Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-26 / 26. szám

Mint ismeretes a LVSZ-Vati- kán Közös Bizottság ez év májusában az NSZK-beli Kloster Kirchbergben tartotta rendes ülését. Ez a 14 tagú bizottság már tíz éve működik. A két egyház hivatalos dialógusára kapott megbízást. E Közös Bizottság tagja dr. Hafenscher Károly lelkészünk is, akinek a fordításában adjuk közre a Luther-évfordulóra készült, Rómában és Géniben folyó év majus 11-én nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatot. Ez esetben a szövegezés eredeti nyelve német volt. A fordító tekintetbe vette az angol változatot is. (Szerk.)

Lulhor Marion;

Jézus Krisztus tanúja

A Római Katolikus-Evangélikus közös Bizottság üzenete Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából ,(Ezt a Közös Bizottságot a vatikáni Egy- segtitkárság és a Lutheránus Világszövetség 1973-ban hozta létre s azóta végzi szolgálatát)

1, A küzdelemtől a megbékélésig

1. Ebben az esztendőben Luther Márton születésének 500. évfordulójára emlékeznek egyházaink. Sem az evangélikus, sem a katolikus keresztyénség nem mehet el személye és műve mellett szótlanul. Egészen a legújabb korig Luther meghatározó jelentőségű mind egyháztörténeti, mind társadalmi és szellemtörténeti vonatkozásban.'

2. Az évszázadok folyamán Luthert egészen ellentétes módon ítélték meg. A katolikusok szamára hosszú ideig kimerítette az eretnek fogalmát. Azzal vádolták, hogy ö a nyugati egyházszakadás tulajdonképpeni okozója. Evangélikus oldalról viszont már a 16 században megkezdődött Luther személyének dicsőítése, > hithősként emlegetése, amihez nem ritkán még nacionalista he- roizálás is járult. Mindezek előtt azonban Luthert egy új egyház alapítójaként értelmezték.

3. Luther megítéléséhez kapcsolódott a másik egyház megítélése is; Személyével hozták kölcsönösen összefüggésbe az igazi hit és a valódi egyház létét,

4. Évszázadunk kezdete óta a reformátor! teológiában és /egyházakban Luther' ftj .értekelése és felfedezése kezdődött meg. Hamarosan ezután megkezdődött római katolikus részről is Luther személyével és művével való intenzív foglalkozás. A gondos munka, Luther-kutatás, a reformáció történetének tudományos feltárása hozzájárult és összekapcsolódon egy új ökumenikus látással és egyúttal utat készített egy új pozitív katolikus magatartáshoz Lutherrel kapcsolatban. Mindkét oldalon visszaléptek a harcoktól (polémiáktól) színezett Luther képektől Űj értékelés kezdődött, amely szerint Luther az evangélium közös tanúságte- voje. a hit tanítója es a lelki elet megújulásának hírnöke.

5 Ehhez az új látásmódhoz hozzájárult az Ágostai Hitvallás 450. évfordulójának megünneplése 1980-ban Ez a hitvallás nem képzelhető el Luther szemelye és teológiája nélkül. Az a felismerés, hogy az Ágostai Hitvallás egyetértést jelent a központi hitigazságokban katolikusok és evangélikusok kozott egyben tükröződik és' segít Luther értékelésében is, abban, hogy Luthert mindkét oldalon alapvető módon igenei) ék (Erre utal II. János Pál pápa 1980-ban mondott nyilatkozata; és a LVSZ Végrehajtó Bizottságának 1981. ülése is).

6. Luther felhívása az egyház megreformálására egyben megtérésre felhívás is volt és ez érvéLutlier Márton: Jézus Krisztus tanúja

Közös nyilatkozat a Luther-évjorduló alkalmából

nyes rank is. Arra kötelez bennünket, bogy az evangéliumot újra halljuk meg, valamint elismerjük saját hűtlenségünket az evangélium iránt és az evangéliumról hitelesen tanúskodjunk. Ma mindez nem történhet másként csak úgy, hogy a másik egyház bizonyságtételére figyelünk, keressük vele a megbékélés útját és feladjuk az eddigi ellenséges előítéleteket, elkepzeleseket.

II. 4s evangélium tanúja

7. Kritikájában, amelyben a teológiai tradíció különböző aspektusát es korabeli egyházi életét bírálta, Luther, önmagát az evangélium tanújaként értelmezte, saját szavával ,kifejezve: ,,Jézus Krisztus Urunk méltatlan evangélistája” volt. Hivatkozott az apostoli iratok bizonyságtételére, s mint a „Szentírás Doktora” ennek magyarázatára és hirdetésé-, re tudta elkötelezve magát. Tudatosan állt a Szentháromságistenről szóló, a Jézus Krisztusról és művéről tanúskodó ősegyházi hitvallások alapján és ezekben a hitvallásokban a bibliai üzenet kötelező érvényű magyarázatát látta. Reíormátori küzdelmeiben — amiket külső ellenségeskedés és benső kísértések között vívott — bizonyosságot és vigasztalást talált abban, hogy ő az egyháztól- kapott elhivatást a Szent- írás tanulmányozásara és tanítására. Ebben a meggyőződésben úgy érezte, hogy maga az egyház Ura .támogatja és hordozza őt.

8. Ebben a tudatos felelősség- vállalásban tanítóként, lelkipásztorként és ugyanakkor személyes szükségletként intenziven foglalkozott a Szentírással és eközben jutott Isten irgalmasságának újra felfedezésére, kora félelmei és bizonytalanságainak közepette Ez a „reíormátori felfedezés” Luther saját bizonyságtétele szerint abból állt, hogy Isten igazságát a Római levél 1.17. verse alapján ajándékozó igazságnak ismerte fél a bűnös embert elítélő igazság helyett, amit követelő igazságnak nevezett. „Az igaz ember hitből él”: ez azt jelenti abból az irgalomból él. amit Isten Krisztus által ajándékoz. Ebben a felfedezésben, amelyben úgy érezte, hogy Augustinus ggy házatya megerősíti, a' Biblia. üzenete örvendetes üzenetté vált, azaz- igazi evangéliummá, Ez volt' az, _ami — ahogyan ő maga mondta —. megnyitotta számára a „paradicsom kapuit”,

9 Írásaiban csakúgy, mint ige- hirdetőként és tanítói munkájában ennek a szabadító üzenetnek lett tanúja Luther, „A bűnös ember egyedül hitből való megigazí- tásának tanítása lett teológiai gondolkodásának és írásmagyarázatának irány tmutató közepe. A törvény uralma alatt álló lelkiismeretű emberek, akik emberi rendelkezések alatt szenvedtek és gyötrődtek, mert elveszettnek tudtak magukat és kétségek 'között vergődtek örök életük felől, most bizonyosak lehettek az isteni kegyelemről, hiszen az evangélium szabadító szava éppen ezt ígéri a hitben.

10. Történeti kutatások bizonyítják, hogy ezek az alapvető lutheri tanítások mar megvoltak a reformáció ideiében a teológiai discussiokban. mégis Luther idejében nem voltak általánosan elfogadottak, mint ahogyan később a heves viták során e pozitív mondanivalót, befedte es ; szinte érvénytelenítette az ellenségeskedés (polémiák).

11. Korunkban az evangélikus és katolikus Luther-kutatás csakúgy, mint a mindkét egyházban folyó tudományos bibliakutatás

utat nyitott a lutheri reformáció központi ügyének és .szándékának megértéséhez. A történelmi kor- hozkötöttség. kifejezési és gondolatformák ismeretében katolikus oldalon is nagy mértékben elterjedt vélemény az, hogy Luther gondolatai, különösen a megiga- zulás kérdésében a keresztyén teológia legitim formái közé tartoznak. Ennek elismerése, az, amit a katolikus és evangélikus teológusok kölcsönösen leszögeztek (1972: Máltai Riport — Az evangélium és az egyház) .már és többek között az Ágostai Hitvallásról kiadott közös nyilatkozatban is kifejezésre jutott, amikor ezt írták 1980-ban: „Széles egyetértés jelentkezik a megigazulásról szóló tanításban, amely oly döntően fontos volt a Reformáció számára: egyedül kegyelemből és a Krisztus megváltó művébe vetett hitben, nem a bennünk lévő érdemek alapján fogad el minket Isten és vehetjük a Szent Lelket, aki megújítja szívünket, felkészít és jó cselekedetekre hív” (Mindnyájan egy Krisztus alatt c. állásfoglalásból — Az Ev. Élet 1930. június 22-én közölte —Ford.)

12. Az evangélium tanújaként hirdette Luther a Szentírás üzenetét Isten ítéletéről és kegyelméről, a kereszt botrányáról és erejéről, az ember elveszett állapotáról és Isten üdvösséget munkáló cselekedetéről. Jézus Krisztus Urunk „méltatlan evangélistájaként” Luther túlmutat saját személyén annak érdekében, hogy minket mindnyájunkat szembesítsen az evangélium ígéretével és igényével ma is. kikerülhetetlenül.

Ill Konjliktiisok és egyházszakadás

13. A lutheri egyedül hitből való megigazulás felfogása és hirdetése szembekerült a korabeli kegyesség! formákkal, amelyek elhomályosították vagy elfedték az Isten ajándékozó igazságát, Luther megvolt győződve, hogy protestálása összhangban volt az egyház tanításával, sőt az e tanítás védelmezése. Minden olyan gondolat, hogy megossza az egyházat távol állt tőle és visz- sza is utasította az ilyen véleményt: Mégis szándékát Németországban, majd Rómában egy-, házi és teológiai hatóságok egyaránt • félreértették. . Az 1517- ben kiadott híres 95 tételt követő esztendőkben egyre jelllemzőbb lett a növekvő polémia. Amint a disputák erősödtek Luther elsődlegesen vallási szándéka egyre inkább az egyházi tekintély elleni kérdéssé vált és politikai hatalmi kérdésekkel ötvöződött. Nem Luther evangéliumértelmezése önmagában, hanem az egyházi és politikai összeszövődöttség, amivel járt a reformációi mozgalom hozta magával a konfliktust és a szakadást az egyházban.

14. Amikor Luthert átokkal sújtották és számára lényeges meggyőződésének visszavonására kényszerítették, ebben ő mind a világi mind egyházi hatóságok részéről teológiai érvelésének megkérdőjelezését és elvetését látta. A konfliktus egyre inkább a hitbeli dolgoknál érvényes végső tekintély kérdésévé lett. Ebben a- vitában Luther a Szén túrásra' hivatkozott es kétségbevonta, hogy a pápák és zsinatok mindenkor lelkiismereti kötelezett- seget jelenthetnek számára. De meg így is a „Sola scriptura” tanításban is és az írás tiszta egyértelműségéről vallott felfogásába is beleértette az ősegyház hitvallásait és tiszteletben tartotta a Szemt- ir ássál megegyező tradíciót is.

Megtartotta bizalmat Isten ígéretében, minden konfliktus ellenére, is, hogy Isten megőrzi egyházát az igazságban.

15. Amint növekedett az egyházi hatóságok ellenségeskedése, ugyanúgy nőtt Luther polemikus magatartása is. A pápát, mint „Antikrisztust” vetette el, á misét „bálványimádásnak” minősítette. A másik oldalról Luthert es követőit eretneknek minősítették és a hittől elrugaszkodöttnak lar- tották (aposztáziával vádolták). Az a reménység, hogy az egység helyreáll az augsburgi birodalmi gyűlésen (1530) nem vált valóra. Luther azt a visszautasítást, amivel találkozott az apokaliptikus idők jelének tekintette. Úgy látta nincs többé visszafelé vezető

út a kölcsönös eliteles magatartásától.

16. Luthert nagyon különböző csoportok és irányzatok az egyházban es a társadalomban sajátos érdekeknek megfelelően szinte ki akarták sajátítani (an- tiklerikálisok, lázadók, rajongóit). Ö maga harcolt ugyan ezek ellen a besorolások ellen, mégis a róla alkotott kép (image) eppen ezek miatt torzulásokat szenvedett és ezek mind a mai napig érezhetők.

17. Ezeket a történelmi eseményeket sem visszafordítani, sem meg nem történtté tenni mi már nem tudjuk. Amit azonban tenni tudunk az az,, hogy eltávolítjuk a negatív következményekét, kutatjuk az okokat és bevalljuk kölcsönösen a bűnöket. Végül pedig begyógyítani a sebeket úgy lehet, ha a reformáció pozitív céljai mind az evangélikusok, mind a katolikusok ügyévé válnak.

(Folytatjuk)

l)r. Káldy Zoltán püspök-elnök Drágában

A június 21—26-ika között Prágában megrendezendő béke-oilág- találkozón a magyar küldöttség tagjaként részt vetsz dr. Kaldy Zoltán országos püspök-elnök. A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen megszervezett széles körű párbeszédhez való magyar hozzájárulást vitatta meg az az előkészítő bizottság, amelyben helyet kapott társadalmunk minden rétegének képviselője. A bizottság elnöke Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, tagja a bizott- • Ságnak Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a hazai egyházak részéről dr. Bartha Tibor, dr. Kaldy Zoltán püspök, dr. Titnkó Imre megyéspüspök, Biró Imre kanonok, valamint dr. Zsebük Zoltán, a református egyház Világi elnöke. Az előkészítő bizottság széles körű társadalmi vita után június 13-i ülésén rögzítette azt az üzenetet, amelyet egesz népünk állásfoglalásaként visz magával a magyar küldöttség.

Meghívó

Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 24-én. pénteken délután 4 órai kezdettel a zuglói egyházközség templomában (XIV. Lőcsei út 32.) tartja

TANEVZARO ISTENTISZTELETÉT,

amelynek szolgálatát

Dü. PRÜHLE KAROLY

teológia: akadémiai tanár, országos tanulmányi főigazgató végzi.

Ugyanitt tartjuk délután fel 3 órai kezdettel a Teológiai Akadémia TANEVZARO ÜNNEPI ÜLÉSÉT,

Tárgysorozat: ,

Mily nagy az Ür kegyel messége, 53. ének 1. v, 2 Dékáni jelentés az 1932—83-as tanévről.

3. A teológuskar éneke.

4. Az ötven éve végzett-lelkészek köszöntése,

5. -A végzett hallgatók-bácsúzása.

6 A teoióguskar éneke.

7. Jutalmak kiosztása,

8, Himnusz.

1

GUNNAB STOLSETT LÁTOGATÁSA

KARL GERVIN LÁTOGATÁSA

LVSZ-KONFEEENCLA AZ ISTENTISZTELETRŐL ÉS AZ EGYHÁZI HIVATALRÓL

Minneapolisban (USA). A konferencián egyházunk képviseletében dr. Hafenscher Károly Deák térj igazgató-lelkész vesz részt

A Lutheránus Világszövetség rartulmáriyi Osztálya június. 20— úlius 1. között konferenciát ren- iez az istentisztelet és az egyházi szolgálat időszerű kérdéséiről

zeumot a Budapesti Sportcsarnokot és június 8-án az Országos Egyház tanácstermében rendezett ülésen találkozott a magyar Teológiai Előkészítő Bizottság tagjaival.

Kari Gén-in (Norvégia), a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályán a nagj'gyűlés teológiai előkészítésének szervezője látogatást tett Budapesten. !Vfcvr+üL-in + e+fií. ja* TT.wsnsriilikiiir l\Tn_

Zsinati Irodát, az Egyetemi Nyomdát, találkozott dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel, látogatást tett az Evangélikus Múzeumban, a Sajtóosztályon és Teológiai Akadémiánkon. Vasarnap, május 15-én a Deák téren istentiszteleten köszöntötte a gyülekezetei.

Gunnar Stolsett, a Norvég Bib- liatársulat főtitkára a Magyar Bibliatanáes meghívására május 12—15 között látogatást tett Budapesten. Kiel!. Peter Dahlnak, a vezetőség tagjának, az oslói belroisz- szió intézet igazgatójának kisére-