Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-13 / 11. szám

ff Cseppben a tenger Dr. Nagy Gyula püspök látogatása Miskolcon „Vannak napok, melyek nem szállnak cl... 1848. március 15-re emlékezünk Ottlik Géza írja Iskola a határon című regényében: „A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünne­pelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk.” FURCSÁN HANGZIK TALÁN, hogy a márciusi forradalom győz­tes napjának alkalmából a vesztett csatát idézem, de ami elkezdő­dött március 15-én, az objektív tények alapján azt kell mondjuk, Vi­lágosnál véget ért. Mégis épp a történelem az, mely igazolta nemze­tünket. Történelmünk gúnyos mosolya, hogy nem a győztesek ünne­pelnek. Nem ünnepelhetnek, mert hódító apparátusuk lassan eltűnt a világ színpadáról. Nemzetünk pedig megedződve emlékezhet múlt­jára, ünnepelhet. Mert bár az objektív tények szerint leverték a szabadságharcot, bár bebizonyosodott, hogy a társadalmi egység illúzió, mégis a kö­zös cél, a közös harc sodrásában, győzelmei és megpróbáltatásai közben összekovácsolódott az ellentétekből álló, de ugyanakkor újat alkotni vágyó közösség. Az a nemzet, mely valóban a nagy történel­mi fordulók idején formálódik újjá. Megszületett a szabadságra vá­gyó nemzet, mely büszke volt kultúrájára, büszke volt magyarságára. Feladatnak tekintette azt, hogy ebben a hazában magyarnak szüle­tett. Ezt a tudatot nem törhette meg a későbbi fegyverletétel sem. Mert több ez, mint történelmi objektivitás. Több ez, mint hideg lo­gika. Az „itt élned, halnod kell” boldog, felelős tudata ez. ISTENNEK ADUNK HÁLÁT az evangélikus Petőti Sándorért, Kossuth Lajosért és a többiekért, de mindenkiért is akik a nemzeti tudat ébresztői voltak még a halál után, még az emigrációban is. Nem veszett nyomuk, mint ahogyan egész nemzetek tűntek el, mert az igazságot képviselték, a szabadság igazságát, melyet nem lehet legyőzni. Szász János írja: „Petőfi halálhírét cáfoló legendák, a ha­lálát körüllengö mítoszok szebbek, mint az európai bölcsőnket rin­gató ' görög istenekről szólók. Mert a görög legendák emberségünk lehetetlen dimenzióit vetítik képzeletünk képernyőjére, de a Petőfi­ről szólók emberségünk lehetséges dimenzióit. Élőnek hittük halála után, mert rádöbbentünk arra. hogy olyanok lehetünk, lehetnénk, amilyen ö volt. S még nem késő: legyünk olyanok, nem fogunk rá­fizetni! A meg nem alkuvóké a jövő. De még a jövőn innen is az övék minden gyötrelmek, győzelmek és értelmes vereségek, elköte­lezett harcok szépsége. A legenda valóban oda, ám mégsem érdemes másként élni, mint Petőfi módra.” NEMCSAK EGY NAPRA EMLÉKEZÜNK MOST, hanem egy ve­reségében is győztes szabadságharcra. Emlékezünk, mert emlékez­hetünk. Visszatekintésünkkor figyelmeztetés hangzik felénk, történelmünk figyelmeztetése: szeressük és becsüljük meg azt a hazát, melynek történelme erősíti felelősségünket. Mert ahogyan Juhász Gyula irta: „Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan, S fényt szórnak minden születő tavasznak...” Nagy László Tanácskozott a Luther Emlékbizottság Országos Egyházunk székházában február I7-én második plenáris ülését tartotta az 1982 tavaszán megalakult magyar Luther Emlék- bizottság. Elnöke, dr. Káldy Zoltán püspök megnyitó beszédében rá­mutatott azokra a nemzetközi előkészületekre, amelyek jelzik, meny­nyire nagy tömegeket mozgat meg Luther Márton születésének idei 590. évfordulója. Ezután ismertette a Déli és Északi Egyházkerület január 17-én kelt közös püspöki körlevelét, amely bő teret szentel a jubileumra való felkészülésnek, s elrendeli, hogy a gyülekezetek és az egyházmegyék idén egy-egy rendezvénnyel járuljanak hozzá reformátorunk emlékének méltó megörökítéséhez és mai jelentősé­gének megismeréséhez. Az országos jubileumi ünnepélyt október 31. napjára tervezi egyházunk, Budapesten .a Deák-téri templomban, ahol ebből az alkalomból bemutatásra kerül Szokolay Sándor most készülő Luíher-kantátája. A püspök szólt a Teológiai Akadémia kertjében szeptember folyamán felállításra kerülő Luther-szobor szobrászati és építészeti terveiről is. Az illetékes zsűri által elfoga­dott terv szerint Lux Elek 1939-es pályadíjnyertes műve Búza Barna szobrászművész és Kocsis Iván építészmérnök tervei szerint kerül végső kivitelezésre. Ezután dr. Fabiny Tibor teológiai dékán, az Emlékbizottság titká­ra ismertette az eddig végzett bizottsági munka részleteit. Beszámolt* a tanulmányi munka előkészületeiről: a tervezett tanulmánykötet­hez 18 világi tudós és 11 protestáns lelkész ill. professzor kíván írá­saival hozzájárulni; megjelent Ottlyk Ernő: Luther élete és műve, valamint Fabiny Tibor: Luther Márton végrendelete című könyve, előkészületben van Luther négy hitvallása Pröhle Károlynak, s Luther imádságai Hafenscher Károlynak a szerkesztésében; megtör­téntek az első lépések egy késő őszi tudományos ülésszak előkészíté­sére egyházi és világi Luther-szakértők bevonásával. Nagy Gyula püspök javaslatára a Lelkészi Munkaközösségek egyházmegyénként más-más szaktémát fognak feldolgozni a Luther-év alkalmából. Pályázatok és megbízások is folyamatban vannak: meghirdetett zenei pályázatunkról nemcsak az Evangélikus Élet, hanem a Muzsi­ka c. folyóirat olvasói is értesültek. Irodalmi felkéréseknek Jánosy István beszámolója szerint több neves írónk és költőnk kíván eleget tenni. — talán egy Luther-dráma születésével is számolhatunk. A képzőművészet terén Ruzicskay György festőművész is aki magas kora ellenére megjelent az ülésen — kilátásba helyezte közreműkö­dését. A rendezvények előkészületeiről szóló beszámolók során örömmel értesült az Emlékbizottság Péter Márta művészettörténész bejelen­téséről. amely szerint a Szépművészeti Múzeum kész helyet adni ez év novemberében egy Luther-kiállításnak. Ezt evangélikus gyűjte­ményünk az Iparművészeti Múzeummal és az Egyházi Gyűjtemé­nyek Szakfelügyeletével közösen készíti elő. A sokirányú munkát most a szűkebb körű Szervező Bizottság foly­tatja, eredményeiről olvasóinkat folyamatosan tájékoztatni fogjuk. Fabiny Tibor SVÉDORSZÁGBAN NÖVEKSZIK AZ AKTÍV EVANGÉLIKUSOK SZAMA SZÉP GYÜLEKEZET ÉS SZO­KÁSOS VENDÉGSZERETET fo­gadta dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét, akik Hatvanad vasár­napján Miskolcra látogattak. A gyülekezeti szolgálat ez alkalom­mal családi szolgálat is volt, mert ezen a vasárnapon keresztelte meg a püspök-nagyapa Miskol­con született kisunokáját Balázst. így aztán a kis Balázs neve is ott szerepel a gyülekezet vaskos keresztelési anyakönyvében és kérjük Istent, hogy egykor az élet könyvébe is beírassák. Bizony terjedelmesek a miskol­ci gyülekezet anyakönyvei. Egy­szerre emelni valamennyit erős embernek is becsületére válna. De több mint két évszázad bejegyzé­seit foglalják magukba, egyidő­sek a gyülekezettel. Meg kell je­gyeznünk azonban, hogy már en­nél korábban, a reformáció szá­zadában is éltek itt evangélikusok és az itt szoLgáló első prédikáto­rok egyike Dévai Bíró Mátyás. A mai gyülekezet a 18. sz. vége felé szerveződött, temploma pe­dig a Türelmi Rendelet után épült empire stílusban. Az itt élő evan­gélikusok száma mindig keve­sebb volt, mint a másik két tör­ténelmi felekezeté, de a gyüleke­zet szellemisége, papjainak fel- készültsége. épületei és intézmé­nyei a tekintélyes gyülekezetek sorába avatta. A mai gyülekezet lélekszámú alig kettőezer. Ismereteink sze­rint a város lakosságának 1,75%-a. Ennek az az érdekessége, hogy a világ evangélikussága ugyanígy aránylik a világ összlakosságához, íme, a cseppben a tenger. De iz­galmasabb kérdés: hogyan tük­rözi. a csepp a tengert, mennyit ér ez az 1,75%? — A lehetséges válaszok egyike legyen a nap to­vábbi krónikája. A TEMPLOM BEJÁRATÁHOZ ÉRKEZŐ PÜSPÖKÖT a gyüleke­zet ifjúsága nevében Üveges And­rea és Sehermann Gábor köszön­tötte. Odanyújtott virágaik az egész gyülekezet szeretetét és vá­rakozását jelezték. A szószékre lépő püspök — a kijelölt textus alapján — arról a Pál apostolról prédikált, aki éle­tének nagy élményéről ír a korin- thusi gyülekezetnek. És Pál, aki átélte a csodát, leírni mégis ne­hezen tudja, mert emberi szó vagy gondolat bukdácsolva tud­ják csak követni Isten tetteit. Az isteni csoda megfoghatatlan, még ha velünk történik is. De a lényeges itt sem a hogyan, hanem hogy Saulusból lett Paulus, né­pek apostola. Ezért nem önmagá­val dicsekszik az apostol, hanem Istennel. Ö legfeljebb erőtlensé­gével dicsekedhet, mely Isten ere­jével jut célhoz. Élete példa arra is. hogy milyen messzire tud jut­ni az ember Isten erejével. De ugyanezt példázzák számunkra az egyháztörténet olyan kiválósá­gai, mint Augusztinus. Luther vagy Gerhardt Pál, akiket Isten kiválasztott, kegyelmével megerő­sített és szolgálatba állított. Ez­ért tudtak ők is, emberi gyenge­ségük ellenére, Isten drága esz­közei lenni az emberek javára. Az igehirdetés következő gon­dolata a szenvedés értelmére ke­resett választ. Pál sokat szenve­dett. De hiába kérte többször is, szenvedése töviseitől nem szaba­dította meg öt az Isten. Kapott azonban erőt keresztje hordozá­sához és ez elegendő volt. hogy futását elvégezze. A mi életünk­ben is áldássá tud lenni a kese­rűség. ha felülről kapott erővel átalakítjuk szenvedésünket szere­tetté. Végül, befejező gondolatként a miskolci gyülekezetei szólította meg. azt kérve tőlük, hogy legye­nek igazán gyülekezet, legyenek Ist°n áldott eszközei ebben a vá­rosban és ebben a világban. A DÉLUTÁNI SZERETETVEN- DÉGSÉG színhelve a gyülekezeti terem volt. amelvben mennyezet­ig érő üveges szekrények muzeá­lis értékű könyveket őriznek. A könyvtár első mecénásának port­réja is a teremben látható. Az értékes festmény Barabás Miklós alkotása. Szebik Imre esperes-lelkész köszöntő szavai után kedves mű­sor vezette be Naev Gvula püs­pök előadását. A gyülekezet fia­taljai Reményik Sándor, Kónya Lajos és Túrmezei Erzsébet Lu­ther Márton emlékére írt verseit mondták el. Nevük, a versek sor­rendjében : Adámy Tibor, Dol- niczki Attila és Horváth Árpád- né. Ezután Szebik Ildikó Bach „Erős várunk” korálfeldolgozását adta elő harmóniumon, Soós Enikő pedig Händel szonátájának III. tételét játszotta el fuvolán. Előadónk képzeletbeli zarán­dokúira vitte a gyülekezetét és diaképek segítségével járhattuk be azokait a városokat, melyek Luther Márton életének jelentős állomásai voltak. A fehér vetítő- vásznon egymás után jelentek meg Eisenach, Wittenberg, Worms nevezetes templomai. épületei. Az előadás három gondolat köré kristályosodott: — Luther Márton drága kin­cse az evangélikus egyháznak, de ez nemcsak az Európában élő evangélikusokat jelenti, mert a vi­lág összes evangélikusa ünnepli ebbenaz évben nagy reformáto­rát. — Luther Márton kincse az egész keresztyénségnek, akinek felismerései hatással vannak a római katolikus és az ortodox egyházra is. ■— Végül, Luther nemcsak az egyháznak, hanem az egyetemes történelemnek is nagy alakja, akinek hatása túlnő az egyházi kereteken. Születésének 500. évfordulóján akkor ünnepiünk helyesen, ha a mai ember problémái felé fordít­juk figyelmünket. Azt kell lát­nunk, hogy Isten mindig embere­ken keresztül cselekedett a világ­ban. Legfőképpen Fiában, Jézus Krisztusban. De Pál apostol, Augusztinus, Luther Márton vagy éppen a XX. sz. nagy keresztyé­néi is bizonyságai ennek. A MEGHITT HANGULATÚ EGYÜTTLÉTET megtisztelte je­lenlétével Pólónkat Imre egyház­ügyi titkár. Azért jött, hogy sze­mélyesen köszöntse egyházkerü­letünk új püspökét, és átadja a megyei és városi Tanács vezetői­nek üdvözletét. Hozzászólásában Luther idézte, aki nemcsak a hi­tet emelte magasba, hanem a hit­ből fakadó szeretet fontosságát is tanította. Erre ma is figyelnünk kell, mert a szeretet tudia össze­kötni egymással a különböző vi­lágnézetű embereket. Ennek szel­lemében munkálkodunk együtt ebben a hazában és ebben a vá­rosban is. A kölcsönösen elhangzott üd­vözlő szavak után, a háziasszo­nyok vették ót a főszerepet. Aztán mindenki figyelme a zá­róáhítatot tartó esperes felé for­dult, aki a nap zsoltárigéje alap­ján arról prédikált, hogy Isten a rend Istene, éppen ezért rendet akar a szívekben is és az emberek között is. TUDOM ADÓS VAGYOK MÉG A VÁLASSZAL erre a kérdésre: — hogyan tükrözi a csepp a ten­gert, mennyit ér 1,75%? — Amennyit szeretetével és szolgá­latával be tűd tölteni. Veczán Pál A Stockholmi Vallásszocioló­giai Intézet legutóbbi adatai sze­rint az elmúlt évben tovább nö­vekedett a Svéd (Evangélikus) Egyház híveinek istentiszteleti látogatottsága. Az istentiszteleti alkalmakon rendszeresen részt ve­vők száma mintegy fél millióval gyarapodott. (Iwi) Carcii Gábor: Magyarázat Kérdezed, mi a titka, hogy nálunk minden gyarapszik, pedig kemény az élet, ■ olykor ostorral is ver, vágtákban is megizzaszt; kérdezed, mi a titka, hogy a zöldülő vetésre ránézni is gyönyörűség, hogy egyre több az új ház (bár vérünk van a habarcsban), hogy pendelyes gyümölcsfák — fehérben, rózsaszínben — mind népesebb seregben ringnak a gyenge tavaszban; kérdezed, mi a titka, hogy városon, falun egyképp nyüzsög a nép, ha reggel. ha este, mind dolga után jár (miközben öngyilkosság, iszákosság. idegbaj s más magunk-vétke-kórság tizedeli rajainkat), vagyis, mért lüktet a létünk, mint csuklón az ütőér vad hévvel mindenütt (az értelmem innen és túl): félek, ez az út rövid lesz ahhoz, hogy válaszoljak; tudod, kevesen vagyunk és nagyon messziről jöttünk, de el nem mozdulunk már innen, ha beleveszünk is; vendég, a házunk táján ha jár. maradhat végleg (ezt végre megtanultuk, s épültünk is belőle); lassankint megszoktuk, jobb nem hátra nézni — előre; de elég a varázsigékből, mindez nem magyarázat (pedig csak a magyar tud — a maga nevén magyarázni — ez úgyis lefordíthatatlan); nézd a vidéket, a tájat: a Tisza még mindig szőke, pontosabban agyagszín, s kubista rajzokként állnak az elkészült vagy félkész gyárak, még kicsit félszeg bájjal (s bűzzel) közelében; hiába is folytatnám: ott az a görnyedt férfi munka után kapálja kertjét az alkonyaiban; nyilván hisz ebben a földben s abban a lenyugvó napban, hiszi, élhető világ ez; megtartja azt a népet, mely — rengéstől ragyogásig — próbált eddig is (Isten tudja, ha tudja, mióta) jó szívvel, emberül állta .. 1 (Megjelent a költő DELFIN ÉS MEDÚZA című kötelében 1982-ben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom