Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-25 / 17. szám
Leket, s szakad szeretni! Lelkészavatás és iktatás Mezőberény I. kerületben \ Luther emlékbizottság első ülése Mezőberény nagyközség Békés megyében. Ismerik nevét, hírét nemcsak a megyében, de sokfelé hazákban is. Nemcsak azért, mert sokfelé élnek mezőberényi- ek, hanem azért is, mert Petőfivel is gyakran emlegetjük együtt. Evangélikus egyházunknak is jelentős „bázisa” Mezőberény. Két evangélikus gyülekezet végzi szolgálatát itt, és azt is érdemes tudni, hogy a két gyülekezetben szlovák és német nemzetiségű evangélikusok élnek. A Mezőberény I. kerületi gyülekezet az ún. német gyülekezet, ahol ma is rendszeresen hangzik Isten igéje német nyelven. Isten küldő szeretete és hatalma ismét adott olyan munkást, aki vállalta a szép és élő hagyománnyal rendelkező Mezőberény I. kerületi gyülekezet lelkészi szolgálatát. A Déli Egyházkerület püspöke — miután a gyülekezet lemondott lelkészválasztói jogáról — Csepregi Zsuzsanna lelkészi munkatársat küldte ki a gyülekezet új lelkészének. Egyházunk törvényei értelmében a lelkészt munkatársak akkor avathatok lelkésszé, ha egy gyülekezetbe önálló lelkészi állásra kapnak megbízatást, vagy meghívást. Ezért volt szükség arra, hogy az iktatás előtt lelkésszé avassák Qsepregi Zsuzsánnát. Az avatás ■ A lelkészavatás szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végezte dr. Pröhle Károly teológiai akadémiai tanár, ökumenikus főtitkár — akinek három évig volt munkatársa Csepregi Zsuzsanna —es Táborszky László esperes segédletével. Március 14-én Róma 10, 12—15 alapján prédikált a püspök. Igehirdetésében a lelkészi szolgálat céljáról, feladatáról^ elköte- lezéséről szólt. „Isten ‘ rendelt egy hivatalt, ahová elhív többeket, hogy rájuk bízza az igehirdetés szolgálatát.” Az igének azért kell hangoznia, hogy sokan hitre jussanak, hogy segítségül hívhassák az Ür nevét és elnyerhessék az üdvösséget. Azt az üdvösséget, mely nem valami egészen távoli cél, hanem ami már itt kell. hogy kezdődjék. — Ezt az igehirdető szolgálatot azonban csak úgy lehet végezni, ha közben magunkhoz öleljük az egész gyülekezetét, és népünket, segítve minden jó és nemes törekvést. Ezt a szolgálatot a női szív melege még eredményesebbé teheti. Az avató igehirdetést követte az eskütétel és az avatás. A beiktatás A felavatott lelkészt Táborszky László esperes iktatta be a gyülekezet lelkészi állásába. A felavatott és beiktatott lelkészt a jelenlevő húsz Luther-kabátos .lelkész egy-egy igével megáldotta, majd felcsendült a lelkészek ajkán az ősi áldó imádság a „Con- firma”. A felavatott és beiktatott lelkész ezt követően igehirdetésben tett vallást arról, hogyan szeretné végezni lelkészi szolgálatát. Igehirdetésének alapigéjéül a „nagy parancsolatot” választotta Mt 22,35—40 alapján. Mit hoz a jövő? — tette fel a kérdést. Jézus szavában lehet választ kapni : „Életünk akkor lesz igaz, megalapozott, ha felismerjük azt az Istent, akit lehet szeretni”. És Jézus szavában felismerjük azt a lehetőséget, hogy lehet, szabad — nemcsak kell — szeretni az embert, minden embert, „A jövőre nézve Jézustól kérünk tanácsot és segítséget, hogy szeretni tudjuk az Istent és az embert.” A közgyűlés A beiktatás után egyházunk törvényei értelmében közgyűlés egészítette ki az ünnepi alkalmat. A beiktatás tényének jegyzőkönyvbe foglalása után a köszöntések sora következett. Arra itt most nincs mód. hogy minden köszöntést részletezzünk, legfeljebb annak feljegyzésére, hogy kik szóltak. A gyülekezet nevében Winter Zoltánné. az egyházmegye gyülekezetei nevében Táborszky László esperes, az egyházmegyei elnökség nevében dr. Kiss István felügyelő, a Mezőberény II. kerületi gyülekezet nevében Petor János lelkész, a me- zőberényi református gyülekezet nevében Lipcsei Gábor lelkész, az orosházi gyülekezet nevében Benkő István mb. esperes, a Teológiai Akadémia és az ökumenikus Tanács nevében dr. Pröhle Károly, a szegedi gyülekezet nevében dr. Cserháti Sándor adott át köszöntést és kérték Isten áldását a gyülekezetre és új lelkészére. A község és a HNF nevében dr. Nagy Ferenc titkár ajánlotta fel a társadalmi szervek segítségét, támogatását és kérte az új lelkészt hogy a község érdekében, együttes erővel munkálkodjanak. A köszöntések sorát dr. Káldy Zoltán püspök zárta, aki a lelkészi szolgálat emberközelségét heA Magyar ENSZ Társaság megválasztotta az intéző bizottság tagjai közé dr. Nagy Gyula professzort. A március 8-i ülésen Hollai Imre külügyminiszter-helyettes adott érdekes tájékoztatót az ENSZ 1981-es ülésszakáról és az új, rendkívüli II. leszerelési ülésszak előkészületeiről. Dr. Simái lyezte a lelkész szívére, s egyúttal köszönetét mondott a gyülekezet vezetőségének, élükön Schön Mihály felügyelőnek, akik a nehéz napokban is hűségesek voltak szolgálatukban. A jelenlevő hatalmas gyülekezet szívét, a közeli és távoli testvérek szívét az a jó érzés tölthette el, és azzal a reménységgel indulhattak haza — ki Sárszerttlő- rincre, ki Szegedre, vagy Budapestre —, hogy Isten szeretete minden nehéz helyzetben ad jó megoldásokat és hív el olyan embereket, akik hűségesen vállalják az Ö szolgálatát a gyülekezetekben. „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk!” Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, a WFU- NA (World Federation of UN Associations tb. elnöke) közgyűlé- léséről és az ősszel Budapesten tartandó WFUNA-ülésszakról adott tájékoztatót. Dr. Timkó Imre görög-katolikus püspök is tagja az Intézőbizottságnak. (Folytatás az 1. oldalról) formációban mindig azt tartotta szem előtt, hogy „mi van megírva”. A társadalomtudomány művelői és a történészek a német paraszt- háború (1525) kapcsán ismételten azt írják, hogy „Luther akkor az uralkodó osztály oldalára állt”. Ezt mondta Engels is és azóta sokan mások. A jelek szerint teljesen feledésbe ment az, amit Luther a földgsuraknak mondott. A földesurakat ugyanis nagyon keményen ítélte el. Éppen ezért jó volna újra megvizsgálni, hogy Luther valóban egyértelműen az „uralkodó osztály oldalán állt-e”, vagy sem. Meggyőződésünk szerint, nem. Marx ezt írta: „Luther azáltal győzte le az alázatosságból fakadó, szolgaságot, hogy a meggyőződésből való szolgaságot tette a helyére.” Ugyanakkor, amikor nagyra értékeljük Marx Károly életművét, érdemes volna megvizsgálni ezt a megállapítást, mennyiben felel meg a valóságnak. Ebben az összefüggésben lehetetlen nem gondolni Luthernek a „keresztyén ember szabadságáról” vallott felfogására. E szerint nem „szolgaságról”, hanem szere- tetben való kötöttségről van szó. Kérem Istent, hogy az 1983. évet, a Luther-jubileum kapcsán tegye egyházunk számára gyümölcsözővé, hogy szolgálatunkat friss hitben, áldozatos szeretetbén és élő • reménységben tudjuk végezni gyülekezeteinkben és a társadalomban egyaránt. A püspök megnyitó beszéde után megkezdődött a jubileumi év programjának megbeszélése. Erről lapunk következő számaiban Az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség 1982. évi közgyűlését a svájci protestáns egyházak meghívására az Egyház zak Világtanácsa ökumenikus Intézetében, a Genf meletti Bossey- ban tartották március 22—25. napjain. A tanácskozás központi témája, amelyről John Bluck, az EVT kommunikációs osztályának igazgatója tartott előadást, a következő volt: Az információ mint kommunikáció — Az ökumenikus párbeszéd jelenlegi állása. A főtéma megbeszélése három munka- csoportban történt, amelyek közül az egyik ökumenikus szempontból: Az egyházak egymás közötti érintkezésének jellemzői szemszögéből, a másik missziói aspektusból (Hogyan érik el az egyházak az egyes embert), a harmadik pedig politikai szempontból: Hogyan járulnak hozzá az egyházak egy új kommunikációs világrend kialakításához — vizsgálta a főtémát. A munkacsoportokban a bevezető előadásokat Helmut Hickel (NDK), dr. Henk Hoekstra (Hollandia) és Michael Traber (Nagy-Britannia) tartotta A közgyűlés résztvevői látogatást tettek a genfi ökumenikus jük a Luther Emlékbizottság tagjainak névsorát. A. Egyházi hivatású tagok: Elnök: Dr. Káldy Zoltán püspök, Bárány Gyula esperes, Botfa István lelkész Detre Junos lelkész, dr. Fabiny T'űor teológiai tanár, dr. Groó Gyula teológiai tanár, dr. Hafenscher Károly lelkész, dr. Karner Ágoston főtitkár, dr. Karner Károly ny. teológiai tanár, Keveházi László esperes, Mezősi György lelkész, dr. Mun- tag Andor teológiai tanár, dr. Nagy Gyula teológiai tanár, dr. Nagy István esperes, dr. Ott- lyk Ernő püspök, dr. Pröhle Károly teológiai tanár, dr. Rédey Pál lelkész, dr. Selfneczi János igazgató, Solymár Gábor lelkész, Szabó Gyula esperes, Szabó József ny. püspök, Táborszky László esperes, Tóth-Szöllős Mihály esperes, dr. Vámos József teológiai tanár, Veöreös _ Imre lelkész, Vető Béla levéltárvézet, Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész, Trajt- ler Gábor zenei igazgató. B. Világi hivatású tagok: Dr. .Fekete Zoltán ny. egyetemi tanár, Ferenczi Ilona zenetörténész, dr. Frenkl Róbert profesz- szor, dr. Heckenast Gusztáv történész, Húsz Róbert kögazdász, Já- nosy István költő, dr. Komjáthy Miklós történész, dr. Kosáry Domokos történész, dr. Luthár Jenő ügyvéd, dr. Mihály Dezső ügyvéd, dr. Mályusz Elemér, a történelemtudományok doktora, Papp Ivánné könyvtárvezető, Péter Márta művészettörténész, Ruzics- kay György festőművész, ^ulyok: Imre zenetörténész, dr. Szilágyi Béla ny. tanár, Szirmai Tibor mérnök, Szokolay Sándor zeneszerző, Weltler Jenő karnagy, Zolnay László régész. központban, ahol találkoztak éa eszmecserét folytattak a felekezeti és ökumenikus világszervezetek, valamint a svájci egyházak képviselőivel. A gyűlésen Magyarországról a római katolikus egyház részéről dr. Szennay András főapát, a Teológia című folyóirat főszerkesztője, Szabó Géza kanónok, a Katolikus Szó felelős szerkesztője, a Szabadegyházak Tanácsa részéről Győri Kornél, a Békehírnök fő- szerkesztő-helyettele, az evangélikus egyház részéről dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár, d/. Nagy István esperes, a Lelki- pásztor felelős szerkesztője Mezősi György, az Evangélikus Élet fel- lelős szerkesztője, az Ökumenikus Tanács részéről dr. Pröhle Károly főtitkár, a Theológiai Szemle fő- szerkesztője, református részről pedig Komlós Attila osztályvezető, a Reformátusok Lapja főszerkesztőjének helyettese vett részt, valamint dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, a Munkaközösség elnöke, aki a Bossey-i gyűlést megelőzően a szervezetet a Keresztyén Kommunikációs Világszövetség európai szekciójának 'közgyűlésén — március 17—19. napjain ’— Lisszabonban képviselte. Az élő Krisztus élő gyülekezete Az Ur kegyelme betölti a földet A húsvét ünnepe utáni második vasárnap régi latin nevét (Mise- ricordia Domini vasárnap) a bevezető ige .alapján kapta. A 33. Zsoltár 5. versében olvassuk ezt: Az Ür kegyelme betölti a földet. Húsvét ténye azt hirdeti, hogy Isten szeretete átöleli az egész világot, a keresztről kiáradó kegyelem mindenkié, az egész világé. Az óegyházi evangélium (Jn 10,11—16) úgy mutatja meg az Istennek e világban való kegyelmes jelenlétét, hogy azt a jó pásztor szeretetteljes gondoskodásának képeivel szemlélteti. A jó pásztor ismeri juhait, védi, óvja azokat, még élete árán is megőrzi az általa vezetett nyájat. Így pásztorol ma minket is Istennek hozzánk hajló szeretete. Egymásért való felelősségünket ébresztgeti az epistola (1 Pt 2,21 — 25). Azt hirdeti, hogy Krisztus megváltottál kövessék a nyáj pásztorának nyomdokait. A tévelygő juhok térjenek vissza a pásztorhoz. Egyúttal Krisztus pásztori szeretete indítson minket is az egymásért való szolgálatra, az ő példája tanítson a jó. kitartó cselekvésére. Az egyetlen Jó Pásztor életét is értünk áldozó gondoskodását tapasztalva erősödhet meg bennünk az elszánás, hogy igyekezzünk egymás pásztoraivá lenni. A mai vasárnap méltán viseli a „jó pásztor vasárnap” nevet is. hiszen ma mindnyájunkat Jézus, a Jó Pásztor hív nyájába, s ő is küld példája követésére, pásztori szolgálatra. Ifj. Kcndeh György Garai Gábor: Éhség Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött a kezünkben. Világbirodalom az éhezés. Ez anya-föld emlőiből ember ma, száz közül hatvan, egyszer se szívja meg magát naponta jóllakottra. Másképp, s precízen: 60 százalék soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a jóllakásról! (Mit palástol e talányos képzet-hiány, — no most legyetek okosok azó-alkimisták. iszony-artisták, egzisztencialisták, unalom-analitikusok!) Szemérmes adatok fejezik ki világunk tárgyiasan, indulattalanul: évente mintegy 40 millió éhhalál; és — bár ez banális — visszahull közben ős-méhébe, az óceánba még töméntelen „túltermelt” tej, gyümölcs, egyéb. Továbbá minden második gyerek e földön arra született hogy tízéves koráig többnyire (kis pókhasát csak víz s szél tölti be) közönyös teremtőjének — kegyelmét várni ki győzné! — visszafújja lelkét. S beriberi, pellagra, skorbut — ó durvábbak, mint a trauma, libidó, szép civilizált luxus-nyavalyáink — hordja az áldozatok garmadáit, a püffedt tetemeket egybe: hol sorvadt ínyek, elapadt tagok illeszkednek a dús reménytelenbe, mint hűlt csontok a hanthoz. Miközben te gondjainkról panaszkodsz, én meg kecses versekre révedek és mihaszna vitákra futkosok, s nyarak, telek, járnak ki-be jól temperált szobámban, s nyugalmamról gondoskodik az állam. De naponta egyszer megáll a kés a kenyér s a hús fölött a kezemben, és számban megkeseredik a nyál, és megszégyenít teljesült szerelmem. És teljes borzalmában látom őt, a borda-kerítést, az állatit, a számtalan névtelen Valakit, a legszörnyűbb halálba szédülőt. ember-fajom nagyobb felét, ki viseli a világ szégyenét s nem érti, mért; ki tűrhetetlen napokat terelget s kit az ínség sárkánya sanyargat, ki bajból bűnbe lép, s ha szétcsapja kezét aligha tudja, hogy várja és élteti a holnapot: a bárhogy-is-lesz egyetlen kegyelmet, a jóllakató világforradalmat. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.) DR. NAGY GYULA PROFESSZOR A MAGYAR ENSZ-TÁRSASAG intézőbizottságának tagja többször írun,k még. Most közölAz Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség közgyűlése
