Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-08 / 19. szám

Jézus Krisztus a világ élete

Az él útja

7 Mt 7, 13—14

UTAK — keskenyek és szélesek, göröngyösek és simák, kacs- karingósak és nyílegyenesek — hálózzák be ősidők óta földünk felszínét. Az ősember kavicsösvényétől a modern autópályákig közös bennük, hogy emberek járnak, közlekednek rajtuk, s hogy valahonnan valahova visznek. Nélkülözhetetlen részei mindennapi életünknek. Talán ezért is vált az út képe jelképpé: egyéni sorsok és népek történelmének jelképévé.

Jézusnak ez az igéje úgy rajzolja meg az embert, mint aki az örökkévalóság távlatában nézve is egész földi élete során „úton van.” Vagy rossz, vagy jó úton, de úton mindenképpen. Vagy a halál, vagy az élet útján. Igéje azonban nem tárgyilagos tény- közlés vagy kíváncsiságot kielégítő szó akar lenni. Sokkal több annál! Az a Jézus hív itt követésre bennünket, aki maga „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Belépni a szoros kapun, rálépni a keskeny útra azt jelenti: Jézus tanítványaként az Űr és Mester nyomát követni, az Ű útját járni.

JÉZUS SZERINT nem könnyű rátalálni erre az útra. Egyrészt minden bizonnyal azért, mert az emberi életben is érvényesül a „tömegvonzás”. Nemcsak gondolkodásunkat és életszemléletünket, de viselkedésünket is akarva-aka- ratlanul befolyásolja a közízlés és közfelfogás. Sok mindenben sodor bennünket a sokaság. De éppen ezért fontos tudni: az átlagtól, a tömegtől, a tucatélettől eltérő életút önmagában még nem a keskeny út. Az a keskeny ösvény, amire Jézus hív bennünket, elválaszthatatlanul az Ű személyéhez van kötve.

RÁTALÁLNI a krisztusi keskeny útra, s járni rajta másrészt azért is nehéz, mert ez egészen a Jézus útja. Ezen menni csak Őrá figyelve lehet, úgy, ahogy a Hegyi beszédben Ö maga tanít bennünket: gyermeki bizalommal ráhagyatkozva a mennyei Atya jóságára, hallgatva és megtartva igéjét, a Tőle kapott igazsággal s legfőképpen az ő szeretetével járva az emberek között. Jézusnak ez az útja pedig a kereszt útja, az önmegtagadásnak és az egész világot átölelő áldozatvállalásnak az útja. Az örökkévalóság távlatában azonban egyedül éz vezet az életre.

ERRE A KESKENY ÚTRA hív Jézus nemcsak személy szerint bennünket, de erre hívja tanítványainak közösségét, az egyház népét is.

Itzés Gábor

Toronyrenoválás Vásárosmiskén

Vásárosmiskét elkerüli a vasútvonal és a főközlekedési utak is. Ha valaki áthalad ezen a községen egy szép kis torony mellett vezet az útja. Evangélikus jellegét a Luther-rózsa. és kereszt jelképe teszi egyértelművé.

A FELÚJÍTOTT TORONY mozdulatlan. „Szép bizonyságtétel az érte vállalt áldozattal, de magában még ez nem elég. A hit bizonyossága, megtapasztalása, a belőle fakadó Isten-szeretet, tiszta emberség kell hogy áthassa minden keresztyén tettét, életét. És akkor nem egy merev cselekedet a tett, hanem élő hit, élő keresztyénség, élet.” Erről beszélt Fehér Károly a vasi egyházmegye esperese a tavaszi napsütésben pompázó torony mellett, április 17-én délután a toronyreno- válási hálaadó istentiszteleten. „Hiszen erre hivattatok el. — hogy az Ö nyomdokait kövessétek!” hangzott az e vasárnapi alapige.

A gyüelekzeti teremben folytatódott az ünnepség. Solymár Gábor helyettes lelkész ismertette Vásárosmiske történetét. A reformáció kezdetétől 1732-ig evangélikus lelkészek és tanítók végezhették itt áldásos munkájukat. Ezután1 Nemesdömölkhöz, majd 1802-től Gércéhez tartozott mint filia. 100 éve a korrábbi fa harangláb helyett építettek kőből tornyot. Két harangjának szava hívja az élőket az Élethez.

A torony teljes tatarozása 43. 000 — Ft-ba került. Ebből 7000. — Ft-ot a Gérceiek a többit a Vásárosmískeiek adták. Az alig félszáz miskei evangélikus tiszteletre méltó áldozatkézsége ott is megmutatkozott, amikor önkéntes munkával is segítették az építkezést, illetve a gyülekezeti terem kifestését.

Az ünnepség során felszólalt dr. Nagy István tatai esperes, és Rácz Miklós nádasdi lelkész. Jól sikerült szeretetvendégség zárta az ünnepséget. S. G.

— PESTÚJHELY. Az evangélikus és a református gyülekezet május 16-tól május 20-ig pünkösdi evangélizációt rendez „A Szentlélek munkája" címmel. A sorozat esténként 6 órakor kezdődik. Hétfőn és kedden a református (Cser- venka Miklós téri), szerdától péntekig az evangélikus (Maxim Gorkij téri) templomban. Igehirdető: hétfőn és kedden Utzés János kőszegi evangélikus lelkész, szerdán Gyökössy Endre, csütörtökön Kovács Mihály, pénteken Farkas János református lelkipásztor.

— MOHÁCS. A húsvét utáni

2. vasárnapon és az azt megelőző szombaton, április 16—17-én teológus-nap volt a gyülekezetben. Dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán vezetésével kilenc teológiai hallgató: Koczor Tamás budapest-fasori V. éves, Bencze András budapest-kelenföldi IV. éves, Bahorecz Katalin budapest- Deák-téri III. éves, Mónus László budapest-rákosszentmihályi

III. éves, Mitykó András kajárpé- ci II. éves Szkrinyár Katalin miskolci II. éves, Hanvay László miskolci I. éves Heinemann Ildikó pécsi I. éves és Szemerei János la- joskomáromi I. éves hallgatók tettek bizonyságot Isten szeretető, ről és a lelkészi szolgálatra való készülés örömeiről. Három különböző alkalommal szolgáltak: a szórványokból egybegvült ifjúság között, a borjádi gyülekezetben és a mohácsi istentisztelet keretében. Megtekintették a magyarországi délszlávok és a Baranya megyei népművészek kiállítását és a mohácsi csata megrendítő élményt nyújtó emlékhelyét. A mintegy 200 evangélikust számláló anyagyülekezet — amely 9 leány- és társgyülekezettel, valamint több tucat szórvánnyal rendelkezik, 13 400 — forinttal járult hozzá a lelkészképzés ügyéhez. Áldozatkészségükért ezúton is hálás köszönetét mondunk.

— SZÜLETÉS. Gáncs Péter nagytarcsai lelkésznek és feleségének, sz. Hafenscher Mártának április 19-én harmadik gyermekük született. Neve: TÜNDE.

Lutlierlől tanultául

Mi is a hit?

SZEMÉLYES VALLOMÁSKÉNT MONDOM EL, hogy mint általában a gyerekek jobban szerettem a hitoktatásban a bibliai történeteket, de amikor Luther Kis Kátéját tanultuk különös módon hatott reám a második hitágazat magyarázatában:

„ ... megvátott, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem az Ö szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek ...” Az ragadott meg, hogy itt valami nagyon drága dologról van szó. A következő nyáron Tahiban diáktáborban voltam és egyik esti áhítaton nagy erővel hatott rám, hogy Krisztus a Valaki eljött értem a Senkiért a földre, testté lett, mert szeret, hogyne bíznék benne, bíznám reá magam. Ebben az időben sokszor tettem fel magamnak a kérdést, lehet-e öröme bennem az Istennek és csaknem mindig ez volt a válaszom: nem. Luther vívódásáról tanultunk és éreztem annak belső valóságát. Reményik Sándor egy verse ragadott meg:

... megfeszíted körömszakadtáig

maradék erőd, akarsz egetost- romló akarattal és a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád ... Milyen visszhangja volt a szívemben. s a végén a feloldás: ... ez a magától ez a kegyelem. Egyszerre izgalmas lett Luther. Éreztem nyomon vagyok, valami ilyesmi

— ŰJPEST. A padokra kihelyezett és nagy örömmel haszná- latbavett új énekeskönyveket, valamennyit, a gyülekezet tagjai ajándékozták templomuk és a gyülekezet számára. Ez azt jelentette,'hogy a hívek a saját részükre vásárolt példányokon felül megvették a templomi új énekeskönyveket is, volt. aki egyet, de voltak, akik többet is.

— N AGYMÁN YOK-VÁR ALJA. A gyülekezet márciús 29-i közgyűlésén újraválasztotta vezetőségét. A presbitériumot megfiatalították, á már régebben szolgáló presbiterek mellé fiatalokat is megválasztottak. Űj presvolt számára az alapkérdés: hogyan találhatok kegyelmes Istenre. így lett izgalmas ledre a Kis Káté, így ragadott meg Luther fogalmazása: mi a keresztség. „Végzi a bűnök bocsánatát, megszabadít a haláltól és az ördögtől s örök üdvösséget ad mindazoknak akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond.” Olvastam naponta a bibliát és néhány hasonló gondolkozású társammal együtt kirándultunk, együtt imádkoztunk és egyre boldogabban viseltem cserkésznyakkendőm sarkában a Luther rózsát.

TEOLÓGUS LETTEM. Éles, éjszakába nyúló vitákat folytattunk a hit általi megigazulásról. Luther írásait olvastam. Sokat forgattam a Jer örvendjünk... c. naponkétni áhitatos könyvét Luthernek és prédikációs kötetét a Templomi posztillát. Ebből idézem: „A hit nem bízik magában, sem a saját hitében, hanem Krisztusra hagyatkozik és az Ö igazsága alá rejtőzik, azt tartja egyedüli menedékének és támaszának, mint a kis csirke sem bízik magában, hanem a kotlós szárnyai alá rejtőzik.” Megragadott Luther szemléletessége és egyszerűsége. A Római levél előszavában még ezt mondja Luther a hitről: „A hit Isten munkája bennünk, amely formál és Istentől újonnan szül bennünket... Óh milyen élő. munkás, tevékeny és hatalmas dolog ez a hit, lehebiterek lettek Kismányolton Kheim Henrik és Kaufmann Jakab; Nagymányokon Riesz Henrik, Müller János és Felda Jakab; Váralján Müller Henrik, Petz János, Hufnägel László és Dubniczky József. Mivel néhány éve elhunyt a gyülekezet felügyelője. erre a tisztségre Bauer Henriket választották meg. Üj gondnokokat is választottak: Nagymányokon Lofink Henrik, Mázán Fink Gáspárné, Izményben Klem Henrik vette át a gondnoki teendőket. Az új tisztségviselőket április 10-én ünnepélyes keretek között Lupták György segédlelkész iktatta be.

tetlen dolog a számára, hogy ne cselekedjék állandóan jó cselekedeteket. Nem kérdezi, hogy kell-e jót cselekednie, hanem mielőtt kérdezné, már meg is tette és állandóan cselekszi azokat. Aki nem cselekszi ezeket a jó cselekedeteket az hitetlen ember.” „A hitet és a cselekedeteket ezért lehetetlen egymástól elválasztani éppen olyan lehetetlen, mint a meleget és a fényt a tűztől elválasztani.” Luther szavaiból világosan megértettem a hit aktivitását, elválaszthatatlan a szeretettől és az embertársakért végzett szolgálattól. Luther azt tanítja, hogy a keresztyén embernek Krisztussá kell lennie felebarátja számára, azaz azt kell cselekednie vele, amit Krisztus tett iránta. A gyümölcsöt termő hit ezért a felebarát iránti szolgáló szeretetben mutatkozik meg.

Luther a Galácia-beli levél magyarázatában a hit közösségi vonásaira is tanított. „Az egyedüllét, különösen kísértések támadásakor nagyon veszedelmes az emberre... ha ezen a ponton nem támad bátorító hit vagy nem a testvér, aki a törvény által lesújtott és szorongatott embert Isten igéjével megvigasztalja, akkor bekövetkezik a remény- vesztettség és a halál.” így értettem meg a gyülekezet erejét, mert ott van a gyengébbet hordozó e'rő, imádság. Nem lehetünk magányos keresztyének, akik befelé élnek, mert magunk látjuk annak a kárát.

ARRA IS MEGTANÍTOTT LUTHER, hogy ez a hit öröm. Átmelegít Isten szeretete és hálát ébreszt, mert olyan sok ajándékát ismerem fel életemben Istennek. Hálás gondviseléséért, oltalmáért, elhívó akaratáért, szerete- téért, mely védő paizsom. Átéltem a magángyónás áldását, ahogyan Luther is gyakorolta. Ennek a hitnek vannak próbái is. amikor sebet kapok, van veresége, ha úgy gondolnám; hogy már magamtól is járhatok benne. Ä Szentlélek irgalmas újra lángra szítja és megáldja a szolgálat örömével. Ebben a hitben vagyok boldogan „lutheránus” és áldom érte Istenemet.

Sólyom Károly

I hivid Ferenc

Még a múlt évben jelent meg Szász János kis füzete, amelyben az unitárius egyház alapítójának életművét (és életrajzát) közli. A füzetet, a Magyarországi Unitárius Egyház adta ki. Bennünket közelebbről azért is érdekel a mű, mivel Dávid Ferenc Wittenberg- ben tanult — Melanchthon tanítványa volt (1548—1550) — s Erdélyben 1557-től rövid ideig a magyar lutheránus egyház püspöke lett. Igen, hangsúlyoznunk kell, hogy rövid időre, mert ez a humanista műveltségű, szabad gondolkodású és kritikus lélek hamarosan az erdélyi reformátusok vezető alakja lett,' majd innen is tovább lépve 1567-ben már unitárius teológiát vallott. Ö az az egyéniség, aki „minden újabb lépését mások nyomán tett meg, igaz, hogy kritikai vizsgálat és lelkiismereti tusakodás után, sohasem az erőszaknak engedve, sőt annak végeredményben egész a vértanúságig ellenállva”. (Horváth János)

Szász János fényt derít Dávid Ferenc nyitottságára, amellyel a XVI. század szellemi kohójából a haladó, elsősorban a humanista, érazmista eszméket szűrte ki, újra ötvözte és egy sajátos teológia alapjává tette. Bár a szerző tiltakozik az időközben Dávid Ferenc nevéhez tapadó általánosításoktól, hogy ,,a haladás bajnoka”, „a türelem apostola”, „a reformáció betetézője”, „a balratolódó népi reformáció magyar forradalmára”, „nyugtalan építő, aki rombol, hogy újat alkosson”, mégis ezeknek az értékeléseknek a nyomán férkőzhetünk Dávid Ferenc titkának közelébe. Szász János elsősorban a korszak gyermekét elemzi benne, aki kifejezte a XVI. század nyugtalanságát, és egy

jellegzetesen szabad politikai légkörben „új vallást” szült, amelyből hiányzik Jézus Krisztus istensége és a Szentháromság.

Csakhogy / Dávid Ferenc korát jóval megelőzve is problémát jelentett a keresztyénség számára a krisztológia és a Szentháromságtan, annak misztikuma mindenkor izgatta a rációt. Vitázott felette, de a keresztyen tanrendszer eme pilléreit sohasem bontotta meg. Abban viszont igazat kell adnunk a szerzőnek, hogy Dávid Ferenc ezt a konzekvenciát egy speciális politikai helyzetben vonhatta le és ugyanebben a helyzetben tudott erre a teológiára egyházi szervezetet felépíteni. Ez a helyzet pedig Erdélyben volt adva, János Zsigmond uralkodása idejében, amikoris Európában először született meg törvény az általános vallásszabadságról. (1568. Torda.)

E néhány esztendő vonatkozásában volt valami hasonlóság a nagy reformátor, Luther lehetősége és Dávid Ferenc lehetősége között. Luther Wittenbergben Bölcs Frigyes szász választófejedelem szélvédése mellett vitte véghez reformációját, Dávid Ferenc János Zsigmond erdélyi fejedelem segítségével. Mert amikor a fejedelmi védettség megszűnt. (1571-ben meghalt János Zsigmond) Dávid Ferenc élete is tragikusra fordult. 1579-ben „magas Déva várába” zárták, ahol rövidesen meghalt. (1579. november 15.)

Születésének pontos idejét nem tudjuk (1526 körül), de azt igen, hogy Kolozsvárott látta meg a napvilágot. Hertel Dávid fia volt s apja keresztnevét vette fel családi névül. Először Kolozsvárott, majd Brassóban tanult, innen került Wittenbergbe. Luthert már nem láthatta, a reformátor másfél évvel korábban halt meg. Külföldről hazakerülve több gyülekezet versengett érte. 1551-ben iskolamester volt Besztercén, egy évre rá lelkész Petresialván. majd 1553-ban az akkor virágzásnak indult Kolozsvárott választották lelkészül.

Ez életének első szakasza, amelyet nagyjából lutheránusnák fémjelezhetünk, hiszen 1557-ben evangélikus püspökké választották.

A második szakasz nagyjából innen kezdődik, amikoris Méliusz Juhász Péter és Kálmáncsehi Sánta Márton hatására az erdélyi szakramentárius (református) egyház vezetője lett. Hozzávetőlegesen tíz évig töltötte be ezt a tisztséget, mert 1566-ban „prédikált először njalvánosan a Szent- háromság ellen”.

A viták, amelyekben született és formálódott a reformáció, itt Erdélyben gyűrűzött tovább. Nincs helyünk a Dávid-féle viták részletes kifejtésére. De azokra a hatásokra, amelyek kifejlesztették benne a tolerancia készségét minden hitbeli kérdésben (Szervét Blandrata, stb.) fel kell figyelnünk. úgy szintén az általa alapított unitárius egyházra, amely tipikusan magyar kultúrjelenség- ként állt elő életének harmadik szakaszában.

Szász János füzete hasznos olvasmány, belőle a magyar reformáció igazán színes, gazdag egyéniségével ismerkedünk meg. S ha Dávid Ferenc teológiájával nem is tudunk egyetérteni, emberi magatartása — a türelem minden más hitűvel szemben, a megértés és elismerése más vallásoknak — példamutató lehet. Rcdey Pál