Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-25 / 17. szám

„ Csak bcko nincs cs fif/Bifjniont nincs99 A Népszabadság 1982. március 13-i számából, Sáfrán István: „Jog az emberi élethez” című cikkéből idézek néhány sort: „Február 12., nem sokkal söté­tedés után: a családfő — az édes­anya harmadik férje — ittasan tér haza, és a szesz hevítette vita lendületével megüti a feleségét. A legidősebb fiú anyja védelmére kel. A mostohaapa őrá is kezet emel. A most 17 éves ifjú ember tehetetlen dühvei elrohan otthon­ról. Először a szomszédoknál keres védelmet, de senki sem akar a nagy hangú, kötekedő mostohá­jának céltáblájává lenni, így to­vább kilincsel. A tanácsiakat zör­geti fel, aztán a körzeti orvosnál keres segítséget, végül a szomszéd községbeli járási rendőrkapi­tányságon köt ki.” Az újságíró a fiúval beszélgetve igyekszik fényt deríteni az eset mögött meghúzódó okokra, végül többek között ezt írja: „A fiút és testvéreit édesanyjuk . .. ellátja. A kiskorúak nincsenek veszély- helyzetben; a három gyermek jár iskolába, van ruhájuk, van enni­valójuk. Csak ... Csak béke nincs és nyugalom nincs.” Az eset nem egyedi. Szinte mindannyian egészen közelről is­merünk tragédiákat, tudunk csa­ládi békétlenségekről, amelyeket a mértéktelen alkoholfogyasztás idézett elő. Igaza van a cikk író­jának: „Tízezerből egyszer ha elő­fordul”, hogy a „gyerek szalad a rendőrségre, a szüleit feljelen­teni.” Társadalmunk egyetlen felelős tagja sem nézheti közönyösen a túlzott alkoholfogyasztás „ered­ményeit”. Azt, hogy miként pusz­títja családjainkat, de egyúttal nemzetünket is az új „morbus hungaricus” (magyar betegség). A Társadalmi Szemle 1981. de­cemberi száma „Kórkép vagy kor­kép?” címmel beszélgetést közöl az _ alkoholizmps ,, társadalmi vo­natkozásairól" és a tennivalókról. Az eszmecserén a társadalom kü­lönböző területein dolgozó olyan szakemberek vettek részt, akik „a hazánkban nagymértékben elter­jedt alkoholizmus kérdésével fog­lalkoznak, és leküzdésének mód­jait kutatják szakterületük esz­közeivel.” A vita főtémái: 1. A je­lenség. 2. A mögöttes okok. 3. Szemlélet és cselekvés. Számunkra a legérdekesebb a beszélgetés következő részlete le­het: „Fekete János: Hadd utaljak itt most egy olyan szervezési le­hetőségre, ,tartalékra’ is, amelyet túl sokáig nem vettünk igénybe. Az egyházakra -gondolok. Az utóbbi években sorra jelennek meg alkoholizmussal foglalkozó cikke az evangélikusok és a refor­mátusok lapjaiban. . .. Ügy gon­dolom, hasznos lene élni az egy­házak együttműködési szándéká­val, akárcsak a békemozgalom­ban. Simek Zsófia: Tehát a csa- ládibéke-mozgalomban is!” Mind a környezetünkben elő­forduló tragédiák, mind a társa­dalmi szintű viták kihívást jelen­tenek a keresztyének számára. Ha valóban keresztyének va­gyunk, akiket Krisztus megszaba­dított a bűn rabságából, meg tud­juk érteni azokat, akik rabság­ban — nevezetesen az alkoholiz­mus rabságában — vannak. Tud­juk — hiszen mi sem voltunk, és vagyunk különbek —, hogy „rab- tartójuk” sokkal erősebb náluk. Nem elég azonban csak megérteni és szeretettel elfogadni az ilyen embereket — noha ez sem köny- nyű —, hanem cselekednünk is kell azért, hogy megszabadulja­nak. Sem a szabadulás lehetőségé­nek örömhírét, sem a „talpra ál­láshoz” szükséges gyakorlati segít­séget nem tagadhatjuk meg tőlük. Tartozunk embertársainknak — az alkoholizmusban szenvedők­nek is — azzal, hogy ne vonjuk meg tőlük Isten szabadító szeré­té tét. Ismerjük-e Jézus Krisztust, az új élet adóját, aki nem rója fel bűneinket, hanem megbocsátja azokat? Ha nem ismerjük, nem csoda, ha csak megvetés, vagy esetleg szánalom tör elő belőlünk egy alkoholista láttán. Ha pedig ismerjük Öt, közöljük másokkal is — az alkoholistákkal is —, az Ö mentő szeretetét. Kiss Péter EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz április 25-én, vasárnap este 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.) Orgonái: Nyirö Gábor Műsoron: Bach, Franck, Liszt és Kodály művei Igét hirdet: IFJ. HAFFENSCHER KAROLY v Ismerkedjünk meg az üj énekeskönyvvel mhl(Viörri i éneheh A keresztyén ember nem csak a templomi istentisztelet keretéin belül énekel örömmel, hanem az ének minden egyéb gyülekezeti alkalom (bibliaórák, szeretetven- dégségek stb.) nélkülözhetetlen alkotó eleme. Egy lelkészünk szellemesen így fogalmazott: „az ének a kötőanyag”. Olyan mint az építkezésnél a malter, összefogja a különböző építőelemeket, nél­küle széthullana az épület, szét­esne a gyülekezet élete is. DE MINDEN GYÜLEKEZETI ALKALOMNAK megvan a maga sajátos karaktere, atmoszférája, hogy ne mondjam, hangulata. Nyilvánvaló, hogy egy gyermek- bibliaórára más énekek valók, mint egy ifjúsági együttlétre, és megint csak más lehetőségeket kí­nál egy szeretetvendégségi közös­ség az éneklésre. Ez a felismerés vezetteoaz új énekeskönyv szer­kesztőit, amikor a VI. fejezetbe „Bibliaőrai énekek” összefoglaló címmel több, mint 60, különféle műfajú, értékű éneket válogattak össze. Ez talán az egész énekes­könyv legtarkább, legszínesebb fejezete, s talán itt volt a legne­hezebb dolgunk a válogatásnál, szelektálásnál is. Hiszen ebben a „vegyes műfajban” (gyermekének, ifjúsági énekek, kánonok) igen bőséges a kínálat, csak hát a mennyiség és minőség többnyire fordított arányban viszonyuk egy­máshoz ... Nem véletlen, hogy éppen az ilyen jellegű énekek többnyire szájhagyomány útján vagy kis gépelt lapokon, füzetek­ben terjednek. Egy jelentős ré­szük csak „tiszavirág-életű” ének, mely nem is a „halhatat­lanság” igényével íródott. DE HÁT AKKOR MIÉRT KE­RÜLNEK BE ezek a bizonytalan értékű és élettartamú énekek egy több évtizedre tervezett országos énekeskönyvbe? Egyrészt mert valós gyülekezeti igény van ezek­re ák" énekekre, másrészt úgy érezzük, hogy végül is egy olyan válogatást adhatunk; a gyüleke­zetek kezébe, ami igazolja, hogy ezekben a .könnyű” - műfajokban is lehet értékeset és remélhetőleg maradandót alkotni. Természete­sen ezzel együtt reálisan számo­lunk azzal, hogy valószínűleg ezt a, fejezetét énekesköny’vünknek az évek múltán majd időnként fel kell frissíteni, át kell dolgozni. De acldig „is hisszük, hogy jó szolgá­latot tehet, ez a, tarka kis csokor, amelyben minden nemzedék ta­lálhat valami kedvérevalót, s nem . utolsó sorban az otthoni, családi, énekléshez is,jó, segítséget ad haj. Mindezek után lapozzunk bele új éneke.sköjiv vünk utolsó fejezetébe. MINDEN' GYÜLEKEZET ÉLE­TÉNEK de, egyben a gyülekezeti éneklésnek is alapja a gyüleke­zetben folyó gyermekmunka illet­ve ehhez kapcsolódóan a gyer­mekének. Ha gyermekkorban nem tudjuk elvezetni, gyermeke­inket az éneklés örömére, később már ne csodálkozzunk azon, hogy „szégyellnek” énekelni, vagy csak hallgatni szeretik passzívan má­sok énekét. Á gyermekénekek dal­lamai „a Bartók—Kodály szellem­nek megfelelőén nagy mértékben zenei anyanyelvűnkre, a népdalra támaszkodnak. Ez az alapelv egy­ben garantálja is a dallamok ér­tékét, értékállóságát és. könnyen tanulhatóságát is. Természetesen ezek a szép énekek helyet kaphat­nak a felnőtt gyülekezet alkal­main is, akár még templomi isten* tisztéleten is úgy mint a gyerme­kek szolgálata, akik saját forma- nyelvüköh szolgálva gazdagíthat­ják az egész gvülekezetet. Aki már átélte azt az élményt, amit az üde gyermekhangok felcsend ülése je­lent a templomban, az jól túdia: a gyermekek ölöménél, hogy ők is szogálhattak a „nagyoknak”, csak a felnőttek öröme nagyobb, hogy hallhatták a „jövő” üzenetét, az Az Északi Egyházkeriilel felhívása Az északi Egyházkerület elnöksége felhívja a lelkészek és a segéd - lelkészék figyelmét a megüresedett lovászpatonai (Veszprém megye), valamint a nyugdíjazás folytán megüresedő felpéci (Győr-Sopron megye) lelkészt állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Egvházkerület püspöké­nél. (Budapest VIII., Üllői út 24. 1085) _________________________________É _______*_____________________________ ut ánuk jövő nemzedék bizonyság- tételét. Nem véletlen, hogy Jézust is éppen gyermekek köszöntik lel­kesen a jeruzsálemi templom­ban... (Máté 21, 15—16) S jó, ha mi sem felejtjük Jézus figyelmez­tető kérdését: „Sohasem olvastá­tok: Gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak di­cséretet?” HA TOVÁBB LAPOZUNK a gyermekénekeket az ifjúság dalai követik, hiszen reménységünk szerint az éneklő gyermekekből a gyülekezetben tovább éneklő fia­talok cseperednek föl. Míg a gyer­mekanyag meglehetősen egysége­sen a népdal forrásaiból táplál­kozott, itt már igen tarka a dal­lamvilág. A fiatalok nemzedéke már nyitott az egész világ felé, és a legkülönbözőbb stílusok hatnak rá: a népdaltól a spirituálén ke­resztül egészen a “beatig. Ahogy korunk könnyűzenéjének divat­hangszere a gitár, úgy ezeknél az énekeknél is igen fontos a gitár­kíséret. Ennek érdekében a kotta fölött közöljük a megfelelő gitár­kíséret akkordjait is. S nincs eb­ben semmi „eretnekség” vagy „.szentségtörés"”, hiszen a világi könnyűzene minden korban hatolt az egyházi énekre is. Külön értéke ennek a válogatásnak a spirituálé­anyag. Ezek a főleg amerikai ere­detű néger lelki énekek eleverr ritmusukkal, gazdag érzelmi telí­tettségükkel utat fognak találni az idősebb nemzedékekhez is. Minden nemzedéknek joga sőt kö­telessége. hogy hitét saját nyelvén megfogalmazza és megvallja, s így egymást is gazdagítják és ki­egészíthetik az egyes generációk zenei vallomásai. DE TERMÉSZETESEN A GXÜ- LEKEZET AZ A HELY, ahol a különböző nemzedékek együtt is kell, hogy tudjanak énekelni. Er­re kiváló lehetőséget nyújt a VI. fejezet utolsó része, a kánon\>álo- gatás, ahol nagypapa és unokája együtténekelheti teli torokból az örökzöld „kánonslágéi'éket”: „Ne aggodalmaskodjál ...” stb. Ez a kis válogatás egyben kimúlást adhat a kezdő énekkaroknak is. Tarka, színes, de hisszük ‘friss és jó illatú csokrot nyújtunk át az énekelni szerető testvéreknek a VI. fejezettel. A szín, a ionba, az illat-lehet eltérő, de a Nap, mely­nek éltető fénye és melege nyo­mán szirmot bontottak ezek a kis virágok ugyanaz: Isten megta­pasztalt szerete te! Gáncs Péter E CÍMMEL TARTOTT ELŐ­ADÁST dr. Kneffel Pál főorvos a vasi Evangélikus Egyházmegye presbiteri konferenciáján. Az elő­adó a téma egyik legalaposabb is­merője. E témakörben képviselte hazánkat nemzetközi konferenci­án. Nagy tömegek előtt világítot­ta meg a szombathelyi Művelődé­si és Sportházban a kérdés meg­hökkentő összefüggéseit. Most ed­digi vizsgálódásait — az önmagá­val szemben támasztott igényes- séggel-naprakészen kiegészítve egy kis közösség őrállói felelőssé­gét ébresztette vetített tábláza­tokkal. Előljárban csaknem 3 ezer év­vel ezelőtti — de ma is érvényes — felismerést idézett a Példabe­szédek könyvéből (23,29—35. v). Ezt az orvos csak adatokkal tudná dokümentálni, mondotta. Itt van szó a „vörös szemről”, és hogy az alkohol alattomosabb a „vipera mérgénél” s az alkohol hatása alatt az elme”- gonoszságot gon­dol” ... és gyermekek, asszonyok hosszú-hosszú soi'a tanúsítaná, hogy „kinek jaj, kinek oknélkül fáj, kinek van gondja”. A népi alkoholizmust ugyan az Ótestamentum nem ismerte — különben a mózesi törvények ezt is szabályozták volna — de hogy a bor milyen kritikátlan cselek­véshez vezet, azt Nőé, Lót, Am­mon (Absolon testvére) esetében igen láthatjuk. AZ ELŐADÁS EGYHÁZI VO­NATKOZÁST IS KAPOTT, a ré­szegség gátja lehet az imádkozás­nak, a lélek munkájának, s Krisz­tus visszavárásának (1 Péter 4,7. v. Ef 5,18. v. és Lk 21,34. v.) Bár az előadó tisztelettel szólt azok­ról akik egy csepp alkoholt sem fogyasztanak —, hisz egy elvet Az alkoholizmus elleni hare és a megalkuvás nélkül követnek, anélkül, hogy erre a követésre másokat reá kényszerítenének —, de a kérdést a keresztyén ember szabadságának oldaláról nézte. A szabadság és fegyelmezettség azért összefüggnek egymással. Az előadó mai hazai italfo­gyasztásunk területén kereste he­lyünket a nemzetközi mezőnyben — az ENSZ statisztika tükrében. Negyvennyolc országot felölelő statisztikában a 9. helyen, tehát eléggé előkelő helyen vagyunk. De a szocialista országok között az első. [48 1. (év) fő]. Nem is kell ezen csodálkoznunk, hisz jókíván­ságaink között „a bor” áll első helyen, s a „békesség” utolsónak marad — de sok család tanúskod­hatna erről. Még azzal sem nyugtathatjuk meg magunkat, hogy a „borivó nemzetet” mások a tömény ital­ban kerülik el. Mit mutat az ENSZ statisztika 48 országra vo­natkozóan? A szocialista országok között a 2. helyen, a világrang­listán az 5. helyen állunk (1. Len­gyelország. 4 1 (év) fő, 2. Magyar- orsz. 3,2 1 (év) fő. „Bérelt dobo­gói” helyünk van a szocialista or­szágok között, állapította meg ke­serűen az előadó. NÉPÜNKET FÉLTŐ KUTATÓK FELEMELTÉK SZAVUK AT, s ál­lamunk a tömény szesz fogyasztá­sának csökkentése érdekében fel­emelte a tömény szesz fogyasztói árát — sajnos nem sok eredmény­nyel. Emelkedett az életszínvonal, de párhuzamosan növekedett az égetett szeszes italok forgalma is. Legfrisebb adatok szerint 4 év alatt az égetett szesz növekedési rendjében csak a nagy idegen* forgalú Luxemburg a maga 165%-ával élőz meg minkét, il­letve a mi 60%-os növekedésün­ket. (Ausztria szinten maradt, Ju­goszláviában 14% a csökkenés.) Az alkohol fogyasztást a szak- irodalom úgy ítéli meg, hogy „a különböző italfélék alkohol tartal­mát 100% abszolút alkoholra szá­mítja át, s ennek alapján sorolja az országokat. Nem kell „szégyen­keznünk”. A szakirodalom a bű­vös 10 1. (év) fő abszolút alkohol fogyasztás feletti „ országokat „nagy fogyasztónak"' nevezi. Mi már 1979-ben 11,5 1-nél tartot­tunk. (Szemben pl. 1938-as 5,6 1-rel, s az 1966. évi 6,9 1-rel.) Az alkoholizmus lényegének precíz sőt klasszikus megfogalma­zását kaptuk: nem én fogyasztom az alkoholt, ő fogyaszt engem. (Az egészségünket is, s a géneken ke­resztül utódainkat is.) Az alkohol kiszorít a cekkerből is. Egyik táb­lázaton láttuk: a kereskedelmi forgalom alapszükségletet jelentő áruira gyümölcsre, zöldségfélék­re, tüzelőanyagra, dohányárura, tejre, tejtermékre, személygép­kocsira annyit fizettünk ki, mint alkoholos italra. így sajnos a szi­gorúbb árpolitikával sem sikerült visszaszorítani az alkoholizmust. Az áremelés mást szorított visz- sza, tejterméket, húst. ruházatot; könyvet, utazást, kulturált szóra­kozást .. . AZ ALKOHOL FOGYASZTÁS NÖVEKEDÉSÉVEL együtt jár a bűncselekmények növekedése is. Tiv év alatt 23%. Nehéz ezt fo­családvédelem Untban kifejezni,: mennyi kpnny, szégyen, 'lecsökkent fizetés, fe­gyelmi . .. Egy-egy bérház lakói­nak visszatérő stressze. A nagy­számok törvénye szerint az alko­holista gyakrabban beteges (nem is említve, Hogy az alkoholos el- mezayarral kezeltek száma 15 év alatt 5 szőrösére emelkedett). Az alkoholista hiányzik a munkából, lazítja a fegyelmet, csökkenti a munka intenzitást, több a selejt, s laza erkölcsi normája miatt vét a társadalmi tulajdon ellen. A gyermekek genetikailag károsod­nak. (Sonntagskinder.) Az állami gondozásba vettek 50%-a a szülők alkoholizmusa miatt kérült oda. Ami 1 év glatt alkoholra ment az országban. 60 ezer 2 szoba össz­komfortos lakást lehetett volna építeni. Az egész társadalom problé­mája tárult fel előttünk. Ki ezért a felelős kérdezte dr. Kneffel Pál, ki üljön a vádlottak padjára? Az alkohol? ...De a kést nem lehet kárhoztatni, mert vele embert öl­tek! Áz áruterítés? Nem egyértel­műen ártatlan ... A kínálás nagy kísértés! De szerencsére meg­szűnt a plakát réklám és korláto­zásokat is vezettek be. Kerüljön sajtó a vádlötták padjára? Nem mindig egészen ártatlan, ha hu­moros hangvétellel elbagatelizá- lással eltereli a figyelmet egy al­koholos hír súlyosságáról. A TV, a rádió?- Sokat segít a helyes lá­tásban; de néha jópofának állítja be ,a reszegef, s ezt egy sereg gye­rek is hallgatja. ■ A vádlottak padján a vezető, aki eltűri -vagy indukálja m.asa körül az italozást. S ezzel már testközelbe került a kérdés. Nem szűkíthetjük le a vezető fogal­mát ■— mondotta az előadó —, hisz vezető mindenki, akinek egyetlen másik ember felett auk­toritása van. Ezért nem lehet sen­ki sem közömbös és felelőtlen az alkohol kérdésében. „Hol van a te testvéred?” így kérte számon az Úr Káintól Ábelt, a testvérét. AZ alkoholizmus kérdésében egyetlen őrálló sem válaszolhat felelőtlenül,- cinikusan vállvono- gatással „avagy önzője vagyok-e én felebarátomnak?”! A HALLGATÓSÁGRA A PRESBITEREKRE az őrálló a fe­lelősséget ébresztő előadás nyo­mán a döbbenet csendje ült. A számok halmaza nem volt fá­rasztó, hisz etikai kérdésekben a felelős cselekvés kiváltásában . az információnak a valóság felis­merésének roppant jelentősége vén. Ügy gondoljuk egyete­mes felelősségről van szó, minden honfitársunkkal együtt felelősek vagyunk a társa­dalommal szemben. A keresz­tyén felelősségnek nincs külön sa­játos területe, de sajátos nyoma- téka, dimenziója van, hisz az Űr szava az „hol van a te testvéred?” Nggyon nyugtalanító ez a kérdés! Nem egy presbiter emlegeti az-’ óta az előadást sajnálva, hogy be­szédes számokat elfelejtett, me­lyeket beszélgetésekben, vitákban hasznosíthatott volna. Bizony a szó elrepül a betű megmarad, ezért hoztam lapunkban pár na­gyon elgondolkodtató adatot rész­letes jegyzeteimből. Mindannyi­unkat segíthetnek ezek az adatok a felelős cselekvésben — egy konkrét kérdésben. Lehel Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom