Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-28 / 9. szám

Zolika húsz forintért A főváros egyik szép üzleti ne­gyedében szokatlanul pazar fény­reklámokkal fogadták a vásárló­kat. A fényétől aranynak neve­zett, sebtében összerótt kapuk­nak sem volt hiánya. A felhúzott bódékban hatalmas árumennyiség kínálta magát, az emberek szinte elbódultak ennyi fény, ekkora hangzavar láttán-hallatán. Ahogy ez azonban lenni szokott, nem mindig tiszta ragyogás, ami fénylik. Példának itt van mind­járt a kis Zoli esete is. Zolika szülei bevásárolni indultak az egyik üzletházba. A kis Zolit odaállították egy utcai karácsonyfa elé. hadd nézze, amíg ők bevásárolnak. Zolika egy da­rabig ugyancsak ámult-bámult, mert olyan nagy fa állt előtte, hogy szerinte már az eget verdes- te, de aztán a kíváncsiság beljebb csalogatta a mellékutcákba is, nem tudta már merre jár, mert az emberár sodorta, mint kicsiny­ke levelet a nagy folyó. Az utcák vásárlókkal voltak tele, szőrmék­be burkolt nénik divatos csizmák­ba bujtatott lába mellett ténfer- gett, melegbundás bácsik nyom­ták félre az útból, de senki nem kérdezte, mit keres, mit akar, miért jár itt egymagában? A kis Zoli belefáradt a nézegetésbe, le­ült hát a legközelebbi járdaszélre és maga alá húzva a lábát, várt. Hideg szél kerekedett, lassan sze­merkélni kezdett a havas eső, Zo­lika lábaszára fázott, felhúzott, nadrágszára alatt kivillant mezte­len bokája, még jobban összehúz­ta magát, hogy szinte egy járda­szélen heverő kis gombolyag lett belőle. Egy idősebb hölgy vette elő­ször észre. Lehajolt hozzá és megkérdezte: — Valami bajod van, kisfiam, hogy itt üldögélsz a járdaszélen? — Anyukát várom — hangzott a válasz. — De megfázol! Hát hol van anyuka? — Elment. — Elment? Hát hol laksz? — A Balzac utca .. .-ben. wcrsoMP1111' — mondta a hölgy —, hazaviszlek! — És már nyújtotta is a kezét. Akkor már többen kö­rülállták őket. — Be kellene vinni valamelyik őrszabába! — Meg kellene várni, amíg jön az anyja! — Otthon kellett volna hagyni ilyen időben! — Elcsavarogtál, kisapám? Olyan gazdagok voltak az em­berek tanácsban, megjegyzésben, de segíteni, tenni, egyik sem volt hajlandó. A hölgy megindult hát Zoliká- 'val a Balzac utcába a megadott házszámra. A hölgy a Mexikói úton lakott, a két utca nincs egy­mással tőszomszédságban, meg a szeme is gyengült már. Adventi áhítatról jött, a nagyanyjától örö­költ nercbunda volt rajta, amit csak nagy ünnepek idején hor­dott. Az eső esett erősen, de mind­ez lényegtelenné vált számára, csak a kis Zolika biztonságba he­lyezésén járt az esze. Útközben meséltek egymásnak, megálltak egy-egy üzlet előtt, nagy tócsákon keltek át. A Balzac utcában már Zolika vezette, elme­sélte kik a barátai, meghogy van egy bátyja, aki már iskolás, és hogy a szülei most veszik meg a karácsonyi ajándékot és estére meg is kapja. Ez utóbbin meg a néni csodálkozott el, mert ő még úgy tudta, hogy a karácsonyi aján­dékot ki kell érdemelni, jó maga­viselettel, jó tanulmányi előmene­tellel és a jutalmazás legyen csak szépen karácsony estén, nem előt­te. De azért békés egyetértésben mendegéltek. Amikor Zoíiék háza elé értek, még mindig fogták egymás kezét. Együtt indultak a lépcsőkön fel a harmadik emeletre. A második emeleten a lépcső- fordulóban egy férfi és egy asz- szony jöttek lefelé. — Ez az anyu! — mondta Zo­lika. — Nicsak, a Zoli! Jól eltűntél! Most akartunk menni megkeresni, de előbb hazahoztuk a cuccot! — mondta az anyja. A férfi a kabátzsebében mata­tott, aztán elővett egy húszforin­tost és a hölgy felé nyújtotta. — Fogja, jó asszony, a fárad­ságáért! Zolika mentőangyala lehainlt. megsimogatta az átfázott gyermek arcát. — Békés karácsonyi ünnepeket kívánok — mondta, megfordult és elindult vissza a lépcsőkön. A fordulóban ott állt Zolika és a húszforintost nézte, amely az ő váltságdíja lett volna. Bandiké szerencsésebb volt, bár az ő esete sem mindennapi. Tud­ni kell, hogy Bandika édesanyját naponta elkísérte a Közértbe, ahol az üzlet kedvence lett. Ezért Tériké, a pénztáros, kisforgalmú napokon megengedte, hogy Bandi­ka blokkoljon magának. A karácsony előtti egyik napon a Közért előtt adott egymásnak találkát a két szülő. Megbeszél­ték a legfontosabb teendőket, az­tán az egyik ment haza, a másik a szabóhoz, egyik jobbra, a má­sik balra, a gyerek meg ott ma­radt a találkozási ponton. Mind­két szülő nyugodt volt, mert azt hitte, a gyereket a másik viszi. Az egyik már hazaérkezett, és nyugodtan várta a másikat, aki­nél a gyerek van. A döbbenet ak­kor volt ám nagy, amikor a má­sik házasfél gyerek nélkül érke­zett. Szólni sem mertek, nehogy a nagyi megtudja a másik szobá­ban, lábujjhegyen kiosontak, egye­nesen le a Közérthez, a találka helyére. A kirakat fényesen ki volt vi­lágítva, és a szélen, két aranyos Mikulás között ott volt Bandika feje. Berohantak. Bandika Tériké védnöksége alatt blokkolgatott csúcsforgalomban. Ha egyik-má­sik vásárló méltatlankodott. Té­riké csak Bandikára mutatott: — Elveszett gyermek, szegény­ke! Az emberek rögvest elhallgat­tak, megértőén bólintottak. — Karácsony közeledett. Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. február 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher más. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta- Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, más, du. fél 3. Kistarcsa de. 9/soly- du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. már Péter. Rákoscsaba de. 9. Feren- Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. czy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa ß. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zöl­dé. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. tán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Pál. Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ruttkay Levente, Thaly Kálmán u. 28. Ottlyk Ernő, du 6. Madocsai Miklós, de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bo- Torockó tér de. fél 9. Madocsai Mik- gya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél lós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.). (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vil- Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de mos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci 11. Csengődy László, du. fél 7. Kő- út 129. de. negyed 10. Frangepán u. szeghy Tamás. Budakeszi de. 8. Kö­de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest- szeghy Tamás. Pesthidegkút de, fél 11. erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok- Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula, (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Ben- Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kis- cze Imre, du. 6. Missura Tibor. Né­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest metvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura VVekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rőzse Pestújhely de. fél 10. Rákospalota Máv István, Kelenvölgy de. 9. Budafok de. telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota n. Rőzse István, Budaörs du. 3. Rő- Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá- zse István. Törökbálint du. fél 5. Rő- kosszentmihály de. fél 11. Karner zse István. Csillaghegy de. fél 10. Ben- Ágoston. Sashalom de. 9. Karner kő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta- György. EGYHÁZI SEGÍTSÉG LENGYELORSZÁGNAK — Böjt 1. vasárnapján az oltár, terítő színe: lila. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mt 4, 1—11; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 6, 1—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN Március 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. — CSORVÁS. A gyülekezet február 7-d szeretetvendégségén Zátonyi János medgyesegyházi lelkész tartott előadást Luther családi életéről és igehirdetéssel szolgált. A vidám hangulatú esten verssel, énekkel és felolvasással szolgált még Zátonyi Erzsiké és Zátonyi Jánoska, valamint Zieí- bauer József kántor és Mártika leánya, a medgyesegyházi gyü­lekezet tagjai: özv. Lipták And­rásáé, Duna Mária és Jansik Ist­vánná. — SZÜLETÉS. Verasztó Sán­dor teológiai akadémiai hallgató­nak és feleségének, Mosoni Edit fejér-komáromi lelkészi munka­társnak janáur 17-én gyermekük született. Neve: TEODÖRA, ILO­NA. — HALÁLOZÁS. Schodits Kálmán presbiter 85 éves korá­ban február 4-én elhunyt. Teme­tése február 6-án volt a Cáki te­metőben igen nagy részvét mel­lett. „Jézus én birodalmam .. .” — Barcs Lajosné, sz. Kosztel- nik Amália, Barcs Lajosnak, a gödi gyülekezet felügyelőjének fe­lesége rövid szenvedés után, éle­tének 74. évében elhunyt. Nagy­számú gyülekezet kísérte utolsó földi útjára. Az Egyházak Világtanácsának tagegyházai eddig mintegy 6 millió nyugatnémet márka érték­ben juttattak segélyt Lengyelor­szágnak. Az elmúlt hónapban Varsóban folytatott tárgyalások eredményeképpen további akció­kat is elhatároztak. A Lengyel ökumenikus Tanács vezetőivel Gerhard Brakhage, az NSZK protestáns egyházai diakóniai szervezetének képviselője és Uffe — ÓBUDA. Komárnoky Gyula presbitert, gyémánt és rubinkö­ves diplomájú pedagógust, festő­művészt a gyülekezet szeretettel köszöntötte szeretetvendégségén 90. születésnapján. — RÉGI, használt, 1947 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat, tábori portat és bélyeggyűjteményeket ve­szek. Különösen érdeklnek az egykori Árva és Szepes megyékben feladott levelek. Cornides Sándor bélyegke­reskedő. Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. Megjelent Dr. Muntag Andor: JÖB KÖNYVE exegézise Ara: 255,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon A LUTHERÄNIA március 6-án, szombaton este 6 órakor a nyíregyházi templomban előadja J. S. BACH MÁTÉ PASSIÓJÁT Közreműködik: Szemere Erzsébet, Schultz Katalin, Keönch Boldizsár, Berczelly István, Kuncz László, Trajtler Gábor. Vezényel: Herbert M. Hoffmann Karigazgató: Weltler Jenő A templomot fűtjük! Gjerding (Dánia), az EVT se­gélyszervezetének (CICARWS) Európa-titkára folytatott megbe­széléseket. — Februárban hat segélyszállítmányt indítanak út­nak, félmillió márka értékben négyet egyházi szeretetotthonok, kettőt pedig árvízkárosultak ré­szére. Á lehetőségektől függően még további tíz küldeményt sze­retnének eljuttatni, 1 millió már­ka értékben. . „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög mun­káit” (1 Jn, 8b). VASÁRNAP. — „Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon, hanem sokkal inkább az, ami al­kalmas az építésre, ahogy a szük­ség kívánja, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4, 29— Péld. 12, 25 — Mt 4, 1—11 — Zsolt 91). Jobban kellene vi­gyáznunk a nyelvünkre, meggon­dolnunk szavainkat, mielőtt ki­mondjuk, Istent kellene megkér­deznünk. Előtte egyszer felel­nünk kell minden szavunkért, mellyel bajt, szomorúságot okoz­tunk. „Add, hogy tiszta, s igaz Legyen minden beszédem, Hiába­való szó Szájamból ki ne menjen, Tisztem szerint ha kell Akárhol szólanom, Igéd törvényitől Ne hagyj elhajtanom!” (29. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Krisztus táplálja és gondozza az egyházat” (Ef 5, 29 — Zsolt 63, 8 — Jak 4, 1—10 — Jn 11, 55—12, 11). Baráti kap­csolatunkat is ápolnunk kell, hogy fennmaradjon, szeretetünkkel a jelét, bizonyságát kell adnunk. Isten szeretetének bizonyságát, ajándékát elsősorban az igében és a szentségekben adja nekünk. Ne gondoljuk azt, hogy erre ne­künk nincs szükségünk. Ellenke­zőleg, állandóan reá szorulunk. Ha nem élünk rendszeresen, mint mindennapi kenyérrel, az igével, és ha nem élünk az úrva­csorával, Istennel való kapcsola­tunk lazul meg, meg is szakad­hat. „Ne vond meg tőlünk szent igéd, Lelkünk igaz eledelét, Óvj meg a hitetlenségtől, S kárhoza- tos tévelygéstől” (159. ének 3. vers). KEDD. — „Jézus mondja: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szerete- temben” (Jn 15, 9 — 5 Móz 13, 7. 9. — Jak 1, 12—18 — Jn 12, 12— 19). Az idők változnak, mi is vál­tozunk. Egyben azonban nem változhatunk meg: a Krisztusban kapott örömüzenet megvallásá- ban. Krisztus szeretete minden időnek szól, szilárd alapja ma­rad az életnek. Változó korunk­nak azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, hogy az evangélium reménységében és élésében tán- toríthatatlanul megmaradunk. „Ne tántorodjunk mi el Soha, Uram, tőled, Szívünk ne kétel­kedjék Többé már felőled. Nyug- hassék meg mi lelkünk Igaz hit­tel benned, Vallhassunk minde­nekben Urunknak csak téged” (425-. ének 3. vers). SZERDA. — „Isten azért küld­te el a Fiút a világba, hogy üd- vözüljön a világ általa” (Jn 3, 17 Zsolt 111, 9 — Jób 1, 1—22 — Jn 12, 20—26). Sok szenvedés van a világon. Hírközlő eszközeink ré­vén szinte naponként újabb meg újabb katasztrófákról értesü­lünk. Honnan van hát bátorsá­gunk Isten szeretetéről beszélni? Mindenekelőtt onnan, hogy tu­dunk Isten legnagyobb tettéről: Fiát adta a világért, mely az ő szeretetét nem ismerte, akaratát nem követte, s elveszett. Krisz­tus megmentésünkre, üdvözíté- sünkre jött. Isten egy ajándéka sem nagyobb az örök életnél. „Menj, Fiam, bételt az idő — Egyszülöttjéhez szóla — Légy a veszélyben segítő S a betegek gyámola. Én szívemnek ékessége Veled leszáll az üdv s béke, A bűnt s halált töröld el” (351. ének 5. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Mindez pe­dig Istentől van, aki megbékélte­tett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békélte­tés szolgálatát” (2 Kor 5, 18 — 1 12, 27—33). Nem lehet Istennel békességben, ugyanakkor az em­berekkel békétlenségben élni. Krisztustól kapott békességünk­ből egyenesen következik, hogy szóval és tettel a békességet szol­gáljuk. A legkisebb körben kel­lene elkezdenünk, a családban, a szomszédságban, ' munkatársa­ink, ismerőseink között. De nem állhatunk tétlenül félre ott sem, ahol a világ békéjéért becsületes erőfeszítések történnek. Mit tet­tünk, hogy béke legyen közelünk­ben és a világban? „Ó szeretet, ontsd ránk meleged, Hadd kós­toljuk édességedet, Tiszta szív­ből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Szánj még Isten!” (703. ének 3. vers). PÉNTEK. — Jézus mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet, azt pe­dig az én Atyám is szeretni fog­ja, és elmegyünk hozzá, és szál­lást készítünk magunknak nála” (Jn 14, 23 — Jer 7, 23 — Lk 22, 31—34 — Jn 12, 34—36a). Egé­szen világos: a keresztyén szere­tet csak gyakorlatias lehet. Pró­baköve az ige megtartása. Jézus ma sem fárad el, hogy cselekvő, szolgáló követőivé neveljen ben­nünket. Ahol a hit el tud jutni a cselekvő) szeretetig, ott Jézus je­len van. Ezért ott nincs elhagya- tot !s;ig, félelem sem, hisz maga Jézus van velünk, s benne a mi­enk a bizonyosság, hogy az Atya szeret bennünket. „Keresztyén vagy, mondod, Mert otthon s a templomban Kedveled az igét, S S szíved hálára lobban; De úgy élsz-e, amint A Szentírás tanít? Életed termi-e az ige magvait?” (434. ének 4. vers). SZOMBAT. — „Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoz­tam, semmiért, hiába pazarol­tam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istennél” (Ézs 49, 4 — Jn 15, 16 — Zsid 2, 10—18 — Jn 12, 36b— 43). A hiába végzett munka kese­rűségében Isten országa munka­társainak is gyakran van része. Az ige kevés visszhangra talál, alig terem valami gyümölcse. Mindez kísértést is jelent szá­munkra. Urunkat kell kérnünk, hogy csalódásaink között is őriz­zen meg bennünket az elkedvetle- nedéstől. Tegyen bizonyosakká, hogy velünk van, hogy az ő szol­gálatát végezzük. — Nagyobb ju­talmunk nem is lehet annál, mint hogy — bármilyen hivatás­ban — Istennek szolgálhatunk. „O, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz” (775. ének 4. vers). Szekeres Elemér EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: Si6—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 82.0560 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató EGY HITVALLÁST KERESSÜNK „A keresztyénség megosztottsá­ga valóban a hitbeli hagyomány megosztottságát jelenti, vagy pe­dig az azonos hagyomány külön­böző kifejezési formáit?” Ezt a kérdést tette fel Damaszkinosz genfi metropolita az elmúlt év végén a tutzingi (NSZK) evangé­likus akadémián tartott teológiai konferencián, amelyet a Niceai Hitvallás 1600. évfordulója alkal­mából rendeztek. A metropolita arra szólította fel a résztvevőket, hogy a különbségek ellenére is „minden hitvallásban az egyetlen hitvallást keressék”. Példaként az úrvacsorát említette. Többnyire azt kérdezik, szabad-e másoknak is az úrvacsorához járulni. Ezzel szemben inkább azt a kérdést kell feltennünk, hogy meg sza­bad-e tagadni az úrvacsorái kö­zösséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom