Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-07 / 10. szám
Isten-ember - Istenember Az Újszövetség a Jézussal való találkozások története is. A keresz- tyénség története a Jézussal való találkozások története is. 1982 böjtje a Jézussal való találkozások története is. Az evangéliumok más és más személyeket szólaltatnak meg erről a találkozásról. Máté és Lukács az édesanya rácsodálkozó szeméről ír. Márk és János Keresztelő Jánosról szól — mint aki először találkozik Jézussal. MÁSNAP LÁTTA JÁNOS JÉZUST... mondja János evangéliuma. A mondatban a fontos a: látta — szó. Mert tapasztalatot jelent. A böjti találkozások ma is ezt jelentik. Az ember egyik legnagyobb tévedése volt az, amikor a tapasztalati látást, és a hitben való látást szétválasztotta. A kettő szorosan összetartozik és kiegészíti egymást. egymás mellett álltunk egy öreg úrral. . Éreztem, hogy ö is ivott. De a tükörben, ott másról volt szó, ott mintha egy bárány tört, zúzott volna, ott valami nagy szelídség azt mondta: megítéllek léged. (Pilinszky: Napló.) /I költő rettenetes helyen, és iszonyú helyzetben látta meg a Bárányt. Keresztelő a pusztában. LÁTTA JÉZUST. AMINT JÖN FELÉ ... A mindenkori találkozások mindenkori helyzetképe. Jézus jön! A világban minden es mindenki megy. Jézus jön! Az álmok, a tervek, az ifjúság, a szeretteink — minden és mindenki megy, Jézus szembejön. Ebben a csodálatos, szelíd és feszült pillanatban születik meg a hitvallás. A szembejövő Jézus felismerése hitvallást izzít a szájakon. Keresztelő János hitvallása: Íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét. A Bárány, aki szabadító! Aki segít kiengesztelödni a múlttal. hogy a jövőbe vetett reménységünk ismét lehetséges legyen. Keresztelő Jánosnak megadatott a Bárány személyiségének legmélyebb titkát meglátni egy villanásra. A személyiség lényege a szeretet. S az 0 szeretete szabadít meg, nemcsak a mái-már természetesnek tartott végzettől, az elidegenitettség gályarab láncaitól, hanem az Ö szeretete indít megtérésre, szül újjá, Az Ö szelíd, megítélő szeretete teremt új embert, új közösséget. 4 AZ IFJABB PL1N1US Krisztus születése után 111 őszétől a birodalom Pontus tartományának császári legátusa volt. Barátja maga a császár, Traianus. A X. sorszámot viselő levelében tanácsot kér a császártól, hogy mit kezdjen a keresztyénekkel. Nagyon sok feljelentés érkezett. Kihallgatta a hívőket, olyanokat akik tagadták, hogy az „ügyhöz” közük lett volna, s olyanokat, akik otthagyták a keresztyén közösséget. A kihallgatások summájaként ezt írja a császárnak: ..Kitűzött napon kora reggel összegyűlnek. Felváltva himnuszt énekelnek Krisztushoz, mint Istenhez. Megesküsznek, de nem valami bűntettre. hanem ellenkezőleg arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem törnek házasságot, megtartják ígéretüket, nem tagadják le a ri- jukbizott vagyont. Utána az a szokásuk, hogy szétmennek. Majd újból összejönnek, hogy egyszerű és ártatlan ételeket -egyenek.” (Plinius Junior: Epist. X, 96.) A HITVALLÓ „HIMNUSZT ÉNEKELŐ” GYÜLEKEZET istentisztelete. közös étkezése (ami valószínű az úrvacsorái közösséget jelenti), s az a „szokásuk”, hogy szétmennek ... s ígéretüket megtartják, nem tagadják le a rájuk bízott vagyont, nem törnek házasságot — összetartozik. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Úgy jön ma ahogy tegnap jött. A vele való találkozás, belső csendes felkészülés „pusztai” időszaka a böjt, a hit megváltásának időszaka, s a benne elrejtett élet kiteljesedésének ideje. Ruttkay Levente Ülést tarlóit a Teológiai Előkészítő Bizottság A Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti világgyűlésének hazai előkészítésére — mint lapunk olvasói ismételten olvashattak róla — már az elmúlt évben megalakult és megkezdte munkáját a mintegy negyventagú Magyar Előkészítő Bizottság'. Ennek egyik része a Teológiai Bizottság, amely a világ- gyűlés hazai teológiai előkészítését kapta feladatául. Ez a bizottság február 12-én tartotta meg első hivatalos tanácskozását a Teológiai Akadémián. Készt vett az ülésen dr. Káldy Zoltán püspök, a Magyar Előkészítő Bizottság elnöke. Beszámolt a világgyűlés előkészületeinek jelenlegi állásáról és be- ielehtette a Lutheránus Világ- szövetség egy újabb, magas szintű" delegációjának közeli látogatását dr. Carl M. Mau főtitkár és v-'zatő genfi munkatársai, valamint Bodil Soellino asszony (Dánia), az LVSZ Világgyűlést Előkészítő Bizottsága vezetője, Ansa Lema főtitkárhelyettes. Gerhardt Messner igazgató részvételével A Teológiai Előkészítő Bizottság — amelynek tagjai a Teológiai Akadémia professzorai, elnöke pedig dr. Nagy Gyula dékán — ezt követően megvitatta a budapesti világgyűlés kijelölt főtémáját („Krisztusban — reménységgel a világért”) és a vele kapcsolatos legfontosabb, időszerű teológiai kérdéseket. Elhatározta, hogy javaslatot dolgoz ki a világgyűlés. részlettémáira a Lutheránus Világszövetség genfi központja számára. A bizottság végül a következő új tagokat hívta be a további munkában való részvételre: Falhat/ Tamás teológiai hallgatót. dr. Hafenscher Károly, budapesti lelktÉzt, Kovácsházi Zelma budapesti lelkészi munkatársat. Reuss András külügyi titkárt és if). Szabó Lajos pécsi másodlelkészt. Dr. Mihály Dezsőt köszöntöttük Jó' emlékezetem szerint még missziós utakat járó teológus, de legfeljebb a lelkészi szolgálatot kezdő segédlelkész voltam, amikor először találkoztam dr. Mihály Dezső, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőjének nevével és személyével. Szinte hihetetlennek tűnik számomra, hogy az annak idején megismert sötét hajú, jellegzetes dunántúli arcvo- nású lelkes gyülekezeti, majd egyházmegyei, majd egyházkerületi felügyelő 70 éves. — Ha meg- hatottan is, még az utóbbi időben hittel elviselt betegségek utónyomait hordozva is úgy ült az őt köszöntők körében, hogy a haj, az arc és a szolgálatkészség változatlanul az volt, vagy legalábbis alig változott, ahhoz képest, amilyennek annak idején megismerhettük. Fülembe cseng most is az Országos Egyház Üllői úti tanácstermében, az őt köszöntő. szavakra adott válaszának egy mondata, amit egy rádióműsorra utalva mondott: a kor nem érdem. Más érdemről beszélt. Annak az érdeméről, akinek az életét és szolgálati lehetőségeit köszönheti, Aki örömökkel ajándékozta és próbák- 'ban edzette. Aki gyermekkorától ébresztette és újraélesztette benne az egyháza és a népe iránti szolgálat vágyát. A szülök és még korábbi elődök iránti tisztelet és hála zászlóját bontotta ki, akiknek példája és nemzedékről nemzedékre átadott tanúságtétele nyomán ma is úgy látja, -hogy nem szabad és nem lehet másképpen élni. Pedig emberileg szólva dr. Mihály Dezső szolgálati érdemei aligha lebecsülendők. Ezt értékelte dr. Káldy Zoltán püspök-elnök is az Országos Egyház elnökségének jókívánságait tolmácsolva, amikor arról szólt, hogy dr. Mihály Dezső, ha szerényen is, de tudatosan hűséggel és következetesen segítette egyházunk vezetőit a diakónipi úton egyházpolitikai felismeréseinek érvényesítésében, munkálva egyházunk és államunk jó kapcsolatait. Ilyennek ismerte meg államunk is az Északi Egyházkerület felügyelőjét, ahogy ez a Miklós Imre államtitkár köszöntését is tolmácsoló Kovács Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese köszönő szavaiban elhangzott, mint aki nem látványosan végezte szolgálatát, de nem is csak papíron volt felügyelő, hanem gyakorolta is az egyházkormányzati munkát. Életének tapasztalata és magatartása bizonyára példaként hat a fiatalabb nemzedéknek, hogy miként lehet az egyház és társadalom iránti hűségben szolgálni. Az ünnepeltet elsőnek köszöntő dr. Ottlyk Ernő püspök, miközben az egyházkerületi munkában közvetlen munkatársa baráti és testvéri, segítőkész lelkületéről tett tanúságot, külön is kiemelte, hogy dr. Mihály Dezső szakmai tudása és jártassága jogi ügyekben különösen is nagy segítséget jelentett az egyházvezetésben. Mi lehetett volna értékesebb ajándék a hűséges segítőtársnak, a feleségnek. Éva asszonynak átnyújtott virágcsokor és más ajándékok mellett, mint az arra a Jézus Krisztusra emlékeztető szobor, akinek érdemére bízta életét és szolgálatát az Északi Egyházkerület felügyelője. Lapunk munkatársai és olvasói, különösen is a dunántúliak, a nógrádiak és a tiszántúliak nevében, akik között oly szívesen időzött sokszor Mihály Dezső ünnepeikben és gondjaikban is osztozva, szeretettel és tisztelettel köszöntjük, kívánva, hogy felépülve és megerősödve végezhesse még sokáig szolgálatát. M. Gy. NŐNAPRA gondolat-CSOKOR A legszívesebben, ha erre mód lenne, ezen a napon az újságunk mellé minden nőolvasónknak egy virágcsokrot mellékelnénk. Az ilyen szolgáltatást még nem vezette be a posta, ezért csak a nőnapi gondolatok csokrával köszöntjük szeretettel őket. Nem egyházi ünnep a nőnap, mégis egyházunk népe együtt ünnepel az ország népével. Az ünneplés mindig azt jelenti, hogy egy kicsit íölülemelkedünk a hétköznapokon, életünk . pillanatát belehelyezzük a múlt és jövő folyamába, s így történelmi távlatot kap az. A történelemnek viszont Isten az ura. Ezért a mai ünneplésünk alkalmával is érdemes megvizsgálnunk, mire akar bennünket" a történelem Ura megtanítani. A Bibliában igen sok kiemelkedő neves és egyszerű névtelen nővel találkozunk. Mégis a női emancipációhoz a Bibliából példákat keresők, sokszor tették le azt lemondóan: a patriarhális életkörülmények közt írt könyvet nehéz beállítani a mai világ kérdéseinek igazolására. Valóban hallgat a Biblia a nők egyenjogúsága kérdésében ? Vagy másképp veti fel a kérdéseket és mást lát fontosnak? Érdemes megfigyelnünk, hogy ß teremtéstörténetben a Nő és Férfi egyenlően kapja, a „kul- túrparancsot”: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek bé és hódítsátok meg a földet, uralkodjatok ... minden élőlényen” (1 Móz 1.28). Isten teremtési rendje egymás mellé állította őket. egymás segítőtársaivá tette (lMóz 2.20). Az Újszövetség is határozottan beszél az egyenértékűségükről: „Krisztusban tehát nincs többé sem zsidó, sem ' görög. .. nincs sem férfi, sem nő. mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gál 3,28). Sajnos a bűn hatására nem valósult meg a történelmünkben Isten teremtési akarata, a nemek közötti egyenjogúság. Isten egyenjogúnakv de nem egyformának teremtette őket. Különböző feladatot kaptak. Ezért látja a Nő másképp a világot, mint a Férfi. A feladatokat is másképp látja. Megőrzi a szépet, megérteni a másikat, megmenteni az életet, ez jellemzi a látásmódjukat. Ez a „nőies” világlátás igen modern és aktuális lett. az egész világ tanulgatja, mert különben tönkretesszük a szép természetes környezetünket, a nemzetközi feszültségek világégéssel fenyegetnek és az utódok élete is már veszélybe kerül, ha már most nem hozunk értük áldozatot. Ez az új „világlátás” talán azt is eredményezi, hogy egy napon női honvédelmi minisztereket fognak választani. A férfiak nevéhez fűződik például, hogy kitalálták a mozgó víztisztító és kútfúró berendezéseket, hogy legyen a katonáknak ivóvizük; megtalálták annak is a módját, hogy órák alatt hidat építsenek az örvénylő folyókon, s utat építsenek az őserdőben is ... A női miniszterek alatt valószínűleg megoldják a .mozgóbölcsődét”, a „tábori iskolát”, hogy ahol nincs elég iskola-óvoda, oda órák alatt fel lehessen építeni azokat. Megoldják talán az embereket elválasztó akadályok felett való híd és útépítést is... Szép és nemes dolog az életért, a békéért cselekedni. A Biblia is beszél a csodálatos békekorszakról, mint életünk végső céljáról: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak .,. Nép a< népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Mik 4,3). Bár itt lenne már közöttünk a békének és egymás megértésének boldog korszaka! Missura Tibor Az együttműködés jegyében Lombos Ferenc, a Győr-Sop- ron Megyei Tanács elnöke. Háry Béla, az MSZMP Győr-Sop- ron Megyei Bizottságának első titkára, Fördös Andrásné, a Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottságánál« titkára, vezető egyházi személyeket fogadtak február 10-én. Megjelent: dr. Pataky Kornél győri megyés püspök, dr, Szen- nay András pannonhalmi bencés főapát, Csizmadia Károly református esperes, egyházunk részéről: D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Bárány Gyula esperes, Sümeghy József espereshelyettes. D. dr. Ottlyk Ernő püspök felszólalásában elmondta, hogy az egyházak vezetőinek azért van bizalma a párt és az állam vezetői iránt, mert közös a cél, az emberi együttélés rendjének, a békének a fenntartása. Az egyházak határozott nemet mondanak a pusztításra, az atombombával történő ördögi kísérletezésre. A békemozgalom ereje nagyobb, mint a pusztításé és ennek a mozgalomnak vezetője a szocializmus. Örvendetes, hogy hazánk nemcsak a békének, hanem a szerény jólétnek is az országa. ezt a jólétet pedig szocialista rendszer hozta létre hazánkban. Az egész népnek akar jót az, aki a szocializmus erősödését se?íH
