Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-20 / 12. szám

* ártatlan vagyok... ÁRTATLAN VAGYOK! DE SOKSZOR MENTEGETŐZÜNK ÍGY életünk folyamán! Legtöbbször így mondjuk: „vagyok”. Nem a má­sik, mások ártatlanok, vétlenek, hanem én vagyok ártatlan, én nem vétettem. Mennyi mentséget tudunk felhozni, ha valaki mégis kétség­be vonja ártatlanságunkat! Megromlik a kapcsolat a házastársak kö­zött? Természetesen: a másik a hibás. Ö az önző, a kibírhatatlan, az ideges... Nem értik meg egymást a nemzedékek? Szülők a gyerme­keket okolják. Ök a szemtelenek, engedetlenek, könnyelműek ... A gyermekek a szülők felé fordítják a vádat: értetlenek, maradi gon­dolkodásúak, kicsinyesek. Rossz a munkahelyi légkör? A munkatárs, a főnök az elviselhetetlen, gáncsoskodó. Én ..., én természetesen ár­tatlan vagyok. Nagypéntek hajnalán a kiáltozó, felbujtott tömeg elé kiállva Pilá- • tus is így mentegetőzött: Ártatlan vagyok... A régi zsidó szokást is­merve vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság szeme láttára és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől”. A TÖRTÉNELEM NEM SOK JÖT JEGYEZ FEL PILÁTUSRÓL. Zsarnoki kegyetlenséggel gyakorolta hatalmát. Sokszor került emiatt összeütközésbe a rábízott tartomány népével, még felettesei rosszal­lását is magára vonta önkényeskedéseivel. Jézus ügyében azonban — így írják le az evangéliumok —, mintha gondosan vigyázna a törvényességre, s az igazság kiderítésére. Tudta, hogy „irigységből szolgáltatták ki Jézust” — írja Márk evangéliuma. Lukács szerint így szólt: „Semmi bűnt nem találok ebben az ember­ben”. Ezt János evangéliuma is megerősíti, hozzátéve: „Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani”. Tudta Jézus ellenségeinek hátsó szándékát. Felismerte Jézus ártatlanságát. Sőt, kísérletet tett szabadonbocsátására. Mégis, ő az, aki „aláírta”, engedélyezte Jézus keresztre feszítését. Ártatlan volt Pilátus? Aligha. Ismerte vagy legalábbis megsejtette az igazságot Jézus ügyében, de nem merte vállalni. Lelkiismerete ellenére cselekedett. Hatalmát fél­tette? Félt a közhangulattól? Be akarta hízelegni magát a főpapok és vének előtt? Tettének indítékát nem mondják, csak sejtetik az evangéliumok. PILÁTUS MAGATARTÁSÁT, TETTÉT AZONBAN nem azért je­gyezték fel az evangéliumok, hogy egy régen élt ember magatartása felett törjenek pálcát. Örök emberi kísértés, bűn: tudni a jót, csele­kedni a rosszat. Mi keresztyének sem vagyunk mentesek ettől. Jó, ha böjt idején magunkba nézünk: hányszor maradunk alul az óembe­rünkkel való harcban, amiről Pál apostol is beszél. Máté evangélista még egy vonással színesíti Pilátus alakját: fele­ségétől kap üzenetet, hogy ne avatkozzon Jézus dolgába. Honnan sejti meg ez a pogány asszony, hogy itt valami igazságtalanság ké­szül? Másutt nincs szó erről az asszonyról az evangéliumok történe­teiben. Gyűlölettől fűtött főpapok, felizgatott tömeg kiáltja, követeli Pilátustól: feszítsd meg, feszítsd meg Jézust! Egy csöndes, asszonyi hang figyelmezteti: ne tedd! Ilyen csöndes, halk figyelmeztetésként szólal meg bennünk a lelki­ismeret hangja: ne tedd! Emlékeztet Isten igéjére, mutatja a helyes utat. Vagy valakin keresztül figyelmeztet Isten: nincs igazad, lásd be tévedéseidet, még van lehetőséged újat kezdeni. Vajon meghalljuk-e a figyelmeztetést? PILÁTUS A LÁTVÁNYOS KÉZMOSÁSSAL nemcsak a maga ár­tatlanságáról akarja meggyőzni önmagát és nézőit. Jelképes cseleke­detével a gyilkosság bűnét másokra hárítja. Másokra, akik ezt ma­gukra is vállalják: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” Jól bevált védekezés: a magam bűnét, annak következményeit má­sokra hárítani. Én ártatlan vagyok, de mások... Én vétettem,de má­sokra hárítom a következményeket. Ki mondhatja el a szenvedéstörténet szereplői közül önmagáról, hogy „ártatlan vagyok”? Emberek közül senki. Egy Valaki mondhatta volna el, de 0 hallgatott. Nem mentegető­zött, nem vádolt másokat, nem hárította másokra a bűn következmé­nyét, hanem magára vette. Jézus mondhatta volna el ezt egyedül ma­gáról. Ezért szólítjuk Öt így böjt idején és úrvacsoravétel alkalmával is az ősi liturgikus ének szavaival: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miér­tünk megholtál... Irgalmazz nékünk! Sárkány Tiborné Luther-év Krisztussá! Werner Leich thiiringiai evangélikus püspök látogatása Az utolsó pillanatban kellett még módosítani a terveket, mert Werner Leich püspök és felesége a vártnál csak egy nappal később tudott elindulni Eisenachból, ahol Wartburg vára magasodik a vá­ros fölé. Nem most először tör­tént meg, hogy egy Német De­mokratikus Köztársaságbeli püs­pök és egyháza egyes nyugatné­met sajtószervek és tévéállomá­sok támadásának célpontjává lesz, mert az egyházak kritikai ki­jelentéseik ellenére sem vállal­ják az ellenzék szerepét. Az ár­nyalt álláspontot tisztázni kellett, mielőtt a püspök elindul Magyar- országra. A hivatalos meghívás már né­hány éve megérkezett Eisenachba, hogy az előd, dr. Ingo Braecklein püspök 1974 októberi látogatásá­nak (Ev. Élet 1974. nov. 3.) foly­tatásaként az 1978. május 4-én beiktatott új thüringiai püspök is tegyen látogatást egyházunk­nál. Az azóta eltelt időben hét­száz szolgálatban álló lelkésze kö­zül négyszázat keresett fel ottho­nában Werner Leich püspök, aki­ről már gyülekezeti lelkész korá­ban is az a hír járta, hogy a sze­mélyes találkozásra és a nyílt párbeszédre mindig' kész lelki­gondozó. Az elmúlt évek újabb és újabb feladatokkal terhelték Eisenach püspökét. Vezető püspöke lett az NDK-béli egyesült evangélikus egyházaknak, és elnöke az egyhá­zi Luther-bizottságnak, mely nagyszabású rendezvényekkel ün­nepli a reformátor születésének ötszázadik évfordulóját. Luther-bizottságok A február 23—27. közötti láto­gatás első eseménye, az öt egy­házmegye lelkészei részére tar­tott előadás keretében éppen ezekről az előkészületekről adott áttekintést Leich püspök. A kí­vülállóknak meglepetést jelentett a hír, hogy hónapokkal ezelőtt Luther-bizottságot hozott létre a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya Erich Honecker- nek, az NDK Államtanácsa elnö­kének vezetésével, aki Luthert a német történelem egyik legna­gyobb alakjának nevezte. Az evangélikus egyházak képviselői is eleget tettek a meghívásnak, megígérték részvételüket és együttműködésüket, de elhárítot­ták az állami bizottságban való teljesjogú tagságot és egyházi bi­zottságot alakítottak. Az egyhá­zak álláspontja szerint tagadha­tatlan, hogy Luther jelentős be­folyást gyakorolt politikai, kultú- rális és szociáletikai területen, ezért jogos a világi történetkuta­tás képviselőinek az igénye, hogy ebből a szempontból tanulmá­nyozzák és értékeljék Luthert. Nem lehet azonban figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy Luther ugyanakkor és elsősorban a Szentírás magyarázója, az egyház tanítója és lelkigondozó volt, s nemcsak természetes, de jogos is, hogy az evangélikus egyház ez utóbbiakat a Luther-kép megha­tározó vonásainak tartja. Mind­két bizottság ugyanazt a Luthert ünnepli, de két különböző szem­pontból, s' a két Luther-kép nem azonos. Ugyanazon ünneplésen belül nem lehetne mindkét szem­pontot harmónikusan egybeillesz­teni. Az állami és az egyházi Lut- her-bizottság képviselői megbe­szélések során tisztázták állás­pontjukat és megértésre jutottak. Jó volt hallani, hogy a megbe­szélések eredményeképpen mesz- szemenően sikerült egyeztetni a rendezvények tartalmát, időpont­ját, szervezeti kereteit, de még a rendezvényeken való kölcsönös részvétgl kérdését is. A Német Demokratikus Köztársaságban ezért éppen a Luther-év megren­dezése az állam és az egyház együttműködésének és jó viszo­nyának kimagasló példája lett. Az ünneplés alapelvei Hat szóval írta körül Leich püs­pök, minek kell jellemeznie el­képzelésük szerint az ünnepsé­geket és megemlékezéseket: 1. Krisztocentrikusság: Luther nem magára mutatott, hanem Krisztust akarta hirdetni, ezért az ünneplés során sem Luther­ről kell beszélni, hanem Luther írásait kellene újra kézbe venni, hogy megszólaljon Krisztus hir­detője. 2. Misszió: ún. egyházi napokra kerül sor különböző városokban (május 12—15: Erfurt; június 10—12: Rostock; június 17—19: Eisleben, június 17—19: Frank­furt-Oder; június 23—26: Magde­burg; július 7—10: Drezda; szep­tember 22—25: Wittenberg). Az eddigi tapasztalatok alapján kb. fele arányban nem aktív keresz­tyének szoktak ezeken részt ven­ni. Szeretnének úgy szólni, hogy az ünneplés ne csak beavatottak, hanem mindenki számára érthető és mindenkit megszólító legyen. 3. Dialógus: A keresztyén ku­tatók úgy látják, hogy Luther művében döntő tényező volt teo­lógiája. A világi kutatók a kor gondolkodásában helyezik el Lut­hert. A két oldal között a párbe­széd megkezdődött, folyik, s mindkét fél tanúsága „szerint szükséges és hasznos. 4. Ökumene: Nem más feleke­zetekkel vitázva, hanem velük együtt akarnak ünnepelni. A hi­vatalos záróünnepségen, novem­ber 10-én, a világkeresztyénség minden — római katolikus, orto­dox, anglikán és reformátort — ágának képviselője jelen lesz és megszólal. 5. Realizmus: Luthert nem kí­vánják tévedhetetlen és tökéle­tes hősként feltüntetni, hanem szembe akarnak nézni művének vitatott és elmarasztalt részeivel, így a zsidókkal, a rajongókkal és a parasztháborúval kapcsolatos állásfoglalásaival is. 6. Eszhatológia: Luther a tör­ténelmi múlt alakja, aki mindmá­ig hat, de Jézus Krisztus, akiről Luther szólt, nemcsak hat, hanem jelen is van és terve szerint cél­jához vezeti a világot. Teológiai feladatok A Teológiai Akadémián a teoló­gus ifjúság előtt a Luther-évből fakadó teológiai feladatokat vá­zolta a püspök: A Szentírás köz­ponti üzenetének megfogalmazá­sa, lelki élet és teológiai felisme­rések szorosabb összekapcsolása, a bibliai emberkép komolyanvé- tele, ige és szentség’ kölcsönös összetartozásának hangsúlyozása tanításban és életben, a kétféle kormányzásról szóló lutheri ta­nítás a mai egyházi szolgálat szempontjából, Isten országának várása ma. Tartalmas találkozások Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke fogadta Werner Leich püspököt és személyi titkárát, Hans Krech lelkészt. A megbeszélésen jelen volt dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke. Egyházaink helyzetéről, az evangélikus világgyűlés előkészü­leteiről, az egyházak békeszolgá­latának kérdéseiről egyházunk püspökei, dr. Káldy Zoltán és dr. Nagy Gyula, valamint dr. Fa- biny Tibor dékán és Reuss And­rás külügyi titkár folytatott pár­beszédet a vendégekkel. A lelkészeknek és a teológiai hallgatóknak tartott előadást kö­vetően főként a lelkészek részé­ről szinte záporoztak a kérdések. De Leich püspök is föltette kér­dését a teológusoknak: mit olvas­nak leginkább Luther iratai kö­zül? A teológiai tanárok a lelkész­képzés aktuális kérdései kerültek szóba, s feltűnt, mennyire azono­sak vagy hasonlóak a problémák. Látogatás az Evangélikus Mú­zeumban, az esztergomi Bazili­kában és Keresztény Múzeumban, a Budapest Sportcsarnokban a nagygyűlés tervezett színhelyén: csupa olyan látnivaló, melyet nem szabad elmulasztani. Gyülekezeti szolgálat Február 27-én, böjt második vasárnapján délelőtt a Deák-téri templom szószékéről hirdette az igét Leich tartományi püspök, és ez alkalommal is Reuss András tolmácsolta. Este a H-moll mise előadásán, Bach „hangokból emelt, fenséges arányú katedráli- sánál” átélhettük az egész látoga­tás csúcspontját. Szükségünk van az ilyen sze­mélyes találkozásokra, nyílt és lé- nyegretörő beszélgetésekre, ün­nepi élményekre, hogy ezek ereje is vigyen, amikor á mindennapi munka és helytállás fáradsága és felelőssége nehezedik ránk. Erre a megerősítésre kinek-kinek egyénileg is szüksége van. de nem nélkülözhetik az egyházköz! kap­csolatok sem. ít. A. Egyházunk képviselői az új osztrák evangélikus püspök beiktatásán Dieter Knallt, az Ausztriai Evangélikus Egyház újonnan megvá­lasztott püspökét március 27-én Bécsben iktatják be új tisztségébe. Egyházunk képviseletében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, akit fele­sége is elkísér, valamint dr. Karner Ágoston országos főtitkár vesz részt a beiktatási ünnepségen. Dieter Knall 1976-tól grazi szuperintendens, előtte pedig hosszú ideig az NSZK-beli Gusztáv Adolf Egyesület főtitkára volt. Sokszor járt Magyarországon, és jó kapcsolatokat alakított ki egyházunkkal. A METODISTA EGYHÁZ KENYÁBAN TARTJA LEGKÖZELEBBI VILAGGYÜLÉSÉT A Metodista Világszövetség Vi. ban tartja meg legközelebbi ülé- lágtanácsa elnökének, Williapi sét. — A Metodista Világszövet- Cannon püspök közlése szerint, a ségnek több mint ötven milliós, metodisták legfelsőbb világszer- kilencven országból való híve vezete a kenyai Nairobiban, 1986- van. (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom