Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-25 / 52. szám

Karácsonyi zsoltár Luther énekei énekeskönyvünkben „Szabadulást szerzett” Zsolt 98,1 / UJJÖNGÚ ÖRÖM SZÜLTE AZT A ZSOLTÁRT, amelyből va­ló a címként szereplő idézet. Az Ür szabadulást szerzett — hir­dette boldogan a zsoltáros, emlé­kezve a választott nép történeté­re, s benne Isten csodálotos tet­teire. Ujjongó öröm töltheti be a mi szívünket is, kiváltképpen kará­csony szent ünnepén, amikor az egykori betlehemi eseményre em­lékezünk. Mi történt voltaképpen egykor Betlehemben? — Beteljesedett az ősi prófécia, ami szerint: „. .. egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ö vállán lesz.” (Ézs 9,5). Lukács evangéliumának jól ismert sza­vaival szólva ezt mondhatjuk: „Üdvözítő született” nekünk. (Lk 2,11). A BETLEHEMI SZEGÉNY JÁ- SZOLBÖLCSÖ nem sokat sejte­tett arról, hogy a Szabadító érke­zett el hozzánk. De a tanító, gyó­gyító, csodatevő, s végül a keresz­ten ártatlanul szenvedő, érettünk meghalt, de harmadnap feltáma­dott Jézus meggyőzően tanúsítot­ta, hogy benne, s általa szabadu­lást szerzett számunkra az ISten. Az 500 éve született reformá­torral, Lutherrel együtt boldogan valljuk: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten, és a Szűz Máriától született valósá­gos ember — az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt em­bert megváltott, vagyis minden bűntől, a saláltól és az ördög ha­talmából megszabadított és ma­gáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek, az Ö országában, ö alatta éljek, s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ö feltáma­dott a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!” JÉZUS KRISZTUS VALÓBAN MEGSZABADÍTOTT a bűn, a halál és az ördög hatalmából, az üdvösség megszerzéséért iiál&ag- gódástól és felszabadítóit a fele­barátnak szeretetböl fakadó ön­kéntes támogatására. Az embertárs, a felebarát segí­tő szolgálata, a diakónia, nem azonos a szolgalelkűséggel, az emberi méltóság megalázásával, megcsúfolásával. Akik megta­pasztalták, átélték, hogy mit je­lent a Jézus Krisztusban kapott szabadság, igyekeznek másokat is elvezetni erre • a szabadságra. Ez a misszió, amely az Anyaszent- egyház életének szerves része. A KRISZTUSBAN KAPOTT SZABADSÁG, az új élet velejá­rója, hogy a keresztyén ember nyitottá lesz a másik ember felé. Kiszabadul a mindig önmagával törődő ember börtönéből és szo­lidáris lesz a szenvedő, az elnyo­mott, a jogfosztott, a megalázott embertárssal. Ezért, ha valóban szeretjük és követjük Urunkat, Jézust, nem maradhatunk közöm­bösek, amikor látjuk, halljuk, hogy emberek, népcsoportok, né­pek elnyomástól, diszkrimináció­tól szenvednek, éheznek, pusztul­nak. Az ember szabadsága az embe­ri méltóság egyik velejárója. Aki megsérti, az ember méltóságát sérti meg. Az egyházak ezért is emelik fel szavukat mindenféle elnyomás, agresszió, fenyegetés ellen. AZ UTÓBBI HETEKBEN. HÓ­NAPOKBAN nagyon megnőtt a háborús veszély. Éppen ezért so­kak szívét félelem, szorongás töl­ti el. Mi is látjuk az emberiség egén tornyosuló sötét fellegeket, mégis reménykedünk abban, hogy az elvakultságot felváltja a jó­zanság, a feszültséget az enyhü­lés, a szembenállást az együtt­működés. Bízunk abban, hogy a népek, nemzetek felelős vezetői előbb-utóbb belátják, nincs más lehetőség, mint a békés együtt­élés, vagy a teljes romlás, az egyetemes emberi kultúra, az egész emberiség pusztulása. Meg vagyunk róla győződve, Is­ten nem akarja, hogy az emberi­ség elpusztuljon. Nem akarja, hogy az ember az ördög hálójá­ban elvesszen. Ezért küldte a vi­lágba Fiát. Benne, s általa sza­badulást szerzett minden ember számára. Ezt hirdeti karácsony. ,Minden új nap ezt tanúsítja. Mi ennek örülünk és ezt az örömöt szeretnénk tovább sugározni. Bol­dog, akinek szívé” örömmel van tele. Legyünk az öröm postásai! Vigyük, terjesszük a jó hírt, az evangéliumot! Hirdessük ujjongó örömmel, amit a zsoltáros is hir­detett: Szabadulást szerzett az Ür! Táborszky László Mennyből AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ ÜNNEPEI KÖZÜL — úgy érez­zük — a karácsony bár minden­kié, elsősorban mégis a gyerme­keké. Luther legnépszerűbb ka­rácsonyi énekét-, a Mennyből jö­vök most hozzátok kezdetűt is a gyermekek számára írta 1535- ben. A betlehemes játékok szer­kezetére emlékeztető ének erede­tileg tizenöt versszakos. Az első öt versben az angyal szólal meg, és mondja el az örömhírt: A Megtartó ma született. A válasz rá a 6. verstől: Ó, jertek, mi is örvendjünk, a pásztorokkal be­menjünk. Az elején betlehemes­jövök most nek induló ének azonban a 8. versszaktól kezdve elszakad a betlehemes szövegtől, s elragad­tatott vallomássá forrósodik: Jé- zust-dicsőítő önfeledt, boldog éneké válik. LUTHER MÁSIK KÉT KA­RÁCSONYI ÉNEKE a Mennyei angyalseregek (155) és a Jézus Krisztus, dicsértessél (154) kez­detű. Különös, hogy ugyanaz a személy egy ünnep mondaniva­lóját milyen különbözőképpen tudta megformálni. A Mennyei angyalseregek szintén a betlehe­mi mezőről indítja a gondolatot, de a 3. verstől meghirdeti a nagy hozzátok üzenetet, a súlyos teológiai ki­nyilatkoztatások sorát. „Isten eggyé lett veletek”, „ö nem hagy el, nem hagy cserben”, „Örök győzelmet ád nektek”, és ami ma különösen is közelről érint min­ket: „A gyermek... valóságos testvéretek”. Ez már nem gyer­mekének! Gyülekezetnek, felnőt­teknek hirdet biztatást, bátorí­tást, hitébresztést. Ugyanilyen súlyos mondaniva­lót hordoz a „Jézus Krisztus di­csértessél”. Első versét Luther egy 15. századból származó ének­ből kölcsönözte. A folytatása azonban jellegzetesen a lutheri teológiát tükrözi. Az ellentéteket állítja egymással szembe, hogy ezzel érzékeltesse karácsony nagy üzenetét. Isten egyszülöttje — já­szolban. örök ige — gyarló test­ben. Nagyobb, minthagy a világ befogadhatná — most mégis Má­ria tartja ölében. Teremtő Isten jelent meg — de gyermekként, miközöttünk. Szegényen jött kö­zénk — hogy meggazdagítson. Ez az Isten nagy szeretete! Ez Jézus értünk vállalt áldozata, amely Betlehemben kezdődött, és a Gol­gotán végződött. ÉRDEKES, HOGY A FENTI HÁROM ÉNEK KÖZÜL a leg­közkedveltebb a kifejezetten gyermekek számára írt „Menny­ből jövök” lett. Ez számunkra „a” karácsonyi ének. De mások számára is. A Luther utáni száza­dok zeneszerzői az egyszerű kis dalocskát számos kórusmű és or­gonaelőjáték témájául választot­ták. Bachnál is a megbecsült dal­lamok közé tartozik. A Karácso­nyi oratóriumban többször is fel­dolgozza: egyszer pompás trom­bitakísérettel látja el, másszor a legszerényebb eszközökkel fejezi ki a megalázottságot: a Megvál­tó születését a jászolban. Bach a dallamot még arra is méltónak tartotta, hogy ere írja legbonyo­lultabb korálvariációját, a Ká­non-variációkat. LUTHER NEM TARTOTTA MAÓÁT KÖLTŐNEK. De e so­rozat végére érve megbizonyo­sodhatunk afelől, hogy Isten még az énekköltés karizmájával is megáldotta. Trajtler Gábor Az inkarnáció a festészetben JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK ÜN­NEPÉT karácsonynak nevezzük. Ez a szó a latin „incarnatio” szó­ból származik, ami testet öltést, testbe költözést jelent. Kará­csonykor Istennek testben való megjelenését ünnepli az egyház. Ezt a Biblia így adja hírül János evangéliumi 1,14. versében: „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk.. Az Ige testté léteiét, az inkamá- ció csodáját ábrázolja az egyház­művészet is. Az inkarnáció külö­nösen is fontos szerepet játszik a bizánci festészetben (7. századtól a 14—15. századig). A . bizánci templomok falain meghatározott kép-programmal találkozunk. A kupolán volt a Pantokrator Krisztus képe, az oltártér felett a Madonna képe, majd következett a szentek, apostolok, mártírok ábrázolása, és végül az ünnepek, és meghatározott bibliai témák. Ezek rendje a következő volt: angyali híradás, Krisztus születé­se, Bemutatás a templomban, Krisztus megkeresztelése, Lázár feltámasztása, Megfeszítés, Feltá­madás, Mennybemenetel, Szentlé­lek kitöltése stb. Ebben a sorban kiemelkedik Krisztus születése, az inkarnáció, a „theofánia”. Ez utóbbi Szó Is­ten megjelenését fejezi ki: a lát­hatatlan -Isten láthatóvá válik, testben jelenik meg. A háromki­rályok jelentését főleg úgy ábrá­zolták, hogy ez a jelenet az Úr földi dicsőségét hirdeti: a bölcsek és királyok is meghajolnak Előt­te. Az ikonok gyakran ábrázolják Jézus megdicsőülését is (Máté 17.). Itt Jézus egy pillanatra el­változik, és teste mennyei dicső­séget sugároz. A KÉPEK TARTALMAT, JEL­LEGÉT az ún. „ikonográfia” sza­bályozta. A középkori festő kö­teles volt Jézus születését is az ikonográfia előírásai szerint meg­festeni. Súlyos büntetés várt rá, ha ezt megszegte. Bármennyire is kereste a kö­zépkori festő az inkamációban Krisztus látható földi dicsőségét, fenségét: a Biblia világosan be­szél arról, hogy Krisztus szolgai formában jelenik meg közöttünk. A láthatatlan Isten, amikor hoz­zánk jön, testté lesz — megaláz­za megüresíti magát. Filippi 2,7- ben ezt olvassuk: „. ,x dicsőségé­ről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonló­vá ..Nem uralkodni, hanem szolgálni jött. Felvette emberi tö­rékeny testünket, magára vette betegségeinket, bűneinket. A karácsonyi képek persze áb­rázolják Mária örömét, a pászto­rok hódolatát. De van olyan kép is, amelyen csak Mária imádja a Gyermeket, míg József kételke­dik. — Bosch képén pedig csak néhány szál szalma jut a Gyer­meknek. A pásztorok is csak cso­dálkoznak, kíváncsikodnak, de senki sem gondol arra, hogy be­takargassa, melengesse a Gyer­meket. Jól esik a sok karácsonyi képben (régiben vagy modem­ben) elgyönyörködni. Nem is kép­zelhető el Karácsony kép és ze­ne nélkül. De ha a bibliai tartal­mat vesszük alapul, akkor azt a Gyermeket kell a képen is ábrá­zolni, akinek számára „nem volt hely a vendégfogadó háznál”. A külső körülmények bizony ellen­tétben álltak a pásztorok várako­zásával. A mezőn ugyan nagy fé­nyesség jelent meg az éjszaká­ban és angyalok szálltak le hoz­zájuk, de az Ige így hangzott: „A jel pedig ez lesz számotokra: ta­láltok egy kisgyermeket, aki be- pólyálva fekszik a jászolban .. A karácsonyi képekben ezt a kettősséget, helyesebben feszült­séget kell meglátnunk: ez a Gyer­mek a fény és a dicsőség forrása ugyan, de külsőleg alázatosan, szegényes formában jött közénk. MAGA AZ ESEMÉNY, AZ IGE TESTET ÖLTÉSE: titok, csoda. A téma nem egy gyermek születése, nem az anyai boldog­ság, hanem az inkarnáció. Különböző korok, különböző stílusok, különböző művészi egyéniségek a maguk módján áb­rázolják az inkarnációt. Az a jó, hogyha mi megtanuljuk meditál­va, elemezve nézni ezeket a ké­peket. A következőkben röviden felsoroljuk azokat a motívumo­kat, részleteket, amelyeket az in­karnáció képein látunk, és ame­lyeket valóban észre kell ven­nünk, hogy a kép mondanivaló­ját megragadhassuk. Jézus sok képen külön van, nem Mária ölében. Mellette ökör és szamár. Ez nem véletlen, ha­nem utalás Ézsaiás 1,3-ra. Elő­fordul, hogy a Hárokirályok Jé­zust csókolják, ami Zsoltár 2,12 beteljesedésére utal. Általában Jézus születése úgy szerepel, mint a próféciák beteljesedése. A ké­sőbbi ábrázolásokon Jézus már anyja ölében van. De gyakran a csupasz földön fekszik. Némely képen kezét felemeli, ami az is­teni teljhatalmat jelenti. Gyakran Mária nyújtja neki á glóbuszt, vagy a glóbusz már a Gyermek kezében van. Még későbbi moz­zanat, hogy Mária kerül a kép kö­zéppontjába, vagy egyszerűen az anyai boldogság lesz a téma. Amikor a reneszánszban a Ma­donna kerül előtérbe, lassan le­kopnak azok az alakok, amelyek­nek szimbolikus jelentése van. Hétköznapi mozzanatok kerülnek előtérbe pl. József a Gyermek örömére csengővel játszik (Leo­nardo da Vinci). — Egy asszony fújja a levest, hogy az ne legyen forró a Gyermeknek (Mazzoni). Teológiai súlya van annak, ami­kor Correggio a pásztorok arcán a kitörő örömöt ábrázolja, vagy Grünewald muzsikáló angyalokat fest a karácsonyi képre. Jelentős az is, ha Mária, József és a ki­rályok áhitatosan térdelnek a Gyermek előtt. Angyalok. Gyakran szalag van a kezükben, ezzel a felírással: „Annuntio vobis gaudium mag­num” — „Hirdetek néktek nagy örömöt”. Olykor táncolnak. Ha a Kisded közelében vannak, elra­gadtatott örömmel nézik, imád­ják. Giottonál szerepel a „testőr” angyal, aki a legenda szerint a betlehemi csillagból lett angyal­lá. Az angyal az örök ifjúság és nem a női szépség szimbóluma. Ennek bibliai alapja az örökélet­ről szóló üzenet. Pásztorok. Szimbolikus jelen­tőségük van: Ábel, Ábrahám és Dávid is pásztor volt, és nekik is kijelentette magát Isten. Correg- gionál ragyogó öröm van arcu­kon. Előfordul, hogy bárányt, kecskét, sajtot, fügét, szőlőt hoz­nak a kis Jézusnak. Többnyire az angyalokra néznek vagy mu­tanank. Háromkirályok. A legfonto­sabb mozzanat, hogy a koronát leveszik a fejükről, mert a Gyer­mek előtt minden dicsőségnek porba kell hullania. Olykor né­ger, sőt ázsiai arc is van közöt­tük. Gyakran a csillagra mutat­nak. Van olyan kép, amely ál­mukban mutatja őket, amikor az angyali intést kapják. Botticelli képén a királyok és kíséretük a ruhák miatt szerepelnek. Ruha­történeti szempontból érdekes „divatbemutató” ez —, de a bib­liai tartalom már háttérbe szorul. Mária. A Mária ábrázolás előz­ménye a katakombafreskók szét­tárt karokkal imádkozó nőalak­ja, akit csak később azonosíta­nak Máriával (orantin). Gyakran nagyobb alakja van, mint a többi szereplőknek. Eleinte fek­szik, mint szenvedő, gyermek­ágyas asszony. Később térdel Jézus előtt, vagyis imádja az in­karnáció csodáját. A bizánci iko­nográfiában mindig barlangban ábrázolják, mert egy legenda szerint útközben történt a szülés, és nem volt más hely, ahol meg­húzódjanak. Teológiailag roppant érdekes az erfurti dóm ábrázolá­sa a 12. századból. Mária nem az ölében ülő Gyermeket nézi, ha­nem előre néz, a távolba, mert várja a visszajövő Krisztust (ez az ábrázolás, szobor). József. Végül szóljunk József­ről. Eleinte mindig elmélkedő, té- pelődő, sokszor kételkedő alak­ként szerepel. Idős férfiként szok­ták ábrázolni. A kételkedés arra vall, hogy az inkarnáció csodáját nehezen tudja elhinni. Később a házi munkát végzi, fát készít, gyertyát tart, mert éjszaka van. Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom