Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-06 / 45. szám

Szokatlan meghívót kaptak kézhez az an­gyalföldi gyülekezet presbiterei szeptemberi ülésükre. A meghí­vó „házi feladatot” is tartalma­zott. „Mindenki tanulmányozza gondosan az Egyházak Világta­nácsa vancouveri nagygyűlésé­nek „Üzenetét”, amelyet hetila­punk teljes terjedelmében tett közzé. Mindenki emeljen ki az Üzenetből két-három mondatot és írásban rögzítse, miért ra­gadta meg figyelmét. Gyülekeze­tünk szempontjából sem közöm­bös, hogy résztvevői vagy tétlen szemlélői vagyunk e mindannak, ami a keresztyénség világtávla­tú közösségét korunkban foglal­koztatja.” A BEÉRKEZETT „DOLGOZA­TOK” KÖZÜL most Letenyei Mária ny. .közértvezető presbiter írását emeljük ki: „A vancouveri nagygyűlés fel­emelő érzést váltott ki bennem, mert 300 tagegyház 400 millió hívőjét képviselte. Jézus Krisz­tus nevében jöttek össze. A Szentlélek kiáradt reájuk és imában, énekben magasztalták Istent. „Jézus Krisztus a világ élete” — a ma emberének kell, hogy szívére, életére kihatóan meg­tapasztalható legyen ez. Nemze­tek, országok felelős vezetői hall­ják meg a kiáltó, sürgős üzene­tet. Szüntessék be az öldöklést — TÉT—GYÖRSZEMERE— —FELPÉC. Október 16-án teoló­gus-napi szolgálat volt a Kardos József lelkész gondozására bí­zott nagy kiterjedésű gyülekezet­ben. Téten dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, a gyermekeknek Szkrinyár Kata­lin III. évf., Győrszemerén Nagy Edina III. évf., Felpécen Mitykó András III. évf., Gyomorén pe­dig Bencze András V. évf. hall­gató hirdette Isten igéjét. Téten, a gyülekezeti esten az otthon­igazgató „Luther Mártó«!öröksé­ge” címen tartott előadást; >ao teo­lógusok pedig Luther idézetek felolvasásával, versmondással és énekléssel tették színesebbé a megemlékezést. A gyülekezetek a teológusnap alkalmából össze­sen 21,184 Ft adománnyal támo­gatták lelkészképzésünket. A gyülekezetek szeretetét és áldo­zatkészségét ezúton is köszönjük. — KESZTHELY. Október 8-án és 9-én teológusnap volt a gyü­lekezetben. Az anyagyülekezet­ben. dr. Selmeczi János, a Teo­lógus Otthon igazgatója, Süme­gen Blázy Árpád, Tapolcán Sze­merei János, Gyenesdiáson Tóth Melinda II. évf. hallgató hirdet­te Isten igéjét. Az istentisztele­tekhez csatlakozóan a teológusok színes műsor keretében számol­tak be arról, hogyan készülnek a szolgálatra. Az említetteken kívül a szolgálatban részt vett és az élet elpusztítását. Isten vi­lága ez itt a földön. Minden em­bernek joga van élni. Az „élő kenyér” — Jézus Krisztus — mindenkinek adatott. Senkinek sincs joga azt megvonni. A bé­ke hívei vagyunk. Missziónk, feladatunk a valós segítés a ja­vak igazságos elosztása és az élet védelme érdekében, — amint ezt a nagygyűlés leszögezte! Ko­runk feladata a fegyverekre köl­tött óriási pénzek helyett a nyo­mort, az éhezést, a betegségeket szüntetni, hogy földünk jólter- mő legyen és boldog embereket tartson el, akik a mennyekkel összeköttetésben vannak. Mélyen hatott rám az isten- tiszteleti rend keretében meg­szólaló énekek és imádságok hangja. A Jelenések könyve tá­rult elém, amikor a megöletett Bárányt énekszóval magasztal­ják. Ezért kiáltottak Vancuver- ben Isten hívei. Ezért kell élni és mindenkor hirdetni az evan­géliumot. — Áldás legyen raj­tuk!” TALÁN KÜLÖNÖS ÉS SZO­KATLAN felnőtt embereknek, presbitereknek, „leckét” feladni. Nem szorítjuk ezzel vissza őket a kiskorúságba? Ellenkezőleg! A keresztyén nagykorúvá válás el­engedhetetlen feltétele az állan­dó tanulás és az ezzel együtt já­ró feladatok, „leckék” vállalása. Brebovszky Éva III. évf. hallga­tó is. A teológusnap alkalmából a nagy szórványgyülekezet 3 580 Ft adománnyal támogatta lel­készképzésünket. A gyülekezet szeretetét és adományait ezúton is köszönjük. — HÁZASSÁG. Boncsér Sán­dor és Pecsenya Anna mezőtúri lelkészi munkatárs szeptember 25-én tartották esküvőjüket. A szolgálatot Fodor Ottmár espe­res végezte. „Adok nekik egy szívet és egy utat, hogy jól le­gyen dolguk.” — HALÁLOZÁS. Brlázs Mi­hály, a tiszaföldvári gyülekezet volt presbitere 81 éves korában elhunyt. „Én tudom, az én meg­váltóm él, és utoljára az én po­rom felett megáll”. — Takács Kálmánná sz. Csidei Rozália, az acsádi gyülekezet tag­ja szeptember 28-án elhunyt. Te­metése október 1-én volt Mesz- lenben, igen nagy részvét mellett. A szolgálatot Weltler Sándor lel­kész végezte. — özv. Szóka Istvánná, sz. Ko­vács Karolin 89 éves korában elhunyt. Temetése október 13-án volt Acsádon. A szolgálatot Weltler Sándor lelkész végezte. „Áldott az Isten, aki kegyelmét nem vonta meg tőlem”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. november 6-án * 0 Deák tér de. 9. (úrv) Pintér Károly, de. ll. (úrv) Káldy Zoltán, du. 6. Lutheránia hangverseny. — Igét hir­det: Haíenscher Károly, Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fel 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 9. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv). Zugló de. 11. (úrv). Rákosfalv^ de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22 de. 11. Váci út 129 de. negyed 10. Fran- gepán u. de. 8. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- tuz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle telep de. * 8. Bonnyai Sándor Pestújhely de. 10. Sehreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Lász­ló. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Nagy Ilona, de, fél 11. (német), de. 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Madocsai Miklós. Öbuda de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kő- szeghy Tamás. Pesthidegkűt de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Ti­bor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv) Scholz László, du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Scholz László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Rőzse Ist­ván Budafok de. 11. Rőzse István Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Megjelent Dr. Prőhle Károly: LUTHER MARTON NÉGY HITVALLÁSA című könyve Ára: 70. — Ft. Kapható a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Eg.vnáz Saltóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadónlvatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Arusitla a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (3) 83.2400 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető: Szlávit András vezérigazgató „A kegyelem idején meghall­gattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2). VASÁRNAP. — „Az Isten minden teremtménye jó, és egy sem elvetendő, ha hálaadással él­nek vele” (1 Tim 4,4 — Zsolt 104,13 — Lk 17,20—24 — Zsolt 22,1—22). Aki nyitott szemmel jár és hálás szívvel él mai világunk­ban, az felfedezheti Isten sokféle alkotását, csodáját, ajándékát. Az őszi táj sokszínű szépsége, az ál­latvilág életének megfigyelése, a mikroszkóppal és a laboratóri­umban felfedezett és kikísérlete­zett csodálatos új világ, új ösz- szefüggések, a tudomány sokféle „csodája” Isten bölcsességét, gaz­dagságát és hatalmát sejteti meg a hivő emberrel. Bárcsak felelő­sen, az emberiség javára hasz­nálnánk Isten ajándékait, a szá­munkra adott sokféle lehetősé­get! HÉTFŐ. — „Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12 — Ézs 49,6 — Lk 11,14—23 — Jób 29,1—20). A sötétben csak botorkálunk, a sötétség árnyai félelmet és bizonytalanságot éb­resztenek szívünkben. Sokszor azt gondoljuk, hogy zűrzavaros dol­gaink sötétben, titokban marad­nak, nem kerülnek napfényre. Jézus a világ világossága: tiszta­ságának ragyogása nemcsak bű­neinket fedi fel, hanem utat mu­tat, segít eligazodnunk, elűzi fé­lelmeinket és bizonytalanságun­kat, reménységgel tölti be életün­ket. KEDD. — „Hát nem szabad nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó va­gyok?” (Mt 20,15 — Zsolt 35,5 — 1 Thessz 5.1—11 — Jób 30,1—17). Jézus példázatában a gazda Isten cselekvését példázza. Mi Istent gyakran a saját képünkre for­máljuk. Isten Isten, áki szabad, azt tesz. amit akar, nincs nekünk kiszolgáltatva, nem biztosíthat­juk és nem számítgathatjuk a végső jutalmat magunk számára, csak hálás örömmel fogadhatjuk határt nem ismerő irgalmas sze­retetét. SZERDA. — „A sokaság azon­ban rájuk szólt, hogy hallgassa­nak el, de ezek még hangosabban kiáltották: »Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!« Jézus meg­állt és megszólította őket” (Mt 20,31—32 — Ézs 38,14 — Zsid 13, 1—6 — Jób 31,29—40). Jézusnak van szeme és szíve, hogy észre­vegye a szenvedő embert, és megálljon, hogy segítsen! ö meg­hallja a szenvedő ember kiáltá­sát! Mi, miért akarjuk lerázni magunkról a körülöttünk élők terheit? Miért nem törődünk töb­bet magányos öregjeinkkel, kal­lódó fiataljainkkal, az élet küz­delmében megrokkant, kedvet vesztett, elcsüggedt társainkkal? CSÜTÖRTÖK. — „Ezt mondja az Ür: A kegyelem idején meg­hallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek” (Ézs 49,8 — Mt 12, 28 — Zsid 13.7—9/a — Jób 32,1 —22). Fedezzük fel életünkben Isten kegyelmes zzeretetének ide­jét! Még mindig biztat — meg­hallja kiáltásunkat, meghallgatja másokért és magunkért mondott imádságainkat, erőt ad, amikor megfáradunk, kiszabadít bűneink fogságából, amikor bűnbánattal szabadításáért könyörgünk. „Atyám, a te kegyelmed Meggaz­dagít engem, Ami vagyok, s amim van, Mindent tőled nyertem” (67. ének 5). PÉNTEK. — „Nekem az élet Krisztus” (Fii 1,21 — Zsolt 18.47 — Jer 18,1—10 — Jób 35,1—16). Drága ajándék, óriási lehetőség az ember számára az élet! Mégis hogyan tesszük tönkre, rontjuk el, tesszük alig elviselhetővé vagy embertelenné, mennyi ve­szély fenyegeti az emberi életet! Nem szabad ebbe belenyugod­nunk! Jézus Krisztus feltárta ne­künk az igazi, emberséges, máso­kért élő és másoknak szolgáló élet titkát és lehetőségét, ö ben­ne és (5 általa megtalálhatjuk életünk értelmét és célját, és éle­tünk korlátain túli örök életet. SZOMBAT. — „Ha pedig a bű­nös megtér, és nem követi el töb­bé bűnét, hanem törvény és igaz­ság szerint él, akkor megmenti az életét” (Ez 18.27 — Főm 8,6 — 2 Thessz 2.1—12 — Jób 38.1 — 3. 22—41). Bűnös indulataink, vá­gyaink, terveink és tetteink meg­rontják az életünket, Istennel és emberekkel való viszonyunkat. A keresztyén ember ebben nem tö­rődhet bele. hanem nagvon ko­molyan kell vennie Jézusnak megtérésre, bűn elleni harcra, új életre hívó szavait. Az Ö bocsá­natának erejével ez a harc, a bűnünkkel való szembefordulás nem reménytelen. Isten akaratá­nak cselekvése úi távlatot nyit­hat életünk számára. Muntagné Bartucz Judit — A BUDAI SZERFTTTOTTHO- NOK KÖZPONTJA — Budapest. II. Báthori László u. 8. — azonnali belé­pésre munkatársakat keres, 'Korsze­rűen felszerelt mosodába szakképzett, vasy kisegítő munkaerőket. Jelent­kezhetnek nők és férfiak: Esetleg képzési lehetőség. — Varrodai dolgo­zókat keresünk. Varrónők, vagy se­gédmunkások jelentkezhetnek. — Ke­resünk irodai munkaerőket is. álta­lános adminisztrációs munkakörben és bérelszámolásban, valamint £zTK ügyintézésben iártas munkatársakat. Jelentkezést várunk a fenti címen, vagy a 365-705 telefonszámon. Megfőtt az ész Még illatoztak a kert rózsái, még szikrázott a nap. „Nyári meleget hoz a reggel” — mondta a meteorológia. Még emberek siették a víz felé utolsó fürdő­zésre, még horgászok csalogattak a fel­felbukkanó haltakat, még zöld levelek­kel dicsekedtek a fák, a szanatórium ablakait szélesre tárták a gyógyulni vá­gyó betegek, még foglaltak voltak a pa­dok, botjukra támaszkodók hosszabb ki­ruccanásra vállalkoztak a sétány platán­jai alatt, autókkal teltek meg a par­kolók, ragyogott a nap, levél se rezdült, csak a darazsak keringtek izgatottan a felszúrt szőlőszemek körül, telhetetlen méhek szívták még a virágmézet és egy fehér káposztalepke súlya alatt megha­jolt egy lila petúnia. Emlékekbe hulltan ültem a pádon. Szép volt a nyár. Kis pihenői örömöt hoztak, hű barátok szeretete tette őket felejthetetlenekké. Merengéseimből felnézve, az ősz dal­lamát kottázta a szemközti drótra egy fecskecsapat. Néztem gyönyörű, fénylő tollúkat, hallgattam csivitelésüket, amint a közelgő nagy útra figyelmeztették az előszörindulókat. Hányféle hang, moz­dulat, szárnypróba! Szemem nem tudott velük betelni. És mégis, láttukon, ész­revétlenül szívembe lopakodott az ősz. Messze, a látóhatár szélén csöpp, fe­hér felhő lebegett. Aki nem nézett az égre, észre se vette. Nem tudom miért, de Balambér, a vak kutya jutott az eszembe, ahogyan a villa kertjében beteg lábát nyalogatja. Mi lesz vele, ha jön az ősz? Gazdája el­hagyta, egy autó elgázolta, eltörött a lába. Erejéből csak annyira futotta, hogy a kertig jutott, ott elterült fáj­dalmában. Nem kellett senkinek. Ma­gányos lett. Ételért koldult. Először nem törődtek vele, aztán megszánták. Most ott fekhetik a fűben, lábát nyalogatva és időnként a távolba néz. Jó, hogy nem tudja, amit az ember. Vagy talán bölcs és megbocsátja gonoszságukat? Vár. Mire, kire, nem tudja senki? Az ember életében is eljön az az idő, amikor egyszerre úgy érzi, hogy nem megy tovább. Ilyenkor sokszor elfelejt­jük, hogy Isten kezében vagyunk, aki a bajban nem hagy el. Nehéz dolog ma­gányosnak lenni, de tudomásul kell venni és örülni már annak is, hogy vannak jóbarátok, akik velünk éreznek és segíteni igyekeznek. Mintha a szemközti fán megrezdült volna egy levél, összeborzongtam. Tal­pig feketébe öltözött, fehér hajú asz- szony megy el előttem. Az arca vérte- lenül sápadt. Az elmúlást juttatja az eszembe és azt az orvosbarátomat, aki halála órájában azt mondta: .... ha lenne még annyi erőm, hogy tollat, fog­jak, leírnám, hogy milyen könnyű és örömteli dolog a halál”. — És egy má­sik: ... korunk furcsa fogalma, hogy a halál az élet ellentéte legyen. Tévedés. Nem az ellentéte, természetes következ­ménye”. A halál gondolata kényelmet­lenné teszi az életet azoknak, akik nem tudnak vele megbarátkozni. A feltáma­dás hite nélkül bizony elviselhetetlen lenne az élet. Mintha valami kis * hűvösség futott volna el mellettem. Még süt a nap, egyetlen levél sem rezdül. öreg házas­pár megy el előttem. Megértőén fogják egymás kezét. A zaj nem ér el hozzá­juk. A világ hiúsága már messze van tőlük. Egy kicsit Istenhez hasonlóak, mert nem létezik már számukra idő. A halál nem lepheti meg őket: Mindent tudnak magukról. Látták munkájuk be­teljesedését. A számlájuk kész. Fél láb­bal már az örökkévalóságban vannak. Készek Teremtöjükkel találkozni. Sietős, kapkodás napjaimra gondolok. Az örökkévalóságban nincsen elveszett idő, csak a mában van. Azért szeretni kell az életet, de vigyázni arra, hogy ne tartsa fogva az embert. A tökéletes szeretetnek le kell mondani a birtok­lásról. Percekig ültem a pádon, vagy már órák múltak el. Sütött a nap, ringott a nagy víz, mintha ezt a csodálatos na­pot ringatta volna, hogy elaludjon. Seregélyhad húzott el fölöttem. Szár­nyuk suhogását sokáig hallottam. A fák koronája lassan hajladozni kezdett, meg­borzongott a sok kis virág, aztán fel­támadt a szél. Mintha már régóta itt ólálkodott volna. Hangosat rikoltva for­dított fel mindent, hajladoztak a fák és hullott a sok levél, elfeketült az ég­bolt, tarajos szélű felhők hágtak egy­másra. elsötétült a világ és lezúdult az eső. Verte a földet, a virágokat, bele­kapott a fabódék hirdetéseibe, felkapta a kintfelejtett játékokat, hazakergette az embereket, elszabadult a pokol, az utakat elöntötte a víz. Megérkezett az ősz. Kis szobámba menekülve ott álltam az ablak előtt és úgy éreztem, hogy minden ember fájdalma most bennem sír hosszú, keserves sírással. Minden fajú és véleményű ember minden prob­lémája, vágya és csalódása bennem él. Minden ember végzete bennem tükrö­ződik. A múlt emberéé, és a jövőé is. Mintha az egész világ keserves vajúdá­sát magamon éreztem volna. Mintha egyszerre minden dal kihalt volna be­lőlem, hogy helyét elfoglalja az ősz. Künn csorog a víz végig az ablakon. Ujjammal követem útját. Besötétül. Csak a hit mécse világol! Rám köszön­tött az első őszi este. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom