Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-08 / 19. szám
^ öKumené ^ öKumené öKumené jézus Krisztus — a világ élete Van cou ver, 1983 EZ A FÖTÉMÁJA az Egyházak Világtanácsa ez idei nyári oan- c auveri (Kanada) nagygyűlésének. A téma, úgy tűnik, szinte folytatása két korábbi nagygyűlés témájának. Evanston: „Krisztus, a világ reménysége’’, és New Delhi: „Jézus Krisztus, a világ világossága”. Mindezek a témák tudatosan Jézus Krisztus személyét és életművét hozzák kapcsolatba a világgal. Mégpedig mindegyik valamiképpen ennek a kapcsolatnak valamely időszerű vonatkozását emeli ki. A mostani témára is ez a jellemző: Jézus Krisztus és a világ kapcsolata. Pontosabban: mit jelent ma Jézus Krisztus a világ s'zámára. A nagygyűlések témái mindig is keresték a Jézus Krisztusról való időszerű bizonyságtételt. Ügy tűnik, ma azért esett a választás erre a témára: mit jelent a világ élete számára Jézus Krisztus, mert ma az emberiség puszta életbenmaradása került veszélybe. Az első, 19-18 évi amszterdami ökumenikus világgyűlésnek a Világ Keresztyénségéhez intézett üzenetében többek között ezt olvassuk: „Ha Krisztusra tekintünk, úgy látjuk a világot, mint az ő világát, amelybe eljött és amelyért életét adta ...” Jézus Krisztus odaadta a maga életét, hogy a világnak élete lehessen. JANOS EVANGÉLIUMA 11, 25 SZERINT Jézus azt mondja önmagáról, hogy „én vagyok a feltámadás és az élet”. János 14. 6 szerint pedig „én vagyok az út igazság és az élet”. Mindkét ige szerint Jézus általában jelöli meg önmagát, mint az élet adóját. Csak János 6, 51 versében olvashatjuk, hogy „a kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. Mintha azt akarná mondani: Az ő teste, vagyis ő maga, olyan a világ élete számára. mint a mindennapi falat kenyér. Tápláló, életet adó, nélkülözhetetlen. Isten, minden élet forrása és fenntartója őbenne, Jézusban egészen azonosul emberi életünkkel. Az örökkévaló ide- igvalóvá lett, a teremtő a teremtett világ részévé lett, az élet megjelent a halál birodalmában. Ez a Biblia bizonyságtevése Jézusról, s ezt kell mai tanúinak is tovóbbmondaniok. Ügy. hogy mindig magukról el és Jézusra mutatnak. Nem mi — tehát, az egyház, a keresztyének — vagyunk valamiképpen az élet birtokosai. adói, hanem egyedül a Krisztus! Azért lehet ő a világ élete, mert a vele való találkozás ú-j életet támaszt az emberekben. Felszabadítja őket, látóvá és hallóvá teszi, meggyógyítja s erőve! ruházza fel. a harcra, a halál hatalmasságai ellen. MIVEL ISTEN AZ ÉLETET AKARJA, életet az embernek, az egesz világnak, a teremtettségnek, ezért Jézus Krisztus megjelenése liadatüzen a halál mindenféle formája ellen. Mert a halál sokféle arcot visel: legieplezetleneb- bül a háborúban mutatkozik. A háború, e szervezett és tervezett tömeggyilkosság, mai lehetőségeiben a teljes földi élet — többszörös, hússzoros — kioltásának fenyegetését jelenti! E mellett az élet ellensége rpincjen kizsákmányolás, elnyomás, faji üldözés, a szegénység és éhség, a természet javaival való felelőtlen gazdálkodás, a környezet sokszor jóvátehetetlen megkárosítása. Jézus Krisztus egész élete, magatartása sugározta az élet, az emberi élet és minden lény élete szereletét. megbecsülését. Erről tanúskodnak nemcsak halottfeltámasztásai, gyógyításai, az éhezők megelégitése, hanem szerete- tének az a vonzása is, amellyel magához hívta azokat, akiket kora társadalmi szemlélete az élet peremére szorított: a nyilvánvaló bűnösöket, a vámszedőket, utcanőket, samáriaiakat. Utolsó mentő tette — a keresztfán — egy cégéres bűnözőt emelt magához s feltámadásának első tanúja egy rosszhírű nő, magdalai Mária. Jézus figyelmeztet arra, hogy egy verébfióka sem hull el a mennyei Atya tudta nélkül. A természeti életből vett példázatai is mutatják, hogy ö valóban az egész mindenség számára hozza Isten szeretetét: a megváltás átfogja az eget-földet, a teremtett- séget. AZ ÉLET, AMIT JÉZUS ADNI AKAR, több mint puszta túlélés. János 10, 10 szerint Jézus azért jött, hogy bővölködő életet szerezzen. Vagyis olyan életet, amely emberhez, Isten képére teremtett és Fia élete árán is szeretett gyérmekeihez, az istenfiak- hoz méltó. Ilyenekre vár sóhajtozva és sóvárogva a teremtett világ (Róma 8, 19). Ez azt is jelenti, hogy Jézus követőinek új életvitelt kell megvalósítani, amelyet nem a fogyasztás és teljesítmény hajszolása jellemez, hanem a szolgálat és a hálás örvendezés, a megelégedés és Isten magasztalába. Ennek a bővölködö új életnek, amit Jézus Krisztus akar hozni a világnak, a látóhatárán ott van az örök élet. Végső értelmet földi életünknek ez a látóhatár ad, de ez tesz Isten előtt felelőssé is, már ezért a földi életért is. A keresztyéneknek jeleit kell adni ennek a felelősségvállalásnak. A vancouveri ökumenikus nagygyűlés remélhetőleg ebben segíti előbbre a világ keresztyénségét. Groó Gyula Virágcsokor helyett e néhány sorral köszöntjük a mai napon az édesanyákat, kismamákat és az „újra” felfedezett nagymamákat. Anyák napján azokra emlékezünk, annak viszünk virágcsokrot, aki életet adott nekünk s az Istentől kapott erővel s az Ű megbízásából szívét adta boldogulásunkért. E sorok írója Isten kegyelméből ősz fejjel is még gyermeknek tudhatja magát, hiszen él az édesanyja. Nyolcvan esztendejének minden rezdülése, imádsága és szeretete ma is gyermekeiért száll az Űr felé s teríti az asztalt övéinek. Élete szüntelen várakozással telik: várja haza lányát, fiát, unokáit. S a hazaérkezők csak egyet tehetnek: hálát adnak Istennek, hogy ilyen kegyelmes hozzájuk, hogy- felnőtt fejjel is együtt lehetnek azzal, aki soha el nem hagyta őket, el nem feledkezett róluk, még akkor sem, amikor a gyermeki engedetlenség oly sokszor könnyeket fakasztott égszínkék szemében. Ezen a mai napon azok is édesanyjukra gondolnak, akik már elvesztették a legdrágább szivet, az értük dobogót. Temetőinkben friss virágok kerülnek sírjaikra s könnyek hullanak a kopott fejfákra. Az emlékezés gyorsan tűnő vonatán az édesanyára való emlékezés nem csak egy stáció a rohanásban. Űjra és újra köszönetre kell nyílnia ajkunknak, mert amit ők dolgoztak, szenvedtek és imádkoztak értünk, azt hervadó virágcsokorral aligha lehet kifejezni. Anyák napján köszöntjük a kismamákat is. A mai édesanyákat. Ha azt mondjuk — s ez így igaz —, hogy a mi anyáinknak nehéz volt a soruk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a mai édesanyák nak — más körülmények között —, de újra meg kell tanulniok anyának lenni. Eletet adni — ha fájdalommal is jár —, de viszonylag könnyű. De az életet „gondozni” már komoly hivatást jelent. A ma asszonyai két hivatást is kaptak a teremtés rendjében: éspedig egy világi hivatást és egy „szent” küldetést, az anyaságot. Anyák napján erősödjenek meg a mai édesanyák az anyai küldetésben. Tudjanak megújulni a napi munka fáradsága után, amikor kézbe veszik gyermeküket, leülnek az iskolással a leckét átnézni vagy esetleg rohannak az orvosért az esti ügyeletre. Ezen a napon újra a Mindenhatóhoz fordulunk békéért. Hiszen az édesanyák könnye a legsósabb, mert az a szívből pereg alá. Hány és hány édesanya szeméből napjainkig nem száradt fel a könny, mert gyermekük ottveszett a háborúban. Ma, amikor világkatasztrófa fenyegeti az emberiséget, az édesanyák nevében is mindent meg kell tennünk e rémes fenyegetés megszüntetéséért, a gyilkos fegyverek elpusztításáért, az emberiség jövőjéért. Az édesanyák békében akarják szülni és nevelni gyermekeiket s meg szeretnék élni gyermekeik boldogulását is. Virágcsokor helyett szerető szivünket, megértő emberségünket és imádkozó lelkünket küldjük minden édesanyának, kismamának és nagymamának. Áldja meg őket a Mindenható Isten. k. á. A VESZTFÁLIAI EGYHÁZ KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA A Vesztfáliai Egyház' küldöttsége (NSZK) május 16—23. között látogatást tesz Magyarországon, egyházunk elnökségének meghívására. A küldöttség tagjai: Ernst Brinkmann egyháztanácsos, Hans-Wolf- gang Dukstein, az egyházvezetőség tagja, Klaus Ilmer-KephaUdes lelkész, az egyház ökumenikus bizottságának tagja, Látogatásuk során fogadja őket dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, felkeresnek különböző egyházi, illetve diakóniai intézményeket, és május 18-án délelőtt 10 órakor az Országos Egyház Üllői úti tanácstermében előadást tartanak a Fejér-Komáromi és a Győr-Soproni Egyházmegyék LMK-ülésén. Mennybemenetel ünnepének igéje Jézusra figyelve... Csel 1,1—11 MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉNEK pAT ALMAS EVANGÉLIUMA: Jézus felvitetett a mennybe (11, vers), Az az út, amelyet az Atya iránti feltétlen engedelmesség határozott meg — kezdve az emberré léteitől, a karácsonyi jászolbölcsőtől, a kísértésen, az emberekért szolgáló életen ót a nagypénteki keresztig, sőt Arimáthiai József sírboltjáig — úgy folytatódott, hogy az Atya nem hagyta Jézust a sírban, feltámasztotta és felvitte a mennybe. A hivő jézusi életfolytatás (a keresztyén élet!) ott kezdődik el az Olajfák hegyén, amikor Jézus eltávozott tanítványai közül, s azok feszülten figyelnek az ég felé. Ekkor odalép melléjük két fehér ruhás férfi az úton való elindítás üzenetét meghirdetve: Jézus a Szentlélek ajándékában velük megy az úton — tehát induljanak el! EZ A MI ÍGÉRETÜNK IS! A hivő embereknek itt kell élníök, járniuk ezen a földön! Éz természetes. A hit ugyanis nem azt jelenti, hogy máris fel vitetünk a mennybe! Itt kell folytatnunk, itt kell leélnünk az életünket. Itt kell végeznünk a szolgálatunkat a családunk körében is, a hivatásunkbani s, a társadalmunkban is! De ahhoz, hogy ezt jézusi módon töithessük be, „nézzünk fel Jézusra .., aki,.. vállalta a keresztet és az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12,2). Szolgálatunk, emberségünk, hivatásunk, hitünk egészséges, élettel telt megélésének sokszor az az akadálya, hogy nem olyannak látjuk Jézust, mint amilyen és aki ő valójában, hanem sokkal kisebbnek, sokkal erőtlenebbnek gondoljuk. Meg kell hogy nyíljék tehát a szemünk Urunk helyes látására, hogy hű tanítványaivá válhassunk ott, ahol élünk! AZ ÜRRA NÉZŐ GYÜLEKEZET TEHÁT nem időpontokat és alkalmakat akar megtudni, hanem Jézustól akar erőt kapni, ahhoz is, hogy el ne szalassza a szolgálatra való időt és alkalmat. S attól az Űrtől kéri az erőt, aki legyőzte a bűn és halál uralmát és új életet ajándékoz nekünk. Ezért hirdetteti az evangéliumot, szolgáltatja ki szentségeit. Jézus ma ad erőt ma is, hogy meghaljunk a bűn számára, hátat fordítsunk a bűnnek és feltámadjunk az új életre, a szolgáló emberségre, a jézusi diakóniára! Tanúvá tesz Jézus ereje, a Szentlélek ajándéka. Teljesen átformál, újjá formál, nem egyszerűen javítgat. A tanú élete tehát a Jézus-adta új élet, új látás, felelősség, egészséges gondolkodás, diakónia, Ezt a hivő jézusi életet az teszi teljessé, hogy van egy drága Ígéretünk, Ez azt tartalmazza, hogy Jézussal újra találkozunk és vele együtt leszünk! Ez az Ígéret melegíti, sőt íorrósítja át a keresztyén ember szívét. Semmiképpen sem kedvetleníthet el az, hogy Jézus földi szolgálatokat bízott ránk, hiszen erejével és szeretetével ajándékozott meg, sőt Ígérete megtölti tartalommal a ránkbízott feladatokat. JÁRJUK VÄNDORUTUNKAT EBBEN A VILÁGBAN ÜGY, mint akik Jézus erejével és szeretetével megajándékozottak vagyunk. Az új életet kapott hivő ember sohasem álmodozó, rajongó, nem is sötéten ló'ó, komor életű ember, hanem reménysége van. A reménysége pedig ez: Jézus azért vitetett fel tőlünk a mennybe, hogy onnan essék fény az életünkre, utunkra, szolgálatunkra. így látszik majd meg vándorútunkon igazán: ezek hazafelé tartanak, ha fáradtan is a szolgálattól, de a hűséggel elvégzett munka örömével. így evangélium ez az ige a mai tanítványok számára: Jézus felvitetett a mennybe. ________________ Detre János In iitdkozzumit! Űr Jézus Krisztus! Mennybe mentél, hogy megjelenjél mindenütt, ahol ketten vagy hárman egybegyülekeznek a Te nevedben. Kérünk, teljesítsd most rajtunk ígéretedet, és éreztesd jelenléted éltető erejét, hogy megerősödjünk a hitben, és megteljünk szeretettel. Ámen. Ibrahim Juszupov: Anyám Fiókáit védvén a jégesőtől rab a madár fészkében fönn a fán, lélegzeted vagyok, mosolyban őrzői, mint beteljesült álmodat, anyám. Hogy megszülethessek — te megszülettél, életre keltél, hogy életre keltsél, úgy érzem olykor: te csak árra lettél, hogy hajnalig ébren maradj, anyám. A véredből fakadt a tej, mi táplált, úgy ringattál, akár folyó a nádszált, bölcsőm mellett mindig aggódva rámtárt szemekkel ültél éjszaka, anyám. Sokan mondják: „Anyám kedves, becézlek, lásd, étkedül adnék elédbe mézet. ..” Nem hiszek én mézes-mázos beszédnek, adóm leróni oly nehéz, anyám! Ha dolga-tenni fiad elcsatangol, akárha gyűrűd vesztenéd, aranyból, pilládról ékszer-álmodat olyankor hiányom ujja lopja el, anyám. Ha utazáskor asszonynak, gyereknek ezt-azt veszek és téged elfeledlek, — ilyenkor mások már korholva feddnek — te megbocsátasz akkor is, anyám. Te vagy a fa és én vagyok gyümölcsöd, keresd bennem, amit nélkülöznöd • kellett miattam, napfénnyel betöltőd tőled kapott életemet, anyám. (Baranyi Ferenc műfordítása SZERELEM ÉS HALÁL című kötetében jelent meg 1983-ban,) ÜJ LUTHER-KUTATÖ KÖZPONT LÉTESÜL társainak minden ismert művét és a reformáció, valamint az ellenreformáció minden fellelhető dokumentumát. A terv megvalósítása mintegy tizenöt-húsz es*-, tendőt vesz igénybe. (ena) Az egyesült államokbeli Min- neapolisban egy egyházi biztosító társulat nemzetközi Luther- kutató központ felállítását határozta el. A tervek szerint mikrofilmre veszik Luthernak és kor-
