Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-13 / 46. szám
XLVIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1983. november 13. Ara: 4,50 Ft EVA N G É LIKUSH E T I LA P t t Tükör előtt Beszámoló az Európai Egyházak konferenciájának Vico Equenseben tartott tanácskozásáról NEM EGÉSZEN EGY ÉVVEL AZ LVSZ BUDAPESTI NAGYGYŰLÉSE ELŐTT került sor erre a találkozóra a Nápolyi-öböl gyönyörű vidékén, a természet szépségét mindenekfölött bizonyító környezetben. Ahogyan rendre érkeztek a 25 ország küldöttei, úgy hangzottak egymás után az azonos tartalmat hirdető mondatok: pompás a környezet, varázslatos a táj, csodálatos a tenger! A tájról szóló első mondatok után azonban ki-ki már a nagyon súlyos címet hordozó konferencia tartalmára gondolt: Keresztyén Európa más kontinensek szemszögéből. Kérdések, várakozások. Különleges a módszer is: egy afrikai, egy dél-amerikai, egy észak-amerikai és egy ázsiai előadóé lesz a szó. „Tükör elé kerültünk” — talán ez lehetett az érzések összegzése a konferencia nyitó perceiben. Mindannyian éreztük, egyáltalán nem problémamentes úgy vizsgálnunk az európai keresztyénség útját, hogy a többi kontinens képviselői beszélnek majd rólunk. Mégis, már az első hivatalos együttléten, az úrvacsorái közösségben, ahol egy NDK-beli lelkész hirdetett igét és szolgált a vendéglátó olasz evangélikus egyház egy lelkésze is, úgy éreztük, nagyon összetartozunk mindnyájan, Afrikától Ázsiáig, Amerikától Európáig a feszültségekkel teli világ szolgálatában. NÉGY FÖELÖADÁS — NÉGY SZÁMONKÉRÉS. Ez lehet a rövid krónika a többi földrész képviselőinek előterjesztéséről. Feladatuk az volt, hogy megmutassák, milyen érzésekkel és gondolatokkal tekint ránk a többi földrész keresztyéns^ge. Afrika — Sibusiso Bengu: Mit jelentett és mit ér az európai misszió Afrikában? Tönkretette a meglevő ősi, afrikai kultúrát, hozta a gyarmatosítók keresztyén- ségét a gyarmatosítással egybekötött misszió. A másik pólus azonban az, hogy Afrika ma nem bír már az európai keresztyének segítsége nélkül létezni. Ennek a foka az európai keresztyének érKlein romániai püspök. Hitvalláshoz hasonló stílussal -vallott arról, hogy mi, európaiak a hála, a bűnvallás és a reménység ösz- szetartozásában élhetünk csak mint keresztyének. Mindent átjáró megtérés az, ami továbbéltetheti a nagyon is megpróbált és leterhelt európai keresztyénsé- günket. Nápolyi templom Plenáris ülések és öt csoportban folytatott megbeszélések vitái közben igencsak megismerhettük a tükörben kirajzolódó képet. Nem is állítható olyan nyugodtan oda a „keresztyén” jelző Európa elé. Az igazi cél nem is ez volna, hanem inkább az, hogy keresztyénekként igazán tenni és küzdeni tudjunk Európában Európáért és a többi földrész békéjéért, igazságosabb gazdasági és szociális helyzetéért — mint az egész Földért felelősséggel tartozó emberek. A TEOLÓGIAI TANÁCSKOZÁSOKON KÍVÜL alkalmunk volt bepillantani az alig tucatnyi gyülekezetét számláló olasz evangélikus egyház életébe. Nyitott, családias, kötetlen estét tölthetett a közel százfős vendégsereg az egyik gyülekezetben fTorre Annunziata). Közös éneklés, közös imádság a meleg mediterrán égbolt alatt, és az olaszosan terített asztal pillanatok alatt legyőzte a kezdeti nyelvi nehézségeket. Az éjszakába nyúló estén világosan éreztük, hogy ez a maroknyi kis olasz gyülekezet milyen szeretettel várt és milyen örömmel fogadott minket. Magyar delegációnknak módja volt arra, hogy Pompei romjait, a Vezúv kráterét és Róma neve zetességeit megtekintse. így álltunk meg rövid imádságra a vatikáni magyar kápolna előtt is. Nagyon szép területen tartott, mély gondolatokat ébresztő konferenciáról indulhattunk vissza Budapestre. Közben egyre többször emlegettük, hogy alig egy év múlva, sokan a most megismert küldöttek közül Budapestre jönnek, és nemcsak egy kontinens evangélikusainak kérdéseivel, hanem az egész világ evan- gélikusságának sorsával foglalkoznak majd nálunk. A MAGYAR DELEGÁCIÓT dr. Nagy Gyula püspök vezette. Tagjai voltak: Keveházi László esperes, Reuss András külügyi titkár és Szabó Lajos pécsi másodlelkész. A helyszínen csatlakozott hozzánk dr. Harmati Béla, aki a genfi központ küldöttjeként, az egyik alcsoport munkáját vezette. A budapesti nagygyűlésnek nem volt hivatalos előkészülete ez a konferencia, de egy egész esti programban számolt be az előkészületekről Nagy Gyula püspök és Reuss András. És sokat hallottuk naponta angolul, németül: majd Budapesten, 1984-ben! Szabó Lajos tékének a mértéke is. Dél-Amerika — Arteno Spell- meier, Brazília: Gazdag és szegény nincsen sehol ma olyan távol egymástól, mint a dél-amerikai kontinensen. Jogos számonkérés: vajon ébred-e az európai keresztyénség felelősségtudata a szociális igazságosság kérdésében? Nem szabadulhatunk meg a képtől, amely a telepes európai és a bennszülött dél-amerikai ellentétének a képe. Észak-Amerika — Carl E. Braa- ten. USA: Itt a hitet számonkérő hang szólalt meg. Hol van a mai európai keresztyénség hite és hitének élőjele? Ha nincs Isten országában való bizonyossága, ha nincs a halálon túli élet reménysége, mi maradhat még? Oj formációra van szükség ma Európában. Üj ismeretekre, új közösségre és új szabadságra van szüksége a mai keresztyénség szempontjából döntő európai keresztyén- ségnek. Ázsia — Choong Chee Pang, Singapur: Hova lett az európai erkölcs? Nincs más hitele a ke- resztyénségnek, csak az, ha valóban erkölcsöt formál, tart fenn és őriz meg. Hol van az európai keresztyénség hitelességét igazoló etika ? EURÓPA FELELETÉT SZÓLALTATTA MEG ezután Albert Szeptember 28-án ragyogó őszi verőfényben hatalmas gyászoló gyülekezet vett végső búcsút az Op jest-Megyeri temetőben dr. Mihály Dezsőtől, az Északi Evangélikus Egyházkerület haláláig hűséggel szolgáló felügyelőjétől. Jelen voltak a temetésen egyházunk képviseletében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, az Akadémia professzorai, az országos egyházi hivatalok munkatársai, esperesek és felügyelők, a gyülekezetek képviselői Budapestről és vidékről; ezenkívül volt hivatali munkatársai, barátai és ismerősei nagy számmal. Koporsóját és sírját elborították a szeretet és emlékezés virágkoszorúi. A temetési szertartást dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke, és Blázy Lajos, volt újpesti gyülekezetének lelkésze, végezték. A püspök János ev. 12,26 alapján hirdette Isten igéjét. Megemlékezett az elhunyt hármas szolgálatáról: családjáért, népéért és evangélikus egyházért. „Dr. Mihály Dezső élete igazi szolgálat volt, e szó mélyen bibliai értelmében. Nem önmagának élt. Életét másokért, a rábízottakért élte és, adta oda csendben, szelíden és alázatosan. Szolgált... Jogász volt, a rend és a törvény szolgája, és elsősorban az egészségügy területén, az élet védelmében végezte világi, hivatásbeli szolgálatát. De egy területen kiváltképpen a szíve szerint szolgált: egyre magasabbra ívelő evangélikus egyházi munkásságában. Tartózkodó szerénységgel, de mély belső meggyőződéssel beszélt róla, hogy élete során a legtöbbet, a legnagyobbat egyházi szolgálata jelentette számára... Tudatosan járt Jézus útján, szerényen és alázatosan a háttérbe húzódva önmaga, de mindig vállalva a munka terhét mások javára és Isten dicsőségére!” A sírnál Blázy Lajos lelkész mondott végső imádságot a koporsó fölött, és könyörgött vigasztalásért a gyászoló család számára. A ravatal előtt a Lutheránia kamarakórusa Weltler Jenő karigazgató vezetésével vett végső búcsút. Dr. Mihály Dezső, testvérünk és szolgatársunk, Isten veled! Mert „ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya!” A szeretet sohasem hiábavaló Országos Diakóniai Konferencia Balassagyarmaton Szeptember utolsó hetében a balassagyarmati épületek és egv- házi objektumok előtt a megszokottnál több gépkocsi tartózkodott, Nem a hosszú, forró nyárhoz hű, melegebb, kellemes nyárutó hívogatta a túristákat Palócföldre, hanem e táj nagy szülötte, Madách Imre születésének 160. és a Tragédia színrevitelének 100. évfordulója alkalmával tart- tott ünnepségek, és a Magyarországi Evangélikus Egyház háromnapos országos diakóniai konfeség veszélyeztette milliókra. Az egyház — hangsúlyozta —, nem mondhat le a teremtettség egységéről, amelyet Isten szeret. Kiemelkedett még a negyedik alté- ma kapcsán — „Élet az egységben” — Borovoj orosz ortodox teológus előadása. A teológus egyfelől az embervilág egységét az úrvacsora alapján vezette le, másfelől az egyház szolgálatát a hitből fakadó szeretet gyakorlásában, az emberi élet védelmében határozta meg. Végül jelentős volt Az Országos Diakóniai Konferencia résztvevői renciája tette mozgalmasabbá a város és környéke életét. A konferencia megnyitó áhítatát Kalácska Béla balassagyarmati igazgató lelkész tartotta az Útmutató aznap reggeli igéje — 1 Jn 4, 7—12 alapján, hangsúlyozva, hogy a világban levő válságok mélyén a szeretet hiánya húzódik meg. „Mi ’keresztyének nem beszélhetünk — ezen a konferencián sem — intézményes, gyülekezeti, társadalmi és politikai diakóniáról, ennek világtávlatairól a hozzánk Krisztusban lehajtó isteni szeretet elfogadása nélkül. E szeretet bárhol is jelentkezik emberi szívekben, Isten szeretetéből táplálkozik és mindenkit mindenkivel felelős szolgálatban köt össze." Beszámolók és előadások Dr. Nagy Gyula püspök meleg szavakkal köszöntötte és nyitotta meg a konferenciát, majd közegyházi tájékoztatást adott, különösen is hangsúlyt téve elvégzendő feladatainkra. A három előadás közül a főreferátumot- is a diakóniai munkáért felelős püspök tartotta: „A diakónia gyülekezeti, egyházi és világtávlatai” címen az Egyházak Világtanácsa vancouveri VI. világgyűlése alapján. A püspök a világgyűlés főtémájából: „Jézus Krisztus — a világ élete’), a négy altémából és a nyolc munkacsoport témáiból értékelve ismertette azokat, amelyek a keresztyén diakónia aktuális területeivel és témáival foglalkoztak. így a többi között kiemelte dr. Philipp Potter főtitkár előadását, amelyben arra esett hangsúly, hogy az egyház a teljes ember gyógyításában érdekelt, mert Jézus az egész emberhez jött. Ezért az egyháznak a világban a reménység követeinek kell lenniük. Továbbá ismertette a püspök Alan Boesak fekete teo- > lógus, a Református Világszövetség elnöke felszólalását, aki megrendítő szavakkal hívta fel az egyházak figyelmét a nukleáris veszélyre, az elnyomás és az éhmég a negyedik szekcióban megvitatásra került téma: „Az egyház gyógyító és közösséget teremtő élete”. Ez a munkacsoport a diakónia aktuális munkaterületeivel foglalkozott: az öregek, fogyatékosok, veszélyeztetettek, alkoholisták, kábítószeresek stb. irányában végzendő keresztyén szolgálattal. „Az öregek gondozása ma és holnap” címen Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója adott áttekintést a geriátria, a kísérleti és szociális gerontológia kialakulásáról, ágairól, az öregségről alkotott kép gyökeres megváltozásáról és az ezekkel kapcsolatos feladatainkról. Nevezetesen: mi a feladata ebben a munkában a lelkipásztornak, a gondozó személyzetnek, milyen anyagi, táragyi feltételei vannak a gondozásnak és milyen kilátásai vannak ennek a szolgálatnak a jövőben? A gyülekezeti diakónia egyik legnehezebb területéről tartott előadást Madocsai Miklós egyházmegyei diakóniai előadó „Feladataink az alkoholizmus elleni harcban” címen. Történelmi áttekintést adott a hazai egyházak iszákosmentő missziójának munkájáról. Teológiai alapvetésben dolgozta fel az alkoholizmus bűn voltát. A lelkipásztor feladatának lényegét az imádságban, a személyes, gyónás szintű lelkipásztori beszélgetésben és a biztonságot, erőt adó testvéri atmoszféra megteremtésében jelölte meg. Az egyházmegyei diakóniai előadók feladatairól Solymár Péter diakóniai előadó tartott eszmélte- tő előadást. A többi között hangsúlyozta, hogy a diakóniai szolgálatot nem lehet az igehirdetéstől elvonatkoztatni és másodlagos feladatnak tekinteni. A gyülekezetek évente tartsanak diakóniai napot, szervezzenek diakóniai munkacsoportot a rászoruló testvérek megsegítésére! Gyülekezetünk tagjai látogassák szeretetin- tézményeinket! Minden szolgála(Folytatás a 3. oldalon) K
