Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-17 / 16. szám

Albrecht Goes köszöntése

Albrecht Goes, író és lelkész március 22-én töltötte be 75. életévét. Neve nem ismeretlen lapunk — idősebb — olvasói előtt. Három hosszabb elbeszélését — kisregényeknek is nevezhetnénk őket — közöltük lapunkban annak idején. Az Evangélikus Elet 1959. évfolyam 7—17. számaiban az „Égő áldozat’’, 1962. évfolyam 36—50. számaiban a „Nyugtalan éjszaka”, 1966. évfolyam 2—12. számaiban a „Kiskanál” jelent meg folytatásokban.

PAPI CSALÁDBÓL SZÜLETETT 1908-ban a württembergi Langenbeutingenben. Itt, szűkebb hazájában, württembergi gyülekezetekben teljesített lelkészi szolgálatot 1930—1952-ig. Azóta Stuttgartban él mint író, de emellett legalább havonta kétszer prédikál. Tagja a Pen-klubnak, több tudományos és irodalmi társaságnak. Irodalmi munkásságáért számos magas kitüntetésben részesült.

A második világháborúban 5 évig teljesített tábori-lelkészi szolgálatot. Ez időbeni megrendítő élményeit tükrözik fent említett, magyar fordításban is megjelent művei. írt verses köteteket, elmélkedéseket és tanulmányokat — így Paul Gerhardtról és Mozartról is —, prédikációi is több kötetben jelentek meg. Műveit — többször is — kiadták nemcsak Nyugatnémetországban, hanem a Német Demokratikus Köztársaságban is. Ezenfelül lefordították több művét, elsősorban a már említett három kisregényt, angol, svéd, finn, francia,

ZENÉS ÁHÍTAT

lesz április 24-én, vasárnap délután 5 órakor a péteri templomban ,,Kórus- és orgonaművek az egyházzene múltjából és jelenéből” címen.

Közreműködik

a Lutheránia Ének- és Zenekar kamarakórusa, Berczelly István, Szemere Erzsébet, Trajtler Gábor.,

Vezényel:

Weltler .Jenő

karnagy

Igét hirdet:

IFJ. FOLTIN BRUNÖ

spanyol, dán, török, holland, lengyel, japán, olasz, portugál és cseh nyelvre. A „Nyugtalan éjszaka” címűt meg is filmesí- tették.

ALBRECHT GOES MINDEN ÍRÁSÁBAN valamiképpen evangéliumot hirdet, arról a szeretetről tanúskodik, „amely a világot tartja fenn.” A háború és a fasizmus iszonyatát feltáró műveivel emlékeztetni és inteni akar. Saját élete, szolgálata, magatartása példája annak, hogyan lehetett az embertelenség poklában is megmaradni embernek, Jézus tanítványának.

1969-ben két amerikai egyetemi tanár — E. W. Rollins és Harry Zohn — könyvet adott ki Martin Buberről, a nagy zsidó vallásfilozófusról és Albrecht Goesről, „Men of Dialogue”

— A párbeszéd emberei — címmel. A könyv címlapján M. Buber, ótestamentumi prófétákra emlékeztető arcképe tekint ránk, mellette A. Goesé —, a német Wehrmacht egyenruhájában. A meghökkentőnek tűnő összeállítás szándékos. A két férfiút mély barátság fűzte össze, éppen az a párbeszéd, amelyet Isten színe előtt állva folytattak s az elszánt küzdelem a békéért, az emberségért, az életért.

Albrecht Goes — a háború alatt — hazánkban is járt. Egyik itteni megrendítő élményét örökítette meg a „Begegnung in Ungarn” — Találkozás Magyarországon — című írásában.

75. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁVAL szeretettel köszöntjük és hálával gondolunk műveivel végzett szolgálatára. Egyik prédiká- ciós kötetének címe: „Der Knecht macht keinen Lärm” —* A szolga nem lármáz. Utalás ez a címadó prédikáció textusára, Ézsiás 42,1 —8-ra, ahol a próféta az Űr szolgájáról mondja ezt. Az Űr csen- desszavú szolgája akart maradni Goes is minden írásában. Mégis

— a 60. születésnapjára kiadóvállalata által megjelentetett köszöntő könyvecskében — úgy jellemzik műveit, hogy azokban „emelt hangon” szól. Valóban, Goes tanúságtételét nem lehet elereszteni a fülünk mellett. Nem mintha harsány lenne, hanem mert szíven üt és felráz. Ezért lehet hangvételét egy értelemben prófétainak mondani.

Isten tartsa meg közöttünk e mostani prófétáját. Tanúságtételére a kortársaknak továbbra is szükségük van.

Groó Gyula

Luther Márton végrendelete

Dr. Fabiny Tibor új könyve

A Luther-év terméseinek sorában szép, új, tartalmas, izgalmas könyv jelent meg, címe: Luther Márton végrendelete — A reformátor testamentumának tartalmát és történetét, ismerteti Fabiny Tibor (Corvina Kiadó). A napokban vehette kézbe minden evangélikus lelkész örömmel, s jelent meg a könyvesboltokban is, úgy tűnik, nem sokáig lesz kapható. Ez az írás biztatás is, aki szereti reformátorunkat és a szép könyvet, igyekezzen megszerezni.

DE MIÉRT MAGYARORSZÁGON JELENT MEG a német földön élt reformátor végrendeletének ismertetése? Talán nem mindenki tudja: Luther Márton végrendeletének eredeti példánya a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában van. A könyv izgalmas fejezeteket szentel a végrendelet több mint négy évszázados történetének is. Egy árverés útján került ugyanis hozzánk, rajta a felirat: „Carpzow Helmstedtben eladott könyveinek gyűjteményéből vásárolta Jankovich Miklós 40 aranyért 1804-ben.” Ö hozta tehát haza és 1815. február 5-én „az Augustana Confession lévő Vallásnak Leveles Tárjának” ajándékozta, de csak 1845-ben valósult, hogy „az Egyetemes Levéltárba is tétetett.” A végrendelet sorsához tartozik, hogy később megkérdőjelezték hitelességét, majd mikor a próbát kiállta, a második világháború idején megkísérelték Németországba visszaszerezni, a szálak egészen Hitlerig vezettek. A végrendelet azonban egyházúnk birtokában -maradt, egyik legnagyobb kincsünk. Ennek a történetnek érdekfeszítő leírása mellett a könyv közepén maga a végrendelet is látható fénymásolatban. A könyv így méltó hozzájárulás Luther születésének évfordulójához hazai, de világszínvonalon is (német nyelven is megjelent és szó van an- gal kiadásról is).

MAGAS. .SZÍNVONALÚ, TUDOMÁNYOS ÉRTÉKŰ ez a könyv. Már elhunyt égyháztörténész professzorom mondta: az igazán tudományos értékű munka nem egyszerűen egy életrajz ösz- szegyűjtése. Az igazi tudós kutatása tárgyának egyetlen pontján ás mélyre, onnan hoz felszínre új dolgokat és így új megvilágításba kerülhet egy egész élet. Fabiny Tibor most ezt tette. A végrendelet kérdése körül igazán mélyre ásott, sok új adatot talált és hozott, olyanokat, amiket történészeink sem mindnyájan ismertek eddig. De ebből a nézőpontból, a végrendelet szemszögéből nézve szinte az egész Luther- életrajz és életmű kirajzolódik. Luther házasságának, családi életének, anyagi körülményeinek kérdéseiről ennyit és ilyen frissen még nem hallottunk eddig, de megpróbáltatásairól, betegeskedéséről és hallatlan munkabírásáról sem. A könyvön keresztül egészen közel került hozzánk Luther Márton, az ember. A könyv tudományos értékéhez azonban rögtön hozzá kell tennem, hogy ezt a sok adatot, a nehéz jogi kérdéseket és egyéb el nem hanyagolható dolgokat oly szépen fogalmazva, közérthetően, szinte könnyed hangvételben írja a szerző, hogy a könyv mindenkinek egyformán izgalmas, így csak az tud írni, aki birtokolja az anyagot, ugyanakkor akár mint professzor, akár mint előadó széles körökben, állandóan kapcsolatban van az élettel is.

TANÍTÁS ÉS TANÚSKODÁS IS EZ A KÖNYV. A szerző nemcsak egyházi köröknek írta könyvét, hanem olyanoknak is, ajdk az egyház határain kívül élnek. Valljuk meg, így írni nehezebb. A könyv azonban ebből a szempontból is megállja helyét, lebilincseli azokat is, akik ismerik Luthert, de azokat is, akik talán először olvasnak - Lutherről. S mégis, mi legalábbis a sorokon keresztül felismerjük a tanárt, aki most is tanítani akar. Nemcsak Luther „nászának történetét” adja, hanem könyve a házasság rehabilitációja is, hiszen ezt tette a reformáció és erre van szükség napjainkban is. Ebből a szemLVSZ—VATIKÁNI DIALÓGUS

pontból külön érdemes elolvasni a „prológus helyett” és „epilógus helyett” szellemes című és tartalmas fejeseteket. Még tovább kell mennünk. A könyv írója nemcsak professzor, hanem ugyanannak a Krisztusnak megragadottja és ta- ftúja, aki Luthert is formálta annakidején. Ezért írja: „mint csepp a tengerben, úgy tükröződik a végrendelet egész gondolatmenetén a reformáció”. — És: „az ingyen kegyelem felismerés alapján ... Isten az embert embertárs! szolgálatra, a reá bízottakról szerető gondoskodásra szabadította fel.”

\

, SZÉP EZ A KÖNYV. Köszönet illeti a Corvina Kiadót, vezetőjét és munkatársait, közülük is ki kell emelni Barabás Ferencet, aki tervezte a kötetet. Nagyon szép Szerencsés János reprodukciója a borítón. Szépen sikerült a végrendelet másolata is. A könyv' végén látható képek pedig nagymértékben emelik az egész könyv értékét. A képeket nézve szinte Lúther életét végig lehet kísérni szülőházától1 halotti szobájáig. De láthatjuk feleségét, munkatársait és őt magát több képen is. El tudom képzelni,, hogy annak idején, mint az év legszebb könyve is számításba kerülhet.

Amikor megköszönjük a könyvet a szerzőnek s még sok ilyen könyvet várunk tőle, megköszönjük a Corvina Kiadónak is szép munkáját, egyházunk vezetőségének a könyv megjelenésének lehetővé tételét, biztatjuk is olvasóinkat e szép könyv olvasására, hogy valami módon mi is Luther „örökösei”, igazi „hagyatékának”, az általa újra felfedezett evangéliumnak mégvallói és cselekvői legyünk.

Keveházi László

A RÁKOSKERESZTÚRI

templomban április 17-én a fél 1 lórakor kezdődő istentiszteleten előadásra kerül

BACH 104. KANTÁTÁJA „Figyelj ránk Izráel pásztora”

Az ének- és zenekart Spányi Miklós

vezényli.

Igét hirdet:

DR. MUNTAG ANDOR

teológiai akadémiai tanár

p

„O Ember, be szeretlek én!”

Emlékesés Juháss Gyulára

Milyen ismereteket, élményeket ébreszt benünk Juhász Gyulára való emlékezésünk?

Nehéz, hányattatásokkal, szenvedésekkel teli életsors rajzolódik elénk. Sajátos, Juhász Gyula-i hangulatvilág emlékei elevenednek meg bennünk. Remekbe szabott szonettek szép hangzására emlékezünk. Lágy lejtésű, halk szívdobogású jambusok dallama csendül meg fülünkben.

KÖLTÉSZETE ELVÁLASZTHATATLAN A XX. SZÁZADI IRODALMUNK MEGÚJHODÁSÁTÓL, a Nyugat irodalmi forradalmától. A szoros kapcsolat ellenére új színt jelentenek versei a század eleji magyar lírában. Hatnak reá az európai stílusirányzatok (a parnasszizmus szépségkultusza, az impresszionizmus, a szimbolizmus), útkeresésében azonban rátalál egyéni hangjára, önálló költői egyéniség. Érzékenyen reagál kora, környezete problémáira. Lírájának jellegzetes darabjai: tájképek, portrék, szonettekbe tömörített leírások, hangulatok. Sajátos életérzés, egyéni hangulatvilág tükröződik egyszerűsödő stílusú lírájában. Őszinte, mély zengésű, nagy szenvedélyeket hordozó költői életmű az övé.

A művészi szépség rajongójaként indul el írói pályáján, és a haladásnak, a forradalmi átalakulásnak bátor szavú hirdetőjévé vált.

A HUMÁNUM, A MÉLY EMBERSZERETET VEZÉRMOTÍVUMA KÖLTÉSZETÉNEK KEZDETTŐL FOGVA. Himnuszt ír a „diadalmas” emberhez. Meghajtja fejét a dolgozó, a küzdő, alkotó ember előtt: „Sarcol a rögből életet, / ... Győzedelmesen lendül magasba, / És mélységekbe száll tovább!” Együttérez az emberrel. Féltő szeretettel veszi körül a háborús válság idején. A világháború veszélye az életet fenyegeti: „Szép magyar

ősz ege elhervadón / Hány özvegyet lát bágyadt napszemed, / Harmat helyett villantva könnyeket?” A szürke fényű háborús ősz, 1914 ősze egyre keserűbb versek írására készteti. Verseinek visz- szatérő témája a háborús szenvedések panasza, az élet szépségének felmutatása a pusztulás szörnyűségeinek láttán, az erősödő békevágy. „Adj víg karácsonyt és békés telet” — kérleli Istent. „Legszebb virág a béke.” Egyre szenvedélyesebben harcol a béke megvalósításáért. A halk bánatok és a visszafénylő emlékek költőjének hangja 1918 nyarától forradalmasodik. Forradalmi hevület ihleti a Magyar nyár 1918 című versét. Az alföldi határ jelenségeiből villantja fel a tűzre lobbanó szimbolikus táj vízióját. (.,S végtelen mezőkön szőke fényben / Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.” A háború utáni átalakulástól a humanizmus győzelmét várja. A boldog jövőt hirdeti Májusi ódájában: „Legyen majális minden napodon, / Ó Ember, hittel én ezt dalolom.” A munkásotthon homlokára című verse új idők új erkölcsét hirdeti meg, amikor majd a munka méri az ember méltóságát. „Fáj veszni látnom annyi büszke álmot” — panaszolja sJuhász Gyula 1919 végén. A húszas évek elején mindenre ránehezedik a „magyar tél bús köde”.

HA RITKÁBBAN IS, VERSEIT ÁT- ÁTHEVÍTI A FORRADALMI IDŐK EMLÉKE (A márciusi láz). Forradalmi múltunk szimbólummá vált nagy alakjainak — Martinovics, Dózsa, Petőfi — megidé- zése forradalmi tett. Meleg szolidaritás farrósítja át verseit, ha a munkásokról ír. A munkát dicséri, melytől „jövendő győzelmünk ered”, vallomással fordul a

munkáshoz: „Szeretlek nép, munkás, szenvedő." (A munka, Új vallomás)

A MAGYAR TÁJ MOTÍVUMAI KEZDETTŐL ÁTSZÖVIK JUHÁSZ LÍRÁJÁT. A húszas években egyre többször jelenik meg a népi élet témája verseiben, modern életképeiben. A tápai Krisztus közvetlen hangú soraiban „az ősi föld zselléreiről” ír, a falu kisemmizett parasztságáról. A „falusi szent ... testvéri áldással tekint feléjük”, s nekik is „megváltást izent”. A Tápai lagzi misztikus hangulatú, szimbolizáló versében a paraszti sors reménytelenségét, dermedt világát festi meg. A Magyar tél című vers látomásából, dinamikus képeiből a népi sors realitása rajzolódik ki. „Juhász Gyula lírája tért vissza legelébb, nemcsak témájában, de hangjában, hangulatában is a magyar földhöz” — állapítja meg Illyés Gyula.

LÍRÁJÁBAN MINDVÉGIG MEGTALÁLHATÓ AZ ÉLETÖRÖMNEK és az elcsüggedés érzésének konfliktusa. Általában, főleg írói pályája második szakaszában a reménytelen szürkeség adja azon'oan az alapszínt. A magány, a bánat egyazon dallamait variálja. Sok mellőzés, igazságtalan megalázás éri tanárként, íróként egyaránt. Gyengítik idegrendszerét a háborús évek nyomorúságai; időszakos melankóliája egyre súlyosbodik. „Féléletének” töredéklírája helyett egész életművet szeretne alkotni. Él benne a harmónia megteremtésének igénye, de csak ritkán örülhet a megbékélés nyugalmának. A szenvedések és csalódások nyomán kialakul benne a védekezés ösztöne: a magányban találja meg élete egyetlen menedékét, az enyhítő magányban,

ahová nem hatolnak be a vágyak: „Nem érnek mérges vágyak már oda, / Csak remény nélkül tüskétlen az élet, / Ne várj csodát, az élet csoda!”

KERESŐ, NYUGTALAN, BOLDOGSÁGRA VÁGYÓ SZIVE A VALLÁS ÖLÉN PIHEN MEG. „Minden művész lelkében megcsendülnek a szelíd názáreti igéi a nyolc boldogságról.” Szüksége volt bizonytalanságai, reménytelenségei közt a vallás, a Biblia, s általuk Isten biztató erejére, megfogyatkozó hitének erősítésére, lelki sérüléseinek orvoslására. Versei telistele vannak vallásos, bibliai motívumokkal. Az életről, a halálról, az örök életről, az imádságról, a szeretetről valló verseinek olvasgatása maradandó . élményt vált ki: A hegyi beszéd, Béke, A föltámadott, Credo, Lázár az égben, Imádság, Venit summa dies, Harangjáték, Deo ignoto . . . „Mindig erős volt bennem az élet vallásos átérzése.”

PUBLICISZTIKÁJÁBAN ugyanannak a költőnek a tüze lobog, mint verseiben. „Költő akarok lenni és újságíró” — jelenti ki tizennyolc évesen. Hala,dó hagyomány útját járja. Nagy íróink különös jelentőséget tulajdonítottak az újságírásnak. A prózaíró Jókainak, Keménynek, Mikszáthnak és Mórának, a költő Petőfinek, Vajdának és Adynak újságcikkeiben, vezércikkeiben ugyanazok a magyar sorskérdések kapnak hangot, ugyanazzal az írói hevülettel, mint verseikben. Örökükbe lép Juhász is. 1905-től írja politikai cikkeit. Az 1910-es években felforrósodik közírói hangja. Országos és xndéki lapokban — elsősorban a Szeged és Vidékében, majd a Dél-Magyarország- ban — harcol a demokratikus átalakulásért, a békéért, lelkesedik a forradalmi vívmányokért, majd ezeknek megőrzéséért szólít csatasorba.

Születése századik évfordulóján hálával gondolunk életmunkájára. Vajda Aurél

NSZK). Az ülésen a bizottság tagjaként részt vesz dr. Hafens- cher Károly Deák téri igazgatólelkész.

A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közös munkabizottsága május 2—7. között ülést tart Kirchbergben (Stuttgart mellett,