Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-13 / 46. szám

Emlékezzünk Urban Ernőre! A NAPOKBAN LETT VOLNA 75 ÉVES. Valójában a felénél is kevesebbet élt. Korán kihunyt a lángja, pedig a magyar evangé­likus teológia Ígéretes reménysé­ge volt. Egyházunk nem feledkezett meg róla. Groó Gyula professzor lelkészi folyóiratunkban (Lelki- pásztor, 1983 január) tüzetesen felsorolta Urbán Ernő teológiai munkásságát, amely tulajdon­képpen mindössze egy évtizedre terjedt ki. A nyári országos lel­készi konferencián pedig Káldy Zoltán püspök méltatta őt s munkásságát, melyet a fiatalabb nemzedék már csak részben is­mer. Gyülekezeti lapunkban is he­lye van a megemlékezésnek, hi­szen ez a teológiai munkásság tudatosan a gyülekezeti igehirde­tés szolgálatában állott. Művelő­jének a szeme előtt célként min­dig a gyülekezetnek mint közös­ségnek a megelevenítése lebe­gett. Erről tanúságot tehetnek kortársa. MAGAM IS MOST MINT KORTARS ÉS BARÁT fogok tollat. Egyike lehettem azoknak, akik éveken át együttmunkál­kodtunk vele, sokat gyötrődve s reménykedve. Barátságunk első­sorban teológiai jellegű volt, bár családi körében is többször meg­fordulhattam. Néhány évvel vol­tam fiatalabb, s örültem, hogy társaságába fogadott, melyet teo­lógiai beszélgetések tettek tartal­massá, érdekessé. Nem lehetett arele nem beszélgetni teológiai té­mákról. Betöltötte őt Krisztus őgye. Mindketten külföldi tanul­mányutak után voltunk, hatáso­kat hozván haza magunkkal. ét,rich Seeberg berlini professzor például mindkettőnkre hatott Luther-kutatásaival. Megragadott bennünket az, amit akkor „új- teformátori teológiának” nevez­tek. Nem egyéb volt ez, mint ÍLuther újra való felfedezése, ol­vasása, tanulása. ,.k t, Erről jut eszembe az egyik degelső élményem. Egy évet töl­töttünk együtt a soproni teoló­giai fakultáson: az akkor még a Volt evangélikus líceum falai közt működött, szűkös elhelyez­kedéssel. Az előadások szüneté­ben a hallgatók az ún. társal­góba özönlöttek. Nem éppen nagy szoba volt ez, egy asztallal, né­hány székkel. Zsibongott min­denki a rövid szünet perceiben. Egy valaki hajolt csqk az’ asz­talra egy könyvet forgatván s a zajjal mit se törődve. Idegen nyelvű teológiai könyv volt, te­letűzdelve latin idézetekkel. Ö használta ki ezeket az alkalmas­nak aligha mondható perceket a tanulásra, Urbán Ernő. VOLT BENNE VALAMI SIET­SÉG, mintha tudat alatt érezte volna, hogy nem éri meg az öregkort. Beszédében is, különö­sen vita közben, volt valami si­etség, szavai mintha nekiered­tek ' volna. Belső tűzzel, hévvel kereste és fejtegette és adta to­— Szentháromság ünnepe után a 24. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Kol 1,9—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 9, 18— 26. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE gyülekezetei no­vember 13-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor Békéscsabán a fel­újított műemlék Nagytemplom­ban ünnepi istentisztelet és egy­házmegyei közgyűlés keretében emlékeznek meg dr. Luther Már­ton születésének 500. évforduló­járól. Ünnepi előadást tart dr. Nagy Gyula, az Északi Egyház- kerület püspöke. Közreműködik a budavári gyülekezet Schütz-Vó- rusa Csorba István karnagy ve­zényletével. Erre az ünnepi al­vóbb a felismert igazságot. Vi­táin azt kell érteni, hogy közö­sen igyekezett tisztázni fogalma­kat, irányzatokat, friss hatásokat. Gondolatban előttem áll magas alakja, szemüveg mögül is ele­venen kipillantó szeme, egy-két szokásos kézmozdulata. Hajtotta őt a Krisztus szeretete, mert megragadta. 1937-ben — mindketten har­mincon aluli fiatalok voltunk — szokatlan vállalkozásba fogtunk, saját felelősségünkre s kiadá­sunkban megjelentettünk egy kö­zös prédikációs kötetet. Ö adta a címét: Krisztus hatalmában. Ez jól kifejezte akkori lelki vilá­gunkat. Az Utószót is javarészt ő írta hozzá, melyben tanulásra készen kinyilvánítjuk, hogy ,,az evangélium teljes híradását” sze­retnénk megszólaltatni, úgy, amint a reformáció tette. Ez ugyanis megcsorbult az idők fo­lyamán, részben elkallódott. Krisztus-prédikálás akart lenni. S valóban prédikációként el­hangzott igehirdetések gyűjtemé­nye volt. Az újat ma csak az látná meg benne, aki ismerné a századforduló és századunk első évtizedeinek igehirdetői stílusát és tartalmát. Űj volt a szigo­rúbb textusszerűség: hű köve­tése a Biblia szavainak. Ugyan­akkor gyülekezetre néző igyeke­zett lenni, hogy építsen. S nem utolsó sorban az egyszerű, szem­léletes magyar nyelven kívánt szólani. URBÁN ERNŐ LEGJELEN­TŐSEBB MÜVE doktori disz- szertációja, mely 1941-ben jelent meg „Krisztus keresztje” címen. Látszólag nagyon messzire nyúlt vissza, midőn Canterbury-i An- selmusnak a XI—XII. század fordulóján felhangzó tanítását vizsgálja. A téma: Jézus Krisztus váltságszerző halála. Sokan meg is jegyezték már akkor, hogy „időszerűtlen” ez a témaválasz­tás. Csakhogy az evangélium központi kérdéséről van itt szó. S Urbán Ernő nem áll meg a régmúltnál, meghúzza máig a-vo­nalakat, különösen is figyelembe véve a reformáció tanítását. Hi­szen ez maga az evangélium, melyet Luther még teljesebben, tisztábban, újonnan felfedezett s mely elég erős volt az Egyház megújítására! Ne feledjük ezt mi se a Luther-jubileum esztendejé­ben. Egyházi lapjainkban, folyóira­tainkban Urbán Ernőnek számos cikke s mélyen járó tanulmá­nya jelent meg. Ezek mögött ott állt a hívő, imádkozó, ember­közelségbe kívánkozó, szívesen beszélgető, pásztori lelkületű teo­lógus. Személyiségéből megérez- het valamennyit a mai olvasó is, ha nyomtatásba megjelent írásai­ban elmélyed. Mi még élő kor­társai persze ennél jóval többet s teljesebben élünk át. Ezért te­szünk róla tanúságot. Mégpedig Isten iránt való hálaadással, aki sohasem hagyta szűkölködni egy­házát tanítók s az evangélium igéjének hirdetői nélkül. Scholz László kalomra minden érdeklődőt sze­retettel hív és vár az egyházme­gye és a békéscsabai gyülekezet. — NYÁREGYHÁZA. Hála­adásra gyülekeztek össze az evangélikusok és a reformátusok szeptember 18-án, a közös temp­lom fölszentelésének 90. évfor­dulója alkalmából. A szépszámú gyülekezet előtt Adámi László lelkész emlékezett meg a temp­lom építéséről, s a mögöttünk levő 90 év Istentől vett áldásai­ról és küzdelmeiről. Szólt a kö­zös templom történetének főbb állomásairól, el egészen a máig, amikor a torony- és a tetőszer- kezet felújítását végzi együttes erővel a két gyülekezet. Takaró Tamás református lelkipásztor Hóseás próféta könyvéből vett igével szolgált, és annak tükré­ben vonta le a múlt tanítását és az eljövendő feladatok megoldá­sának útját: Megköszönve a gyü­lekezetek eddigi áldozatát, valódi megtérésre, Isten iránti hűségre, engedelmességre és egymás sze- retetére hívott fel. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. november 13-án Deák tér: de. 9 (úrv.) Pintér Ká­roly, de. ll Takácsné Kovácsházi Zel­ma, du. 5. Hafens eher Károly, du. 6. Szeretetvén elégség: Réth-ey Jenő. Fa­sor: de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa Györgv út 7.: de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkav Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Rutt- kav Levente. Rákóczi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma,gyár) Ruttkay Levente. Thalv Kál­mán u. 28.: de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya: de. 10. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. Zugló: de. 11. (úrv.). Rákos­falva: de. 8. Gyarmat u. 14.: de. fél 10. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Váci út 129.: de. negved 10. Frangepán u.: de 8. Üjpest: de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet: de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Ü.jtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Mat.úz László. Kispest: de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest, Wekerle-telep: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. 10. Schreiner* Vilmos. Rákospalota, MÄV- teiep: de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota, Kistemplom: de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner' Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél ll. Szalav Tamás. du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba: de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy: de. 9. Kosa Pál. Rákosli­get: de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoske­resztúr: de. fél 11. Muntag Andor. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.), de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.). du. 6. Kar- esics Magda. Torockó tér: de. fél 9. Karcsics Magda. Öbuda: de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi: de. 8. Pesthidegkút: de. fél 11. Modori u. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 0’ Missura Tibor. Német­völgyi út 138.: de. 9. Missura Tibor. Nagytétény: de. fél 9. (úrv.) Rőzse István. Kelenvölgy: de. 9. Budafok: de. 11. (úrv.) Galáth György. Buda­örs: du. 3. (úrv.) Rőzse István. Tö­rökbálint: du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Béla. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. lüfjETAOI — VÁRPALOTA—ÖSKÜ Bo- chorecz Katalin IV. évf. hallgató szupplikációs szolgálatot végzett a két gyülekezetben, a gyülekeze­tek ebből az alkalomból 14 153 forint adománnyal támogatták lelkészképzésünket. A kimagasló­an szép adományért ezúton is kö­szönetét mondunk a két gyüleke­zetnek.' — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Ludrovszky Emil, a vecsési gyü­lekezet tiszteletbeli felügyelője és felesége. Polgár Irén házasságkö­tésük 50. évfordulója alkalmából hálaadással kérték Isten további áldását életükre. — Somogyi László és felesége, sz. Greschó Ilona, a vecsési gyülekezet tagiai szintén házasságkötésük 50. év­fordulóját ünnepelték. — Dián Gábor és felesége sz. Jánosi Mag­dolna. a vecsési gyülekezet tag­jai házasságkötésük 25. évfordu­lóján részesültek áldásban. — HALÁLOZÁS. Molnár Mi­hály. az esztergomi gyülekezet presbitere hosszú betegség után elhunyt. Temetése a székesfehér­vári evangélikus temetőben volt. Koporsóját körülvették a család tagiai. testvérek, rokonok, az esz­tergomi gvülekezet tagjai. Isten igéjét Molnár Gyula esztergomi lelkész hirdette. „Uram. kihez mehetnék? Örök élet beszéde van nálad.” Megjelent Dr. Prőhle Károly: LUTHER M/ÍRTON NÉGY HITVALLÁSA című könyve Ára: 70. — Ft. Kapható a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTU Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0132—1302 83.2589 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítc- lőszéke elé, hogy mindenki meg­kapja, amit megérdemelt, asze­rint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát (2 Kor 5, 10). VASÁRNAP. — „Az Űr tudja, milyen hiábavalók az ember gon­dolatai” (Zsolt. 94,11 — Mt. 23,10 — Mt. 25,31—46 — Zsolt 22,23—32) Isten drága ajándéka az ember számára az értelem: hallatlan mennyiségű benyomás, ismeret befogadására, feldolgozására, el­raktározására képes, amelyek szükség szerint újra felidézhetők. Az ember képes új összefüggé­sek felismerésére, sőt új gondo­latok alkotására is. A baj ott van, amikor nem akarjuk belát­ni, hogy gondolatainknak vannak határai, gondolataink nem min­dig igazak és helyesek. A gon­dolatainkkal Isten valóságát el­érni és megragadni alig tudjuk, legfeljebb megsejthetünk belőle valamit. Az emberi értelem azt képes felfogni, ami ebben a vi­lágban van; az Istent, az Isten világát és a teljesebb igazságot megismerni csak a hitben meg­újult értelem képes. HÉTFŐ. — „Jézus Krisztus a Szentlélek szerint a halálból való feltámadásával Isten hatal­mas Fiának bizonyult” (Róm 1,4—1 Sám 2,2 — Lk 16,1—9 — Jób 40,1—14). Jézus az emberek iránti könyörülő, segítő szerete- tével éS szolgálatával, Isten or­szága eljöttének erőteljes hirde­tésével, bűnöket leleplező és meg- kötözöttségekből feloldó szavá­val megmutatta: az Isten Fia itt van közöttünk, emberközelben. Jézus kereszthalálával azt mu­tatta meg, hogy az ő szeretete nagyobb az emberek gyűlöleténél és a mi bűnünknél . De hinni, hogy a kereszt nem Jézus életé­nek kudarca, hanem Jézus ÜR, az Isten hatalmas Fia — azért lehet, mert ö feltámadt a halál­ból! KEDD. — „Tagjaitokat ne ad­játok át a bűnnek, hogy a go­noszság fegyvereivé legyenek, ha­nem adjátok oda magatokat az Istennek” (Róm 6,13_ — Jer 2,13 — Móz 19,12—19 — Jób 42,1—9). A kezünk, a lábunk, szavunk, gondolataink, érzéseink, indula­taink, akaratunk, terveink áll­hatnak a gonosz uralma alatt, vezethetnek rossz útra minket, késztethetnek embertelen, egy­másnak ártó magatartásra! Kér­jük Urunkat, Ö vegye uralma alá életünket, formáljon át minket, hogy ne egymás ellen, hanem egymásért tudjuk élni! SZERDA. — „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Urban reménykedtek!” (Zsolt 3L25 — Róm 5,2 — Lk 13,1—9 — Jób 42, 10—17). Szomorú a re­ményvesztett ember élete! A re­ménység azért nem hiábavaló, azért nem szégyenít meg, mert abban az Urban reménykedhe- tem, akinek a kezében van az életem, aki meghallgatja imád­ságom, aki kegyelmes szereteté- vel vesz körül. A reménység tesz erőssé és bátorszívűvé akkor is, ha bajban vagyok, ha megrok­kantam, ha értetlenség és gyűlö­let vesz körül, ha egyszál ma­gamban maradtam, ha kétséges- kedem az előttem álló feladatok sokasága miatt. Ne veszítsük el reménységünket! CSÜTÖRTÖK. — „Isten meg­eleveníti a holtakat, és létre hív­ja a nem létezőket” (Róm 4,17 — Ézs 37,16 — Ez 14,12—23 — Mt 24,1—8). A hit próbája az, tu­dunk-e reménység híján remény­séggel hinni? Kőszívű embereket látva hinni: Isten tud a kövek­ből is fiakat teremteni. Sír mel­lett állva hinni: Isten feltá­masztja a halottakat. Feszültsé­gekkel tele, hidegháborús lég­kört érezve, szívósan és re­ménységgel feszültségek csökke­néséért, béke megőrzéséért küz­deni és imádkozni, összekuszáló- dott, elrontott helyzetekből re­ménységgel kiutat keresni. PÉNTEK. — „Pál írja: Semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam” (Róm 15,18 — Zsolt 150,2 — 2 Thessz 1,3—10 — Mt 24,9—14). A számadás, az elvégzett munka eredményeinek időnként felmé­rése, a hiányok, mulasztások megállapítása hozzátartozik éle­tünkhöz. Isten színe előtti szám­adásainkból nem hiányozhat a bűnbánat, kudarcaink és mu­lasztásaink beismerése. Eredmé­nyekről, sikerekről csak Isten iránti hálából számolhatunk be, a dicsekvés, önmagunk kiemelé­se könnyen hamis csengésűvé vá­lik. Arról érdemes csak beszélni, amit Krisztus tett általunk, ami­ben az ö szolgái, eszközei lehet­tünk! SZOMBAT. — „Az igazi vilá­gosság, amely megvilágosít min­den embert: ő jött el a világra” (Jn 1,9 — Ézs 11,9 — Jel 20,Il­lő — Mt 24,15—28). Jézus, aki eljött a világra, Ö az igazi vilá­gosság. Őbenne nincsen semmi homály, sötétség, bizonytalanság, ő fényt és meleget, reménysé­get és szeretetet hoz az emberi életbe. Az ö világosságában tisz­tábban láthatjuk életünk értel­mét és célját, új megvilágításban embertársainkat és önmagunkat. Muntagné Bartucz Judit — DUNAEGYHÁZA. A gyüle­kezet október 16-án esti isten- tisztelet keretében tartott hála­adó alkalmat, miután az idén nyáron a 180 éves parókiát kí­vülről teljesen megújította. Az is­tentisztelet szolgálatát Tóth Szál­lás Mihály esperes végezte, hang­súlyt téve a hálaadás folyamatos­ságára, s a külső mellett a belső megújulásra. Szabó István lel­kész ismertette a gyülekezettel, hogy 92-en dolgoztak társadalmi munkában, szeretetből az épüle­ten. munkájuk értéke 44 ezer Ft, anyag és munkabér 80 ezer Ft. Ezen alkalmon köszönte meg a lelkész Kiss Gergely gondnoknak sok-sok munkáját, a munka meg­szervezését, sajtóosztályunk egyik kiadványának átadásával. A há­laadásnak ezen alkalmán köszön­te meg a gyülekezet Hősz Ilona jegyző és másodkántor 50 esz­tendei hűséges gyülekezeti mun­káját, a gyülekezet szeretetének ajándékokban való megnyilvánu­lásában is, kérve Istent, hogy to­vábbi esztendőkben szolgálhas­son a gyülekezetben. A gyüleke­zet az LVSZ nagygyűlésére ké­szülve egy több éves ciklust fe­jezett be ezzel a munkával. Kí- vül-belül megújította, moderni­zálta a régi parókiát, felújította a gyülekezeti termét, orgonáját, több százezer forint értékben, ön­erőből. Istennek mondunk köszö­netét minden elvégzett munká-' ért, kérve őt erőért, a következő feladatok megoldásáért. Luther Márton írásaiból „Krisztus él, én meg vagyok keresztelve; ő nem a halál bá­natának istene. Krisztus az öröm forrása, ahogyan az írás gyakran mondja: ,örüljetek, ör­vendezzetek’.” „A Szentlélek olyan tanító, aki biztos a maga dolgában, biztos­sá is tesz, hogy ne tévedjünk.” „Nekem is van egy próféciám, nevezetesen az, hogy Isten igéje igaz.” „Mégsem vagyunk egyedül; Krisztus és az övéinek és min­den szenteknek imádsága, a szent angyalokéval együtt velünk van­nak — láthatatlanul, de hatható­san.” Ő adott... nem aranyat, sem ezüstöt és még csak nem is egy embert vagy minden angyalokat, nem, ő önmagát adta. A Szentlélek Krisztust hozza a szívbe; tanít őt felismerni és bá­torrá teszi a szívet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom