Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-17 / 29. szám

ORSZÁ G OS E VA N G E LIK US

XLVIII. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1983. július 17. Ära: 4,50 Ft

Akik ott voltak, nem fogják elfelejteni nemcsak a világtalálkozó méreteit, hanem azt a légkört, ami körülvette azt a közel 3000 embert, akik a háborúellenes mozgalmak képviseőliként ott voltak június 21—26. között Prágában, a Kultúrpalotában. Aki ma újságot olvas, rádiót hallgat, tv-t néz, külföldön jár, hazánkba érkező külföldiekkel beszélget vagy hazánk felelős államférfiainak megnyilatkozásait hallgatja, az előtt nem lehet vitás, hogy az emberiség sorsdöntő keresztutcához érkezett. Most már nem egyszerűen arról van szó, hogy melyik nép ki ellen indít -háborút, még csak nem is úgy vetődik fel a kérdés, hogy „lesz-e világháború vagy sem”, hanem így: megmarad-e az emberiség vagy elpusztul. A nukleáris fegyverek felhalmozódása és ezzel együtt az a meztelen tény, hogy ezeknek a fegyvereknek egy része is elegendő ahhoz, hogy kiirtsa az emberiség önmagát, teszi valóban sorsdöntővé, hogy most melyik útra lép az emberiség. Egyik út lehet az élet, a megmaradás útja. Ebben az esetben a háborút ki kell zárni, a leszerelést végre kell hajtani, az atomfegyvereket előbb be kell „fagyasztani, aztán meg kell semmisíteni, a katonai szembeállást fel kell oldani, békés tárgyalásokon kell elintézni az eddig el nem intézett ügyeket az államok között. Vagy a másik út: fegyverkezés megállíthatatlanul, a szembeállások fokozása, a fenyegetőzések és a „retorikai háború” tüzelése, végül a nukleáris fegyverek „bedobása”. Aztán már nincs többé semiféle probléma. A halál „ünnepet ülhet” az emberiség csontjainak hegyein, ha egyáltalán a csontok is megmaradnak ...

Akik az életért küzdenek

Azok a személyek, akik felelősséget éreznek az élet megmentéséért és azok a békemozgalmak, melyek az öt világrészben következetes harcot folytatnak a háború ellen, elhatározták, hogy megbeszélésre és a közös akciók megszervezésére összejönnek Prágába. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy jöjjenek össze a Béke-világtanács keretében a több mint 30 esztendő óta következetes béke-munkát folytató emberek, hanem arról, hogy ezekkel együtt jöjjenek Prágába mindazok, akik az öt világrészben küzdenek a békéért, a nukleáris háború elhárításáért. Mindenki tudta, hogy egy ilyen széleskörű „összegyülekezés” — melyen részt vesznek a szocialista országok, a fejlődő és fejlett országok békemozgalmainak képviselői — problémákat is rejt magában. Hiszen nem lehet megkívánni a fejlett tőkés országok és a szocialista országok vagy éppen a fejlődő országok képviselőitől, hogy mindig és mindenben egyetértsenek. Mindegyiket befolyásolja saját „háttere”. Az azonban világos volt a béke-világtalálkozó rendezői előtt, hogy olyanok lesznek majd együtt, akik háború ellenesek és meg akarják védeni az életet. Ez így is történt. Noha nem jött el — elsősorban a nyugati államokból — minden meghívott békemozgalom képviselője (sokakat igyekeztek az eljövetelről nyugaton lebeszélni), mégis sokkal többen jöttek el nyugatról is. mint azt egyesek gondolták. Valóban béke-világtalálkozó volt Prágában a Kultúrpalotában. Erről beszélnek a számok is: a találkozóra 132 országból 3625 küldött jött el (beleértve az „ifjúsági falu” 729 „polgár”-át is). A találkozóról 800 újságíró tudósított, akik közül 411 volt küldi. Ami a megoszlást illeti: 20% érkezett a szocialista országokból, 40% a fejlődő és 40% a fejlett országokból. Egyes nyugati orszáKáldy Zoltán:

Az emberiség a történelem sorsdöntő keresztútjánál

Beszámoló a prágai béke-világtalálkozóról

gokból különösen is sokan jöttek: az Egyesült Államokból 200, az NSZK-ból 80, Portugáliából 60, Spanyolországból 40, Franciaországból 45, Belgiumból 40, Angliából 95. A fejlődő világból India

let, Ázsia, Afrika és Latin- Amerika problémáit tárgyaló csoportban voltam Sebestyén Nán- dorné elnöknővel együtt. Felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy mi nem adhatunk taA párgai béke-világtalálkozó

maga 200 személyt küldött. Éppen nem lehet azt mondani, hogy ez egy „kommunista” béketalálkozó volt. Nem is szólva arról, hogy 260 egyházi ember is jelen volt.

Kulcsszó: párbeszéd

Már a megnyitón a rendezők hangsúlyozták, hogy mindössze két plenáris ülés lesz (megnyitó és záró alkalom), egyébként a különböző témák szerint létrehozott csoportokban folyik a munka. Ez így is lett. A dialóguson volt a hangsúly. Azon, hogy a világ négy tájáról érkezett és különböző békemozgalmakban tevékenykedő emberek egyszer végre nyugodtan meghallgassák egymást és kölcsönösen elmondják nézeteiket a békemukával kapcsolatban. Ez lehetővé tette egymás jobb megismerését és a másikról eddig kialakított vélemény helyreigazítását. De segítette ez a nyílt párbeszéd azt is, hogy megbeszéljék, miképpen lehet hatékonyabbá és eredményesebbé tenni a békemozgalmak munkáját. Egymástól is tanulhattak a békemozgalmak képviselői. Elmondhatjuk, hogy őszinte volt ez a párbeszéd a különböző ideológiai, politikai vagy éppen vallási nézeteket képviselő résztvevők között. Ennek nyomán várható az öt világrészben munkálkodó békemozgalmak jobb együttműködése.

Érdemes figyelni arra, hogy az egyes csoportok — melyekben a dialógus folyt — milyen kérdésekkel foglalkoztak. Összesen 11 csoportban folyt a munka: a nukleáris háború veszélye, mely az életet fenyegeti, európai biztonság és leszerelés, a fegyverkezési verseny, a leszerelés, az ENSZ szerepe a béke és leszerelés érdekében, a fegyverkezési verseny és a leszerelés gazdasági vonatkozásai, az el nem kötelezettek szerepe a békéért és életért vívott harcban, a fejlődés és a fegyverkezési verseny, a háború és leszerelés szociális, pszichológiai és etikai aspektusai, Közel-Kelet. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika problémái és a békére nevelés.

Magam részéről a Közel-Kenácsot ezekben a világrészekben élő népeknek, de azt kijelentjük, hogy amikor' a nemzeti függetlenségükért, gazdasági igazságosságért, természeti kincseik megőrzéséért, egyenlőségükért harcolnak, mi ezt a harcot jogosnak tartjuk és a magunk lehetőségei szerint segítjük. Elmondtam azt is, hogy a magyar társadalom — beleértve az egyházakat is — anyagi áldozatot is hozunk a kambodzsai gyermekváros felépítéséért, amely ennek az évnek a végén készen lesz. Azt is elmondtam, hogy a Lutheránus Világszövetség 1984. évi budapesti nagygyűlésen elővesszük majd a fejlődő világ kérdéseit és amit tudunk mi is megteszünk értük.

A témacsoportokon kívül más összefüggésekben is folyt ez a nyílt dialógus, hogy az minél többoldolú Tegyen. Külön is folytattak párbeszédet a nők, a diákok, a szakszervezetek, a pedagógusok, az orvosok, művészek, parlamenti képviselők, jogászok, tudósok, újságírók, egyházi emberek. Legtöbb helyen nagyon eleven beszélgetés folyt.

A prágai gyerekek, ifjak és népi együttesek

Aki a béke-világtalálkozón részt vett, nem fogja elfelejteni a prágai gyerekeket. Azt sem, amikor virágokkal a kezükben és saját maguk által készített kis ajándékokkal bevonultak a Kultúrpalota kongresszusi termébe és kifogyhatatlanul adták virágaikat, ajándékaikat, de azt sem felejtem el soha, hogy ezek a 8—14 éves lányok és fiúk szinte reggeltől estig körülvették a nagy Kultúrpalotát és annak óriási, földszinti üveg „falait” (ablakait) telerajzolták színes rajzokkal. Ezek a rajzok kifejezésre juttatták azokat az „ideákat”, melyek a gyermekekben élnek a békével, a családdal, a kenyérrel, a jövővel kapcsolatban. Mindennap körüljártam az óriási Kultúrpalotát és újra megnéztem ezeket a rajzokat. Sokat úgy, hogy éppen a gyerekek festették. De nagyon megragadóak voltak a népi

együttesek is, akik minden nap ott énekeltek és táncoltak a Kultúrpalota előtt. Az életről, a szépségről, a hazáról és annak szere- tetéről vallottak.

A vallásos emberek párbeszéde

Mint már említettem o vallásos emberek külön csoportban is megbeszélték feladataikat az élet és béke védelmében, a nukleáris háború elhárítása ügyében. Ösz- szesen 260 személy volt jelen és másfél napig folyt a párbeszéd. Jelen voltak a nagy világvallások képviselői: keresztyének, mohamedánok, buddhisták, zsidók, hinduk és mások. Az evangélikus egyházaknak is ott voltak képviselői Cseszlovákiából, NDK-ból, Svédországból, Magyarországról és még más országokból. A csoport szeretettel köszöntötte Toma- sek csehszlovákiai római katolikus érseket is, aki első ízben vett részt ilyen alkalmon. A csoport vezetőségében helyet foglak. Tóth Károly református püspök is, a Keresztyén Békekonferencia elnöke.

\

Ezeket a témákat tárgyaltuk meg: Vallásos válasz a fenyegetett élet problémáira, a reménytelenség és bizalmatlanság helyébe, hogyan lépjen reménység és bizalom, miképpen segíthetik a vallásos emberek az igazságosságot és jólétet a földön, konkrét egyházi javaslatok és akciók a nukleáris háború megelőzésére.

Magyarországi evangélikus egyházunk képviseletében beszéltem az élet óriási értékéről, arról, hogy az Isten ajándéka, melyet ő teremtett és váltott meg. Szóltam arról, hogy az első ember, meggyilkolása után a „vér kiáltott Istenhez”. Ma pedig nemcsak a kiontott vér kiált Istenhez, hanem a kizsákmányolt élet, a szegénységben sínylődő és faji megkülönböztetésben nyomorgó élet is. A vallásos embereknek másokkal együtt kell a vérontást megakadályozni, az emberi életet mindentől megszabadítani, ami azt megnyomorítja, megcsonkítja lealacsonyítja. Ebben a csoportban szólalt fel Salgó László budapesti főrabbi is. Kacziba József római katolikus püspök, Bíró Imre kanonok és Kürti László református püspök

más csoportban mondta el álláspontját.

A vallásos csoport munkájának eredményét összegezte. (Ezt lapunkban hamarosan közzé tesz- szük.)

A megnyitó és záró ülés

Bár a párbeszéden volt a hangsúly a csoport összejöveteleken, mégis szólnunk kell a megnyitó plenáris ülésről, annál is inkább mert a béketalálkozó alaphangját adta itt meg Gustav Husák köztársasági elnök. Idézünk megnyitó előadásából: „Önöket a legnemesebb, leghumánusabb célok vezették, amikor eljöttek a mostani találkozóra. Ez a cél a béke megvédése, a háború elhárítása, az emberi civilizáció megmentése.” Szólt az enyhülési politikáról, melyért igen nagy erőfeszítéseket kellett tenni. Most a feszültség éleződik és igen súlyos károkat okoz nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi élet minden területén, az államok, a népek és az emberek közötti kapcsolatban.

„A kormányokra — folyatatta — nagy felelősség hárul a világ sorsáért. De olyan kérdésekről van szó, melyek közvetlenül érintenek minden embert. Törvényszerű, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek egyre határozottabban lépnek fel a háborús fenyegetés ellen. A háborúellenes mozgalom, hatalmas társadalmi erővé vált, amely jelentős mértékben befolyásolja a politikát. A mozgalom hangja egyre erősebb, mind jobban behatol a parlamenti tanácskozó termekbe. Ezt már egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül.” Mi is azt hisz- szük, hogy ami Prágában történt, „azt egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül”.

A záró ülésen Tomas Travnicek, a Cseszlovák Nemzeti Front elnökhelyettese, a béke-világtalálkozót szervező bizottság elnöke összegezte a béke-világtalálkozó eredményeit, és tett jelentést a jelenlevők számáról. Majd meghallgatta a plenum a csoportok jelentéseit a végzett munkáról. Végül Felhívást fogadott el a világ népeihez. Bornes Chandra, a Békevilágtanács elnöke mopdott zárószót. A záróülés Beethoven IX. szimfóniájának hangjaival ért véget.

A magyar delegáció

A magyar delegáció 29 tagból állott. Vezetője Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára volt. Tagjai voltak többek között Sebestyén Nándorné, a Béketanács elnöke, Sarkadi Nagy Barna a Béketanács főtitkára, öt egyházi ember is. Mindenki a maga helyén szolgált és segítette a béke nagy ügyét.

Dr. Nagy Gyula püspök Pozsonyban

Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke és felesége dr. Ján Michalko, a Szlovákiai Evangélikus Egyház püspöke és felesége meghívására június 28—29-én bemutatkozó látogatást tett Pozsonyban.

A püspököt és feleségét Michalko püspök dr. Karol Gábris teológiai és dr. O. L. Bartho főtitkár kíséretében fogadta az egyetemes püspöki hivatalban. Nagy Gyula püspök a szlovák evangélikus egyházi vezetőkkel megbeszélést folytatott a két testvéregyház életéről,, a jövő évi budapesti világgyűlés előkészületeiről és részletesen meg- vittaták a Szlovákiai Evangélikus. Egyház részvételét a LVSZ VII nagygyűlésére való közös teológiai felkészülésben. Ezt a múlt év végéit a dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével Pozsonyban járt magyar delegáció látogatásakor határozták el.

A magyar vendégek máspap látogatást tettek a Szlovák Teológiai Fakultás épületében Michalko püspök és Bartho főtitkár kíséretében, megtekintették a Luther-jubileum alkalmából ott megrendezett érdekes kiállítást, majd meglátogatták a „kistemplomot” amelyet nagy anyagi áldozatokkal teljes egészében megújított a gyülekezet.

A meleg, testvéri légkörben végbement kétnapos látogatás tovább mélyítette azokat a szoros kapcsolatokat, melyek a Duna mentén élő két testvéregyházat összekötik egymással.