Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-29 / 22. szám
Amerikai naplójegyzetek 3. OREGON ÁLLAM FŐVÁROSÁBAN az egyetem lelkészi központját keressük.' Az amerikai ökumené egy jeles alakja ül a volánnál: megható, hogy milyen szerényen és lelkesen végzi napokon át ezt az alázatot igénylő munkát. Kedélye akkor sem hagyja cserben, amikor már vagy félórája bóklászunk a széles sugárutakon anélkül, hogy a keresett épületet megtalálnák. Aztán egyszercsak hatalmas hirdetőtábla tűnik szemünkbe; még a Coca-Cola- és Hamburger-reklámoknál is nagyobb rajta a felirat: „Welcome Tamás Fabiny — Isten hozta”. Ezzel az apró figyelmességgel vendéglátóim, az egyetem lelkészei és hallgatói meg is adják a későbbi beszélgetés alaphangját. Fesztelen légkörben számolnak be az egyetemisták között tapasztalható hitbeli megélénkülésről, bibliaórákról, a hitoktatásról és a személyes lelkipásztorolásról. Éppen ez utóbbi hozza felszínre a gondokat is, amelyeket például a kábítószerélvezet vagy a homoszexualitás jelent. Hiszik, hogy az egyház képviselőjének is lehet segítő szava ezekben az esetekben. A hallgatók veszik fel. egymás szavába vágva, a beszélgetés fonalát, amely egyre inkább a magyarországi viszonyokhoz vezet. AZZAL A JÓLESŐ ÉRZÉSSEL BESZÉLHETEK ORSZÁGOMRÓL és egyházamról, hogy hallgatóim számára szinte minden új, amit mondok. Ez az örömöm persze kétes értékű, hiszen azt mutatja, hogy az információk mennyire hiányosak. Be is vallják, hogy néhány előítéleten kívül nem sokat tudnak rólunk. Magyarország az ő szellemi térképükön csak igen elmosódott határvonalakkal szerepel, a földgolyó ama rejtélyesnek, olykor félelmetesnek tűnő másik felén. Az ilyen előítéletek eloszlatása nem könnyű, de szép feladat. Miközben örömeinkről és gondjainkról számolok be, egy fotóriporter tüsténkedik körülöttünk: szinte egy egész kiállításra való képet készít, amelyekből majd egyet közölnek az előző nap készített interjú illusztrálására. CSOPORTUNK AMERIKAI JELENLÉTÉT mindvégig a sajtó ilyen érdeklődése kíséri: riporterek, újságírók jelennek meg magnóval vagy kis notesszal. Élénk visszhangot kiváltó sajtókonferencián veszünk részt. Gyülekezeti esten válaszolunk az érdeklődők kérdéseire, amely alkalmat mindvégig képmagnóra rözítenek. Későbbi kábeltévé-sugárzásra interjút készítenek velünk. Egy alkalommal , a holland lelkésszel tv-stúdióba megyünk. A riporter mosolyogva fogad, majd leültet bennünket egy-egy fotelbe, s máris bekapcsolják a reflektorokat, a parányi mikrofont pedig nyakkendőnkre tűzik, s indul a felvétel. A mintegy félórás beszélgetést aztán csak egyszer szakítjuk meg — a reklám idejére ... Első mondataiban a vasfüggönyről beszél a riporter — le kell ütnöm e feladott labdát. Elmondom, menynyire hírhedt ez a fogalom az én nemzedékem számára, majd a kisebbségben rejlő erőről, a kihívások olvasztókemencéjében meged- zett hitről és egyházunk nagyszabású vállalkozásairól szólok. Végül arról kérdez, hogyan látom Amerikát, a vendég szemével. Mivel kritikámra is kíváncsi, elmondom azt a meglátásomat, hogy történelme során az Egyesült Államok talán először szembesül korlátozásokkal — munkanélküliZENÉS ÁHÍTAT lesz június 4-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi templomban. Műsoron: HAYDN: Jézus hét szava a kereszten című oratóriuma Előadja a gyülekezet ének- és zenekara Közreműködnek: Edelényiné Palojtai Zsuzsa, Patakyné Deák Márta, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Bátor Tamás. Orgonái: Beharka Pál Vezényel: Nagy Dániel ség, gazdasági visszafogottság úgy tűnik, vége hát a „korlátlan lehetőségeknek”. Miközben autóval a szállodába visznek — ahol majd tűzriadó veri fel az éjszaka nyugalmát —, a Szent Helén alatt megyünk el. A néhány éve oly nagy ijedelmet okozott vulkán most fenséges látvány: a fehér csúcs szinte vakítja a szemet. TÖBB ISTENTISZTELETEN VESZÜNK RÉSZT. Első vasárnap egy orthodox templomban: a régi orosz hagyományok és az amerikai stílus érdekes ötvözete a kétnyelvű liturgia. Bár mindig hangsúlyozzák az egyház és az állam különválasztását, az amerikai zászló — akárcsak más templomokban — ott áll az előtérben. Egy más alkalommal nagyszabású ökumenikus istentisztelet — tele látványossággal, zászlóerdős bevonulással, harsonákkal. Az ilyen külsőségek mégis hidegen hagynak: szívem csak akkor szorul össze, amikor észreveszem, hogy az első sorokban ülő 20—20 fiatalnak tolmácsolják az igehirdetést. Nem külföldiek. A tolmács háttal az igehirdetőnek, szemben a fiatalokkal — kézmozdulatokkal adja tovább a hangzó, igét. Süketnémák. Azután meg együtt énekelnek a gyülekezettel, a maguk eszközeivel: süketnéma-jelekkel. Sőt. Egy csak négerekből álló kórus után az énekszámukat konferálják be. Némelyikük ar- tikulátlan hangokat hallat — többségük mélyvízi csendben. S mégis „énekelnek”! Kezük, karjuk tökéletesen egyszerre mozog. Nem emlékszem már, miről prédikált a lelkész. De a kezeknek ezt az igehirdetését soha nem felejtem el. Ismét máskor egy evangélikus gyülekezet vendége vagyok. Délelőtt két istentisztelet, mindkétszer tele a nagy templom. Az első ének máris ismerős: „Kegyes Jézus, itt vagyunk.” A segédkező fiatal bőszen rágógumizik. Majd az egyik lelkész letelepszik az oltár előtti lépcsőre, köréje gyerekek sereglenek. Egyik kezében mikrofon, másikban egy bábu, annak nyakában piros-fehér-zöld szalag, kezében kis tábla: „Yo regeit kivánok.” Ezzel nemcsak a vendéget akarja — tört magyarsággal köszönteni, hanem rá is mutat azokra az érthetetlennek tűnő jelekre, amelyek értelme mégis feltárható idővel. Az igehirdetés után átadom a magyar evangélikusok köszöntését. A két istentisztelet között kávézással egybekötött bibliaórán kell vagy másfél órán áL válaszolnom a mintegy százötven érdeklődő kérdéseire. Majd végigvezetnek gyülekezeti központjukon: kisebb-na- gyobb helyiségek, színházterem, képmagnó, fénymásoló, nagyothallókészülékkel felszerelt padok tartoznak ide. Hetente rövid gyülekezeti híradót adnak ki. RENDSZERTELENÜL LAPOZGATOK EBBEN A NAPLÓBAN. Most látom, mennyi minden kimaradt. El is bizonytalanodom. Visszaadják-e az utazás légkörét ezek az írások? Mielőtt becsuknám naplómat, valami összegzésfélét kellene írni, talán arról, miben is látom e tanulmányút legfőbb hasznát. A Vancouver! nagygyűlésre való közös előkészületben? Abban is. A sokféleségben is megtapasztalt testvériségben? Abban is. De leginkább talán abban a mondatban foglalhatnám össze, amelyet többen mondtak egy-egy beszélgetés után: „Most már többet tudunk rólatok.” Túlértékelni persze ezt sem szabad, de információhiány légszomjában és ferdítésekkel, hazugságokkal, manipulációkkal fertőzött világunkban az is egy kis lépésnek tekinthető, ha ezentúl nem Prágát hiszi egy lelkész Magyarország fővárosának. Vagy nem csodálkozik egy asszony rajtunk, hogy mi is fehér bőrűek vagyunk, s nem ázsiaiak. Vagy egy diáklány nem gondolja azt, hogy nálunk a templomba katonák hatolnak be s lövik halomra a hívőket. Az ilyen kis lépések következtében pedig egykor, talán .. Igen, talán kitörölhető lesz a szótárakból az „ellenség” szó. Az angol és a magyar szótárakból egyaránt. És minden nép nyelvéből. Fabluy Tamás Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. május 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Takács né Kovácsházi Zelma, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Mun tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. ThaJy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Sze- retetvendégség.. Váci út 129. de. negyed 10. Szeverényi János. Frangepán u. de. 8. Szeverényi János. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bomiyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Gáncs Aladár. Rákospalota MÁV telep de. 8. Gáncs Aladár. Rákospalota Kistemp- lom\ de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél U. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Ráko&hegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen- gödy László, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de.Ml. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Scholz László. Nagytétény de. fél 9, Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Berukő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — HALÁLOZÁS. Gyarmathy Dénes, a győri gyülekezet tagja autóbaleset ’ következtében súlyos sérülést szenvedett, és rövid szenvedés után 79 éves korában elhunyt. Egykor kenesei lakosként hosszú időn át volt a mérgesi gyülekezet felügyelője, majd Győrbe költözve a gyülekezet presbitere lett. Bölcs, határozott véleménynyilvánításával, idős kora ellenére fizikai munkájával is segítette a gyülekezet életét. Széles rokoni kör, egyházának testvéri közösségéből sokan vettek résÉt Győrött, április 28-án teip^ tésén. Bárány Gyula esperes hirdette az igét: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a porom fölött..A temetés szolgálatában részt vett Ittzés Gábor, győri lelkész. Bö- röcz Enikő kisbaboti lelkész a mérgesi testvérek nevében szólt a sírnák — SOPRONI üdüléshez szállást nyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lővé- rekben, erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíj egyházi alkalmazottaiknak napi 30.— Ft, másoknak 50,— Ft. Jelentkezés helybiztosításra Németh Margit otthonvezető címén. 9400 Sopron, Zerge u. 26. — A BUDAI SZERETETOTTHONOK KÖZPONTJA öregek és beteg gyermekek gondozására, ellátására munkatársakat keres. Szükségünk van szakképzett, vagy szakképesítés nélküli gondozónőkre, vagy férfiakra, akik szeretettel tudják vállalni súlyosan beteg gyermekek és öregek gondozását. Szükségünk van konyhai dolgozókra 250 főre főző konyhánk részére. Szükségünk van gépkocsivezetőre, akinek jogosítvány szerint szakképesítése van tehergépkocsi vezetésére is. Munkásszállási elhelyezést biztosítunk. Azoknak a jelentkezését kérjük, akik erre a szolgálatra komolyan és szívük szerint szánták el magukat. Jelentkezni lehet írásban (Budai Evangélikus Szeretetotthon, Bp. H., Báthori u. 8. 1029). vagy telefonon a 365-705 telefonszámon. — KANTORI állást keresek Budapesten. Balina Gyula, 1194 Budapest, Ungvár utca 12. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magvarorszáel Evangélikus Eeyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VITT Előfizetési ár: esy évre 240.— Ft Árusítja a Masvar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 £3.1364 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávit András vezérigazgató „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Ézs 6, 3). VASÁRNAP. — „Az Űr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szere- tete és a Szentlélek közössége le; gyen mindnyájatokkal” (2 Kor 1.3, 13 — 2 Móz 4, 31 — Jn 3, 1—8 — Zsolt 111). Szentháromság ünnepe van ma. Sokan nem tudnak mit kezdéni a Szentháromságról szóló tanítással. Elég csak Istenről beszélni — mondják. Az Istenről azonban sokan beszélnek,- akik nem keresztyének. Mai igénk az érettünk munkálkodó Istenről beszél, Aki szeretetét és kegyelmét Jézus Krisztusban ajándékozta nekünk. Arról a Szentháromságról, aki az anyaszentegyházban közösséggé kovácsol és nemzedék- ről-nemzedékre együtttart. — „Ö, te dicső Szentháromság, Egy megfoghatatlan jóság, Atya, Fiú és Szentlélek, Légy velem ma és míg élek” (249. ének 1.). ' HÉTFŐ. — „Pál írja: Most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram. ismeretének páratlan nagyságáért” (Fii 3, 8 — Ézs 33, 6 — Jn 4, 19—26 — Jak 3, 1—12). Pál megtérése után írja le ezeket a sorokat. Akkor is és most is átértékelésre ' van szüksége, ahhoz, hogy élő keresztyén maradjon. Jézust útközben mindig gazdagabbnak, nagyobbnak, hatalmasabbnak ismerte meg. Amit tegnap megismertünk Jézusból, azt ma tovább kell gyarapítani. Amit bűnnek láttunk meg, azt kárnak kell ma ítélni. így tárulhat fel előttünk Krisztus ismeretének páratlan nagysága. „Ébreszd már fel népedet: Önhittségében téve- lyeg. Kegyelmednek jóhírét Mindenütt hadd ismerjék! Segíts rajtunk, Urunk!” (265. ének 2.) KEDD. — „A hátukat fordítják felém, és nem az "arcukat, de ha majd baj éri őket, így szólnak: Kelj fel, segíts rajtunk!” (Jer 2, 27 — Jak 4, 7—8 — Zsid 2, 1—4 — Jak 3, 13—18). Az ember menekül Isten elől. Jól ismerjük ezt a kifejezést; Elrejtőztem, mert félek. Jeremiás is jól ismeri népét: a hátukat fordítják felém. De, ha baj éri őket így szólnak: Kelj fel, segíts rajtunk! Hány ember menekült eiőle és bányát ért utói? Betegség, megpróbáltatás alatt gok kemény szív tört össze és fordult Őhozzá, ö segíteni akar! Várja hozzá fordulásunkat. — „Hallgas meg minket, nagy Űristen, Minden bajban, sok Ínségünkben, És tekints meg minket mi életünkben, hogy ne essünk kétségbe, hitetlenségbe, ördög kezébe” (275. ének L). SZERDA. —. „Vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom, utódaidra, áldásomat sarjadékaidra” (Ézs 44, 3 — Róm 8, 11 — 4, 1—6 — Jak 4, 1—12). Csodálatos ígéret ez! Isten az Ö népére nemze- dékről-nemzedékre kiárasztja áldását. A száraz földnek esőre van szüksége, hogy minden megelevenedjen. A lelkileg száradt és szomjas keresztyépségnek a Lélek esőjére van szüksége. Állandó könyörgés marad: Jer kérjük Isten áldott Szentleikét. — „Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Ür. Üjjá- szült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ö, de hány lélek bolyong mesz- sze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra — Gyújtsd ösz- sze a népedet Szentlélek Isten!” (245. ének 3.). PSÜTÖRTÖK. — „Isten be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Fii 4, 19 — Zsolt 9, 19 — Ézs 44, 21—23 — Jak 4, 13—17). Jézus tanított minket arra: Kérjetek és megkapjátok. Jakab azt tanítja: kérjük, de nem jől. Isten gazdag Isten. Jézus Krisztusban mindent nekünk ajándékozott — mondja Pál a Római levélben. Ezt fejezi ki a 23. zsoltár is. Mi is mindent megkaphatunk tőle, ami az életre és üdvösségre kell. Isten szükségeink szerint gondoskodik rólunk. Tőle kérhetjük és Jézusban elfogadhatjuk. Istennek legyen hála érte! — „Az Ür csodásán működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt” (328. ének 1.). PÉNTEK. — „Ezt mondja az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit senki sem zárja be, és amit bezár, senki sem nyitja ki: íme, nyitott ajtót raktam eléd, melyet senki sem zárhat be”. (Jel 3, 7—8 — Jób 12, 14 — Jak 5, 1—6). Jézus nevezte önmagát ajtónak is és útnak is. Ez az ige arról beszél, hogy az ajtó és az út szabad Isten felé. Ezt az ajtót Jézus tárta fel előttünk Istenhez. Mindenki rajta keresztül megérkezhet az Istenhez. Szabaddá lehetünk általa bűn, halál és kárhozat hatalmából. Erről tesz bizonyságot a názáreti zsinagógában szolgálata elején. — „Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet. Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!” (379. ének 5.). SZOMBAT. — „Az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fii 47 — 5 Móz 32, 11 — Ez 1, 4—6, 22—28 — Jak 5, 7— 12). Békességünk Jézus Krisztus halálában és feltámadásában gyökeredzik. Békességünknek büntetése rajta van — mondja Ézsaiás. Pál is ezt írja: Ö a mi Békességünk. Jézus is ezt ígérte: Az én békességemet adom néktek. Gondok, bajok, betegségek, sokféle külső nyomorúság között is lehet a hivő embernek békessége. Jó arra gondolni, hogy Jézus békét hoz egyéni és közösségi életünkbe! — „Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékiink, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így. hallgass meg minket, ámen!” (291. ének 3.). Roszik Mihály — Szentháromság ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9—15); az igehirdetés alapigéje: Era 11, 33—36. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet PINTÉR KÁROLY Deák téri lelkész. — Sopron—Ágfalva. Április 23-án és 24-én teológusnap volt a két gyülekezetben. Sopronban szombaton, a gyülekezeti esten színes program keretében számoltak be a teológusok arról, hogy mi a keresztyén öröm forrása és alapja. Vasárnap dr. Selmeczi János otthonigazgató és Puskás Sára II. évf. hallgató mágyar nyelven, Tóth Márta II. évf. hallgató pedig német nyelven hirdette Isten igéjét, a gyermekistentiszteleten pedig Szkrinyár Katalin II. évf. hallgató szolgált. Vasárnap délután a teológusok meglátogatták az ágfalvi gyülekezetei és színes program keretében magyar és német nyelven szolgáltak Isten igéjével. A teológusnapon az említetteken kívül Szemere János és Szita István I .evf hallgatók szolgálták. A két gyülekezet a teológusnap alkalmából 12300 Ft offertórium- mal támogatta lelkészképzésünket. — KÉT ÉV ELMÉLYÜLT MUNKÁJA UTÁN március 7-én tartotta meg záróvizsgáját , a Nyíregyházára kihelyezett „Dia- kóniai , Tanfolyam.” Hatan végezték el sikeresen a tanfolyamot, akiknek nagyrésze a két nyíregyházi intézményünkben —, a Szeretetotthonban és az ÉLXM Egészsgügyi Gyermekotthonban dolgozik. Hadd álljon itt a nevük is azért, hogy egész Egyházunk imádsága kísérje őket további életükben és szolgálatukban. A Tanfolyam hallgatói voltak: Bogár Ágnes, Gyureisko Józsefire, Kiss Julianna, Majoros Jánosné, Molnár Györgyné és Vaskó Andrásné. A záróvizsga elnöke —, dr. Nagy Gyula püspök megbízásából —, Szabó Gyula esperes volt, aki maga is részt vett a hallgatók felkészítésében a nyíregyházi lelkészekéi és az ÉLIM o-tthonvezetőjével együtt Egyházunk diakóniai szolgálata hitünk szerint, elidegeníthetetlen része egyházunk szolgálatának. Istennek adunk hálát azért, hogy ide is elhív és ide is küld ma is „munkásokat”.
