Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-31 / 5. szám
Ismerkedjünk meg as új énekeskönyvvel Közismert énekeink az új énekeskönyvben Az ember általában örül annak, ami új. Szint, gazdagságot, előrelépést jelent életünkben. De nem egyértelműen örülünk minden újnak. Ha elődje van az újnak, örömünk lendülete attól függ, milyen mértékben szerettük a régit. Mennyire szoktuk meg, s ha szerettük, az új örömét beárnyékolja a bizonytalanság: tudja-e majd pótolni azt, ami úgy a szívünkhöz nőtt! ÍGY VAGYUNK ÜJ ÉNEKES- KÖNYVÜNK VÁRÁSÁVAL IS. örülünk az újnak! Az utolsó, 1911-ben végbement énekes- könyv-revízió óta egyházunkban nem volt olyan jelentős énekügyi fejlődés, mint ez a mostani. Az elmúlt hetven év alatt csak egyszer nyúltunk énekeskönyvünkhöz, amikor a 600 énekből kihagytuk a különböző okokból elavultakat, vagy igazán használatba nem is vett énekeinket. Majd megpótoltuk az Űj Rész-szel, mintegy ízelítőt adva, hogy merre is fejlődünk. Közben a világ tágult-szű- kült-formálódott körülöttünk, s bennünk is. Énekeink hol megkoptak, hol fényesedtek, a gyülekezeti éneklésünkbe bele-bele- csengett más felekezetek és más népek éneklése is. Végül is halaszthatatlan volt, hogy hozzá ne nyúljunk énekeskönyvünkhöz. Tegyük hozzá: hazai egyházaink között utolsónak. A várhatóan nagyméretű megújulás folyamatában előttünk is égetővé vált a kérdés —, amivel azóta minden gyülekezetben, ahol csak szólhattam róla, talál koztam — mi lesz azokkal az énekeinkkel, amelyek szívünkhöz nőttek, sőt oly gyakran szívünkből fakadtak, s amelyek éneklése közben oly igen nagyon összeko- vácsolódtak gyülekezeteink? Szeretném azonnal leszögezni, hogy nem herdáljuk el kincseinket, sőt inkább fényesítjük! A RÉGI 600 ÉNEKBŐL kihagyásokkal, majd az Űj Rész pótlásával ma 421 énekünk van. Ebbői., új énekeskönyvünk kereken 5001 énekébe 337 ének átkerül. A réginek tehát a háromnegyed részé! Aki tehát az új énekeskönyvet majd kézbeveszi, benne túlnyomó részben régi kedves ismerőseit fogja "köszönteni, amelyek szívéhez nőttek. Számára az új énekeskönyv jellegét ez eleve meg fogja határozni. Ez a 837 ének is átment a minden más éneket ért minősítésen, értékelésen. A rostán rázódás- ban ezek fennmaradtak. Milyen jó, hogy ennyi énekünk állta a bírálatot, az értékelést — s közben fényesedéit! Ez a rosta több évem át rázott. Több énekügyben szakértő lelkészünk tüzetesen megvizsgált minden éneket, s különböző szempontok szerint javaslatot tett kihagyásokra, javításokra. Szövegi bizottságunk hat tagja pedig két és fél éven át hetente egy teljes munkanapot együtt töltött, s két alkalommal egy-egy teljes hetet, is, nafli 10— 12 órai munkával. Végigénekeltük minden énekünket. Megrágtuk minden szavát. Figyeltük: régi énekeink eredeti szövege nem túlzott archaizálást jelent-e ma —, nem mentek-e át régi szavak súlyos jelentésváltozáson, bár mindenben igyekeztünk visszanyúlni az eredeti formához —, helyes-e a más nyelvből magyarra fordítót énekek szövege, tisztán, költői formában bizonyságtételként adják-e az eredeti szöveget. EBBEN A VIZSGÁLÓDÁSBAN több helyen akadtunk érthetetlenné vált szavakra, szófűzésekre, teológiai elszíntelenedésre —, különösen is fordításban meghonosodott énekeinknél —, nem egyszer szisszentünk fel lapos költőietlenségen, de legtöbb gondot a dallam és szöveg összesimu- lásának zökkenői okozták, az ún. prozódia kérdései. És javítottunk! Bátran, olykor keményen, de sohasem elnagyoltan. Javasolt igazításaink felől végigkérdeztük az egész lelkészi kart. Voltak néha mondattöredékek, amelyeken napokig elmeditáltunk. Voltak fordításból eredő énekeink, amelyekét teljesen újra fordíttattunk. Mind megérte. Szebb lett, fénye- sedett régi, megszeretett kincsünk. De a 337 ének túlnyomó többségén alig változtattunk. Ám hozzá kell tennem, hogy ezeknek a változtatásoknak legtöbbjét észre sem fogja venni az olvasó. Néhány szócsere, szórendi változtatás, egy-egy képzavar korrigálása fel sem fog tűnni. Amit pedig változtatásként észrevesz, annak — hisszük — örülni fog. HADD ILLUSZTRÁLOM csak egyelen példával az elmondottakat. Egy teljesén újra-fordított énekkel. A dallami bizottságban működő neves muzsikusaink rámutattak arra, hogy a „Ki dolgát csak Istenre hagyja” kezdetű és nagyon közkedvelt énekünk menynyivel szebb, ha csupán némi ütemváltoztatással az eredeti ritmusban énekeljük. Megvizsgáltuk az éneket s elcsodálkoztunk azon, hogyan történhetett, hogy mi kiegyenlítettük a dallamot, minden szótagját egyforma üteművé és hangsúlyúvá tettük? Valószínűleg úgy, hogy a régi fordítók nem túlságosan i ügyeltek a dallam eredeti ritmusára. Nem kárhoztatjuk sem a Zöngedező Mennyei Kar ismeretlen fordítóját a XVII. századból, sem azóta Kis Jánost, Sántha Károlyt és Zábrák Dénest, akik mind csiszoltak nyelvileg az éneken, aminek dallama idők folyamán kiegyenlítődött. A végeredmény az lett, hogy a fordított szöveg természetes nyelvi ritmusa magával sodorta s elnyelte az eredeti dal- lámritmus szépségét. Mert lehetetlen, hogy az első sor hangsú lya kétszeres hanghosszúsággal ezen a szón legyen: „csak”. Valahogy így: „csaaak”, valamint ezen, hogy „teenre” az „Istenre” szóban. Üjra kellett az egészet fordítani. Most az első két sor így hangzik: „Ki dolgát mind az XJrra hagyja / És benne bízik szüntelen.” Így viszont a magyar nyelv természetes üteme szinte kihívja az eredeti dallamritmust, s a hangsúly a „mind” és az „Űr szótagokra esik, ahol az előzőnél a mássalhangzó torlódás, az utóbbinál a magánhangzó hosszúsága ad nyomatékoL Nem is szólva arról —, hogy a „benne bízik” iga- zabb és valósabb tartalmú. S ez a két sor: „Ki magát bízza Istenre / Nem épít az a fövényre” — mennyivel lüktetőbb és magya- rabb így: „Aki az Ürban bízva jár / Homokra az nem épít már”. AJÁNLOM, HOGY AMIKOR MAJD KÉZBEVESSZÜK az új könyvet, a régi ,szép énekeinket keresve némi változásokat is észlelünk, kezdjük a felmérést ezzel az énekkel. Figyeljünk a mondanivaló tiszta csengésére, majd énekeljük el, gondosan igazodva a régi dallam új üteméhez. Észre fogjuk venni, hogy nem is kell nagyon ügyelnünk arra, hogy mi benne az új, mert maga a szöveg fogja kívánni az új ritmust és sodorni fog, emelni és lelkesíteni. Koren Emil Ahol a megye egyik fele egy gyülekezetei alkot HEVES MEGYÉBEN CSAK KÉT GYÜLEKEZETÜNK VAN: Hatvan és Eger. A megye nyugati része Hatvanhoz, a keleti Egerhez tartozik. Az eredeti lakosság jrptnai kijtali&úg. A ji.aj^lmas. egiá, érsekség es részben g váci püs-', plökök a . történelemi .'folyamán akkora nyomást gyakoroltak a lakosságra; hogy ezen a területen a protestantizmus csak a XIX. század végén tudta előkészíteni a gyülekezetek szervezését HATVANBAN AZ EVANGÉLIKUSOK előbb a református gyülekezet segítségével éltek, így 1912-től vezettek evangélikus anyakönyvet a hatvani református lelkészek. Az önálló evangélikus fiókegyházközséget 1930- ban szervezte meg az akkori aszódi lelkész, Chugyik Pál. Ettől kezdve kéthetenként tartottak -evangélikus—istentiszteletet a református templomban. Eseményt jelentett, amikor 1935-ben Raf- fay Sándor püspök felszentelte a Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei alapján elkészült evangélikus templomot. 1936 óta működik önálló lelkész Hatvanban. SZÓRVÁNYGYÜLEKEZET, DE ÉLNI AKARÓ a hatvani. Csak 240 emberből áll a helybeli gyülekezet és ez maga is szórványt jelent a városban. Főleg Hatvanba került vasutasokból és családjukból áll a gyülekezet. A vasúti csomópont messzi vidékről hozza a közlekedésben dolgozókat. Gyöngyös a másik gyülekezeti központ, itt 130 hívünk van, akik a református egyház épületében kaptak helyet oltáruk részére, a hozzá tartozó úrvacsorái és egyéb felszereléssel. Itt főleg értelmiségiekből áll a gyülekezet. Miközben Gyöngyösön kevesen vannak, mégis innen származik az össz- gyülekezet bevételének fele. További 91 hivő a több járásból álló szórványban él. ,PÜSPÖKI LÁTOGATÁS volt a hatvan-gyöngyösi gyülekezetben advent negyedik vasárnapján. D. dr. Ottlyk Ernő püspök délelőtt Hatvanban, délután Gyöngyösön tartott istentiszteletet és tájékoztató előadást, majd megbeszélést folytatott a gyülekezet vezetőivel. Különösen is szembeötlő, hogy a hívek nagy része máshonnan települt ide. Egyedül a gondnok, Hajnal László, született hatvani, egyébként a gyülekezet keresztmetszete az egész ország, Soprontól Nyíregyházáig. Sokat jelent itt az a hitbeli háttér, amit ki-ki magával hozott eredeti gyülekezetéből. A döntő az, hogy itt is kapjon új közösséget, új lelki otthont A GYÜLEKEZET LELKÉSZE, dr. Barcza Béla 1981, elején került Veszprém megyéből hatvan— gyöngyösi szolgálati helyére. Két diplomája van: Teológiai Akadémiánk után a budapesti bölcsészkaron is oklevelet szerzett, s a történelem bölcsészdoktora rangot nyerte el. Most azonban a nagy földrajzi területen szétszóródott evangélikusok összetartása és felkutatása a feladata. Az itteni hívek vegyesházasságban élnek. A római katolikus tenger ben mélyen az országos átlag alatt van a két protestáns egyház százszázalékos aránya, természetes tehát a szoros összetartozás a reformáció két egyháza között, amit a püspök külön köszönt meg a gyöngyösi református lelkésznek és espereshelyettesnek, Berzétei Lászlónak. Ottlyk Márta — Vízkereszt ünnepe után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 17.1—9; az igehirdetés alapigéje: 2 Pt 1,16— 21. — VÁCKISÚJFALU. Szolgálatot végzett a gyülekezetben Sze- bik Imre miskolci esperes és Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész. Az igehirdetés utón diavetítéssel számoltak be külföldi tanulmányútjaik élményeiről és yülekezetük életéről. — GYÖR-ÖREGTEMPLOM. A szeretetotthon hagyományos ádventi estjén Peskó György orgonaművész széles körű zeneszerző körtől ádventi és karácsonyi dallamcsokrot adott elő. Az előadást Weltler Ödön ágfalvai lelkész tartotta. — Ugyancsak az öregtemplom adott helyet a debreceni Kodály Kórus előadásának. A kórus és karnagya. Gulyás György a belépődíjak felét a rokkantak javára ajánlotta fel. Kodály-. Bartók-, Szokolay- és Vajda műveket adtak elő. A 1 j VASÁRNAP IGÉJE Add tovább! 2 Pt 1, 16—21 MERRE TART A VILÁG VALÓJÁBAN? Veszélyben az élet, bizonytalan a talaj a lábunk alatt. Ilyen körülmények között a szavak, a szép szavak egyre inkább hitelüket vesztik. Mire figyeljünk? Hol kaphatunk választ nehéz és súlyos kérdéseinkre? Sokféle megoldással kísérleteznek, a jóslástól kezdve a jövő tudatos tervezéséig, amelyben azonban mindig maradnak bizonytalansági tényezők. Nekünk, keresztyéneknek sincsenek szabadalmazott megoldásaink az élet újabb és újabb kérdéseire. De a „prófétai beszédet”, azaz Isten igéjét „egészen bizonyosnak tartjuk”. Isten Jézus Krisztusiján kézzelfoghatóvá és egészen bizonyossá tette szeretetét. Ezt hirdetjük istentiszteleteken, bibliaórákon, szóban és írásban. Ez határozza meg életünket, gondolkodásunkat, és ennek ismeretében nézünk a jövő elé. Istennek Jézus Krisztusban egészen bizonyossá lett szeretetét újra és újra át kell élnünk. Az igehallgatók és olvasók, de az igehirdetők is biztatást, megerősítést várnak — egymástól is. Hiszen csak az hirdetheti igazán Isten szeretetét, aki maga is tapasztalta, és aki által mások is tapasztalták. A MAI VASÁRNAP OLTÁRI IGÉJE Krisztus megdicsőítésének történetét mondja el. Nyilvánvaló, hogy a történetet a három szem- és fültanú, Péter, Jakab és János elbeszélése alapján ismerjük. Isteni szózat közölte velük, hogy Jézus kicsoda. Igehirdetési alapigénk szerint ez a történet leglényegesebb mozzanata. Isten azonban nemcsak tényt közölt, hanem egyetértését, tetszését is kifejezte. Miért? Mert Jézus minden szavával, minden lépésével engedelmesen a rábízott feladatot teljesítette, emberi formában, de emberi bűnöktől mentesen. Tehát: a három apostolnak minden oka megvolt rá, hogy Isten szavát teljesen igaznak tartsa. Jézus tanításának, csodáinak azonban ezrek és ezrek voltak szem- és fültanúi. Bármit is tett és tanított Jézus, szelíd szavai és látványos csodái ugyanazt a célt szolgálták: bizonyossá, szilárddá tenni abban a meggyőződésben, hogy az Isten szeretet, és a szeretet mindennél erősebb. Tanítványai, követői minden korban, minden nehézség ellenére elég erősek voltak ahhoz, hogy az utánuk jövő nemzedékeknek is továbbadják ezt az örömhírt, amely így hozzánk is eljutott, és semmit sem veszített érvényességéből. Sőt, a mi korunkban, amikor veszélyben az élet, és bizonytalan a talaj a lábunk alatt, még jobban kell ragaszkodnunk Isten igéjéhez. A VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI VASÁRNAPOK összefoglaló témája: Krisztus dicsősége megjelenik a világban. Először karácsonykor jelent meg, értünk is, bár tőlünk függetlenül. Ma pedig nekünk, mostani tanítványainak kell azon fáradoznunk, hogy Krisztus dicsősége általunk is megmutatkozzék. Hogyan lehetséges ez? Ügy. hogy Isten igéjét, pontosabban Istennek Krisztus által tanúsított szeretetét egészen bizonyosnak tartjuk. Ügy, hogy ennek nyomán szilárdan hiszünk a feltámadásban és az új, örök, igazi életben. Ügy, hogy Isten eddigi embereihez hasonlóan a Szentlélek hatására szólunk, és úgy, i§, cselekszünk. {Tehát: így adhatjuk tovább az Istentől kapott örömhírt. Tovább, sok-sok kétke*dő, bizonytalan embernek. Talán nem zárkóznának el, ha szavunk, életünk meggyőzné őket arról, hogy Krisztus hatalma és visszajövetele valóság. Valóság, amellyel minden embernek számolnia kell. Azoknak is. akik Krisztus szavait, tetteit — felszínes, ideig- óráig könnyebb, gondtalanabb élet érdekében — a mesék birodalmán ba utalják. A Megváltót sokan nem azért vetik el, mert annyira hihetetlen az, amit mondott és cselekedett. Sokkal inkább azért, mert világos és egyértelmű állásfoglalást követel, annak minden következményével együtt MILYEN SZÉP A NAPFELKELTE. ÉS ESTE A HAJNALCSILLAG . FELJÖVETELE! Bármennyire „mindennapos” jelenségek ezek, bármennyire is elkoptatott képeknek tűnnek, mégsem lehet betelni ve- - lük. különösen a napkeltével, különösen is olyan helyen, ahol az ember azelőtt sohasem járt. Ilyenkor sokkal könnyebb örülni az életnek, sokkal könnyebb azt remélni, hogy valami jót hoz. Isten Jézus Krisztus feltámasztásával, majd a Szentlélek Elárasztásával megala- - pozottá tette ezt az életörömöt, és kétségeink ellenére újra meg újra / megerősíti bennünk a reménységet. Akarjuk tehát, hpgy ennek az örömnek és reménységnek szellemében éljünk, végezzük el feladatainkat a család, a gyülekezet, az egyház és a társadalom közösségének javára! Aki így gondolkodik és így él, adja tovább! If j. Szentpétcry Péter Imádkozzunk Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy az egész emberiség javára szent Fiadat feltámasztottad, és Szentlel- kedet kiárasztottad. Köszönjük, hogy ennek az örömhírnek éppúgy részesei lehetünk, mint az egykori tanítványok. Kérünk Téged, hogy kétségeink, csüggedésünk, tehetetlenségünk, bizonytalan kapkodásunk ellenére erősíts meg ennek az örömhírnek bizonyosságában. Tedd mindnyájunk számára eleven, megtapasztalt valósággá! Segíts, hogy ezáltal akaratod szerint éljünk, és örömhíredet így adjuk tovább. Ámen. — SZAKONY. A gyülekezet lógus Otthon igazgatója, Mátyásgondozására 198Í. december 10- földön Aklan Béla III. évf. halitól Ittzés János kőszegi lelkész gató, Árpádföldön pedig Hii/f- kapott megbízást az egyházkerü- ner Györgyi II. évf. hallgató hir- let püspökétől. dette Isten igéjét. Az ádventi esten az otthonigazgató „Mit jelent — ÓZD-PUTNOK. A szolgála- ádvent ma?” címen tartott élőtök ellátására 1981. december 1-i adást, Zólyomi Mátyás III. évf. hatállyal Cserági István segéd- hallgató pedig igehirdetéssel szollelkészt küldte ki D. dr. Ottlyk gált. A szolgálaton részt vetlek Ernő, az Északi Egyházkerület még Brebovszky Éva és Szkri- püspöke. nyár Katalin I. évf. hallgatók, akik versmondással és énektaní— CINKOTA. Ádvent második tással szolgáltak. A gyülekezet a vasárnapján teológusnap volt a teológusnap alkalmából 8660 Ft gyülekezetben. Az anyagyüleke- adománnyal támogatta lelkész- zetben dr. Selmeczi János, a Teo- képzésünket.