Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-09 / 2. szám

Isten tenyerében A dunaharaszti templom felszentelése Szentháromság, egyház és világ Európai egyházak teológiai tanácskozása November végén rendezte meg ebben az esztendőben a második teológiai konferenciáját kontinensünk protestáns és ortodox egyhá­zainak nemzetközi szervezete. Húsz európai országból jöttek el az evangélikus, református, anglikán, ortodox és szabadegyházi (bap­tista és metodista) delegátusok. A római katolikus egyház európai szervezete is hivatalosan képviseltette magát. Hazánkból Kovách Attila református püspök, dr. Nagy József baptista teológiai igazgató és e sorok írója vett részt az ökumenikus nemzetközi találkozón. Goslar — a megelevenedett középkor Az európai teológiai tanácskozást a Német Szövetségi Köztársaság­ban, a Braunschweigi Evangélikus Tartományi Egyház modern kon­ferencia-központjában tartották. Szólnunk kell először néhány szót magáról a színhelyről is: Goslarról. Kevés olyan városa van Európá­nak, ahol a középkor világa annyira közel kerülne az emberhez, mint ebben ,az északnémet kisvárosban. Több mint ezer éve ismert Európa térképén. A középkor századaiban hosszú ideig a német-római csá­szárok egyik székhelye, ugyanakkor az ércbányászat egyik központ­ja volt. Kanyargós, szűk utcái, a hatalmas városfalak és őrtornyok, a színpompás, fafaragásokkal díszített gerendás házak, a sok román és gótikus templom (harminckettő van belőlük), a császári palota és dóm maradványai rengeteg látogatót vonzanak a világ minden ré­széből. A késő őszi napsütésben már csendes volt a város. De a piac­téren mégis százak hallgatták a harangjátékot. A mesteri hozzáértés­sel renovált, színpompás középkori utcasorok, a céhek gyönyörű székházai felejthetetlen képet adtak arról, hogyan is éltek egy gaz­dag, büszke császárváros lakói hat-nyolcszáz évvel ezelőtt. A teológiai tanácskozás Glen G. Williams főtitkár megnyitójával kezdődött, majd az új braunschweigi evangélikus püspök, Gerhard Müller professzor, üd­vözölte a résztvevőket. A konferencia főelőadását a neves német teo­lógiai professzor, Jürgen Moltmann, az egyik ezt követő referátumot Nagy József professzor tartotta. A konferencia ezután három munka- csoportban tanácskozott tovább. A főtéma így hangzott: „A Szent- háromság kiengesztelő ereje az egyházban és a világban”. A minden keresztyént összekötő Szentháromság-hit mai tartalmát igyekeztek megeleveníteni az előadók. Moltmann professzor igen ér­dekesen mutatott rá arra, hogy a háromságos egy Istenben való hit hogyan határozta meg kétezer éven át a keresztyénség felfogását az emberi közösségről: az egyes ember csak a másokkal való közösség­ben válik igazán emberré; a közösség azonban nem szünteti meg a személy értékét és önállóságát. Amint a szeretet a három isteni sze­mélyt, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket összekötő erő, ugyanúgy a szeretetnek kell közösséget teremtenie az egyes személy és az embe­ri közösségek között. Közösség az egyházban Aki talán azt gondolná, hogy a Szentháromság hite valatRi ;r£gjj idejétmúlt dogma, azt ez a tanácskozás újra meggyőzhette arról, hogy a Szentháromság hite milyen erőteljes indításokat adhat ma is az egyházaknak és a világban élő keresztyéneknek. Az egyházak életében a Szentháromság hármas egységéhez ha­sonlóan kell a sokféleségnek, de ugyanakkor az alapvető egységnek is kifejeződnie. Isten egysége a három isteni személyben modellje az egyházak és a keresztyének közötti kapcsolatnak: az egyházak csak az egymással való szeretetközösségben valósíthatják meg közös Uruk, Jézus Krisztus, akaratát. Az egyházak egysége — állapítja meg a ta­nácskozás egyik jelentése — nem jelent egyformaságot. A Szenthá­romság modellje szerint az egyházak egysége is közösségükben, közös szolgálatukban jut kifejezésre. Természetesen rámutatott a konferen­cia arra is, milyen sok ellentét, türelmetlenség, szeretet- és megértés­hiány sötétíti ma is az egyházak egymáshoz való kapcsolatait. Ezek­nek a legyőzése a bűnbánat és az imádság útján állandó feladatunk. Szeretet a világban De a Szentháromság-tan mélységeinek, gazdagságának a feltárásá­ban a konferencia nem állt meg az egyház határainál; tovább tekin­tett a mai világra. Rámutatott arra, hogy a Szentháromság-hitből ho­gyan következik a népek közösségének, az emberiség egységének a szolgálata. Szembe fordulunk minden olyan egyoldalúsággal — mond­ja a harmadik munkacsoport jelentése — amely szét akarná választa­ni, el akarná szakítani egymástól a keresztyén lelki életet (spirit.ua- litást) és a társadalmi felelősséget a világban. Az egyházaknak és a hivő embereknek ma a szeretet közösségteremtő útján kell járniuk abban a társadalomban, amelyben élnek. Az igazságosság, a fajok és népek közötti bizalom, a béke követeinek, munkásainak kell lenniük halálos veszélyektől fenyegetett, modern világunkban. Három fontos szolgálati területet nevezett meg ebben a vonatko­zásban a goslari teológiai konferencia: a szüntelen fáradozást a bé­kéért és a népek közötti kiengesztelődésért, a-bizalom és béke légkö­réért — az aktív szolgálatot egy új és igazságosabb, emberség: sebb világrend létrehozásáért a szenvedő, éhező százmilliók érdekében — és egy olyan életforma megteremtéséért, amely egyformán számol az emberi élet és a természet élete védelmével. összefoglalva az ötnapos nemzetközi egyházi tanácskozás eredmé­nyét: Szentháromság-hitünk ma is olyan mérhetetlen erő, amelyből az emberek, egyházak és a népek, fajok közötti egység és szeretet erői áradnak ki reánk és világunkra. — Nagy Gyula Templomépífési offertorium A mai vasárnapon az istentiszteleteken összegyűlt perselypénzt Or­szágos Egyházunk a templomot, imaházat, lelkészlakást építő vagy felújító gyülekezetek támogatására továbbítja. E szép cél érdekében kérjük hittestvéreink szívből jövő, készséges hálaáldozatát. REPÜLŐJEGY REAGAN ELNÖKNEK GENFBE A DUNAHARASZTI GYÜLE­KEZET — mindjárt a főváros ha­tárában — a Pestmegyei egyház­megye egyik legnagyobb kiterje­désű gyülekezete. Hozzátartozik Dunaharasztin kívül Soroksár, Taksony, Dunavarsány, de az egész Csepel-sziget, másként ki­fejezve a Ráckevei járás. Ha a lelkész be akarja utazni gyüleke­zete területét oda-vissza körülbe­lül 100 kilométert kell utaznia és nem kevesebb mint 27 községbe kell belátogatnia, ami a mai vi­szonyok között is komoly teljesít­mény. Ugyanakkor más oldalról ez a gyülekezet létszámát tekint­ve az egyik legkisebb pestmegyei evangélikus gyülekezet is. Hogy mindez egészen világos legyén, néhány adat: Dunaharasztiban 325, Soroksáron, Dunavarsány- ban és Taksonyban 155, a rácke­vei járás 13 községében pedig 170 evangélikus testvért tart szá­mon a lelkész és a gyülekezet ve. zetösége. Ez összesen 650 gyüleke­zeti tag ekkora területen, vagy­is itt aztán igazán szórványgyüle­kezetről van szó. A dunaharaszti gyülekezet ugyanakkor erősödő és erőt su­gárzó gyülekezet is. Volt olyan idő, amikor néhányan, talán egye. sek a gyülekezet tagjai közül is úgy gondolkoztak, hogy a jövő kérdéses vagy legalábbis az ön­állóság, és ezt a hatalmas kiter­jedésű területet oda kell csatol­ni valamihez. Ugyanakkor pedig maga a gyülekezet, amelyik 1932- ben önállósult, óriási erőfeszítése­ket tett többször is. Még a háború előtt templomot készültek építe­ni. A meglevő telken már szinte együtt volt az építési anyag is, amikor a háború vihara ezt is el­sodorta. Az ötvenes években egy gyülekezeti épületeit akartak épí­teni, akkor pedig az 56-os évek eseményei tették azt lehetetlenné. A hatvanas években épült fel mégis egy. iroda, ami egyben gyü­lekezeti terem is volt. EZT AZ ÉPÜLETET AZ ÉVEK SORÁN , amely egyébként javí­tásra is szorult, „kinőtte” a gyü­lekezet. így született meg a gon­dolat: Jó lenne javítani, alakíta­ni és bővíteni az épületet. Ekkor már a sokáig hűségesen szolgált és azóta elhunyt Lukács László után Lehel László lelkész állott a gyülekezet élén. Az új lelkész tudását, hitét és fiatalos életere­jét beleadva a szolgálatba már két éve hirdeti az igét ebben a gyülekezetben, s ez idő alatt, mint­ha a gyülekezet is „megfiatalo­dott” volna, belsőleg, de fiatal ar­cok is feltűnnek. „Csak megha­tottság és megilletődöttség, az Is­ten előtti alázat hangján tudok szólni arról, amit a ma nemze­déke e szórványgyülekezet tett anyagiakban, a közmunka szer­vezésében, az erkölcsi felelősség- vállalásban, a szabadidejének fel­áldozásával, egyházszeretetének megnyilvánulásában” — mondot­ta jelentésében a gyülekezet lel­késze. S végtelenül rövid idő alatt voltaképpen néhány hónap alatt, ami szintén példátlan, kialakultak az imaházból az új templom és épület körvonalai,, amely mere- dekebb tetőszerkezetével impo­záns külsőt is nyújt. Az épületben pedig a templom termén kívül egy szép előtérből nyílnak az iroda, teakonyha és egyéb helyiségek. Az egész munkát a lelkészen és ifj. Ritter Dezső felügyelőn kí­vül kézben tartotta, tervezte és vezette Marosi Gábor építész-ter­vező, kivitelezte Fodor László épí­tőmester és más mesterek is, akik átvették a gyülekezettől a lelkese­dést. A munka mögött segítőkészen állt egész evangélikus egyházunk is. Az építkezés támogatást ka­pott külföldi testvérek segítségé­ből, a Gyülekezeti Segélyből és az egyházmegye gyülekezeteitől is. Maga a maroknyi szórványgyü­lekezet pedig mintegy 200 000.— Ft.-ot adott össze a társadalmi munkáról nem is beszélve. ÍGY ÉRKEZETT EL A FEL­SZENTELÉS ÜNNEPE. A fel­szentelés szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végezte. Felemelő pillanat volt, amikor megnyílt a templom ajtaja és a gyülekezet az „Erős vár a mi Istenünk” éneklése közben bevonult, sokak szeme könnyes lett ezekben a pillanatokban. Ugyanakkor azon­ban az is kiderült, hogy a nagy vendégseregnek kicsi a templom, sokan kiszorultak, fontos vendé­gek is kívül rekedtek sajnála­tunkra. „Jöjjetek, boruljunk le, hajol­junk meg, térdeljünk le alkotónk az Ür előtt, mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, a ke­zére bízott nyáj vagyunk” — hangzott a 95. zsoltár alapján a felszentelési istentisztelet igéje. Felhívás ez az ige — hallottuk az igehirdetésben —, s amire hív, azt a zsoltáríró nagyon, végered­ményben ugyanazt több szóval is hangsúlyozza. Lényegében azt le­het mondani, hogy Isten ezen az igén keresztül hitre hívja a gyü­lekezetei. Enélkül a hit nélkül hiába épül templom, hiába van együtt gyülekezet, hiába szép al­kalom. A hit lényege pedig ösz- szefoglalva: Isten tenyerében él­hetünk. Szórványgyülekezet min­den tagja, de minden keresztyén ember tudhatja, vallhatja ezt, sőt, tapasztalhatja is. Aki azon­ban Isten tenyerében tudja ma­gát, annak azt is tudnia kell, hogy ez a zsoltár a világot teremtő Is­tenről szól, akinek az egész világ tenyerében van. Ha pedig ezt tudjuk és hittel valljuk, akkor ne­künk is felelősséget kell érez- nünk Isten világáért, amely a mi világunk is. Ha és amennyire élünk Isten tenyerében, úgy és annyira tudunk mi is szolgálni világunkért, annak békéjéért, ha­ladásáért és „kis világunkért” is, amelyben élünk. Az igehidetést „bekeretezte” és az ünnepélyt gaz­dagította az irsai testvérgyüleke­zet énekkarának szolgálata annak is bizonyságául, hogy ez a test­vérgyülekezeti kapcsolat erős és építő. A VENDÉGEK SZÁMA IS MU­TATTA az alkalom jelentőségét. Jelen volt dr. Karner Ágoston or­szágos egyházi főtitkár, Szemerei Zoltán osztályvezető is és az or­szágos egyházi iroda munkatár­sai. Eljött Gottfried Mireau, aki hazánkban dolgozik a Lutheránus Világszövetség információs lap­jának szerkesztőjeként. Mezősi György csepeli lelkész, az Evangélikus Élet szerkesztője is vendégünk volt. A püspökkel és a helyi lelkésszel szolgált a na­gyon szép, márvány mensa-oltár- náí Keveházi László esperes is. Itt volt a fiatal lelkész édesapja Lehel Ferenc nyugdíjas lelkész is. Üdvözölhettük dr. Bajusz Ferenc református teológiai tanárt is és Faragó Tibor helyi református, és Varga Boldizsár baptista lelkészt is. Eljött sok lelkész az egyház­megyéből, Detre László nyugdí­jas lelkész, volt esperes is, aki ennek a gyülekezetnek aktív tag­ja most. Megragadó percek vol­tak, amikor a lelkészek áldó kéz­zel énekelték az ősi „Confirma”-t. S persze mindenhonnan eljöttek a szórványgyülekezet tagjai és sokan más gyülekezetekből is, hogy együtt örüljenek. AZ ISTENTISZTELET UTÁNI KÖZGYŰLÉST a gyülekezet fel­ügyelője vezette jó házigazda módján, majd lelkész, ő és a gyü­lekezet háziasszonyai gazdagon terített asztalhoz hívták a vendé­geket. A dunaharaszti gyülekezet an­nak példája, hogy Isten tenyerén nemcsnak elrejtőzni lehet, hanem erősödni, erőt meríteni a szolgá­latra is. K. L. Az amerikai lakosság 79 száza­léka támogatja a „befagyasztás!” mozgalom céljait, mondotta Münchenben a mozgalom egyik vezető személyisége Tony Wat­kins baptista lelkész. Nyilatkoza­tában hitet tett a világkérdések politikai-tárgyalási megoldása mellett. Az amerikai békemozgalom „repülőjegyet váltott Reagan el­nöknek Genfbe”, az itt folyó le­szerelési tárgyalásokra, (epd) Bódás János: Elé megfjeh A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep ... Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár, a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül, lm, most hólepetten én is fehér lettem! ... De csak kívül! Jön már, Kinek vére megmos hófehérre, elé megyek. Szívem trónjára ül hogy általa belül tiszta legyek. (Megjelent a költő VIRÁG A SZIKLÁN című kötetében 1982-ben) Hazafias Népfront sajtótájékoztató Dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos tanácsának tit­kára összefoglaló előadásban tájékoztatta az egyházi újságírókat a mozgalom elmúlt évi eredményeiről és tapasztalatairól, valamint az 1983. évi tervekről. A tájékoztatót gazdag eszmecsere követte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom