Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-29 / 22. szám

Jesus Krisztus a világ élete Az élei kenyere Mk 8, 1—9 VAN TESTI ÉHSÉG, ÉS VAN LELKI ÉHSÉG IS. Mindkettő alapvető nyomorúsága az ember életének. Az előbbiről az ENSZ- statisztikák és a „harmadik vi­lágról” szóló beszámolók tudósíta­nak megrázó erővel szinte napon­ta. Ezért háborodik fel minden jóérzésű ember a szemétbe dobott ételmaradék láttán, s ezért fára­doznak az emberiség legjobbjai világszerte azon, hogy ma és hol­nap is jusson mindenkinek elég­séges táplálék, hogy lehessen, „le­gyen mindenki jóllakott”. Az utóbbiról, a lelki, az Isten utáni éhségről, Isten kínzó hiányáról, az utána való sóvárgásról olykor csak neurózisok árulkodnak né­mán, néha azonban költők sorai vallanak kiáltva: „... nékem / egy külső isten kellene, / egy kül­ső, közönséges isten, / isten, aki úgy van, ahogy / a fák vannak, isten, akit nem / én, a sóvárgás, alkotok ...” (Szabó Lőrinc: A hi­tetlen büntetése). JÉZUS KRISZTUSRÓL ÜGY TESZ BIZONYSÁGOT AZ EVANGÉLIUM, mint aki ismerte az embereknek mind a kétféle éh­ségét. Szánakozása (2. v.) a fizikai éhségtől elgyötört sokaság láttán nem egyszerűen együttérző sajná­lat, hanem a segítésre mozduló irgalom indulata. Nemcsak ér­zés, hanem tetté váló szeretet is, BILLY GRAMM NDK-BELI LÁTOGATÁSÁNAK UTÓHATÁSAI „Nagy lelkesedéssel köszöntötték Billy Grahamet és társait a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban, s ez a lelkesedés akkor sem szűnt meg, amikor tizenkét nap múlva távozott körünkből” — kö­zölte Rolf Damman, az NDK-beli Baptista Unió főtitkára; „Billy Graham szolgálatának eredménye nemcsak az, hogy sokan megtér­tek és megerősödtek a hitben — különösen a fiatalok közül —. ha­nem azt az érzést is elmélyítette bennünk, hogy közösségünk lehet más protestáns egyházakkal”, mondotta a továbbiakban a főtit­kár. Billy Graham NDK-beli látoga­AZ OLASZ PROESTÁNSOK TOVÁBBRA IS SEGÍTIK A FÜLDRENGÉSSUJTOTTA LAKOSSÁGOT Luther énekei énekeskönyvünkben Szeü.fiáromság egy Az Olaszországi Protestáns Egy­házak Szövetségének három évenként sorra kerülő közgyűlé­sén megemlékeztek dr. Piero Bensi baptista lelkész, a szövet­ség elnökének arról a szolgálatá­ról, amelyet 1980 novembere óta a Dél-Olaszországot sújtó földren­gés áldozatai körében — a szövet­ség képviseletében — végzett. Az egyházi szövetség tagjai: az evangélikusok, a baptisták, a me­todisták, a valdensek és több sza­badegyházi közösség. (Nem régen fogadták be az olaszországi Üdv- hadsereget, a firenzei Apostoli gyülekezetét, s kaput nyitottak a amely a tanácstalan ,és tehetet- lenkedő tanítványokat is bele­vonja segítő szeretetének aktivi­tásába (5. 6b. v.). Erre figyelve szabad és ketl a keresztyéneknek, Jézus tanítványainak ma is tud­nia: Urunk bele akar yenni ben­nünket is a világ kenyérgondjá­nak enyhítésébe, az éhezők meg- elégítésének emberfeletti, s még­is emberi munkájába. A KENYÉR FÖLÖTT HÄLÄT ADÖ, S AZT MEGTÖRŐ JÉZUS­BAN azonban a kenyércsoda tör­ténetét megőrző gyülekezet és az evangélista félreérthetetlenül fel­ismerte az úrvacsorát szerző Urat is. Azt a Megváltót, aki azért jött, hogy benne, vele és általa az ember Isten utáni éhsé­ge, testi éhségénél nagyobb nyo­morúsága is megelégíttessék. Azt a Krisztust, aki élő Űrként övéi­re bízta evangéliumát, annak örömhírét és valóságos ajándé­kát, hogy Isten szeretetének köré­be, asztalához hív és vár minden embert. Az Anyaszentegyház va­lójában nem más, mint azoknak az emberknek közösége, akiknek Isten utáni éhsége Jézusban na­ponta megelégíttetik. S azoknak a tanítványoknak serege, akik vállalják, hogy Jézussal, az élet kenyerével szolgáljanak minden embernek. Ittzés Gábor tása során hat városban prédikált. „Mintegy 23 ezer ember hallgat­hatta meg őt. Az NDK sajtója na­ponta írt róla. Hálásak vagyunk Graham látogatásáért. Az evangé- lizálást ismét népszerűvé tette egy olyan országban, ahol az többé nem tűnt időszerűnek” — fűzte hozzá Rolf Damman. A baptista evangélista meghívá­sát a viszonylag kis baptista egy­ház kezdeményezte, de a közös előkészítő bizottságban sok evan­gélikus képviselő is résztvett. Ez mindenképpen hasznos volt, mert így Graham szolgálata ökumeni­kus jellegűvé lett. (Baptist World — Békehirnök) keresztyén testvérgyülekeztek, az adventisták, az apostoli közösség, és az Isten gyülekezete előtt is.) A közgyűlésen jóváhagyták a földrengés óta összegyűjtött öt milliárd lírával kapcsolatos pénz­ügyi intézkedéseket. Áttekintették a jelenleg is folyó építkezéseket azon a területen,, és társadalmi se­gélyszolgálatot létesítettek, hogy az gondoskodjék a Dél-Iláliába küldendő segélyekről. — A kül­döttek jóváhagyták egy új iroda felállítását, amely az Olaszország­ba és Olaszországból kivándorló munkások ügyével foglalkozik majd. (Békehirnök) A Luther,-évforduló és új Éne­keskönyvünk megjelenésének egy­beesésétől függetlenül is nagy je­lentőséget kell tulajdonítanunk a reformáció és az egyházi ének kapcsolatának. A reformáció az egyházi zene megújulását is hoz­ta. Kialakul és általánossá válik a korálok — az egyházi népénekek — használata az istentisztelete­ken. Megújult énekeskönyvünk — a régi Luther-énekek által is — bizonyára megújítólag hat majd gyülekezeti életünkre is. MI ATYÁNK. KI VAGY MENNYEKBEN ... (72) Ahogyan betegség, baleset után gyakran újra kell tanulni a járást, úgy kellett a reformáció által a gyógyulás útjára lépett egyháznak újra tanulnia a hitbenjárást. Töb­bek között újra kellett tanulni az imádkozást. Ezért adta ki Luther 1529-ben a Kis és Nagy Kátét, melyekhez úgynevezett „Káté­énekeket” is csatolt. Az Űrtói ta­nult imádság 1539-ben megjelent énekes parafrázisa semmivel sem mond, nem mondhat, többet, mint az eredeti. Ugyanakkor még a gyermekek számára is könnyen érthetővé teszi ezt a csodálatos imádságot. A tanítványi közösség imádsága, mint ének is a közös­ség éneke: együtt énekli a gyüle­kezet, a család. Ez volt Jézus aka­rata (Jn 17.) és erre tanított a re­formáció. Ez az imádság megta­nít ma is észrevenni a testvért, a Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémián} felvételüket óhajtják, felvételi kér­vényükét az Akadémia' Felvételi Bizottságához címezve — az Aka­démia Dékáni Hivatalának (Bu­dapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyít­vány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyít­vány, 3. helyhatósági vagy más bi­zonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szo­ciális viszonyait feltünteti, 4. or­vosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanul­mányokra és lelkészi pályára al­kalmas. 5. keresztelési bizonyít/ vány, 6. konfirmációi • bizonyít­vány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra jelent­kezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. felebarátot. A Mi Atyánk ... min­den kérésének visszatérő summá­ja lehetne az ének 6. versének néhány sora: „És bocsásd meg bűneinket... Amint mi is megbocsátunk ... Szelídség és jóindulat Így egye­síti nyájadat.” SZENTHÁROMSÁG EGY ISTENSÉG ... (108) Luther több énekéhez a keresz­tyén elődök himnuszait veszi ala­pul. Ez a szép esti ének is ilyen átdolgozás. Szembetűnő a versso­rok kontrasztja. A Szentháromság örök fennségével szemben áll a múlandóságot szemléltető termé­szeti kép: „A nap immár leha­nyatlott ...” A közelgő sötétség el­lenére a szívben kigyullad a vilá­gosság. Luthernek személyes át­élése, hogy az elérhetetlen, szent Isten milyen közel tud kerülni az emberhez; nem a vaskos teológiai tételekben, nem is a kolostori ön­kínzás magányában, hanem a gyülekezet vagy a család reggeli és esti áhítatában. Ezért fakad friss dicséret a szívben és az aj­kon ott, ahol Isten szinte család­tagként velünk él. ADJ BÉKÉT A MI IDŐNKBEN ... (291) Háborús, békétlen időszakban írta Luther ezt az énekét. 1525- ben a parasztháború, 1526-ban a mohácsi vész — csupán kettő a sok nyugtalanító esemény közül. — A felvételhez szükséges továb­bá, az illetékes lelkésznek és eset­leg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, minden­esetre annak, a lelkesetek, ? je­lentkeződ részletekért’ bi­zonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságról, aki a folya­modónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellé­kelni. A másolatot „egyházi hasz­nálatra” megjelöléssel egyházköz­ségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esz­tendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Déká­ni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötele­zően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kap­nak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. Istenség Ehhez járult még hozzá Luther személyes reformatori harca. Eb­ben az összefüggésben születik meg ez az ének, 1529-ben. A kez­dősora teszi mindig időszerűvé ezt az éneket: „Adj békét a mi időnkben . ..” — Isten népének mindig a maga korában kell Isten békességéért fohászkodnia és e;d; a békességet minden igyekezetével munkálnia. A békesség forrása számunkra Jézus Krisztus, aki így köszönti tanítványait: „Békesség néktek!” Ugyanő bízza ránk a békéltetés szolgálatát. (2 Kor 5, 19.). A 2—3., versben Luther gondolatait foly­tatja Túrmezei Erzsébet: hűséges szolgálatunk 'által Isten maga munkálja a békességet hazánk­ban, népünk közt, házunkban és szívünkben. JER ÖRVENDJÜNK KERESZTYÉNEK ... (318) Luther első éneke — 1523-ból — szinte összefoglalja mindazt, amit a fiatal szerzetes átélt. A tö­kéletes, szent élet megvalósításá­ra vágyódik, mégis azt tapasztal­ja, hogy egyre mélyebbre süllyed. Végül mór nem lát kiutat: „A kétségek terhe alatt / Nékem csak a halál maradt / És a pokol bor­zalma.” Luther az Igazságos Isten rette­netes kezéből az Irgalmas Isten ölelő karjaiba menekül. Egyszer­re megvilágosodik számára a ke­reszt titka. Az egyszülött Fiú a legdrágább ár a mi bűneinkért — ő fordítja felénk Isten szívét. Ez a legigazibb, legmélyebb szolgá­lat: „Nagy hatalmát elrejtette / Én földi formám felvette ...” Krisz­tusnak ez a szolgálata az evangé­lium forrása. Luther ezt találta meg, ezért tud így énekelni: „Jer örvendjünk keresztyének!” JEz a felismerés egyházunk lutheri — illetve krisztusi — öröksége: „Ügy tégy ... Hirdesd Isten országát... ezt. bízta rád Megváltód” A diakó- Tiiát csak ág végezheti szívből és örömmel, aki maga is átélte Krisztus értünk való csodálatos szolgálatát. MEGVÁLTÓ DRÁGA KRISZTUSOM... (305) Ez az ének jó példa arra, hogy a fordítás révén hogyan kezd új életet élni egy ének. Eredetileg Luther karácsonyi énekének (Mennyből jövők . ..) része volt ez a négy vers. A magyar fordítás­ban önálló úrvacsorái énekké vál­tak. Már az eredeti szöveg is érezteti, hogy a betlehemi jászol­bölcső nem a karácsonyi idill kel­léke csupán. Sokkal inkább azt jelzi, hogy az emberi szív milyen szegényes, méltatlan hajléka az égi Gyermeknek. Ö mégis vállal­ta, hogy közöttük, velünk éljen.' Orvosunk ő, aki bűneinktől nem iszonyodik, sőt ügyünket kegyesen felvette, bűneinket a keresztre felvitte. Győri Gábor Felvétel <i Teológiai Akadémiára KORTARSA. A TÜDŐS BŐD PÉTER így jellemzi őt első iro­dalomtörténetünkben. a „Magyar Athenas”-ban: „Istent félő kegyes úri ember, aki igen jól tudta mind a mennyei koronára s mind a ma­gyar koronára tartozó dolgokat, sokat is forgott mind a két koro­nának dolgaiban. Híres, tanult ha­za fiának és nagy kegyességű úri embernek tartatott.” Ha két mon­datban emlékezhetnénk meg csak róla, ma sem tudnánk jobban ösz- szefoglalni gazdag tartalmú, ál­dott életét. Apja gazdag földbirtokos. Pest megyének alispánja: jogot ismerő, közéleti férfi, így az 1677 július 2-án született gyermek kiváló ne­velésben és iskoláztatásban része­sült. Gyermekéveit és élete tekin­télyes részét Nógrád megyében töltötte, a losonci református kö­zépiskolában tanult, majd Rahón, Selmecen és Körmöcbányán vé­gezte jogi tanulmányait. Iskolái után a Nógrád és Hont megyei jegyzőséget vállalta, majd 1698- ban gróf Forgách Simon horvát bán mellett működött. Visszatérve újra Nógrád megye alkalmazásá­ba lépett. A Rákóczi. szabadság- harc első hónapjaiban csak nehe­Ráday Pál, a „tanult és kegyes hazafi zen állott rá a hűségeskü letéte­lére, ámde ezután Rákóczi belső titkára és. egyik legfontosabb dip­lomatája lett. Ö fogalmazta a hí­res szózatot: Rákóczi kiáltványát, mellyel magyarázatot adott a fel­kelésnek. A nagy fejedelem több­ször küldte követségbe külhoni hatalmasságokhoz. Így tárgyalt XII. Károly svéd királlyal több­ször is, vagy magával Nagy Péter orosz cárral. Amikor pedig a sza­badságharc zászlaja lehanyatlott, Rákóczi fejedelem követeként igyekezett a legkedvezőbb dönté­sekre eljuttatni a császári ve­zért: Pálffy grófot. A szatmári békekötés után hazatért, s pro­testáns — elsősorban református — hitsorsai ügyében tevékenyke­dett. Ragyogó szónoki tehetségé­vel és írói tudományával a na­gyon mostoha időkben is mara­dandó értékeket adott egyházá­nak, de egész népünknek is. 250 évvel ezelőtt, 1733. május 20-án hunyt el Pécelen. Hamvai Loson­con nyugosznak. A GAZDAG ÉLETMŰ NÉHÁNY JELLEMZŐ VONÁSÁT- szeret­nénk felrajzolni ebben a rövid megemlékezésben. Politikai, diplomáciai működé­sére már utaltunk a Rákóczi fel­kelés kapcsán. Ki kell egészíteni azonban ezt azzal, hogy III. Ká­roly uralkodása idején, amikor a protestantizmusnak folyamatosan egyre nehezebbé vált a helyzete hazánkban, többször is felkérték sérelfni iratok írására, szerkeszté­sére. Érdekes: amikor már öregen és betegen — és nyilván csalódot­tan korábbi fáradozásainak ered­ménytelenség« miatt — élesebb hangon fogalmazott, s ezt a pro­testáns- követek nem merték ma­gukkal vinni, hanem egy enyhébb variációt fogadtak el, akkor a történelem úgy szolgáltatott neki igazságot, hogy halála , után az újabb feliratként ezt az egyszer félretett .munkát vették, kezükbe eleink. Hűséges volt hitében is. Erre nem csupán az 1710-ben megje­lent imádságos könyve, a „Lelki hódolás” mutat, hanem maga a tény, hogy haláláig üldözéseket, nehéz sorsot vállalat szeretett re­formátus vallásáért. Képességei méltóvá tették volna a legmaga­sabb állami hivatalok betöltésére is; megindító, hogy mindezt mi­lyen könnyű szívvel utasította el magától. Ügy volt a reménység embere, hogy nem kergetett dé­libábokat. Tudta, hogy a „protes­táns sors” a Habsburg-császárok uralma alatt aligha lehet könnyű, mindamellett, békével vállalta út­ját. KÖLTŐ ÉS ÍRÓ IS VOLT. nem­csak jogász és hitvitázó. Egyik szép Szentháromságot dicsérő éneke új Enekeskönyviinkben is megtalálható. De kéziratban ma­radt a legnagyobb része, sőt van olyan latin munkája is, melyről csak azt tudjuk, hogy elkészült, de vagy lappang váláhol, vagy megsemmisült a mostoha idő sok­féle viharában. A könyvek szeretetével és gyűj­tésével tette fel a koronát elete-mü­vére. Legelső könyvgyűjtőinknek egyike, aki a hungarikákból elő­ször állított fel könyvtárt; ő ve­tette meg a híres Ráday könyvtár alapjait. Olyan kallódó kincsek gyűltek össze ilyen módon, amely­nek ma már talán az emlékezéte sem lenne a mienk. Egyik fia: Ráday Gedeon fejlesztette tovább a könyvtárat és tette hozzáférhe­tővé sokak számára, de a gondo­lat és az áldozatkészség közös volt mindkettőjükben. Életének, küzdelmeinek legna­gyobb részét eltakarhatták ugyan a századok, igaz keresztyén hite, közös ügyek iránti fogékonysága és felelősségérzete, a tudományok szeretete, és nem utolsó sorban a kallódó értékek felkutatása, men­tése, és az utókorra örökítése idő­álló kincsek és követendő példák maradnak számunkra. REFORMÁTUS TESTVÉRE­INKKEL EGYÜTT azért állunk meg mi evangélikusok is Isten előtt hálás örömmel, hogy meg­ajándékozott minket, s egész né­pünket Ráday Pállal, a „tanult és kegyes hazafival”. Id. Ma gassy Sáridon

Next

/
Oldalképek
Tartalom