Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-23 / 43. szám
Orgonáink Asszonyok a bizonyságtevők fellegéből A nőkről szóló cikksorozat megindítását kétségtelenül az a tény szorgalmazza, hogy aktív gyülekezeti tagjaink többsége ma — nő. Most, amikor a sorozat folytatásaként egyháztörténeti áttekintést kellene adnom, mindenekelőtt arra hívom fel a figyelmet, hogy ebben a mai állapotunkban nem a nők aktivitása szokatlan, hanem a férfiak visszahúzódása, passzív magatartása. Természetesen, erre az utóbbira is volt már példa. Egyet említek. Krisztus követőiből a kereszt alátt három nőt és egy férfi neveznek meg az evangélisták. Ez lehetett a férfiak első hátralépése a keresztyénség történetében. AZ ÜJSZÖVÉTSÉG KÖNYVEI, LEVELEI — erről olvashattunk legutóbb — a nők tevékeny, szolgálatra kész lelkületéről tanúskodnak. A töretlen aktivitás képét mutatják a későbbi korok feljegyzései is. A második század végén élt neves egyházatya, Tertullianus egyik írásában, míg azt boncolgatja, milyen problémák adódnak a keresztyén nők és pogány férfiak házasságából — rendkívül érdekes felsorolásban tárja elénk a nők gyülekezeti tevékenységének módozatait. Így teszi fel a kérdést: Vajon el fogja e tűrni a pogány férfi, hogy' „felesége még a legszegényebb városrészekben is utcából utcára látogassa az atyafiakat? El fog- ja-e tűrni, hogy az oldala mellől felkel, hogy az éjszakai összejöveteleken jelen legyen ? ... Helyesnek fogja találni, hogy a börtönöket látogatja . .., hogy a hitvallóknak nagy áldozatkészséggel. ennivalót visz?” Tudjuk, hogy a római császárok külön parancsban tiltották meg a nőknek, hogy a keresztyén vallás iránt érdeklődjenek. Ho.rnack, az ismert német teológus ehhez a következő megjegyzést fűzi: „Vájjon nem azért történt: ez, mert a keresztyénség ereje' a nőkben rejlett nagy mértékben?”. S talán még egy idézet a negyedik századból. Fennmaradt Libanius rétornak — Julianus császár tanítójának — egy mondása: „Ó ezek a keresztyének! Micsoda asszonyaik vannak!”. EBBEN A RÖVID TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁSBAN nincs lehetőség arra, hogy végigkísérjük . különböző korokon, országokon a keresztyén nők útját. De az első századok emlékeit szemlélve, óhatatlanul eszünkbe jut a XVI. és XVII. század magyar asszonyainak szerepe a hitújításban a reformáció idején és a későbbi években. Igen tanulságos erre odafigyelni. Valami nagyszerű párhuzam bontakozott ki itt a keresztyénség első nagy korszakával. Ezt tükrözik Payr Sándor egyháztörténész szavai is: „ ... komoly történetírók mondják, hogy nem is a férfiak, hanem a nők reformálták a családi ház körét/ Ök szabadabban vallottak színt, mint férjeik.. . Ma már mind jobban látjuk, hogy a lelkes magyar nők voltak minden jó ügynek, a reformációnak is legbuzgóbb apostolai. Ök lesznek az újítók . . .” Illusztrációként Nádasdy Tamás nádor feleségét, Kanizsai Orsolyát említhetjük. A Nádasdy birtokon reformációs központ alakult. Nyomda létesült, ahol az első magyar bibliafordítás látott napvilágot. Iskolákat állítottak. A reformáció neves férfiai mind megfordultak itt. Ám mindehhez még egyét kell tudnunk. Azt. hogy a főnemes nádor úgyszólván sohasem tartózkodott otthon. Vagy hadba vonult, vagv Bécs- ben. az Udvarnál tárgyalt. Hogy feleségére' milVen nyugodtan hagyta a dolgokat, azt mutatja .egy. levélrészlet: .......hisz tudod, n'-kor' isvöT>itjP!u Erdélybe mentem, rád, és ; BatJJjvámdné asz- szonyra bíztam a végeket (végvárakat)'. 'Veszprémnél, hogy megvertétek a törököt.” EZEKNEK A HÍVŐ ASSZONYOKNAK, valóban mindenre volt erejüfk az tjrban, így értjük, hogy Erdősi Sylvester miért nyomatta rá tiszteletből az első magyar Újszövetségre a Kanizsaiak címerét,: miért ajánlotta a tudós Kovács Márton könyvét egyenesen Kanizsai Orsolyának, és miért virágoztak, erősödtek tovább Kelenföld TÁRCSÁZOM A SZÁMOT: „HALLÓ, HALLÓ” — Igen, hallom, itt Sulyok Imre. — Kö- szöntlek szeretettel és arra kérlek, hogy mutasd be az Evangélikus Élet olvasótáborának vasárnapi „munkaeszközödet”, a kelenföldi templom orgonáját! — Npm tehetném ezt egy alkalmasabb időpontban? — Zavarlak talán, vagy miért kérdezed? — Mert most éppen országos egyés pedálos hangszer volt eredetileg, körülbelül 1500 síppal. Bizony, az akkori gyülekezet csak nagy gonddal-bajjal tudta részletfizetésre kiegyenlíteni az elkészítési összeget és kamatait. Ünnepélyes felavatása és használatba vétele 1934. december 16-án történt, amikor Sugár Viktor szólaltatta, meg az orgonát. Azóta lassan fél évszázad is eltelt, s a régi hangszer már nem házunk képviseletében az NDK- ba készülök egy egyházzenei konferenciára. De azért is tenném ezt egy későbbi időpontban szívesebben, mert az orgonánk éppen az átalakítás stádiumában van. Hogy úgy mondjam: félúton, még a megvalósulás előtt! — Ennek ellenére lennél szíves mégis röviden néhány adatot közölni róla? — Természetesen, azt nagyon szívesen! — Előre is köszönöm! — „Ezt az orgonát még a Rie- ger-cég építette. 1934-ben. Tizenhat szólóváltozatú, két manuálos felelt meg az igényeknek. így kb. egy évtizeddel ezelőtt Trajt- ler Gábor barátommal felújítási, korszerűsítési és bizonyos bővítési tervet készítettünk. Sajnos, ennek csak egy része valósulhatott meg 1973-ban a tetemes költségek miatt. Most már precízen működő, elektromos rendszerű az orgona és a játszóasztal is már hárommanuálos. Az elmúlt évben megrendeltük már az orgonagyártól a további munkákat, s így reményünk van, hogy a positívmű az idén, vagy legkésőbb' tavasszal, a többi pedig. a csepregi, sárvári iskolák Ná- dasdyné özvegysége idején is. „Ö ezek a keresztyének! Micsoda asszonyaik vannak!” Igen az Űristen többször meglepte már a világot azzal, ahogy felhasználta és szolgálatba állította Krisztus női követőit, A szolgálatok mikéntje változhatott ugyan a különböző korok más-más igénye szerint, de egy bizonyos: olyan Istenünk van, aki „mindig, mindenek által és mindenkiben munkálkodik”. r Végzi tehát kegyelmes munkáját bennünk — a gyülekezet asz- szonyaiban és leányaiban mindenkor — és szent tetszése szerint munkálkodik általunk is — hívő nők által ebben a világban. Pintérné Nagy Erzsébet 1985-re elkészül. Nagyon várjuk már azt az időt, hiszen most e „felemás” orgonán vendégművészek alig ismerik ki magukat. Ezért nem állt módunkban eddig orgonaesteket sem rendezni ebben az átmeneti időszakban. Viszont, ha elkészül a positívmű teljes hangzású lesz a mi orgonánk is, hogy ne mondjam: versenyképes a többi budapesti orgonával. S akkor 28 regiszterrel, majd 2000 sípjával alkalmas lesz arra, hogy az orgonairodalom remekei újra hitelesen szólaljanak. meg templomunkban.. Hát röviden ennyit tudok most mondani a kelenföldi orgonáról!” MEGKÖSZÖNTEM A TÁJÉKOZTATÁST, s elővettem régi jegyzőkönyveinket, iratainkat, amelyekből kiderült, hogy ennél az orgonánál töltötte Weltler Jenő, a Lutheránia-kórus nagyhírű és megbecsült karnagya fiatal éveit. Innét indult és szárnyalt felfelé pályafutása. Ö indította el a rendszeres énekkari munkát is a kelenföldi gyülekezetben. Majd 1941-től Kapi-Krá- lik Jenő zeneszerző-orgonamű- vész vette át tőle a stafétabotot. Igaz, nehéz, háborús esztendők alatt szolgált itt, de rendszeres orgonahangverseiyeivel és az énekkar továbbfejlesztésével elismerésre méltó munkát végzett. Szerzeményeit ma is éneklik énekkaraink. SULYOK IMRE NEVE fémjelzi az utolsó három évtizedet. Mint orgonista-kántor precízen készül az istentiszteleti szolgálatokra. Már a hét közepén kívánja a vasárnapi istentisztelet énekszámait, hogy az alkalomhoz illő prelúdiumot keressen az énekekhez. Sokat tesz a jövő kántorainak felkészüléséért is. Átengedi az orgonát gyakorlásra, hogy a fóti kántorképzőn részt vett fiatalok haladása-fejlődése csorbát ne szenvedjen. Mint karnagy, az énekkarral , a kortárs zeneszerzők műveit szólaltatta meg, és az j-új énekek tanításában is segít. Közismert, hogy részt Vett egyházunk új énekeskönyvének ze-> nei szerkesztésében, s a korál- könvv kimunkálá-ában. M inzeneszerző pedig, új művekkel ajándékozza meg nemcsak egyházi, hanem az általános magyar zenei irodalmat is. Kívánjuk, hogy mielőbb maga mutathassa majd be az újjáépült kelenföldi orgonát, művészi játékával! B. I. „Költőiek leírni: ég rendelte sors!” Kutas Kálmán: Naplemente - Jónás Barátainak ajánlja a 94 éves költő a verskötetét, amely nemrég látott napvilágot. Nem ismeretlenek előttünk, tisztelői és barátai előtt a versei. Az Evangélikus Élet, a Diakonia lapjain meg-meg- csillant egy-egy verse. Megjelent kétrészes verseskötete (Naplemente — Jónás) teljesebb képet nyújt a költő Kutas Kálmánról. Elénk rajzolódik gazdag költői egyénisége. Jellegzetesen lírai alkat. Ügy fejezi ki az őt körülfogó világot, hogy önmagát is érzékelhetővé teszi. Közvetlenül beszél magáról, érzelmeiről, gondolatairól. Több mint nyolcvan lírai versének nagy része az öregkor mély kérdéseire', filozofikus gondolataira irányítja figyelmünket. MILYEN PROBLÉMÁK nyernek klasszikus tisztaságú verseiben megfogalmazást? Tűnődés az élet céljáról, értelméről, számvetés a megjárt életúttal, gyermek- és ifjúkori emlékek, elmélkedés az emberi sorsról, gondolatok a halálról, a halál utáni életről, búcsúzás az élet és halál kapujában állva családtól, környezettől, tanítómesterektől, eredményektől és reményektől. Az öregember lírájával ajándékoz meg minket a verskötet, olyan versekkel, amelyeken a végső bölcsesség pecsétje ragyog, és amelyekre már egy másik világból hull aranyló fénysugár. A magas kort megért Goethe öregkori verseire, Arany János Öszikéire emlékeztet minket öregkori költészete. Ismerkedjünk meg közelebbről a kevés példányszámban megjelent, alig megszerezhető verskötetével! A költői sors „égrendelte sors!" Kutas Kálmán vállalja sorsát: „vad kornak verni bús harmóniát". Vállalja a költői sorsot öregkorában is: „Fáradt a torok — a hangszála lazul,/Fáradt a koboz — zörög rajta a húr” s mégis dalol, énekel. Kifejező metaforák sorával érzékelteti, ki, mi, ő: „toll, melynek kopott a hegye —/kopár szírt — nincs már erdeje —/vihar, mely egyre háborog —/repedt szócső, repedt torok”. AZ ÉLETRŐL, az élet céljáról feltörő kérdései a mi kérdéseink is. Az élet célja: „nem lenni más, csak ember, ember, EMBER”. Kiteljesedni emberként — életre szóló feladat. Nincsen ennél magasz- tosabb törekvés, önmagáról írja, de mindnyájunk életérzését szemlélteti: „Er voltam. Tengerig nem jutottam,/mégis mindig tenger felé futottam. Életünk „tört darab”: Minden, mi van: valami másnak álma.” „Kiteljesedik-e életünk?” — tűnődik nem egy versében. Válasza nem pesszimista. Hosszú élet tapasztalata íratja vele — bölcsen: „A mag termő mikor lesz? — a halálban.” Az alkonyat, az „életalkonyat” a halálra emlékezteti. Az „őstit- kú naplemente”, az elmúlás nem kelt benne félelmet: „Halál néz rám derülten estelenten —/Már más világ világol két szememben.” A halál kapujában „a felvillanó villámfénynél!egészében fogja át tekintetünk/a már letűnt életünket.” Látomásában a Halál segítő baráttá szelídül: „Titkos úton vendéget látok jönni. Belép. ölel. Karját karomba ölti s oda kísér, hol nincs est, s soha tél.” önmagának mondja, amit egy életen át lelki- pásztorként koporsók felett hirdetett. Az örökkévalóságból szakadt ki az életünk, és a „megérkezéskor belehull az ÖRÖKKÉVALÓBA". A halál órája nem a vigasztalan kétségbeesés ideje: „Éjfél. A Lét himnuszba olvad:/ÖVE föld, ég — ÖVÉ a holnap.” Ebben a hitben nyugszik meg elhalt szeretteire is gondolva, Édesanyja „mennybe suhanó alakja előtt” alázatosan hajta meg fejét. Könnyes szeretettel idézi meg elhunyt hitvesét, „szép Napját”. Az ősz, a télbe hajló ősz képe átszövi majd minden egyes versét. Szinte kifogyhatatlan az expresszív őszi képek, hangulati metaforák teremtésében: az ősz ajka nedves, szemében könny, keze egyre búcsút integet, színaranyban jár táncot bús avarban, az őszi szél mély dallamot zümmög, zokog a ködtakarta bús avar, a megnyúlt éjek a nappalt ölik .. „Belső békét” sóvárog, aggasztja azonban a háború réme, a „világvész”. A világháború idején írt versei a humánum után kiáltanak. „Idegen szél ködöt lehel.’’ A földet „könny- és vértengerek” itatják, a „forrásokból vér dűl”. Az embertelen pusztítás láttán keserű kérdések gyötrik: „Emberben emberség van-e? Ember vagyunk? Világ-e még világunk?" A Rad- róti Miklós emlékének szentelt versében (A számkivetés szigetén) emberségért könyörög: „Jöjj, tűnt eszme, Humánum! Kifejező ereje külön kiemelkedő. Hangot tud adni a különféle érzésárnyalatoknak is, legmélyebb gondolatait is érzékelhetően öltözteti formába. Tömören fogalmaz, nemegyszer tőmondatokban. Szép magyar nyelven versel. Érzi a szó ízét, illatát, hangulatát: „örök szépségek hamva rezg a szón.” HAGYÖMÁNYOS VERSFORMÁKHOZ VONZÓDIK, nem híve a formabontásnak. Igényes forma-tisztelő. Versei jam- busversek, ha el-eltér is a szigorú jam- bizálástól. Lágy lejtésű, halk szívdobogá- sú jambusainak dallma hűen kíséri verssorait. Kedvelt versformája a szó-, nett, ez az erős mértékben kötött tizen-* négy soros jambusvers, amelynek — Babits Mihály szavaival élve — „miniatűr oltárán” mutatja be a legbensőbb érzéseit, legmélyebb gondolatait kifejező versáldozatát. t Ritmust éreztet a kötet szerkezete is. A versek kiegészítik egymást, egymástól kapnak fényt. Néhány soros versei is megállítják az olvasót, elmélkedésre késztetik, ,hisz a vers a versalakon belül rejtőzik, reá kell lelnünk. Jónás című drámai költeménye a verskötet második része. Jónás alakja nem egy író képzeletét ragadta meg. Közismert Babits Jónás könyve (1939), amely bibliai'keretbe foglalt önvallomás az írói kötelességről, helytállásról. A Jónás c. költemény is valójában líra: személyes vallomás Isten irgalmasságáról. A kereső, tétovázó, kételyektől gyötört ember újra meg újra rátalál Jónás könyvére, a ma embere is. önmagunkra ismerünk Jónásban: futunk Isten elől, „fut a világ Istenen-túli messze.” Az örök embert szánja Isten Jónásban, a ma Jónásaiban is: „Hogy meg nem értesz: gyötrelem. Hogy CÉL-tól elfutsz: végzet... Fiam?, ban ezért vérzek”. Csak a „SZERETET” tarthatja meg a megtévedt világot: „Isten keze a Mindenségben reszket/. . .és könnyezve nyújtja felénk a Megváltó Keresztet.” Számos modern, aktuális elem szövődik a nagy drámai költemény szövetébe. Költőnk verseskötetébe a leginkább megóvnk kívánt verseit gyűjtötte egybe. Minden bizonnyal megőrződnek a jövő számára is. Vajda Aurél
