Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-22 / 21. szám
XLVÍH. ÉVFOLYAM 21. SZÁM li»S3. május 22. Ára: 4,50 Ft E VA N G E LIK US Pünkösdi evangélium EZ A TELJES EVANGÉLIUM. Karácsony az alap, húsvét a tartalom, püskösd a célba érkezés. Hallottuk: Mária ölében a kisded — Isten irgalmas érkezése világunkba. Szeret bennünket mindennek ellenére. Vállal bennünket, amint vagyunk. Ne felejtsük el soha, hogy karácsony óta Isten a mi Istenünk és az egész világ újra Isten világa. Ha nevét mondjuk, nem szabad mennykórosan a felhőkre néznünk. Ha a világról szólunk, nem kell a föld porára tekintenünk. Tény, hogy velünk van az Isten és közöttünk lakik. „Tele van a világ Istennel” (Luther) A keresztyén ember számára szomorú dolog világunkra nézni Isten nélkül. Felháborító dolog Istenről beszélni és hallgatni a világról! Hallottuk, hogy a Kisded felnőtt, csatába indult rabtartóink ellen és iszonyú küzdelemben ugyan, de győzelmet aratott bűn, halál, ördög hatalmán.» Kinyílt fölöttünk az ég, van járható út és bő a tennivaló világunkban. Bármennyire hihetetlennek tűnik, mindig ezt tartsuk szem előtt: minden bűnre van bocsánat, minden rabságból van szabadulás. Elveszítette a nagy játszmát a halál, mert a Gonosznál erősebb a mi Urunk. Mienk, mert mindent értünk vállalt, nekünk szerezte, ingyen osztogatja győzelmét. A KORONA AZONBAN PÜNKÖSD. Istennek nem elég, hogy közöttünk lakozzon, nem elég, hogy teljhatalmát bizonyítsa a megváltó szeretet diadalával. Bennünk akar lakni, szívünkben. Személyiségünk titkos bensejében, ahol emlékek szunnyadnak, félelmek osonnak, álmok kergetöznek, gondolatok váltják egymást, tervek érlelődnek, indulatok feszülnek elfojtva vagy tűzhányóként kitörve. Lelkét — tehát önmagát maradéktalanul és teljesen! — adja nekünk, hogy végre oszoljon a sötét és „legyen világosság”. Babonák és téveszmék tűnjenek, hogy „megismerésre” jussunk, bénaságok és görcsök oldódjanak, hogy végre „tegyük is azt, amit megismertünk” jónak és igaznak. Lelke tisztítsa meg indulatainkat, akaratunkat és kívánságainkat, hogy sodorhasson bennünket a kitűzött cél felé. Mindent és mindenkit úgy lássunk, mint Isten. Szó és tett végre fedje egymást. A töredékes részek egységbe fonódjanak. A meghasonlás világában valósuljon meg a közösség. Lomtárba bálványokkal! Dőljenek le a válaszfalak! Győzzön a világosság és az élet! Ami igazán lényeges, nem fakad belőlünk. Kívülről jön hozzánk és ragad meg bennünk. A nekünk hirdetett ige üt szíven és támad azúj élet a Lélek erejében. „Sem erőnkkel, sem értelmünkkel nem tudunk hinni, sem Istenhez jutni” (Luther), de a Lélek által megadatik nekünk. Megszólít, megvilágosít, hitre bátorít és abban szilárdan megtart. Lenyűgöző példája a Lélek munkájának az egyház. Nem mi szervezzük, nem mi fabrikáljuk. Mégis mindig újra megszületik. egyre erősebb és egyre jobban teszi dolgát a teremtő Lélek erejében. SOKAN SZERETNÉK MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT, megmenteni a végső veszélybe sodródott emberiséget. Azok képesek rá, akik maguk megváltoztak, mert hiszik, hogy ez a világ — megváltott világ, ha az ellenkezője is látszik. Azok képesek rá, akik Jézus megszerzett győzelmet meg akarják valósítani világszinten. így val- nak Isten munkatársaivá. Hiszen ,,a tanítás elválaszt, de a szolgálat egyesít. ! Már nemi szavakon rágódnak s nem folytatnak ,,ideológiai” vitákat. Nincsen rá idejük. Tettekké kell kovácsolni a felismert igazságokat. Utóbbi nélkül az előbbi szirup és mákony. Előbbi nélkül az utóbbi háborúk végtelen sora, és nincsen győztes, csak vesztes! A kettő együtt hiteles szolgálat és betöltött küldetés. Isten egyik titka az, hogy a „természetes" életet „minőségi” életre akarja és tudja változtatni. Szándékát ismerve egyszerű és világos a dolgunk. Karácsony történeti ténye ellenére emberiségünk jelentékeny része még nem élte át a szeretet melegségét és védettségét. Húsvét után is nyomorultan menetelnek haláluk sötétje felé. Pünkösdre van szüksége az egyháznak és a világnak egyformán. Emberekre, akiknek szívében a Lélek tüze lobog s ezért szolgálnak önfeláldozóan az emberekért. OSSZUK MEG PÜNKÖSDI ÖRÖMÜNKET MÁSOKKAL! Csak a megosztott kenyérből jut mindenkinek. Tárjunk ajtót, ablakot az érkező Lélek előtt, hadd zúduljon reánk és sodorjon gyönyörű, új életre! Amennyit továbbadok, csak annyim marad. Azok tartanak, akiknek támasza vagyok. Dőreség panaszkodni a sötétségről, amikor lángot lobbanthatunk. Tudományban, technikában hatalmasat léptünk előre. De hová? ... Az emberiség végpusztulásának határához érve mag kell végre értenünk, hogy pünkösdre van szükségünk mindennél jobban. Emberekre, akiknek szívében — gondolkodásukban és ezért döntéseikben! — az az Isten lakik, aki az egységnek, a szeretetnek és az igazságnak Istene. Pünkösdkor megzörgeti szívünket: van-e számomra szállás szívedben?! Pünkösdkor zörgessük meg Isten ajtaját: jöjj, vágy szállást bennünk, hogy minden jóakaratú és „életpárti” kortársunkkal együtt meg tudjuk menteni a világot, amelyet úgy szerettél, hogy Egyetlenedet adtad érte! Balikó Zoltán AZ IDL SZERKESZTŐSÉGI ÜLÉSE BECSBEN A Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházai Budapesten megjelenő információs szolgálatának (IDL) szerkesztő bizottsága március 10—11-én ülést tartott Bécsben, amelyen számba- vette az eddig végzett munkát. Megállapította, hogy az IDL első három száma jó fogadtatásra talált valamennyi európai kisebbségi egyháznál. Ezt követőleg a szerkesztő bizottság kidolgozta a szolgálat 1983—84 évi tervét és anyagi kérdésekkel foglalkozott. — A tanácskozás színhelye az osztrák evangélikus sajtószövetség szerkesztősége volt. A vendéglátó egyház nevében dr. Gustav Reingrab- ner szuperintendens (Eisenstadt) köszöntötte a jelenlevőket. A szerkesztő bizottság köszönetét az osztrák evangélikus egyház vendéglátó szeretetéért és az IDL szolgálatának támogatásáért Andrzej Wojtovicz (Varsó), az IDL szerkesztő bizottságának elnöke juttatta kifejezésre. Kdldy Zoltán: „Mi, Hatvan Nemzet számos Keresztyén Egyházának képviselői...” így indul az az Üzenet, melyet az Uppsalában tartott Élet és Béke Keresztyén Világkonferencia közrebocsátott április 23-án. Magát az Üzenetet lapunk legutolsó számában közöltük. Abban a reményben vagyunk, hogy azt lelkészek, felügyelők, presbiterek, gyülekezeti tagok gondosan elolvasták. Most az Üzenet születéséről szeretnénk szólni. Mint azt már hírül adtuk, április 20—23. között folyt le az a keresztyén világkonferencia, amely kifejezetten azért hivatott egybe, hogy állást foglaljon világunk legégetőbb kérdésében: a háború és béke, minden mást megelőző problémájában. Tudjuk, hogy a keresztyén egyházak nem először foglalkoznak ezzel a témával. Kétezer év óta újra és újra szembesülniük kellett azzal. Különböző időkben különböző formában és módon jelentkezett a háború kérdése az egyház számára is. Volt idő, amikor az „igazságos” és „igazságtalan” háború ügyében kellett állást foglalni. Máskor a „támadó” és „védekező” háború problémájával kellett szembenézni. Közben a sok ezer kirobbant háborúban évezredek folyamán több mint 3,5 milliárd ember pusztult el, tehát majdnem annyi, ahány ember ma él a Földön. Nehéz ma megítélni az egyházak korábbi álláspontját a háborúval összefüggésben, de arra érdemes figyelni, amit az uppsalai Üzenet idevonatkozó- lag mond: „Megváltjuk, hogy nem mindig kérdőjeleztük meg a háborút, mint az ellentétek elsimításának eszközét”. A teljesen új helyzet a múlttal szemben ma az, hogy az ember a történelem folyamán először jutott abba a helyzetbe, hogy képes elpusztítani nem „egyszerűen” az évezredes kultúrát és civilizációt, hanem magát az életet. Egy- milliószorta nagyobb hatóerejű atombomba készlet áll az ember rendelkezésére, mint amilyen a hirosimai bomba volt. Ez elegendő az élet kipusztítására. Ezért az egyházak sem elégedhetnek meg a háborúra vonatkozó korábbi döntésekkel, az „igazságos” vagy „nem igazságos” háború elemzésével, egyik támogatásával, a másik ellenzésével. Egyszerűen azért nem, mert akár „igazságosan”, akár „igazságtalanul” indul el egy háború, ma a nukleáris fegyverek nyomán a halál veszi birtokába a Földet. Ez a felismerés indította elsősorban Olof Sundby svéd evangélikus érseket arra a gondolatra, hogy itt és most nem csupán egy- egy egyházi világszervezetnek vagy keresztyén csoportoknak kell fellépniük és világos szót kimondaniuk a háború és béke kérdésében, hanem lehetőleg az „egy keresztyén Anyaszentegyház’ - nak, megközelítőleg úgy, ahogy pl. a niceai zsinat (325) annak idején állást foglalt a keresztyén hit alapvető kérdéseiben. Sund by érsek is — és mi is tudjuk, hogy egy ilyen „zsinat” összehívása majdnem lehetetlen. Alig lehetne megszámolni, hogy hány fele- kezetre, közösségre és csoportra oszlik ma az „egy keresztyén Anyaszentegyház”. Bár az ökume. nikus mozgalom az egyes keresztyén egyházakat és csoportokat egymáshoz több tekintetben közelebb hozta, egymást jobban megismerték és számos területen együtt is tudnak dolgozni, ott ma még nem tartunk, hogy egy „össz- keresztyén zsinat”-ot össze lehetne hívni. Sundby érsek, továbbá az észak-európai államokban élő evangélikus egyházak és más ott élő egyházak vezetői mégis úgy gondolták, hogy a béke és háború kérdésében, ha nem is „zsinatot”, de azt megközelítő „keresztyén világkonferenciát” össze lehet hívni. Hitték, hogy a pünkösdi Lélek ma is az egész ke- resztyénséget hívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli” — ahogy Luther bizonyságot tett erről a harmadik hitágazat magyarázatában. Mely egyházak voltak jelen? A meghívást név szerint kapták az egyházak képviselői, ösz- szesen mintegy 150-en. Az magától értődő, hogy valamennyi keresztyén közösség vagy csoport nem kaphatott meghívást, mert egyik-másik nagyon kis csoportot képvisel. Viszont az „egy keresztyén Anyaszentegyházon” belül a jelentős egyházak és a nagyobb közösségek meghívást nyertek és ott is voltak. A legnagyobb keresztyén egyházak; a római katolikus, az ortodox, az anglikán, az evangélikus, a református, a baptista, a metodista egyházakon kívül ott voltak az episzkopális, a pünkösdi, a men- nonita, az „evangelical”, az Üdvhadsereg, a quaker egyházak, illetve közösségek képviselői, továbbá ilyen egyházak, mint a ni- caraguai „Krisztus egyháza”, „testvérek egyháza” az Egyesült Államokból, a tongói „Wesley egyház”, a „dél-indiai egyház”, a zambiai „egyesült egyház”, az „indonéziai keresztyén egyház”, a csehszlovákiai „testvérek egyháza”, a „pakisztáni egyház”, „Krisztus _ egyesült egyháza” Japánból.’ összesen közel 30 különböző nagy és kicsi keresztyén egyház és közösség. Mindenesetre egy nagyon színes közösség volt jelen, akik Jézus Krisztust vallják Uruknak és Megváltójuknak. Valamiképpen kiábrázolták „az egy keresztyén Anyaszentegyházat”. A „képviselői” az egyháznak legtöbb esetben érsekek, püspökök, egyházelnökök, szuperintendensek, teológiai professzorok, „elöljárók” voltak. Külön is ki kell emelnünk, hogy a római katolikus egyház olyan neves személyiségekkel képviseltette magát, mint Paulo Evaristo Arns brazíliai kardinális, Hubertus Brandenburg stockholmi püspök, Hans Ludvig Martensen koppenhágai püspök,, Jan Schotte a Justitia et Pax bizottság elnöke, Marjorie Keenan, a Vatikán ENSZ-képviselője. Az ortodox egyház részéről Filaret metropolita, Alexij metropolita, a református egyház részéről Allan Boesek, a Református Világ- szövetség elnöke (Dél-Afrika) volt jelen. Evangélikus püspökök nagy számban voltak jelen: Andreas Aarflot (Norvégia) Öle Ber- telsen (Dánia), Mikko Juva és John Vikström (Finnország), David Preus és James Crumley (Egyesült Államok), Johannes Hanselmann (NSZK), Josiah Ki- bira (Tanzánia). A szocialista országokból: Janis Matulis érsek (Riga), Werner Krusche püspök (Magdeburg). Tóth Károly református püspök (Budapest) és e sorok írója is. A felsorolást nem folytatjuk. Akik ott voltak nem magukat, hanem egyházukat képviselték. A megnyitó A svéd evangélikus egyház kitűnő körülményeket biztosított a világkonferencia számára. A világkonferencia helye az Uppsalai Egyetem aulája volt. Itt volt a megnyitó is, amely igen ünnepélyes körülmények között történt. Jelen volt XVI. Károly Gusztáv svéd király és felesége Silvia, továbbá a svéd kormány több tagja élükön Olof Palme miniszterelnökkel. Ott volt az Uppsalai Egyetem rektora Martin Holmdahl. A megnyitót Olof Sundby érsek mondotta, aki méltatta a Keresztyén Világkonferencia nagy jelentőségét. Mély benyomást tett a hallgatókra Olof Palme miniszterelnök előadása a nukleáris háborútól veszélyeztetett világról. Közben ének és zenekar adott elő művészi számokat. Ezt követően a világkonferencia résztvevőit egyenként bemutatták a királynak és királynőnek. Az uppsalai katedrálisban folytatódott a megnyitó. Itt sokezer ember jelenlétében Paulo Arns brazil római katolikus kardinális prédikált, majd Olof Sundby érsek beszélt a világkonferencia célkitűzéseiről, az énekkarok szolgálata mindenkit magával ragadott. A munkaiilések Április 21-én megindult a világkonferencia gyakorlati munkája. Rövid 15—20 perces előadások hangzottak el: Filaret metropolita (Szovjetunió), T. Healy (Egyesült Államok), E. Scott (Kanada), J. Stott (Anglia), majd a következő nap Mar Gregorios (India), A. Geyer (Egyesült Államok). L. Bettazi (római katolikus, a Pax Christi elnöke, Olasz, ország). Az előadásokat, bibliatanulmányok követték egy-egy konkrét kérdésről, ami a békével, háborúval, nukleáris fegyverkezéssel összefügg. A bibliakörökbe átlagban csak 5—6 személyt osztottak be, aminek következtében ott igen aktív munka folyt. A magyar evangélikus felszólalás A plenáris (teljes) üléseken mindössze 20 ember kaphatott szót. Ezek között volt e sorok írója is. Talán nem felesleges, hogy a kiszabott rövid idő alatt (5 perc) mint mondottam a magyarországi evangélikus egyház nevében: „Valljuk, hogy a keresztyén egyházaknak és az egyes keresztyéneknek elsősorban az egyház sajátos eszközeivel kell a világ békéjéért fáradozniuk, vagyis Isten törvényének és evangéliumának hirdetésével, a diakónia végzésével. Valljuk, hogy elsősorban azzal segítjük a világ békéjét, ha hirdetjük: „Béküljfetek meg Istennel” és ennek nyomán az új szívet és új életet nyert emberek továbbadják azt a békességet, melyet Istentől Jézus Krisztusban nyertek. Az egyház tehát a misszió végzésével egyben a világ békéjét is munkálja. Valljuk, hogy a keresztyén embereknek össze kell fogniuk, a világvallások híveivel és más világnézetű emberekkel — hiszen összeköti őket a szívükbe írt isteni törvény — és közös erőfeszítéseket kell tenniük a béke meg(Folytatás a 4. oldalon)
