelték a zsol­tár első felét. Válaszképpen, ta­lán éppen a kapukon belülről felhangzott a zsoltár másik fele, amelyben benne van a címben szereplő mondat, is. Bátorítás biztatás volt ez a zarándokok számára. „Menjetek be kapuin”, reménységetek beteljesedett, az Istennel fogtok találkozni, szent templomában. Hálával járuljatok eléje, „mert jó az Ür, örökké tart szeretete. és hűsége nemzedékről nemzedékre.” ISTEN MAI NÉPE IS ZARÁN­DOKCSAPAT. Az egyházi esz­tendő útjain zarándokolunk, hogy évről-évre odaérjünk egyik leg­szebb ünnepünkhöz, karácsony­hoz, végül pedig a mennyei öröm­ünnepre. az örök életre is meg­érkezzünk. Vándorlásunk egyik földi szakaszában most célhoz ér­tünk. Ádventi reménységünk be­teljesedett. Advent 4. vasárnap­jával megérkeztünk karácsony kapujához. Ebből a zsoltárból szá­munkra is hangzik a biztatás: „Menjetek be” az ünnep örömé­be! Ott a leghatalmasabb Ü'rral fogtok találkozni. Ne féljetek tő­le! „JÖ AZ ŰR!” Az Űjszövetség Jézust nevezi Úrnak, akit Isten tett Űrrá és Krisztussá. Az ő ke­zében van minden hatalom meny- nyen és földön, akinek a nevére minden térd meghajol. Ez az Űr jó! Őt nem ösztönök és indula­tok irányítják. Őbenne nincsen bűn. Szent, tiszta és igaz Ő. Ha­talmát nem használja ellenünk. Ezzel a hatalmas és jóságos Űr- ral találkozhatunk, eléje járulha­tunk, és Ő fogad bennünket, sőt befogad minket. Részt vehetünk az Ő örömében. Ne féljünk tőle. Bátran keressük Öt az ünnepi is­tentiszteleteken, ahol a jóságos Űr elébe megy hozzá érkező né­pének. A tr.fíGxo u „ÖRÖKKÉ TART SZERETE­TE.” Urunk jósága szeretetében és szeretetéből fakadóan tetteiben megvalósuló jóság. Krisztus Urunk jósága tehát abban van, abban nyilvánul meg, hogy szeret ben­nünket. Ezért van karácsony, mert irántunk való szeretetből az Ige testté lett, az Isten em­berré lett. Urunk irántunk való szeretetből vette magára ember- sorsunkat, vállalta át bűneink büntetését. Irántunk való szere­tetből szenvedett és halt meg a golgotái kereszten. Irántunk való szeretetből győzte le a halált és támadt fel harmadnapon. Szere­tete örök, a mában és a jövendő­ben is érvényes. Irántunk való szeretetéből hirdetteti ma is a bűnbocsánat evangéliumát, és nyújtja nekünk szent testét és vérét, és benne a vele való kö­zösség örömét. „HŰSÉGE NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE” TÁRT. Építhe­tünk rá mi is, „Ha hűtlenek va­gyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát” (2Tim 2, 13). Korunk nemzedéke is szá­míthat az Űr hűségére, mentő szeretetére. Feszültségekkel teljes világunkban nagy szükségünk is van rá, hogy az Ő megtapasztalt hűségén és szeretetén keresztül bennünk és általunk is hadd munkálja ebben a világban az életet, a megbékélést Isten és em­ber, ember és ember, népek és nemzetek között. Az Űr hűségét és szeretetét a következő nemze­dékekre is ki akarja terjeszteni. Ez a mi jövendőt látó remény­ségünk. KARÁCSONY KAPUJÁHOZ ÉRKEZTÜNK. Lépjünk be bát­ran és örmmel, hogy az ünnepi istentiszteleteken is találkozhas­sunk a hozzánk érkező jóságos Űrral, akinek örökké tart a sze­retete, és akinek hűségére min­dig számíthatunk, hogy egykor, amikor megérkezünk az örök élet kapujához, oda is 'beléphessünk, és ott is az Ür jóságát és soha el nem múló szeretetét tapasztal­hassuk meg örökké. Pintér János „Krisztus országa lelki és mennyei birodalom. És noha a földön és a testiekben kell élnie, mégsem a testiek uralják ...” „Tudnunk kell: Isten nem tű­ri, hogy elvégy felebarátodtól bár­mit, ami az övé, hogy nélkülözze, te pedig kielégítsd vele kapzsi­ságodat, még ha a világ előtt be­csülettel tarthatnád is magadé­nak.” (Luther) A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA December 18-án, vasárnap délután 6 órakor istentiszte­let keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMA 1. 2. és 3. kantátáját! Közreműködnek: Verebics Ibolya Bodonyi Katalin Molnár András Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Welller Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. december 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsiházi Zelma, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Lutheránia zenés áhíta­ta. Igé hirdet: Hafenscher Károly. Fa­sor d.e. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 5. Karácsonyest. Dózsa György út 7. de. fel 9. Gáncs Aladár. Üllői űt 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkiay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt- kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rá­kosfalva de. 8. Szabómé Mátrai Ma­rianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Sza­bóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- túz László. Pestlőrinc Szemere telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonmyai Sándor. Kispest Wekerle te­lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágostom. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11. Szailay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos­csaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákosliget, de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (finn), de. 11. (úrv.) Ma- docsai Mikilós, du. 5. Gyermekek ka­rácsonya. Torockó tér de. fél 9. Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Taikács József, de. 11. Takács Józs-ef, du. fél 7 Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Nagy Gyula. Modori u. 6. de. fél 10, 10. Nagy Gyula. Kelenföld de. 8. Missura Tiobr, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Tmre. Németvölgyi út 128. de. 9. Bencze Tmre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rózsa István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel de. fél 11. Mezősi György. — Blaubacher János, az ikladi gyülekezet hűséges presbitere el­hunyt. A gyülekezet nagy részvét mellett temette el. „Mostan bo­csátód el, Uram, szolgádat beszé­ded szerint békességben”. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (3) 83.2979 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „örüljetek az Űrban minden­kor! Ismét mondom: örüljetek. A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Űr kö­zel”. (Fii 4,4—5). VASÁRNAP. — Jézus mondja a példázatban: „Ha azután meg­találja az eltévedt juhot, bizony mondom néktek, jobban örül ne­ki, mint annak a kilencvenki­lencnek, amelyik nem tévedt el” (Mt 18,13 — Mik 7,18 — Lk 1,46 —55 — Zsolt 106,1—5). Az elve­szett juh példázatában mutatja meg Jézus Isten mentő szerete­tét. Nála nem a nagy számok a döntőek, mert ö az egyest is ke­resi. Ez különösen jó hír an­nak, aki egyedül él és elhagyott­nak érzi magát. A példázat tu­lajdonképpen mindenkire vonat­kozik, mert mindnyájan „elté­vedtek és elveszettek” vagyunk. A 99 el nem tévedt juhhal való szembeállítás a pásztor kereső szeretetét próbálja érzékeltetni. HÉTFŐ. — Jézus mondja: „Kérjetek és adatik nektek, ke­ressetek és találok, zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt 7,7 — 5Móz 26,7 — 2Kor 1,18—22 — Ézs 49, 14—17). Ezt a csodálatos igét hitetlenkedve olvassuk. No­ha kérésre és keresésre ösztönöz, nem élünk ezzel a lehetőséggel, mert nem mindent kaptunk meg, amit kértünk. Ez az ige nem mondja azt, hogy amit kérünk, automatikusan mindent megka­punk. Az ádventi időszak figyel­meztet, hogy a Szabadítót kell kérnünk és várnunk és Vele fog­juk megkapni mindazt, amire szükségünk van. „Keressétek elő­ször az Ö országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek” (Mt 6,33). KEDD. — „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” (Mt 8,8 — Zsolt 39,6 — Jer 31, 2—6. 14 — Ézs 49,22—26’. Itt a csodálatos alázat szólal meg. Tudja, hogy nem közönséges em­berrel beszél, akivel összehason­líthatja magát. Nem önmagára figyel és nem a saját érdemeit keresi, hanem Öt, aki egyedül tud és akar is segíteni a bete­gen, a rászorulón. Így lesz a mi példaképünk is a kapernaumi százados. gyermeke nem lehet. És mégis hitt Istennek, teljesen reáhagyat­kozott. — Aki rá meri építeni életét Isten szavára, az bizony megtapasztalja Isten erejét és kegyelmét. CSÜTÖRTÖK. — „És ne vigy minket a kísértésbe, de szaba­díts meg mindkét a gonosztól” (Mt 6,13 — Ézs 63,16 — 2Kor 8,1 —9 — Ézs 51, 1—8). Megdöbben­tő gondolat, hogy Isten bennün­ket esetleg a rosszal kísértene, mint ahogy azt a Sátán teszi is. Luther ezért mondja Kis Káté­jában: Isten senkit sem kísért — bűnnel. Jézusnak ezt az imád­ságkérését úgy értjük, hogy azt kérjük: Isten ne forduljon el, ne rejtezzen el tőlünk, mintha nem szeretne, mert az bennünket könnyen a kétségbeesésbe hajt. PÉNTEK. — ,,Az apostolok összehívták a gyülekezetei, és el­beszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten” (ApCsel 14,27 — Zsolt 73,28 — Jn 19,25—27 — Ézs 51, 9—16). A megosztott öröm kettős öröm — mondja a magyar közmondás is. Az apos­tolok azáltal, hogy beszéltek az általuk megtapasztalt kegyelem­ről, tanították a többieket, a fia­talabb generációkat is, hogy Is­tenre építhetik az egész életü­ket. Merjünk mi is többet be­szélni Istenről, hogy mások is, gyermekeink is megismerjék Is­ten hatalmát! KARÁCSONY ESTE. — „A pásztorok elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józse­fet, valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt” (Lk 2,16 — Jer 3,22 — Lk 2,1—14 — Lk 1, 67—79.) Csodálatos lehetett az angyalok énekét hallgatni. A pásztorok azonban engedelmes­kedtek is és elindultak a betle­hemi éjszakába, hogy a kis Jé­zust megtalálják. A jászolbölcső körül már nem énekeltek az an­gyalok, Tehetetlepü), emberi se­gítségre szorulóan feküdt ott az újszülött. De mert hittek a hal­lott igének, látták benne a pász­torok a világ Megváltóját! A mi szemünk is akkor nyílik meg az isteni szeretet, az emberré lett Megváltó meglátására, ha hiszünk a hirdetett igének. Missura Tibor SZERDA. — „Ábrahám teljes­séggel meg volt győződve arról, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róm. 4,21 — Zsolt 119,116 — Jn 5,31—40 — Ézs 50,4 —11). Ábrahámnak sem volt könnyű hinni. Amikor Isten ki­hívta a régi környezetéből, a tel­jes létbizonytalanságot vállalta. Ki segít neki útközben, ha nin­csenek mellette a rokonai? To­vábbá ismerete szerint neki már — Dr. Csongrádi Jánosné, sz. Kelló Szilvia, a Szarvas- ótemplomi gyülekezet felügyelőjé­nek felesége életének 70. évében türelemmel és alázatos hittel vi­selt súlyos betegség után novem­ber 21-én elhunyt. Temetése no­vember 25-én volt Szarvason a gyülekezet mély részvéte mellett Pintér János esperes szolgálatá­val. A reformáció bölcsőjénél A SOPRONI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET 7 napos autóbusz­kirándulást szervezett az NDK-ba a Luther-év kapcsán. 42 gyüleke­zeti tag vett részt a kirándulá­son. Fiatalok, középkorúak és idő­sek, házaspárok és egyedülállók jelentkeztek a fáradságosnak ígér­kező utazásra. Krámer György ig. lelkész volt a kis csoport veze­tője az egyházközség részéről, Benkő Katalin idegenvezetőt pe­dig az Idegenforgalmi Hivatal ad­ta mellénk tolmácsnak és kísérő­nek. Halléban németországi ide­genvezető is csatlakozott hozzánk, aki elkísért bennünket egész NDK-beli utunkon. A Volán vál­tott sofőrökkel biztosította a biz­tonságos utazást. A gazdag prog­ramot dr. Patthy Imre ny. főor­vos állította össze személyes él­ményei alapján, hogy mi is ré­szesüljünk azokban a csodálatos látványokban, melyeik őt már ko­rábban ámulatba ejtették. FÖ ÜTI CÉLUNK dr. Luther Márton életével kapcsolatos he­lyek felkeresése volt. Ellátogat­tunk Eislebenbe. Megtekintettük Luther szülőházát, a templomot, melyben keresztvíz alá tartották, és azt az épületet, melyben utol­só heteit töltötte és visszaadta lelkét Teremtőjének. Nemzetiszí­nű szalaggal ékesített babérkoszo­rút helyeztünk el a szülő-, és ha­lotti házában, s lelkesen énekel­tük szerzeményét, egyházunk him­nuszát: az Erős vár a mi Iste­nünk kezdető énekünket. Megele­venedtek előttünk azok a helyek, történetek, képek, melyekkel ta­nulmányaink során már talál­koztunk, s felemelő élmény volt most szemtől szemben látni a történelmi helyeket, a helyszínen hallani a megkapó eseményeket, mint például Luther életének utolsó óráit szinte percnyi pon­tossággal. Wittenbergben a 5 reformáció bölcsője tárult elénk. Ott zajlott le Luther küzdelmes életének ja­va része. Innen indult el a csör­gedező eszmei patak, mely ha­marosan folyammá duzzadt, s el­árasztotta egész földünket. Az er­furti egyetemi és szerzetesi évek után, melyeknek helyszínét szin­tén megtekintettük, Wittenberg volt Luther működésének köz­pontja és családi otthona. Ott pi­hennek hamvai is Melancthon hamvaival együtt a vártemplom kriptájában. Mind a kettőjük em­léktáblájára koszorút helyeztünk el az Erős várunk eléneklése kí­séretével. Eisenachban Luther gyermek­éveit idéztük. Wartburg vára el­ragadó látvány, Luther várfogsá­gának, s az Űjtestamentum lefor­dításának színhelye. A megláto­gatott városok templomainak mindegyikéhez fűződik Lutherral kapcsolatos emlék. Számontart- ják, hányszor prédikált bennük a nagy reformátor, hány teológust avatott bennük lelkésszé. Néme­lyik templomban még a prédikáció tematikáját is emlegetik. Több városban a templom lelkésze ka­lauzolt bennünket, s ismertette a dóm történetét, bemutatta neve­zetességeit. Másutt magyar nyel­vű ismertetőt adtak tolmácsunk kezébe az idegenvezetés meg­könnyítése céljából. Wartburgban anyanyelvűnkön szólalt meg a magnetofon szemlélődésünk köz­ben. CÉLUNK, A LUTHER-VÁRO- SOK MEGTEKINTÉSE volt első­sorban. De megragadtuk az al­kalmat, hogy egyéb egyháztörté­neti nevezetességeknél is elidőz­zünk néhány percet. Prágában a Husz-emlékmű vonta magára fi- gyelmnüket. Lipcsében megcso­dáltuk a „népek csatáját”, a na­póleoni háborúk, emlékét idéző hatalmas méretű emlékművet. A Tamás-templomban Luther mel­lett Bach János Sebestyénről, a templom orgonistájáról, a halha­tatlan zeneszerzőről is megemlé­keztünk, megkoszorúztuk síremlé­két, és elénekeltük a „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök kirá­lyát” kezdetű énekünket. Egyik nap reggelén Lützen felé vezetett utunk. Itt esett el a vallás- háborúk idején Gusztáv Adolf svéd király, A tragikus szeren­csétlenség helyét emlékmű őrzi a mögötte levő kápolnával együtt, ahol Gusztáv Adolfra emlékez­tünk, s kegyeletünket koszorúzás­sal és kedvenc énekének elének- lésével róttuk le. Ne csüggedj el kicsiny sereg. Zengett az ének a kápolna falai közt magyar, né­met és svéd nyelven egyidejűleg. Mühlhausenben Münster Tamás, egykori parasztvezér templomát kerestük fel. Weimarban Liszt Ferenc, Goethe, Schiller, Eise­nachban Bach János Sebestyén emlékét megelevenítő tárgyakkal találkoztunk, a szellemi nagysá­gukat méltató ismeretetéseket hallhattunk. Eisenachban Bach zenei műveit is megszólaltatták a látogatóknak részben magnetofo­non, részben korabeli hangszere­ken: csemballón és orgonán. MAGYAR VONATKOZÁSÚ ESEMÉNYEKKEL IS találkoztunk a kirándulás során. A kalandozó magyarok merseburgi csatájáról, majd leveréséről beszélt az ide­genvezető. A győzelem örömére határozta el az uralkodó a ma is álló templom építését. Wartburg vára Erzsébet (magyar király leá­nya) életét ábrázoló festmények­kel gazdag. Zenetermének belső kiépítése, a jó akusztika céljából, Liszt Ferenc elképzelése szerint történt. Bautzenben csodálkoz­tunk azon, hogy a Szent Péter dómot évszázadok óta együtt használják az evangélikusok és a katolikusok. S vajon ki tudná leírni egy rö­vid cikk keretében azt a sok szép templomot, amit szerencsénk volt megtekinteni. Egyik ámulatból a másikba esett az ember egy-egy templom külső szemlélése során hatalmas méreteinél és pompás díszeinél fogva. A templom kü­szöbét átlépve megihletődöttség és áhítat járta át a szíveket. Szinte felfoghatatlan, hogyan volt képes az emberi elme és manuá­lis készség évszázadokkal ezelőtt - létrehozni Isten dicsőségére azokat | az épületeket, szobrokat, festmé­nyeket, faragásokat, melyek e ré­gi templomokat káprázatossá te­szik. Felejthetetlen élményekkel meggazdagodva, hitben erősödve, derűs, jó hangulatba tért haza egyhetes távoliét uátn otthonába a kis kiránduló csapat. Németh Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom