Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-02 / 40. szám

ÚTKÖZBEN JEGYEZTEM 4. ITÁLIÁBAN ALIG TALÁ­LUNK OLYAN VÁROST, telepü­lést, amely ne bővelkedne mű­emlékekben. A történelem dohos levegője vagy letűnt idők csodá­latos emlékei lépten-nyomon ránk köszönnek. Legtöbbjén még az enyészet sem fogott, teljes épsé­gében pompázik. A turista egy­szerűen betoppanhat egy-kétezer éves múltba. Pedig a barbárok támadásai, a helyi háborúk, sőt, még a második világháború sem kímélte a tradíciókat. A-külön­böző kultúrák rétegei úgy borul­nak egymásra, mint a hagyma héjai. Itt etruszk maradványok­ban gyönyörködhet az ember (két és fél ezer éves kultúra!), mint Tarquiniaban az etruszk sírok freskóiban, Perugiaban, ahol ép­ségben maradt ránk egy óriási méretű etruszk kapu (ezen még az elefántok is egymás hegyén- hátán bejuthattak volna), amott az antik császárság kultúrrétege fehér márványban jelentkezik, majd a keresztyénség, amely két­ezer éves múltjából legtöbbet ha­gyott maga után. A KERESZTYÉNSÉG NAGY ALKOTÁSAI az ókortól napja­inkig pompás templomokban, ko­lostorokban reprezentálja magát. Mellettük a polgári házak, feje­delmi paloták szerényen húzód­nak meg, s az ember önkéntele­nül veti fel a kérdést: mi­csoda óriási hit álmodta meg e székesegyházak monumentá­lis épületeit, és hordta össze a művészi alkotásokat. Mekkora „gyülekezet”,- közösség állhatott egy-egy templom, bazilika, ka- tedrális megvalósítása mögött? Mert Rómáról írtam, hogy több, mint 500 temploma van, néme­lyik kolosszális méretű, és felbe­csülhetetlen értékű. De itt van­nak Milánó, Velence, Firenze, Perugio, Assisi, Siena és a töb­biek világhírű dómjai. Kik épí­tették, és micsoda társadalmi erő­ket mozgósítottak, és mekkora erőfeszítés eredményeként jöttek létre? Mintha az ~gész ó-, közép- és újkor csak katedrálisokban gondolkodott volna. Pedig ezen kívül is alkottak valanjit zadok! És az emberek?' t Hogyan éltek az emberek, akik téglát ve­tettek, égettek, akik Carraraban márványt fejtettek — Carrara­ban a bányák öblös szájai, a ha­talmas hegyek sebhelyei tátognak arról, hogy ezer évek óta fejtet­ték és hordták az értékes anya­got az ország minden részébe —, hogy abból oltárok, szobrok, lép­csők, pillérek és borítások készül­jenek. És mert minden tégla, minden négyzetcentiméter már­ványfaragás, de ecsetvonás mö­gött is mérhetetlen emberi mun­ka halmozódott fel. Az egyház­nak hálás lehet az utókor, ■— még a reneszánsz pápák hibáit is elnézheti — mivel az emberi­ség kultúráját megőrizte, tovább­fejlesztette és átmentétte korunk számára, legalábbis itt Itáliában. feltöltötte, a kikötőt eliszaposí- totta, a szárazföld kibővült, s ma Ravenna szárazföldi város. Ez a folyamat jelentette védelmét is, mert a mocsarak között egyre nehezebben megközelíthető város­kára alig vetettek szemet a bar­bárok, majd a feudális korban az oligarchák. Lassan betemető­Teodorik emlékmű Ravennában dött a város. (Sla természetesen más a helyzet!) Szerencsénkre! Mert itt a keresztyén ókor cso­dálatos épségében kacag reánk. Ezt a várost a „mozaikok váro­sának” nevezik. Valóban minden temploma szebbnél szebb ókori mozaik képei ejtenek rabul ben­nünket. Az utolsó császárnő, Galla Piacidia mauzóleumától kezdve a San Vitale bazilikán keresztül a Battistero katedrálisig. Tucatjá­val állnak a monumentális bazi­likák, katedrálisok. Vörös tégla­falai kívülről mezítelenkednek, belül azonban az arany, kék, zöld mesés paradicsommadár szí­neiben pompáznak a szentek, mártírok, császárok, Jézus és a tanítványok mozaikképei. Órákat ülhet az ember egy-egy lépcsőfokon, mígnem megmere­vedik a nyaka, mert a szédületes magasságban kirakott képekre kell szegezni a tekintetet. Innen alulról kell megfejteni a «bibliai jeleneteket és egyéb történeteket. A mozaik-kultúrának is vándor­díja van. Először Róma alkalmaz­ta (padlózat), majd Bizánc gya­korolta, s Bizáncból ismét visz- szavándorolt Ravennába. Bizánc egyebekben inkább mozaikot „ex­portált”, mint szobrokat, ezért a ravennai bazilikák meglehetősen „üresen konganak”, csak a szo­morú és merev tekintetű szen­tek, meg a Pantokrator tekint alá az oldalfalakról, illetve a meny- nyezetről. Két védőszentjéről, Ápollinarisról és Vitálisról temp­lomokat neveztek el, és a 15. szá­zadban szobrot állítottak fel. KÉT EMLÉK külön is kiemeli Ravenna jelentőségét. Az egyik a nagy gót király, Theodorik sír­emléke a városon kívül. A tíz- szögletű zömök építményt egyet­len darabból faragott kő zárja, s ma is rejtély, hogy Istriából, ho­gyan szállították ide és emelték helyére. Theodorik arianus volt, üldözte az ortodox hiten levőket, s amikor Belizar győzedelmeske­dett, hamvait a szélbe szórták. Magát a mauzóleumot pedig ke­resztyén kápolnává avatták. (A gót király kád-alakú szarkofágja azonban a helyén maradt.) A másik emlék a legnagyobb olasz költő, Dante nevéhez fűző­dik. Dante Firenzében született, s jelentős szerepet játszott a vá­ros életében. A 13. század végén két párt, a „fehérek” és „feke­ték” pártja állt egymással küz­delemben. Dante az előzőekhez tartozott. S amikor 1302-ben kö­vetségben járt a pápánál, párt­ja vesztett, s őt távollétében száműzésre ítélték. Ettől kezdve „koldusként bolyongott”, mígnem Ravennában megtelepedett. 1321- ben itt temették el. Kétszáz év­vel később, X. Leo, aki Luthert kiátkozta, elrendelte Dante ma­radványainak hazaszállítását, de ekkor a hűséges ravennaiak el­rejtették a féltett relikviákat. Annyira, hogy lassan feledésbe merült a rejtekhelye is. 1780-ban egy mauzóleumot építettek régi sírja fölé, de koporsójának vég­képp nyoma veszett. Csak 1865- ben, születésének 600. évforduló­ján bukkantak a drága ereklyé­re. Órákat töltöttem az egyszerű mauzóleumban, s emlékeztem a Divina Comediára, a világiroda­lom legnagyobb eposzára. Évszá­zadokon keresztül szégyenkezett Firenze a kegyetlen ítélet miatt, de Ravenna örökre szívébe zárta a hontalan költőt. Danteval egész itáliai utam során találkoztam. A Divina kimeríthetetlen tárháza és inspirálója volt festőknek és szob­rászoknak. Vergilius, Beatrice ké­pe szomorúan mosolyog ránk ne­ves festők vásznairól. De talál­koztam vele Gradara hatalmas erődítményében is, amelyet tör­ténetével együtt beleszőtt a nagy bolyongó költeményébe. Ebbe a várba zárta szépséges feleségét a kegyetlen várúr, aki vágyakozásá­ba belepusztult. A RAVENNAI TEMPLOMOK TORNYAI FERDÉK. Igaz, nem olyan mértékben, mint a pisai, de alaposan megdőltek. Fövenyre épült a város, a süllyedő kolosz- szális kerektornyok lassan elvál­nak a templomoktól. Még nin­csenek abban a veszélyben, amelyben a pisai, de előbb- utóbb róluk is gondoskodni kell. (Folytatjuk) Rédey Pál „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is” (1 Jn 4,21). VASÄRNAP. — „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nek­tek” (Mt 6, 33— Ézs 29, 19 — Lk 12, 15—21 — Zsolt 104). Szá­munkra is csak ez lehet az ér­tékrend, a sorrend: hittel, biza­lommal ráhagyatkozni Isten aka­ratára, s csak akkor fedezzük fel bőségesen ajándékozó szerete- tét a családunkban, a munkánk­ban, a gyülekezetünkben s vilá­gunkban. „Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok erőt ne vegyen mirajtunk, légy nekünk égi utunk, igazságunk, életünk” (88. ének 2.). HÉTFŐ. — „Igaz ösvényen ve­zet az ő nevéért” (Zsolt 23, 3 — Róm 11, 20 — Ef 5, 15—21 — Mt 22, 23—33). A Jó Pásztor — Jézus — napról napra vezet, te­relget, irányít bennünket. Általa megtalálhatjuk a helyes utat, az igaz ösvényt embertársainkhoz, és Istenhez. Bátran kérhetjük hát: „Vezess Jézusunk, s véled indu­lunk. Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, míg megér­kezünk!” (443. ének 1.). KEDD. — „Pál írja: Istennek van hatalma arra, hogy megerő­sítsen titeket az én evangéliu­mom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint” (Róm 16, 25 — Ézs 40, 29 — 1 Tim 1, 5—9a — Mt 22, 34—46). Isten hatalma csodálatos erő! Az evangélium páratlan erőt ad. Ha fogytán az erőnk, ha lankad a kedvünk és elfogy a reménységünk, a Jézus­ról szóló üzenet új erőt, jó re­ménységet ad. „Mindenkor meg­nyugtat bölcs intézkedésed. Szent akaratoddal csak javamat nézed. Téged áld a lelkem odaadó hit­ben, gondviselő Isten” (354. ének 4.). SZERDA. — „Az Úr fölegyene­síti a görnyedezőket” (Zsolt 146, 8 — Róm 15, 13 — Ef 6, 1—9 — Mt 32, 1—12). A teremtő és gond­viselő Isten dicséretét hirdeti az a zsoltár, amelyben a fenti sor olvasható. Isten gondviseléséhez tartozik az is. hoéy a teher alatt roskadókat segíti. Sokféle súly nehezedik vállunkra, szívünkre. Isten nem engedi, hogy belerok­kanjunk terheink cipjlésébe, bűn­bocsánata megengedi, hogy fel­egyenesedjünk, s reá tekintsünk. „Ó segíts újjá lenni, ne terhel­jen már semmi! Igaz ösvényen járjak, üdvöt csak tőled várjak” (463. ének 4.). CSÜTÖRTÖK. — „Jézus mond­ja: Ti vagytok a világ világos­sága. A lámpást sem azért gyújt­ják meg, hogy véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a ház­ban” (Mt 5,14.15 — 5 Móz 28, 10 — ApCsel 5, 1—11 — Mt 23, 13 A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel­kész! Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az ÜTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1984. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR- megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrende­lésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyüleke­zetek, kizárólag ezt a két ki­adványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielégíte­ni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosz­tály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiad­ványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be meg­rendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 25,— Ft. —28). Jézus magát is így mutat­ta be: „Én vagyok a világ vilá­gossága.” A tanítványok csak ál­tala végezhetik a világosság szol­gálatát. Jézus szolgálata segít ab­ban, hogy mi ne rejtett, hanem szolgáló, világító életet éljünk. „Holdnak sugára, Napnak fénylő árja s tenger csillag mind ra­gyog! Jézus sugárzóbb, Jézus pompázóbb, szebb, mint a menny­ben angyalok” (371. ének 3.). PÉNTEK. — „Valóban, amikor még erőtlenek voltunk, még ide­jében halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól” (Róm 5, 6.9 — Jer 21, 14 — 1 Thessz 4, 9—12 — Mt 23, 29—39). Mi sokszor elkésünk, sok min­dent lekésünk. Elszalasztott lehe­tőségek sokasága jelzi: már nem idejében érkeztünk. Jézus idejé­ben váltott meg bennünket, halt meg értünk. Vajon mi ezt idejé­ben észleljük, míg tart a kegye­lem ideje? „Míg élek, el nem fe­ledem, Jézusom, hű szerelmed, átadom szívem, életem. Szent hit­tel átölellek” (370. ének 3.). SZOMBAT. — „Jövevény va­gyok a földön” (Zsolt 119, 19 — Fii 3, 13—14 — Mk 10, 17—27 — Péld 5, 1—14). Utunknak volt kezdete és van célja. Nem célta­lan kóborlás, bolyongás az éle­tünk, határozott cél felé tartunk: a mennyei hazánk felé. De itt, mint jövevényeknek kell helyt- állnunk, hogy életünkön kirajzo­lódjon: kihez tartozunk valójá­ban! „Utas vagyok e világban, menyországban vár örök hazám készen” (518. ének 1.). Ifj. Bence Imre — HÁZASSÁG. Urbán István — Urbán Mihály Hpolyvécéi fel­ügyelő fia és Simon Zsuzsanna — Simon János bánki felügyelő leánya — augusztus 27-én tartot­ták esküvőjüket a bánki temp­lomban. „Minden dolgotok sze­retedben menjen végbe!” — HALÁLOZÁS. Vasvári Sán­dor, a rábaszentandrási gyüleke­zet tiszteletbeli felügyelője, la­punk hűséges olvasója 80 éves korában elhunyt. A gyülekezet és a falu közössége nagy részvéttel kísérte utolsó útjára. A feltáma­dás igéjét Hülvely Sándor lelkész hirdette, Molnár Gyula esztergo­mi lelkész az esztergomi gyüleke­zet nevében búcsúzott volt gond­nokától. — Tárnoki Jánosné, a pápa! gyülekezetnek fiatal kora óta te­vékeny. hívő tagja, a gyülekezet presbitere hosszú szenvedés után 79 éves korában elhunyt. Teme­tése augusztus 24-én volt Pápán. — ADOMÁNYOK A LEL­KÉSZKÉPZÉSRE. A tanévnyitó istentisztelet alkalmából özv. Tu- róczi Andrásné hévizgyörki hit­testvérünk 1000 forintot. Gohér Gáborné ugyancsak hévizgyörki hittestvérünk pedig 500 forintot adományozott lelkészképzésünk támogatására. Hittestvéreink ál­dozatkész szeretetét ezúton is kö­szönjük. EVANGBt-IKtTS KLET A Magyarországi Evangélikus Egyház ^adóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám* 518—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft . Arusítia a Megvár Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.2334 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató RAVENNÁBAN például a bi­zánci kultúra maradt ránk teljes épségében. Amit a törökök el­pusztítottak Bizáncban, azt itt érintetlenül megleljük. Megint azt kell mondanunk, a csodával határos módon. Hiszen Ravennát sem kerülték el a történelem viha­rai. Rómát itt temették, vagyis itt lobbant utolsót a haldokló biro­dalom mécsese. Volt ez a város Augustus idejében a birodalom hadiflottájának védett kikötője, volt a kettéosztott birodalom székhelye. Meghódította Odoaker 476-ban és vele együtt megsem­misítette a nyugatrómai birodal­mat. Majd a keleti gótok székvá­rosa lett Theodorik alatt. Csak félszáz évig, mert a „vitéz Beli­zár” visszahódította és ekkor két évszázadra visszanyerte dicsősé­gét. és itt székelt az exarcha, a bizánci patriarcha helytartója. Megmaradását az Adriai-ten­ger partján a természet angyal- szárnyainak köszönheti. Leg­alábbis a legtöbb tudósnak ez a véleménye. Ravennát, mint Ve­lencét a lagúnák védték, vala­mint északon a Comacchio mo­csárvilága. Classe kikötője, amely az ókorban természetszerűleg a tenger partján volt, most 7—8 km-re van belül a szárazföldön. A régi templomok pedig a mai város szintje alatt, mintegy 4 méterrel vannak alacsonyabban Mi mehetett itt végbe? Az, hogy a folyók hordaléka a környéket Istentiszteleti rend BUDAPESTEN, 1983. OKTÖBER 2-AN Deák tér de. 9. (úrv) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv) Zugló de. 11. (úrv). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. 43. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pest­lőrinc Szemere telep de. háromne­gyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle te­lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Nagy Ilona ,de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. (úrv) Koren Emil. Totockó tér de. fél 9. (úrv) Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Takács József de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kő­szeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv) Ben- cze Imre, du. 6. Missura Tibor. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Rőzse István Budafok de. 11. (úrv) Rőzse István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 22, 34—46; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 1, 4—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 2-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus ‘ egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. FAB1NY TIBOR, a Teológiai Akadémia dékánja. — PESTÚJHELY. Október 9- én, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a MÁV- telepi református templomban. (XV. Széchenyi u. 18.) Előadást tart Baranyai Tamás domonyi lel­kész. A gyülekezet vezetősége minden érdeklődőt szeretettel hív és vár. ' /

Next

/
Oldalképek
Tartalom