Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-17 / 16. szám

Pitnen pátriárka nyílt üzenete R. Reagan

öexelenciája

Rónáid Wilson Reagan úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének

Tisztelt Elnök Űr!

Nem szokása a lelkipásztoroknak, hogy a hatalom birtokosainak dolgába beavatkozzanak. De lelkiismeretem parancsszavának engedelmeskedve, abbeli gond által vezérelve, hogy bűnös földünkön békesség uralkodjék és jóakarat az emberek között (Lk 2, 14) lehetségesnek tartottam, hogy e nyílt üzenettel Önhöz forduljak.

Mélységesen megrázott és őszintén elszomorított engem az ön nemrégi fellépése, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Evangélista Egyesülésének 41. évi közgyűlésén. Engedje meg, hogy őszinte legyek! Az ön fellépésének betűje és szelleme — akarta ezt ön vagy sem — mérhetetlenül távol áll az evangélium tanításától, amelyet Urunk és Megváltónk minden ember számára és minden időkre kinyilatkozott. Az evangéliumi tanítás — törvény minden jó, valódi keresztyén számára, és méginkább az azok számára, akire a sors akaratából egész államok és népek irányítása bízatott.

Keserűséggel és bánattal a szívemben, olvasom az ön harcias felhívásait, amelyek a gyűlölet és az ellenségeskedés magvát hintik el hazám ellen, és veszélyeztetik a békét az egész világon. Ezek a felhívások annál is inkább bűnösök, mert a keresztyén erkölcs köntösébe bújtatták őket.

Nem nekem illene emlékeztetnem Önt, Elnök Űr, az Isten egyik legnagyobb parancsolatára — „ne ölj” (Ex 20, 13) Ez az a parancsolat, amely ott kell, hogy legyen minden valódi keresztyén szívében.

Benne rejlik az evangéliumi tanítás magasztos értelme, ember- szeretete. Éppen e parancsot követve jutunk mi el azon ájdott korba, amelyet az Isteni Ézsiás jövendölt, amidőn a népek „fegyvereikből kapákat készítenek és dárdáikból metszőkéseket és nép népre, kardot nem emel és hadakozást többé nem tanul”. (2. 4)

De ön, Elnök Űr, fellépésében éppenhogy hadakozásra oktat. Harcolni népem és hazám ellen. Vajon szabad-e az Isten szavával igazolni a tömegpusztító fegyverek eszelős hajszáját? Vajon lehet-e betartani azt a parancsolatot, amely úgy szól, hogy „Ne ölj” és ugyanakkor „a korlátozott nukleáris háború” megengedhe- tőségéről, „a totális nukleáris háborúról,” „az első nukleáris csapásról”, „a nukleáris háborúban aratott győzelemről” és egyéb bűnös és vétkes elgondolásról beszélni? Háború, háború, háború... És hol a „ne ölj” parancsa, Elnök Űr?

Nem merem azt gondolni, hogy ön és az ön tanácsadói nem tudják, hogy mit cselekszenek, nem tudják, hogy a nukleáris fegyver a mi korunkban olyan, hogyha azt egyszer beindították, minden élőt képes elpusztítani a földön. Dehát akkor hogyan lehet összeegyeztetni az ön ragaszkodását a keresztyén etika és erkölcs iránt azzal a kitartó törekvésével, hogy hozzászoktassa honfitársait a nukleáris háború — egy valóságos Armagedonnak nevezhető háború megengedhetőségét és elkerülhetetlenségét állító gondolathoz.

ön, a keresztyén értékek állhatatos védelmezőjének hirdeti magát. De hogyan békítsük ezt az ön beszédének azon pátoszával, amely a mind újabb és újabb fegyverfajták gyártását igyekszik igazolni, olyan fegyvereket, amelyek nemcsak ezen értékeket képesek szétrombolni, de a Földet is el tudják pusztítani; a Földet, amelyen az Isten Fia felebaráti szeretetet prédikál. >

Nehéz időkben élünk, amikor az emberek és az államok közötti ellenségeskedést és viszályt, a nyomort, az éhínséget, a betegségeket sok országban még nem győzték le. Az emberi géniusz által létrehozott tökéletes gépek és eszközök segedelmükre lehetnének az embereknek, hogy megszabaduljanak mindezektől a nyavalyáktól és nyomorúságtól. De ezen gépek és eszközök egyúttal képesek arra is, hogy véget vessenek az egész emberi nemnek. Ezért oly nagy ma minden államférfi felelőssége, különösen pedig a nagyhatalmak vezetőié, akiktől sok vonatkozásban függ az, hogy az életet és a jót vagy halált és a gondot válasszák-e, (5 Móz 30, 15, 19.) népeiknek és az egész emberiségnek. Felelősség a tetteikért is, és szavaikért is, miként erre tanít bennünket Krisztus. (Mt 15, 11)

Igen, szavunk is tett. És milyen az Ön szava Elnök Ür? ön megengedhetőnek tartotta önön számára — egy keresztyén számára — hogy „a romlás gócának”, „bűnös birodalomnak” nevezzen egy olyan országot amelyet csaknem 250 millió ember lakja, egy olyan országot, amely vállain viselte a fasiszta hordák elleni legnagyobb csata terhét, egy olyan országot, amely sohasem harcolt az Egyesült Államok ellen és a jövőben sem szándékozik kardot emelni reá.

Vajon lehet-e alap arra, hogy követ vessenek országomra (Jón 8, 7), hogy ítélkezhessenek és megróják társadalmunkat, mint „az emberiség történetének szomorú és véletlen fejezetét?”

Egy keresztyén szájából az igazságnak kellene szólnia és csakis a szeretetet hozó igazságnak. Az igazság, a kölcsönös bizodalmát kell, hogy gyarapítsa, de nem torzíthatja a valót — így mondja ki a Kerekasztal Értekezlet Nyilatkozata, amely konferenciát az egyházunk meghívására a „Vallási személyiségek az élet szent adományának, a nukleáris katasztrófától való megmentéséért” elnevezésű Világkonferencia Munkaelnöksége ez év márciusának elején Moszkvában tartott. A Kerékasztal Értekezlet Nyilatkozatának címe: „A nukleáris fegyverek befagyasztása fordulópont: erkölcsi imperatívusz és gazdasági szükségszerűség”. A Nyilatkozat . töbhek között azt a tételt. hangoztatja, hogy a befagyasztás erkölcsi jelentősége az életnek, mifit szent adománynak az értelmezésén, a nemzetközi etika követelményein alapul, és hogy ennek a befagyasztásnak sürgős va- lóraváltásáért a kormányok erkölcsi felelősséggel tartoznak, ön pedig beszédében az ellenkező állásponthoz tartja magát.

A Szovjetunió — hatalmas és sokarcú ország, ahol a különböző vallású emberek és nemhivők teljes egyetértésben élnek, tisztelettel vannak mindenki azon joga iránt, hogy az Alkotmány által garantált lelkiismereti szabadságát gyakorolja. A mi Orosz Ortodox Egyházunk arra készül, hogy néhány év múlva ünnepélyesen megemlékezzen ezeréves fennállásáról. Üdvözítő küldetését az egyházi kánonok és hagyományok szerint végzi, és az állami intézmények nem avatkoznak bele az életébe. Ugyanígy teljesíti küldetését a többi keresztyén egyház is, (a Grúz Ortodox Egyház, az örmény Apostoli Egyház, a Római Katolikus Egyház, az Evangélikus-Lutheránus; a Baptista, a Református, a Metodista és más egyházak), a mohamedánok és a buddhisták lelkészi hivatalai, az izraelita közösségek.

Mi, az Orosz Ortodox Egyház Püspöki Kara, Klérusa és a világi hívők — országunk teljesjogú állampolgárai és hazafiai vagyunk. Mi őszintén támogatjuk a Szovjet állam nemes erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris háborút, hogy általános és teljes leszerelést érjünk el, hogy az összes állam közötti kapcsolatban semminemű különbségtétel nélkül, a békés együttélés elve érvényesüljön. Igen mi egész lelkűnkkel egyetértünk a Szovjet állam magasztos béketeremtő tevékenységével, amely hozzájárul,

elősegíti Ézsaiás próféta jóslatának valóraváltását. Mi is erre törekszünk, és erőnkhöz mérten hozzájárulunk a béke diadalának ügyéhez. Mélységes megelégedettség hat át bennünket, hogy pozitív visszhangra találunk az Amerikai Egyesült Államok egyházi köreiben. S hogyan is lehetséges azzal vádolni amerikai testvéreinket a Krisztusban, hogy állítólag katonai és erkölcsi gyengeség állapotába akarnák hozni országukat, mint ahogy ön vádolta őket beszédében? Nem, mi meg vagyunk győződve, hogy szülőhazájukat ők békeszeretőnek, erkölcsileg egészségesnek és virágzónak akarják látni. De úgy törekszenek erre, hogy közben nem szigetelődnek el a Szovjetunióban élő hittestvéreiktől, nem az erő pozícióból törekszenek erre, amiként ön szólít fel, hanem a hit és az ész poziciójából. Ez az egyetlen álláspont és az egyetlen erő, amely összhangban van a Krisztusi tanítással.

Mostani erőfeszítéseinkben lelkesítő támogatást merítünk abból, miként viszonyul a béke és a háború kérdéseihez a hivők sokadalma, az USA-ban. Tanúságot téve a legmagasztosabb értékek — a béke, az igazságosság és az emberiség egész családjának biztonsága iránti hűségükről, — ők határozottan lépnek fel az esztelen nukleáris hajsza ellen, kiállnak amellett, hogy az atommagban szunyadó erőket ne rombolásra, hanem az emberek javára fordítsák. S ebben ők és velük együtt mi is, az Isteni gondviselés tettét látjuk.

Nincs országunkban egyetlen ember sem, aki a halált hozó fegyverek gyártásából gazdagodna meg, aki a Mammont szolgálná. Nincs nálunk egyetlen ember sem, aki háborút akarna kirobbantani az aranyborjú dicsőítésére (Kir, 12, 28—32). Mi, szovjet állampolgárok és hazafiak békében és barátságban akarunk; élni minden néppel és. álammal. És ön, Elnök Űr, nagy bűnt vesz lelkére, amikor borzalmas, szörnyűséges szovjet fenyegetésről beszél. Ilyen fenyegetés sohasem volt és egyáltalán nem is létezik.

Hát igen, sok éles, igazságtalan, sőt sértő szavakat mondott ön, Elnök Űr a mi hazánkról. És hadd az Űristen legyen bírája önnek.

Tisztelt Elnök Űr!

Ezt a levelet a béke sorsáért érzett aggodalom diktálta, mert a béke sorsa nagy mértékben függ a mi két hatalmas államunk közötti viszony jellegétől, attól, hogy mennyire lesz szilárd a két nagy nép egymás iránti bizalma és kölcsönös tisztelete. Nem, nem követ a keble rejtekében, hanem olajágat tart a kezében az én Hazám. Kétségtelen, hogy Ön ismeri, mennyi békeszerető javaslatot tett az én országom a béke javát szolgáló és nem háborúval fenyegetőző javaslatot. Sajnos, az ön nyilatkozatai Elnök Űr. nyíltan militarista jelleggel bírnak.

Az általam említett Kerékasztal résztvevői az USA és a Szovjetunió kormányaihoz fordultak azzal a felhívással,, hogy amí^ nem késő, jussanak megegyezésre a nukleáris fegyverek befagyasz tása tekintetében.

Megismételve ezt a felhívást, abbeli reményemet fejezem ki, hogy az általam a fentiekben el mondottak megértésre és visszhangra fognak találni az ön lelkében és szívében.

Emlékezzünk tehát, Elnök Űr, hogy mindnyájunknak a maga idejében felelnünk kell majd az Emberfia előtt, hogy miképpen tettünk szolgálatot a felebarátunk javára, amilyen felebarát számunkra, keresztyének számára, minden ember. (Mt 25, 31—46) •

Tisztelettel

Pimcn,

Moszkva és Egész Oroszország Pátriárkája

Öt hónap — öt kiadvány

Sajtóvasárnapon

(Folytatás az 1. oldalról)

karácsonyi ajándékként helyezték el a karácsonyfa alá szeretteiknek. Akik megkapták, azóta is haszonnal forgatják.

(Csak zárójelben említemGneg, hogy decemberben megjelelt a a bibliaolvasó Útmutató és az Evangélikus Naptár, ami „magától értetődő” a számunkra, külön kiadványként nem is tartom számon. De mindkettő Isten drága ajándéka évről évre.)

Azt hittük, hogy a karácsonyi forgalom után egy kis csend következik. Nem így lett. Január végén megjelent dr. Ottlyk Ernő: Luther élete és műve című könyve. Ez egyben külső jele is volt az idei Luther-év kezdetének. (Ebből a kiadványból alig száz példány van már csak Sajtóosztályunkon, s bizony lemaradnak, akik nem időben rendeltek belőle.)

Azután ismét megjelentek az Egyetemi Nyomda számunkra oly kedves szállítói . . . Johanna Ruth Dobschiner: Életre választott

című könyvét szállították, amelyet Rejtő Mária fordított. A dokumentum hitelességével tárja elénk a háború borzalmát, de azt a hitet is, ami szorosan Istenhez kapcsol. És elkezdődött a „kálváriajárás”. . . Sajtóosztályunk kilincsét kézről kézre adták a könyvet keresők. Akik szinte átélték mindazt, amiről a könyv szól. De azok is, akik csak hallottak a háború embertelenségéről. És, azt hiszem, érthető, hogy ebből a könyvből is a nagyobb rész már el is fogyott.

Az ötödik könyvet a húsvét utáni időszakban várjuk. Ez pedig az Evangélikus koráíkönyv, amelyet a győri Széchényi Nyomda készít. E sorok írásának idején a könyv már csak kötésre vár. De a könyv formája, nagysága miatt az ívek összefűzése csak úgy vált lehetővé, hogy a budapesti Kossuth

Nyomda sietett a győriek segítségére. Az ívek összetűzését vállalta túlórában, egy hét végén. Így remélhetjük, hogy a korál- könyv hamarosan megjelenik.

(Ismét csak zárójelben egy újabb könyvről: két hete jelent meg a Corvina Kiadó kiadásában a Luther Márton végrendeletéről dr. Fabiny Tibor összeállításában megjelent kötet magyar és német nyelven, amelyet az állami könyvesboltok árusítanak.)

Gondjaink és örömeink

Vannak gondjaink? Vannak. Néha a sajtóhibákkal, néha egy- egy kötet rossz kötésével. Néha a határidő-eltolódással. De gondjainkat elnyomja az öröm. Öröm afelett, hogy a nyomtatott betűn keresztül is szolgálhatunk Istennek, aki ezt a szolgálatot is reánk bízta. És az öröm mellett megfogalmazódik a köszönet és a hálaadás Istennek azért a sok lehetőségért, amelyet ezen a mostani sajtó vasárnapon is számbavehe- tünk, elsorolhatunk.

Vannak örömeink? Vannak. Örömünk az, hogy nyomdában van az Imádkozzunk együtt Lutherral — ma is című új imádsá- goskönyv, amelyet dr. Hafenscher Károly állított össze. Örömünk az is, hogy nyomdában van dr. Pröh- le Károly fordításában a Luther- év újabb kötete is, Luther Márton négy hitvallása címmel. És örömünk az is, hogy elkészült az

1984. évi bibliaolvasó Útmutató kézirata.

Az idei sajtóvasárnapon megköszönjük a sajtó munkásainak munkáját. És hálatelt szívvel mondunk köszönetét — hívek és az egyházi sajtó munkásai — Isten megtapasztalt szeretetéért, erejéért, és a sok kapott lehetőségért.

Harkányi László

Garai Gábor:

LÉNYEG.:: '■

Csak a bálvány szomjazik áldozatra; ember embernek adjon, ha szeret, magából egy falatnyi lényeget , kéretlen, ingyen s tisztán felmutatva

önnön mélyeiből, s ne is kutassa, mit ér, mit a másik ad ehelyett; kincseik összemérhetedenek, nem latolhatók súlyra, se tucatra,

épp ezért egyenlő esélyűek, ezért váltható valóra a szándék — ha igazi —, hogy kölcsönös ajándék

legyen a józanság s a szédület, mit az emberszabású társulás ad: egymás tükre a lényeg és a látszat.

(Megjelent a költő DELFIN ÉS MEDŰZA című kötetében 1982-ben)

A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA

A Lutheránus Világszövetség küldöttsége: dr. Anza Lema főtitkárhelyettes, Carl Gustaf von Ehrenheim kincstárnok, Gerhard Messner pénzügyi igazgató és dr. Sam Dahlgern Európa-titkár egyházunk elnökségének meghívására március 22—25. között látogatást tett Budapesten. Megbeszéléseket folytattak dr. Káldy

Zoltán püspök-elnökkel, Reuss András külügyi titkárral és dr. Tóth András egyetemi adjunktussal, megtekintették a Budapest Sportcsarnokot és a nagygyűlés résztvevőinek elhelyezésé.- re szolgáló szállodákat, továbbá találkoztak a magyar előkészítő bizottság csoportvezetőivel.

A KERESZTYÉN ÚJSÁGÍRÓK FELADATA: MINDENKI SZAMARA, KÖZÉRTHETŐEN ÍRNI

Dr. Villiam Kniffel, a Nemzetközi Lutheránus Laikus Liga kül- ügyekkel foglalkozó osztályvezetője, a Japán Evangélikus Teológiai Kollégium és Szeminárium hallgatóit arra intette, hogy tartózkodjanak a maguk tevékenységében attól, hogy egyrészt csak keresztyének által érthető megfogalmazásokkal éljenek, másrészt attól, hogy ebben a szolgálatban úgy fogalmazzanak, am^ly megfelel az egyházi kommunikációt anyagilag támogató — koránt sem keresztyéni — igényeinek. „Nekünk, keresztyéneknek, mindig is az a kísértésünk, hogy az evangélium üzenetét olyan komplikálttá tegyük, hogy azt senki

sem érti meg” — mondotta Kniffel. Majd példaként hozta fel azt, hogy az indiai és japán keresztyének egyértelműen és sokszínűén tudják hirdetni az evangélium egyszerű üzenetét, (lwi)

A „tömegkommunikáció” korszakában élünk — ez világjelenség —, s ebben a korban egy kicsit örülhetünk annak, hogy egész egyházunk — benne: a sajtónk — megpróbál „közérthetően” és mindenki számára elfogadhatóan, a diakóniai teológia lényegéről beszélni. S teszi ezt olvasóink, híveink áldozatkézségéről. Mert az Evangélikus Életet az olvasói tartják fenn.

A KELET EURÓPAI EGYHAZAK NŐI KONFERENCIÁJA

A konferencián egyházunk képviseletében Keveházi Lászlóné Czégényi Klára pilisi lelkész vesz részt.

Az európai szocialista országokban élő egyházak női konferenciáját április 20—25. között tartják Kijevben (Szovjetunió).