Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-23 / 43. szám

Útközben jegyeztem 7. KÉT HETET TÖLTÖTTEM ITÁLIÁBAN. Nagy idő ez egy magyar turista erszényéhez mér­ten, viszont édes-kevés ahhoz, hogy az ember elmélyüljön Itália szépségében, művészetéiben, tör­ténetében és jelenlegi társadalmi helyzetében. Ezért azután jó idő­ben hozzáfogtam a „célvárosok” tanulmányozásához, kibogarász­tam a megtekintendő műértéke­ket és naphosszat silabizáltam a térképet, kijelölve a leggazdasá­gosabb útvonalat. Pontos időbe­osztásom is volt, néhány órás toleranciát engedtem csupán magamnak. Mint egy hadvezér, hódításra készen érkeztem egy júliusi hajnalon Velencébe. Mégis kétségbeesetten kellett tapasztal­nom,, mi minden marad ki, mi­lyen felületes szemlélője vagyok a felbecsülhetetlen műkincseknek. Hiába, Itáliát nem lehet felfalni két hét alatt! így is csak Rómá­ig jutottam. S tudom, felével sem birkózók meg, ha nem áll mellettem hűséges „Vergiliusom”, K. Duyne úr személyében, aki úgy ismeri az országot, mint a tenyerét és aki oda vezetett, aho­vá menni kellett, s nem kellett vesztegelnem drága időmet keres­géléssel. A hajnal így is utcán talált, éjszaka jegyeztem, aludni majd idehaza fogok. Ha tehát nem is mindenre, de a legszükségeseb­bekre jutott időm. Mindezeken felül kereken 2300 km-t futott velünk a gépkocsi, mon.dan.om se kell, rekkenő hőségben. Olasz­országban sem volt emberemléke­zet óta ilyen forró a nyár. A me­legtől sokat szenvedtem. Rómában sok a közkút, orosz­lánok, sasok, kentaurok és sellök köpik a friss, üdítő vizet. A Fon­tana di Trevi medencéjébe ruhás­tól csúszott* 1 bele egy fényképező turista. Vergődésében egy egész tér publikuma hahotázott, alig tudott kimászni a sikamlós már­vány medencéből. Nekem a Dol­ce vita jutott eszembe. Firenzé­ben viszont csak langyos vízhez jutottunk, szomjunkat egyáltalá­ban nem enyhítette. Milyen le­het a víz a Szaharában? És noha minden Városban első renden a templomokat kerestem fel — magyarországi ember el sem tudja képzelni, micsoda ér­tékeket halmozott fel századok során az egyház — mégis szakí­tottam időt arra, hogy kulturális szomjamat csillapítsam. EPY NAPOT TÖLTÖTTEM ASSISIBAN. Nem a csodálatos fekvésű város — hegyre épült, mint Jeruzsálem — vonzott, ha­nem a középkor nagy szentje, Ferenc, aki szívemhez mindig közel állt. Öt is az egyház „refor­mátorai” közé sorolom, aki a maga szelídségével, puritán sze­génységével mutatott példát Krisztus egyháza és gyermekei számára. Templomát, a San Francescót, 1228-ban kezdték épí­teni, halála után két évvel, és a terepviszonyoknak megfelelően több szintűre. A felső templom­ban, a csúcsíves boltozatok mező­in találkoztam ismételten Giottó- val, aki 23 csodálatos képen örö­kítette meg Szent Ferenc legen­dáit. Melyik freskóját említsem? Azt-e, amelyen rendet akart ala­pítani a romlásnak induló egy­ház megreformálásához? Vagy, amint Mózesként vizet fakaszt egy szomjas vándor számára? Vagy a legismertebb legendáét, amikor egy vár előtt állva pré­dikálni akart és csendre kellett intenie a fákon esivitelő, vesze­kedő madarakat, s utána Isten kis madárkáihoz intézte szavait? Az alsó templomban van krip­tája. Ferenc holttestével is úgy jártak, mint Danteéval. Egyik szerzetestársa úgy elrejtette kő- koporsniát. hocv csak 600 év múl­va, 1818-ban, akkor is egyhónapi keresés után találtak rá. Ma azonban tízezrek zarándokolnak kriptájához, áhítattal simogatják meg kövét s rebegnek csendes imát előtte. Perugiában Isis szállójában laktam, ahol Wagner egy eszten­dőt töltött. Talán a komor Peru­gia etruszk kapuja és sötét, szür­ke sikátorai adtak a Walhalla díszleteihez ötleteket. TOSCANA LIGETES TÁJAI. EZÜSTÖS OLAJFA KERTJEI. Napra mosolygó szőlői Tolnai Gábor barátom szavait juttatták eszembe: „ha a Hegyalján jársz, ha Vizsolyba tévedsz, jusson eszedbe Toscana. A táj formálja az embert, szőlőkkel együtt köl­tőket is terem.” Vincibe külön is elzarándokoltam. Leonardo szülő­háza — egyszerű parasztház — éppen ezüst csillogású olajfaerdő közepén áll. A világhírű mester Mona Lisájával régen Párizsban, az Utolsó vacsorájával pedig Mi­lanóban találkoztam. Ez utóbbi Siena: Részlet a Dóm-templomból sajnos alig hordozza már Leonar­do ecsetvonásait. A domonkos­rendi kolostor étkejőtermének hátsó fala nedves, s a döbbenete­sen valós és hosszú ideig készült freskót állandóan renoválni iqell. Csak hellyel-közzel őrzi a mester kezevonását. Két arc a képen különösen szembeötlő: a földön- túlian átszellemült Názáretié, aki éppen azt mondja, „egy közületek elárul engem” és Judásé, aki cinikusan és kihívóan néz a Mesterre. Egyebekben minden arcról más-más indulat olvasható le. Meglepetés, felháborodás, két­ség, szeretet, aggodalom, megrö­könyödés. Leonardo legszebb al­kotása volt ez a freskó. Ezen tű­nődtem itt, Vinciben, szülőháza tövében, miközben az olasz tücs­kök herregő. erőszakos hangja za­vart. A magyar tücsköknek mu­zsikájuk van. Andalítanak. Az olaszoké hangos, idegesítő, még a gépkocsi motorbúgását is túl- harsogják. Rómában Somlyó György bará­tommal találkoztam. A Vatikán Múzeumban, Raffaello utolsó mű­ve, a Megdicsőülés előtt. A „transfiguratio” lebegése, a szí­nek fénye, tündöklése lenyűgö­zött bennünket. A kép alsó ré­szét már tanítványai festették meg. „Befejezetlen szimfónia”, Raffaello utolsó fellobbanása volt ez a kép. Költő barátomnak Bu­dapesten adtam randevút. Deák téri templomunkban látható a kép másolata. Rábólintott. San Gimignano különleges tor­nyairól nevezetes. Azt mondják, a középkorban 50—60 ilyen csúf, hasáb alakú torony ékte­lenkedett és dacolt egymással, miután családi viszályok és ver­sengések miatt húzták fel őket. Ma 13-at számlálhatunk meg, a legmagasabb 51 m. Mi értetlenül bámuljuk őket, múltunkból még hasonlót sem tudnánk felmutat­ni? EZZEL SZEMBEN ÜJRA CSAK TÉRDRE KÉNYSZERÍ- TETT BENNÜNKET a templom- építészet egyik csodája Sienában. Ha Firenzében a reneszánsz, ak­kor Sienában a gótika előtt kell hódolni. Siena szenteket — Sie- nai Katalint — festőket és a legszebb itáliai gótikát ajándé­kozta a világnak. Katalin egye­bekben az ország védőszentje is. 1346-ban született és állítólag az 5 rábeszélése alapján tért vissza avignoni fogságából a pápai ud­var Rómába, 1376-ban. A Dóm csipkés timpanonjai, túldíszített portálja, a fiator- nyocskák és a homlokzaton levő mozaikkép egyfelől arról árul­kodik. hogy a hosszan tartó temo- lomépítés alatt a román kortól kezdve különböző stílusok hatot­tak rá. Másfelől vitatják művé­szi értékét. Mégis valami fensé­ges hatást vált ki a szemlélőből e .iellegzetesen olasz fantázia ter­méke. Emeli szépségét, hogy hó­fehér márványburkolatán víz­szintes fekete márvánvsávok ta­gollak a falak felületét. De Siena nem csak Dómjáról nevezetes. Itt áll a Palazzo Pubb- lico, a legszebb gótikus városhá­za, és a Campo, ez a bűvös fő­tér. Ilyen főtérrel Itália-szerte nem találkoztam. Hatalmas kagyló, amely a központ felé lejt, a Pa­lazzo Pubblico felé. Peremén kö­zépkori házak állnak, a házak között bújnak meg a keskeny ut­cácskák, amelyek rendszerint lép­csőkbe torkollanak. Mintha egy hatalmas színházba sétálna az ember, úgy vezetik az utcák ide, a Campóra. A tér közepén áll a nagyhírű szökőkút, a Fontana Gaia, a galambok oroszlánok szájából kortyolják a vizet. És itt a téren ismétlik meg évente kétszer a világhírű középkori lo­vasversenyeket, tízezrek látvá­nyosságát. Gubbióban, ebben a római korra emlékeztető szürke város­ban hódoltam saját szenvedé­lyemnek. Gubbio az olasz kerá­miaművészet fellegvára. (Szerb Antal írt róla „Utas és holdvi­lág” címen regényt.) Hatalmas méretű tálak, furcsa alakú kor­sók kerülnek le a korongokról és Gubbio művészei — a régi ha­bánok művészetével — pingáliák és égetik szikrázó tüzes színeiket az edényekre. Egy korsó emlékeztet a szép­séges Itáliára. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jó­val” (Róm. 12,21). VASÁRNAP. — „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek Atyám áldot­tál, mert éheztem és ennem ad­tatok.” .Mt 25,34—35 — Zsolt 34,3 — Mt 5,38—48 — Zsolt 40). A legkisebbeknek nyújtott segít­ség, szolgálat, nem más, mint istentisztelet. A segítségünkre vá­gyókban az Ür közeledik hoz­zánk, s iránta érzett szeretetün- ket az önzetlen tettekben mu­tathatjuk meg. „Ne tagadjuk meg soha mástól támogató testvérke­zünk, még akkor sem, ha hálát attól e földön nem remélhetünk” (447. ének, 2.). HÉTFŐ. — „Ábrahám megerő­södött a hitben, amikor dicsőítet­te az Istent.” (Róm 4,20 — Zsolt 33,16.18 — 2 Kor 10, 1—6 — Jób 4.1— 11). Ábrahám az emberi ész­szel felfoghatatlan ígéretért di- csőítette Urát. Mint ő, úgy mi is hagyatkozzunk Isten ígéreteire teljes bizalommal, örömmel _ di­csérjük öt, mert ígéretét Jézus Krisztusban megvalósulttá tett^ „Áldott az egek Ura, Szent, igaz minden szava, mert Fiát ím el­küldte a mi üdvösségünkre” (142. ének I.). KEDD. — „Akkor majd tisz­tává teszem a népek ajkát.” (Zak 3,9 — Mt 20, 28 — 1. Kor 12,12 —14.26—27 — Jób 4, 12—21). A beszéd is lehet sok áldott szó, de sok gonosz indulat kifejezője. A prófétai kijelentés farról tesz bi­zonyságot, hogy Isten alkalmas­sá teszi a népek ajkát arra, hogy Öt hívják segítségül, öt tisztel­jék. A mi ajkunkat js megtisz­títja az Űr. „Tisztítsd meg aj­kad oltárról vett szénnel, rútat ne illés, ,mit a lelked szégyell!” (460, ének 5.). SZERDA. — „ö megőrizhet ti­teket a botlástól, és dicsősége e’é állíthat feddhetetlenségben, uj­jongó örömmel” (Júd 24 — Ézs 60. 1— 1 Kor 9.13—18 — Jób 5, 17—27). A megmentő Isten uj­jongó örömmel akar bennünket megajándékozni, önző és mentő szeretetét fogadjuk el bátran, hogy majd szándéka szerint a dicsőségébe fogadjon bennünket is.” Megnyerni mennynek örö­mét készíts el. Jézusom! Te ér­tem hullott véredért vár engem irgalom” (527. ének 5.). CSÜTÖRTÖK. — „Te vagy a látás Istene” (1 Móz 16, 13 — Jn 1, 48 — Tit 2,1—10 — Jób 6.1— 10.24—30). Nem csak azért nevezhetjük , Istent a látás Iste­nének, mert Jézus közelében sok vak nyerte vissza a sokat érő lá­tását. hanem azért is, mert Isten az elrejtett, a szívben rejlő ér­tékeket. gyümölcsöket is fürké­szi. Előtte" nem takargathatunk semmit. De azt is szem előtt tartja, mi van javunkra, üdvünk­re. „Nem látja senki, senki, aki néz, mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus,” (569. ének 2.). PÉNTEK. — „Aki mindvégig kitart, az üdvözöl.” (Mt 10, 22 — Ézs 57, 11 — Jn 15, 9—17 — A SAJTÖOS7TÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az az 1984. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig t küldhetők be. A Sajtóosztály 1 kéri, hogy az Evangélikus Nap­tár megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Saitóosztály az igényeket beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendoléseiket. A Naptár ára: 25,— Ft. Jób 8, 1—22). Jézus, amikor ki­küldte a tanítványait, e szavak­kal bátorította őket. Bizony, mindig szükségünk van erre a buzdításra, hisz olyan könnyen feiadjuk a harcot, s hűtlenekké válunk. Ha dacolni tudunk a kí­sértővei szemben, Jézus győze­lemmel ajándékoz meg. „Bűn út­jára ne hagyj térnem! Légy pél­dám a jó napokon és vigaszom bánatomban, ne hagyd soha fe­lejtenem, hogy van Uram, van Istenem!” (382. ének 4.). SZOMBAT. — „Amivel csor­dultig van a szív, azt- szólja a száj.” (Mt 12,34 — Zsolt 34.2 — 2 Tim 4,5—8 — Jób 9,1—3. 21 —35). Ha elégedetlenség, irigy­ség, békétlenség lakik bennünk, akkor hazug a hálaadásunk. Megelégedettséggel, békével, örömmel, reménységgel töltsük csurig szívünket, hogy őszinte, boldog hálával áldhassuk Öt! „Szólj, boldog hálaének, és áldd a Teremtőt, hű Urát földnek, ég­nek, az örök jótevőt! Ö minde­neknek gondját, mint Atya, veszi föl, s vezérli útját, sorsát szere­tettel a mennyekből.” (69. ének 1.). if j. Bence Imre — Szentháromság ünnepe után a 21. vasárnapon az oítárterííő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltár! igeje: Jn 4, 47—54; az igehirdetés aiapigéje: Ef 6, 10—17 (18). — SIÖFOK—KÖTCSE. Szep­tember 25-én teológusnapi szol­gálat volt a gyülekezetben. Az igehirdetési szolgálatot az anyar- gyülekezetben dr. Selmeczi Já­nos, a Teológus Otthon- igazga­tója, Kötcsén Sándor Frigyes II. év£„ Balatonszárszón és Balaton­kenesén pedig Bachorecz Katalin IV. évf. hallgató végezte. Siófo­kon a gyülekezeti esten színes program keretében Luther Már­ton születésének 500. évforduló­járól emlékeztek meg a teológu­sok. A teológusnapon részt vett és köszöntötte a siófoki és kölesei gyülekezetei dr. Blczy Árpád, a Somogy—Zalai Egyházmegye fel­ügyelője. A teológusnapon az em­lítetteken kívül, részt vettek és szolgáltak: Metti Salminen finn ösztöndíjas. Bencze András. Hev- 1'n Z'vrsa és Piri Magdolna V. évf.. Hüftner Györgyi IV. évf., Puskás Sára és Tóth Márta III’ évf.. »valamint Herdliczka Éva és Lackner Pál I. ^évf. hallgatók. — SÍRKÖVEK, columbáriumlapok és emléktáblák betűinek átfestését, ara­nyozását vállalom (vidéken is). Tele­fon : 345-422 (délelőtt 8—10, vagy dél­után 17—19). — HAziaS, főzni is tudó, nemdo­hányzó. harminc éves egyedülálló fér­fi. lakhatási lehetőséget keres, magá­nyos. segítségre szoruló személynél. Helfrich Zoltán, Budapest, Pf. 621. 1399. — köszönetnyilvánítás Ál­dott. emlékű férjem, az Északi Egy­házkerület felügyelője, e’hunyta al­kalmából kifeiezett sokirányú szeré­téiért. együttérzésért, valamint a te­metésen való részvételért, testvéri szívvel mondok köszönetét, magam és rokonaim nevében, özv. dr. Mihály Dezsőné. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saltöosztálvának lapta Szerkeszti: a szerkesztő blzcttsáe A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi Lászlé Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ff) 83.2398 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató (Vége) Rédey Pál Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. október 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. ll. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendég. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél ll. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselpvszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 4. Szeretetvén dégség. — Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv). Rákosfalva de, 8. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. ll. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Kiss Domokos. Rákospalota MÁV-te­— ECSENY. Október 2-án teo­lógusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben, Polányban és Somogyszilben. dr. Selmeczi Já­nos, a Teológus Otthon igazgató­ja, Bonnyán pedig Vető István III. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A teológusok mind a négy helven színes program keretében számoltak be arról, hogyan ké­lep de. 8. Kiss Domokos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9 Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Férenczv Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil; de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Nagy Hona. Toroc- kó "tér de. fél 9. Nagy Ilona. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. ll. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori ii. 6. de. 10. Kelenföld d°. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Nagytétény de. fél 9. Rőzse Ist­ván. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél ll. Mezősi György. szülnek a lelkészi szolgálatra. Az ecsenyi istentiszteleten részt vett és köszöntötte a gyülekezetei dr. Blázy Árpád, a Somogy—Zalai Egyházmegye felügyelője. A teo­lógusnapon az. említetteken kívül részt vettek és szolgáltak Csep- regi András és Szemerei János II. évf., valamint Farkas Etelka I. évf. hallgatók. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom