Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-02 / 40. szám

A mögöttünk levő száz év so­rán két kiemelkedő jubileum adott alkalmat arra, hogy az egy­háztörténészek — elsősorban a Luther-kutatók — mennyiségi­leg és minőségileg egyaránt nagy teljesítményt nyújtsanak Luther Márton hatalmas életművével kapcsolatosan. A KEREK SZÁZ ÉV ELŐT­TI, 1883-AS ÉVVEL, a reformá­tor születésének 400. évfordulójá­val párhuzamosan látott napvi­lágot az azóta is nélkülözhetetlen „Weimariana”, azaz Luther mű­veinek, leveleinek és asztali be­szélgetéseinek weimari kiadása. Ez az elmúlt évek során már több, mint száz kötetre terjedt. E nagyszerű kötetek nemcsak meg­könnyítették, hanem tovább is serkentették a kutatók munkás­ságát és publikációit. Ugyanak­kor ez az egykori jubileum adott ösztönzést több országban egy­háztársadalmi Összefogásra is, pl. nálunk akkor született és való­sult is meg a Magyar Luther Társaság gondolata. Ez bölcsője lett" több tudományos és népsze­rű egyháztörténeti munkának is, majd egyik elágazásaként a Lut- her-SzÖvetséget teremtette meg. A reformáció 400 éves jubileu­ma Sajnálatos módon egybeesett az első világháború szenvedései­vel, ezért inkább csak szórvá­nyos próbálkozások és publiká­ciók őrizték meg az emlékét. Ha­zánkban viszont éppen ez az al­kalom, közelebbről a világhábo­rút megelőző békés évek terem­tették meg a Luther Márton Mű­vei nevű, Masznyik Endre pozso­nyi teológigi . tanár által kezde­ményezett sorozatot. Ez Luther főbb iratainak első magyar nyel­vű kritikai kiadásaként értékel­hető, s ezt még Luther egyház­szervező iratainak a kiadása is követte. A háború miatt Luther műveinek további kiadása elma­radt, ám máig is elsőrendű for­rás minden magyar nyelvű ku­tató számára az 1904 és 1917 kö­zött megjelent hat Masznyik-kö- tet. A KUTATÓMUNKA MÁSO­DIK NAGY EELLENIJfiiíSSÍlT ezelőtt mintegy .-másfél ..--Hifitized­del a reformáció 450. évforduló­ja 'jelentette. A második világ­háború után megindult és kiszé­lesedett tudományos kutatás sok kiváló munkát tudott kitermelni, így első helyen kell említenünk, hogy a katolikus történettudo­mány mintegy ebből az alka­lomból fedezte fel a lutheri teo­lógia mélységeit és kutatásainak eredményeit sietett is gyors egy­másutánban megjelentetni. A legintenzívebb kutatómunka természetesen a lutheri reformáció hazájában, a Német Demokrati­kus Köztársaságban indült meg Ä Luther-kutatás legújabb az elmúlt két évtizedben. Joac­him Rogge professzor, aki jelen­leg az NDK-beli egyházak szövet­ségének egyik vezetője, már több, mint egy évtizede az egyre szé­lesedő szervező munka irányítá­sát látja el, mint a berlini szék­helyű egyháztörténeti kutatócso­port irányítója. Ez a munkakö­zösség évente más-más Luther­városban ülésezik — többnyire Wittenbergben, Eisenachban, Eislebenben, Lipcsében vagy Er­furtban — és a német kutatókon kívül skandináv és magyar ku­tatókat lát vendégül. Kezdetben dr. Sólyom Jenő professzor — tanszéki elődöm — majd saját személyem vett és vesz részt eze­ken ä rendkívül hasznos és gyü­mölcsöző üléseken. E munka mintegy előkészítőül és háttérül szolgál a Luther-kutatók 5 éven­te esedékes és rendszeresen meg­tartott világgyűléseinek. Ennek a legutóbbi ülésén 1977-ben a svéd­országi Lundban magam is részt vettem,1 az idei Luther-évre pro­longált gyűlésen pedig —• amelyet az NDK állami és egyházi törté­nészei közösen rendeztek meg — Erfurtban. Ezen egyházunk kép­viseletében kollégám, dr. Mun- tag Andor ószövetségi profesz- szor, jeles Luther-szakértő vett részt. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBA,])! különben nemcsak teológusok és egyház- történészek, hanem marxista tu­dósok is intenzíven bekapcsolód­tak az utóbbi évek kutatómun­kájába. A berlini Állami Levél­tár forráskötete adott ki „Luther élete és munkássága” címen. Ger­hard Brendler tudományos-nép­szerű Luther-életrajzot írt, dr. Max Steinmetz professzor pedig munkatársaival megfogalmazta és kiadta azokat a marxista téte­leket, amelyek Luther reformá­cióját értékelik, s amely tételek a Theológiai Szemlében dr. Pröh- le Károly fordításában, magya­rul is megjelentek és nagy figyel­met keltettek. A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZ­TÁRSASÁGBAN a reformáció­kutatás kimagasló személyiségei nemcsak történeti tényeket tár­nak fel; új szemszögből értéke­lik azokat és többségükben rá­mutatnak Luther reformátori működésének mai aktualitásaira. Ezt általában abban foglalják össze, hogy Luther megtanít a hit bizodalom-jellegére, a világ­ban elrejtve is jelenlevő Isten iránt; megtanít a hit egyensúlyá­ra — hiszen miközben egész em­berségünk hite a láthatatlan Is­tenre irányul, egész embersé­günkkel a látható világban kell maradnunk —- és felszabadít a másik emberért való szolgálatra, — hiszen a hit mindig a szeretet gyakorlásában realizálódik. Több újabb tanulmány rámu­tat Luther valóságos vagy vélt hibáira is. Ezek között említi, hogy teológiai látásából kimaradt a külmisszió fogalma, és csak a kereszténységen belüli megújulá­sért küzdött. A zsarnokságot sem egyenlő mértékkel mérte több újal?b kritikusa szerint: hiszen, ha á szász fejedelmek harcolhat­tak a császár ellen, miért ne har­colhattak volna a sváb parasz­tok is a nemesség ellen, — teszik fel a kérdést a kutatók. „Leg­alább annyi támogatást megér­demelt volna a parasztság, amennyit Hesseni Fülöp, vagy a S"hmalkaldeni Szövetség” — ír­ják. A SKANDINÁV KUTATOK KÖZÖTT az egyik alapvető kér­dést Gustav Wingren, volt lundi professzor vetette fel az utolsó nagygyűlésen: annak eldöntését hogy a kutatás tárgyává elsősor­ban Luther teológiáját, vagy a iutberanizmus mai tanításit te­gyék-e a szakemberek. Hiszen amilyen sokarcú az evangélikus- ság, olyan sokoldalú a megítélé­se is. Ennek egyik oka szerinte az. hogy hitúölláé'aink három for­rást tükröznek; az Ágostai Hit­vallást és annak Apológiáját Me- lanchthon, a Kis- és Nagykátét, valamint a Schmalkaldeni Cikke­ket Luther, az Eayességi Iratot (Formula Concordiaet) pedig — csaknem fél évszázaddal később a lutheri orthodoxia harcos kép­viselői írták. Melyik hitvallás ezek közül a legtisztább és leg- biblikusabb: ennek tisztázásához mind Melanchthon-, mind Lut­her-, mind ortodoxia- kutatás el­engedhetetlen. Egy másik skandináv kutató, a dán Jan Linhardt aarhusi pro­fesszor, arra mutat rá, hogy Lut­Vidovszky Béla emlékezete VILÁGOSBARNA ÍZLÉSSEL MEGFORMÁLT KIS KÖNYV fekszik előttem. Láng Miklós tol­lából: Vidovszky Béla festőmű­vész. A gyomaendrődi Kner Nyomda terméke. (60 Ft. Besze­rezhető a szerzőnél.) Szép, szak­szerű szöveggel és többségében színes műmelléklettel életesen állítja elénk a festőművész élet­művét és alakját, aki most lett volna százéves. Nem így írom: születése százéves emlékévében jelent meg, hanem tudatosan így: Vidovszky Béla most lett volna százéves. Olyan életkort élt meg, amely-, ben mellette mindenki megöre­gedett, s ő szívós életakarással akkor is kor nélküli volt, amikor magafabrikálta támaszkodóját tolta maga előtt jártában, mint egy szószéket. De nem szólva, hanem ecsettel prédikált. 90 ÉVES VOLT, AMIKOR MEGHALT. Hat és fél évtizeden át festett. Kereken kétezer ké­pet. Izmusoktól idegen munkás­sága következetes, őszinte rea­lizmussal tárta fel látása világát. „Életművének magas minősége, piktúrájának optimista és har­monikus szelleme tiszteletet ér­demlő igaz értéke marad a ma­gyar képzőművészetnek” — bú­csúzott tőle a Művészet folyó­irat. A könyv maga Láng Miklós­nak, a művész baráti körének és művei számontartójának szer­kesztése és írása. Világos, átte­kintő képet ad mind a családi háttérről, mind a festői pályafu­tásról és a művek értékeléséről. Méltó' keretbe foglalja ezt a sze­rény, sohasem hivalkodó, de hal­latlanul széles és egyértelmű élet­művet. Bizonnyal nem szándékos kö­rülmény, de sokat mondó, hogy Budapesten a Munkácsy Mihály utcában lakott. Az utcanév adó nagy előd, ifjú korában az ő nagyszüleinél lakott Békéscsabán, nagyanyját anyjaként szerette, apja pedig játszópajtása volt. LAPUNK KÉTSZER IS MEG­EMLÉKEZETT a régi békéscsa­bai evangélikus család művész sarjáról: 85 éves korában, vala­mint halálakor 1973-ban. Lapo­zom Láng Miklós meleg hangú, szép könyvét. A művekről hűsé­ges áttekintést ad. Méltató sorai igazak. A reprodukciók között ott találom a lutheránus pátriát is: Békéscsabát, a két evangéli­kus templommal. (Ezt a témát a közöltnél hatalmasabb képen örö­kítette meg az egykori Szeberé- nyi parókia udvaráról festett mű­vén.) Rálapozok a szűkén közölt családi fotókra is. A hét Vidovsz­ky testvér egy sorban áll. Bal­szélen ott áll Kálmán öccse, aki neves csabai vallástanár volt, majd országos hírű ifjúsági ve­zető, egyházunk fiatalon elhunyt büszkesége. Ott látom egy érett­ségi találkozó fényképét is: a jobb szélén Vidovszky Béla, mel­lette kettővel édesapám. Osztály­társak voltak. A képen még ti­zenegyen vannak s már hiány­zik a neves osztálytárs, Gyóni Géza. Az ő képe Vidovszki Béla egyik legelső olajfestménye. Mint befejezetlen Vidovszky-művet őrizgettük apám diákköri képét. Béla bácsi még 78 éves korában is emlékezett rá. Add ide, hadd fejezzem be — mondta. így lett készen ez a portré is. A BÉKÉSCSABAI LELKÉSZI HIVATAL két remekbe készült lelkészportrét őriz az ő ecsetje alól. Öccse, Vidovszky Kálmán arcképét, s nagyapámét Koren Pál csabai esperesét. Oltárképe csak egy készült. Szolnoki temp­lomunk oltárán állt Jézus köze­lítő alakja. Csodálatos réten s olyan kék ég alatt, amilyen csak az Alföldön van, s amelyen az örök élet meleg derűje villózik. Sajnos, ezt a képet a háború el­söpörte. Megfestette o reformá­ció genfi emlékművének „falba parancsolt nagyjai” sorában (— Illyés Gyula kifejezése —) Bocs- kay alakját. Jobb oldalt a merev kőtömb: Zwingli. Itt függ az ágyam felett. HA EGYSZER FELGYÜJTE- NÉNK — legalább adatokban — egyházi épületeinknek és szemé­lyeinek művészi ábrázolásait, Vi­dovszky Béla műveiből rangos sor kerülne a listára. Koren Emil eredményei her teológiája a véltnél kisebb mértékben hatott az északi fe­jedelmekre és a nép széles réte­geire. Nem megigazulás-tana mi­att, hanem inkább politikai és gazdasági érdekből váltak pro­testánsokká. Az eddig részben pogány, részben katolikus beállí­tottságú népet utóbb csak a pie- tizmus keresztyénsége és keíyes- ségi gyakorlata hatotta át mélyeb­ben. Az immár klasszikussá vált dán Regin Prenter — aki 1981- ben Koppenhágában „Az ember kérdése és Isten felelete” című művében foglalkozik behatóan a reformáció által felvetett kérdé­sekkel —, arra hívja fel a figyel­met, hogy elsősorban Luther szentírásmagyarázó módszerére kell figyelnünk. Hiszen ő nem akart rendszerező teológus lenni: nem írt dogmatikát, mint Zwing­li, Kálvin, Melanchton vagy Ger­hard János: semmi mást, mint a prédikáció és az egyház ügyét akarta szolgálni. Az evangélium élő szava volt fontos a számára, a kátékat csak azok védelmének tartotta. Nilsson, lundi docens, a modern Luther-kutatás módszereiről szól­va a történet-kritikai módszer szükségére mutat rá: a korábbi­nál nagyobb hangsúlyt kell tenni a társadalmi, politikai, gazdasá­gi és kulturális tényezők feltárá­sára. Másfelől az ökumenikus szempontok erősebb érvényesíté­sét sürgeti: szerinte hiba volna felekezeti hadállásokból dolgozni olyan korban, amelyben lénye­gesebb, ami ma összeköt, mint ami egykor szétválasztott. AZ AMERIKAI KUTATÓK is az ökumenikus módszer és szem­szög elsőbbségét hangsúlyozzák. Eric Gritsch professzor, akinek 1981-ben megjelent munkája ala­pos elemzést ad az egyházi hi­vatal és a gyülekezet kapcsola­táról, hangsúlyozza, hogy mivel Luther a katolikus egyház reform­ját akarta, ezért szempontjai, normái is ökumenikusak voltak. Nemcsak az egyház tanítását akarta reformálni, hanem magát az egyházat, benne az egyházi hivatalt is. Felveti a kérdést, hogy vajon eljut-e az ökumeni­kus keresztyénség oda, hogy a wittenbergi prófétát és profesz- szort a katolicizmus reformátorá­nak is elismerje, s elhiszi-e, hogy 95 tételével nem akart egyház- szakadást. Az északamerikai Luther-kuta- tás különben az utóbbi évtized­ben hihetetlen mértékű előreha­ladást ért el. 1955 és 1976 között 55 kötetben jelentek meg Luther művei angol fordításban. Az 1962-ben megindult Luther-bib- liográfiai munkálatok St. Louis- ban szükségessé tették egy re­formációkutató központ (Center for Reformation Research) léte­sítését. KEVESEN HINNÉK, HOGY A JAPÁN Luther-kutatás milyen eredményeket ért el. Megindítása főként Yoshikazu Tokuzen tokiói evangélikus professzor nevéhez fűződik. Az ez iránt, valamint a római katolicizmus újabb refor­mációkutatási eredményei iránt érdeklődők számára nemsokára Muntag Andor kollégám ír él­ménybeszámolót a Luther-kuta­tók közelmúltban lezajlott erfurti kongresszusáról. Fabiny Tibor Orgonaest Sárváron A TÖRTÉNELMI LEVEGŐJŰ VÁROSBAN évek óta folynak az orgonaestek evangélikus templo­munkban. Ez évben szeptember 4-én került sor erre az alkalom­ra. Solymár Gábor lelkész szívén viseli az orgonakultúra ügyét és több éves munkájának gyümöl­csei mutatkoznak a gyülekezet fokozódó érdeklődésében. Igen fontos körülmény, hogy a temp­lomnak műemlékorgonája van. Dorner Gáspár Albert készítette „400 pengő-forintért” és szállí­totta Szombathelyi műhelyéből „4 hosszú szekéren” sárvári temp­lomunkba, 1851 októberében. Szi­geti Kilián szerint ez Domer egyetlen teljes eredetiségében fennmaradt orgonája. A kis orgona természetesen csuszkaládás, jó állapotban van, és nemesen csengő telt, de friss hangja teljesen betölti a temp­lomot. A szépen megtelt temp­lomban a Luther-évre és a kö­zelgő Bach-jubileumra tekintet­tel, Luther-énekek orgonafeldol­gozásai szerepeltek a műsoron, főleg Bach korálelőjátékok for­májában. (1985-ben lesz 300 éve Bach születésének.) A VENDÉG ORGONISTA Gáncs Aladár először rövid be­vezetésben méltatta Luther éne­keinek, zeneszeretetének jelentő­ségét és kitért arra a sajátos szellemi kapcsolatra, ami össze­köti Luthert és Bach-ot. Ezután következtek a korálelő játékok — egyéb művek keretében. A helyi lelkész egy-egy odaillő Luther- idézettel készítette elő a gyüle­kezetét az orgonaszám elmélyült meghallgatására. Az ilyen orgo­naest egyszerre kulturális és hit­mélyítő jelentőségű alkalom. A kísérőszöveg mintegy „hidat ver” az orgonamuzsika és a gyüleke­zet között. HADD EGÉSZÍTSÜK KI BE­SZÁMOLÓNKAT egy másik ked­ves eseménnyel: ezen a napon a szomszédos gércei gyülekezetben ünnepélyes istentisztelet kereté­ben iktatta be Solymár Gábor h. lelkész a gércei gyülekezet új fel­ügyelőjét dr. Nagy Endre ny. ál­latorvos személyében. Ennek kap­csán a lelkész rövid, de érdekes áttekintést adott a felügyelőkről, akik e században a gyülekezetben szolgáltak. így kapcsolta össze az eddigi szolgálatot a jelennel és a jövővel. Ä gércei gyülekezet gondnoka és egy vásárosmiskei presbiter is meleg szavakkal kö­szöntötte az új felügyelőt, aki meghatott szavakkal válaszolt. Az ünnepi istentiszteletet gazdagí­totta Gáncs Aladár orgonajátéka, aki a sárvárihoz hasonló műsor­ral szolgált. Örömmel említjük meg, hogy pár eve itt is folynak már a rendszeres zenés áhitatok. Bensőséges légkörben folytató­dott az együttlét a parókián tar­tott szeretetvendégségen. ahol a vendég orgonista hosszabban el­beszélgetett presbiterekkel, gyüle­kezeti tagokkal az orgona jelen­tőségéről, szolgálatáról, a gyüle­kezetben. A közölt kép a sárvári műem­lékorgonát ábrázolja. G. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom