Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-30 / 44. szám
Jk mi Luthe A Szent írás doktora TALÁN EGY ÉVTIZEDE ANNAK, hogy Sülő Andrással hosz- szan beszélgettem a Csillag a máglyán című drámájáról. „Tudod — mondta Sütő András — odahaza apám, ha szóba került Kálvin, csak úgy emlegette: a mi Jánosunk. Családtag volt ő nálunk, Pusztakamaráson, az egyszerű, falusi emberek protestantizmusa szivébe zárta a reformátort.” Azóta is gyakran tűnődtem Sütő szavain. Micsoda különös szivárványhídon vonult be Genf szikár és rendíthetetlen reformátora a mezőségi kis faluba, Pusztakamarásra! Servet máglyájának rőt fényét elnyelte a szivárvány hét színe, s a szívekben csak úgy élt: „a mi Jánosunk”. Ilyen meghitt közelségben, így együtt a falu népével. De legalább ennyire magyar lett Luther is hazánkban. Azaz kevés olyan ország van a világon, ahol ennyire sajátosan nemzeti vonásokkal ruházták volna őt fel, mint éppen mi. Nemzeti történelmünk kemény megpróbáltatásai közepette alakult át tudatunkban magyar hőssé, aki kemény csatákba szólította népét, s a szélcsendes időkben énekre tanította gyermekeit, vagy. éppen megbocsátásra, aki hol keményen marokra szorította a Szentírást, hol meg a szelíd Názáretire mutatott lapjain. Lángolt, amikor annak volt ideje és csendben tűrt, amikor erre sor került. Éppen mint a magyar emberek, akiknek évezredes történelmi sorsa szinte in- karnálódott benne. G a mi „Lutherünk” volt mindig, és népünk fülét bántotta, - amikor németnek kellett vallani. Németnek született — véltük —, de magyarrá lett, mint a Duna-medencében a sok idegenajkú nép. TULAJDONKÉPPEN A „MI LUTHERÜNKNEK” emeltünk szobrot. Azok, akik majd megtekintik, s rácsodálkoznak a szobor monumentalitására, hatalmas arányaira, azok szükségképpen elgondolkodnak. Hat és fél méter magasságával ez lett a legnagyobb budapesti szobor. Pusztán nagysága is kifejezi Luther-sze- retetünket. Csak nagy szeretet alkothat ilyen nagy szobrot! Egyúttal azt is ki kell mondanunk, hogy tudomásunk szerint sehol a világon nincs ekkora Luther-szobor. Ennek a monumentális szobornak kicsiny > lett volna az eredetileg kijelölt helye a Deák téren. Így is távlatra van szükség, hagy az ember a kimagasodó. szinte égre törő szobrot szemének lencséjébe befogja. Azon a helyen, ahová felállítottuk, mintegy száz-százötven méter „rálátás” ' kínálkozik, de csak szemközt. A szobor a Teológiánk és a zuglói templom közé került. A NAGY REFORMÁTOR TISZTELETE ÉS SZERETETE korán arra indította a híveket, hogy szoborban örökítsék meg alakját. Az. egykori feljegyzések alapján tudunk arról, hogy Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek a várában (16. század!) már volt Luther Mártonnak és Bora Katalinnak szobra. Ugyancsak tudunk arról, hogy a múlt században egy pesti presbiter saját költségén szobrot akart számára állíttatni. A két időpont között, a Habsburg katolizációs törekvések idejében, ha volt is gondolat személyének megörökítése dolgában, a könnyebb rejthető- ség kedvéért inkább csak képekben, festményekben ábrázolták. Amint azonban lazult a hurok a protestantizmus nyakán, itt is, ott is megjelent egy-egy Luther-szobor, mint pl. Budapesten, a Rákóczi úton, az Üllői úton vagy Miskolcon. Egyebekben szobrának felállítása ismételten tárgyalások szintjén rekedt meg. Az eiscnachi Luther-szobor A JELENLEGI, AVATÁSRA KERÜLŐ SZOBOR TÖRTÉNETÉT megírtuk már. Kálváriája nem mindennapi eset. Közel negyven évig aludta Csipkerózsika-álmát a Művésztelepen, illetőleg a Deák téri templomunk udvarán.. Mint „torzó”, vagy mint „félbevágott óriás” várta az életre hívó akaratot, szándékot. S annak a nemzedéknek, amely egy történelmileg ritka pillanatnak, vagyis Luther születésének 500. évfordulójának lehet tanúja, annak az áldozatából életre kelhetett az alvó „óriás”. Egyyházvezetőségünk ugyanis a hívekhez fordult, és nem reménytelenül, hogy állítsuk fel a szobrot. Egyetlen kérés hangzott csupán el, s névtelenül vagy nevüket feltüntetve adakoztak híveink ezrei. Október 11-ig 521 170 forint jött egybe, közte nem ritkán 5, 10, 20 ezer forintos adományban. 6— 700 ezer forintot kért egyházunk, s a gyűjtés még sok helyen folyik, így bizonyosak vagyunk abban, hogy együtt lesz a felálítás költsége. DR. KÁLDY ZOLTÁNT, EGYHÁZUNK PÜSPÖK-ELNÖKÉT külön is felkerestem ebben az ügyben, és néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésre kértem feleletet. — Püspök Ür! Mikor fogant meg a szobor felállításának gondolata? — Huszonöt év óta melengetem magamban a gondolatot, hogy Luther Márton szobrát fel kellene állítani, és még hozzá méltó helyen. Bár jó helye volt a Deák téri templomunk udvarán, és szinte hozzánőtt a gyülekezethez, és sokan megfordultak itt hazaiak és külföldiek, akik mind láthatták. Mégis bántott, hogy torzó, nem méltó Luthér Mártonhoz, sem az alkotó művészhez, Lux Elekhez. Ami siettette a szobor teljes elkészültét és elhelyezését, az a reformátor születésének 500. évfordulója volt. Ügy éreztem, hogy ez a nagy alkalom jó „a pro- pos” lesz. Tudtommal sehol a világon nem fognak új Luther- «zobrot ez alkalommal avatni. Azután az is siettette a dolgot, sogy jövőre lesz a LVSz-nagy- gyülés hazánkban, és a hat világrész delegátusa aligha értené meg a szobor torzó jellegét. Nyilván elhangzottak volna kínos kérdések, hogy miért nem állítottuk fel eddig. Esetleg politikai gyanakvás is meghúzódott volna egyik-másik kérdés mögött. Ez a két dolog juttatott elhatározásra. — Hogyan képzelte el Püspök Űr az anyagi fedezetet? — Amikor a háború előtt felvetődött a Luther-szobor megalkotásának gondolata, akkor is gyűjtésre, közadakozásra gondoltak. Így kifejezésre jutott volna a közegyház akarata. Sokat is adakoztak a szobor céljára. Többet, mint amennyi szükséges volt. A háború és az infláció azonban elvitte a pénz nagy részét. A szobornak így azután csak egyik fele készült el. Ebből a háttérből gondoltam a gyűjtésre. Sokkal értékesebb lesz a szobor, ha a gyülekezeti tagok adományaiból épül fel. Az adományokban benne lesz a hívek véleménye. Igen, felvetődött bénnem, nem túlságosan megterhelő a nagygyűlés kiadásai mellett újabb adományok kérése. E pilanatban úgy tűnik, nem okooztt zavart és mindenünnen jelentős adományok érkeztek. Ezt külön is köszönöm egyházunk népének. — Hogyan alakult ki a szobor felállításának helye? — Nem gondolhattunk köztéri elhelyezésre. Egyfelől a közterek többsége foglalt, másfelől valami' gyülekezeti „háttérre” mégiscsak kellett figyelnünk. Eredeti elképzelés szerint valaha a Deák téren lett volna a helye. Ide azonban, a Metró-állomás miatt lehetetlen lett volna elhelyezni. Szóba került vidék is, de azonos problémák ad.dtak. így esett a választásunk Zuglóra, ahol a templomunk és a Teológiánk egymás mellett van, sok hazai és külföldi vendég fordul meg, sőt a budapestiek számára is bármikor elérhető. A templom és a Teológia közé helyeztük tehát el. — Hogyan esett a választás a szobor befejezéséhez Búza Barna szobrászművészre? —Búza Barna egyházi vonatkozású szobrokat készített eddig is. Személyes ismeretségem is fűződött hozzá. Képviselőtársam a Parlamentben. Először csak megvizsgáltatni kívántuk vele az eddig elkészült művet, 6 amikor meggyőződtünk művészi tudásáról, az Országos Elnökség őt bízta meg a szobor befejezésével és dr. Koisis Ivánt a felállítással. Meggyőződésem, hogy Búza Barna Lux Elek kompozícióját jól érvényesítette, noha sajátos művészetét is beleadta. Mindnyájunk számára megszokott és jól ismert a kép: Luther, kezében a Bibliával. Régi idők óta így ábrázolják a reformátort az evangélikus egyházban. Az a szobor is így ábrázolja őt,'amely az idei jubileumi esztendőtől ott áll Teológiai Akadémiánk udvarán. Emögött az a meggyőződés van. hogy Luther és a Biblia elválaszthatatlan egymástól. Lutherra a legjellemzőbb az, hogy kezében ott a Szentírás. Teljesen igaz és helytálló ez a jelképes ábrázolás, mert Luther életének és egész munkásságának középpontjában a Biblia állt. LUTHER MÁRTON A SZENTÍRÁS DOKTORA ÉS PROFESZ- SZORA VOLT. A wittenbergi egyetemnek, sok más középkori egyetemtől eltérően, külön Szentír ás-tanszéke volt. Az 1500-as évek elején a bibliai előadásokat Luther rendfőnöke, Staupitz János tartotta. de ő azt akarta, hogy utóda Márton testvér legyen: „Magister úr, önnek doktorrá és igehirdetővé kell lennie” — mondta neki. Luther így emlékezett vissza erre: „Több mint tizenöt érvem volt, amelyekkel dr. Staupitz előtt vissza akartami utasítani a megbízatási, de nem használt semmit. Végül ezt mondtam: Dokor Staupitz uram, ön a halálba kerget engem, nem élek még egy negyed évet sem! — ő így felelt: Legyen az Isten nevében! Istenünknek nagy dolgai vannak; odafönt is szüksége van okos emberekre." Később Luther emlegette, hogy akkor, amikor doktor lett, még nem ismerte az evangéliumot. De éppen az elkötelezés, amely a doktori és profesz- szori megbízatással járt, vezette őt el az evangélium ismeretére. Már jóval hamarabb találkozott a Szentírással. „Az erfurti egyetem könyvtárában láttam először a Szentírást. Olvasni kezdtem Sámuel könyvénél, de megszólalt a csengő s előadásra kellett mennem. Nagy kedvem lett volna elolvasni az egész könyvet, de akkor nem volt rá alkalmam. Nagyon tetszett a könyv, és arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor nekem is lesz ilyen könyvem.” Mikor a szerzetesrendbe lépett, akkor kapott valakitől ajándékba egy Bibliát, s attól kezdve ez lett a legkedvesebb könyve, ezt olvasta a legtöbbet, ismerte is alaposan. Pedig szerzetestársai, akik az egyházatyák könyveit sokkal többre tartották, nem egyszer csúfolták is érte. Ö azonban hű maradt a Szentíráshoz. A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSA ÉS ALAPOS ISMERETE LETT ALAPJA ÉS KIINDULÓPONTJA Luther életművének. „Még Erfurtban, fiatal magister koromban, a Biblia olvasása közben — nagy aggodalmamra — odáig jutottam, hogi) a Szentírás puszta szövege alapján a pápaság sok tévelygésére rájöttem" — mondta később barátainak. Ekkor azonban még maga is megijedt fölfedezésétől. De igazában csak akkor találta még a Szenlírás értelmét, amikor megoldást talált élete legégetőbb kérdésére. Ezt az élményét többször is elmondta asztali beszélgetéseiben. Az gyötörte, mit is jelenthet „Isten igazsága”, azaz, mit is jelent az, hogy Isten igazságos. És rátalált arra, hogy Isten igazsága a hívőnek javára, üdvösségére van, mert nem más az, mint hogy Isten bűneinket megbocsátja. „Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna, s mintha tárt kapukon át magába az Edenkertbe léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert." így lett szamára még drágább könyv a Biblia: ebben van az egyház drága kincse, a bűnbocsánat evangéliuma, ebben van isten igéje, amely a keresztyén ember és az egyház életének zsinórmértéke. Ez az a könyv, amelynek olvasását és tanulmányozását minden keresztyén embernek élete végéig folytatnia kell. Ebben a könyvben vannak azok az igék, amelyeket az egyháznak hirdetnie kell. Luther egész tudományát a Szentírásból vette. Minden könyve, irata tele van a Szentírás igéivel. Nemcsak úgy, hogy idézi ezeket az igéket, hanem úgy is, hogy amit írt, az a Szentírás levegőjét, szellemét árasztja. Luther írásait nem lehet igazán megérteni a Biblia ismerete nélkül. Ugyanakkor ezek az írások a Biblia jobb, helyesebb megértésére segítenek. Ez a jobb megértés vezet annak a felismerésére, hogy a Szentírás, Isten igéje nem „életidegen”, formálja, segíti az ember „hétköznapi” életét, segít abban hogy az ember megtalálja helyét a világban. A Szentírás ismeretéből fakadnak Luthernak azok az írásai, prédikációi és megnyilatkozásai, amelyek az államvezetésről, az uzsora kérdéséről, az iskolákról, a családi életről és hasonlókról szólnak. Ezek az írások arról tanúskodnak, hogy Luther Isten törvényét is komolyan vette, s hirdette is. REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN, S HOZZÁ LUTHER SZÜLETÉSÉNEK ÖTSZAZADIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZVE Isten iránti hálával kell megemlékeznünk a Szentírás Doktoráról. Egyrészt azért, mert Luther doktorátusa és professzorsága nélkül nem lett volna reformáció. Ö maga így mondta: „Doktorátusomat nem adnám a világ minden vagyonáért sem. Mert bizony végülis csüggedten kétségbe kellett volna esnem a reám nehezedő nagy és súlyos ügyben, ha azt, mint valami titkon működő, alattomos ember, elhívás és parancs nélkül kezdtem volna el. Így azonban tanúm Isten és az egész világ hogy ügyemet doktori tisztességemben és igehirdetői hivatásomban nyilvánosan kezdtem és mindeddig Isten kegyelmével és segítségével folytattam." Másrészt azért, mert ő visszavezette az egyházat arra az útra, amelyet Isten igéje mutat: az egyház helyére és szolgálatára a világban. A Szentírás helyes használatát és alkalmazását, és azt, hogy ez a tanulásunk nem elméleti, elvont tudomány, hanem életünket formáló, szolgálatunkat irányító, egész életünket betöltő feladat. Munias Andor A SZOBOR TEHÁT ÁLL. Sajátosan magyar karakterével. Kissé a háború előtti képzeletvilág, neoklasszicista magyar markánsságában. Liihnsdorf Károly rajzolta meg így Luther arcélét. Ereje azonban kifejezi a magyar reformációt. Éghetörő, kissé megnyúlt, szinte gótikus az alakja. Az embernek, szemlélése közben óhatatlanul El Greco jut eszébe. Pedig Luther Márton alacsony volt. De így a szobor szimbolizálja a magyar reformációt, a századokon keresztül elnyomott protestantizmus élni- akarását. mintegy feltámadását. „Egy szobor soha nem egyszerűen emlék — mondotta dr. Káldy Zoltán püspök —, hanem emlékeztet. És aki Luther Márton arcát látja, az hitben való állhatatosságra kap_ ihletet. Luther, Márton a Bibliára mutat, a felszabadult Isten igéjének megbecsülésére és szeretetére. A mai nemzedék számára éppen úgy, mint őseinknek.” Egy álmunk újra valóra vált, a „mi Lutherünknek” áll a szobra. Rédcy Pál
