Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-23 / 43. szám
ökumenikus elkötelezettséggel Beszélgetés dr. Carl H. Mauval, a Lutheránus Világszövetség főtitkárával A beszélgetőpartnerek: dr. Gottfried Mierau, az IDL — az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Információs szolgálatának főszerkesztője és Mezősi György, az Evangélikus Élet szerkesztője. Az alábbi interjút szintén az LVSZ nagygyűlését előkészítő nemzetközi bizottság és a magyar előkészítő bizottság július 4—6-i ülése alkalmából készítették. Kédés: Főtitkár Űr, hol tartanak a VII., budapesti nagygyűlés előkészületei? Melyek most a legfontosabb feladatok? Mau: A nagygyűlési bizottság mostani budapesti ülése az előkészületek egyik legfontosabb állomása volt. Itt állítottuk rá a váltókat azokra a sínekre, amelyek most már egyenesen a nagygyűléshez vezetnek. Meghatároztuk az egyes csoportok témáit — összesen 18—20-at. Bár ezeket elsősorban a munkacsoportokban fogják megvitatni, de a plenáris üléseken is hangzanak el róluk előadások. A budapesti témák például: „Misszió és evangélizá- ció”, „Istentisztelet és keresztyén élet”, vagy: „Az evangélikus egyházak ökumenikus feladatai a világban” — tekintettel az évek óta folyó felekezetközi párbeszédre. Azután egész sor társadalmi, politikai kérdés: „Hogyan élnek a keresztyének és az egyházak a világban?”. Vagy: „Milyen viszonyban vagyunk környezetünkkel? — Hogyan lehetséges nagyobb társadalmi és gazdasági igazságosság? — Mit tehetünk a faji megkülönböztetés ellen? — Mit tehetünk az emberi jogok megfelelő érvényesítéséért? — A férfiak és nők' helyes viszonyáért? — Hogyan győzhetjük le a nemzedéki ellentéteket?” A legfontosabb téma — ezzel több csoport is foglalkozik majd — a béke megőrzése lesz. Ez már csak amiatt is különösen fontos, mert a nagygyűlés helye, Budapest, a találkozások helye, és mert a béke kérdését olyan emberek tárgyalják majd, akik országaikban sok-sok feszültség között élnek. A nagygyűlés résztvevői már most, közelebbről is készülhetnek a csoportmunkárá. Természetesen további témák, más égető kérdések is szóbakerülhetnek, nem akarunk megfeledkezni róluk. Kérdés: Az ülés helye, az új Budapest Sportcsarnok mennyire felel meg a csoportmegbeszélések és a plenáris ülések számára? Mau: Nagyon meg vagyunk elégedve ezzel a lehetőséggel, a csarnok nagyszerű. A nagygyűlés menetét már most is pontosan el tudjuk képzelni. A vendéglátó Magyarországi Evangélikus Egyház is már eltervezte, hogy válasszák le és alakítsák ki a helyiségeket. Sok részletet megbeszélhettünk, — de meg is nézhettünk. f Kérdés: Mindent egybevéve, nyílt légkörben ül össze a nagygyűlés ... Mau: Ez így van, már hosszabb ideje... A vendéglátó egyház különös gondot fordít arra, hogy a nagygyűlésre minden tekintetben megfelelő körülmények között kerüljön sor. A technikai feltételek jók, a teológiai-egyházi feltételek hasonlóképpen. Itt Magyarországon már sok jó és nyílt beszélgetést folytattunk, legfőképpen pedig a nagygyűlés alatt fogunk. Budapest jó hely arra, hogy megvalósítsuk, amit tervezünk: azt, hogy különböző világrészekről jött emberek egymással találkozhassanak, viszont olyan emberekről van szó, akik hitük, hitvallásuk revén mégis összetartoznak. Kérdés: Mi a szerepük ebben a kisebbségi egyházaknak? Mau: Az LVSZ tagegyházainak majdnem egyötöde úgynevezett kisebbségi egyház. Ez pedig nemcsak figyelemreméltó arány, hanem a világ evangélikusságának nagy családja számára is fontos. Véleményünk szerint a kis egyházaknak különleges története, és ennek megfelelő tapasztalatai vannak. Méghozzá arról, hogyan hirdetjük az evangéliumot a mai Dr. Carl H. Mau főtitkár szekularizált világban, így a szocialista világhan ds. Éhből mindnyájan tanulhatunk. És remélem, hogy a világ minden részéből sok ember jön majd egyszerűen azért, hogy figyeljen és tanuljon. Valamit magukkal vihetnek abból, amit a kisebbségi egyházak adhatnak: ez felbecsülhetetlen ajándék lehet. Kérdés: Hogyan lehetséges mégis, hogy a magyarok, úgy az egyház, mint az állam részéről ennyi pozitív tapasztalat és várakozás után is adódtak és adódnak kételyek, panaszok? Mau: Tisztában kell lennünk vele, mivel mi is ugyanabban a világban élünk, hogy a benne fellépő feszültségek, viták minket is befolyásolnak. Ettől mi, az egyházak sem tudunk megmenekülni. Bizonyos problémák, zavarok, mint például a kelet—nyugati, vita, az egyházak életére is hatással vannak. Mindenesetre ilyesmivel számolnunk kell. Az a véleményem, hogy ha számolunk is ilyenekkel, ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Ne veszítsük el a kedvünket, és kíméljük idegeinket! — Másrészt viszont azt is tudom, hogy a tagegyházak az egész világon mindenütt el vannak szánva rá, hogy megtartsák a nagygyűlést. Akarják, tehát nem hagyják, hogy veszélybe kerüljön. És mi Genfben is olyan magatartást tanúsítunk, hogy az említett zavaró tényezőkkel szemben, kellő határozottsággal tudjunk fellépni. Sajtónk segítsége, a kommunikáció lehetőségei révén alaposan és korrektül fel fogjuk készíteni tagegyházainkat. Kérdés: Néha úgy tűnik, mintha túl „hangulatosan” tennék Vegyük például azt a gyakran használt kifejezést, hogy „a világ evangélikusságának családja” — nem lesz a nagygyűlés túl családias? Mau: Nagy hiba lenne részünkről, ha nem látnánk ennek veszélyét. Valóban, ha valahol családként gyűlnek össze, egyszerre olyan jó lesz a hangulat, és ez ném mindig jó... ökumenikus elkötelezettségünket is állandóan szem előtt kell tartanunk. Az egyházak egységéért is éppúgy síkra kell szállnunk, keresnünk kell a kapcsolatokat más világméretű keresztyén közösségekkel, hiszen ők is képviselve lesznek a nagygyűlésen, és beszélni is akarnak velünk. Fel is kérjük őket egyes főelőadások megtartására. Mint tanácskozási joggal meghívott résztvevők, munkacsoportjainkban is állandóan hozzászólhatnak. Csak így lehetnek őszinte beszélgetéseink, csak így tarthatnak becsületesnek. Kérdés: A VII. nagygyűlésre olyan országban kerül sor, ahol a református egyház a legnépesebb protestáns egyház, és így lényegesen nagyobb szerephez jut. Hogyan veszik ezt figyelembe? Mau: Magyarországon a reformátusokat és az evangélikusokat a jó együttműködés hosszú hagyományai kapcsolják össze. Ezt rögtön megállapíthatjuk. Egyes evangélikus egyházaknak jó is lesz, ha látják, hogy ez így volt, és így is van, jó ebből tanulni. Magam is sok reformátusnál láttam itt, mennyire örülnek neki, hogy nagygyűlésünk éppen Budapesten lesz. Számítanak rá, hogy ők is részesei lesznek, azaz, hasznukra válik az, ami már magából a tényből is következik, illetve várható, hogy ilyen sok keresztyén jön össze az országban. Nem kérdés, hogy a reformátusok valóban jó akarattal vannak irántunk. Végül remélem, hogy 1984-ben egészen nyíltan beszélhetünk majd arról is, hogyan javíthatnánk még tovább a reformáció két nagy testvéregyházának viszonyát. Gondolom, hogy Magyarország ebből a szempontból is kedvező légkört “kínál. Kérdés: Magyarországon politikai szempontból is kedvező a légkör? Mau: Annyira, hogy nagy-n&gy érdeklődéssel fogadtak, és mindig arról biztosítottak bennünket, hogy a magyar kormány nagyra értékeli a nagygyűlés itteni megtartását Ezt úgy mondják, hogy közben azt is tudják, milyen kockázattal jár. De a magyar kormány véleménye szerint, ha teszünk valamit azért, hogy különböző országokból jött emberek találkozzanak, ez már magában is fontos a béke megőrzése szempontjából. Azért, hogy a széliében elterjedt félreértéseket, előítéleteket így elhárítsuk a béke útjá- ból. Már sok éve tárgyalunk Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével. Nyílt és tisztességes partnert ismertünk meg benne, akivel minden területen beszélhetünk az együttélésről, és bizonyos területeken pedig a konstruktív együtt- munkálkodásról is. Kérdés: Ezek szerint azok a nyugati feltételezések és aggodalmak, hogy az LVSZ-nek engedményeket kellett tennie, teljesen alaptalanok? Mau: Pontosan. Az LVSZ részéről nem volt szó engedményekről, ilyesmit nem is követeltek tőlünk. A magyar kormány képviselői nagyon gondosan figyeltek rá: egyrészt itt az egyház ebben a helyzetben él, ez teszi hitelessé, — másrészt: ott az állam, a társadalmi rendszer, amelyet — éppúgy, mint nekik minist — tiszteletben kell tartanunk. Kérdés: Ezt az LVSZ részéről nemcsak egyszerűen tudomásul vették, hanem meg kellett tanulniuk, hogy megfelelő helyre tegyék, egyáltalán, hogy fogalmat alkossanak róla. Ehhez mégiscsak többet kell tudni a magyarországi egyházak helyzetéről, az állam és za egyház viszonyáról. Hogyan lehetséges ez, hogy sikerül? Mau: A nagygyűlésre előkészítő füzeteket adtunk ki. Számítunk rá, hogy a magyar egyház szintén nyújt bizonyos tájékoztató anyagokat, amelyekben megfelelő részletességgel képet ad történelmi útjáról. Ezeket a nagygyűlés minden résztvevője számáAH VASÁRNAÍlGEJE ki ördög ellen - a győztes oldalán Ef 6, 10—18 MINDNYÁJUNK „ÖS ELLENSÉGE” AZ ÖRDÖG. Haragszik minden jóra és tisztára, igazra és istenesre. „Nem tudja elviselni, ha tisztán és hamisítatlanul tanítunk, de azt sem, ha nem haragszunk egymásra, ha nem lopunk és rabolunk, ha nem törünk házasságot. Nem marad nyugton, ha férj és feleség elviselik egymást, ha a háznép hűségesen dolgozik. Ezért éjjel és nappal támadja a keresztyén hitet és életet . ..” (Luther) Ö az örök méregkeverő, minden szerencsétlenség okozója és szervezője, aki,, jogtalanságot kanyarít a jogból s jogot a jogtalanságból ..., háborút és vérontást fakaszt” (Luther). Mindent összezavar, szembeállítja az egymást szeretőket. Harcmodora alattomos, kerülő úton, sokszor rejtekhelyből támad. Nem válogat az eszközökben, arcátlanul hazudik — ő maga a hazugság atyja. „Az ördög olyan ezermester, aki a kísértésben elrejti előlünk Krisztust” (Luther). Minél közelebb van valaki Krisztushoz, annál hevesebben támadja. Köpönyegforgató. Akit elbuktat, kétségbeejti, sőt vádolja is, pedig nincs joga hozzá. A bűnbánó elől pedig elállja a templom ajtaját: „Nincs már számodra bocsánat!” Kétségbeesésünk az ő diadala. Ezer arca van, „belebújik” testem-vérem visszahúzó erejébe, kísért mint Jóbot a házastárs szavában, megszólalhat még a legjobb barát véleményében is. Uralja a szabadjára engedett szenvedélyeket, a bűn „hullámlovasa”... Ezer arca van, de egyetlen célja: el akar szakítani Krisztustól. A HARC FOLYIK, VEGYÉTEK FEL MAGATOKRA AZ ISTEN MINDEN FEGYVERÉT. Kézitusáról van szó, „testközel” harcról, a felsorolt fegyverek Pál apostol korának „nehézfegyverzete”. Ebben a harcban csak győzni lehet vagy elesni, elmenekülni lehetetlen. Vegyétek fel övként az igazságot! Az ördög igazságtalanságai ellen, a féligazságok, a hazugságok és a hamisságok ellen csak az igazsággal lehet a frontot tartani. Ha nem vagyunk felövezve, lépni sem tudunk. Övünk — igazságunk: Jézus! Vegyétek fel páncélként az igazságosságot! A megigazítottság hitét. Azt a boldogító tudatot, hogy az Ür nekünk ajándékozta bűneink bocsánatát, nem vádolhat többé saját szívünk sem, a vádak — az ördög vádja is — Jézusra hullanak, s a „Jézus-páncélról” leperegnek. Vegyétek lábatokra mint sarut a békesség evangéliumának készségét! Lenézett lábbeli a saru, pedig messzire lehet vele jutni. Célhoz az jut, aki a békességről tesz bizonyságot, arról, ami Krisztus evangéliumából következik. Tartsátok magatok elé a hit pajzsát! Hitünk, hogy Jézusunk a miénk, szilárd oltalom, biztos fal, mögötte rejtve és védve vagyunk az ördög minden hazugsága ellen. o nióvov- ■ Vegyétek fel az üdvösség sisakját! Az ádáz harcban elkerülhetetlenek a csapások. Krisztusban örök életünk van, ez a bizonyosság,' felfogja az ütések dühét, s reménytelen helyzetben is megtart. Érdemes élni: „távol fénylik a cél!” Forgassátok a Lélek kardját, s az igét! Az egyetlen támadófegyverünk erejét az ördög is ismeri. Gonosz gondolatainak tőrét félreüthetjük az ige kardjával, így jelenthet számunkra védelmet a kegyelem igéje. HARC KÖZBEN IS KÖNYÖRÖGJETEK JÉZUS GYŐZELMÉÉRT! Hiszen a győzelem azé, aki használja fegyvereit, — de a győzelem azé is, aki kéri. Egyszerre igaz: a hívő emberen áll, hogy felfegyverkezve erős legyen és legyőzhetetlen, s ugyanakkor Jézuson, mert minden erő és minden fegyver az övé. Egyszerre hangsúlyos saját felelősségünk s Jézusra szorultságunk. Térdre hát Jézus előtt naponként! Az ellenfél is naponta kezdi újra a harcot. Az ellenfél időnként felismerhető, azonosítható. Egyszer az önzésnek, máskor az alkoholnak az ördögeként támad, de lehet találkozni vele mint a félelemkeltés vagy a háborús fenyegetés démonával. Neki is van stratégiája, ismeri mindegyikünk gyenge pontjait. Győzni akar. Nekünk csak egyféle fegyverzetünk van, a fentebb felsorolt, de van kipróbált küzdőtársunk, Jézus. Jézus, aki legyőzte az ördögöt! Zászkaliczky Pál Imádkozzunk! Légy áldott Jézusunk, mert tusakodtál az ördöggel és győztél. Megmaradtál az Atyától kijelölt úton, vállaltad értünk a földi élet minden terhét, s a Golgotát! Légy áldott Jézusunk, hogy segíted mindennapi harcunkat. Támogatod imádságunkat, erősíted hitünket s Té magad vagy igazságunk öve, védelmező páncélunk! Segíts győzni hitünk harcában, hogy megállhassunk a kísértések között! Légy áldott Jézusunk, mert győztél bennünk! Ámen. ra elérhetővé kell tennünk. A magyar evangélikus egyház minden számítás szerint, a jövő év elején saját előkészítő füzetet fog kiadni angol és német nyelven is. — Végül: szeptembertől kezdve Géniből havonta minden résztvevőnek információs levelet küldünk. Így szeretnénk a magyar egyház életéről is rendszeresen tudósítani. És nem utolsósorban az IDL: információs és hídépítő tevékenysége széles körben elismerést vált ki, különösen a Magyarországgal kapcsolatos híradások. Kérdés: Akkor ráadásul még néhány szót arról, hogy ez közelebbről mit jeleni? Mau: A pozitív vélemények túlnyomó többségben vannak, de egyébként is ... Részben joggal irigyelnek minket az IDL-ért, azért, hogy ilyen információs szolgálat egyáltalán létezik, hogy Európának ezen a részén, és hogy a kis egyházak állíthatják össze és hordozhatják. Az Egyházak Világtanácsa és más egyházi szervezetek irigyelnek minket, ezeknek mindig újra mondom: használjátok az IDL-t, mert mindnyájunké. (Megjelent az IDL 1983. októbri számában.) Fordította: Ifj. Szentpétery Péter
