Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-10 / 2. szám

JANUÁR 17. VASÁRNAP ISTEN CSALÁDJA VAGYUNK

Ézs 2, 1—5 — Jn 1, 1—5, 9—14 — Gál 3, 23—29.

Az emberiség ősi vágya, hogy ne csak lakhatóvá, hanem otthonossá tegye a Földet. Ez a törekvésünk az ősi barlanglakástól a modem idők összkomfortos otthonáig szépen nyomon követhető. — De nemcsak életünk külső kereteiben, hanem emberi kapcsolataink fejlődésében is megláthatjuk az igyekezetei: a közösségi összetartozás minden irányú kiépítésével, testvéribbé, barátibbá, — az emberiség nagy családjává, — szeretnénk kiformálni jelenünket és jövendőnket.

Ezért nehezedik ránk, hogy világunkban mégis mennyi az „otthontalan” ember; hányán élnek menekülttáborokban; hányán vesztették el helyi háborúk poklában, vagy felbomló családi életük tragédiájában szüleiket, testvéreiket; hány helyen „lakhatatlanná” válik a föld a környezet- szennyező ártalmak pusztítása miatt; és végül mennyi a „lelkileg” otthontalan, elidegenült magányos, vagy éppen „önpusztító” szenvedélyek rabja!

Isten az Egyházban „otthont” teremtett az ember számára. Akiket ugyanis a Jézus Krisztusról szóló evangéliummal Anyaszent- egyházába hív, azokat újjászüli arra a hitre, hogy Istent „Atyának” lássuk, és arra §t szeretet- re, hogy embertársunkat „testvérnek” tartsuk.

Ezen a héten azt tanulgatjuk: Mit jelent ma „Isten családjaként” élni? Kiket tekintünk „családtagoknak? Mit kellene tennünk azért, hogy „otthonos” legyen az egyház minden Krisztust kereső ember számára?

Közös imádság vezérfonala:

ADJUNK HALÁT, hogy az Anyaszentegyházban mindnyá-, jan „igazi lelki otthonra” találhattunk azáltal, hogy Jézus Krisztus bűntörlő véréért Isten Atyánkká lett, s mi, — kegyelméből élők, — egymást testvérnek vallhatjuk; hogy ezt a családias kapcsolatot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szolgálatában, a tagegyházakban és a gyülekezetekben munkálja a Szentlélek Isten, — aminek egyik jelét ismétlődő imahetünkben is láthatjuk.

VALLJUK MEG, amit „Isten családja”, a keresztyének testvéri együttélése ellen vétettünk; hogy nem tettünk meg mindent egymás jobb megértéséért, kapcsolataink ápolásáért; hogy nem hordozzuk állandóan imádságban egymásnak, egyházaink vezetőinek szolgálatát.

KÖNYÖRÖGJÜNK a világ „otthontalanaiért”, a menekültekért, a nincstelen hajléktalanokért, a felbomló családokért, ma-' gukra maradt öregekért; e hét áldásaiért, hogy Isten családjaként tudjunk egymás mellett élni és szolgálni: az evangélium hirdetésében és a szeretet gyakorlásában.

JANUÁR 18. HÉTFŐ OTTHONUNK FALAI ÜVEGBŐL VANNAK

Zsolt 133, 1—3, — Mt 18, 21—35 — Fii 2, 1—5.

Látjuk egymást, — nemcsak ennek az imahétnek a közelségében, hanem az egymás mellett, párhuzamosan folyó szolgálatban is. Néha örvendezve, néha megszomorodva, egyszer testvéri közelségben, máskor messzi idegen- ségben! — Mások is látnak minket, — akik ugyan az egyházon kívül élnek, de érdekli őket, hogy korunk, égető problémái között az egyház progresszív, vagy visszahúzó erő-e? Mivel van „elfoglalva”? — Isten is figyeli, hogyan él egyháza ma, — kisebb közösségeiben és együtt, mint egész?

Kibírjuk-e egymás mellett? — hála Istennek ezt már a múlt kérdésének tekinthetjük. De amire ma kell választ adnunk az a következő: tudunk-e együtt dolgozni? egymáson segíteni?; tudunk-e együtt sírni és együtt örülni? — tudjuk-e javainkat, elsősorban „lelki javainkat” egymással megosztani? Bár szép példái vannak annak is, hogy a tagegyházak egymás diakóniai intézményeit hathatósan támogatják! — E hét feladata, hogy amit vétettünk „Isten családja” s a közös szolgálat ellen, azt megbánjuk.

Csak a bűnbocsánat reménységében lehet ugyanis realitás az egyház testvéri-szolgáló közössége. Mert keresztyének „gyönyörűséges, testvéri együttélése” csak ott van. ahol a testvérek naponta kölcsönösen „megengesz- telődnek” egymás iránt S ebből a vett és adott könyörtiletből születik aztán a szeretet és szolgálat „egy akarata.”

Közös imádság vezérfonala:

ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten népeként, a kölcsönös megbocsát tásban, — békességben és egyetértésben élhetnek egymással az egyházak, gyülekezetek és egyes keresztyének, hogy az „egy akarattal” való munkálkodásnak sok szép jelével ajándékozott meg minket Isten hazánk boldogulásáért, világunk békességéért végzett szolgálatunkban; hogy közös istentiszteleti helyek fenntartásával, szeretetintézményeink közös támogatásával sok segítségét adhattunk egymásnak eddig is.

VALLJUK MEG, hogy nem mindig „sírtunk a sírókkal”; hogy nem tudtunk örülni egymás

Jézusnál otthonra találunk mindnyájan

Egyetemes imahét, január 17—24. hsait Hl.

előmenetelének, s az erősebb a kisebbnek nem adott meg minden segítséget; hogy néha még mindig „egymás ellen”, dolgozunk és nem az „emberért” fáradozunk.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy egymás értékéit meg tudjuk becsülni, — egymás vétkeit meg tudjuk bocsátani, — s egymás szolgálatát őszintébben, jobban tudjuk segíteni; hogy hazánk életében testvéri szeretettel szolgálva, mi keresztyének segítő erőként vehessünk részt korunk problémáinak megoldásában.

JANUÁR 19. KEDD „AJTÓNK” MINDENKI FELÉ NYITOTT

1 Kir 8, 41—43 — Mt 9, 10—13 — Csel 10, 34—38

Ez először is azt jelenti, hogy • Isten az Anyaszentegyház életében mindenkinek otthont kínál, aki Krisztus közelébe vágyik. Nem a „beavatottak”, hanem az „éhesek és szomjasak” gyülekezete vagyunk, akik Jézusnál keresünk megelégedést és békességet. Vagy, egy más képet használva, az egyház: a gyógyulás helye, ahová a „belépésnek” egy feltétele van: Krisztust fogadjuk el orvosunknak!

Az egyház nyitottsága azonban azt is jelenti, hogy mi nemcsak várjuk, hogy az emberek hozzánk jöjjenek, hanem elindulunk mindazok felé, akiknek segítő kézre, meleg szívre van szüksége. A küldetését jól értő egyház, csak „nyitott kapukon” keresztül végezheti misszióját, ami: az

evangélium hirdetése és a dia- kónia gyakorlása. — Ez a kifelé való nyitottságunk, egyházaink s magunk imádságos életéből jól lemérhető. Ahogy az evangélizá- ció ügye és a szeretet megélése szívünkre, felelősségünkre nehezedik, az jól jelzi ezt.

Az egyháznak ez a kétirányú nyitottsága, első renden társadalmunk minden tagja, világunk minden gondja felé, de nem utolsósorban egymás felé is, — valóság-e?! Nagyon komolyan szembe kell ma néznünk ezzel a kérdéssel. Meg azzal is, hogy mennyit vétettünk a „bezárt ajtókkal” Isten üdv-akarata ellen, ránk bízott embertársaink íöldi- és örökkévaló élete ellen? Isten Szentlelke szeretne arra indítani minket, hogy vizsgáljuk felül, hol kellene változtatni magatartásunkon, mentalitásunkon. Nem szabad berzenkedni az ellen a lehetőség ellen, hogy Isten meg akarja újítani egyházaink életét, hiszen a megtérés, az újulás az élet jele!

Közös imádság vezérfonala:

ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten „nyitott szívű Krisztust”, és általa „nyitott szívű” egyházat ajándékozott a világnak; hogy ez a nyitottság „beengedi” hozzánk világunk gondjait, és „kiindít” az egyházból az irgalmas szamaritánus szolgálatára. Ezért adjunk hálát a Keresztyén Béke- konferencia munkájához való hozzájárulás lehetőségéért, és azokért a lehetőségekért is, hogy a magyar Békemozgalomban, meg a Béke-világtanács munkájában is tevékenyen részt vehettünk.

VALLJUK MEG, hogy nem tudtunk mindig nyitott ajtajú „menedékháza” lenni korunk elesettjeinek; hogy sokan az „igazak zárt körét” látva, nem mernek közénk jönni ezzel az imával: „Isten, légy irgalmas, nekem bűnösnek ...”; hogy bezártságunk gyakran szült enérvalt erőtlenséget, önféltő védekezést, dia- kónia helyett.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten irgalmazzon egyházainknak; hogy lehessünk „sóvá és gyertyává”, akarata szerint; hogy lehessünk ..hegyen épített vámossá”, menedékévé. igazi otthonává azoknak, akik békesség, gyógyulás, örökkévaló élet után vágyódnak.

JANUÁR 20. SZERDA ELHIDEGÜLT CSALÁDTAGOK

1 Móz 37, 12—25/a — Jn 10, 7—10 — 1 Kor 3, 1—9

Az elidegenedes egyik forr&sa, az egyházak pedagógiai, nevelő munkájából ered. Megdöbbentő, hogy a gyermekek, az ifjúság, de a felnőtt gyülekezet nevelésénél is, rég elavult eszméket és előítéleteket örökítünk tovább. Nagyon komolyan kérdezi tőlünk az Isten: mire neveljük a gyülekezetei? Nem „neveljük-e” bele, a más gondolkodású, a más felfogású emberektől való idegenséget — s ezért látjuk néha még a testvért is „idegennek”, vagy éppen „ellenségnek”? S itt jó lenne, ha nemcsak szavaink „korrektségére”, hanem a belőlük kiváltódó érzésekre és indulatokra is figyelnénk.

Másik forrása az elhidegülés- nek, az egyházak hagyományőrző erőfeszítése, amikor minden keresztyén egyháztest igyekszik a maga „identitását” biztosítani, a Krisztus-testtel való azonosságot bizonyítani. — Amennyire minden egyház elidegeníthetetlen joga, az atyák hitét és kegyességét hűséggel megőrizni, legalább any- nyira joga van a Szentlélek Úristennek megkérdeznie: és milyen eszközökkel végezzük ezt?

Aki a testvérét lélekben „eladja”, attól az idegen, hogy merne segítséget kérni? S aki a maga

Kérdéseink

1. Luther Mártont azért nevezzük reformátornak, mert Isten az ő munkáján keresztül végezte ej áz egyház reformációját. Mit jelent ez a szó: reformáció?

2. A káté, vagy katekizmus el- nevazés a katekézis — tanítás — szóból származik. Kik voltak az ősegyházban a katekumenok, akiket elsősorban tanítottak a hit dolgaira?

3. Nemcsak a keresztyének, de

már a zsidók is fontosnak tartották a gyermekek tanítását és hitben nevelését. Ezt mutatja egy Jézussal kapcsolatos bibliai történet is. Melyik?

4. Ma milyen alkalmak1 vannak a gyülekezetekben a gyermekek tanítására?

Válaszaitokat január 24-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088.

— Vízkereszt ünnepe után az

1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet lotári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigéje: Rm 12, 1—5.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 10-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél-i óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet REUSS ANDRÁS külügyi titkár.

— SZÖKEDENCS. 1981. de- cémber 6-án Szabó Ferencné, a Gyenesdiási Szeretetotthon vezetője istentiszteleten beszámolt az otthon életéről és az ott folyó munkáról. A gyülekezet 1500 Ft- tal támogatta a szeretetotthont.

— NAGYSZÉNÁS. A gyülekezetben a közelmúltban az egyházmegye fiatal lelkészei szolgáltak áhítafsorozatok egy-egy alkalmán. A sort Kis János orosházi segédlelkész kezdte meg a reformációi sorozaton. Az ádventi áhítatsorozaton — a helybeli lelkészeken kívül — Pathó Gyula nagybánhegyesi, Pathóné, Köpenyes Erzsébet tótkomlósi segédlelkészek, Deme Zoltán csabacsű- di és Lászióné Házi Magdolna pusztaföldvári lelkészek szolgáltak. November 29-én a gyülekezet ádventi szeretetvendégségén pedig ifj. Kendeh György gyulai lelkész tartott előadást és végzett rövid igehirdetést.

— KISKÖRÖS. Nagyszámú hallgatóságot vonzott 1981. november 15-én Kiskőrös városában a Bács-Kiskvn Egyházmegye jubileumi rendezvénye a Türelmi Rendelet 200. évfordulója alkalmából. Méltó volt a megemlékezés hazánk e területén azért is, mert ennek az egyházmegyének legtöbb gyülekezete létezését éppen I. József toleranciájának köszönheti.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1982. január 10-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha- lenscher Károly, du. 5. Haíenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andornú Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9.' Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobi- na Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de, 10. Ifj. Foltin Brúnó. Soroksár Üjtelep de. 9. Ifj. Foltin Brúnó. Pestlőrinc de. 10. Ma- túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyal Sándor. Pestújhely, de. fél 10. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Ma- túz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosligél de. 11. Kősa László. Rákoskeresztúr de fél 11. Ferericzy Zoltán.

Bécsikapu tér de, 9. (úrv.) Nagy László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Nagy László. Tororkó tér de. fél 9. Koren Emil, Óbuda de. 9. Ottlyk Ernő, de. 10. Ott- lvk Ernő. XII., Tartsay Vilmos u. 11, de. 9., de. 11., du. fél 7. Budakeszi

de. 8. Festhidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelcnvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György

Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—vili

Előfizetési ár: egy évre 240.— bt Árusitja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

81.3294

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Az ünnepség előadója dr. Fa- biny Tibor teológiai tanár volt, aki a délelőtti templomi istentiszteleten is szolgált igehirdetéssel. Tóth-Szöllős Mihály esperes az esten a 84. Zsoltár alapján prédikált. Az énekkar szolgálata mellett több költemény is elhangzott. Ba András presbiter és Suba Pálné tolmácsolásában.

A környező gyülekezetek — így Harta és Dunaegyháza — elhozták féltve őrzött régi és modern templomi kegyszereiket, textíliáikat, s azokat kis kamarakiállítás keretében bemutatták a gyülekezetnek.

A kiskőrösiek oífertóriumukat az Evangélikus Országos Múzeum céljaira ajánlották fel.

— HIBAIGAZÍTÁS. December 27-i számunk Pilinszky János: Ök című cikkében az első hasáb utolsó előtti 11. sorában: érdemelne, a második hasáb 4. sorában: vállalása, ugyanezen hasáb utolsó előtti 6. sorában: történelmén — szavak olvasandók. A harmadik hasáb második bekezdésének utolsó előtti mondata kimaradt: A külföldi költők sorát Rilkével zárja. A magány ... stb. A negyedik hasáb hatodik sorában: életében — a helyes olvasási mód.

— Dr. Posewitz Giudo okleveles mérnök, a caracasi (Venezuela) magyar gyülekezet volt presbitere Bogotában (Columbia) 1981 novemberében elhunyt. ..Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”.

— HASZNÁLT AGENDAT, 1963-as

kiadásút vásárol tanulmányi célokra az F.vancjclikus Teológiai Akadémia Dékáni Hivatala. Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147.

hitét, csak úgy tudja megőrizni, hogy a másik jogát az élethez és az üdvösséghez kétségbe vonja, — ki merné arra rábízni magát félelem nélkül?

Ha Jézuson keresztül érkezünk meg egymáshoz, akkor nem mélyítjük el az egymás közti, szakadékot, hanem hidat építünk azokon át Urunk szeretete által. — S csak ekkor leszünk képesek segíteni, a világban levő válaszfalak lerombolásához is,- ha nem „tolvaj indulattal” keressük egymást, hanem pásztori szívvel.

Közös' imádság vezérfonala:

ADJUNK HÁLÁT, hogy a Lélek ajándékaként szűnik az egyházak közötti idegenség és bizalmatlanság; hogy nem taktikázás a közeledés, hanem Krisztus-hitünk „tiszta forrásából” születő új életünk gyümölcse. Adjunk hálát, hogy ezzel hazánk egységét s a népek őszinte barátságát is elősegíthetjük.

VALLJUK JVJEG, hogy keresztyén nevelő munkánk során nem figyeltünk kellőképpen arra, hogy a gyermekek és a felnőtt gyülekezet mindig ökumenikus veretű tanítást kapjon; hogy sajátos egyházi hagyományainkat és kegyességünket a megosztottság megőrzésére, nem pedig az egység keresésére használtuk fel.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy az Egyház egységének munkálásá- ban, az Egyházak Világtanácsa betölthesse az Egyház Urától kapott feladatát az egész világon; hogy a felekezeti világszervezetek egymás közti, meg a keresztyének és nem keresztyének közötti párbeszédek egymás jobb megértését, az idegenségek eloszlatását szolgálhassák. — Könyörögjünk azért is, hogy egyházaink sajtószolgálata, — a sokoldalú információcsere lehetőségével — közelebb hozzon minket egymáshoz és környező világunkhoz.