Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-06 / 45. szám

I

A szolgálat altján

Dr. Káldy Zoltán huszonötéves püspöki jubileuma

AZ IGE SZOLGÁLATÁBAN —

RITKA ÉS KIVÉTELES PÜSPÖKI JUBILEUMHOZ érkeztünk el a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Vezető püspökének, első pásztorának és szolgájának negyedszázados szolgálatáról emlékezünk meg, Isten iránti hálaadással. Országos egyházunk az ez évi közgyűlés keretében, gyülekezeteink, lelkészeink és híveink érte mondott imádságokkal, magyar népünk a közélet ismert személyisége iránti tisztelettel, hazai egyházaink és a nemzetközi ökumené megbecsüléssel emlékeznek meg a negyedszázados egyházvezetői jubileumról.

EGYHAZUNK TÖRTÉNETÉNEK DÖNTŐEN FONTOS ÚTSZAKASZA volt ez a negyedszázad. Forradalmian új helyzetben, az ötvenhatos úttévesztés után kellett megtalálnia egyházunknak azt az új utat, amelyen járva, hűséges marad Krisztus evangéliumához, ugyanakkor vállalja az új társadalmi rendben a szeretet szolgálatát. Ezt a feladatot vette a vállaira a fiatal tolna—baranyai esperes, amikor — sokak számára akkor még ismeretlenül — bátor hittel elfogdta a Déli Egyházkerület gyülekezeteinek választása alapján rábízott szolgálatot. Ha az elmúlt huszonöt év eredményeire gondolunk hazai egyházunk életében — arra, hogy honnan jöttünk, és hol vagyunk most — akkor kezdjük igazán megérteni, mennyi a hálát adni- valónk Istennek ezen az évfordulón.

PÜSPÖKI SZÉKFOGLALÓ BESZÉDÉRE 1958. november 4-én, a zsúfolt Deák téri templomban, egyszerre felfigyelt nemcsak egyházunk népe, de a hazai és nemzetközi egyházi közvélemény is. Beköszöntője világos felmérése volt egyházunk akkori nehéz helyzetének és határozott, világos útmutatás az előttünk álló útszakaszra.

ez volt dr. Káldy Zoltán programja. Magával ragadóan tudta és tudja hirdetni Isten igéjét. De olyan igehirdető, aki a szószéken és az egyházi sajtó „legmagasabb szószékén” js mindig szembesíteni tudta a Szentírás igéjét a mai ember, társadalmunk élete és a világ legidőszerűbb, legbonyolultabb kérdéseivel.

A három forrás, amelyből igehirdetései, cikkei, könyvei és egész püspöki szolgálata táplálkozott: hűsége a Szentíráshoz, hitvallási irataink, reformációi örökségünk, megbecsülése és a józan emberi értelem nagyra értékelése. Igehirdetésének, életének és szolgálatának fő forrása a Szentírás teljes igéje. De hűsége az igéhez ugyanakkor hitvallásosan evangélikus és modem biblikusság is. Örzj és megszólaltatja — ökumenikus nyitottsággal — Luther és hitvallásainak drága örökségét. Ugyanakkor keresztyénsége „értelmes keresztyénség”: Luthert követve vallja az emberi értelem fontos szerepét személyes életünkben, a gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekben, Isten előtt felelős lelkiismerettel. Megragadó módon tudja összekapcsolni az ige, a hitvallások és a gondolkodó értelem szolgálatát igehirdetéseiben, teológiai tanulmányaiban és egyházi, társadalmi és nemzetközi kérdésekben! "'f*~

A Dl AKÖNIA ISTENTISZTELETE a Krisztus-hit és a mindenki iránt nyitott, szolgáló szeretet szétszakíthatatlan egysége. Ez az az alapvető felismerés, amely végigvonul egész püspöki, pásztori és egyházvezetői szolgálatán. „A diakónia az egyház életformája” ,— fejtette ki részletesen már 1964-ben, pozsonyi tiszteletbeli doktori székfoglalójában. Életműve bizonyára úgy vonul majd be egyházunk leg- újabbkori történetébe, mint a „diakónia teológiája” és az egyház diakóniai magatartása sokoldalú kiépítésének a szolgálata. Itthon és külföldön úgy ismerik hazai egyházunkat, mint a diakóniai teológia egyházát. Ebben az áttörés fáradságos munkája és a kibontakoztatás türelmes szolgálata az ő nevéhez fűződik. Sokszor félreértették vagy próbálták félremagyarázni egyházunknak ezt az igehirdetéseinkben, teológiai képzésünkben, egyházi szere- tetmunkánkban és társadalminemzetközi szolgálatunkban sokoldalúan kibontakozó irányvonalát. Pedig, erről világosan tanúságot tett már püspöki székfoglalója és egész teológiai munkássága, ez a „diakóniai teológia” lényegében nem más, mint a hit és a szeretet elválaszthatatlan egysége konkrét helyzetünkben. Mélyen biblikus és reformátori igazság.

„SZERETETT EGYHÁZUNKÉRT ÉS MAGYAR NÉPÜNKÉRT” — az egyháza és népe iránti mély, elválaszthatatlan szeretet nemcsak püspöki székfoglalójának volt lényeges vonása. Kezdettől ez határozta meg egész életét, lelkészi, majd püspöki szolgálatát.' Egyházvezetői szolgálatának döntően fontos eredménye volt, hogy az 1948-ban kötött Egyezmény alapján egyházunk megtalálta a helyét népünk új gazdasági, társadalmi és politikai életrendjében és — kiépítve szolgálatának külső, szervezeti és anyagi életkereteit — hűséggel végezhette Istentől kapott szolgálatát hazánkban és hazánk határain túl. Elegendő itt hálás szívvel gondolnunk egyházunk igehirdető és szeretetszolgálatának, szervezeti és anyagi rendjének biztonságára, kormányzatunk jelentős segítségére, megújuló templomainkra, egyházi sajtónk sokoldalú szolgálatára, nyugdíjas lelkészeink helyzetének megnyugtató rendezésére, nemzetközi evangélikus és ökumenikus kapcsolataink széles körű kiépülésére.

AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATÁNAK VILÁGTÁVLATAI ma lényegesen hozzátartoznak személyes keresztyén és egyházi életünkhöz. Ennek felismerésében és megismertetésében is fáradhatatlan volt és alig értékelhető, nagy szolgálatot végzett'dr. Káldy Zoltán püspök. Korán bekapcsolódott a Lutheránus Világszövetség, az Egyháza Világtanácsa, a Keresztyén Békekonferencia és az Európai Egyházak Konferenciája nemzetközi szolgálataiba. Igehirdetése, teológiai munkája, gyakorlati szolgálatai kezdettől fogva kapu- és ablaknyitás voltak a világ- ökumené, a népek világa és az emberiség mai nagy kérdéseire. Huszont év óta alig volt olyan világméretű egyházi tanácskozás, ahol ne képviselte volna, ne szólaltatta volna meg egyházunk szavát és új útjának gyakorlati tapasztalatait. Hogy ma olyan figyelemmel és megbecsüléssel tekint egyházunkra a világ evangé- likussága és a nemzetközi egyházi közvélemény, és hogy a jövő év nyarán hazai egyházunk lesz majd a Lutheránus Világszövetség VII. Világgyűlésének vendéglátója, mindez ennek a huszonöt éves püspöki szolgálatnak egyik legszebb gyümölcse.

ISTENNEK KÖSZÖNJÜK MEG DR. KÁLDY ZOLTÁN HUSZONÖT ÉVES PÜSPÖKI SZOLGÁLATÁT. Neki adunk hálát az egyházunk lelki vezetőjét és első szolgáját mindeddig megtartó kegyelméért. És kérjük az Élet Urát, adjon neki még sok, munkában és szolgálatokban gazdag évet, hogy egyre teljesebben folytathassa, amit megkezdett negyedszázaddal ezelőtt, az Ö dicsőségére, egyházunk, népünk, az ökumené tagegyházai és a népek világa javára, Krisztust követve, aki maga „sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltsá- gul sokakért” (Mt 20,28).

Nagy Gyula

*

Isten kezéből veszem...

Isten kezéből fogadom el püspöki tisztemet. Abban a bizonyosságban vagyok, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteinek presbitériumain keresztül Isten rendelkezett és Ö bízott meg a püspöki szolgálat betöltésével.

Magam előtt — de azt hiszem mások előtt is — világos, hogy nehéz szolgálatra hivattam. Sok tehertétellel kell átvennem a püspöki szolgálatot. Sok elvi, személyi és anyagi kérdés vár egyházkerületünkben, de ezen túlmenőleg is, tisztázásra. Mégis reménységgel indulok, mert nemcsak az előttem álló feladatok dandárjával, hanem Isten hatalmával is számolok. Személyileg Isten szeretetéről, hűségéről és leleményességéről olyan mély, az egész életre szóló tapasztalataim vannak, hogy azok alázatos, de bátor előrenézésre serkentenek.

A 10 éves Egyezménytől — napjainkig

Tisztában vagyok azzal, hogy az egyház létét és szolgálatát a világban első helyen nem az államok és egyházak közötti egyezmények biztosítják, hanem az evangélium ereje és hatalma. Mégis Isten iránti hálával emlékezem a 10 éves Egyezményről és jó reménységgel nézek annak további szerepe elé. Az Egyezmény alapján mindent el fogok követni a magam helyén, hogy evangélikus egyházunk és Magyar Népköztársaságunk jó viszonya tovább épüljön és evangélikus egyházunk tagjai egyben népünk hű fiai és hazánknak jó polgárai is legyenek.

Részletek Káldy Zoltán püspök székfoglaló

Elhangzott 1958. november 4-én a Deák téri templomban

Biblicitás, hitvallásosság, értelmesség

Az előttünk álló szolgálatok végzése közben igehirdetéseinkben és minden szolgálatunkban a Szentíráshoz, mint zsinórmértékhez akarok igazodni, a politikai és társadalmi kérdésekben pedig a józan észre fogok hallgatni, „á hitnek szabályai szerint.”

Meg kell azonban mondanom, hogy számomra a Szentírás semmiképpen sem törvénykönyv, amelynek rögzített tételei volnának, és ezeket kellene aprólékos kazuisztikával esetről-esetre alkalmaznom az elém kerülő kérdések megoldásánál. Számomra a Szentírás Krisztus-könyv, Krisztusról szóló bizonyságtétel, amely engem nem a betűhöz köt, hanem magához Jézus Krisztushoz.

Ma Jézus Krisztushoz való kötöttségünkben, a Szentírásban adott igén keresztül a Szentlélek ad számunkra útmutatást, a Szentírásban adott helyzetek pedig csak irányt szabnak és mutatják azt a módot és magatartást, ahogyan a különböző kérdésekhez ma nekünk is hozzá kell állnunk.

A hitvallási iratokat az atyáktól vett drága örökségnek tekintem, amelyek a különböző történeti helyzetekben aktualizálják az igét. Ezek sem a betűhöz, hanem Jézus Krisztushoz kötnek henníinket.

Az egyház mai kérdései nem mindenestől ugyanazok, mint voltak a reformáció korában élő egyháznak. Ezért nem nézhetünk valami merev konfesszio- nalizmussal hitvallásainkra, mint amelyek minden kérdésünkre végleges feleletet adnak, hanem készségeseknek kell lennünk annak elfogadására és megvallá- sára, amit a Szentlélek az igén keresztül a mi mai helyzetünkre, vitás kérdéseinkre nézve mond. A Szentlélek ma is megvilágosít és megmutatja, mi az Isten jó akarata abban is, amiben új körülmények között döntenünk kell.

A döntésben benne kell lennie a józan ész által kormányzott őszinte meggyőződésnek. Hiszen magától értődőén a keresztyén ember értelme sem független a hittől és éppen ezért politikai kérdésekben is Isten előtt dönt „a hit szabályai szerint”.

A politikai és társadalmi kérdésekben a józan ésszel szeretném a fennforgó problémákat megoldani és azokban dönteni.

A keresztyén élet: istentisztelet

Amikor püspöki szolgálatom megkezdésekor előretekintek és összefoglalóan meg akarom jelölni, hogy szolgálatom révén mit is szeretnék elérni, akkor

Dr. Káldy Zoltán püspök a Luther*év záróünnepségein

A Luther-év NDK-beli egyházi rendezvényeinek záróünnepségeit november 10—13. között tartják Eislebenben, abban a városban, ahol Luther született és meghalt, valamint Lipcsében. Az ünnepségeken, amelyen a Lutheránus Világszövetség, továbbá számos evangélikus és más egyház küldöttei lesznek jelen, egyházunkat dr. Káldy Zoltán püspök-elnök képviseli.

gálva Istennek szolgál. A templomi istentisztelet a rövidebb istentisztelet, a templomon kívüli élet pedig a hosszabb isten- tisztelet. Ez az okps istentisztelet valósul mindennap a gyülekezeti tagok egymást kölcsönösen támogató szeretetében, a szeretet parancsának mindenek felé való élésében, alárendeltségükben és engedelmességükben a felsőbbség iránt, politikai tevékenységükben, a világban és békét kereső igyekezetükben.

A gyülekezeti istentisztelet

Az egyházban, így a magyar- országi evangélikus egyházban is minden attól függ, hogy az

istentiszteleten a megdi csőült Jézus Krisztus szolgálhat-e az evangélium tisztán és igazán való hirdetésén és a szentségeknek az Ö rendelése szerint való kiszolgáltatásán keresztül, az ö népének.

De a gyülekezeteknek meg kell tanulniok, hogy az Isten igéje mindig túlhat az egyéni életen, és átnyúlik az élet szélességébe. Mi a gyülekezeti istentiszteleteken nem akarjuk a híveket kiemelni a világból, ha(Folytatása a 4. oldalon)

azt mondhatom, hogy a gyülekezetek és azokon belül az egyes gyülekezeti tagok eljussanak a Jézus Krisztusban való hitnek és az Ö megismerésének egységére, „érett férfiúságra” és ennek nyomán a keresztyén istentiszteleti élet teljesebb felfogására és élésére. Arra tudnillik, hogy egész életük — tehát nemcsak a templomi, hanem a templomon kívüli is — a családban, a társadalomban, munkahelyen — istentiszteletté legyen.

A keresztyén ember egész életének egyetlen istentiszteletté kell lennie, amelyben nem választható el egymástól a szakrális terület a profántól. A gyülekezeti istentiszteleten, az igén és a szentségeken keresztül a megdicsőült Jézus Krisztus szolgál az ő népének és az ő népe, ezt a szolgálatot elfogadva a templomon kívül is folytatja az okos istentiszteletet, vagyis új életével is az embereknek szol-