Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-09 / 41. szám

ÚTKÖZBEN JEGYEZTEM 5. ITÁLIA MÉLTÓSÁGÁTÓL, AZ ANTIK VILÁG KOMOR, KLASSZIKUS EMLÉKEITŐL lé­nyegesen elüt Velence, a maga játékos, könnyed, szinte vidám operettdíszletekre emlékeztető városképével. Mintha nem is Olaszországban lennénk, hanem hetedhét országon túl, a mesék birodalmában. Amint a lidókra léptem, s a lagúnák zöldeskék vizében megpillantottam tükör­képemet, s a karcsú gondolákat, az Ezeregy éjszaka tündérmeséit álmodtam vissza. Velence más, mint Itália! Páratlan jelenség itt, az Adria északnyugati csücské­ben. 117 szigetecskéje összezsú­folt épületei, 150 szélesebb, kes­kenyebb víziutcája, mintegy 400 márványhídja tömény romanti­kától visszhangzik. Nem csoda, hogy muzsikusok, költők, festők jártak ihletért ide, s az sem, hogy az életet kezdők Velence trambulinjáról akarnak életük mély vizébe ugorni. Velencének semmi köze az antik Rómához, még álomban sem fogant meg születése a császárok idejében. A MESEVÁROS ALAPJAIT AKKOR RAKTÁK LE, amikor a római birodalom mécsese utol­sót lobbant, s több száz eszten­dőre volt szükség, amíg a szige­tecskék benépesültek szabadság­szerető emberekkel. A szélesebb lagúnákat feltöltötték, cölöpöket vertek, hogy azokra felhúzhas­sák épületeiket, kezdetben nyil­ván fából. Itt megismétlődött az emberiség őstörténetéből valami, cölöpökön húzódtak meg azok, akik féltek az ellenségtől, ki­szolgáltatottjai voltak a sűrűn megismétlődő háborúknak, bar­bár támadásoknak. 697-ben vá­lasztottak maguknak vezetőt, s innen számolhatjuk 1100 eszten­dőn keresztül tartó önálló po­litikai életét. De micsoda karri­erre tett szert ez ,a néhány ez­res közösség! Volt rá eset, hogy a világot irányító politikában na­gyobb volt a hangja és súlya, mint a hagyományos nagyhatal­maknak, Bizáncnak vagy a fel­törekvő Félholdnak. Velence a tenger ura lett, sikeresen meg­mérkőzött Genovával, a pápák­kal, Bizáncban a „latin király­ságból” kivette részét, s csak Amerika felfedezésével hanyat­lott uralma. Történelme fordula­tokban rendkívül gazdag. VISZONT CENTRALIZÁLT „KÖZTÁRSASÁGA”, élén a do- ge-val Európában szinte egyedül­álló jelenség, mert ez a köztár­saság akkor virult legjobban, amikor a feudális Európa a csá­szárság i és királyság államformá­ján kívül mást nem is ismert. (Csak itt Itáliában találunk ez időben köztársaságokat, rend­szerint egy-egy város nevéhez fűződőén. Egy ezek közül átvé­szelte a történelem viharait, s ma mint Európa legöregebb köz­társasága lengeti büszkén a res­publica lobogóját: San Marino.) 827-ben két ügyes kalmár Egyiptomból sertéshús közé rejt­ve átcsempészte a második evan­gélista, Márk holttestét, s ettől kezdve Velence Márk védelmét élvezte és Szent Márk városa lett. És valóban, itt minden Szent Márkkal függ össze! A ba­zilika, képek, szobrok, mozaikok, térelnevezés, szuvenírek, mind a szárnyas oroszlán oltalma alatt állnak. A kalmárok azonban nem csak Márk relikviáit hozták ma­gukkal. Amerre hajóztak és megfordultak, minden mozgat­ható és leszerelhető szépet fel­pakoltak és hazahozták. Az Égei- tenger gazdag szigeteinek. Kré­tának, Ciprusnak, Bizáncnak, a, császárvárosnak kincsei átván­doroltak Velencébe, s ma a Szent Márk templomot díszítik. Az ókortól napjainkig volt szokás az értékeknek ez a gyűjtése és hur- colása. Róma kifosztotta Egyip­tomot, Görögországot, Velence' a maradékot hordozta haza. Napó­leon Itáliában harácsolt, s Ve­lencéből elvitte a legszebb Vero­nese-, Tintoretto-, Tiziáno- stb. képeket. Az angolok az athéni Erechteinon kariatidáját vitték a British-be. gazdagságát és pompáját. Ne fe­lejtsük el, hogy a napóleoni há­borúkig ez a köztársaság, Adria királynője, hosszú időn keresz­tül Európa első számú és leg­gazdagabb hatalma volt. Gaz­dagsága azután meglátszott cso­dálatos palotáin, épületein, azok berendezésein, kereskedelmi és hadi flottáján. Ezek a paloták ott sorjáznak a Canal Granden, a hófehér márvány velencei gót csipkék leheletfinoman még ma is szinte behálózzák a Nagy Csa­tornát. Tüneményes panoráma nyílik az ember előtt, ha vízi­busszal végigsiklik rajta. rolható-e a sok kincs, s a sok tárgyhoz fűződő legenda? De a szentély bal oldalán levő orgo­nán játszott egykor Monteverdi, a Szent Márk templom kar­nagya. VELENCE NYÜZSÖG A TU­RISTÁKTÓL. A Szent Márk té­ren galambokat etetnek, a bazi­likába csak furakodással jut az ember, éppúgy, mint a Doge- palotába, amelynek Veronese-, Tiziano-, Bartolomeo, Tintoretto- és a többiek képei ejtik rabul a szemlélőt. Átmentem a Sóhajok hídján, amelyet tán Byron ne­SiJ;Hf ¥* I ¥ ffi » i Ili! ii'ilf! ff III i Velence: Részlet a Szent Márk templomból Nem kevésbé lenyűgöző a Doge-palota, amelynek hatalmas mór stílű tömbje gót pilléreken nyugszik. Az építészek előtt ma is rejtély, hogy ennek a hatal­mas tömbnek a súlyával hogyan birkóznak meg a gyufaszál vé­konyságú oszlopok, s első eme­leti árkádsorát még karcsúbb oszlopok támasztják alá. A ve­lencei gótika remeke ez az ár­kádsor, amely egyfelől a Szent Márk térre, másfelől a mólóra , tekint. A palota U-alakú tömb­jét zárja a bazilika, amelynek öt kupoláján az ólomlemezek fe­héren villognak-csillognak. Ez a templom különösen sokat beszél a gyűjtőszenvedély nyo­mairól. A kirívó oszlopok, már­ványtömbök, kőfaragványok, ara­nyozott márványrelifek fantasz­tikus és bizarr összetétele árul­kodik a származás helyéről, mindennek ellnére egységes összképet nyújt. Nem nagy a ba­zilika. Mindössze 77 m hosszú és 52 m széles. Nem is volt több hely hozzá, így is minden négy­zetcentimétert kihasználtak. A nyolcszázas évektől kezdték épí­teni és 1100 körül fejezték be. Márványintarziás padlózata erő­sen süllyed. (A Doge-palota osz­lopainak alja is fél méterrel a tér szintje alatt van, ennyit kel­lett feltölteni már, hogy a víz el ne lepje a teret.) Hihetetlen mennyiségű és értékű kincset és ereklyét halmoztak itt fel. A be­cses ereklyék közül itt van Krisztus köntösének egy darab­ja, egy maroknyi föld a golgo­táról, melyet vére áztatott, egy szeg, a három közül, mellyel át­verték kezét, szilánkok a ke­resztből, kötél, amellyel megkö­tözték. Itt őrzik azt a követ is, amelyen Heródes lefejeztette Sa­lome táncáért a Keresztelőt stb. A falakat emeletnyi magasság­tól a kupoláig mély ragyogású arany mozaikok borítják. A fő­oltár több kis zománcképét 10 mázsa tömör színarany keretezi, s mintegy harmadfélezer gyöngy, smaragd és drágakő díszíti. So­vezett el így, s amely a palo­tából a börtönbe vezet. Átmen­tem számos más hídon, a Rial- ton, amely két oldalán nyújt menedéket egy-egy bazársornak. Tűnődtem a karcsú gondolák utasain, akiket flegma közöny­nyel hurcolászott egy-egy feszes ruhába öltözött velencei, s felül­tem többször a vízibuszra, amely hallatlan ügyességgel manővere­zett a Canal Granden. Ez a vá­ros rabul ejti az embert. A sok szép azonban csak szemnek való. Itália, következés­képpen Velence is, idegenforgal­mából él. Minden nagyon drá­ga. A líra, amely tízezrekben fe­jezi ki az értékeket, nehezen te­rem. Az üzletek roskadoznak az áruktól, de vásárló kevés van. A muranói üveg, amelyből cso­dálatos szobrokat, kisplasztiká­kat öntenek, csiszolnak, megfizet­hetetlen. Legfeljebb olcsóbb szu­venírekre telik a turistának, azokat is a bazárokban vásárol­ja meg. Az európai gazdasági re­cesszió itt is érezteti hatását. Panaszkodnak a szállodások, ven­déglősök, kereskedők: „csökken a forgalom”. S kezdik jobban becsülni azokat, akik Olaszor­szágba tévédnek. (Még mindig sok van belőlük.) De a diákok és a fiatalok fáradhatatlanok. Hátukon házuk, kebelükön ke­nyerük. A Szent Márk téren ha­lomba rakott hátizsákra ügyel egy-egy társuk, míg a többi szívja magába a kultúrát. Nekünk a templomok jutnak. Az ingyen van. A S. Maria della Salute, a S. Salvatore üres. Itt csak ml, szegényebbek gyönyör­ködünk a gót, reneszánsz, ba­rokk szépségekben. És gyönyör­ködünk kívülről a palotákon, hi­dakon, a lagúnák fölé kiakasz­tott száradó fehérneműkben. Mindez olyan festői, olyan elra­gadóan szép! De vajon bele le­het-e szorítani néhány esetlen sorba ennek a mesevárosnak szépségét és gazdagságát? (Folytatjuk) Rédey Pál EGYSZÓVAL AZ ÉRTÉKEK VÁNDOROLTAK, s Velence ra­gyogásában Bizánc tündöklik. Persze hamis képet alkotnánk Velencéről, ha csak az összehor­dott kincsek alapján mérnénk — Szentháromság ünnepe után a 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 9, 1—2; az igehirdetés alapigéje: Ef 4, (20— 21) 22—28. — BUDAVÁR. A gyülekezetben szeretetvendégség keretében D. Koren Emil esperes tartott elő­adást a tavalyi munkaévad elő­adássorozatának záróalkalma­ként, amelyen egyházi szépíróin­kat szólaltatták meg. Ezúttal az előadás, amely saját írásairól is szólt, összefoglalta az egyházi toll- forgatás elvi kérdéseit és felada­tait. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Temesi László és felesége, Márton Karola házasságuk 25. évforduló­ját ünnepelték gyermekeik: Kata­lin, Dávid és Mihály, valamint a clevelandi (USA) gyülekezet kö­zösségében szeptember 18-án. Ugyanakkor a kiskőrösi templom­ban is elhangzott hálaadó imád­ság.. özv. Temesi Istvánná, Teme­si László édesanyja ezúttal ezer forintot adományozott a kiskőrösi templom renoválására. „Hálát ad­jatok mindenkor mindenért Is­tennek az Atyának a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jer. 17, 14). VASÁRNAP: — „De az is Is­ten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és jól él fáradságos munkájából.” (Préd. 3, 13 — ApCsel 14, 17 — Mk 2, 1—12 — Zsolt 115.) Az, ami számunkra természetes, az is Isten ajándé­kozó szeretetét hirdeti. Gondolj arra, hogy a falat, amelyet szá­jadba veszel, a korty, amely szomjadat csillapítja, a jólét, ami kényelmedet jelenti, mind Isten­től van. „Istenünk, minden ál­dás Atyja, dicsérjük, áldjuk szent neved, mert kezed bőven osztogatja elfogyhatatlan kincse­det” (487. ének 1). HÉTFŐ: — „Jézus mondja: Menjetek be a szoros kapun. Mert szoros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7, 13.14 —• 5 Móz. 5, 33 — Mk 1, 32—39 — Péld. 5, 15—23). A tömeg sod­rásával a széles útra lépünk. De az életet — itt és amott — a Jézus által mutatott, kevesek ál­tal ismert keskeny út jelenti. Mi is ezen találjuk meg az életet. „Keskeny, rögös ösvény kedvün­ket ne szegje! Az Ür hívott minket, megsegít kegyelme. Sen­ki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk minden akadályon” (444. ének 2.). fordulhatunk segítségért is. „El ne feledd; napfényed ő tenéked! Öt áldjad örökké! Ámen.” (57. ének 5.). * PÉNTEK. — „Akiben a Fiú van, abban van az élet, akiben nincs az Isten Fia, abban nincs meg az élet sem” (1 Jn 5, 12 — Zsolt 36, 10 — 2 Móz 15, 22—27 — Péld 8, 1—11). „Tud élni” — arra mondjuk ezt, aki kihasználja és hajszolja az élet örömeit és lehetőségeit. Pedig azé igazán az élet, aki Krisztusi életet él, örö­möt ad, szeretetet sugároz, szol­gál, mert általa Ura, Krisztusa teszi mindezt. „Jézus szívbéli szent öröm, igazság kútja, fény­özön, gyönyör, túl minden gyö­nyörön, kihez a vágy közel se jön” (360. ének 2.). SZOMBAT. — „Hiszen Krisz­tus sem magának kedvezett, ha­nem ahogyan meg van írva: A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak” (Róm 15, 3 — Ézs 50,6 — Kol 3, 5—11 — Péld 8, 22—36). Mit vállalt magára Jézus! A mi bűneinket, a mi gyalázatunkat, a mi bűneink büntetését! Nem sa­ját hasznát kereste, minket sze­retett. S áldozatvállalása életün­ket jelenti. Hálából mi is így sze­ressük! „Lásd, amint törvényiül a sötét gonoszság! Nézd, mily ke­gyetlenül verik és gúnyolják! Ö szenved szótlanul érted, és így szerez üdvösséget, megmentvén lelkedet” (211. ének 4.). • if j. Bence Imrtí KEDD: — „Milyen nagy alko­tásaidnak száma, Uram! Vala­mennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel” (Zsolt. 104, 24 — Róm. 16, 27 — 2 Móz. 34, 4—10 — Péld. 6, 1— 11). Az alkotó hatalmát hirdeti az alkotás, Isten hatalmát és szeretetét dicséri az egész világ. Az alkotás az alkotóé, így a vi­lág, s benne személyes életünk is Istené! „Ó bölcs Isten, ki mű­vedet emberrel koronáztad, add, megszenteljük nagy neved, le­gyen bennünk alázat!” (489. ének 5.). — KŐSZEG. Dr. Nagy Gyulá­nak, az Északi Egyházkerület püs­pökének és dr. Fabiny Tibornak, a Teológiai Akadémia dékánjának szolgálatával ünnepli a gyüleke­zet temploma építése 200. és Lut­her Márton születése 500. évfor­dulóját. Október 8-án, szombaton du. 5-kor emlékünnepélyt, októ­ber 9-én, vasárnap de. 1/2 10-kor ünnepi istentiszteletet, azt követő- leg pedig ünnepi közgyűlést tarta­nak a gyülekezetben. SZERDA: — „Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtar­tói fognak megigazulni” (Róm. 2,13 — Zsolt. 19, 12 — Mik. 7, 18—20 — Péld. 6, 12—19). Nem elég ismerni a törvényt, aszerint kell élni. Jézus egy példázatá­ban bolondnak nevezi azt, aki csak hallgatója, s nem tevékeny megvalósítója az igének. Jézus — a törvény betöltője — új pa­rancsolatot adott. S mindazok, akik Jézusban bíznak igaznak nyilvánulnak az Atya előtt. „Is­ten elküldte Fiát, ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett és a veszélyből kimentett, kiengesztelt Istennel” (320. ének 3.). CSÜTÖRTÖK. — „Gondoljatok távolról is az Ürra, jusson esze­tekbe Jeruzsálem” (Jer 51, 50 — Ef 6, 18 — 4 Mozi 12, 1—15 — Péld 6,2—35). A fogságnak levő zsidó népnek szólt a próféta bá­torítása, de hányszor kellene ben­nünket is így buzdítani. Mennyi minden hat ránk, sodor el ben­nünket az Űrtől, s megfeledke­zünk arról, hogy Hozzá bátran — SÍRKÖVEK, columbáriumlapok és emléktáblák betűinek átíestését, ara­nyozását vállalom (vidéken Is). — Te­lefoni 345-422 (de. 8—10 vagy du. 17— 19). EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felelt Mezősi György Felelős kiadót Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatalt 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefont 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VHI Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.2335 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató Istentiszteleti rend * Budapesten, 1983. Deák tér de 9 (úrv) Hafenscher Ká­roly, de. 11 (úrv) Takácsné Kovács­házi Zelma du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Takácsné Ko­vácsházi Zelma Fasor de. ll. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dó­zsa György út 7., de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24., de. fél ll. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33., de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b., de. 9. (szlovák). Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Ruttkay Levente, Thaly Kálmán u. 28., de. 11. Rédey Pál, Kőbánya, de. 10.. Vajda Péter u. 33., de. fél 12. Zugló, de. 11. (úrv.) Rákosfalva, de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22., de. 11. Váci út 129., de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Új­pest, de. 10. Blázi Lajos. Pesterzsébet, de. 10. Virágh Gyula, Soroksár, Új­telep, de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de .10. Matúz László Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor, Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. du. 5. Szeretetvendégség: Bara­nyai Tamás Rákospalota kistemplom október 9-én de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom, de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld, de. 9. Cinkota, de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistar- csa, de 9. Solymár Péter. Rákoscsaba, de. 9. Kosa László. Rákoshegy, de. 9. Ferenczy Zoltán Rákosliget, de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr, de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Becsikapu tér. de. 9. (úrv) Koren Emil, de. fél ll. (német) de. ll. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér, de. fél 9. Mado­csai Miklós. Óbuda, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11.. de. 9., de. 11. du. fél 7. Budakeszi, de. 8. Pesthidegkút de. fél ll Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv) Mis­sura Tibor, de. ll. (úrv) Missura Ti­bor, du. 6. Bencze Imre Németvöl­gyi út. 138. de. 9. Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. (úrv) Rőzse Isván. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rő­zse István. Budaörs du. 3 (úrv) Rőzse István Törökbálint fél 5 Rőzse István. Csillaghegy de. fél io. Benkő Béla. Csepel de fél ll Mezősi György.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom