Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-08 / 19. szám

GYERMEKEKNEK, Van örök kincsünk ! Máté 13,14—46 Gyermekkori emlékeim közé tartozik egy időszak, amikor kin­cseket kerestünk. Társaimmal együtt arról ábrándoztunk, hogy egyszer rátalálunk a mesebeli kincsre, mely egy csapásra gaz­daggá tesz bennünket. Lehajol­tunk minden csillogó üvegcseré­pért, vagy a homokból kilátszó fémkupakért! Hátha most! Mon­danom sem kell, hogy sohasem leltük meg a kincset! — De talán hallottatok azokról a kincskere­sőkről ti is, akiket az „aranyláz” hajtott a század elején Észak- Amerikába a világ minden részé­ből: keresték az aranyat, meg akartak gazdagodni! Jézusnak két rövid példázata kincskeresésről, kincsre találás­ról szól. Isten országa az a drága kincs, amelyre há rátalálunk gazdaggá lesz életünk. HOGYAN LEHET A KINCSRE RÁTALÁLNI? Az egyik ember, a kereskedő egész életében kere­si, kutatja az igazit, a legértéke­sebbet. A másik, a földműves csak úgy véletlenül, szántás köz­ben bukkan a kincsre: az ekéje fordítja ki a földből. Így vagyunk Isten dolgaival is. Ismertem vala­kit, aki kereste, kutatta az igazi boldogságot éveken keresztül, míg végre Istenhez talált, tőle ka­pott békességet és igazi örömöt. Más meg barátai unszolására csak úgy véletlenül beült egy is­tentiszteletre. Isten igéje rabul ejtette őt, megtalálta az igazi kincset. HOGYAN LESZ A KINCS A MIÉNK? Figyeljétek csak meg, hogy a kereskedő és a földműves mindent megtesz, hogy a kincs, amelyre rátaláltak, az övék is le­gyen! Mindkét emberről ezt ol­vassuk: eladja mindenét. Mind­ketten olyan kincsre találtak, amely mindennél drágább, ami­jük csak volt eddig. — Mindegyi­künk életében sok értékes, szép dolog van, amire sokszor nem is gondolunk: nagy kincs, hogy csa­ládban élhetünk, hogy van min­dennapi kenyerünk, hogy béké­ben élhetünk, tanulhatunk, van­nak barátaink. Aki ezeket a kin­cseket lebecsüli, az életet becsü­li le! JÉZUS AZONBAN EZEKEN TÜL a legdrágább kincset is el­készítette számunkra: igéjén ke­resztül Isten szeretetével ismertet meg bennünket. Azért jött kö­zénk, azért lett testvérünkké, szenvedett és halt meg értünk, hogy mi is bemehessünk Isten or­szágába, a mennyországba. A mi kincsünk: Isten Jézusért nagyon szeret, megbocsát naponként, s a halálból átvezet az örök életbe. Gondolkozzunk azon, fontos-e nekünk Isten országa? Tudunk-e erre erőnkből, időnkből áldozatot hozni? Hogy mi is rátaláljunk és boldogan valljuk: Van örök kincsünk! Keveháziné Czégényi Klára Teológusaink a véradás szolgálatában A Nemzetközi Vöröskereszt mozgalom százhúsz esztendővel ezelőtt, 1863-ban Henri Dunant svájci állampolgár kezdeményezé­sére jött létre. A svájci kezdemé­nyezésre sorra alakultak meg a nemzeti vöröskereszt egyesületek, köztük a Magyar Vöröskereszt is, és kapcsolódtak be a kitűzött ne­mes célok megvalósításába. A mozgalom célja kezdetben első­sorban a háború áldozatainak se­gélyezése, valamint a természeti katasztrófák áldozatainak támo­gatása volt. Fennállásának száz­húsz esztendeje alatt a mozgalom jelentős eredményeket ért el az emberi nyomorúság enyhítésének szolgálatában. Az egészségügyi felvilágosító munka és egyéb egészségügyi szolgáltatások között a vöröske­reszt mozgalomnak ma egyik je­lentős munkaterülete a véradás megszervezése. Az orvosi munká­ban nemcsak háború idején, de békeidőben is nagy szükség van az emberi vérre. Baleseteknél, sú­lyos műtéteknél nélkülözhetetlen a vérveszteség pótlása, amit csak természetes emberi vérrel lehet megoldani. Hazánkban kezdetben fizetett véradással oldották meg ezt a problémát, ma már azonban az önkéntes véradók több százez­res tábora önkéntes véradással si­et segítségére az életveszedelem­be jutott embereknek. Teológiai Akadémiánk hallga­tói ebben az esztendőben testüle­tileg kapcsolódtak be e nemes mozgalomba. Dr. Kerényi Károly sebész főorvos az egyik fórum al­kalmával előadást tartott Akadé­miánk hallgatóinak a véradás fon­tosságáról és hangsúlyozta, hogy ez minden ember humánus köte­lessége. A teológusok hozzászólá­saikban arról szóltak, hogy ez a szolgálat nemcsak emberi köte­lességünk, de keresztyén hitünk­ből is egyenesen következik. En­nek megfelelően a teológusok dr. Selmeczi János otthonigazga­tó vezetésével nagy lelkesedéssel vettek részt az első véradáson és így szervezetileg kapcsolódtak be e nemes mozgalomba S. J. .Jrok nektek, if jak..." Ki mondja meg ... ? „Ki mondja meg, hogy mikép­pen vagyunk bűnösök és mit je­lent a bűn?” — kérdezi remény­telenül Heidegger, századunk nagy gondolkodója. Kérdésével kifejezi: milyen nagy problémát, jelent ma a bűn és bűnösség kér­dése. Sokan tesznek ma szemrehá­nyást — különösen fiataloknak — hogy elvesztették a bűn iránti ér­zékenységüket, hogy nem tudják mi a bűn. Bezzeg régen, amikor így meg úgy volt...! Ezek sze­rint a hagyományos életformák áthágása lenne a bűn? Leginkább a polgári törvényt megszegőket tartják bűnösöknek: a gyilkosokat, a tolvajokat, a sik- kasztókat stb. Sokaknak szüksé­gük van erre, hogy mások ócsár- lásával, kiközösítésével a saját tö­kéletességüket hangsúlyozzák. S mi van azokkal, akik sohasem ke­rülnek a hatóságok elé? ök talán bűntelenek? Ha egyes embereket kérdezünk meg erről a témáról a válaszok olyan kavalkádját kapjuk, hogy alig tudunk eligazodni benne. (Természetesen mindig a másik a bűnös.) Hol a mérték amelyik eligazít, Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyre szere­tettel hívja és várja a gyülekezet kántorait, kántorjelöltjeit, karve­zetőit és énektanítóit. I. tanfolyam háromhetes június 27—július 16-ig, II. tanfolyam kéthetes július 18—30-ig, III. tanfolyam háromhetes augusztus 8—26-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők szá­mára. részben továbbképzés a már zenét tanultaknak és olyan szol­gálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, ill. orgonajáték, egyházi ének. énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bibliais­meret. Az új énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap az új énekek tanulása, valamint az új korálkönyv megismertetése. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 1200 Ft, a kéthetesen 900 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon, (tehát nem a Kántor­képző csekkjén) a következő címre: Kántorképző.Szolgálat, Fót, Ber- da J. u. 3. — 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 10. Határ­időn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Ta­nácsa, Fót, Berda J. u. 3. — 2151. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevelet, mely többek között igazolja a ielentkezés gyü­lekezeti érdekét. 2. Önéletrajzot születési adatokkal, zenei előkép­zettségről és az esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló be­számolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos érte­sítést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési díját visz- szaküidjük. A Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa KÍNA A sajtójelentések szerint, újból használatba vették Peking leg­nagyobb protestáns templomát. A megnyitó istentiszteleten nyolc­száz helybeli és külföldi hivő vett részt. A templom ülőhelyeinek száma 1 200. (ena) IS sín 9 hol a támpont, ami előbbre visz? Létezik valami általános válasz vagy kinek kinek a döntésére van bízva a dolog? Esetről eset­re „ugorva” nem jutunk közelebb a válaszhoz. Mit jelent a bűn? A bűn valóságának komolysá­gát az mutatja, ahogy Bibliánk foglalkozik vele. Üjra meg újra rávilágít a bibliai emberek bűné­re, tehát a valóságnak megfele­lően ábrázolja őket. Arról beszél, hogy egész életüket, lényüket át­járó valóság. Ügy, mint a beázta­tott ruhát átjárja a víz — nedves lesz. Összefoglalóan azt mondhat­juk, hogy a bűn egyenlő az Isten által felkínált igazi élet elutasí­tásával. A teremtéstörténet (lMóz 1—2. fej.) elbeszéli azt, hogy az Isten rendezett viszonyok közé (harmónia) alkotta az embert: kiegyensúlyozott, munkás élettel ajándékozta meg. Az első em­berpár (az emberiség képviselő­je) elutasítja az Isten által fel­kínált lehetőségeket (diszharmó­nia). Megkapó éleslátással ábrá­zolja az ember helyes útról való letérésének mindenféle variánsát és egyben rámutat arra, hogy áz eltévelyedések milyen veszély- helyzetekbe sodorhatnak. Felis­meri az alapokat: az Isten és em­ber elleni bűnt, az egyéni és kol­lektív vétket. Az ember nem la­boratóriumi körülmények között él, nem önmagában, hanem sok­féle viszony között (anyagi, tár­sadalmi, lelki, szellemi.) Ebből Bibliánk az Istenhez való vi­szonyt tartja a legfontosabbnak. Az alapviszony megtagadása ki­hat az összes többire, mint ahogy a kifeszített háló egy szálát el­vágva az egész feszessége, tartá­sa meglazul. Ezért nincs az élet­nek olyan területe, ahol a bűn jelenlétével nem találkozunk: akár a gyülekezetben, akár a csa­ládokban, akár a munkában, a vezetésben, bárhol. Ezerarcúan mutatja meg magát: önzésben, képmutatósban, hazugságban, gőgben, igazságtalanságban, kis és nagy méretekben egyaránt. Ezzel az ember kialakította a vétkezés kényszerhelyzetét. Töb­bé már nem jó és rossz között választhat, hanem két rossz kö­zött. A bűn hatalmába került. Mi a megoldás? A bűnről és következményei­ről nagyon sokan nem vesznek tudomást (vagy úgy tesznek mint­ha nem lenne, vagy csak mások­ban lenne). Vannak, akik szinte csak a bűnről tudnak. Milyen ki­utat mutat Bibliánk — ezen ke­resztül az Isten ebben a helyzet­ben? Az ember által felrúgott kapcso­latot Isten újra felvette. Nem játszotta meg a sértődékenyt, ha­nem békekövetet küldött az em­berhez: Jézus Krisztust, aki min­denben hasonló lett hozzánk, ki­véve a bűnt. Ö mutatta meg, hogy el lehet fogadni az Isten által fel­kínált igazi életet, sőt meg is le­het valósítani. Hogy Isten nem el­lensége az embernek, hanem Ba­rátja. , Ugyanakkor egyedül Isten színe előtt van bűn s egyedül Isten szí­ne előtt — amely Krisztus arcán tükröződik — van igazi bűntu­dat: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). így Is­ten megszólít, új élettel ajándé­koz meg. Jézus nélkül harcolni a bűnnel (tehát magunk és mások bűne el­len) hasonlít ahhoz a valakihez, aki a saját hajánál fogva akarta magát kihúzni a mocsárból ... de el lehet fogadnunk a felénk nyúj­tott Segítő Kezet. A keresztyén ember azt is tud­ja, hogy ez csak küzdelem órán lehetséges. Ezért harcba kell áll­nia önmagával s a világban mind­azzal ami emberellenes tehát Is­ten-ellenes. S tudja, hogy ígére­tünk van arra, hogy egyszer el­jön egy olyan állapot amikor nem lesz többé bűn. hanem Isten lesz minden mindenekben. Laborczi Géza A reformáció indulása és meg­szilárdulása bonyolult hatalmi társadalmi, nemzeti feszültségek­kel teli Európában ment végbe. A török hazánk belsejében áll. De Nyugat-Európa urai: a német­római császár, a francia király, a pápai .állam és Velence ádáz hatalmi vetélkedésben vannak egymással. A hírközlés és közle­kedés lassú és bizonytalan. HOGYAN LÁTHATTA ÁT á politika erdejében a diplomácia sakkfigurái közt a valós helyzetet Luther, akit Isten ügye a kolos­torból a zajló élet hullámaira so­dort? Luther egyedül Isten történel­met irányító hatalmának realitá­sára alapította munkáját, dönté­seit. Ez hitbeli bizonyosságot, de állandó emberi létbizonytalansá­got is jelentett számára: Remény­kedett, hogy az egyház vezetése lemond a hatalmi harc és a földi gazdagság hajszolásáról és Isten igéje új helyzetet teremt az úgy­nevezett „keresztyén” államok­ban. Majd a sokak által óhajtott zsinat és birodalmi gyűlés fóru­mát vélte a megoldásra alkalmas­nak. SZŐKÉBB HAZÁJÁBAN olyan Választófejedelem volt az „úr”, aki A reformátor életéből Luther a politikában, a társadalomért, a gazdaságért csak kétszer találkozott vele. De sok intézkedése azt mutatta, hogy Frigyes megértette Isten akaratát és meghajolt előtte. Bölcs Fri­gyesnek olyan tekintélye volt, hogy X. Leó pápa még császárje­löltnek is kijátszotta volna a francia királlyal, a Habsburgok­kal és nem utolsósorban a több száz német kiskirállyal, a városok polgárainak öntudatosodó rétegé­vel szemben. Frigyes józan, bé­két őrző, „katolikus” (látszólag római), erős hátvéd volt. „Ö lép érted színre?” — kérdezte Caje- tón bíboros követe Luthertől 1518-ban. — „Aligha.” — vála­szolta. — „Akkor hová mész?” — „Valahová az ég alatt.” — volt a válasz. Ezt a meggyőződését és gyakorlatát fönntartotta egész életén át. Elutasította az evangé­lium fegyverrel való terjesztését. A reformációt pártoló főurak fegyveres szövetségét csak vona­kodva fogadta el. „Sokkal jobban engedelmesked­nek neki a szavak olyankor, ami­kor szobája magányában veti pa­pírra gondolatait. Lenyűgöző mó­don a magányosságnak, de ugyan­akkor a nyilvánosságnak a legszé­lesebb körű hatásnak is embere. Egyedül az ő Istenével: ez hitének legbelső citadellája...” — írja Friedenthal. AZ IGÉBŐL KAPOTT ÉRZÉ­KENYSÉGGEL látta kora osztá­lyos társadalmának végletes igaz­ságtalanságait. Korára jellemző drasztikus, me­rész kifejezésekkel irt népe ne­mességéhez: „A fejedelmek döly- fükben az Isten trónját is elfog­lalnák ...” és „ezért nem is sza­bad nekik szemrehányást tenni, sőt kegyelmes urunknak kell őket nevezni. — Az ilyen embereket régebben gazembereknek nevez­ték ...” — „nyúztok és kincset ha­rácsoltok, hogy pompát űzze­tek ... annyira, hogy a szegény emberek nem képesek, nem akar­ják és nem is i tartoznak eltűr­ni ...” „Nyakatokon van a kard, de azt hiszitek, hogy biztosan ül­tök a nyeregben ...” De azt is tudjuk, hogy a pa­rasztfölkelés döntő fordulatánál ugyanilyen drasztikus stílusban fordul a fölkelők ellen. Követeli a főuraktól a fölkelés véres el­fojtását. Ezzel akkor köznapi ér­telemben vett reálpolitikus lett, mert féltette a reformáció ügyét az anarchiától és az értelmetlen harctól. Ezen nem enyhít a tör­ténelemtudomány megállapítása, hogy a társadalmi fejlődés sem volt azon a fokon, amelyen a for­radalom győzhetett volna. — Lut­her építő békét kívánt. A SZÉLES NÉPRÉTEGEK mű­velődésének alapjait akarta le­rakni. „A városi koldusszerzete­sek házait jó iskolákká lehet ala­kítani fiúk és lányok számára. A latin mellett minden tárgyban az anyanyelv használatát tűzi célul. Skolasztikus látszattudomány he­lyett elindítja az iskolákban a matematika, a földrajz, a törté­nelem humanista alaposságú mű­velését. „A város (a helység) leg­jobb és leggazdagabb előmenete, ereje sok tanult, értelmes, tiszte­letre méltó és képzett polgárában van.” A GAZDASÁG PEDIG a földi javakkal végezhető istentiszte­let egyik formája. Luther fölvázolja a gazdaság közigazgatási, területi egységének pénzügyi alapszerkezetét. Gyüle­kezeti, településközponti pénztár létrehozását javasolja. Fölismerte, hogy a politikát és gazdaságot nagyrészt a pénzvilág urai irá­nyítják. Erkölcstelennek tartotta a személyes munkával nem járó tőkekihelyezést, kamatoztatást. „ ... a Fuggereknek és a velük egyszőrű társaságoknak zablát kellene tenni a szájára. Hogyan is lehetne jogos dolog, hogy egy ember élete alatt annyi fejedelmi kincs gyűljön egy rakásra?” Tíztagú elöljáróság tervezzen és gazdálkodjék egy kötelező adóból és adományokból a községben be­folyó közpénzzel. Tatarozza az épületeket, fizesse a tisztviselőket. Támogassák az árvákat és özve­gyeket. Lássák el a nincstelene­ket, öregeket, egyedül maradotta­kat. Fő feladat a csavargás, á munkanélküliség (vele a kiszol­gáltatottság) és az uzsorás hitel kiküszöbölése LUTHER ISTEN AKARATA* NAK LÁTTA, hogy a politikai­egyházi, társadalmi és gazdasági rend minden nemzetbeli. nyelvű, és állapotú embernek békés, ren­dezett életet, jó szociális közér­zetet biztosítson. Bödecs Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom