Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-31 / 5. szám

Kiég Délid! az én erőm! Lelkésziktatás Budaitegyvidéken ÉVEKEN ÁT RENDSZERESEN találkozott az olvasó lapunkban Kőszeghy Tamás nevével. Első­sorban mint dr. Ottlyk Ernő püspök munkatársa, az Északi Egyházkerület püspöki titkára jelentkezett lapunk hasábjain ünnepi eseményekről, püspöki lá­togatásokról, az egyházkerület gyülekezeteinek örömeiről és gondjairól „menetközben” jegy­zett írásaival. De Kőszeghy Tamás elsősorban is lelkész, szíve mindig a gyüle­kezeti szolgálat felé húzta. Ezért is vállalt kevés szabad idejében mindig szívesen gyülekezeti szol­gálatokat. A nehéz, időt és idege­ket terhelő szolgálat után most régi vágya teljesedett, amikor a budahegyvidéki gyülekezet lelké­széül hívta meg a Ruttkay Ele­mér nyugalomba vonulásával megüresedett második lelkészi ál­lására. BENSŐSÉGES ALKALMON iktatta be az új lelkészt Ottlyk Ernő püspök a gyülekezet Tart- say Vilmos utcai istentiszteleti helyén a gyülekezeti tagok és vendégek jelenlétében, akik közül többen a hálás szeretet jeleként több száz kilométerről jöttek el együtt ünnepelni. A püspök beiktató igehirdeté­sében Mt 5,43—45 alapján a sze­retet programjáról szólt, amely­ben Isten az egész emberi élet rendjét adta. Nagyon sok nyomo­rúság származott már abból egyéni életünkben és a gyüleke­zetben, ha nem szabtuk magunkat ehhez a rendhez és emiatt íród­tak az egyháztörténet legsötétebb lapjai is. Jézus, miközben maga is gyakorolja, ezt az utat kínálja tanítványainak, amikor ezt mond­ja: Én pedig azt mondom néktek! •— Szeretete most is ki akar árad­ni az új lelkészen át, de a sok­szor megsebzett gyülekezeten ke­resztül is. A cél, a tökéletesség messzinek tűnik, de az utat és a módot ő maga mutatja meg, hogy mindent megtegyünk azért, hogy szolgáló szeretete elérjen a csa­ládba, társadalmunkba és vilá­gunkba és segítse a szeretetben való együtt munkálkodást. A LELKÉSZEK ÁLDÁSMON­DÁSA UTÁN, amelynek sorát meleg testvéri szavakkal Csengő- dy László, a gyülekezet első lel­késze nyitotta meg, Kőszeghy Tamás hirdetett igét Ap Csel 20, 24 alapján. A felém áradó szeretet, ame­lyet a gyülekezet előlegezett, erőt ad számomra, mint futónak az indulásnál, de még inkább biztat Jézus szeretete, amit eddig is sokszor megtapasztaltam. A ma­gunk erejétől megszabadulva, erőtelenül állva előtte értjük meg az ő szeretetének hatalmát és tudjuk átérezni vele a világ sze­gényeinek nyomorsúságát is. Sze­retnék erejének eszköze lenni a gyülekezetben, felvállalni és együtt hordozni mindenkivel a terhét. És szeretném, ha a gyüle­kezettel együtt közös utunkon Jé­zus szeretetének eszközei lennénk mai világunkban, ebben a hazá­ban, ahol mindnyájan feladatot kaptunk és hűséges munkával, helytállással tudunk bizonyságot tenni az erőt adó Istenről — mondotta a beiktatott új lelkész. A GYÜLEKEZET KÖSZÖNTÉ­SÉT Bretz Gyula gyülekezeti fel­ügyelő, az egyházmegye lelkészei­nek és gyülekezeteinek köszön­tését Bencze Imre kelenföldi lel­kész, a barátok és lapunk mun­katársainak köszöntését e sorok írója tolmácsolta az újonnan be­iktatott lelkésznek. Az ünneplő gyülekezet, amely rendkívül magas offertóriummal és énekkari szolgálattal is jelezte, hogy a gyülekezet életének új szakasza kezdeteként tekinti a beiktatás eseményét, családias együttlétre hívta meg az ünnep után vendégeit. Mezősi György — HALÁLOZÁS. Fehér Lafos- né, az ajkai gyülekezet tagja, autóbaleset következtében 42 éves korában elhunyt. Temetése janáur 7-én volt Ajkán Győr Sán­dor ajkai lelkész és Fehér Károly szombathelyi esperes szolgálatá­val. A temetésen részt vettek a nagyalásonyi és a somlószőlősi lelkészek, valamint a gyülekeze­tek tagjai és az elhunyt munka­társai. „Legyetek készen minden­kor számot adni mindenkinek, aki számadást kér tőletek a ben­netek élő reménységről.” — Dióssi Benedekné, sz. Zula­uf Márta végtelen türelemmel viselt szenvedés utón 38 éves ko­rában január 11-én elhunyt. A hamvasztás előtti szertartást ja­nuár 20-án Madocsai Miklós bu­davári másodlelkész végezte a Farkasréti temetőben. „Az Ur ad­ta, az Úr vette el, áldott legyen az Úrnak neve!” Nem a regi falakról van szó Felújított a templomát a csabacsüdi gyülekezet Hétköznapok csodája az, ahogy az Alföld egy kis gyülekezete ön­erőből teljesen felújította templo­mát. CSABACSÜDÖN 1952-ben épült az evangélikusok temploma és az eltelt negyed század meg bizonyos építési hiányosságok szükségessé tettek egy alapos re­noválást. Az ügyet szinte a falu egész közössége magáévá tette. Nobik Erzsébet lelkész szerint a nem mindennapi eredmény az egységes áldozatban és munka- vállalásban valamint a sok imád­ságban rejlik. A gyülekezet cél­adománya meghaladta a félmil­lió forintot és az elvégzett társa­dalmi munka is 1400 napot tett ki. Mindenki adott valamit és min­denki tett valamit a nagy mun­ka folyamán. ÍGY SZÜLETETT A „CSODA”. 1978 a tervkészítés és az anyagbe­szerzés éve volt. 1979—80 folya- mán elvégezték a templom tető­zetének a cseréjét, a villanyháló­zat cseréjét, a mennyezet és a padló burkolását, a falak külső és belső újravakolását és festé­sét, valamint a torony első szint­jének cseréjét. A munkák befejezése előtt 1981-ben lelkészváltozás történt a gyülekezetben. Nobik Erzsébetet Deme Zoltán váltotta a szolgá­latban. De a munka sem állt le. A templomban felújították a pa­dokat. az orgonát és új oltárt ál­lítottak. Társadalmi munkával elkészült a templom körüli beton­járda, a parókia és a gyülekezeti ház modernizálása is. Építkezés közben folyt a gyülekezeti munka is. A templomszentelésre például énekkar szerveződött. A TEMPLOM ÜJRASZENTE- LÉSÉT dr. Káldy Zoltán püspök végezte. Igehirdetésének alap­igéje 1 Kor 3,16—17 volt. „Pál apostol szerint a gyülekezet ösz- szsssége az Isten temploma. A templomot újító csabacsüdi gyü­lekezet templommá tud-e lenni? Nem a szép falakról van szó, ha­nem a falak közt levő gyülekezet­ről. Ha a keresztyének sok hitet­lenségét és a gyülekezetek gyen­geségét nézzük, az az első gondo­latunk, hogy ez lehetetlen. Mégis ez az egyház az Isten egyháza, mert hirdettetik benne az evan­gélium. Isten Fiát adta értünk és ezzel sajátjává tett minket. Ti az egyéni életben is az Istenéi vagy­tok. Lehet, hogy néhány idős em­ber a maga elesettségében arra gondol, hogy ő már senkié? Ne gondolja ezt senki, mert Istennél sokaktól drágább lehet. Az Ö ke­ze megtartó, szabadító, de szorí­tó és büntető is. Van ebben valami csodálatos. Csabacsüdi gyülekezet, ti az Isten temploma vagytok. Bennetek és közietek lakozik a Szentlélek. Bármilyen jó is egy lelkész, gyü­lekezetét teremteni maga nem tud. Bármilyen jó is egy szülő, hitet teremteni nem tud. De a Szentlélek az evangélium hirdeté­se által tegnap, ma és holnap is teremt hitet és gyülekezetei. Ezért viszont érdemes templomot reno­válni. A templomi közösség nemcsak magának él. Egész társadalmun­kért, világunkért kell fáradoz­nunk, hogy ez a világ, világ ma­radjon.” „Legyen áldott mindenki, aki átlépi küszöbét ennek a templom­nak és fogadjátok be az evangé­liumot” — áldotta meg és adta át szolgálatának a felújított templo­mot a püspök. Énekkari számok és Peres Jó­zsika szavalata gazdagította az istentisztelet liturgiáját. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN Szakács János felügyelő megnyi­tójában köszöntötte a gyülekezet vengégeit: Káldy Zoltán püspö­köt, Koszorús Oszkár ás Táborsz- ky László espereseket, és a két békési egyházmegyéből érkezett 16 lelkipásztort. Köszöntötte Csa- bacsűd község képviseletében megjelent Oláh Miklósné tanács­elnököt, Varga Mihálynét, a helyi Tanács V. B. titkárát és Varga Lászlót, a községi Hazafias Nép­front Bizottság titkárát, valamint a katolikus, református és baptis­ta egyház képviselőit. Beszámolót az építkezés rész­letezéséről Nobik Erzsébet lel­kész adott. Az ő szolgálati idejé­ben és irányításával folyt le a munkák zöme. A befejezésről és a gyülekezet jelenéről az új lel­kész, Deme Zoltán számolt be. A megújított templomot meg­töltő ünneplő gyülekezetét első­nek Koszorús Oszkár esperes kö­szöntötte. A csabacsűdiek mun­káját úgy értékelte, hogy az iga­zi példaadás volt a többi gyüle­kezet számára. A jelenlevő lel­készek igével köszöntötték az ün­neplő gyülekezetei. Káldy Zoltán püspök az Orszá­gos Egyház nevébep szólt, a nagy áldozatot és az elvégzett nagy munkát megköszönve, békességet és a szeretet légkörét kivánta a gyülekezetnek. Az állami vendé­gekhez fordulva pedig örömét fe­jezte ki a megtisztelő jelenlétü­kért, s közösségvállalásukért. Az ünnepi alkalom a gyüleke­zeti házban rendezett együttléten nyert jó hangulatú befejezést. Gyarmati István TRADÍCIÓ, POLITIKA, PÉNZ: ELLENTÉT ÉS KEVEREDÉS I. Ignatius Zakka pátriárka, a szír (oriéntáíis) ortodoxok feje lá­togatást tett az Egyesült Államok­ban és nyilatkozott a keresztyén- ség közel-keleti helyzetéről. Véle­ménye szerint azok az evangéliká- lók. akik missziói munkát végez­nek e térségben és erőteljesen tá­mogatják Izraelt, problémát jelen­tenek a közel-keleti keresztyének­nek. A damaszkuszi egyházfő sze­rint a politikával keveredő szek- tásság veszélyezteti a kényes po­litikái helyzetet, ezért a térségbe érkező misszionáriusoknak szoro­sabban együtt kellene működniük a helyi egyházakkal. Ghassan Rubeiz, az Egyházak Világtanácsa segélyosztályának közelkelti titkára elmondotta, hogy elsősorban egy Kaliforniából pénzelt színes televízió- és két rá­dióadóról van szó, melyek az iz­raeli—libanoni határ közelében működnek. Amerikai evangéliká- lók „öntik” a pénzt ezeknek az adóknak, melyek amerikai típusú keresztyénséget terjesztenek és Iz­rael iránti elismerést táplálnak. Az adókat támogató szervezet elnöke George Otis viszont telefo­non közölte, hogy céljuk remény­séget, bátorítást és békét hozni egy sokat szenvedett területnek, és hogy nem akarnak állást foglalni, áldás kívánnak lenni mindenki számára. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz január 31-én délután 5 órakor a keszthelyi templom­ban (Deák Ferenc utca 18.). Orgonái: Győri Gábor Műsoron Bach, Buxtehude, Walther művei. Igét hirdet: FÖNYAD PÄL T „Magyar karácsony” Szokolay Sándor hanglemeze 1981 KARÁCSONYÁN gazdag ajándé­kot kaptunk a „Magyar karácsony” c. hanglemezzel. A lemez egyik oldalán 17 karácsonyi népéneket találunk Szokolay Sándor feldolgozásában, a másik oldalon Szokolay 3 karácsonyi kan tát ja és egy Glória szerepel. A lemez tartalmának ilyen összeállítá­sa máris kompozíció. Előbb azokat a gyöngyszemeket ismerhetjük meg, ame­lyek a magyar nép leikéből törtek fel a karácsonyi örömhír hallatán, ennek egye­nes folytatása Szokolay Sándor egyéni megnyilatkozása, a maga örömének vi­lággá kiáltása. A három karácsonyi kan­tátát még egy „Glória” tétel tetézi meg. A tételcímekből ítélve első pillanatra ez amolyan „függelékeként hat. Pedig nem az. Karácsony ünnepének végső kicsen­gését adja: „Dicsőség a magasságban. Is­tennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Szokolay zenéjéből kitűnik, hogy tud és mer ezen örvendezni. Olyan elementáris erővel tör fel belőle ez a felfokozott öröm, hogy ebben megtaláljuk a magyarázatát annak, mitől zengenek olyan fényesen, ünnepélyesen, örömtől áradóan már a karácsonyi népénekek feldolgozásai is. Ettől válik a lemez tartalma egységessé. Szokolay tudja folytatni azt a hangot, amely a magyar népi költészetet hozta mozgásba. Eddig is aligha volt olyan családi kará­csonyi ünnepség, amelyen ének ne csen­dült volna fel. A tapasztalat szerint azonban ez az éneklés legtöbbször mind­össze néhány énekre korlátozódott. (Mennyből az angyal. Kirje. kirje kis- dedecske. Kis karácsony, nagy karácsony stb.) Most megtanasztalhattuk. hogy nép­költésünk e területen is milyen gazdag. A 17 KARÁCSONYI NÉPÉNEKET Szokolay úgy állította össze szvitté — egységes zenei formává —, hogy ezen be­lül 3—4 éneket fog össze önállóan is meg­szólaltatható csokorrá. Az összeállítás szempontja a változatosság, az egymást kiegészítő hangulat volt. Ezt a tartalom­ból következő csoportosítást — formaal- kotást — a feldolgozás módja, a hangsze­relés színes volta csak erősíti. A népénekek pasztorális jellegét a fú­vós hangszerek — ezen belül is a fú- vola — exponált használata emeli ki. Szokolay nem „kíséretet” ír, hanem kör­nyezetet rajzol a népénekek köré. Nem­csak megfogadja Kodály tanácsát, aki a népdalfeldolgozások fő elveként azt mondja ki, hogy: „Ügy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegze­tét”, hanem olyan „ruhába” öltözteti a népénekeket, hogy azok szépsége még kézzelfoghatóbbá válik. A tartalmi mon- kézzelfoghatóbbá válik. A tartalmi mon- a magas művészi színvonalon megszólaló énekkar. E köré fonódik a harmonizálás, a tartalmat kiemelő hangszerelés. A népénekekben megnyilatkozó kisebb formák Szokolay önálló karácsonyi kan­tátáiban nagyobb formákban virulnak ki. A „Mohácsi betlehemes” népi szövegekre épül. Szinte egyenes folytatása a nép­énekek hangvételének, azoknak egy ma­gasabb szintézisét adja. A „Karácsonyi pásztorok’’ c. kantátában Csanádi Imre verséhez nyúl a szerző. Ebben a műben költő és zeneszerző ma­gától értetődő módon vállalja azokat a hajszálgyökereket, amelyek mindkettőjük művészetének éltető nedvét adják. A HARMADIK ÖNÁLLÓ MŰ a „Ka­rácsonyi pasztorál” vegyeskarra, orgoná­ra és zenekarra. A megszólaló appará­tus is mutatja, hogy ez a legmonumentá- lisabb mű a lemezen. A komponálás művészetéhez tartozik, hogy a mű ne to­pogjon egyhelyben. Állandóan hozzon va­lami újat, érdekeset, ami azonban az elő­zőekből következik. Ebben az esetben is ez történik. A 6 tételből álló kantáta rész­ben bibliai sorokra, részben az egyházi népköltészetre épül. Ezeket a szövegeket Szokolay Sándor formálja, kiegészíti, az­az a szövegiró feladatát is vállalja. így attól a kötöttségtől is szabadul, amit a készen kapott szöveg szükségszerűen kényszerít rá a zeneszerzőre. Szöveg és zene így egyszerre születik meg benne. A végén megszólaló „Glória’’ a lemez mondanivalójának végső kicsengése, ösz- szefoglalása. Ez latin liturgikus szöveg. Mégis helye van a „Magyar karácsony” népköltészete és Szokolay Sándor önálló művei között. A mi sajátos magyar mon­danivalónk az egyetemes emberiség kö­zös mondanivalójában keres ezzel helyet magának. I EBBŐL A HALLATLANUL TUDATOS építkezésből következik, hogy ezt a le­mezt csak egyetlen lendületre tudiuk meghallgatni. Bárhol szakítanánk meg. megsínylené a fokozatosság, a gondola­tok, érzések egymásba való kapcsolódása. A mű ilyen felépítése szinte rákénysze- rít. hogy engedelmeskedjünk annak a hatalmas sodrásnak, amely az egész mű­vet élteti. A lemez az ökumenitás gondolatára épül. „Magyar karácsony” és nem csupán evangélikus karácsony. A felhasznált népénekek is magyar karácsonyi és bet­lehemes énekek. Az azokon való feleke­zetek szerinti osztozkodás lehetetlen. A szerző is nagyobb távlatokban gondolko­dik. Az egész magyarsághoz kíván szól­ni, de az egyetemes emberiség harmóniá­jában is egy sajátosan magyar szín akar lenni. A lemez is ilyen egyetemes összefogás­sal készült. A nőikari feldolgozásokat a Székesfe- fehérvári Volán leánykar éneketle kitű­nően Hartyányi Judit betanításában. A vegyeskarra komponált ..Karácsonyi pasztorál”-ban a Weltler Jenő vezette Lutheránia Énekkar remekelt. Traitler Gábor Orgonán, illetve csembalón műkö­dött közre. A zenekar feladatát rangjá­hoz méltó művészi szinten a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar oldotta meg. Az előadás hitelességét csak fokozta, hoay a szerző. Szokolay Sándor vezényelt. Csak köszönet illeti a Magvar Hangle­mezgyártó Vállalatot, hosv ilyen önma­gunk és egymás becsülésére is késztető ajándékkal lepett meg minket 1981 kará- csonván. Olyan kezdeményezés ez. amely Kodály intelmét iuttatia eszünkbe: ...... nem so­ka t ér. ha masunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind töb­ben. százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia. amib°n mind pgv°k lehetünk. A-’■ mondhattuk maid cselr igazán: ÖRVENDJEN AZ ÉGÉS7 vtláG!” Fasang Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom