Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-28 / 35. szám

Hazaérkezett Vancouverből egyházunk delegációja Az Egyházak Világtanácsa július 24—augusztus 10. között a kanadai Vancouverben tartotta VI. nagygyűlését. A nagygyűlésen több mint 3000 résztvevő volt, akik között 835 volt a szavazati joggal bíró hiva­talos delegátus. Magyarországi Evangélikus Egyházunk hivatalos küldötte volt dr. Káldy Zoltán és ár. Nagy Gyula püspök és Fabiny Tamás segédlelkész. A nagygyűlés a 145 tagú Központi Bizottságba — egyházunk elnökségének javaslatára — beválasz­totta dr. Nagy Gyula püspököt. A Központi Bizott­ságnak két cikluson keresztül, 14 évig tagja volt dr. Káldy Zoltán püspök egészen 1975-ig (Nairobi). A Nairobiban tartott közgyűléstől a vancouveri nagygyűlésig egyházunknak nem volt képviselete a Központi Bizottságban, örülünk, hogy dr. Nagy Gyula püspök megválasztásával újra van képvise­letünk a nagytekintélyű testületben. A magyar egyházi delegáció — melynek tagja volt dr. Tóth Károly, dr. Kovgch Attila, dr. Kürti László református püspök, dr. Kocsis Elemér pro­fesszor, Laczkovszki János, a baptista egyház elnö­ke és Viczián János, a Szabadegyházak Tanácsa fő­titkára — augusztus 14-én hazaérkezett Budapestre. (A nagygyűlésről lapunk részletes beszámolót közöl a következő számokban.) Sokat tanultunk és tapasztaltunk Teológusaink a Német Demokratikus Köztársaságban Teológusaink a nyári szabadság idején a pihenés mellett az egyhá­zi szolgálatnak egy sajátos ágával a diakóniai szolgálattal ismerked­nek meg, amikor szeretetintézmé- nyeink valamelyikében végeznek gyakorlatot. Az ötödik évfolyam­ba való beiratkozáshoz nyolc hét diakóniai gyakorlatot kell igazol- niok. A négy év alatt legalább egy alkalommal az NDK-beli evangélikus egyházak szeretetin- tézményeinek valamelyikében vég­zik el hallgatóink ezt a diakóniai gyakorlatot. Sokszínű szolgálat A négy hétből három hetet a különböző szeretetintézményék- ben töltenek el, az utolsó héten pedig közös tanulmányi kirándu­láson vesznek részt. A tanulmá­nyi kirándulás, amelyen a Teoló­gus Otthon igazgatója is részt vesz, mindig a gyakorlatról való beszámolóval és a tapasztaltok ki­értékelésével kezdődik. Erre ebben az esztendőben a brandenburgi Prediger Seminar — a segédlel­készeket a lelkészi vizsgára elő­készítő intézet — épületében ke­rült sor. Öröm volt hallgatni, amint hallgatóink először botla­dozó szavakkal, de ezután egyre kerekebb mondatokkal németül számoltak be tapasztalataikról. Hiszen a diakóniai gyakorlatnak egyik haszna az, hogy megerősöd­nek a német nyelv gyakorlásában. A beszámolókból mindenek előtt az tűnt ki, hogy milyen sokszinű diakóniai munkát végeznek német evangélikus testvéreink. Hanvay László és Szemerei János Fürs- tenwaldeben szellemi fogyatékos gyermekek között, BachOrecz Ka­talin Teltowban egy kórházban, Buczolich Márta pedig egy böl­csödében, Mónus László és Szita István az Odera-menti Frankfurt­ban egy öregotthonban, Fabulya Hilda és Szkrinyár Katalin, va­lamint Bencze András és Demján Sándor pedig egy berlini egyházi kórház különböző osztályain szol­gáltak. A bszámolók summá­ját ez az újra meg újra ismétlődő mondat fejezi ki a legsommásab- ban: Sokat tanultunk és tapasz­taltunk. S hogy a teológusok az egyes intézmények munkáját be tudják állítani a német evangé­likus egyházak diakóniai szolgá­latának egészébe, az egyéni be­számolók után Wizisla diakóniai lelkész színes ismertetését hall­gatták meg a német evangélikus egyházak diakóniai szolgálatáról. A reformáció bölcsőjénél A tanulmányi kirándulás csú­csa az a nap volt, amikor a re­formáció bölcsőjét, Wittenberget látogattuk meg. Nem lehet meg- hatódottság nélkül végigjárni azt A wittenbergi vártemplom az épületet, ahol Luther Márton élt és dolgozott vagy megérinteni azt a katedrát, amelyről az egy­ház történetét átalakító előadásai hangzottak el. A városi templom­ban egy lipcsei teológiai hallgató vezetésével csodálhattuk meg Lucas Cranach világhíres oltárké­pét a prédikáló Lutherről, s áll­hattunk meg áhítattal az alatt a szószék alatt, amelyről Luther Márton prédikációi hangzottak. A vártemplom kapuja előtt végig- sillabizálgattuk a bronzba öntött 95 tételt, amely elindítója volt a reformáció forradalmi folyama­tának. Amikor a templom köze­pén megálltunk Luther Márton sírjánál, úgy éreztük, hogy a mi szivünket is átforrósítja az evan­gélium tüze, amely ebből a kis. né­met városból indult el világhódító útjára. De ugyanez a történelmi hangulat ejtette rabul a szívünket, amikor Wittenbergen kívül is Brandenburgban, akár Treuenb- rietzenben csodáltuk meg a re­formáció emlékeit. Ökumenikus tapasztalat Nagy élményt jelentett teológiai hallgatóinknak az is, hogy mind­ezzel együtt az ökumenikus közös­ség erejét is átélhették. A diakó­niai gyakorlaton és a tanulmányi kiránduláson a tíz hallgatónk mellett részt vett négy magyar református — kettő Budapestről és kettő Debrecenből —, négy er­délyi szász evangélikus, két cseh­szlovákiai magyar református és hat prágai huszita teológiai hall­gató. A testvéri és baráti beszél­getések nyomában nem csak test­véri kapcsolatok és barátságok születtek, hanem átélhettük az evangélium erejét, amely nyelvi és hitvallásbeli különbségek elle­nére is testvérekké formál ben­nünket a Jézus Krisztusban. Eb­ből a szempontból felejthetetlen marad az utolsó esténk, amit a treuenbrietzeni fiatalokkal tölt­hettünk együtt a parókia. kertjé­ben. Itt nem csak a gyülekezet meleg vendégszeretetét tapasztal­tuk meg, hanem az igében való el- csendesedés, a vidám boldog ének­lés és a testvéri beszélgetések nyo­mán átélhettük, mit jelent a szentek közössége, az evangélium közösségformáló ereje. Valóban, sokat tanultunk és tapasztaltunk! Selmeczi János • • • Örülök, hogy Isten népe itt négy országból összegyülekezett A mekényesi gyülekezet EZZEL A MONDATTAL KEZDTE IGEHIRDETÉSÉT dr. Káldy Zoltán püspök a meké­nyesi gyülekezet hálaadó isten- tiszteletén, amelyen a Türelmi Rendelet alapján történő megala­kulásának 200 éves jubileumán tartott. Ez a mondat meghatároz­ta a szép alkalom tartalmát is. A háború vihara szétszórta ezt a nagymúltú, népes evangélikus gyülekezetét. A legnagyobb ré­sze az ausztriai Kapfenberg ipar­városba került. Az ott most élő volt mekényesiek száma nagyobb, mint akik összesen itthon marad­tak. Egy másik része a Német Szövetségi Köztársaságba, egy újabb része a Német Demokrati­kus Köztársaságba került. Ebből a négy országból jöttek most ösz- sze a hívek, hogy együtt ünnepel­jenek. De eljöttek a szomszédos gyülekezetekből is sokan, így Gyönkről, Bonyhádról, Mucsfá- ról, Egyházaskozárról. Sokszor le­hetett látni, hogy a gyülekező so­kaságban egymást átölelték az emberek, és akik olyan régen nem látták egymást, most könnyes szemmel szorongatták egymás ke­zét. Több lelkész is eljött. Grazból R eh szuperintendens, Held és és Krcsmar lelkészek Ausztriá­ból, a Tolna-Baranyai Egyházme­gyéből Sólyom Károly esperes, Lackner Aladár, Krcihling Dáni­el, Vértessy Rudolf lelkészek. Itt volt Reitinger Henrik, a bajor di- akóniai egyesület egyik vezetője is. A zsúfolt templomban — de ré­gen telt meg így — még a körül futó karzaton is rengeteg ember. Elemi erővel zeng a kezdő ének: Ein feste Burg ist unser Gott — Erős vár a mi Istenünk. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK 1 PÉTER 2, 9 ALAPJÁN PRÉDI­KÁL. Isten népének nincsenek határproblémái — mondotta be­vezetőjében a püspök, mert Jé­zusban nincsen elválasztó határ, hanem határtalan összekötő sze­retet. Akik benne hisznek egy nép. így vagyunk választott nép. Ajándék a hitünk, lássuk meg mi­lyen nagy erő ez a hit és becsül­jük meg. A hit bizalom Isten iránt és ragaszkodjunk hozzá. Királyi papság vagyunk. Pap­nak lenni annyi, mint Isten köze­lében lenni. Isten pedig olyan kö­zel van, amilyen közel a család­tag akivel együtt élek, az ember, akivel együtt dolgozom. Ügy kell élnem Isten közelében az embe­rek között, otthonomban, munka­helyemen, a bányában, vagy akár betegségemben, sőt egy sír mel­lett állva is, hogy tudom közelé­ben vagyok. A pap szolgál az em­berekért. Imádsággal egymásért. Aki tudja, hogy érte imádkoz­nak, az érti, mit jelent ez, milyen kétszáz éves jubileuma «* erőforrás ez. Gyermek a szülei­ért, szülők a gyermekükért, vagy más világnézetű emberekért, vagy a gyülekezetünkért, Becsüljétek meg ezt az imádságot. Akiért imádkozunk azért ten­ni is kell valamit. Tenni, hogy az egymásért imádkozó embereknek békessége legyen, ebben a feszült­séggel teljes világban. Békesség az emberek között. Szent nép is vagyunk. Ismer­jük, hogy mennyi egyéni közössé­gi nyomorúságunk van, de mert Isten lefoglalt a maga számára, azért vagyunk szentek, néki el­kötelezettek. Az övéi vagyunk. Ezért hirdetjük igéjét. A Golgot- hán érettünk megfeszített Krisz­tust. Őbenne van bocsánatunk. Ti ezt megtapasztaltátok. Nem volt könnyű új otthont teremteni, sok szorongás volt bennetek, most azonban hirdessétek az Isten ha­talmas, megtartó erejét. így kö­szöntelek a magyar evangélikus egyház nevében. Ne feledjétek: Isten népe vagyunk, hirdessétek az Ö tetteit. EZUTÁN HELD kapfenbergi lelkész szólt a vasárnap epistolá- járól 1 Péter 5, 6—11. Szólt a hozzánk alázattal lehaj­tó Jézusról, aki irgalmával hor­doz a megpróbáltatások idején. Minden gondunkat reá hagyhat­juk. Jézus alázata minket is alá­zatra hív. így várjuk az érkező Urat. Ne találjon tétlenül. Le­gyünk józanok, vigyázok, mert kí­sértések között járunk. Életünk biztos alapja az evangélium, ezért hálaadással dicsőítjük az Urat, Ö azt ígérte: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ezután a hatalmas gyülekezet úrvacsorát vett. AZ ISTENTISZTELET VÉGÉN rövid közgyűlés volt, ezen Kräh- ling Dániel lelkész, aki Meké- nyest gondozza, és aki az ünnep­ségen a tolmács szerepét is vál­lalta, számolt be röviden a temp­lom renoválásáról, ami az ünne­pi alkalomra elkészült. Megkö­szönte a külföldre került volt me­kényesiek hathatós segítségét, amit a renováláshoz nyújtottak. A közgyűlés végén köszöntések hangzottak el. Káldy Zoltán püs­pök a magyar evangélikus egyház nevében, Reh szuperintendens a steieri egyházmegye, Held lelkész a kapfenbergi gyülekezet nevében köszöntötték a régi anyagyüleke- zetet. Ezután a vendégek közös ün­nepi ebéden vettek részt, ahol még sokáig folyt testvéri beszélgetés. Késő délután a német és osztrák vendégek gépkocsikon, autóbu­szokon hazaindultak egy mély benyomást keltő szép ünnep örö­mével a szívükben. Sólyom Károly AZ EVT KÖSZÖNETÉ A NYUGALOMBA VONULÓ CHILEI BlBOROS-ÉRSEKNEK ADOLF KÖBERLE PROFESSZOR NYOLCVANÖT ÉVES jét. Köberle professzor jelenleg is élénk tudományos és irodalmi munkásságot folytat, (epd) A világhírű protestáns teológus, Adolf Köberle nyugalmazott pro­fesszor a közelmúltban töltötte be életének nyolcvanötödik esztende­gényekért, az elnyomottakért vég­zett. A bíboros — hangzik a le­vélben —, a békéért, az igazságos­ságért való szüntelen fáradozásá­ban, ezekben az években a meg­békélés és a reménység jelképévé lett. (epd) Az Egyházak Világtanácsa le­vélben mondott köszönetét a ha­ladott életkora miatt nyugalomba vonuló Raul Silva Henriquez bí­borosnak, Santiago de Chile érse­kének azért a több mint két évti­zedes szolgálatáéi t, amelyet a sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom