Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-13 / 11. szám
Olvasónk írja Készülünk a Luther-év alkalmaira Köszönjük, hogy a napokban kézhez kapott Sajtóosztályunk kiadásában megjelent könyv, D. dr. Ottlyk Ernő írásaként Luther Márton életét és művét teszik elénk. Fogjuk kezünkbe és olvassuk. Luther Mártont úgy vallhatjuk magunkénak, hogy ha az életét, írásait, igehirdetéseit ismerjük, mert ezek által tárul föl előttünk Istennek irántunk való szeretete, bűnbocsátó kegyelme, mely az Űr Jézus Krisztus golgothai áldozatában mindenkinek szól. Ennél pedig nagyobb nincs és nem is szükséges. Kiskőrösi, gyülekezetünkben is szeretnénk megemlékezni többféleképpen is dr. Luther Mártonról, hogy ez által is megerősödjünk a hitben, szeretetben, reménységben és egyházhűségben. Részben oly módon tervezzük ezt a megemlékezést: Énekeit kiemelten is tanuljuk az új énekeskönyvünkből. De szeretnénk olyan előadást is elkészíteni és bemutatni gyülekezeti tagjaink részvételével, amely a Luther- rózsa leírását, jelentőségét hozza elő. Lelkesedve buzdítjuk egymást, mintegy 28 szereplővel: gyermekek, asszonyok, férfiak bevonásával. A Luther-rózsa leírását, jelentőségét maga Luther Márton ismerteti, úgy, hogy ez az előadás az ő bizonyságtétele, hitvallása lesz gyermekek, .asz- szonyok, férfiak által. Luther Márton maga mondja: az ő hitvallása, teológiája van a Luther- rózsa pecsétjében, illetve címerében. így méltó, hogy most ez is felelevenedjék közöttünk. Csapó Margit Istentiszteleti rend Budapesten, 1983, március 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma,, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsonyi Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 4. Szeretetvendégség: Bozőky Éva. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Szeverényi János. Frangepán u. de. 8. Szeverényi János. Újpest de 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerie telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamas, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kö- szeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthideg- kút de. fél 11. Takács József. Modori u. C. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Koczor Tamás teol. (szuppl.), du. 6. Koczor Tamás teol. Németvölgyi út 138. de. 9. Széchey Béla. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé Isttván. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé Istvtán, Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse Istvtán. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — SZÜLETÉS. Szabó Pálnak és feleségének, sz. Tompos Juditnak első gyermekük született. Neve: PÁL, JÓZSEF. A keresztelést Weltler Sándor lelkész végezte február 13-án a meszleni templomban. Az újszülött Tompos Kálmán meszleni gondnok unokája, „örüljetek azon, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben.” EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi E.vangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 83.0568 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Olvasónk írja Az összefogás erejével Nógrád megye északi részén, a Cserhát lábánál fekszik ez az alig négyszáz lelket számláló szlovák nemzetiségű község: Sámsonháza. Története a tizenötödik század óta végig kísérhető. De a neve arra utal, hogy nyilvánvalóan még korábban keletkezett. Sámson ugyanis II. Béla király idején élő főúr volt. 1808-ban az egész község leégett: porrá lett az iskola, a templom, a parókia, és az értékes iratok is ott vesztek, amelyek hírt hagyhattak volna az érdekes történelmi múltról. A szabadságharc és a kiegyezés idején, az iskolának is szolgált helyiségben tartották az istentiszteleteket. Új templomát 1873-ban szentelték fel, ahol több lelkészt avattak falai között, mivel a húszas években a harmincas évek közepéig itt volt a Dunán- inneni kerületének püspöksége. Az ötvenes évek elején — amikor az egyház nehéz körülmények között dolgozott — teljesen újjá varázsolta a falu közepén fekvő parókiáját tetőzetének cseréjével együtt, közel kétszázezer forintnyi társadalmi és anyagi hozzájárulással együtt. A templom felszentelésének századik évfordulójának méltó meg— GYÉKÉNYES. Lőrincz Jánosáé hittestvérünk Isten dicsőségére népi hímzéssel díszített fekete oltárterítő készletet és keresztelőmedence takarót adományozott a gyülekezetnek. Isten áldása legyen az adakozón. — A MAGYAR RÁDIÓ „Szülőföldünk” adásában február 20-án dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán ismertetést^ adott a külföldi magyaroknak' Luther Márton egyházi levéltárunkban őrzött végrendeletének tartalmáról és fordulatos sorsáról. — BUDAVÁR. A februári sze- retetvendégségen Túrmezei Éremlékezésének tiszteletére, ugyancsak társadalmi; összefogással, teljesen elvégezték a külső tatarozását, és az ereszcsatorna cseréjét. A hatvanas évek elején a falu villamosításakor elsők között vezették be a villanyt a templomba. Megjavíttatták a százéves toronyórát, és az ünnepeken, valamint a déli harangozást automata hozza működésbe. Az elmúlt év folyamán, ugyancsak összefogás eredményeként, közel negyed millió forintos költséggel elvégeztették a templom teljes belső tartorozását- festését, és a falon levő betűket is. A templomban elhelyezett emléktábláról megtudhatjuk, hogy a múlt században az egyházközségnek felügyelője Kossuth Lajos volt. A kis egyházközösségnek, hogy ilyen eredményeket tudjon elérni, szüksége volt a felsőbb egyházi vezetés támogatására, a helyi presbitérium szervező készségére, mind anyagi, mind társadalmi munkával való hozzájárulására, és ezért köszönetét érdemelnek a nagy nyilvánosság előtt is. Kukely Mihály zsébet tartott előadást. Költővé formálódásának útjáról és költészetének keresztmetszetéről adott képet. A gyülekezet hanglemezről meghallgatta egyik versének finn megzenésített formáját, Hepke Zsuzsa teológiai hallgató pedig versmondással színesítette a meleg együttlétet. — RÉGI, használt, 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat. tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 elöiti helységnévtárak. Cornides bélyegkereskedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. — TEMPLOMKERT, magánkért tervezést, felújítási vagy egyéb szaktanácsadást vállal bárhol az országban evangélikus kertészmérnök. A megkereséseket a kiadóhivatal továbbítja. „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz (Jn 12, 24). VASÁRNAP. — „Az Isten országa igazság, békesség és a Szentiélekben való öröm” (Róm 14, 17 — Ézs 60, 17 — Jn 12, 20—26 — Zsolt 105, 24—45). Bátran feltehetjük a kérdést: — Mi hasznom abból, hogy követem az Istent? Mennyei Atyánk gazdagon megajándékozza azt, aki vállalja, a Vele való közösséget. „Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút szerte, Mint felleget a szél Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Oj örömre hív minket, Űj reménységet ad” (238. ének 1). HÉTFŐ. — „Segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön” (Róm 8, 26 Hagg 2 5 — Jer 11, 18—20 — Róm 11, 33—36). Nem kell szégyellni azt, hogy életküzdelmünkben sokszor kiderül gyengeségünk. Minden kötelezettségnek eleget tenni, ez komoly feladat! Mindig bátoríthat annak a tudata, hogy nem egyedül vívjuk harcunkat. A Szentlélek Isten van velünk. Tanácsol, bátorít, vezet a végső cél felé. „Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlélek által vigy be hajlékodba, A boldogságba!” (48. ének 3). KEDD. — „Amikor Jézus meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok, .pásztor nélkül és kezdte őket sok mindenre tanítaná”’ (Mk 6 ,34 — Jer 31, 10 — Jn 6, 55—65 — Róm 12, 1—8). Mesterünk ma is rhegértő szívvel áll mellettünk. Tuijja, hogy szükségünk van az Ö jelenlétére. A nyáj nem élhet pásztor nélkül! Mi sem boldogulunk Jézus vezetése, segítsége, szeretete nélkül. Készségesen tanít bennünket. Figyeljünk szavára. „Én pásztorom, lelkemnek őrizője, Jobb kezed a hívek hű védelmezője, Oltalmazzon meg kegyelmed engem, Hogyha a sátán keresi a lelkem!” (117. ének 5). SZERDA. — Jézus mondja: „Én Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem” (Mt 15, 24 — Jer. 33, 9 — Jób 9, 14—23. 32—35 — Róm 12, 9—16). Vallhatjuk Jézus hozzánk küldetett. A testi Izrael helyét a lelki Izrael, az Egyház foglalta el. Megváltónk azért ment a keresztre, hogy minket, akiknek jelenét és jövendőjét tönkre tette a bűn, az örök életbe vezessen Boldog örömmel visz Mennyed Atyánkhoz. „Jézus a jó Pásztor, — HALÁLOZÁS. Pongrácz Dénes ny. igazgató-tanító, a ho- mokbödögei gyülekezet 55 éven át volt hűséges kántora hosszú és türelemmel viselt betegség után 76 éves korában elhunyt. Élete és szolgálata messze túlnőtt a gyülekezet határain. Temetése január 18-án volt Ho- mokbödögén a falu közösségének és a filiák népének nagy részvéte mellett. Sírjánál Görög Zoltán, vele megyünk. Örök irgalmáról énekelünk. Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély! Csendes nyugalmat adj, ha jön az éj!” (401. ének 1). CSÜTÖRTÖK. — „Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia” (Mt 16, 21 — Zsolt 77, 14 — Jn 6, 47— 51 — Róm 12,17—21). Jézus nemcsak maga készült a halálra, hanem felkészítette tanítványait is. Kijelentéséből tudjuk, hogy életsorsában a halál és feltámadás elválaszthatatlan. Együtt kell szemlélnünk a mi életünkben is a szenvedést és a végső győzelmet. „Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd mi- nékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok” (209. ének 4). PÉNTEK. — Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lk 5, 5 — Zsolt 90, 17 — Jn 10, 17—25 — Róm 13, 1—10). Az élet szép ajándéka az, hogy dolgozhatunk. Ezt az tudja igazán értékelni, aki számbaveszi, hogy a világban hány emberre nehezedik a munkanélküliség gondja. Jézus azért áll mellettünk munkánkban, hogy eredményes legyen az, amit csinálunk. Amint ö örömmel végezte azt, amit az Atya rábízott, úgy minket is meg akar ajándékozni a munka örömével. „Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiába, De azért, hogy erőmet Szánjam oda jó munkára; Hogy mint drága vagyonnal Éljek vele haszonnal” (450. ének 1). SZOMBAT. — „Ti azonban, szeretteim, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében. várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örpk életre” (Jud 20—21 — Ézs 41, 9 — Ám 8, 11—12 — Róm 13, 11—14). Mennyel Atyánk megajándékozott minket szeretetével. Felénk fordulása válaszra vár. Jeleznünk kell, hogy komolyan vesszük jóságát, igényt tartunk irgalmára. Isten elkezdte bennünk üdvössége terve megvalósítását. A befejezés akkor lesz, amikor Jézus bevezet minket az örök élet dicsőségébe. „Jézus, 'örömmel fogadlak, Áldott légy, hogy eljöttél; Hittel téged megragadlak. Hogy Megváltómmá lettél. Már többé el nem eresztlek, Szálásra szívembe veszlek. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!” (143. ének 1). Ferenczy Zoltán a gyülekezet lelkésze hirdette a feltámadás igéjét. Utolsó útjára elkísérte Síkos Lajos esperes, aki a Veszprémi Egyházmegye nevében, Tóth Sándor mezőlaki lelkész, aki a volt Pápai Tanítóképző Intézet nevében szólt. Jelen volt Bárdosi Jenő ny. lelkész és. Németh Tibor vanyolai lelkész. Az egykori osztálytársak nevében Sülé Sándor ny. tanító vett búcsút az elhunyttól. A kert halála A HALÁL, BÁRMILYEN FORMÁBAN TALÁLKOZUNK IS VELE, mindig valami szomorúságot hordoz. Koporsó mellett állni, legyen az akár egy nekünk idegené mindig elszomorító. Gyermeket búcsúztatni, öregtől megválni fájdalmas a vesztesnek. Ha öreg fát kidöntenek, ha régi házat lerombolnak, belesajdul a szívem. Különösen megdöbbenek, ha szemem elé madár holttest kerül. Út porában haldokló virágot felemelek és ha módom van rá, övéi közé teszem, legyen mellette valaki, ha eljön az utolsó perce. Állatokat vágóhídra szállító gépkocsitól elfordulok. Lemészárlásra kiválasztott, lesoványodott, elöregedett gebéket látva, nemegyszer könnyeztem már. Lehet, hogy már rosszak az idegeim, de mindig ilyen voltam, ilyen jóra rosszra, szépre csúfságra rezdülő szívvel születtem. Nem szégyenlem. Olyannak is kell lenni, aki egy fokkal mélyebben hajol és meglátja azt a sok kis csodát, amely az anyaföld közelében húzódik meg. Tisztán, érintetlenül. AZ A KERT. AMELYET A MINAP SIRATTAM EL, messze esik az utcátó\ ott húzódott meg a ház mögött a maga vidéki egyszerűségében. Tavasszal egy kis rózsaszín virágú barackfa köszöntötte elsőként, egy fiatal, fehér virágos cseresznyefa, aztán jöttek a nárciszok, a pompás nőszirmok, jácintok és a zöld fűben lila- fehér ibolyák bújtak meg. Egy kis sarokban néhány tulipán, a pinceajtóban sárga forszitiabokor, a kerítés mellett jázmin és orgona, bordó japánbirs, amelynek szélfútta szirmai bársonysző- hyeggel borították be a hozzá vivő utat. A kert végében diófa, alatta kicsiny, kétszemélyes fapad. Ezen ült mindig a két kis öreg. Erzsi néni és Zsiga bácsi. A > kertet nézték. Tavasszal, ha virágba borult, nyáron amikor pompázott és őszszel, amikor búcsúzkodott, akárcsak ők ketten. Mindig volt egymásnak mondanivalójuk. Már maga ez az örök megújulás. Ahogy öröm volt az első életbe merészkedő kis virág, ugyanúgy öröm volt a késő őszben ittfelejtett rózsabimbó, ahogy kihívta maga ellem a világit, bátran dacolva hűvös éjszakával, hideg széllel, közelgő halállal. Az én szívemnek is kedves volt ez a kert. Nagyon kedves! Megnyugvást, új erőt adott, valahányszor meglátogattam. Elvonta gondolataimat bajomról, bánatomról. Elmondtam neki örömeimet és szomorúságaimat és újrakezdő reménységgel búcsúztam tőle. Barátom volt. Őszinte és igaz. NÉHÁNY HÉTIG NEM TALÁLKOZTUNK. Mint hazatért gyermek úgy futottam hozzá az elmúlt héten. Nem találtam. Elmentem mellette. Mi történt velem? Rossz helyen járok? Hol az öreg ház? Romokban. Erzsi néni, Zsiga bácsi? Elvitték őket. Valami rokonuk jött értük. Sírtak. Fájt a válás. Valami kocsmaféle épül a ház helyén, lesz benne disco- klub is, meg biliárdszoba, tánchelyiség ... Elmentem az öreg házig. Ott hevert a porban, holtan. Néhány öreg, kormos lábas, régi vaskályha, tégla, por, egy képkeret, benne eltépve esküvői házaspár elhalványult alakjai. Mindent belepett a meszes vakolat. A ház kicsi lett, összement, mint az elöregedett test. Egy halom por lett belőle. A kert füvét dömperek kereke taposta széjjel, felszaggatott testtel éktelenkedett a föld, a diófa erős törzse csonkán állt gyökereibe kapaszkodva. Még élt. Talán a reménység éltette, hogy tavaszra új hajtást hoz. Itt-ott egy-egy ibolya levele húzódott meg, mint akit ideig-óráig kikerült a halál, de az orgonabokrok földhöz lapítva hevertek és velük együtt elszáradt mályvaszáralf, jázmintövek. MEGHALT A KERT! Virág, bokor, fű, fa feladta az életet, nem tudott és nem akart már feltápászkodni és újrakezdeni. Ügy érezte, minden hiába, jönnek a kocsmaépítők, akiknek hely kell. nem árnyas diófa, sárga kankalin, rózsás birs. Álltam a ravatalnál. Lassan hullani kezdett a hó. Apró, ezüst kristályharangok hangja mint temetési ének bejárta a kert minden zugát. Temettük a kertet. Csak egy bátor kismadár énekelt a diófatorzón feltámadásról, örök életről. Két gyászoló volt a szertartáson. Én és a szívem. Mindketten hittünk neki. Gyarmathy Irén