Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-09 / 2. szám
GYERMEKEKNEK. Krisztus országában élni és szolgálni Jn 20, 19—23 Jézus szenvedésének története arról beszél, hogy Jézus tanítványai nagyon gyáva embereknek bizonyultak. Amikor Jézust elfogták, a tanítványok gyáván elfutottak. Csak Péter követte őt a főpap házába. Ö is megtagadta Mesterét, s amikor megtudta, hogy halálra ítélték, ő is elmenekült. A keresztre feszítésnél egyedül János, a szeretett tanítvány volt jelen. A FELTÁMADÁS UTÁN Jé-. zusnak mégis az volt az első gondja, hogy ezeket a gyáva tanítványokat megerősítse és szolgálatba állítsa. Ezért jelent meg a rettegő és félelmükben bezárkózó tanítványai között. A bezárt ajtó nem volt akadály a számára. Szelíden megállt a középen és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” Amikor Jézus látta, hogy tanítványai nem ismerik fel őt, megmutatta nekik sebeit a kezén és az oldalán. Amikor a tanítványok ezt meglátták, nagyon megörültek. Hát mégis igaz a hír, hogy föltámadt — mondogatták egymás között. Jézus akkor ismét megszólalt és így szólt: „Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is elküldlek titeket.” Ezt mondva rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyetek Szentleiket! Akiknek megbocsájtjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak bűnei megmaradnak.” így indította el Jézus tanítványait, hogy az ő országában éljenek és szolgáljanak. JÉZUS MAI TANÍTVÁNYAINAK IS EZ A FELADATA. Bár mi nem tudjuk a tanítványok szolgálatát egyszerűen lemásolni,-Jézus bennünket is hív és küld a szolgálatra. Mit jelent k323lé{íbről számunkra Jézus hívása és küldése? Hogyan tudunk ma Jézusnak szolgálni? Mindenekelőtt úgy, hogy (hallgatunk szavára. Csak addig élünk Krisztus országában, amíg hallgatunk szavára. Ha nem figyelünk rá, nem tartozunk hozzá. Krisztus szavát ma elsősorban a prédikációban hallhatjuk meg. Ha megtanulunk figyelni az igehirdetésre, akkor megtanuljuk azt is, hogy figyeljünk a körülöttünk élő emberekre. Mert a Jézusnak való szolgálat második lépése az, hogy készek legyünk segíteni minden embertársunknak. Annyi ember vár körülöttünk a vigasztaló szóra és a segítő tettre! Ha ezt nem vesszük észre, akkor nem élünk Krisztus országában. Persze ehhez nagy szeretetre van szükség. Csak akkor tudjuk elhordozni a körülöttünk élő embereket és csak akkor lehetünk a segítségükre, ha meg tudunk nekik bocsátani. Ezzel a megbocsátó szeretettel megtaníthatunk másokat is megbocsátani és Isten bocsánatából élni. Ez a legnagyobb szolgálat, amit az embereknek tehetünk. Mert ahol az emberek elfogadják Isten bocsánatát és meg tudnak egymásnak bocsátani, ott igazi öröm és békesség van. Ezt a szolgálatot Jézus legtöbb tanítványa világi munkája és hivatása mellett végzi. Vannak azonban olyan tanítványok is, akiket Jézus egyházi és gyülekezeti szolgálatra hív el. Ilyenek a lelkészek, a presbiterek, a kántorok, a gyülekezeti munkások, vagy a szeretetszolgálat dolgozói. Ha erre a szolgálatra hív el valakit Jézus, akkor engedelmeskedni kell, vállalni kell ezt a különleges szolgálatot is. Azonban ezt a szolgálatot is csak úgy lehet igazán végezni, ha Jézus szavára figyelünk. LUTHER MÁRTON a Kis Káté magyarázatában így foglalja össze a Krisztusnak szolgáló életet: „Jézus Krisztus az én Uram engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől és haláltól és az ördög hatalmától megszabadított és magáévá tett. hogy egészen az övé legyek, az ő országában, ő alatta éljek, neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert ő feltámadott a halálból, él és uralkodik mindörökké.” S. J. A FEGYVERKEZÉS „A VILÁG LEGNAGYOBB BOTRÁNYA” A „világ legnagyobb botrányaként” ítélte el az emelkedő fegyverkezési kiadásokat az angliai és walesi római katolikus püspöki konferencia. A világ minden táján meglevő éhséget és szükséget figyelmen kívül hagyó további fegyverkezés „az emberi jogok brutális megsértését jelenti”. A püspökök aggodalmukat fejezték ki az úfajta atomfegyverek angliai telepítésének terve fölött és ilyen irányban kívánnak tárgyalni kormányuk külügyminiszterével. (epd) „írok nektek, ifjak...” Csak ennyi tenne ? Régi igazság, hogy a Szentírás összefüggéséből kiszakított idézetek, vagy igeversek, sokszor tévútra vezethetik az embert. Azokat az embereket, akik a Szentírásnak egy részletét, idegen szóval „szektorát” az egész Szentírás összefüggéseit figyelmen kívül hagyva értelmezik és magyarázzák „szektásoknak” szokták nevezni. Minden bibliaolvasónak törekednie kell arra, hogy a szektásságnak ezt a veszélyét elkerülje. Ha a Szentírás egészéből kiszakítva értelmeznénk a Zsidókhoz írt levél 11. részének első versét, igen furcsa következtetésekre juthatnánk el. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ennek a kiszakított igeversnek az alapján azt gondolhatnánk, hogy a hit nem más, mint egy kitűzött célhoz való eltökélt ragaszkodás, és az a szilárd meggyőződés, hogy kitűzött céljainkat mindig meg tudjuk valósítani. Az tény, hogy a mindennapi használatban a hit szót sokszor így szokták értelmezni. Ilyen értelemben szoktak beszélni a győzelembe vetett hitről, vagy az emberiség jövőjébe vetett hitről. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a keresztyén ember hite nem ilyen hit és hogy a Zsidókhoz írt levél írója sem ilyen hitről beszél. Az igevers A Világvallások Békekonferenciája, amelyet ez év májusában Moszkvában tartottak, megbízta elnökségét, hogy vizsgálja meg a konferencia eredményeit és mozdítsa elő a konferencia eszméinek, határozatainak megvalósítását. E megbízatásának eleget téve a konferencia elnöksége és titkársága november 24 —25. között Moszkvában ülést tartott. A találkozón a buddhizmus, az iszlám, a zsidóság és a keresztyénség 41 képviselője vett részt. Az ülés résztvevőit üdvözölte Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, áldást kérve munkájukra. Magyarországról dr. Tóth Károly püspök vett részt a tanácskozáson. Filaret, Minsk és Belorusszia metropolitája, a Világvallások Békekonferenciája elnökségének elnöke, aki e találkozón az elnöki tisztet látta el, jelentésében elemezte a világ jelenlegi helyzetét, értékelte a konferencia munkáját és kérte a résztvevőket, tegyenek lépéseket a konferencia további eredményeinek megvalósítása érdekében. Zsid 11, 1/a második részénél lehetne még arra is gondolni hogy a hit lényege annak elhivése, hogy a látható dolgokon kívül, vagy túl is vannak dolgok, amelyek a valósághoz tartoznak. Persze, hogy ez is benne van a keresztyén ember hitében, de a Szentírás egészét figyelembe véve mégsem a „mennyország”, vagy a „pokol” elhivése a keresztyén hit lényege, hanem valami más. A SZENTÍRÁS BIZONYSÁGA SZERINT a látható és a láthatatlan világ mögött valaki áll. Egy személy, aki megteremtette a világot és gondját viseli annak. Ezt a személyt a Szentírás Istennek, Úrnak, Teremtőnek, Gondviselőnek, Megváltónak, vagy Atyának nevezi. A Szentírás arról is beszél, hogy ez az Isten a világot jónak teremtette meg, de az ember engedetlensége következtében a jónak teremtett világban minden összezavarodott. Az ember szívében a bizalom helyett a bizalmatlanság, a szeretet helyett a gyűlölet, a reménység helyett a félelem lett úrrá és elkezdődött az a folyamat, amit „az ember tragédiájának” szoktunk nevezni. Az ember ugyan megpróbálta ezt az összezavarodott világot újra rendbe hozni, azonban kitűnt, hogy az ember ereje kevésnek bizonyult e nagy feladat megvalósításához. Ivliev, a Leningrádi Teológiai Akadémia tanára ismertette a résztvevőkkel, hogy a világ vallásos körei és a világsajtó miként fogadták a moszkvai konferenciát. A résztvevők elfogadtak egy, az ENSZ XXXVU. ülésszaka közgyűlése elnökségéhez, Hollai Imréhez, a közgyűlés elnökéhez szóló üzenetet. Határozatot alkottak, amelyben a békéért való imádkozásra és a leszerelés előmozdítására szólítanak fel. A találkozó résztvevői üzenetet intéztek a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetőihez a jelenlegi genfi tárgyalások sikeres befejezése érdekében. Döntés született arról is, hogy a jövő évben kerekasztal-beszélge- tést rendeznek a nukleáris hidegháború erkölcsi és gazdasági kihatásairól. A találkozó résztvevői táviratban fejezték ki részvétüket Leonyid Iljics Brezs- nyev elhunyta alkalmából. A találkozó befejezéseként Pimen pátriárka fogadást adott a résztvevők tiszteletére. ISTEN AZONBAN SEGÍTSÉGÉRE SIETETT a gonosz ellen reménytelen harcot folytató embernek. Megígérte, hogy teremt egy népet, amelynek szolgálatán keresztül segítséget nyújt az egész emberiségnek a gonosz elleni küzdelemben. Sőt e nép fiaként ő maga jön el e világra, hogy az embert a gonosztól véglegesen és tökéletesen megszabadítsa és helyre állítsa a bizalmat Isten és az ember, valamint az ember és az ember között. A Szentírás nem mas, mint annak leírása, hogyan valósította meg Isten ezt az ígéretét és hogy az emberek hogyan bíztak, vagy nem bíztak Istennek ebben az ígéretében. Amikor a Zsidókhoz írt levél írója „a remélt dologban való bizalom”-ról beszél, akkor Istennek ebben az ígéretében való bizalomra gondol. Amikor Isten Jézusban eljött közénk és beteljesítette ígéretét, az emberek nagy része csak egyszerű embert látott benne. Csak a hit látta meg Jézusban az Istent, csak a hit vette észre, hogy amit Jézus tesz, az az ember számára szabadulást jelent a gonosztól. Csak a hit látta meg a látható dolgok mögött a láthatatlant. Erre a hitre még inkább szükség van, ha figyelembe vesz- szük, hogy Isten Jézus földi életében tulajdonképpen csak elkezdte a megváltás munkáját. Ez a szabadulás teljessé csak akkor lesz, amikor Jézusban Isten újra láthatóan visszajön és új eget és új földet teremt. A gonosz hatalma csak akkor szűnik meg teljesen és csak akkor valósul meg az emberek zavartalan boldogsága. Azonban Isten ebből az eljövendő boldogságból már e földön kóstolót ad az embernek. A Jézus által teremtett közösség boldog öröme már e földön megízlelhető és fogalmat nyújthat az eljövendő boldogság öröméről. Mi tehát a „remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”? Az, hogy bízunk Isten ígéretében, hogy ő ma is, közöttünk is végzi a gonosztól megszabadító, üdvösséget és örömet teremtő munkáját. Az, hogy hitünk szemével mi is megláthatjuk és átélhetjük, hogy amikor az ige és a szentségek által közösségre jutunk Jézussal, Isten szabadító és üdvösséget teremtő munkájának vagyunk a részesei és tanúi. Az, hogy ez az élmény kóstoló Isten országának eljövendő, boldog öröméből, amelyet sóvárogva várunk és amely biztosan eljön egyszer. Mert Isten megígérte, és amit Isten megígért, arra biztosan építhetünk. Selmeczi János Egy sikeres konferencia folytatása Januári krónil&a Amikor most megkezdjük az 1983. esztendőt, ismét egy naptári év sok-sok eseményével, ünnepi és gyászos napjaival lett gazdagabb a történelmünk. Ha ezekben a napokban többet is beszélünk a jövőről, mégis szükséges megemlékeznünk a régiekről, a múltról. Jubileumok és nagy történelmi fordulópontok évfordulói közül tekintsünk át néhányat, amelyek éppen ehhez a hideg, kemény hónapokhoz, januárhoz kötődnek. Január 1. A nagy újulás 1908-ban, ezen a napon jelent meg egy folyóirat, amelynek hatását akkor még senki sem sejtette. A magyar irodalom történetében az egyik legnagyobb hatású és legmagasabb színvonalú lap volt ez: a Nyugat. Ignotus és Osvát Ernő szerkesztésével indulva, Babits, Móricz és Gellért folytatásával felerősödve a századeleji újulásnak fontos területe volt ez. Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy és Krúdy állandó kiadója lett. Irodalmi és művészeti forradalom bázisává fejlődött, de itt kapott nyilvánosságot a Bibliát oly „szentül” kezelő Ady Endre munkássága. A humanizmus sugárzója volt ez akkori magyar sorsunkban. Január 9. A karikatúra mestere. Ezen a napon halt meg 1908- ban Wilhelm Busch, német karikaturista (festő és humorista). A németalföldi mesterek stílusára emlékeztető festményei mellett sokkal híresebbek voltak grafikai alkotáséi. Korának leghíresebb karikaturistája volt hazájában. Több híres lapnak dolgozott. A kevés vonallal is tökéletes kifejezést elérő rajzaihoz maga irta a szellemes, de tisztán gúnyolódó szövegeket. Január 12. A nemzet gyásza A nagy, sztálingrádi fordulatot követően 1943 januárjában ekkor kezdődött magyar történelmünk egyik legszomorúbb sorozata a második világháború frontján, ahol a 2. magyar hadsereg teljesen megsemmisült. 200 000 katona és 50 000 munkaszolgálatos vesztette életét ezekben a napokban. Örök figyelmeztetés és útmutatás ez a békéért való küzdelmünkben mind a mai napig hazánkban. Január 13. Hazánk sorsa 300 évvel ezelőtt, egyháztörténelmünk gyászos évtizede után ekkor ült ősszé a kassai kuruc országgyűlés. Január 23. Mindent feltárni 1783. január 23-án született Stendhal, francia író, a kritikai realizmus egyik első és legjelentősebb európai képviselője. Leghíresebb műveiben az átalakulás korát tárja fel előttünk. „Vörös és fekete” valamint a „Pármai kolostor” című műveit ma már szinte mindenki ismeri, olvassa. Mint olyan ember, akire Napoleon nagy hatással volt, mint csodáló ja hősi képeket, sorsokat vetít elénk regényeiben. Foglalkozott az egyház és állam feszültségének kérdéseivel is. Irodalmi téren kifejtett hatása ma már nem vitatott. Január 24. Hogy fennmaradtunk Magyar népünk és társadalmunk felemelkedésének egyik korai alakját 1458. január 24-én választották meg királlyá. Mátyás király nevéhez fűződik a központi hatalom kiépítése, a humanista műveltség honosítása, terjesztése, valamint az európai kultúra hazai kiépítése. Felemelkedés és stabilizáció volt az uralkodása több szempontból, enélkül még kritikusabb lett volna a történelmi sorsunk a középkor későbbi küzdelmeiben. A reformáció előtti nyitás egyik fontos lépése volt az, ahogyan Hunyadi Mátyás irányította, vezette népünk sorsát. Január 27. Különös teológus 175 éve született David Friedrich Strauss, a teológiatörténet kiemelkedő alakja. A modern protestantizmus egyik legszélsőségesebb képviselője. Munkássága egyértelmű kihívás volt a 19. századi teológiának. Fő művei: Jézus élete (1835) és Keresztyén dogmatika (1840-1841). Mindkettő nagy vihart kavart. Az első robbanásszerűen tette ismertté szerzőjét és buktatta is el az „akadémiai nyugodt pályafutásában”. Mitológiai megközelítésével mint egyik első radikális keresztény vallásbölcselkedő óriási hatással volt a későbbi teológiai tudományos fejlődésre. Szélsőséges tanaival ébresztette a nem sokkal utána felszínre kerülő bibliacentrikus nézeteket. Január 29. A nemzet kultúrájáért 1858. január 29-én halt meg Lendvay Márton, híres színész. Családja neves színészdinasztiaként írta be magát kultúrtörténetünkbe. Hosszú vándorszínészkedés után 1838-tól a Nemzeti Színházban játszik, ahol az elsők között van. Híres klasszikus szerepeket alakít (Othello, Hamlet, Bánk bán, III. Richárd). Temetésének szolgálatát Székács József püspök végezte. Január 31. Ma is olvassuk 50 éve hunyt el ezen a napon John Galsworthy Nobel-díjas angol író. Az angol uralkodó osztály, a nagypolgárság és az arisztokrácia életének keresztmetszetét, típusainak realista rajzát adja. Egy család életén, sorsán keresztül ábrázolja a kapitalizmus bomlásának idejét. Művészete nálunk is ismert anyag. A Forsyte Saga és a Modern komédia regényciklusok a főbb művei. Igaz, hogy az első világháború után csak „visszakacsintás” a művészete, de a típus-ábrázolása így is kiemelkedő. A Pen Club első elnöke volt. Történelmünktől az irodalmi élet sok-sok arcáig rajzolódnak ki előttünk ezek a sorsok. Egyikre közvetlenül gondolhatunk, a másikra úgy, hogy beletartozunk az egyetemes kultúra élvezőinek sorába és fogyasztjuk a gyümölcsöket. De bárhová is tartozzon bármelyik dátum, megérdemlik, hogy gondoljunk rájuk. Szabó Lajos
