Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-13 / 46. szám

GYERMEKEKNEK. A tükörbe néző ember Jakab 1,22—25 ,,Irok nektek, ifjak...” Nyomába szegődött két vak Mt 9, 27—30 Amikor kisebb voltam, gyak­ran figyeltem édesapámat borot­válkozás közben. Először pa­maccsal borotvahabot kent az ancára, majd a jól kivilágított fürdőszobában közel hajolt a tü­körhöz, és munkához látott a borotvával. Óvatosan „szántotta” végig vele a bőrét, széles utakat vágva a habban. Majd amikor már majdnem készen volt, kö­vetkezett az utolsó simítás szer­tartása. Egészen közel hajolt a tükörhöz, úgy ellenőrizte: nem ejtett-e valahol hibát, nem ma­radt-e valahol hab, vagy egy-két szőrszál. Mindez így természetes és magától értetődő. Az lenne a furcsa, sőt érthetetlen, ha valaki belenéz ugyan a tükörbe, észre is veszi a hiányosságokat, még­sem javítaná azokat ki. Mintha minden rendben lenne, amúgy habosán, kissé hiányosan megbo­rotválkozva menne be a munka­helyére. ABBAN A GYÜLEKEZET­BEN, AHOVÁ JAKAB APOS­TOL ezt a levelet írta, voltak néhányan, akik igen büszkék voltak arra, hogy ők mennyire ismerik Isten igéjét — s valóban így is volt. Ám ez nem mindig látszott meg az életükön. Példá­ul: hiába tudták, hogy Jézus so­ha nem mondott rosszat senkire, az ő szájuk mégis igen hamar eljárt. Nem voltak képesek ar­ra, hogy megfékezzék a nyelvü­ket. Ezen kívül a gyülekezeti összejöveteleken sokkal nagyobb megbecsülésben részesítették azo­kat, akik gazdagok voltak, mint azokat, akiknek nem volt sem­mijük. Pedig tisztában lehették vele: Jézus soha nem tett kü­lönbséget az emberek között. Ha Isten igéjét tükörként maguk elé tartották volna, akkor azt is ész­revették vo’na: mennyire más az ő életük, mint amilyennek lennie kellene. GYAKRAN FENYEGET MIN­KET IS AZ A VESZÉLY, hogy a Bibliát úgy vesszük a kezünk­be, mint valami érdekes olvasni­valót, mesekönyvet, vagy éppen tankönyvet. Előfordulhat az is, hogy valaki mindig mindent tud a gyermekbibliaórán, a keze mindig fönn van, ha válaszolni kell egy kérdésre, mégis: — amint kiteszi a lábát a kapun, már nem is foglalkoztatja az, ami- ott elhangzott. Pedig a Bib­lián keresztül maga Isten szól hozzánk. Bennünket is hív, hogy legyünk Jézus tanítványai. Az a legfontosabb, hogy ezt a hívást meghalljuk. Egy tanítvány szá­mára pedig mi lehetne annál fontosabb, mint hogy mindig ta­nítómestere akaratát keresse? HA VALÓBAN ELINDULUNK JÉZUS NYOMÁBAN, Isten igé­jéből rendre ellenőrizhetjük, hogy jó irányba haladunk-e. Egészen úgy, mintha tükörbe néznénk. Hiszen a Szentírásból megtudhat­juk, hogy „milyen” egy jó tanít­vány: engedelmeskedik a mes­terének, szereti a pajtásait, se­gít mindenkinek, ahol tud, tisz­teli a szüleit, becsületes, nem be­szél csúnyán, és még sorolhat­nánk. A Biblián keresztül Isten figyelmeztet, ha valamiben hibát követtünk el, vagv valamire job­ban kell ezentúl figyelnünk. Ám minden figyelmeztetés vagy út­baigazítás csak akkor eredmé­nyes, ha nem engedjük el a fü­lünk mellett, hanem meg is fo­gadjuk. .TEHÁT ISTEN IGÉJÉT SEM CSAK HALLGATNUNK KELL, hanem meg is tartani, engedel­meskedni neki. Ez biztosan na­gyon nehéznek tűnik most nek­tek is. ezért hadd biztassalak titeket! Nekünk olyan mesterünk van, aki nemcsak „utasításokat ad” — tehát megmondja, mit te- gviink és mit ne —, hanem se­gít is minket, az engedelmesség­ben, ha kérjük Tőle! Luptákné Hanvay Mária Vakság és könyöriilet E történet csak néhány mon­dat, de mögötte ott a valóság szörnyűsége: két vak ember ki­látástalan élete. Számukra lét­kérdés a gyógyulás. Így, vakon, nem élhetnek igazi, teljes em­beri életet. Betegségük a leg­szörnyűbb betegségek egyike ma is, még inkább az volt az ókori Keleten. Gyógyulását, megszűné­sét a végső időkre, az üdvösség korára várták — Istentől remél­ték. Ez a reménység csendül meg különösen is Ézsaiás könyvének 29,18 és 35,5 verseiben. Ez a két vak most felbátorodva Jézus nyomába szegődik. Csak hallot­tak gyógyításairól — hiszen lát­ni nem láthatták azokat —, de ez elég nekik: reménység a re­ménytelenségben. Kiáltoztak Jé­zus után. Könyörületére apellál­tak. Nem hiába, mert Jézus kö­nyörületes. Szeretete nagy, mint gyógyító hatalma. A „Dávid Fia” megszólítás azt mutatja, hogy Jézusban „látják” Isten várt küldöttét, az Eljöven- dőt, a Messiást, a Krisztust. — Azóta is hozzájuk hasonlóan kö- nyörgünk imádságainkban: „Kö­nyörülj rajtunk ...”, Istentiszte­leteink bűnvalló imádságában, befejező könyörgésünkben. Arra kell törekednünk, hogy ezek a kiáltásaink a helyzetünk, elesett- ségünk, rászorultságunk átérzésé- ből fakadó tartalommal teljenek meg — ahogyan számukra való­ságos hiány volt az irgalom, a könyörülő szeretet. Személyes találkozás Jézussal Jézus szándékosan vonul visz- sza „a házba”. Nem akarja, hogy nyilvános legyen ez a találko­zás, ez a gyógyítás. Titkolni akar­ja. A 30. vers parancsa is ezt húzza alá: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!” A vakok nem kér­dezik, miért vonul vissza a nyil­vánosságtól. Követik őt. S jön a személyes kérdés: „Hiszitek-e...?” — Jézussal való találkozásunk, közösségünk ma is valamilyen módon mindig személyes. Történ­jen akár zsúfolt templomban, akár baráti beszélgetésben, akár magányos bibliaolvasás közben: ö teszi személyessé, nem mi. Ö szólít meg. Vele szembesülünk, az Ő személyisége lép elénk. Le­het, hogy ugyanakkor másokhoz is szól — mi csak önmagunkról érezhetjük, tudhatjuk ezt. — Ké­szek vagyunk erre a találkozás­ra? Hiszitek-e ? Jézus kérdése két szempontból is feltűnő. Egyrészt: Miért kell rákérdezni hitükre? Hát nem bi­zonyította-e a két szerencsétlen, nyomorult ember, hogy Jézusba veti bizalmát, Benne hisz, Tőle vár gyógyulást — életet? —. De igen. Jézus mégis még többet vár tőlük: személyes hitvallást. Hadd erősítse meg a szó — a vakok szinte egyedüli kapcsolat- tartó eszköze — e nyomorultak cselekvését, Jézus után töreke- dését! A hitük felőli kérdés más­részt abban különleges, hogy második félmondata „hogy”-gyal kezdődik. A hittel kapcsolatban nagyon ritka ez a fajta mondat. (Az evangéliumokban ezenkívül csak Mk 11,23-ban fordul elő. To­vábbi helyek: Rm 6,8 és 10,9; 1 Thessz , 4,14; Zsid 11,6; Jak 2,19. Érdemes elmélyedni ben­nük!) A hit ugyanis elsőrenden bi­zalom, bizakodás. Személyes rá- hagyatkozás Istenre, Jézusra, mint Krisztusra. Hit valakiben, nem valamit elhivés. Jézus kér­dése és a többi felsorolt mondat azonban mutatja, hogy a hit tár­gya is fontos. Mert ez a „tárgy” annak a személynek a léte vagy cselekvése, akiben hiszünk, aki­ben bízunk. Jézus-hitről kérdezi őket Jézus! Igen, Uram! — válaszolják a vakok meggon­dolkodtató természetességgel. Hi­tük lényege ez. Úrnak, Küriosz- nak tartják Jézust, aki hatalmát többször megmutatta már gyó­gyításaiban, Jairus leányának feltámasztásával. Ezek győzik meg a két vakot: „Menjünk Jé­zushoz!” — Nekünk még több okunk van a hitre i Legyen a ti hitetek szerint! — mondja Jézus, és a gyógyu­lásba vetett hit gyógyulást hoz. Ez a történet, mint ahogyan a megelőző gyógyítások elbeszélései is, példája a Jézus szavai és cse­lekedetei által ébresztett hitnek. Különféle emberekkel való talál­kozásaiban vannak közös voná­sok. Személye ébreszti a hitet, azután maga is hitre hívja a vele találkozókat. Ök pedig e hitben szabaddá válnak lépéseket tenni a bizonytalanba és tőle, Jézustól várni mindent. Ez a hitre-hívás érvényes mindenki számára, az evangélium olvasója — mai ol­vasója — számára is. Erről ta­núskodik Máté evangéliumának következő két fejezete: a tanít­ványok kiküldése és Jézus meg­térésre, hitre hívó szava. Furcsa a történet vége. A meg­gyógyultak a tiltás ellenére Jé­zus hírvivői lesznek. — Ránk ép­pen Jézus missziói parancsa, s nem a titoktartásé vonatkozik. Őket óvta a tanúskodásuk követ­kezményeitől, bennünket — ta­nítványait — az egész világon való bizonyságtételre küld. Ne legyünk „vakok”, hanem legyünk szeretetének hírvivői, hit-közös­ségben Vele! Ifj. Seben István LUTHER ÖTSZÁZ ÉVES JUBILEUMA ÉS AZ EVANGÉLIKUSOK VENDVIDÉKEN Jelentkezés négyhónapos káníortanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fő- ton, kezdők és haladók számára négyhónapos kántortanfolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1983. november 26-tól 1984. március 24-ig. Hívjuk az I. évfolyamra a teljesen kezdőket, a II. évfolyamra azo­kat, akik az alapfokot elvégezték, vagy többször részt vettek nyári tanfolyamokon, a III. évfolyamra azokat, akik már kántori okleve­let szeretnének kapni. Továbbképzésre jelentkezhetnek azok ,akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyamot bejáróként lehet végezni. A tandíj 250 Ft. A har- móniumosok oktatása egy vagy két alkalommal hetenként, a távo­labb lakóké kéthetenként történik. Az orgonisták oktatása szom­batonként van. Ha a bejárók egyes alkalmakra ellátást igényelnek, költségeiket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: 1983. november 20. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Fót, Berda József u. 3. (2151). A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét és a felvételt kérő önéletrajzát (jelentkezésének célja, eddigi gyülekezeti szolgálata, zenei előképzettsége). A felvételről ér­tesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántor jelöltjeit. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLATA Novemberi krónika 1975 ÉVE, 1808. NOVEMBER 1-ÉN Sajólászlófalván református lel­kész fiaként született Egressy Gábor színész, a Nemzeti Szín­ház együttesének egyik legjelen­tősebb egyénisége. Korának leg­műveltebb magyar színésze volt, a színészet első magyar elmélet­írója és a magyar Shakespeare- kultusz elindítója is ő volt. Rozs­nyó (1826), Kassa (1828), Kolozs­vár (1833), a budai Várszínház (1835), bécsi tanulmányút (1837), a pesti Magyar Színház voltak a fő állomások az életúton. Barát­ja volt Petőfi, akinek a Talpra magyar c. versét ő szavalta el a Nemzeti Színház közönségének 1848. március 15-én. A szabad­ságharc alatt nemzetőr, majd Szeged kormánybiztosa volt. Vi­lágos után Törökországba mene­kült, s ezalatt itthon halálra ítélték. 1850-ben hazajött, majd amnesztiát kapott, s 1854-ben új­ra felléphetett a Nemzetiben. Vi­déki szereplések következtek, s 1865-ben az akkor megnyílt Szí­nitanoda tanára lett. Obernyik: Brankovics c. drámájának elő­adása közben szélütés érte, és 1866. július 30-án Pesten meg­halt. 175 ÉVE, 1808. NOVEMBER 2-ÁN járult hozzá I. Ferenc a Nemzeti Múzeum megalapításához. - Az 1808. évi törvény aláírása hívta létre a hazai tudomány és mű­velődés fontos gócpontjává nö­vekedő Magyar Nemzeti Múzeu­mot. Alapját Széchenyi Ferenc vetette meg, amikor könyvtárát, érem- és műtárgygyűjteményét a nemzetnek ajándékozta (1802). Ezután több adomány és vásár­lás gyarapította kincseket. A múzeum épülete 1837—1847 kö­zött épült Pollack Mihály tervei és vezetése alatt. 150 ÉVE, 1833. NOVEMBER 3-ÁN született Tótkomlóson Jankó Já­nos festő és rajzoló. Szarvasi gimnazista korában a tanulás mellett már rajztanítással is fog­lalkozott. Első képeinek pesti ki­állítása után 1864-től ä bécsi.aka- démián tanult, ahol különösen karikatúráira figyeltek fel. 1866- ban Pestre utazott a magyar élc- lapok hívására. Ettől kezdve raj­zait a bécsi Kikéri, a pesti Bo­lond Istók és Üstökös közölte. A tipikus és közkedvelt karikatúra­figurái főként a Borsszem Jan­kóban jelentek meg. Rajzainak számát 70 ezerre becsülik. Buda­pesten hunyt el 1896. március 29- én. 125 ÉVE, 1858. NOVEMBER 16-ÁN halt meg Mészáros Lázár hon­véd altábornagy, hadügyminisz­ter, az 1848—49-i forradalom és szabadságharc egyik katonai ve­zetője. Baján született 1796. feb­ruár 20-án. Császári ezredes, majd a Batthyány-kormány had­ügyminisztériumát vezette 1848. május 24-től, majd a katonai rangja egyre emelkedett: tábor­nok, altábornagy, 1849 júliusban a honvédseregek fővezére, utána pedig Dembinszky mellett vélt vezérkari főnök. Világos után Tö­rökországba menekült, majd Angliában telepedett le. Távollé­tében halálra ítélték. Eywoodban (Anglia) hunyt el. 75 ÉVE, 1908. NOVEMBER 22-ÉN tartotta alakuló ülését Budapes­ten a Galilei-kör, azaz „a sza­badgondolkodó, szociális és prog­resszív érzésű főiskolai hallga­tók” egyesülete. Haladó szellemű egyetemi ifjúsági szervezet volt. Kezdetben 256 tagot számlált. Célul tűzte ez a kör a társada­lomtudományokkal való intenzív foglalkozást, a modern termé­szettudományi ismeretek terjesz­tését. Előadásokat és vitákat rendeztek, ahol a magyar és az európai szellemi élet kiválóságai szólaltak meg. Ismeretterjesztő füzeteket, kiadvány-sorozatokat is megjelentetett a Kör. Nagy élmé­nyük volt az Ady Endrével való találkozás. Ady több versében is köszöntötte őket. 1912-ben a Ga- lilei-körnek küldte az „Üj tava­szi sereg-szemle” c. versét. Ek­kortájt az anyagi segítség elapadt, sőt több oldalról támadás is érte a kört, mégis a háború idején ezek közül a fiatalok közül ke­rültek ki azok, akik a forradal­mi, háborúellenes, antimilitarista csoport tagjai voltak. 100 ÉVE, ,1883. NOVEMBER 26-ÁN született Babits Mihály Szekszár- don. Költő, műfordító, elbeszélő, esszéíró, az MTA levelező tagja, irodalmunk egyik legnagyobb formakultúrájú költője volt. Ta­nár volt Baján, Szegeden, Foga- rason, Budapesten több gimná­ziumban is. Versei 1902-től kezd­ve jelentek meg. Első versesköte­te 1909-ben került az olvasók kezébe. 1917-ben lemondott ta­nári állásáról. 1919-ben az egye­temen lett a világ- és modern irodalom tanára, még az ősz fo­lyamán megfosztották tanári ál­lásától, s ettől fogva kizárólag az , irodalomnak élt. Társszer­kesztője lett a Nyugatnak (1921), majd egyedül szerkeszti a lacot (1939). 1938-ban súlyos gégemű­téten esett át, ennek ellenére folytatta munkáját, mely az egy­re erősödő fasizmus idején egyre erőteljesebben, élesebb hangon fordult szembe az embertelenség­gel. Költői pályájának lezárója a Jónás könyve (1938), ami már nyílt szembefordulás volt az em­bertelenséggel. Gégerákban halt meg Budapesten 1941. augusztus 4-én. Detre János HELMUT FRIETSCHE LÁTOGATÁSA démiánkon a modern magatar- tásbiológia és az etikai kérdések összefüggéseiről, és ismerkedett egyházunk életével. Útjára fe­lesége is elkísérte. Helmut Frietsche professzor, a rostocki (NDK) egyetem teoló­giai karának dékánja október 4—9 között látogatást tett Buda­pesten. Vendégprofesszorként előadást tartott Teológiai Aka­házunk képviseletében résztvesz és előadást tart Vető Béla, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője. A Szlovéniai Evangélikus Egy­ház (Jugoszálvia) a fenti cím­mel rendez konferenciát novem­ber 9-én Muraszombaton (Murs- ka Sobota). A konferencián eev-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom